Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-14 / 137. szám
Aratás előtt Érsekvadkerten Törzsgárdisták — mai szemmel F,ml£lr<5'7Pm egy brosúrára a hetve■LiLUlCJVSÄCIll nes évek eiején jelent iTieg a Táncsics Könyvkiadó gondozásában —, amely azt a kérdést feszegette, hogy vajon érdemes-e törzsgárdatagnak lenni. A válasz persze egyértelműen az volt, hogy „igen”, mert a törzsgárda tagja megkülönböztetett anyagi és erkölcsi elismerésben részesül. De ettől függetlenül; a törzsgárda, az a minden körülmények és feltételek között megbízható, a munkahelyhez hűséges munkások és alkalmazottak együttese, akik soha nem nézik idegenként a munkahely gondjait, bájait, akik a maguk területén, éppen olyan személyes ügyként kezelik a gyár, a hivatal, az intézmény problémáit, mint mondjuk a leglelkiismeretesebb vezető. Mitagadás: szép szavak, lelkesítő perspektíva és tökéletes az összhang azokkal az elképzelésekkel, amelyek annak idején a törzsgárdaintézmény megszervezéséhez vezettek. Történt pedig ez két okból: egyrészt a rendkívül nagy mértékű munkaerő-fluktuáció ellensúlyozásaként, másrészt azért, hogy ily módon megérdemelt elismerésbe részesítsék azokat, akik nem álltak be a gyakran elmarasztalt vándormadarak táborába, akiknek többet ért a meglevő munkahely, mint a munkahely-cserélgetéssel szerezhető — olykor csekély — bérnövekedés. Valóban becsülendő magatartás, még akkor is, ha ma már tudjuk: nem mindenki és nem feltételenül azért volt hűséges a munkahelyéhez, mert tapasztalati úton jutott el a következtetéshez, hogy valóban érdemes törzsgárdistának lenni. Volt aki kényelemszeretetből, volt aki családi körülményei miatt, volt aki lustaságból, vagy éppen tehetetlensége miatt ragadt egy.egy munkahelyen, élvezve persze a törzsgárdistáknak kijáró — mellesleg nem túlzottan jelentős — kedvezményeket, juttatásokat. Egyébként is: meglehetősen fura szabályok szerint szerveződött és szerveződik ez a törzsgárda. Hogy mást ne említsek: legkevesebb ötéves munkaviszonnyal ki-ki a gárda tagja lehet, de az öt évbe beszámítják a tanulóidőt is. A tanulóidő általában két év, mialatt viszonylag kevesen szánják el magukat munkahelycserére — mert ez többnyire pályamódosítást is jelentene —, tehát a frissen vizsgázott ifjú szakember, háromévnyi munkaviszony után már törzsgárdistának számit. Kaphat e háromévnyi hűségért jutalomszabadságot, néhány százalékkal magasabb nyereségrészesedést és — elvileg — úgy számítanak rá, mint a munkahelyhez hűséges, s emiatt megkülönböztetett bánásmódban részesítendő munkavállalóra. Kell-e mondani: az efféle jogi szabályozás éppen a valódi törzsgárdistákat sérti. Azokat az embereket, akik évtizedeken át — és nem lustaságból, nem kényelemszeretetből — jóbanrosszban ragaszkodtak a munkahelyükhöz. Kell-e mondani: a törzsgárdaintézmény- is olyan, amit nehezen, vagy éppen sehogysem lehet központi szabályokkal körülkeríteni: hogy egy-egy munkahelyre kellene bízni annak megítélését, kiket és milyen kritériumok alapján ítél úgymond, „törzsgárdistának”? Meggyőződésem: sokan lennének. És ez a gárda válogatottabb emberekből állna, mint a mostani törzsgárda. De mi történjék velük, ha közbeszól a munkaerő-átcsoportosítás követelménye’ Másképpen fogalmazva: ha végre általános gyakorlattá válik a termékstruktúra korszerűsítése — ami, bizony nehezen elképzelhető a munkaerő mozgatása, átcsoportosítása nélkül —, akkor vajon mi lesz a sorsa a munkahelyéhez meggyőződéssel ragaszkodó, valóban törzsgárdistaként kezelendő emberek sorsa, jövője? A gond persze korántsem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Először is a termék- szerkezet korszerűsítésének legfontosabb színhelye maga a vállalat. Ennek feltétele a vállalaton belüli termelési szerkezet, illetve szervezet racionalizálása. Következésképpen a munkaerő átcsoportosítására is elsősorban a vállalatokon belül kell hogy sor kerüljön: átképzés, továbbképzés, esetleg szakmaváltás, illetve vállalaton belüli munkahelycsere formájában. Ez a