Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

Napközig tábor a strandnál Az idén sok általános iskolást foglalkoztatnak a salgó­tarjáni nyári napközis táborban. A város iskoláiból mint­egy kétszázhúsz gyerek jár ide naponta. A mindennapi kötött programon kívül vannak szabad foglalkozások is. A rossz időjárás ellenére bőven nyílik lehetőség játszásra, szórakozásra. A diákok kulturális és munkafoglalkozáso­kon, szakkörökön vesznek részt. Ezek keretében bábkészí­téssel, mintázással, színjátszással, néptánccal és egyéb já­tékokkal töltik a nyári szünidőt. Képeinken: ellesett pilla­natképek. — Jóska. mit csinálnál, ha hírorr almát négy személy között kellene elosztanod? — ‘xompótot, tanár úr ké­retni — Ugye önök ismerik egy­mást Helenka Vondráchová- val? — Félig. iin ismerem őt, de ő nem ismer engem. A lengéscsillapítókról A levegő»el töltött Pneuma­tik (gumiabroncs) felfedezése jelentős állomás volt az auto­mobilizmus történetében. A rázástól, „dobálástól” men­tes autózás azonban csak ak­kor valósult igazán meg, ami­kor a felfújt gumikerekű au­tók futóművét különféle ru­gókkal és lengéscsillap'lókkal is ellátták. Ez utóbbiak a kényelmet és a biztonságot egyaránt szolgálják. Az egye­netlen útfelület ugyanis a kerekeket lengésbe hozza, s ha azok „ugrálása” állandó­sul, nem érintkeznek kellően a talajjal, ezért fékezéskor a fékút 20—30 százalékkal is megnövekedhet, mindamellett a kocsi kanyartartása is bi­zonytalanná válik. A lengés- csillapító feladata tehát: gyorsan és megfelelően „le­csendesíteni” a rugózási rend­szer lengéseit. Az elnevezés­sel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az útegye- netlenséglekből származó lö­késeket. amelyek a futómű­veket érik, elsősorban a jár­mű rugózása, — gumiabron­csa és rugója — fogja fel, és nem a lengéscsillapító. Ezért azután nem is helyes „lökésgátlónak” nevezni ezt a fontos alkatrészt. Ma a legelterjedtebb « hidraulikus, teleszkóp rend­szerű lengéscsillapító. Ennek működési elve a következő: hengeres, zárt térben egy dugattyú segítségével szűk nyílásokon átpréselni a spe­ciális olajat — esi llapí tókö­zeget —, aminek révén olyan áramlási ellenállás lép fel, amely „felemészti” a lengé­sek energiáját. A gyakorlat­ban egy-, illetve kétcsöves lengéscsillapítókkal találkoz­hatunk, Az utóbbinál a du­gattyú —, amely a kocsi fel­építményéhez támaszkodik — a berugózott kerék hatására mélyebben nyomul a henger­be, amikor is az olaj egy ré­sze a második hengerbe szo­rul. A kétcsöves megoldás jrálwwrtts a kisebb betöltési boán; az egyszerűbb tömítés, amely hosszabb élettartamot biztosít. Ugyancsak előny a mérsékeltebb olajhabosodás, hátrány vásaont az egycsöves típusénál rosszabb hőátadás. tárnát erősen befolyásolja az, hogy milyen útviszonyok kö­zött közlekedik a kocsi. A jó márkájú teleszkópok élettar­tama általában 30—50 ezer kilométer (érdekességként: 10 ezer kilométer megtétele alatt a lengéscsillapító belső szelepei kb. 1 milldóezor nyit­nak és zárnak!). E fontoe szerkezeti elemet rendszere­sen ellenőriztetni kell a szer­vizekben e célra rendelkezés­re álló vizsgálóberendezéssel (Schocktester), amely mérő­lapon adja meg az egyes len­géscsillapítók állapotáról árul­kodó rajzolatokat. A kocsi „hintáztatásával” csak a már kimerült, hatástalan lengés­csillapítókra lehet következ­tetni, az elhasználódás mér­tékére nem. A csillapító hibája fonása lehet a futómű többi tagja kopásának, idő előtti elhasz­nálódásának is. Tökéletlen lengéscsillapítás esetén a ko­csi kereke szabályosan le­begni kezd, s az ugráló ke­rekek, amikor visszajutnak az útfelületre, túlpörögnek, meg­csúsznak. A jellegzetes „ki- vájódások”, amelyeket a gu­miabroncsok futófelületének azonos szakaszain figyelhe­tünk meg. általában e hibára vezethetők vissza. A lengéscsillapítók legcse­kélyebb hibája, a tömítések elhasználódása miatti olajfo­lyás, azonnal meglátható a teleszkóp külső palástfelüle­tén. A „megfolyt” lengécsil- lapítót nyomban ki kell do­batni, mégpedig mindig pá­rosával kell elvégezni a cse­rét. B. I. Mórics Zsigmondi A HÉJA Száll a héja Magosán, Földre röppen Hamisan. Tyúk: — Mit akarsz itt, héja? Héja: — Ások. Tyúk: — Mit ásol, te héja? Héja: — Kutat. Tyúk: — Minek a kút, héja? Héja: — Víznek. Tyúk: — Minek a víz héja? Héja: — Főzni. Tyúk: — Mit főzöl, te héja? Héja: — Csirkét. Tyúk: — A magadét? Héja: — A tiedet ellopom. Tyúk: — Anyja vagyok, nem hagyom! Hess! Hess! Hess! Es a héja Éhesen, ■ , • • Tovább repült 1 , Mérgesen. Nyári ajánlatunk Meggyleves Hozzávalók: 13 dkg meggy, 2 dl víz, 1 tojás fehérje, 1 kávéskanál cukor, ételízesí­tő. A meggyet vízben meg­főzzük. Az ételízesítőt 2 evőkanál vízzel elkeverjük, hozzáöntjük és felforraljuk. Cukrozzuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük és éde­sítjük. Két kávéskanállal hab­gombócokat formázunk, és a forrásban levő levesben kö­zepes lángon 3 percig főz­zük. Lefedve lehűtjük. Jég­hidegen tálaljuk. Íróleves Hozzávalók: 2,5 dl tej (író), 1 kávéskanál citromlé, re­szelt citromhéj, cukor, 1 ká­véskanál beáztatott mazsola. A tejet (írót) citromlével, reszelt citromhéjjal és cu­korral ízesítjük. Mazsolát te­szünk bele. Gyümölcstej Hozzávalók: 13 dkg,ribisz­ke, 13 dkg málna, '2 dl víz, 1 evőkanál ételízesítő, cukor, 2 dl tej. A megtisztított ribiszkét és málnát vízben megfőzzük és lepaszírozzuk. Majd ismét tűzre téve megcukrozzuk és vízben feloldott ételízesí­tővel fűszerezzük. Ha kihűlt tejjel összeöntve tálaljuk. Ízes túró. Hozzávalók: 12 dkg sovány túró, 3 evőkanál tej, cukor, vaníliáscukor, 1 vékony sze­let kenyér, 10 dkg kimago­zott cseresznye. A túrót a tejjel elkeverjük, és cukorral és vaníliáscukor­ral ízesítjük. A túró felét csészébe tesszük és kenye­ret morzsolunk a tetejére. Hozzátesszük a kimagozott cseresznyét. A tetejére tesz- szük a túró másik felét. Mélyhűtött kukorica­csemege Hozzávalók: 1 csomag mélyhűtött csöves kukorica, (4 cső), 2,5 dl tejszín, 4 evő­kanál száraz fehérbor, zöld­ségkrém. A gyorsfőzőedény (kuk­ta) aljába beletesszük a lyukacsos alátétet, majd rá­helyezzük a mélyhűtött ku­koricacsöveket és leöntjük fél liter vízzel. Lefedjük és forrástól számított 4 percig főzzük. Közben a tejszínt kevés liszttel felfőzzük és hozzáöntjük a fehérbort. Majd zöldségkrémmel ízesítjük. Az így elkészített öntetet a lecsö- pögtetett kukoricára öntjük és máris találjuk. Angolsza­lonnát adhatunk hozzá. Sajtkrém Hozzávalók: 1 csapott evő-' kanál vaj, 1 csapott evőka­nál liszt, 1,5 dl tej, 5 dkg re­szelt sajt, ^ó. A vajat és a lisztet serpe­nyőbe tesszük és felforrósít- juk állandó keverés mellett. Majd hozzáöntjük a tejet és elkeverjük, végül a reszelt- sajtot keverjük hozzá. Sóz­zuk. ízesítjük. Dobozos mor­zsolt csemegkukoricára önt­ve igen ízletes körítést ka­punk. Sertéskaraj zöldségesen Hozzávalók: 1 evőkanál vaj, 2 szelet karaj (csonttal együtt) leveszöldség, fél pohár jog­hurt, 4 evőkanál tejszín, 1 kávéskanál csípős mustár, só, fél kávéskanál cukor. A vajat serpenyőben föl­forrósítjuk közepes lángon, amíg megbámul. Majd a karajszeleteket beletesszük, lefedjük és közepes lángon, 8 percig pároljuk, közben egyszer megfordítjuk. A sár­garépát, és fehérrépát meg­tisztítjuk és igen vékony csí­kokra vágjuk. A joghurtot, tejszínt, mustárt összekever­jük és sóval és cukorral íze­sítjük. A húst a serpenyőből kivesszük, és a csíkokra vá­gott zöldséget a vajban erő­sebb lángon 2 percig párol­juk, közben állandóan ke­verjük, forgatjuk. A húst,’ előmelegített tálra tesszük, rá­rakjuk a párolt zöldséget és leöntjük hideg szósszal. Főtt | burgonyát fogyasztunk hoz­zá. j Kistermelők — kiskertek Gyűjtsünk szénát A szénakészítésre kitűnő: száraz, meleg az időjárás idén. A jószágtartó jól teszi, ha minden alkalmat kihasz­nál a füves területek, az árok- és csatornapartok ka­szálására, széna gyűjtésére. Június eleje óta szabad a kaszálás minden olyan terü­leten — utak, csatornák, mentén — amelyről a füvet nem takarította le a gazdája, kezelője. A sok fűfajból álló, kel­lő időben lekaszált, szára­dás után boglyázott, fólia­vagy szalmatakaróvai vé­dett széna kitűnő beltartal- mi értékű, étrendi hatású, ősztől tavaszig a legfonto­sabb tömegtakarmány a szarvasmarha, a ló, a juh és a nyúl számára. A fűszéna fehérjetartalmában marad el a hasonló minőségű lucerna­szénától, az állatok azon­ban jobban kedvelik. A jó­szág a jászolban hagyja a lucerna fás szárát, a szénát az utolsó szálig elfogyasztja. Az állatok számára nagyon fontos ásványi anyagokon, sókon kívül a fűszéna jelen­tős mennyiségű fehérjét is tártál máz: egy kiló takar­mányban 60—80 grammot az évjárattól, a fű összetételétől függően. összehasonlításként említhető, hogy a tehenek számára gyártott tejelőtáp 140, a nyúltáp 130 gramm fehérjét tartalmaz. A na­pon szárított széna jelentős mennyiségű D-vitamint, az árnyékban — padláson, ágas­fán szárított pedig karotint is tartalmaz. Természetes, hogy akinek nagyobb az állománya, több szénára van szüksége. Ez esetben csak ,a kaszálás he­lyén szárítható s boglyázható ideiglenesen a takarmány.' Akinek azonban kevesebb mennyiségre van szüksége, s azt csak apránként tudja be­gyűjteni, száríthatja folya­matosan, otthon is. Az ala­csony fészerek cseréptetőin, a téglalábakra fektetett keretes dróthálón, az ólak, istállók padlásán, néhány ágasfán egymás után száradhatnak meg az akárcsak zsákonként hazahordott fűételek. A fő, hogy a vezérfüvek felmagzá- sa. az aljfüvek elvénülése előtt történjen a kaszálás, ne érje eső a rendben száradó takarmányt és az mielőbb védett helyre, a jószágtartó udvarába, padlásra, fészer alá, boglyába kerüljön. Ki kaszáljon? Nem feltét­lenül a 70 éves ember. Ha van fia, fiúunokája, jól teszi, ha befogja őket egy kis al­kalmi, izmokat megmozgató munkára. A szénakészítés gondossá­got igényel. Nem gyűjthető széna poros, nagy forgalmú, a járművek kipufogógázaitól setét színűvé vált és perme­tezőszerekkel szennyezett te­rületen. Ügyelni kell arra is, hogy figyelmetlen embertár­saink jóvoltából a fű közé került üvegdarabok, fólia- és spárgacafatok se kerüljenek a takarmány közé. A barom­fi-, és madártoll, fémhulla­dék is bajt okozhat. A mér­gező növényeket, vastag szá­rú, nehezen száradó gazokat már a kaszáláskor ki kell vá­logatni a fű közül. A portára kerülő és nyár folyamán összegyűlő szénával már csak egy tennivaló akad: óvni a megázástól, a penésze­déstől. A szénát fogyasztó állatok gazdája, ha szép boglyák dí­szítik udvarát, kevesebb gonddal néz a tél elé, takar­mányozási feladatainak nagy- ját időben megoldotta. Rá­adásul pénzt takarított meg, hiszen a jó szénával drága abrakot, tápot helyettesíthet. G. J. NÓGRÁD — 1979. július 15. vasárnap 11 ■ — —„JLt* . 1

Next

/
Thumbnails
Contents