Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

Pophírek Rock hírek Pophírek ERIC BURDON, az eredeti Animals énekese, aki 1964- Ijcn e!5izör vitte igazi siker­re a „Felkelő nap háza” c. népdalt, s aki 1970-ben a War együttessel népszerűsí­tette a furcsa álomról szóló „Loccsantsd ki a bort” c. kompozíciót, most — két év­vel azután, hogy az Animals újra összejött annak az LP- nek a felvételére, amelyik bár jó, a gyilkos discomániában mégsem válthatta be a hozzá­fűzött reményeket — saját zenekar megszervezésén fára­dozik. A csoport neve Euro Mann lenne. Burdon két hamburgi zenészt már leszer­ződtetett, s lankadatlan ener­giával kutat további európai muzsikusok után. A bandá­ban fúvósszekció is lenne, 9 a vezető először britanniai hangversenyeket tervez, utá­na jönnének csak át európai turnéra. Britt Eklund könyvet ké­szül megjelentetni, melyben elregélné házasságát Peter Sellersszel, és arról az idő­ről is beszélne bőven, mikor magánéletét Rod Stewarttal osztotta meg. „Rod bájos, ám igen követelőző volt”, mivel mindenáron arra igyekezett rábeszélni Eklundot, hogy két gyermekével, Victoriával, és Nikolaijal ne törődjék, hisz ez az ő rovására megy. ROD STEWART olyan zá­radékot csatoltatott házassági szerződéséhez, melyben kikö­ti, hogy válásuk esetén Alana csak egy százalékát kapja énekes-sztár férje vagyoná­nak. Ugye, hölgyeim, ezért nem érdemes elvetetni ma­gunkat Koddal, illetve, ha már elkövették a meggondo­latlanságot, kifizetőbb, ha az elválasztást az ásóra, a kapá­ra és a nagyharangra hagy­ják. Mivel Eric Stewart igen lassan gyógyul autóbalesete után, a 10 CC (ejtsd kb: ten szt-szí) most Inkább saját dolgaival törődik. Duncan Makay, a billentyűs már el is kezdte szólónagylemezének felvételeit. A producerséget a Kate Bush mögött álló Andrew Powell vállalta. SPENCER DAVIS, aki iga­zában már 1967. tavasza óta nem találja helyéi, új zene­kart alakított Larks (Pacsir­ták) névvel. Spencer Davis legendás groupjából, együtte­séből vált ki a fent említett évben a két Winwood testvér, a producerré lett Muff és a méltán híres, igen tehetséges progresszív, illetve jazz-rock énekes és mindenes zenész, Stevie (Traffic, Blind Faith, Traffic). Olivia Newton-John kór­házba vonult, s alapos vizs­gálatoknak vetette alá magát. Előbb azt hitték, a májával van baj, most úgy tűnik, egé­szen más a helyzet. A QUEEN következő ki- dása egy dupla „élő” album esz, mely lehet, hogy még a yáron megjelenik. Minden- setre az együttes már rég eutazott Svájcba, hogy a ke- erésen és az utolsó simítá- okon jelen lehessen. Lucie Francois, az 1978-ban hirtelen elhunyt Claude Fran­cois édesanyja könyvet adott ki a Franciaországban és a Benelux államokban tizenhat éven keresztül óriási — és tulajdonképpen töretlen nép­szerűségnek örvendő énekes- fiaroi. Vass Imre DejtŐTi gyerekek kozott Vi ssza a faluba! A fiatalok problémái Gyes után A minap egy fiatalasszony állított be hozzánk. Panasz­kodni, tanácsot kérni jött. Három éve szült, hosszú ide­ig használta ki az állam nyúj­totta lehetőséget: gyesen volt. Most, hogy munkába állt, úgy érzi, üldözik. Régi munkakörét nem kapta meg, áthelyezték máshova. Jogi sérelem ugyan nem érte, csakhogy ott rosszabbak a munkakörülmények, másfaj­ta munkát kell végezni, és miután teljesítménybérben dolgoznak, a borítékban ke­vesebb van fizetéskor, mint a szülés előtt Ha reklamál, az­zal fenyegetik, van az üzem­ben rosszabb munkahely is. Egy másik sűrűn előfordu­ló panasz így hangzik: „Visz- szamennék már dolgozni, csakhogy a gyereket nem ve­szik fel az óvodába”. Nincs mit tenni. Kevés az óvo'dai, bölcsődei férőhely. Sokan úgy keresnek megoldást, hogy szülnek még egy gyere­ket és így meghosszabbodik az otthonmaradás lehetősé­ge, vagy, ha pénzük engedi, maszek óvodát keresnek. Drá­ga mulatság. 1 Sorolhatnám tovább az eseteket. Megszámlálhatatla­nul sok a gond a gyesről visszatérő nők munkábaállá- sa kögül. Pedig a munkaerő- hiányról szóló vezetői sirá­mok hallatán azt hinné az ember, kapva-kapnak * min­den régi, gyakorlott embe­ren, boldogok, hogy valaki végre nem felkészületlenül jelentkezik a betöltetlen he­lyekre. Igen, vonhatjuk le a kö­vetkeztetést, a gyes nem előny a nő számára, ha a munká­ról, a munkahelyről van szó. Nemcsak azért mert nincs nagy hagyománya, mert gyor­san változnak a körülmények, az emberek, a közösségek, a feladatok, hanem mert egy­szerűen egy folyamatból va­ló kiesés, mindenképpen tö­rést jelent. Törést, ha a tá­vozás és a visszatérés között űr van! Panasz nélkül leggyakrab­ban akkor térnek vissza az asszonyok, ha ottlétük alatt nem szakadt meg kapcsolatuk a munkahellyel. Gond persze akkor is van elég, hisz a kis gyerek gyakran beteg, otthon kell napokra, olykor hetekre maradni és ezt a vezetők sok helyen nem szeretik. Igazuk Is van meg nem is, ezt most ne vitassuk. De tény, hogy a fenntartott emberi kapcsolat kiküszöböl rengeteg nehézsé­get. Ilyenkor szokták arra biz­tatni, a vállalatokat, a brigá­dokat, a KlSZ-alapszervezete- ket, ne hagyják magára, tá­mogassák a gyermeküket oda­haza nevelő kollégáikat. Nyilvánvaló, hogy ezt szor­galmazni kell, nemcsak a hu­mánum nevébén, hanem ha így tetszik: munkaerő-politi- ■ka miatt is. Sok helyen gon­dolnak erre, az már más kér­dés, hogy nemegyszer igen formális az igyekezet. Egv üdvözlőkártya a semminél több, csakhogy éppen a lé­nyeget, a visszatérést nem szolgálja, hisz a köszöntőle­véltől még változik a mun­kahely, a feladat, s ebben az ember szerepe. Egy cipőgyári szalag mel­lett dolgozó brigádban me­sélték, hogy gyesen levő kol­léganőiknek rendszeresen megküldik az új technológi­ák leírását, s amikor meglá­togatják őket, rajzokat visz­nek magukkal, gyakran még termékmintát is, hogy az ott­hon élő, munkából kieső tár­suk felkészülten * térhessen vissza közéjük. Jó ez a kollé­ganőjüknek Is, meg a brigá­doknak is, hisz nem a gyes végén kel] majd foglalkozni­uk a betanításával. Sajnos még nem általános az ilyen. • Pedig milyen egy­szerű az egész. Csupán józan belátás és némi emberi fi­gyelem kell hozzá. De ne csak a munkahelyi közösségeket biztassuk. So­kan az otthon töltött három év során megfeledkeznek mindenről, eszükbe sem jut, hogy majd egyszer újra mun­kába kell állniuk, és az ő ér­dekük is, hogy ne felejtsék el, hogy számítsanak rá, hogy tudja, mi várja majd vissza­tértekor. Mert a munkaviszony két­oldalú dolog. Kell hozzá mun­káltató és munkavállaló. Egyik sincs a másik nélkül. Még akkor se, ha ez a vi­szony a gyes Ideje alatt át­menetileg szünetel. Nemcsak jogilag, emberileg. Rege Sándor Hárman a nyárról Manapság egyre több diák vakációtervében szerepel a nyári munka. Ki azért vállal­ja a kéthetes elfoglaltságot, hogy annak leteltével némi zsebpénzhez jusson, akad, aki életében először áll be a pult mögé, hogy megismer­kedjen a munka izével. Mint Salgótarjánban, a Pécskő Üzletház szomszédságában dolgozó: virágáruslAnx illetve lányok, hiszen Ba­yer Éva ikertestvérével, Irén­nel már másfél hete kínálja a városi kertészet szép virágait. — Miért épp ezt a helyet választottátok ? — Még tavaly a barátnőm­től hallottam, hogy nagyon jól érezte magát, mikor itt dolgozott. Ö tanácsolta, hogy ide jöjjünk — válaszól Éva kettejük nevében, Irén ugyanis pár perce ment el ebédelni. — Nagyon segítőkészen fo­gadtak bennünket az első nap, gyorsan összemeleged- tünk a munkatársakkal. Ügy érzem, jövőre is idejövünk. A beszélgetést megszakítva válogatja, csokorba köti a fe­hér és vörös szegfűket, cso­magolja, majd átadja a vá­sárlóknak. A kis pult előtt nem áll sor, ügyes lány Éva! — Hány szál virágot tudsz eladni naponta? — Azt a napot jónak mond­hatom, amikor kétszáz szál elmegy. Nem sok időt hagy­nak bámészkodásra a vevők! Igaz, Irénnel megosztjuk a kiszolgálást. A szünetekben elolvasom az újságokat, vál­tok pár szót az erre haladó ismerősökkel. — Ha letelik a két hét, mi­hez kezdtek? — Edzőtáborba indulok Szarvasra. Vívok. Jövő tanév­től pedig a Madách Imre Gimnáziumban kezdem meg a. tanulmányaimat, testneve­lés tagozaton, persze, Irénnel együtt. — Mit vásárolsz a munká­dért kapott pénzből? — Farmernadrágra gondol­tam. — És Irén? — Még nem kérdeztem tő­le .. ., de szerintem ugyan­azt. A GÉPI KISEGÍTŐ A Deák család legifjabb tagja. Ferenc, szülei munka- helyém az öblösüveggyárban dolgozik. — A múlt hónap végén áll­tam munkában, részben ön­szántamból, részben szüleim biztatására. Legalább 'nem unatkozom otthon. — Milyen a munkád? — Az anyagok gépre raká­sát és leszedését végzem. Ha áll a gép, anyagmozgatás a feladatom. Meg kell dolgozni a 10,90-es órabérért, de ki le­het bírni. — Amíg nem dolgoztál, mi­vel telt a napod? — Reggel nyolc óra körül felkeltem, olvastam, magnóz­tam, rádibt hallgattam. — Esetleg segítettél a szü­leidnek . . . — Ritkán. — Miként változott meg a napirended? — öt órakor ébresztő. A délelőtt elmegy itt, a gyár­ban. Az első, napokban na­gyon elfáradtam. Délután azt csinálom, amit eddig, olva­sok . . . — Mit olvasol? — Jelenleg semmit, de szoktam — bizonygatja. — Jövőre visszajössz ide? — Nem tudom — bizonyta­lanodik el. — Hol töltőd a vakáció hátralevő részét? — Üdülni csak szeptember­ben megyünk, az NDK-ba. — S az iskola? — A Bolyai Gimnáziumba járok, már megvan a kiké­rőm. — A jövő hónap? Megvonja a vállát. Majd csak lesz valahogy. KÖTELESSÉG — a nyári munka — a szakmai gyakorlatot töltő di­ádnak? — kérdezem Krenács Katalintól. Ha rajta állna, milyen újítást vezetne be gyakorlatukkal kapcsolatban? — Hosszabb szünetet enge­délyeznék. A kereskedőknek és a vendéglátósoknak csak egy hónap a nyári szabad­ság. Kati a „vendéglátósok” kö­zé tartozik. Szakmai gyakor­latát a megyszékhelyen, a Pécskő eszpresszóban tölti. — Gondolom, a harminc nap szabadságot tartalmasán töltőd el. — A jövő hó'napban barát­nőmmel a Balaton mellett töltünk pár napot. Édes­anyámmal és a húgommal Hevest látogatjuk meg. A fennmaradó néhány napban a strandot keresem föl. Hét végén pedig diszkóba me­gyünk a lányokkal. — A munkád? — Délelőttös és délutános műszakban aolgozom, hét órát. Nagyon sok a munka, kevesen vagyunk. Délelőtt szívesebben dolgozom, keve­sebb a vendég, hamarabb el­szalad az idő. — Vendégként voltál-e már itt? — Voltam, de nagyon rit­kán látogatok be. Inkább más szórakozóhelyet keresünk föl. — mondja, majd a beszélge­tés végeztével siet a pult mö­gé, kikészíti a megrendelt ita­lokat, üdítőket, a kis pihenő után ismét szaporán dolgozik. El lehet tölteni a nyári va­kációt munka nélkül is. Sze­rencsére, ma már egyre több diák érzi, hogy a munka, s munkával való ismerkedés is szerves része a szünidőnek. Ozsvár Lívia — Miért éppen ezen a föld­úton bringáztok srácok? — Ügy tartotta kedvünk. — Mindenki dolgozik, mun­kálkodik, ti pedig ilyenkor csavarogtok? — Hát, elengedtek, nem na­gyon kell otthon dolgozni. — Ez a bicikli legalább há­rom és fél ezret ér, nem kis ajándék, ugye? — A bizonyítványomért kaptam, négy egész öt tized volt. — Biztosan javítottál... — Áh, nem... kicsit rontot­tam. — És te? Neked meglehető­sen cudar állapotban van a járműved. — Budapesten lakom, csak itt nyaralok nagymamánál és hát ilyen bicaj akadt. — Szeretsz falun lenni? — Nagyon. Sok barátom van, nem unatkozom és imá­dom a falut. Mikor hazame­gyek, alig várom, hogy újra visszajöhessek! Tessék mon­dani, a tévétől tetszenek len­ni? — Nem, de búcsúzóul árul­játok még el a nedveteket és azt, hányadik osztályba jár­tok. — Vastag Csaba hetedikes, Teplánszki Péter, Bihari Kor­nél negyedikesek. És szere­tünk bringázni! (1) ÖRDÖGFIÓKA ;.. alig hiszem el, ha valaki, úgy mint én most önök­nek, elmeséli ezt az esetet nekem. m -* jyiajdj elírt egyszer egy autó, ha így játszol. A gyérek, ákíriek karocskáját figyelmeztetően meg­fogtam a minap, talán négyéves ha lehet, fekete hajú, fehér bőrű, szép szemű kislány. Játéka pedig az volt, hogy valahányszor közeledett Balassagyarmaton az egyik egy­irányú kis utcában egy autó, átszaladt előtte az úttest másik oldalára, és ott a járdán, egy fa kérgébe kapasz­kodva, nagy izgalommal várta, mikor jön egy újabb ko­csi, mely előtt ismét keresztbefuthat. Hogy rászóltam, sértődötten nézett rám, karját el­vonta a kezemből, és szapora léptekkel, vissza-vissza nézve bement egy házba. Tegnap délelőtt megint azon az utcán jártam, s már messziről láttam a kislányt, amint piros napozójában át­szalad egy ZIL előtt. A kürt nagyot visszhangzott, a gyerek hancúrozva integetett a sofőrnek és a kísérőnek. Egész közei értem, mikor egy Trabant jött be az ut­cába. Normális tempóban hajtott, a vezető és a kislány azonban nem láthatta egymást, mert időközben egy Barkas állt le a járda mellé. És a gyerek nekilódult, csak a motorzajról állapíthatta meg a távolságot, már amennyire egy ilyen csöppség erre képes. » Hát... át is jutott épségben a szemközti járdára, de éppenhogy csak. A lélegzetem is elállt. A Trabant nagy fékcsikorgás, dudálás közepette meg­állt. Vezetője, egy ősz, szemüveges férfi, kiugrott a kor­mány mögül, ijedtében alaposan bevágta az autó ajtaját — Te kislány! —; kiáltptta -élesen és megtorpant. Most vett rajta erőt a gyengítő rémület. Látszott, alig bír visszalépni, megkapaszkodni a Trabant oldalában Törölgette izzadó homlokát: — Mit csinálsz, gyerekem!? Hát nem láttalak, és ha most elütlek, mi lesz veled? Meghalsz! Annak ugyan mondhatta! Értette is az! Állt a fal­nál hátratett kézzel és mosolygott. Egy vaskapuból közönséges hang harsant: — Mi a rossebet ordít arra a gyerekre, nem látja, hogy gyerek?'Mit ártott az magának, mondja!? Sovány, rövid hajú asszony kiabált, egyik kezével fogta a vaskaput, másikban tésztaszűrőt tartott, azzal in­tegetett egyre. — De asszonyom — magyarázta a Trabant vezetője megütközve —, elébem szaladt ez a kislány, majdnem el­gázoltam ! — Asszonyom, asszonyom! — hadonászott a nő a szűrővel és kijjebb lépett — Mi köze magának ehhez a gyerekhez? A magáé? Ha nem lát négy szemmel se, ne üljön az autójába! Menjen a fenébe! Te meg — kapott most a gyerek is —, gyere ide! Ide gyere! Takarodj ne­kem az udvarra! A kislány szó nélkül befutott a kapun, a nő utána­ment, de még egyszer visszafordult és a megkövült au­tós felé intett: — Vén bolond! (vi) NÓGRÁD - 1979. július 21. szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents