Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
Az épülő paksi atomerőműhöz különböző acelszerkezcteket gyártanak a Ganz-MÁVAG mátranováki gyárában. A napokban kerül elszállításra az a több mint 14 tonna súlyú do- bozszérkezet amely a reaktor meghibásodása esetén kiemelhető, s a javítás elvégezhető. A képen Hollósy János hegesztő művezető és Telek Adtai üzemvezető a dobozszerkezet gyártásának utolsó fázisát beszéli meg. — bábel-felv. — Holtpont — félidőben Nem volt fáklyás körmenet a Patyolat Vállalat idei első fél éve. Már az első három hónap is termeléskieséssel zárult, s ez, sajnos a későbbiekben tovább nőtt. A tervezett alatt maradt a lakossági szolgáltatások árbevétele, az előző évhez képesti gyarapodás is kis mértékű csupán. Mindezek következtében erőteljes növekedést mutat a dotáció nélküli veszteség. Tavaly is, idén is égető létszámgondokkal küzd a vállalat. A 90 fős munkásállo- má'ny helyett jelenleg is alig több, mint 70-en dolgoznak. A legnehezebb területekről köszöntek el az emberek, holott igyekeztek itt kiemelt fizetéseket adni. Az éves 32 ezer forintos bérszínvonal igen csekély ahhoz, hogy lépést tartsanak a .megye iparával. (Csak összehasonlításképp: Zala megyében jóval többet keres egy mosó, itt jó esetben is csak 3200-at). Így hát kénytelenek „lasszóval” fogni az embert, tekintet nélkül arra, hogy hozzáértése megüti-e a kívánt mértéket. A másik nagy gondja a vállalatnak a gépek rossz műszaki állapota. A szakemberek megítélése szerint a géppark 80—90 százaléka belátható időn belül használJratat- lanná válik. Már most gyakran állnak, a javítási költség tetemes összegekre rúg, a gépek többségének értéke a nullán áll. Különösnek tűnhet mindezt leírni, éppen most, alig egy esztendővel azután, hogy a 32 millió forintos költséget felemésztő központi rekonstrukció befejeződött. Nullán álló gépek egy ilyen nagy munka után? Igen, csakhogy a rekonstrukció nagyrészt épületberuházásból állott: a régi épület célszerű, technológiai sorrendnek megfelelő átalakítása, s megtoldása egy vegytisztítószárnnyal. A teljes költségnek viszonylag kis hányadát fordították a géppark megfiatalítására. s ez összegnek is nagy részét elvitte a két gázkazán. Mindössze egy mángorlóval és egy vegytisztító géppel gyarapodott a vállalat központjának gépi felszerelése, s ez bizony, nem sok. Öt éven át húzódott, halasztódott a rekonstrukció indítása a pénzügyi fedezet hiánya miatt —, s végül mégiscsak egy kissé féllábas megoldás kapott zöldutat. Mind ez ideig a vállalati tervek között szerepel a balassagyarmati kismosoda felépítése. A vállalatot szorító, s már-már tarthatatlan helyzetet előidéző gohdok miatt azonban érdemes meggondolni: mi a célszerűbb és a hasznosabb,. megépíteni a viszonylag kis kapacitású mosodát jelentékeny költségekkel, vagy majdnem ugyanazért az összegért rendbe tenhi a központ gépparkját és bővíteni a szállítási lehetőségeket? A vállalat szakembereinek véleménye mindenesetre az, hogy korszerű, nagyhatású gépekkel és ehhez mért szállítási kapacitás megteremtésével a balassagyarmati kismosoda nélkül is szavatolják a lakosság magas szintű ellátását. Egy igen nehéz első fél év után várhatóan az év második fele sem lesz könnyebb. A Patydlat Vállalat vezetői úgy vélik, hogy az első félévi 15,5 százalékos lemaradás már csak csökkenhet, egészen nem kophat el, erre semmi remény. Felügyeleti szervük, a megyei tanács ipari osztálya azonban úgy látja, hogy a terv rosszul sikerült első fél év ellenére is teljesíthető. A véleményeltérés már csak visszaköszönése annak' az egyet nem értésnek, mely már a tervezés idejében is fennállt a vállalat és a felügyeleti szerv közt. Kevés haszonnal kecsegtet azonban, ha most csupán a korábbi hibák felelőseinek megállapítására, a felelősség mértékének „dekázására” szorítkozna a vállalat. Mindennél fontosabb, hogy a lehető leggyorsabban kilendüljön a holtpontról a Patyolat. Ipgy tűnik azonban, segítség nélkül, pusztán a saját erejéből erre nem futja. Támogatásra mindenekelőtt az. alacsony bérszínvonal emelésében és a géppark korszerűsítésében szorul. Mindkét témában saját lehetőségeit is teljes súly- lyal latba kell vetnie. Legfőbb ideje, mert munkájára —, s nem is az akármilyen igénnyel elvégzettre — igényt tart a lakosság. Szendi Márta Gazdasági életünk néhány időszerű kérdése Interjú Hoós Jánossal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével- Gazdasági életünk a széles közvélemény érdeklődésének középpontjában áll. Helyzetünk megítélésivel kapcsolatban a legkülönbözőbb - olykor igen végletes — véleményekkel lehet találkozni. Miképpen jellemezhetjük népgazdaságunk helyzetét? _ Népgazdaságunk mai h elyzetét a fejlődés megváltozott feltételei alapjan. a fokozódó követelményekkel összevetve lehet tárgyilagosan megítélni. 