Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

Vb ... C » V f jjh ki ? jjj’v- * mm am ßtezsn \jev­Genfbe érkezett az a vietnami küldöttség, amely részt vesz az indokínai menekültek helyzetének humanitárius kérdéseit tárgyaló konferencián. A képen (középen) Pham Hi- cn külügyminiszter-helyettes, a genfi repülőtéren. f&i<*ai*a«ruai harcok A nicaraguai népet képvise­lő ideiglenes nemzeti újjáépí­tés kormányának három, ed­dig San Jóséban tartózkodó tagja szerdán a Costa Rica-i fővárosból Nicaraguába uta­zott. Ezzel az öt főből álló ideiglenes kabinet valameny- hyi tagja az országban van, mivel Moises Hassan és Or­tega Savedra eddig is a san­dinisták soraiban harcolt a nemzeti gárda ellen. San Jó­séból érkezett hírek szerint a nemzeti újjáépítés kormánya Leónba, a sandinisták ellenőr- zésa alatt álló városba helye­zi székhelyét és a várost ki­nevezik az ország ideiglenes fővárosává. (Nicaragua első fő­városa a függetlenség kivívá­sa után León volt). Az elmenekült diktátor he­lyére kinevezett új elnök, Francisco Urcuyo Malianos el­ső nyilatkozatában kijelentet­te, hogy 1981-ig hatalmon kí­ván maradni. A sandinista nemzeti fel- szabadítási front —, mint je­lentettük — szerda hajnalban általános támadást indított Managua bevételéért. A haza­fiak egységei három irányból R diktátor megfutamodott Nicaragua zaklatott törté­nelmében fontos dátumként tartják majd nyilván 1979. július 17-ét: a keddre virradó éjjel ugyanis valamennyi tisztségéről lemondott Anas- tasio Somoza diktátor. Az ország haladó erőinek harca hosszú és véres csaták után diadalmaskodott, a gyűlölt kényúr végül is kutyaszorítód ba került. Elhamarkodott do­log lenne azonban a rövid hírügynökségi jelentés birto­kában a sandinisták teljes győzelmét méltatni. Managuában ugyanis —, amelyet a hazafiak már tel­jesen körülzártak — a tör­vényhozás egyhangúlag új el­nököt választott, Francisco Urcuyo személyében, aki ed­dig a képviselőház élén állt. Vagyis a több mint négy év­tizedes Somoza-uralom egyik fontos közjogi méltóságát töl­tötte be. Ráadták voksukat a konzervatív ellenzék tagjai époúgy, mint Somoza hívei. S ez a körülmény önmagá­ban is elegendő ahhoz, hogy föltételezzük: a sandinista nemzeti felszabadítási front és a vele együttműködő diktatú­raellenes erők aligha ilyen változásért folytatták az ed­dig már több mint 20 ezer áldozatot követelt harcot. Az időközben — alig néhány napja — megalakult ideigle­nes kormány nem valószinű, hogy együttműködik majd a hépelnyomó rezsim képviselő­házának volt elnökével, aki­nek a megbízatását ennek kö­vetkeztében enyhén szólva in­gatagnak nevezhetjük. Sok egyéb kérdőjel is adó­dik Somoza lemondásának szűkszavú bejelentése 'nyo­mán. Mindenekelőtt az, hogy vajon az Egyesült Államok —, amely az utóbbi hetekben mindent elkövetett a számára kedvező változás előkészítésé­re, s eközben a sandinisták­kal is kapcsolatot teremtett — miként fogadja a mana- guai bejelentést. Valószínű, hogy a hírhedt nemzeti gárda ellenállása most már hama­rosan teljesen összeomlik, mi­után száznál több magas ran­gú tisztje ismeretlen helyre távozott. Az azonban elkép­zelhető, hogy az ország élére került új politikus nem egy­könnyen engedi át a hatal­mát. Annál is inkább, mert elődje példája roppant csábí­tó: köztudott, hogy a Somoza- család félmilliárd dollár érté­kű, vagy még ennél is na­gyobb vagyont harácsolt ösz- sze. Teljesen közömbös, hogy a dicstelen véget ért diktátor most merre keres menedéket: az Egyesült Államokban tele­pedik le, ahová néhány nap­ja már kedvenc gépkocsijait is elmenekítette, vagy Romeo Lucas Garcia tábornok, Gua­temala diktátora vendégszere­tetét élvezi majd. Nicaragua jövője a tét. Ha Urcuyo ragaszkodnék hatalmához, a véres polgárhá­ború ideig-óráig még folyta­tódhat. Ha nem, a sandinisták teljes győzelme után megkez­dődhet az ország talpraállítá- sának nehéz korszaka mind­azok