Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

Az ifjabb világmásodik!

Rádiózó fivérek

Baiaaaagyarmaton

A közelmúltban a számlái kásvizsga megszerzése előtt nie. Normál körülmények kővár romjai tövében két napszítta sátor állt egy hétig. Az egyik sarkából karcsú csőár- bóc nyűit a magasba, rajta a több elemes Swen antennával, mely olykor negyed, máskor nyolcad, vagy akár tél fordulatot is tesz. Irányba állt. Ebben a sátorban tűző naptól, fúvó széltől, éppen csak védetten, ketten-hárman hajolnak a rádiókészülék fölé. Egyikük „forgalmaz”, egy másik az antennát fordítja ha kell, a többi csak szurkol. Az MHSZ balassagyarmati rádiósklubjának tagjai mind- nyáján. Ilyenkor júliusban minden esztendőben kitelepülnek egy hétre a rádióamatőrök. Országos versenyeket bonyolítanak le, és részt vesznek egy évről évre ebben az időpontban megrendezett nemzetközi kitelepüléses versenyen is.

A másik sátor szolgál szállásul azok számára, akik éjszaka nincsenek szolgálatban. A rádiósok fittyet hánynak a mostoha körülményeknek. Lelkesedésüknek egyik alapja, hogy annak idején, éppen tíz esztendővel ezelőtt, amikor a klub alakult,, egy ilyen kitelepülés volt az első közös megmozdulásuk, melyen akkoriban kölcsönrádióval vettek részt.

A tíz esztendővel ezelőtti, s a még régebbi dolgokra emlékezik vissza Dékány László, aki munkahely szerint a Gel- ka szerelője, s foglalkozását csakúgy, mint hobbiját — ha lehet ezzel a nem túl komoly szóval illetni a rádiózást — egyaránt az éter varázsának köszönheti.

— Már kölyökkoromban vonzódtam az elektronikához. Az általános iskolában volt egy rádióaszakkör. Ott szerettem bele. Ez határozta meg a pályaválasztásomat is, rá- dió-tvműszerész lettem. A munkahelyemen évekig dolgozott egy rádióamatőr, ő ismertetett meg ezzel a sporttal, s akkor végleg „megmér- geződtem”. Még a szakmunismerkedtem a morze abc-vel, s mikor behívtak, kamatoztathattam, továbbfejleszthettem a tudást. Sok előnyt jelentett a katonaságnál. Akkoriban nem volt Balassagyarmaton klub, leszerelésem után is csak egy-két „rókavadász” versenyen vettünk részt. 1909- ben aztán a városba került egy lelkes amatőr, aki vállalkozott a szervezésre, s így megalapíthattuk a kollektívát. Magunk köré gyűjtöttük az érdeklődő gyerekeket, 1970-re megkaptuk az első adóengedélyt. Rögtön megkezdtük a sorkötelesek előképzését is. A második turnusban vizsgázott az öcsém.

A fiatalabb Dékány fiú, Gábor, aki „civilben" asztalos, eleinte nem sok kedvet érzett bátyja szenvedélyéhez. Amikor azonban néhány barát példája alapján belekóstolt, nem tudott szabadulni» tőle.

— 1970 őszén tettem ope- rátorvizsgát, utána rendszeresen dolgoztam a klub adóján. Két évvel később A vizsgát tettem, s rá egy évre megkaptam a saját adóengedélyemet. A rádiót Laci építette nekem, akárcsak a sajátját. Eddig mintegy 15 ezer összeköttetést létesítettem rajta. s ugyanennyit a klub készülékén. Legjobban a versenyeket szeretem.

Nem csoda, hogy szeret versenyezni Dékány Gábor, hisz olyan eredményekkel dicsekedhet, melyek révén, ha a távírászat olimpiai sportág volna, dobogóvárományos lehetne Moszkvában. • A legutóbbi országos bajnokságon 2. lett. A CQ „Mir” elnevezésű versenyen, melyet a Szovjetunió rendezett, országos első, európai és világszin. ten pedig második helyezést ért el. Akárcsak bátyja, ő is kamatoztatta katonai szolgálat alatti tulajdonságait.

Míg Gábor a rövidhullámon, bátyja az ultraröviden dolgozik. Arról hires, hogy nagyon nagy távolságokra is sikerült kapcsolatot teremtezött 5—600 kilométeres, az OSCAR távközlési műholdokon keresztül pedig 7—8 ezer kilométeres összeköttetéseket is létesített.

— Jelenleg URH-megfigye- lést végzek — mondja — a Magyar- Rádióamatőr Szövetség terjedéskutató munkacsoportja köretében. Ehhez csak vevőkészülék kell. Az idén 26 alkalommal észleltem Franciaországból, két alkalommal Spanyolországból sugárzott jeleket. Másfél-két éve új QTH-ra költöztem, még nincs antennám.

A három betű nem valami különleges helyet jelent, az amatőrök ezzel jelölik az adó helyét.- Akik olyan sokat foglalkoznak a rádiózással, mint a Dékány testvérek, azoknak a hétköznapi beszédébe is bekerül a Q-kód néhány kifejezése. Még a családra is ragad. Gábor felesége például, ha látja, hogy a férje megint indul a kis udvari épületbe, ahol a készülék áll, tettetett haraggal azt kérdi: „Már megint kusózni mész?” A QSO jelenti ugyanis az összeköttetés-létesítést. Különben megértő asszony, saját kezűleg hímezte a férje sapkájára annak hívójelét, HA 6 OA. Laci hivójele HA 6 NM. Ezen a néven ismerik őket a fél világon.

Mi a titka a gyarmati rádiósok világraszóló sikereinek? A felszereltségük átlagos. Az összetétel vegyes. Asztalos, cserépkályhás, tanácsve- zető bíró, térképész és „szakmabeli” egyaránt van köztük. A szakma szeretete, a szenvedély, s az ebből eredő kiemelkedő képzettség szüli a kiemelkedő eredményeket. A kollektíva egyre jobban „összerázódik”, jó eredményeik elismeréséül az idén. A. kategóriába minősítették őket. Ez a legmagasabb minősítés a klubok számára! Természetesen a kitüntetés több kötelezettséget is jelent. Bízunk benne, hogy a gyarmatiak helytállnak.

— gáspár —

Hogyan tovább?

A nemzetiségi nyelv

ápolásának lehetőségeiről

Tábori kukkantó

Építőktől az őrsvezetőkig

A nyári táborozok, ha az Idővel nem is büszkélkedhetnek, a tartalmas és hasznos együttlétük maradandó élményt nyújt számukra. így volt ez, a már véget ért táboroknál, és — a programból ítélve — így lesz az elkövetkezőknél is.

Több mint ezer diák vesz részt megyénkből a különböző épitőtáborok munkálataiban. Jelenleg Nemesnádudvaron, az állami gazdaság gyümölcsszedőinek segédkezik 186 nógrádi lány, a fiúk pedig, közel félszázan, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál végeznek „testre szabott” munkát.

A nyár azonban nemcsak a kirándulásé, és az építőtáboroké, hanem, például ekkor történik az ifjúságmozgalmi vezetők éves felkészítése is. Csütörtöktől 130 alapszervezeti és bizottsági titkár, Sal- góbányán hat napon át munkálkodik azon, hogy az 1979/80-as mozgalmi év eredményes legyen. A szervezeti élet kérdésein kívül foglalkoznak az ideológiai nevelő munkával, a közművelődési teendőkkel, a honvédelmi feladatokkal, az új mozgalmi év programjával, valamint az országos KISZ-értekezlet dokumentumának értelmezésével. Természetesen, ezeken kívül gazdag szabadidős-program állt rendelkezésükre, a többi között a táborba látogatott a Tempress együttes, volt táncház és „Moszkva, az olimpia városa” elnevezésű vetélkedő. A tábor tapasztalatainak mérlegvonására ma kerül sor.

Nem lustálkodnak az úttörők sem. A napokban fejeződött be a nemzetközi Barátság-tábor, s a résztvevők egy

része Zánkára utazott.’ Az őrsvezetők pedig a nyírjesi táborban összegzik az elmúlt mozgalmi év tapasztalatait, valamint megbeszélik a közeljövő teendőit. S mindehhez „körítésként” izgalmas játélí- csaták, versengések, kirándulások tartoznak.

Hazánk hét megyéjében, köztük Nógrád megyében is szép számánál élnek szlovák nyelvű lakosok.

A salgótarjáni járásban a Lucfalvai Általános Iskolában folyik — 1949. óta — nemzetiségi nyelvoktatás. A nyelvtanulásra való jelentkezés önkéntes, illetve szülői indíttatásra történik. De, ha valaki már elkezdte a nyelv tanulását, a továbbiakban kötelező jellegű.

A nemzeti nyelvoktatás bevezetésnek kezdeti időszakában csupán azok a szülők taníttatták a nyelvre gyerekeiket, akik maguk is beszéltek szlovákul. Húsz év gyakorlata után megállapíthatjuk, hogy a szlovák ajkú lakosság gyerekein kívül 'már azok is járatják szlovák nyelvre gyerekeiket, akiknek családjában nem beszélik a. nyelvet. Nagy elismerés illeti azokat a pedagógusokat, akik elérték, hogy az emberek felismerik a nyelvtanulás, illetve -tudás jelentőségét.

Cserényi János, az iskola igazgatója körvonalazta a nemzetiségi nyelvoktatás

helyzetét.

— Tanulóink hatvan százaléka tanulja a nyelvet, jó eredménnyel. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az országos versenyeken már évek óta a legjobbak között szerepelnek a gyerekek. A nyelvet tanító pedagógusok jól képzettek, évről évre továbbképzéseken veszhek részt, de az önképzést sem mellőzhetik, ha igazán tenni akarnak a nyelv ápolása érdekében. Szemléltetőeszközeikre sem panaszkodnak. Rendelkeznek szlovák nyelvű pedagógiai, szépirodalmi, de főként gyermekirodalmi művekkel. Segítik az oktatást a hanglemezek, a magnótekercsek és a vizualitáson — ami kisiskolásoknál a legnagyobb ráhatást jelenti — alapuló diaiképek. A nyelvgya- korlást a tanultaik gyakorlati alkalmazását szolgálják a csereüdültetések, a rimaszombati testvériskolával. Ide szívesen mennek a gyerekek, és jobban örülnek annak, ha az ottaniakkal meg tudják magukat értetni, mint itthon az év végi jelesnek.

Luciáivá lakosainak háromnegyede beszéli a szlovák nyelvet. A faluban járva lép- ten-nyomon megüti fülünket a

szlovák szó. Nagy jelentőségű a gyerekek szempontjából, hiszen az állandó gyakorlást jelenti számukra. De jól járnak a szülők is azzal, hogy gyermekük iskolai keretek között tanulja azt, amit ők esetleg hallás után. Mert így megisÁ tenger védelmében

Napjainkban egyre több gondot jelent a szerencsétlenül járt tankhajók okozta olajszennyeződés eltávolítása a tenger felszínéről. A szovjet tudósok úi módszert dolgoztak ki az olajfoltok eltávolítására — repülőgépek segítségével. A tengerbe olyan disoersens veavületet szórnak, amely jól oldódik az

olajban és összesűríti azt. ílv módon a szennyeződés könyen eltávolítható a víz felületéről.

A kísérletek bebizonyították a módszer hatékonyságát — mindössze néhány óra szükséges e®v 20 000 négyzetméteres terület megtisztításához.

Színház az ősi medredben

A* két és fél ezer éves üz- bés város — Buhara — látogatói különleges színházat

.tekinthetnek meg. A színház egv XVII. századi medreszben nvflt. A restaurátorok a munkák során nagy gondot fordítottak az építészeti remekmű eredeti jellegének megőrzésére. bár az épület falaiban és díszítésében az elmúl századok eseményei, földrengései,

időjárási viszontagságai jelentős károkat okoztak. Nagy gonddal restaurálták a falakat. az értékes freskókat, amelyek helyenként csak nyomokban maradtak meg.

V'

merkedhet az irodalmi szlovák nyelvvel.

A fentiekből kitűnik, hogy az iskola mindén tőle telhetőt megtesz azért, hogy diákjai az alapokat lerakhassák. Közismert az a mondás, hogy „A gyakorlás a tudás anyja”, ami érvényes a nyelvtanulásra Is.

A nyolc általánost elvégzett tanulók többsége valamilyen formában továbbtanul. Közöttük azonban kevés az, aki él a lehetőségekkel. és szlovák nyelvű gimnáziumba megy tanulni. A legjobbakat próbálják ebbe az irányba befolyásolni, de csak kevés sikerrel. Pedig, amint azt az igazgató is mondja, nagy szükség lenne szlovák nyelvet tanító pedagógusra, nemcsak Lucfalvá- nak, de a megyének is.

— Reményeink válnának valóra akkor, ha nem csupán terv maradna az, hogy a „határ menti” városokban (Balassagyarmat. Salgótarján) bevezetnék a fakultatív nemzetiségi nyelvoktatást — jegyzi meg Cserényi János.

Az iskolából kikerülő fiatalok jelenleg csak a TIT nyelv- tanfolyamain keresztül tudnák magukat továbbképezni. A TIT Nógrád megyei szervezeténél azonban elmondták, hogy ilyen irányú kezdeményezésük évek óta kudarcba fulladt; illetve igény sem jelentkezik a szlovákok lakta településekről. Pedik ők a kihelyezett tagozatot is vállalnák.

Itt kellene lépni — érdeklődésfelkeltéssel, igények kialakításával — a helyi művelődési házaknak, könyvtáraknak. Szatmári Jánosné könyvtáros szerint is kevés az a tevékenység, amit a 'nemzetiségi nyelv ápolásának érdekében kifejtenek. Igaz, hogy az iskolások körében már szokássá kezd válni a könyvtári keretek között történő foglalkozás, de az ifjúság és felnőtt •lakosság még nem él eléggé ezzel a lehetőséggel.

Könyvállományuk tíz százaléka a nemzetiségi irodalom, de ezt is főként a gyerekek forgatják. A felnőttek csupán a mesék olvasására mernek vállalkozni, mert azokkal még meg tudnak birkózni. Ez is alátámasztja azt a tényt, hogy nem elég a már megszerzett tudásanyag arra, hogy az irodalmi nyelvet is meg lehessen érteni. Gyakorlásra. új ismeretekre lenne szükség.

Ezekén a nemzetiségiek lakta területeken nagvon

nagy szükség lenne legalább nyelvi szakkörökre; nem csupán az iskolások, hanem a felnőttek részére is. (A me- . gyei művelődési" központ

munkatársai sehol nem tudnak a megyében az ilyen irányú kezdeményezésről, illetve gyakorlatról). Ha könyvtár, művelődési ház, iskola és a TIT összefogna, a nemzetiségi nyelvoktatás valóban betölte- né egyik leglényegesebb funkcióját, nevezetesen a nemzeti lét megőrzését és ápolását is. Példaként állhatna a Sám- sonházán működő nemzetiségi ifjúsági klub, melyet Krajcsi János pedagógus vezet.

T. I.

Két hét érési idő után küldik a fővárosba a pálpusztai sajtot a Közén-Magyarországi Tejipari Vállalat szécsénvl üzeméből. 15 termékből hetenként ezer "kilogrammot tudnak előállítani a szécsényick. Képünkön (balról) Mikó Ferenc üzemigazgató. — kulcsár-fotó —

kecshepáaatorból fácáncsősa

„Szeretni kell a jószágot...”

Az elmúlt hetekben igen sokan rányitották az ajtót, jöttek „gsudát látni”. Az öreg ott kuporgott az alacsony helyiség közepén, fejével kerülgette az infralámpákat, a lábáról meg hessfgette a harisnyát csipkedő madarakat.

Mostani beszélgetésünknek is kis híján ötszáz fácáncsibe

a „tanúja”.

— Községi pásztor voltam 30 esztendőn át — kezdi a ma már nyolcvanadik életévében járó Kiss József. — őriztem én a kozárdi dombokon tehenet, disznót, kecskét de lassan minden jószág elmaradt mellőlem. A végén már csak kecskével, ballagtam ki a hegy alá, ebből is az utolsót adta el Böske a héten.

Hess, te! — int az öreg az összebújó fácáncsibék felé. majd folytatja az emlékezést:

— Hosszú volt a harminc év. de nagyon szerettem ' a pásztorkodást. Merthogy a jószágot is fenemód kedvelem... Nagy örömmel pátyol- gattam ellés előtt az anyajószágot, nemegyszer bizony az ölemben, a kabátomban hoztam haza a gazdának az erdőn világra jött kiskecskét, kisborjút. A kecskék meg különösen ismertek. Ha lefeküdtem egy fa alá. azok bizony el nem mozdultak mellőlem.

— Nem látom a híres pipáját.

— A pásztorkodás alatt az volt az én társam, össze voltunk nőve. Csak tavaly hagytam el. Meghalt a feleségem, új asszonyt hoztam, ez a Mari meg eldugta a pipám. De jól is tette, mert azóta még a cigarettát sem nagyon bá* nőm.

Az egykori pásztornak talán minden eddigiről figyelmesebb munkát kell végeznie, a pásztói ÁFESZ-va- dásztársaság fácáncsibéi igen érzékenyek.

— Csöppségek — szólal meg kedvesen-sokatmondón az öreg. — Mégis szívesen vállaltam a gondozást, mert az állattal én igen jól megvagyok. É.liel-nappal itt-tar- tózkodom, néhány percre ugrok csak haza. De nem is lehet másként, drága portéka, vigyázni kell rá.

Az első időszakban igen sok dolga akadt a sildes sapkának. Hiába égett az olajkályha, melegítettek a 250 wattos lámpák, a néhány napos csibék összebújtak egy kupacba, az öreg meg a fejfedővel hessegette őket. ne nyomják egymást agyon.

— Bizony akadt elhullás is, a gyengébbje nem maradt életben. Itt volt a doktor úr. nézegette, azt mondja van benne szikgyenge, annak az elpusztulásán nem is nagyon kell csodálkozni. Aztán felírt egy szert is, itt van ni, a zacskója ...

— ... Galloxasin.

— Szóval, fez hát! Ezt keverem a tápba, hogy ne csipkodják egymást a csibék.

Szépek, elevenek a madarak, már repülnek. Mindez a vadásztársaság anyagi áldozatvállalásának. meg Kiss József gondoskodásának is köszönhető. Az öreg figyeli a hőmérőt, az etetővályúkat, az itatókat.

— Egy százalékban só is került a vízbe, ez is a doktor úr utasítása. Meg aztán lucernát is vágok nekik, ez ió a szemnek is, meg kell szokni a fácánnak a -zöldet.

☆

A szoktatás következő lépéseként kikerülnek a csibék a szabadba, igaz. még elkerített részre. Enni- és innivalóról. a ragadozók távoltartásáról ott is Kiss József gondokodik. Egészen addig, amíg ^égleg szabadon engedhetik a madarakat.

— Jöttek a népek sorra és mondták, furcsa dolog ez. fácánt nevelni, mint a csirkét. Csak azt válaszolhattam, amit én Is hallottam: így kell ennek lenni. Sok a fácán ellensége, pusztítja a gép és vegyszer* ragadozó, így — mesterségesen — lehet fenn-* tartani. Szép ez az embertől...

— Jövőre?

— Ha szükség lenne rám, vállalnám én a fácáncsősz- séget akkor is. mégpedig igen nagv örömmel. Feltéve... ha még élek.

—k—

NÓGRÁD — 1979. július 18. szerda