Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

Gáncsolva a baloldalt Washington ellenkormányt szeretne Nicaraguában Az Egyesült Államok gör­csösen igyekszik biztosítani befolyását a Somoza utáni Nicaraguában, de törekvései sorra kudarcot vallanak — tűnik ki az amerikai sajtóje­lentésekből. A lapok szerint megalapozatlan volt a „Kuba beavatkozásáról” szóló ameri­kai vád — az viszont tény, hogy a diktátor hadseregének Argentína és Izrael szállított fegyvert. tömörülésben vegyenek külügyminiszterének vélemé­részt, amelynek tagja Somo- nyét hétfőn a The Washing- za diktátor pártja és á hírhedt ton Post. „Az Egyesült Álla nemzeti gárda is. A kudarc után William Bowdler amerikai útazónagy­mok az egyetlen akadálya ma az egész földrészen, hogy gyorsan megoldják a válsá­got. A hatalom átadása Ni­Áz amerikai sajtó legújabb nicaraguai és Costa Rlca-i tu­dósításai egybehangzóan megállapítják :■ megkísérelte, szájize szerint való „ellenkor­mányt” alakítson, amellyel eztán a sandinistáknak tár- gvalnlok kellett volna. A pol­gári ellenzék kiszemelt alak­jai azonban — írja a The Wa­shington Post — sorra elutasí­tották az amerikai hogy összehozzák őket az ide követ most azon munkálko- caraguai nem pedig Washing- dik, hogy „kiszélesítsék Ni- ton ugye” — jelentette ki caragua Costa Rica-i székbe; d’Escoto. A miniszter felidéz­ik1* ideiglenes kormányát, te; „Szégyen, hogy az Egye- Az amerikai vélemény sze- smt Államok soha nem tanú- rint az öttagú uj nicaraguai gftott olyan figyelmet, amikor vezetés „három tagja balol- az általa kiképzett, fegyver- ** elfogadhatatlan zett gárda környörtelenül Washington számára — írja _ . , a The New York Times. Wa- «yükolta a nicaraguai népet, Washington shington mindenekelőtt azt mlnt most, amikor a nemzeti hogy a maga akarja elkerülni, hogy szét- gárdát akarja menteni”, verjék a 15 000 tagú nemze- _ ti gárdát „mert abban látja a Bowdler nagykövet egyeb­bíztosítékot a radikalizmus ként hétfőn tanácskozások- ellen” ra visszaérkezik Washington­ba, majd szerdától ismét Az Egyesült Államok meg- San Jóséban tárgyal. Idő­hosszabbítja a polgárháborút, közben Pezzullo, managuai . . ahelyett, hogy segítene véget- amerikai nagykövet próbál­e _ ' vetni annak — idézi Miguel ja — mindeddig sikertelenül d'Escoto tisztéletesnek, az — távozásra bírni Somoza el­Nyugaton elhallgatják SoH Kínai távozik hazájából íglenes kormánnyal és olyan Ideiglenes nicaraguai kormány nököt. (MTI) Magyar párt küldöttség Berlinben Hétfőn délután Berlinbe ßr- kezett a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Övári Miklósnak, a Po­litikai Bizottság tagjának, a A küldöttséget Berlin Schö- nefeldi repülőterén Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­Központi Bizottság titkárának zottság titkára fogadta. Jelen vezetésével részt vesz a szo­cialista országok testvérpártjai ideológiai és külügyi kérdé­sekkel foglalkozó központi bi­zottsági titkárainak a Német Demokratikus Köztársaság fő­városában kedden megkezdő­dő tanácskozásán. volt Serfőző Lajos, a Magyar Népköztársaság berlini nagy- követségének ideiglenes ügyvi­vője. A tanácskozásra hétfőn megérkezett a többi testvér­párt küldöttsége is. (MTI) Karl Carstens, az NSZK új elnöke vasárnap elnöke előtt letette a hivatali esküt. a Bundestag Benzin­áremelés Angliában A vezető tőkés hatalmak to­kiói gazdasági csúcsértekezle­te és az OPEC által bejelen-, tett kőolaj-áremelés után máris drágult a benzin Ang­liában. Az ESSO olajtársaság mától ő pennyvel emelte a benzin árát, amely így 1.18 font lett gallonónként. (1 gal­lon = 4,5 liter). A British Petroleum és a Shell olajtár­saság szintén jelezte, hogy várhatólag még eaen a héten drágábban adja a benzint. A kőolaj-áremelés .miatt mind több háztartásban akarnak al- térní a gázfűtésre. Dicsőségvonal Az egykori hősi harcok he­lyén, a moszkvai, a kalinyini, a kalugai, a tulai és a rjaza- nyi területen 560 kilométeres hosszúságú dicsőségvonalat hoznak létre. A második vi­lágháború moszkvai csatája hőseinek emlékére a már meglevő hősi emlékműveket felújítják, másutt újaicat emelnek, emlékmúzeumokat nyitnak. Sok helyütt győzelmi parkokat, fasorokat alakíta­nak ki. Az AFP, UPI és más nyu­gati orgánumok jelentései ar­ról számolnak be, hogy egyre több kínai hagyja el hazáját és illegálisan Hongkongba tá­vozik. A Kínából menekülök száma eddig még soha nem tapasztalt méreteket ölt. A kínai emigránsok ezrével özönlenek át a határon gya­logosan, úszéa, csónakokon, vagy vasúton. Becslések sze­rint január elseje óta havon­ta átlagosan tízezer ember menekül el Kínából. A hong­kongi hatóságok az év eleje óta negyvenezer menekültet tartóztattak fel a határon, ám az állandóan növekvő ember­áradatot nem képesek megál­lítani. Nem újkeletű probléma a kínai lakosság tömeges távo­zása hazájából. De miért ver­tek fel akkora port a nyugati politikusok és újságírók a ..vietnami menekültek” prob­lémája körül és mért hallgat­nak a kínaiak kiapadhatatlan áramlásáról Kínából — teszi fel a kérdést a Lityeraturna- ja Gazeta legújabb száma a nyugati sajtóban meglepően bő terjedelemben tárgyalt „menekültkérdéssel” — össze­függésben. A , kínai hajóságok több mint kétszázezer hoa szűrét tették ki Kínából, azokét, akik a pekingi, propagandának be­dőlve, nem is olyan régen át­települtek Vietnamból. A kí­nai beözönlés által leginkább érintett délkelet-ázsiai orszá­gok hiába kérik Pekinget. hogy tegyen hathatós intézke­déseket a kivándorlás megál­lítására. A nyugati propagan­da pedig tudatosan elferdíti a valóságot. Céljainak ez felel meg a leginkább. Li-Hszien-nien, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke beszé­det mondott magas rangú párt- és állami funkcionáriusok előtt Pekingben. A kínai ve­zető elmondta, hogy a kínai lakosság 10 százalékának nincs elegendő tápláléka, vagyis 100 millió kínai éhezik, a munka- nélküliek száma pedig elérte a 20 milliót. 1949 óta nem emelkedett a kínai lakosság életszínvonala és a jelenlegi modernizálási kampány kö­vetkeztében további 20 millió kínai elbocsátása várható — mutatott rá a Kínai Kommu­nista Párt KB alelnöke. Az a tény, hogy naponta 1500 menekülő hagyja el Kí­nát, a kínaiak elégedetlensé­gét mutatja. A „menekültkér­dés” egyéb vonatkozásai iráni feltűnően érzékeny nyugati sajtó azonban óvakodik attól, hogy a délkelet-ázsiai lakos­ság vándorlásának erre az alapvető tényezőjére ráirá­nyítsa a figyelmet — állapítja meg a szovjet hetilap. (MTI) London és Salisbury Amikor James Callaghan utódjaként Margeret Thatcher asszony, a konzervatív párt vezére Nagy-Britanniában elfog­lalta a miniszterelnöki bársonyszéket Ian Smith nem Is1 tit­kolta, hogy „örömmel tölti el” ez a fejlemény. Akkoriban kivétel nélkül minden