támogatásával, akik Ni­caragua népének áldozatos, hősi küzdelmével a legnehe­zebb időkben is szolidaritást vállaltak. Gyapay Dénes közelednek a főváros felé, és a legfrissebb jelentések sze­rint előőrseik már a város­ban harcolnak. A legtöbb lati'n-amerikai or­szág hivatalosan elítélte Fran­cisco Urcuyo döntését. A nicaraguai fejlemények nagy nyugtalanságot keltenek amerikai haditengerészet mutat rá a TASZSZ washing­toni tudósitója. Nicaragua partjainál tartózkodik az amerikai haditengerészet egyik 35 ezer ' tonna vizkiszorílású hajója, fe­délzetén számos nehézheli­kopterrel, amelyek szükség 'esetén két óra alatt elérhetik Managuát. A hivatalos ma­gyarázat szerint a hajó jelen­léte „humanitárius céiokat” szolgál, de nem kétséges, hogy nyílt erődemonstrációról van szó. A Carter-kormány négy év­re szóló tartózkodási enge­délyt adott Somozának azzal a feltétellel, hogy nem folytat­hat politikai tevékenységet, azaz nem kísérelheti meg ha­talmának visszaszerzését. Husák / találkozó Baráti találkozóra került sor szerdán a Krím-félszige- ten Leonyld Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Gus- táv Husák, a CSKP KB fő­titkára, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke kö­zött, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és Gus- táv Husák megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a szov­jet—csehszlovák együttműkö­dés minden irányban megerő­södik a két ország és a szo­cialista országok közössége ja­vára. A felek hangsúlyozták, a gyártásszakosítás és együtt­működés további kiszélesíté­sének szükségességét mind kétoldalú alapon, mind pedig a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa által jóváhagyott hosszú távú célprogramok megvalósítása keretében. Leonyid Brezsnyev és Gus- táv Husák véleményt cserélt az időszerű nemzetközi kérdé­sekről is. Annak a közös vé­leményüknek adtak hangot, hogy a legfelsőbb szintű bécsi szovjet—amerikai találkozó eredményei nagy nemzetközi jelentőségűek. A SALT—II. szerződés ugyanakkor, amikor gátat vet a két nagyhatalom hadászati potenciálja növeke­désének, határozottabb lépé­seket tesz lehetővé a tényle­ges leszerelés és az új háború veszélyének csökkentése érde­kében. A felek kijelentették, hogy a Szovjetunió és Csehszlová­kia a többi testvérországgal és minden békeszerető erővel együtt kész további intézke­déseket tenni az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet résztvevői közötti bi­zalom erősítésére, a politikai enyhülés katónai enyhüléssel történő kiegészítésére. Mind­két fél síkraszáll azért, hogy konstruktív légkör jellemezze az európai biztonság és együtt­működés ügyének szentelt ta­nácskozásokat és találkozókat. A Szovjetunió és Cseh­szlovákia támogatja a Vietna­mi Szocialista Köztársaságnak a délkelet-ázsiai tartós béke és nyugalom megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. Leo­nyid Brezsnyev és Gustáv Hu­sák abból indulnak ki, hogy az indokínai menekültek problémájáról Genfben meg­nyíló konferencia a kérdés hu­mánus megoldásának elősegí­tésére hivatott és semmilyen módon sem érintheti az indo­kínai országok szuverenitását. A találkozó, amelyet min­den megvitatott kérdésben teljes nézetazonosság jellem­zett, szívélyes légkörben ment végije. Garter erősít Egyik meglepetés a másik Meglehet, hogy az újabb lé­után éri az Egyesült Államok pés főleg propagandisztikus közvéleményét, de azokat is, hatást kíván elérni, bizonyít­akik nyomon követik az USA belpolitikai fejleményét. Hét­főn még arról írtak az ame­rikai kommentátorok, hogy vasárnap este a televízió kép­ernyőjén egy — a Reuter hírmagyarázója szerint — új­fajta Jimmy Cartert láttak. 'A régóta beharangozott, tizen­egy napos, szinte szakadatlan tárgyalások révén előkészí­tett beszéd kemény volt, ha­va, hogy Carter csakugyan ra­dikális orvoslást kíván talál­ni a bajokra. Valószínű, hogy néhány kulcsember to­vábbra is marad: Vance kül­ügyminiszter, Brown hadügy­miniszter és Brzezinski nem­zetvédelmi főtanácsadó épp­úgy, mint a Fehér Házban Hamilton Jordan. Stuart Eizenstat belpolitikai főta­nácsadó és Jody Powell, a tásos, célratörő, s alighanem sajtófőnök. Hogy a megürese­sikerült általa az elnök nép­szerűségi — egész pontosan népszerűtlenségi — indexét lényegesen javítani. Kedden újabb meglepetés rázta meg Amerikát. Méltán mondhatjuk így, ilyen drámai kifejezéssel élve, arra ugya­nis az Egyesült Államok tör­ténetében eddig még nem volt példa, hogy egy hivatal­ban levő elrrök mandátumá­nak félidejében a kormány és a Fehér Ház legfontosabb munkatársai körében cserék­re határozza el magát. Már­pedig most’ ez történt: a ka­binet tagjai csakúgy, mint a Fehér Ház vezető munkatár­sai fölajánlották lemondásu­kat. Kétségtelen, hogy a léoés szorosan összefügg az USA belpolitikai helyzetével. a súlyos energiaválsággal és a Carter-kormányt ért egyre élesebb bírálatokkal. Közis­mert. hogy az elnök népsze­rűsége a meglehetősen pon­tos közvélemény-kutatási in­dexek tanúsága szerint mé­lyebbre zuhant, mint Nixoné külpolitikai dett helyekre — például a lemondásra már korábban kész Schlesinger energiaügyi vagy Bel] igazságügyi minisz­ter helyébe —, kik kerülnek, arról egyelőre csak találgat a sajtó. Nem is a személyek, ha­nem a lépés a lényeges. Car­ter ezzel — kimondatlanul is — azt- kívánta jelezni, hogy a jövőre esedékes elnökvá­lasztáson nem egykönnyen engedi át másnak a Fehér Hájat. Ehhez azonban sport­nyelven szólva erősítenie kel­lett. mert az első félidőben mutatott formája alapján esé­lyei a minimálisra csökken­tek. „Csapatának” átrende­zésével elsősorban a belpo­litikai gondok megoldását tűzte ki célul. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a SALT—III ügyében' még jókora erőpró­ba vár Carterra éppúgy, mint kormányára. S a bonyolult belső erőviszonyok közepet­te az elnök ezúttal az USA1 orientációját a Watergate-ügy kapcsán, sem hanyagolhatja el. Kormányválság Indiában Szandzsiva Reddi indiai ál­lamfő valószínűleg már a hét vége előtt dönt arról, hogy kit fog megbízni az új kabi­net megalakításával. Az UPI hírügynökség értesülése sze­rint az elnök arra kérte a kormányfői tisztségre igényt tartó „önjelölteket”, hogy szolgáltassanak dokumentált bizonyítékot parlamenti tá­mogatóikról, azaz Reddi sze­retné látni azoknak a tör­vényhozóknak aláírásukkal minisztert bízhatja meg hitelesített listáját, akik kormány megalakításával. egyik, vagy másik, a miniszJ terelnökségre pályázó politic kus mögött állnak. Az eddigi jelek szerint há­rom jelölt közül választhat az államfő: Morardzsi Deszai ügyvezető kormányfőt, Caa- rang Szingh volt miniszterel­nök-helyettest és pénzügymi-' nisztert, vagy Dzsagdzsivan Ramot, szintén volt minisz­terelnök-helyettest és hadügy­it Kínai—vietnami tárgyalások A kínai—vietnami kor- mételte azt a pekingi véle- mányközi tárgyalások máso- ményt, hogy a „kulcskérdés dik fordulójának szerdán a hegemóniaellenesség”, a megtartott harmadik ülésén mindaddig, amíg ezt az „elvi mondott beszédében Han kérdést” meg nem oldják, le- Nien-lung külügyminiszter- hetetlen a normális kapcso- helyettes, a kínai küldöttség ]atok helyreállítása, vagy vezetője anélkül, hogy bár- egyáltalán a viszony megja- milyen módón reagált volna , , ... az előző ülésen kifejtett vi- vitasa Kína es Vietnam ko- etnami álláspontra, mégis- *zött. 2 NÓGRÁD - 1979. július 19. csütörtök A vietnami menekültkérdésről — reálisan A nyugati sajtó szinte már rendszeresen visszatérő Vi­nak napjaiban. A Fehér Ház, pontosabban a CIA terve az etnam-ellenes kampányainak volt, hogy kidolgozott menet­kongi lapok nagy hévvel bi­zonygatják, hogy az új gaz­sürgősebb teendőket. A hang­súly az ENSZ-en, és a közvet­lenül érdekelt országokon van. Hanoi álláspontja sze­rint ugyanis minden más jel­legű, tágabb nemzetközi ta­nácskozás a yietnam ellen folytatott amerikai és kínai kampányt, a VSZK nemzet­közi tekintélyének csorbitá­sorában ezúttal a menekült- kérdes került terítékre. Délke- let-Ázsia, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa lapjait a szó szoros értelemben el­árasztják azok a tendenciózus történetek, amelyeknek fő­szereplői, közkeletű angol el­nevezéssel: , „boat people”, azaz. a csónakos emberek. A hadjárat szellemi éltetői, mindenekelőtt Peking és Washington, azt akarják el­hitetni a világgal, hogy Viet­nam „exportálja” a mene­külteket, hogy tudatosan szét akarja zilálni Délkelet-Ázsia amúgy is törékeny stabilitá­sát. Peking ezt megtoldja az­zal, hogy Vietnam — úgy­mond —, „ki akarja üldözni rend szerint elszállítják Dél- Vietnamból a kollaboráns hi­vatalnoki-katonatiszti réte­get. A hatalomátvétel várat­lan gyorsasága azonban ha­lomra döntötte ezeket a ter­veket, s mint egy magas ran­gú CIA-ügynök közelmúlt­ban megjelent könyvéből tudjuk: sok tízezer Washing­tonhoz kötődő káder rekedt Saigonban. Ezek most távozni akarnak. S hogy ez viharosan zajlik, nem utolsósorban a vietnami —amerikai kapcsolatok vál­tozatlan rendezetlenségének következménye. Ami a Viet­namban élő kínaiak, azaz a hoák távozása körül csapott pekingi hírverést illeti, ez épp dasági övezetek programja sát szolgálná, s természete- nem más, mint a hoák bur- sen nem vinne közelebb a költ kiüldözése. Hanoi ezt jog- menekültkérdés megoldásá- gal nevezi a valóság durva hoz. eltorzításának. Nem annyira köztudott, de Az új gazdasági övezetek egyre bontakozik egy másik a vietnami talpraállás, sta- menekültügy is Délkelet­bilizálódás folyamatának sarkkövei. Lényege: a jelen­tős földtartalékok megművel lésével kell fellendíteni a döntő fontosságú élelmiszer- termelést. Az új gazdasági övezetek munkájában ter­mészetesen egyaránt részt vesznek vietnamiak és kínai­ak, khmerek és nungok. Ez Ázsiában. A nyugati sajtó jó­val diszkrétebben kezeli azt a tényt, hogy nemcsak viet­namiak, hoák, hanem mind nagyobb számban kínaiak, is ostromolják . Délkelet-Ázsia országait. Tévedés ne essék: a Kínai Népköztársaság ál­lampolgárai. Ezrek szöknek át újabban Kínából Hongkong­nem nemzetiségpolitikai kér- ba, s a kis brit koronagyar­az egész kínai kisebbséget az egy esztendeje folyik már. országból”. Hanoiban ma fokozott ér­zékenységgel , reagálnak az amerikai sajtó kampányára, és ennek megvan az alapos oka. Világos ugyanis, hogy a jelenlegi kivándorlási hul­lám tágabb értelemben része annak a tömeges evakuálás­A hoák kivándorlásának okai ma is ugyanazok, mint 1978 júniusában. Legtöbbjük egy Peking által ösztönzött hisz­tériakeltés áldozata. Sokan közülük nem tudják elviselni a háború utáni Vietnam gaz­dasági nehézségeit, vagy nem tudnak beilleszkedni az új. dés, hanem Vietnam holnap­ját eldöntő vállalkozás. A tendenciózus nyugati ál­lítások másik vissza-vissza- térő eleme, hogy Vietnam „fe­lelőtlen”, elzárkózik a meg­oldás kollektív felkutatása elől. A hanoi kormány éppen a múlt héten adott csattanős választ erre, amikor kinyil­mat tehetetlen a bevándorlási hullámmal szemben. Hiába küldött London rendőri csa­paterősítéseket, Hongkong cselekvési szabadságának megvannak a kitapintható ha­tárai. Túlságosan erősen függ Pekingtől. Délkelet-Ázsia többi országában egyre erő­sebb az aggodalom: mi tor­nak, amelyet még az ameri- munkára és termelésre épülő kaiak kezdtek el szervezni a társadalomba. A hivatalos saigoni rezsim összeomlásá- Pekinghez közelálló hong­vánította: Vietnam kész olyan ténik, ha a kínai kormány meg- nemzetközi tanácskozáson nyitja határait a távozni ki- részt venni, amelyet az ENSZ vánók előtt, s a jövőben menekültügyi főbiztossága „csónakok” helyett majd flot- hív össze, hogy más, közvet- ták indulnak az ASEAN ál­lenül érdekelt országok kép- lámái felé. viselőivel megvitassa a leg- Győri Sándor >

Next

/
Thumbnails
Contents