fajta struktúraváltás: roppant mértékű tartalékok forrása, s csak a legfejlettebb ipari államok mondhatják el magukról, hogy a végsőkig kimerítették az. efféle forrásokat. És ez a fajta struktúraváltás a legcsekélyebb mértékben sem veszélyezteti a törzsgárda megbecsülését. Éppen ellenkezőleg: e struktúraváltás személyi feltételeit illetően éppen rájuk kell elsősorban számítani. Ök, a 15—20 éve egy munkahelyen dolgozók lesznek azok, akik a leggyorsabban, és minden különösebb agitáció nélkül megértik, hogy holnaptól mást kell csinálni, mint eddig, s hogy ennek érdekében tanulniuk kell, beosztást kell változtatniuk. S amikor már a vállalaton belüli átcsoportosítás tartalékai kimerültek, akkor kerülhet sor — nagyobb méretekben — a tervszerűen irányított, vállalatok közötti munkaerő-átcsoportosításra. Ez esetben viszont nagyon is figyelembe kell venni a törzsgárdisták helyzetét, valóságos érdemeit. l\Jpm szabad őket olyan helyzetbe hozni, ■L1<r 111 hogy a gazdasági érdekből való — és bizonyos mértékig kényszerű — munkahelyváltoztatás miatt elveszítsék a joggal kiérdemelt kedvezményeket, megbecsülést. Ez a jogi szabályozás feladatkörébe tartozik, s a Munkatörvénykönyv módosításának előkészítői valószínűleg gondolnak erre. V. Cs. A SKŰ és az ÁCSI közös bemutatója Anyagmozgatás korszerűbb módon r- Köztudott, hogy az anyag- mozgatás gépesítése a termelékenység növelésének egyik leghatásosabb eszköze. Ugyanakkor hazánkban még mindig több mint egymillió embert köt le nehéz munkával az anyagmozgatás, elvonva a munkaerőt a termeléstől. Belátható tehát, hogy gazdasági fejlődésünk szempontjából fontos feladat az anyagmozgatás, és raktározás korszerű fejlesztése. Hazánkban már többfajta korszerű, rendszerben alkalmazható anyagmozgató gépet és berendezést gyártanak, _azon- ban ezek használ ási Ismertek. szükséges tudást. Ezek a termékek és a belőlük kialakított anyagmozgatási rendszerék a világon a legkorszerűbb színvonalat képviselik. A RAPISTAN—Salgó pályaelemekből kialakítható szállítópálya-rendszerek fel- használhatók különféle készültségi' fokban levő termékek, darabáruk és egységrakományok mozgatására. A termékismertető részvevői nagy érdeklődéssel kísérték az előadásokat, a vetített képeket és különösen azt a RAPISTAN-filmet. ami a közeli jövőt vetítette eléjük. E széles körű fel- szállítópálya-rendszer gyakor- lehetőségei alig lati bemutatása — ha csak filmen is — bizonyította, hogy egyszerűsödik az áru mozgatása és raktározása, növekszik a termelékenység, gyors ,, , . . ___. és biztonságos az anyagmozE zen kívánt segíteni az a filmmel, vetített- képekkel illusztrált termékismertető előgatási és Csomagolási Intézet és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek rendezett a napokban a megyéből meghívott vállalati és kereskedelmi szakemberek számára. A DS-Reck nagy teherbírású állványszerkezetekről, mint a korszerű gépesített tárolási rendszerek eszközeiről Bőhm József, az ÁCSI osztályvezétő-hely ette.se tartott előadást. A vetített képekkel kísért előadásában kiemelte, hogy a DS-Reck nagy teherbírású állványok, egységrakományok tárolására szolgáló, a tér három irányába kiépíthető. Nacsa Zoltán, az ÁCSI főelőadója a RAPISTAN— Salgó görgős és hevederes szállítópályákat mutatta be. A gyárnak és az, intézetnek az anyagmozgatás területén folyó közös érdekeltségű, új termékét, amit már gyártanak Kisterenyén. A gyár és az intézet közösen, vásárolta meg az amerikai RAPISTAN- eég gyártmányainak licen- cét, s vele együtt az alkalmazásban szerzett tapasztalatokat, rendszeralkotáshoz gazdálkodás, sérülésmentes az árukezelés, maximális a munkaerő-megtakarítás. Az érdeklődők tájékoztatását segítette kielégíteni tanácsaival és tapasztalataival . Ko- lonits István és Néma Sándor, az ÁCSI főosztályvezetője. . A termékismertető részvevői természetesen megtekintették a RAPISTAN— Salgó pályaelemek gyártását is Kisterenyén. Szabó Nándor gyáregységvezető tájékoztatta a résztvevőket a gyártás megkezdéséről és terveiről. Eszerint egyelőre, csak a gravitációs, szabadon- futó pályaelemek gvártása folyik, azonban 1980-ban már rátérnek a hajtott pályák és a nehézpólyák elemeinek gyártására is. A bemutató részvevői azt is megtudták, hogy az Anyagmozgatási és Csomagolási Tanácsadó Iroda szakemberei az érdeklődő vásárlóknak költségmentes ajánlati terveket, megrendelés esetén pedig díjtalan kiviteli tervdokumentációt készítenek. Változó Jakutföld Nagy vasérctelepet fedeztek fel Jakutföldön a BAM vasútvonal menti Csará- Tokkin közelében. A lelőhely készleteit több milliárd tonnára becsülik. Várhatóan, nagy szerepet játszik majd a gazdasági életben, hiszen közel fekszik a nyerjungrini kokszolható szénlelőhelyhez, ahol rövidesen évi 13 millió tonna kapacitású szénfejtés indul be. A közelben már épül egy dúsító, és egy villamos hőerőmű, — az utóbbi 1981-ben ad először áramot. Ez lesz a Jakutföld déli részén kialakuló ipar energetikai „szíve”. Az igen gazdag szénkészlet és a könnyen dúsítható vasérc lehetővé teszi egy nagy- kapacitású kohászati, kokszvegyészeti és fűtőanyagenergetikai komplexum létrehozását is. Minden figyelmet a nyári munkára Csabai László és Majer Sándor szerelő SZK—4-es kombájnt javít. Az az igazság, hogy feszült a helyzet Érsekvadkerten, a pék. De ki állíthatja, hogy elegendő, ha harmincadikára termelőszövetkezetben. Okuk megtartják a gépszemlét? Amiis van rá. Eddig olyan perzselő szárazságban érett a gabona, hogy ki sem tudták szakemberek számítani az érést. Igaz Pin- nevezik tér Ferenc,-a tsz elnöke a hét elején határjáráson volt munkatársaival. Az aratás lehetőkor érésbe fordult a kalászos. Még akkor is érésbe, ha a kényszerérésnek termést is, hogy minden más munkát ehhez igazítsanak. A kedd hajnalra megérkezett eső már változtatott a helyzeten valamit. Kiegyensúlyozottabbá lehet tenni az aratási előkészületeket, amelyből az egyik legfontosabb a gépek rendbetétele. Nem könnyű a helyzet ebből a szempontból sem, mert éppen a legkritikusabb időben, amikor minden jó szerelőre szüksége lenne a közös gazdaságnak, tíz ember — többségében szerelő — elhagyta a mezőgazdasági üzemet az alacsony fizetésre való hivatkozással és más munkaterületre ment dolgozni. Aztán Németh Antal, a gépészeti szonkilenc hektár ágazat vezetője még azzal tol- amelyre számít a dotta meg az aratásra készülés sá§- de szüksége van rá a gondjait, hogy rendkívül gyenge az alkatrészellátás. Szó szerint idézve őt: — Pocsék az ellátás és semmit sem ér a gyarmati AG- ROKER. Pestre kell menni mindenért... szorongatja a gépészeket, hogy olcsóbban-olcsóbban. Egy pesnak. De mit tehetnek? Itt az aratás a nyakukon és bizony a teljes felkészülés gondokkal jár. A gépészeti főnök mindezek ellenére kijelentette, hogy nem lesz semmi baj, mért június harmincadikára szemlére készen álinak a géLetették névjegyüket A BÉR több bere közelmúltban a FŰTÖ- nagybátonyi gyárának fiatal műszaki szakem- kiváló újító kitüntetésben részesült. Ebből az alkalomból néhányukkal beszélgettem. — Nemcsak az erkölcsi elismerésről szükséges megemlékezni — mondja bevezetőként Osgyáni Dávid, a műszaki osztály technológiai csoportjának hegesztő technikusa — hanem arról is. hogy az elmúlt években mit tettünk. Dicsekvés nélkül állíthatom: nagyon sokat! Ezt bUonyítja pedig kidolgoztuk a tv-tető- ventillátorok konstrukciójának új módszerét. A két újítás megközelítőleg 2—2,5 millió fórint évi megtakarítást jelentett. Az újításokért 75 ezer forint újítási díjat kaptunk. 1 — Bár nem milliós , nagyságrendekről van szó — kapcsolódik a témához Szabó József főművezető — a légtechnikai üzem két újítása is jelentős. Kiss János és Váradi Gusztáv a fűtőtesteknél haszezüst tartalmú forrasztóanyag több benyújtott és döntő megtakarítására dolgozták ki újítási javaslatukat. Az elfogadástól számítva a megtakarítás összege eléri a 370 ezer forintot. Hasonló újításunk többségében elfogadott újitá sunk. Ezek közül egyet-kettőt említek. Hajdú Jánossal például elvégeztük a házgyári lakások vizes blokkjaiban használatos előregyártott takaróburkolatok konstrukciós ezer forint megtakarítás. Je- módosítását. Nagy Lászlóval lentősek a kifizetett újítási a nógrádi medencében Is és jönnek segíteni Vadkertre. Gépekkel jól felszerelt tsz a vadkerti. Tizenegy az NDK- s E—512 kombájnok száma. Kettő SZK—5-ös és kettő SZK —4-es szovjet kombájnnal is rendelkeznek. És kaptak egy új, nagy teljesítményű E—516- os gépet. A számítások szerint egy kombájnra 127 hektár jut. amit azzal enyhítenek, hogy a tóalmásiak kölcsönösségi alapon segítenek nekik. De még így is száz-százöt hektár jut egy gépre. A kisegítő gépállomány: szállításához hét billenőplatós, 10 traktor, szalmabetakarító, kétszer ötfős brigáddal és mindenre számítva három megszárító berendezés. A gépcsoport ágazatvezetője hozzátette: — Ami a legfontosabb, hozzáértő emberek állnak készen a munkára... Ebben a tsz-bcn dolgozik (többek között) az elmúlt évi aratási verseny megyei második helyezettje, Brdős István, Nagy Ignác, a kitűnő szerelő és sok más kiváló, a tsz-hez őszintén ragaszkodó ember, ök is tudják, hogy az idei aratás nehéz lesz, de nem megoldhatatlan. Sok nehézséget leküzdötték már Érsekvadkerten. Ezzel a feladattal is sikeresen megbirkóznak. Hiszen minden idegszálukkal erre koncentrálnak. A hétfői szemle sok mindenre választ adott. Ez a válasz pedig egyértelműen csak Bobál Gyula ségeit mérték fel. A várható az lehet, hogy a korábbi évektől eltérően kell felkészülni az idei aratásra és készenléti állapotot teremteni, minden nehézséget leküzdve. Németh Antal mondta erre: — Készen leszünk, mire indulni kell... Ez a helyzet nagyvonalakban Érsekvadkerten. Javukra szóljon, hogy minden nehézség ellenére nem estek pánikba. Ütemesen megy a munka, a szerelők nyújtott műszakban dolgoznak, célprémiumot tűzött ki számukra a vezetőség. Érdemes tehát ilyen szempontból is „hajtani”, hiszen a megye egyik legnagyobb gazdaságáról van szó, annak presztízséről és kettőezer-hu- gabonáról, népgazdaközös gazdaság tagságának is. Érsekvadkerten az aratás lebonyolítására elkészült a terv. A biztonság kedvéért a száraz időjárásra vonatkozóan is egy és a csapadékos időjárásra is. A közelmúltban a veKözben a vezetőség jogosan zetőség beszámoltatta Németh Antalt a gépek állapotáról, a javítási munkák állásáról. A ti út már drágulása a munká- gépjavítást 85—90 százalékra becsülik. Ez elfogadható, hiszen azok a gépek, amelyek az alvidékre, Tóalmásra indulnak, készen állanak. Ezzel a tsz-el tartanak szocialista kapcsolatot az érsekvadkertiek. Aztán amikor ott végeznek, akkorra beérik a gabona Erdős János, szerelő. díjak is. Az első esetben 14 ezer, a másodikban 9 ezer forint. — A sort még lehetne folytatni — jegyzi meg Frei Jál nos újítási előadó. — Hiszen az elmúlt évben 25 elfogadott újításunk volt. Jelenleg hat kísérlet folyik. Hadd jegyezzem meg, hogy az 1979. évi adatok is biztatóak. Májusig 35 újítási javaslat született. A benyújtott ötietek hatvan százalékát elfogadtuk. A várható megtakarítás már nált import húszszázalékos eddig másfél millió forint körüli. Az idén díjazott 11 újításra csaknem 40 ezer forintot fizettünk ki az újítóknak'. Eredményes volt a májusi újítási hónap. A beadott 17 javaslat között vannak olyavolt Várádi Gusztávval is. Az nők. amelyeknek hasznát pon- eredmény ebben az évben 300 fosán még nem tudtuk fel* mérni. — Mivel magyarázhatók a sikerek? — Nálunk nem újkeletű dolog az újítási tevékenység — jegyzik meg többen is. — Fontosságának és szükségességének felismerésében nagy szerepe volt a vezetőségnek, az ötletemberek, közös szándékának, valamint a realitások helyes mérlegelésének. Az újítók többsége a törzsgárdához "tartozik. Csoportokba tömörülve dolgozzák ki javaslataikat —, mondja Frei János. A legjobbak, így Osgyáni Dávid és Hajdú János ezüst. Váradi Gusztáv. Szabó József,' Kiss János és Kronovetter István pedig a kiváló újító bronz fokozatát kapta meg. Tóth István NOGRAD - 1979. június 14., csütörtök 3