1973 őszén a világpiaci árak emelkedése olyan hirtelen következett be és az árveszteség olyan nagymértékű volt, hogy azt sem gazda- sági, sem politikai okok miatt nem lehetett rövid idő alatt a termelőkre és a fogyasztókra áthárítani, tudatosan vállalni kellett az eladósodást. Ezzel csaknem egyidejűleg az elmúlt három évtized fejlődésének eredményeként a magyar gazdaság is elérkezett egy olyan új szakaszhoz, ahol az intenzív fejlődésre, a fejlett gazdaságokra jellemző vonások, követelmények dominálnak. A XI. kongresszus határozata a Központi Bizottság 1977. október 20-i, valamint 1978 áprilisi határozata egyértelműen és világosan tárta fel a gazdasági helyzetet és eligazítást adott a tennivalókra. Ennek ellenére — több éves folyamat következtében — az éves tervekhez közel álló termelésnövekedes nem járt együtt a gazdasági fejlődés minőségi követelményeinek a megvalósulásával: a hatékonyság előirányzott emelkedésével, a termelési es exoortszerkezet szükséges ütemű és irányú változtatásával, a nemzetközi piacokon a ver- senvképesség kielégítő növekedésével, a külgazdasági egyensúly javulásával. A nén- gazdáság egveosúlvi helyzete romlott, a külföldi adósság nőtt. A belföldi felhasználás elsősorban a beruházások és a készlett'el halmozás — a nemzeti Jövedelem nyújtotta lehetőségeket meghaladó ütemben bővült. Mivel ezeknek a kedvezőtlen jelenségeknek, tendenciáknak a folytatódása komolyan veszélyeztetné gazdaságunk zavartalan fejlődését, megszüntetésük (elodázhatatlan feladattá vált. A Központi Bizottság ezért kidolgozta a gazdasási növekedés pályakorrekciói át: alaovető követelményként szabta meg a kői gazdasági egyensúly fokozódó romlásának megállítását. illetőleg a javulást szolgáló folyamatok kibontakoztatását. A termelés, az értékesítés. a fejleszt“' és az e1- cszt.ús főbb előirányzatait, aránvait az egyensúlyi követelménynek rendelte alá. Ennek megfelelően szerénv y«kedés! ütemet irányzott elő és szükségesnek tartotta a gazdaságirányítás’ gyakorlat erdemi továbbfejlesztését. Az év közepén az első öt hónao tényei alapián összefoglalóan megállapítható, hogy a párt-, az állami és társadalmi szervek, a gazdálkodó szervezetek, a dolgozók általában megértették a tervcélokat és támogatták a magasabb követelményekből adódó feladatok megvalósítását. Mindezek eredményeként a termelés növekedése a nép- gazdasági tervvel összhangban mérséklődött, és általában az értékesítési lehetőségek függvényében differenciált. A fogyasztás és a beruházási tevékenység a termelésnél lassabban bővült, a készletek év eleji csökkenése a, szokásosnál nagyobb mértékű. A' kivitel dinamikus növekedése jelentősen meghaladta a behozatalét. Számos gazdálkodó szervezetnél érdemi kezdeményezéseket tettek a munkaerő-gazdálkodás javítására. Továbbra is jelen vannak azonban egyes korábbi, negatív tendenciák. Ezért az eddigi előrehaladásunk még nem elégséges a tervcélok, mindenekelőtt a külső egyensúlyi követelmények megvalósításához. — Országunk felelős vezetői rendszeresen foglalkoznak a kialakult gazdasági helyzettel és olyan feltételek kialakítására törekszenek, amelyek kedvező irányba befolyásolják a fejlődést. Ezek közül mit tart a legfontosabbnak? — A Központi Bizottságnak 1978. december 6-i, az 1979. évi népgazdasági tervről hozott határozata a gazdaság- irányítás feladatává tette a terv biztonságos teljesítésének megalapozását, a végrehajtás feltételeinek megteremtését a szükséges irányítási, szabályozási, szervezési és egyéb intézkedések megtételével, illetőleg megvalósításuk ellenőrzésével is. A hozott politikai és gazdasági döntések, intézkedések végrehajtása elkezdődött, amely jelentős segítséget nyújt a vállalati tevékenység javításához is. Az intézkedések és a teendők közül kiemelek három kérdéscsoportot. amelyek hatásai rövid távúak ugyan, de a feladatok megoldása mégis stratégiai jelentőségű. A gazdasági struktúra átalakításának elősegítése a gazdaságpolitika e döntő fontosságú kérdésének a megoldása érdekében elkezdődött, a jól és eredményesen gazdálkodó szervezetek fejlődésének erőteljesebb támogatása, a gazdaságtalan tevékenységet folytató, a korábbi gazdálkodási hiányosságok, erejüket meghaladó túlzott fejlesztések miatt veszteséges és alap- hiányos szervezetek átfogó, kritikus értékelése, az ebből adódó feladatok meghatározása. Ennek a tevékenységnek a kibontakozása nagyobb szelektivitást biztosít a termelés és az exportstruktúra területén, a vállalatokat és szövetkezeteket olyan gazdálkodási és fejlesztési politikára kényszeríti, amely összhangban van a népgazdaság lehetőségeivel és egyben saját hatékonysági és fejlesztési 'lehetőségeivel is. A másik: a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mértékei, arányai jobban igazodnak az adott egyensúlyi körülményekhez, erőteljesebben segítik az egyensúly javítását szolgáló folyamatok kibontakozását. A harmadik: előrehaladásunk nagymértékben függ a gazdaságirányítási gyakorlat, a gazdaságszervező munka érdemi javulásától. Az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtásának megalapozása keretében következetesebbé vált a gazdaságirányítás felzárkózása az intenzív fejlődés követelményeihez. A felhalmozódott feszültségek feloldásához még sok a tennivaló. A magasabb követelményekhez igazodva kell tovább formálni a gazdasági szabályozást, a termelői és fogyasztói árrendszert olyan irányba, hogy az árak jobban tükrözzék a világpiaci ráfordításokat, a „reális” költségeket.- A szelektív iparfejlesztési politika, a korszerűség és hatékonyság követelménye, a kedvezőbb termék- szerkezet kialakítása, a vállalati tevékenység megítélésének viszonylag új rendje hogyan érinti' az emberi viszonyokat, különös tekintettel a munkaerő-gazdálkodásra, bér- és jövedelempolitikára? — A munkaerőnek a társadalom számára hatékony területeken való foglalkoztatása , népgazdasági érdek. A mérsékeltebb gazdasági növekedés lehetőséget teremt arra is, hogy jelentősen előrelépjünk az olyan régóta meglevő probléma megoldásában, mint a túlzott munkaerő- igény, hogy az egyes tevékenységek ellátásához annyi embert kössenek le, amennyi feltétlenül szükséges. A szelektív fejlesztési politikái ól következően a munkaerőt a gazdaságtalan termelésből felszabadítjuk és átirányítjuk a hatékonvan működő területekre. Ezzel az átcsoportosítással is járó munkaerő-gazdálkodás javítása különösen azokon a területeken — Budapesten és nagyobb ipari körzetekben — a legjelentősebb, ahol nagyobb a munkaerőhiány. 1979-ben számos gazdálkodó szervezetnél érdemi kezdeményezéseket tettek a munkaerő-gazdálkodás javítására. Ezek hatása kedvező: mérséklődött a munkaerő- igény és a nem kívánatos létszámmozgás, javult a munkafegyelem, a" teljesítménykövetelmények növelése könnyebbé vált. A munkaerőgazdálkodásnak a munkaerő- mozgással is járó javítása elsősorban ott hozott egyértelműen pozitív eredményeket, ahol a dolgozókkal szembeni követelmények növelése, az ésszerű munkaerő-gazdálkodás a fizikai és nem fizikai dolgozókra, a beosztottakra és a vezetőkre egyaránt kiterjedt, ahol ez a munka az állami, politikai és a társadalmi szervek részéről összehangolt támogatást, bátorítást kapott és a munkaerőmozgásban érintett dolgozókkal körültekintően, humánusan jártak el. A dolgozók többsége rövid időn belül megtalálta új munkahelyét. A jövőben a gazdálkodás hatékonysági követelményei és a dolgozók indokolt érdekei figyelembevételével a termelő- és nem termelő területeken egyaránt fel kell gyorsítani a munkaerőátcsoportosítást. A termelői árak átfogó rendezése, az áraknak a népgazdaság tényleges ráfordításaihoz való igazítása lehetőséget teremt a vállalatok gazdálkodásának egyértelműbb megítéléséhez. _ Ennek alapján a kollektívák személyi jövedelmeit biztosabban lehet a vállalatok jövedelmezőségéhez és más minőségi követelmények teljesítéséhez kötni. A szabályozásban a vállalati bér- és keresetnövekedést a gazdálkodás eredményétől kell függővé tenni, bérpreferenciával elsősorban az átlagosnál hatékonyabban dolgozó és gyorsan fejlődő vállalatokat indokolt támogatni. A bértarifákat úgy kell módosítani, hogy azok ne korlátozzák a keresetek teljesítményekhez igazodó alakulását. Fokozottabb gondot szükséges fordítani az ösztönzőbb egyéni bérformák arányának növelésére, a csoportos bérezés, az egyösszegű utalványozás elterjesztésére. F.l kell érni, hogy a kereset minden forintjához kapcsolódjon teljesítmény, ne csak a kereset növekedéséhez. A hatékonyabb munkára ösztönző keresetdifferenciélással, a teljesítménykövetelmények növekedésével érthető módon együttjáró helyi feszültségeket a gazdasági és politikai, társadalmi vezetőknek egyaránt vállalniuk kell.- A hatékony gazdálkodásnak természetes előfeltétele a ráfordításokat reálisan tükröző árviszonyok kialakítása, mind a termelői, mind pedig a fogyasztói áraknál. Ezzel kapcsolatban mi jellemzi ma nálunk a helyzetet és milyen elképzelések vannak az esetleges módosításra? — A világpiaci árak robbanásszerű emelkedésének a magyar gazdaságra begyűrűző hatását az, állam a múltban központi eszközökkel erőteljeNÓGRAD - 1979. ji sen korlátozta. Emiatt az állami támogatások és elvonások bonyolult rendszere jött létre. Ennek következtében a jelenlegi termelői és fogyasztói árak nem tükrözik a valóságnak megfelelően a ráfordításokat. Ez nehezíti a tisztánlátást, a hatékony gazdálkodás kibontakozását, a termékszerkezet átalakítását, előrelépést az energia- és anyaggazdálkodás racionálisabbá tételében, a külgazdasági egyensúly javításában, egyszóval: legfőbb gazdaság- politikai céljaink megvalósítását népgazdasági méretekben és a gazdálkodó szervezeteknél egyaránt. Ezért az árrendszerben olyan módosítások kimunkálása van folyamatban, amelyek jobban biztosítják árainknak a valóságos ráfordításokhoz, a világpiaci árarányokhoz közelítését. A jövedelemszabályozásnak, az adórendszernek pedig olyannak kell lennie, amely nem közömbösíti az árrendszernek a hatékonyságra. a struktúrára gyakorolt hatását.- A reálisabb árviszonyok kialakítására irányuló törekvéseink mennyiben érintik a lakosság fogyasztási struktúráját és életszínvonal-politikánk alapeiveit? — A reálisabb árviszonyok az eddiginél jobban összekapcsolják a termelési, külgazdasági feltételeket, a lakosság fogyasztási szerkezetével. Az objektív adottságok közvetítésevei ésszerű takarékosságra ösztönöznek azzal, hogy ami a népgazdaságnak ténylegesen többe kerül, abból mértéktartó fogyasztást tesznek lehetővé. Ezen átrendeződés hatására javul, az adottságokhoz jobban igazodik a lakosság fogyasztásának szerkezete. Nő az ár szerepe az életszínvonal és a fogyasztási struktúra alakításában. Ugyanakkor az árnövekedést mindig összhangba hozzuk a személyi jövedelmek alakulásával. ily módon biztosítjuk az életszínvonal növekedésének tervszerűségét.- A gazdasáqi élet mai fő jelenségei, általános feliételei tartós tendenciának tűnnek, ez a tény milyen követelményeket támaszt a leq- alapvctőbb gazdasági tevékenységgel, a termelőmunkával szemben? — Feladatunk, hogv jobban beilleszkedjünk a világgazdaságba. Ez sok tekintetben újszerű, nehéz. Ennek a követelménynek csak úgy tudunk megfelelni, ha minden vonatkozásban a termeléstől az értékesítésig, a piaci munkáig felvesszük azt a tempót, amit a világ diktál. Nagytermelékenységű, a minőségi követelményeknek megfelelő, fegyelmezett munkára, ugyanakkor a kezdeményezőkészség kibontakoztatására, anyagi és szellemi értékeink maximális kihasználására van szükség. Csak az a felfogás lehet helyes, hogy problémáink a fejlődés gondjai és ezeket a feladatokat képesek • vagyunk megoldani. Ehhez az összes feltétel rendelkezésünkre áll. Gazdaságunk megfelelő, szilárd alapokkal rendelkezik. A munkában szerzett politikai, irányítási tapasztalataink, az abban résztvevők alkotó, cselekvő magatartása, egysége jelentik a legfőbb biztosítékot arra, hogy gazdaságunk megfelel a magasabb követelményeknek is. Rákos Imre 21. szombat 3