kommentátor azt jövendölte: az an­gol külpolitika egyik várható változása éppen a Rhodesiá­val kapcsolatos magatartás lesz. Nos, a prófécia máris be­igazolódott. Anglia új kormányfője Ausztráliában újságírók népes serege előtt, kijelentette: London az „új” rhodesiai ka­binet elismerésére készül. A miniszterelnök-asszony, azt is „valószínűnek”- mondotta, hogy London feloldja a Rhodesiá­val szemben elrendelt gazdasági tilalmakat. Aligha kell bővebben magyarázni, hogy mit jelentenének ezek a lépések. A lehető legnagyobb politikai-anyagi segít­séget azoknak, akik Rhodesiában továbbra is semmibeve­szik az' SNSZ-hatérozatokat. Nem először történik ez így. Arra a ikérdésre, elsősorban mi tette lehetővé azt, hogy a rhodesiai fehértelepesek oly régóta képesek prolongálni ha­talmukat, nem lehet más választ adni, mint ezt: Anglia ma­gatartása. Amikor annak idején Smith bejelentette az egy­oldalii elszakadást,'lépése a brit törvények szerint hazaáru­lásnak minősült. Harold Wilson munkáspárti kormányának minden lehető­sége meg lett volna arra, hogy a zendülést akár fegyveres erővel is leverje. Mégsem tette. Ehelyett London a tárgya­lások egész során hátrált meg és tette lehetővé egy minden szempontból illegális — és embertelen — rezsim megszilár­dulását. Az azóta eltelt években gyakorlatilag ez a magatartás foly­tatódott — még akkor is, ha a későbbi munkáspárti kabine­tek már igyekeztek vigyázni bizonyos külsőségekre. Calla- ghanék felismerték, hogy Anglia addig nem teremthet jó vi- szonyt a megújhodó Afrikával, amíg nem feledteti a rhode­siai ügyben játszott szerepét. Nyilatkozatokban volt is né­mi törekvés erre — tettekben annál kevésbé. — Nem is olyan régen robbant Londonban az úgynevezett Bingham-jelentés politikai bombája, kiderült, hogy a BP olajtársaság és más angol cégek — alighanem a kabinet hallgatólagos^ beleegye­zésével — sorra sértették meg az ENSZ kötelező (érvény) rhodesiai embargóit. , Thatcher asszony kijelentéseivel London újabb történelmi felelősséget vett a vállára. Hamarosan bebizonyosodhat azon­ban, hogy a döntés hátrányai Anglia számára is sokkal na­gyobbak, mint a remélt előnyök. Harmat Endre Bazargan ellenőrzi a forradalmi bizottságokat Mehdi Bazargan miniszter- elnök vasárnap esti tárgyalá­sán Qumban biztosítékokat kapott, hogy a kormány el­lenőrzése alá helyezik a for­radalmi bizottságokat — je-' lentették a hétfői teheráni la­pok. A biztosítékokat Bazar­gan a kormány és a titkos iszlám forradalmi tanács kö­zötti tárgyalásokon kapta. A tárgyalások befejeztével a miniszterelnök visszatért Te­heránba. Bár ő maga nem nyilatkozott, politikai források szerint a kormány lemondá­sáról szóló hírek késleltetett cáfolata azt jelenti, hogy a tárgyalások sikeresek voltak, mivel Bazargan azért utazott Qumba, hogy rendezze a kor­mánnyal párhuzamos hatóság­ként tevékenykedő forradalmi bizottságok és a kormány vi­szonyát. Henry új hazát keres az exsahnak Henry Kissinger az Egye- miatt elhagyni kényszerült — sült Államok volt' külügymi- és jelenleg Mexikóban tar- nisztere Szadat elnök* levelét tózkodó — exuralkodót, hogy viszi majd az iráni exsahhoz. Egyiptomban „biztonságos és A „magánjellegűnek” minő- nyugodt” otthont talál. Reza sített látogatáson a Közel- Pahlavi előreláthatólag már Keleten tartózkodó Kissinger júliusban Egyiptomba érke- vasárnap Alexandriában két zik. órán át tárgyait az egyiptomi Kissinger hétfőn már Izra* elnökkel. Az üzenetben Sza- elben tanácskozott. Közel- dat elnök biztosította a ha* keleti körútja során egyéb* zajat a forradalmi események ként Egyiptomon és Izraelen kívül Szaúd-Arábiát és Jordá­Amióta Irán több mint Inán* négy hónappal ezelőtt, 197'). ** február 12-én lerázta magáról a sah önkényuralmát és meg­szűnt az amerikai támasz- pontrendszer egyik legfonto­sabb bástyája lenni — szün­telen harc folyik a jövőbeni politikai irányvonal megha­tározásáért. Az alkotmány és az ajatollahok Rendkívül nehéz ennek a harcnak fordulatairól reális értékelést adni. Mindenek­előtt azért, mert az országban továbbra is több hatalmi központ van. E hatalmi r.is- pontok közül a legerősebb a , császárságot megdöntő forra­dalmi mozgalom szimbólum­má emelkedett vezéralakja, Khomeini ajatollah körül tö­mörül. Iránban minden jel sze­rint továbbra is Khome'ni politikája a mérvadó. Ez a politika szükségszerűen sze­mélyhez kótődik: Khomeini nagy akaraterejű és szuggosz- tiv, a sah rendszerét mélysé­gesen gyűlölő egyéniségéhez. A Khomeini körül működő hatalmi központ tevékenysé­gére azonban ugyanakkor az i.s rányomja bélyegét, nogy Khomeini és legszűkebb kör­nyezete az Iszlám szerepét abszolutizálja. Igen erős a hajlandóság arra, hogy a tényleges hatalmat a síita mohamedán egyház Khomei- nif követő papi rétegeinek ke­zébe adják és Iránból olyan államot formáljanak, amely erősen teokratikus (egyház­uralmi) jellegű. Ezzel a törekvéssel kapcso­latban igen sok zavaró ténye­ző mutatkozik. Mindenekelőtt az, hogy Iránban, amely nemcsak a világ egyik legna­gyobb olajtermelője, hanem immár jelentők ipari bázissal is rendelkezik —, ilyen ala­pon szinte elképzelhetetlen a termelés és a társadalom ész­szerű megszervezése. Ez a felismerés nem csak a polgári demokratikus ellen­zék és a legszélesebb értelem­ben vett baloldali erők maga­tartását jellemzi. A síita e|v­A zavart fokozta, hogy az ország társadalmi és politikai arculatának kidolgozásáért ví­vott küzdelem kívülmaradt az államjogi kereteken. Hivata­losan sem Khomeini, sem a vitában résztvevő többi aja- tollah nem rendelkezik ál- lamjogilag meghatározható státusszal. Ugyanakkor a Ba­zargan miniszterelnök vezeté­se alatt álló, Khomeini által kinevezett kormányt gyakor­latilag kiszorították a tényle­ges hatalom szférájából. Eb­ben a kormányban csak azok­nak a minisztereknek van tényleges hatalmuk és befo­lyásuk, akik (mint például Ibrahim Jazdi külügyminisz­ter) korábban Khomeini !eg­ház jelentős személyiségei is szűkebb köréhez tartoztak. kételyeiket hangoztatták a belső fejlődés ilyen irányvo­nalával szemben. Így a Kho­meini után legnagyobb tekin­téllyel rendelkező két főpap, Sariatmadari és a tőle balra álló Taléghani ajatollah hatá­rozottan bírálták Khomeini általuk is bigottnak ítélt tc- rekvéseit. NÖGRAD^ - 1979. július 3., kedd Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy az Irán nemzeti kisebbségei által lakott tarto­mányokban már hónapok óta állandósult a nyugtalanság, sőt a fegyveres összecsapások légköre. Ezek a tartományok (így mindenekelőtt Kurdisz- tán és az arab többségű „olaj- tartomány” Kuzisztán) önxoi- mányzatot követelnek. Ilyen politikai hát.tér előtt zajlott le az alkotmányterve­zet körül vívott harc. A vá­zolt hatalmj helyzet volt az oka annak, hogy az alkot­mánytervezet nyilvánosságra hozását több ízben is elaa- lasztották. Amikor végül jú­nius utolsó harmadában az alkotmánytervezet nyilvános­ságra került, az elsősorban Khomeini hatalmi fölényét tükrözte. Mindenekelőtt ab­ban, hogy elveti egy alkoUná- nyozó nemzetgyűlés megvá­lasztásának követelését, ame­lyet mind a liberálisabb fő­papok. mind a polgári cent­rumtól a baloldali terjedő el­lenzéki csoportok igényeitek volna. Khomeini mindössze abba egyezett bele, hogy az „iszlám törvényeinek szellemében” egy 70 tagból álló bizottság vizsgálja felül az alkotmány tervezetét és ezután azt egy­szerű népszavazás formájában terjesszék az ország elé. Az alkotmány teokratikus jellegére utal az is, hogy 11 tagú, egyházi személyekből álló tanács őrködik majd az egykamarás törvényhozás munkája felett és vétójoga van minden olyan törvény­nyel szemben, amelyről úgy véli, hogy ellentétben áll az iszlám elveivel. A tervezet ga­rantálja a pártok és vélemé­nyek szabadságát,—, de tilal­mat mond ki minden olyan csoportosulásra és pártra, amelynek működése nem fe­lel meg az iszlám alapelvei­nek és szellemének! Ez ter­mészetesen módot nyújt az egyes pártok önkényes meg­ítélésére. Végül: az alkotmányterve­zet egyik vonása annak erő­teljes elnöki jellege. Az elnö­köt négy évre „a nép vá­lasztja”. Az elnök nevezi ki a miniszterelnököt, aki az ál­lamfőnek felelős. Bármilyen, általa kritikusnak minősített helyzetben az elnöknek mód­ja van arra, hogy népszava­zást írjon ki és közvetlenül forduljon a lakossághoz a kormány és a parlament feje felett. Az elmúlt hónap iráni ese­ményei után szinte elképzel­hetetlen, hogy Khomeini mel­lett egy ilyen mértékű hata­lommal rendelkező személyi­ség emelkedjék ki. Maga a főpap viszont több ízben ki­jelentette, hogy nem kíván el­nök lenni. Mindez csak fokoz­za az iráni belső helyzet bo­nyolultságát. Az alkotmány- tervezet nyilvánosságra hoza­tala a jelek szerint nem szün­teti meg a különböző erők kö­zötti küzdelmet, csak annak új szakaszát vezeti be. —i. —c. niát is felkeresi. Kissinger ta­gadta, hogy bármelyik ország* ban közvetítő szerepet játsza* na, és közölte: csupán magán* emberként utazik, hogy „meglátogassa régi barátait”. Az Egyesült Államok hiva­talos képviselője, Robert Strauss kedden találkozik Szadat elnökkel (Izraelből jövet) és átadja neki Cart«- üzenetét a jelenlegi egyiptomi—izraeli tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai álláspontról. Strauss látogatásával diplomáciai hét kezdődik Alexandriában: csütörtökön Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnök és Joszef Burg izraeli belügymi­niszter részvételével tárgya­lások folynak majd a meg­szállt területek autonómiájá­ról, a hét végén pedig Szadat elnök találkozik Begin minisz­terelnökkel. Az „Október” című , egyiptomi magazin, amely közel áll Szadat elnök­höz, legutóbbi számában ki­fejtette, hogy Szadat és Be­gin megbeszélése újabb elő­relépést hozhat Egyiptom és Izrael viszonyában. Egyiptom ugyanakkor a diplomáciai szolgálat átszer­vezését fontolgatja. Az Al- Ahram hétfői száma szerint „mindeddig példa nélkül ál­ló” számban váltják le az egyiptomi nagyköveteket és cserélik fel őket „friss erők­kel”. A lap úgy értesült, hogy a világ huszonhárom or­szágába neveznek ki majd új egyiptomi nagykövetet. (MTJ| i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents