Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

Váljék egészségükre a szünidő... Nagyon fontos, hogy gyer­mekeink okosan, célszerűen töltsék el a nyári vakációt. Ekkor kell erőt gyűjteniük a következő tanévre, hogy bír­ják majd a megterhelést és ellenállók legyenek az őszi* téli betegségekkel szemben. A pihenés természetesen nem a semmittevést jelenti. Ha csoportokba verődve, nap­hosszat csatangolnak az ut­cákon. ha egyik moziból a másikba mennek, s közben reggel-este állandóan fagy­laltot nyalogatnak, attól alig­ha fognak felfrissülni, meg­erősödni. Ugyanilyen hely­telen azonban, ha ezalatt a néhány hét alatt akarjuk fo­kozott szigorral ránc'oaszedni. megnevelni, munkára szok­tatni őket. vagy ha a jövő •' M 1obb eredmény érdekében most is rendszeres tanulást követelünk tőlük. A vakáció a pihenés, a ki- kapcsolódás ideje. Lazítani kell tehát az iskolai fegyel­men. a kötöttségeken, de va­lamilyen időbeosztásra, egy­fajta napirendre ilyenkor is szükség van. Helyes, ha a gyerekek nem szoknak hozzá a reggeli lustálkodáshoz, ha­nem nyáron is korán kel­nek. Kitűnő alkalom kínál­kozik arra, hogy a futtában majszolt kiflivég helyett most végre nyugodt körülmények között fogyasszák el a tartal­mas reggelit. Napközben az­tán adjunk nekik egy kis szabadságot, hogy mindegvik azzal foglalkozhasson első­sorban, ami .érdekli, azt csi­nálhassa, amit szeret. (Felté­ve, hogy nem kifejezettén ká­ros, veszélyes, vagy haszonta­lan időtöltésről van szó.) Ér­deklődésüket persze lehet és kell is befolyásolni, de soha­sem erőszakkal. Tapintatosan úav kell megkedveltetni ve­lük egy-egv hasznos hobbit, érdekes játékot, vagy egy szép sportágat, hogy szinte maguktól jöjjenek rá a „do- .log ízére”. Legyen tehát válto­zatos az a bizonyos napirend. Kapjon benne feltétlenül kel­lő helyet a szabad levegőn végzett mozgás, a sport. Emel­lett azonban maradjon idő szellemi játékokra, olvasás­ra, barkácsolásra, tv-nézésre, mozira is — kinek-kinek ked­ve és hajlama szerint. A na­gyobb szabadság, a sok já­ték. a nyár örömeinek za­vartalan élvezete ugyanak­kor nem mehet a rendszeres étkezés rovására. Gondos­kodnunk kell róla, hogy gyer­mekeink mindig időben ebé­deljenek és ne túl későn kap­ják a vacsorát. Az étrendben a fehérjetartalmú táplálé­kokon legyen a hangsúly, mert a fejlődő szervezetnek elsősorban ezekre van szük­sége. Adjunk tehát nekik mi­nél több gyümölcsöt, főzelé­ket. húst. tojást. tejtermé­keket. (Persze a fagvlalt sem tilos, csak ne reggeli, vagy ebéd helyett fogyasszák.) Az esti programnál ne feledkez­zünk meg arról, hogy a ké­sőn sugárzott tv-műsorok a szünidőben sem az iskolások­nak szólnak. Ráadásul, ha es­te sokáig fent maradnak, másnap reggel meg alig lehet őket „kihámozni” az ágyból, akkor az egész életrendjük felborul. A normális ritmus­ra való visszatérés azután ősszel — teljesen feleslegesen — komoly energiákat emészt majd fel. A csoportos gvermeküdül- tetés és az úttörőtáborok ál­talában jól szolgálják a szün­idő helyes kihasználását. Az élelmezés itt a korszerű kö­vetelményeknek megfelel, a rendszeres mozgást, a pihe.- nést és a szórakozást gon­dosan meghatározott napi­rend biztosítja. Különösen hasznosak ezek a táborok a zárkózott, visszahúzódó, gát­lásos gyerekek számára, ök ebben a környezetben álta­lában könnyebben feloldód­nak, a közösségbe jobban be­illeszkednek, mint a tanév alatt az Iskolában. A nevelők természetesen a nyári napközi táborokban is igyekeznek megfelelő elfog­laltságot biztosítani a gye­rekeknek. Kiviszik őket & szabadba, játszhatnak, mo­zoghatnak, a környezet, a rend és a fegyelmezés módja mégis szükségképpen iskolás jellegű. Az igazi kikapcsoló­dás és a környezetváltozás ér­dekében ezért célszerűnek látszik, hogy legalább 10—14 napot a szüleivel együtt tölt­hessen a gyerek. Menjünk ve­lük nyaralni, érezzék jól ma­gukat a családi környezet­ben. Tanítsuk meg úszni, vi­gyük kirándulni, ismertessük meg még nem látott tájak­kal. városokkal. Sokkal in­kább magukévá teszik majd a helyes életmódot, ha tőlünk is ezt látják, mintha csak mondogatjuk nekik. Amit ki­rándulás, városnézés, vagy múzeumlátogatás közben lát­nak és hallanak, vagy amit érdekes könyvekben olvas­nak, abból szórakozva is töb­bet tanulnak, mintha a . tan­könyveik mellé parancsolnánk őket. A szülőknek valójában nem kis gondot jelent a család nyári programjának összeál­lítása. Kétségtelenül egysze­rűbb és kényelmesebb a gye­reket a nagymamára bízni, vagy az egész vakációban napközi táborba járatni. Mé­gis annak van igaza, aki a nyári szabadságot —, ha csak lehet — összeegyezteti gyer­mekeinek szünidei program­jával. A velük együtt, okos beosztással és egészséges életmóddal eltöltött vidám napok jelentik számunkra is a legigazibb pihenést. Penge, szilánk, szakőea Múzeumi kiállítás az üzemben Szécsényben az ELZETT Művek zár- és lakatgyára gyáregységében a közművelő­dés segítségévei jelentős szá­mú munkás kapcsolódott be a kultúra áramkörébe. Mind­erről azok az eredmények, intézkedések győztek meg, melyeket a művelődési bi­zottság irányításával érnek el és valósítanak meg e fiatal üzemben. A gyáregység ön­állóan és más intézmények­kel egvüttműködve. nem kis erőfeszítést tesz azért, hogy segítse a kultúrának a min- dennaDi életbe, a munkába, a közösségi tevékenységbe való behatolását. — Az elmúlt években sem volt eredménytelen, de két év óta tervszerű a gyáregysé­gek és a szécsényi Kubinvl Ferenc Helytörténeti Múzeum kapcsolata. A többoldalú együttműködés tartalmát a megkötött szocialista szerző­dés adja — mondja a mű­velődési bizottság titkára. Az elmúlt időszakban gyak­ran foglalkoztatta a művelő­dési bizottság tagjait a be­járó dolgozók kulturális ne­velésének kérdése. igényeik felkeltése és kielégítése. Szén­laki Péterné is. aki a közmű­velődési munkát koordinália. tanácstalanul állt az időnként jelentkező érdektelenség előtf.- Pedig miiven nagyszerű lehetőségek adódnak a sza­bad idő hasznos, művészi él- ménvt adó eltöltésére az üzemben és a nagyközségben is — magyarázza az elmúlt időszak e«em“nveire gondol­va. — Mindezek ellenére nőm eredméovte’en a mun­kánk. Az ELZETT-esek ott vannak a múzeum és a mű­velődési központ kiállításain, rendezvényein. ' és bizonyára vannak közöttük olyanok is. akik a mi mozgósító és szer­vező munkánk hatására men­nek el — hivatkozik tevé­kenységük egyik fontos terü­letére. Az elmúlt évben és az idén is több kiállítás megtartásá­ra került sor a gváreav< * - ben. A közelmúltban a hely­történeti múzeum a megyé­ben gyűjtött anyagából „Ősi nyersanyagok., ősi eszközök” címmel rendezett kiállítást, amely egy fiatal régész. Soós Virág munkáját dicséri. A kiállítást sok üzemi dolgozó tekintette meg. Az időrend­ben bemutatott és a kult-;-’- fok különb^-ő szakaszain ké­szített munka- és vadászati eszközök mellett ott voltak a „technológia” eszközei is. — A látogatók önkéntele­nül is arra gondoltak. ho?v az eszközkészítés milyen fej­lődésen ment át — mondta Licskó Béla. a vállalat kivá­ló brigádja cím elérését meg­pályázó Mező Imre Szocialis­ta Brigád tagja. A kiállított anyag bemu­tatta a penge-, a szilánk-, a szakóca- és a kavicskultúra eszközeit, azt. hogyan alkal­mazták őseink a csiszolás és fúrás műveleteit. Megismer­hettük. hf"" a kőbalta kifú­rásához elég volt esv ke­mény fa. a . fúró” és a tárgy közé pedig súrlódást növelő homokat szórtak. A csont is ősi nversanvag volt. A ki- á'.Htott darabok kopásából rrjár a használatukra is utal­Mai tévéaiártlaiunk 2«.00: Szerelmem Libera. Filmszínházaink korábban már látszották ezt a ragyogó kedél­lyel. szellemmel készített filmet, amelynek Claudia Cardinale a főszereplője. Cardinale rendkívül csinos fiatalasszonyt alakít. aki bár szüntelenül magával hurcol­ja gyeremekelt, mégis minden » megmozdulása, látványos cseleke­dete a terror, a fasizmus ellen szól. Szenvedélyessége. igazság- szeretete azonban veszélybe so­dorja tériét, a cseppet sem har­cos alkatú, vékony kis szabómes­tert. A filmet, amelyben kitűnő színészek Játszanak, Mauro Bo- lognini rendezte. hattunk; vésőként, ekeként, kalapácsként, vagy finomabb háztartási munkák eszköze­ként használták-e azokat. — Az elődeinkről, akik a természet meghódításában csodálatos eredményeket ér­tek el. gyakran megfeledke­zünk. Ez a kiállítás észrevét­lenül er'-e is emlékeztetett és nagyon sok úi ismeretet adott — jegyezte meg a kiállítás e?vik látogatója. Praznovszkv Mihály, a hely­történeti múzeum igazgatóia elégedett a vándorkiállítás tapasztalataival, de a kiállí­tásaikon és rendezvénye'ken még sokkal több üzemi dol­gozóval szeretne találkozni. A kiállítás folytatása nem marad el. Erre a kiállítás egvik tablója is utalt: „A fej­lődés következő lépcsőfokát bemutató kiállítás az úi nyersanyagokkal, a fémekkel és előállításukkal ismertet meg.” Az üzem dolgozói váriák az úiabb kiállítást. R. A. — Nem, ezt nem akarom! Ennek a kezelésnek eredmé­nyesnek kell lennie. Éppen a férjem érdekében. — Na látja, kedves elvtárs­nő. Nem lesz semmi baja a férjének, kiigazítjuk az agyát, rendbe hozzuk, • hogy úgy mondjam: kipofozzuk egy ki­csit, és aztán majd élhetnek boldogul, zavartalanul to­vább. A férje karrierje csak ezután kezdődik. Az idézett párbeszédtöredék abban a bemutatás előtt álló tévéfilmben hangzik el, mely­nek címe „Egész napos riport”. A Déli Jelentés túl fiatal, he­ves és akarnok újságírója ab­ban > a hiszem ben megy a helyszínre, hogy egy vegyipari gyárba tart. Rajta kívül azonban mindenki tudja — felesége, főnöke, de még a saját sofőrje is —, hogy az intézmény valójában agymo­sással foglalkozik. Öt is meg Máié György: KINCSES ATTILA IX. Egyéb 1 László Gyula számos adat­tal és megfigyeléssel bizonyí­totta be, hogy a kincs egyes darabjai nem ugyanabból a műhelyből származnak. Díszí­tőelemei is különféle kultú­rákkal mutatnak rokonságot. Nem valószínű, hogy a görög felirat és a rovásírás is egy­azon ötvös keze alól került ki, A keresztény jelképek min­den bizonnyal utólag kerültek egyes aranytárgyakra. Az egyes darabok ötvözésének aránya sem azonos: 18 és 22 karát között változik. Ha a kincset elrejtő egykori fejede­lem kilétére egyszer fény de­rülne, ez további nyomozást tenne lehetővé: honnan szed­te össze a 23 gyönyörű edényt. A kincs egyes darabjai kö­zötti eltérések azonban újra óhatatlanul megmozgatják a képzeletet. Azon a területen előkerült aranyleletről van szó, amely 400 és 450 között bizonyosan a hun vezérkar főhadiszállásának közelében volt. Elképzelhető, hogy a hun fejedelmi és főúri sírok ki­rablói hogy tettüket elleplez­zék, vagy hogy a koruk divat­ját kövessék, beolvasztották a ragyogó hun edényeket és anyagukból ezeket ötvöátet- ték ... Ez r. feltételezés azon­ban újra csak a fantázia já­téka: hiszen nagyon is való­színű. hogy például a Magyar Nemzeti Bank aranyrúdjai között akad olyan darab, amely valaha régen mesteri ötvösmunka volt. Az arany jellege olyan, hogy a forró kemencében felísmerhetetlen, olvadt péppé válik ... Az önálló magyar régészet kezdetein két, jelentős aranyt incsleleiek lelet is táplálta a „hármas koporsó”-val kapcsolatos szó­beszédet. 1857-ben a Békés megyei Kunágota pusztán, 1859-ben Dunapataj—Bakod- pusztán találtak jelentős aranytárgyat; mindkét tanya hozzátartozhatott a hunok központi szálláshelyéhez. Más ielet nem volt a közelben. Valószínű, hogy a szervezett sírrablások miatt helyezték el a kiemelkedő személyiségek holttestét ilyen „istenhátarnö- götti” helyre. A sírrablók saj­nálhatják, hogy így túljártak az eszükön. A halott fejede­lem ujjára nyolc aranygyű­rűt húztak, fülébe, nyakára Is arany ékszer került. Fegy­vere, ruhája csupa aranyve­ret. Persze, jó darabig hun­nak hitték: utóbb derült ki, hogy egy évszázaddal később élt avar vezérről van szó; ék­szereit azonban hun sírban is találhatta. A dunapataji germán feje­delemasszony nyakában dí­szes aranyláncot, karján nagy művészi értékű, sárkányfejet ábrázoló karperecpárt, dere­kán aranycsatos övét találtak. Másik sírból is egv sűrűn fo­nott aranylánc, néhány arany­gyűrű került elő. A kutatók szerint valamennyi lelet a Fekete-tenger vidékén készült és a hunok és szövetségeseik' útján jutott el a Dunáig. Kez­detben alig valaki vitatta, hogy hun ékszerekről vau szó. Később kerekedett felül az az álláspont, hogy az At­tila udvartartásához tartozó germán—szkír leletről ' van szó. A szkír leletre joggal le­het azt mondani, hun emlék. \ Az 1923-ban, egy Tápió. szentmártonban feltárt kun­halom alatt, 1928-ban Mező­keresztes—Zöldhalompusz- tán talált elektronlemezből (arany-ezüst ötvözete) készült stilizált állatalakok (futó, il­letve megtorpanó szarvas, kü­lönféle testtartású oroszlánok) ezer évvel a hunok e terület­re érkezése előtt itt élt szki. Iák (szittyák) hagyatékai ar­ra mutatnak, hogy a hunok bejövetelekor itt kialakult öt­vöskultúrát találhattak, ame­lyet fejedelmeik bizonyára fel is használtak gazdagságuk gyarapítására. Erre mutat évszázadunk legjelentősebb hazai arany- kincslelete, a nagyszéksós- pusztai ásatás eredménye is, A szegedi múzeum igazgatója, Móra Ferenc bukkant a nyo­mára, majd a közel 200 aranytárgyat ő hozta a nap­fényre Bálint Mátyás szőlőjé­ből. Móra is, az őt követő ku­tatások is azt tartják, a kin. eset 430 körül, tehát Attila uralmának idején készítették. Ha a lelet legszebb darabjá­tól, a tömör aranyból ötvö­zött nyakperectöl eltekintünk, nem fedi a szemtanú Prisz- kosz által elmondottakat: ki­sebb értékű, mint amilyen az 6 környezetének igényét ki­elégíthette volna. Nagy kul­túrtörténeti értéke, hogy két­ségtelenül hun eredetű. Talán a „második vonal”-hoz tarto­zó előkelők valamelyikéé le- hetétt. így is a szegedi Móra Fe­renc Múzeum egyik egyedül­álló kincse. A népvándorlás korát kutatók és a hármas­koporsó-vadászok gyakran zarándokolnak miatta Szeged­re és merítenek erőt a lát­ványból. (Vége) Kgée* napos riport a Fogalomrendcsítő Intézetben akarják puhítani, ez lenne a végcél. Az' ambiciózus újságíró, Fürjesi Zoltán meg is jelenik a helyszínen. A bejáratnál ki­függesztett tábla „Fogalomhe­lyesbítő és agyrendesítő inté­zet” kicsit felidegesíti, egy­szersmind fokozza tennivá­gyását. A portással való pár­beszédét követően eljut Ko'n- covszki elvtárshoz, aki hosz- szasan győzködi az új, önként jelentkező pácienst az agymo­sás szükségességéről, jótékony szerepéről. Már-már kötélnek áll, ám végül mégis meggon­dolja magát és visszalép. El­/ lenállását követően általános lázadás tör ki az agymosásra beutaltak között. Az „Egész 'napos riport” for­gatásának megkezdése előtt több újsághirdetés jelent meg, amelyek olyan statisztákat kerestek, akik a produkció ér­dekében hajlandók kopaszra levágatni a hajukat. Az elő­zetes aggodalom feleslegesnek bizonyult, mivel még decem­berben is ötvenen jelentkez­tek a huszonöt, szerepre. A felvételeket az 1977-ben egyszer már végleg bezárt, ám azóta ismét rehabilitált óbudai malomban vette fel a stáb. A tévéfilm cselekmé­nyét Csurka István „Kon- covszki részleg” című művé­ből alakította ki az író. és a forgatókönyv társszerzője. Dö- mölky János, aki egyszemély- ben rendezője is a produkció­nak. A Színház és Filmművésze­ti Főiskolán 1966-ban diplo­mázott Dömölky többnyire irodalmi alkotásokat visz a tévé képernyőjére. Már a fő­iskolai diplomaosztás évében magára hívta a figyelmet, Vercors „A tenger csendje” című kisregényének tévéfilm­változata a magyar kollekció tagjaként Monte Carloban Telespectateur-díjat kapott. A társadalmi mondanivaló- jú tévéfilm főbb szerepeit Papp Zoltán, Haumann Pé­ter, Egri Márta és Gera Zol­tán alakítja. Az operatőr Bor- nyl Gyula, a film zenéjét Tamássy Zdenkó szerezte. j. fc i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents