Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

A mexogaxdaság helyxete a LEMP KB plénumán programja Hans Martin Blix, a hiva- 'talos látogatáson Magyaror­szágon tartózkodó svéd kül­ügyminiszter kedden a Hősök terén megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét. Részt vett az eseményen Nagy Já­nos külügyminiszter-helyettes, Stadinger István a Fővárosi Tanács elnökhelyettese és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancs­noka. A koszorúzást követően a svéd külügyminiszter és kísé­rete városnézésen ismerke­dett Budapest nevezetességei­vel. Péter János az országgyűlés alel nőké a Parlamentben ta­lálkozott Hans Martin Blix- szel, akivel szívélyes légkörű eszmecserét folytatott. Délután a Külügyminiszté­riumban Púja Frigyes külügy­miniszter és Hans Martin Blix vezetésével folytatódtak a magyar—svéd külügymi­niszteri tárgyalások. Este a svéd külügyminiszter és kísérete megtekintette az Állami Népi Együttes műso­rát • Részt vett a programokon Torsten Hylander, a Svéd Királyság magyarországi és Iván Tivadar, a Magyar Nép­köztársaság svédországi nagy­követe. (MTI) Nehéz örökség ' Nem kevesebb, mint két-há- rom évre van szükségünk ah­hoz, hogy helyreállítsuk a kambodzsai nép normális életfeltételeit, —* jelentette ki Heng Samrin a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács el­nöke abban az interjújában, amelyet Phnom Penhben tar­tózkodó újságírók csoportjá­nak adott. Heng Samrin emélkeztetett arra, hogy a Pol Pót—leng Sary-rezsim súlyos szociális problémákat hagyott örökül. Hangsúlyozta, hogy p. legfon­tosabb feladat az ország gaz­daságának, mindenekelőtt me­zőgazdaságának helyreállítása és fellendítése. A népi forradalmi tanács az Ország egész területét ellenőr­zése alatt tartja. Ami a pol- potista bandák maradványait illeti, Heng Samrin kijelentet­te, hogy ezek a kambodzsai— thaiföldi határ közelében rej­tőznek. Kedden délelőtt Varsóban megkezdődött a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának teljes ülése. A plénumot, amelynek tárgya a mezőgazdaság helyzete és fel­adatai, Edward Gierek, a Köz­ponti Bizottság első titkára nyitotta meg, majd előterjesz­tette a referátumot. Edward Gierek beszámoló­jában elemezte a mezőgazda­ság helyzetét és részletesen foglalkozott annak fő felada­taival. Elmondotta, hogy az el­múlt évben közel 4 és fél szá­zalékkal nőtt a mezőgazdasá­gi termelés, de a kedvezőtlen időjárás miatt jelentős ké­séssel lehetett csak elvégezni az őszi munkákat. Emiatt, valamint a kemény-tél és az ezt követő kedvezőtlen tava­szi időjárás következtében az átlagosnál jelentősebb károk érték a vetéseket. Kedvezőtlenül alakul az or­szág több területén az állat- tenyésztés helyzete is. A be­takarított takarmány kisebb mennyisége és rosszabb minő­sége az elmúlt évben a mos­tani tél idején a tejtermelés csökkenéséhez vezetett és a késedelmes tavasz, vala­mint a hőség e kedvezőtlen tendencia érvényesülését meg­hosszabbította. — Nem tudhatjuk, hogyan alakul az időjárási helyzet a legközelebbi hetekben és hó­napokban, reméljük az éddi- ginél kedvezőbben. Ennek ellenére a helyzet nyugtalaní­tó — mondotta az első titkár, majd rámutatott, hogy termé­szetesen az ország nem áll te­hetetlenül szemben a problé­mákkal és minden lehetséges, segítséget megad, hogy a me­zőgazdaság csökkenteni tud­ja az elszenvedett károk ha­tásait, és megakadályozza az újabb veszteségeket. Edward Gierek ezután a mezőgazdaság előtt álló fel­adatokat jelölte meg. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy az élelmiszeriparnak tovább kell javítani termé­keinek minőségét és bővítenie kell a választékot. Edward Gierek rámutatott, hogy az idei helyzet ismét bebizonyította a vízgazdálko­dás kulcsfontosságát a mező- gazdaság kiegyensúlyozott fej­lődésében. Az idei nehéz helyzetben — mondotta Edward Gierek — kénytelenek leszünk a ter­vezettnél többet importálni. A beszámolót vita követte, majd a plenum határozatban hagyta jóvá a referátumot és a kormáfty azzal kapcsolatos mezőgazdasági programját. A második napirendi pont keretében a LEMP Központi Bizottsága határozatot hozott arról, hogy 1980. első ne­gyedében összehívják a Len­gyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusát és az ülé­sen megválasztották a 195 ta­gú kongresszus-előkészítő bizottságot. A délutáni órák­ban a LEMP Központi Bi­zottságának teljes ülése befe­jezte munkáját. (MTI) Letartóztatott géprabló Hétfőn éjjel egy ismeretlen személy Havannába térítette a „Delta Airlines” amerikai légitársaság Lockheed 1011 típusú repülőgépét. Mint azt a szövetségi légügyi igazgató­ság (FAA) szóvivője közölte: a New York és a Florida ál­lambeli Fort Lauderdale kö­zött közlekedő belföldi járat fedélzetén 194 utas és 12 fő­nyi személyzet tartózkodott. A közvetlenül egy órával a felszállása után eltérített gép a hajnali órákban leszállt a havannai „Jósé Marti” nem­zetközi repülőtéren. Rövid ha­vannai tartózkodás után a gép az utasokkal és a sze­mélyzettel visszaindult az Egyesült Államokba. A gép­rablót Havannában nyomban letartóztatták, aki — mint azt a hírügynökségek közölték — minden különösebb ellenállás nélkül megadta magát. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok és Kuba között 1973 óta gépeltérítésekkel kapcso­latosan kiadatási egyezmény lépett érvénybe. A megállapo­dást Havanna 1976. októberé­ben egy kábái gép ellen elkö­vetett merénylet után fel­mondta. A hétfőn éjjel Havannába térített amerikai repülőgép öt­órás ott-tartózkodás után visz- szatért az Egyesült Államokba és kedden reggel Miamiban szállt le. A gép 194 utasa és 13 fős személyzete — mint azt a repülőtársaság szóvivője kö­zölte — hiánytalanul és biz­tonságban ért földet. A mind ez ideig ismeretlen nem­zetiségű géprablót Havanná­ban a hatóságok letartóztatták és azóta is fogva tartják. (MTI) 1 „En, Abel Tendékayi Muzo­rewa esküvel fogadom, hogy jól és hűségesen fogom szol­gálni Zimbabwe—Rhodesiát a miniszterelnöki poszton, isten engem úgy segéljen.” Ezt az, esküt azonban aligha lehet komolyan venni. Még az In­ternational Herald Tribune című amerikai lap tudósítója is gúnyosan jegyezte meg a ceremóniáról készült beszá­molójában: Rhodesia első fe­kete miniszterelnökének a fe­je fölött a beiktatáskor, an­nak a Cecil Rhodesnek a ha­talmas portréja függött, aki a dél-afrikai brit gyarmatbiro­dalom megteremtője volt ki­lenc évtizeddel ezelőtt. Va­gyis a nagy felhajtással be­harangozott változással lénye­gében semmi sem változott Rhodesiában. Ha szemügyre vesszük Mu- zorewa 17 tagú kormányát, annak hatáskörét, egyértel­műen kiderül, hogy ez az úgynevezett többségi kabinet a fehér telepesek uralmának átmentésénél fog majd asz- szisztálni. Muzorewa mögött továbbra is mindenhatóként ott áll Ian Smith eddigi fe­hér kormányfő, aki azokat a csak fehérekből álló bizottsá­gokat irányítja, amelyeknek a kabinet tíz fekete és öt .fehér tagja feltétlen engedelmes­séggel tartozik. A lényeges posztok — a hadsereg ellen­őrzés-, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a kül- ügyek — a fehérek kezében maradtak. Az áprilisban „megválasztott” 72 fekete képviselő nem befolyásolhatja Zimbabwe — Rhodesia ÁTFESTETT a döntéseket, a parlament 28 fehér tagjának teljes vétójo­ga van. Érthető hát. hogy az ország tényleges függetlenségéért, a nép valódi hatalmáért lega­lább két évtizede küzdő Zim­babwe Hazafias Front tör­vénytelennek minősítette Mu­zorewa kormányát. Joshua Nkomo, a front társelnöke a Newsweek című amerikai magazinnak adott interjújá­ban világosan leszögezte, hogy Muzorewáékkal a többségi kormányzás csak látszólagos és nem tényleges. Mór az áp­rilisi választások sem voltak törvényesek: a választókat nem vették jegyzékbe, a 6,8 milliós őslakosságot a szük­ségállapot körülményei kö­zött, erőszakkal terelték az ur­nákhoz, mégis alig valamivel több mint 60 százalékuk je­lent meg a szavazóhelyisé­geknél. Hasonlóan vélekedik az afrikai országok többsége is: egyértelműen' elítélik a báb Muzorewa és az őt moz­gató Smith mesterkedéseit. Az Afrikai Egységszervezet nyilatkozatában ezt hangsú­lyozta: Zimbabwe földjén a harc nem azért folyik, hogy ez vagy az az afrikai kerül­jön a kormány élére, hanem azért, hogy végre biztosítsák a többség be’eszólósát saját sorsa alakításába. Az AESZ egyben aggodalmának is han* RENDSZER got adott amiatt, hogy Nagy- Britanniában és az Egyesült Államokban napról napra szaporodnak a nyilvános és titkos kísérletek az új-rhode- siai rezsim elismerésére, a fajüldözőkkel szemben 1908- ban elrendelt gazdasági szank­ciók feloldására. A „belső rendezésért” rég­óta, a legtöbbet ügyködő Nagy-Britarmia és az USA most kétségkívül felemás helyzetbe került. Londonban és Washingtonban úgy kép­zelték el az egész folyamatot, hogy a végén nem lesz aka­dálya a nekik tetsző új kor­mány azonnali elismerésének. Miután azonban mind több bizonyíték került napvilágra arról, hogy a választások kö­rül nem volt minden rend­ben, kénytelen-kelletlen vizs­gáló bizottságot küldtek Sa- lisburybe. Ügy tűnik, a jó adag elfogultsággal készült je­lentések sem lehettek valami fényesek: Thatcher brit mi­niszterelnök némiképp, Car­ter amerikai elnök pedig fel­tűnően óvatosabb lett a Mu- zorewa-kormány irányában. Ennek oka. . hogy szeretnék megóvni más afrikai kapcso­lataikat is. (Washingtont Ni­géria, az USA második leg­fontosabb olajszállítója em­bargóval fenyegette meg.) De azt is szeretnék, ha már lega­lizálhatnák azokat a titkos gazdasági kapcsolatokat, ame­lyek az ENSZ-tilalmak elle­nére NagyrBritanniát és az ü NOCRÁD - 1979. június 13., szerda Szoros barátságban a Szovjetunióval Az elmúlt hetekben a cseh­szlovák nép 1970. májusát idézte fel, amikor a prágai várban Csehszlovákia és a Szovjetunió megújította ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződését. Azt a szerződést, amely a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésének alap­pillére lett Csehszlovákiában. Az aláírás óta eltelt évek a hatékony és eredményes együttműködés jegyében zaj­lottak le. Tevékeny együtt- munkálkodás alakult ki a tár­sadalmi és tömegszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetségek, a nőszövetségek, az antifasiszta ellenállók szer­vezetei között. A barátság fej­lődését eredményezték a Cseh­szlovák—Szovjet Baráti Tár­saság összejövetelei, rendez­vényei, közös programjai. Ami a gazdasági kapcsolato­kat illeti: szinte nincs Cseh­szlovákia iparának egyetlen A nehézipa • Második évébe lépett a népi Koreában a népgazdaság hét­éves fejlesztési tervének meg­valósítása. Az egyik fő cél: a nehézipar bővítése és további korszerűsítése. Termelésének, 1984-re, a hatéves terv vé­gére — a -jelenlegihez képest — több mint kétszeresére kell emelkednie. Leggyorsabban a villamos­én ergia-ipart és a bányaipart fejlesztik, hogy szilárd hazai bázist teremtsenek az egész ipar energia- és nyersanyag- szükségleteinek kielégítésére. 1984-ben az ország villamos- energia-termelése 56—60 milliárd kilowattóra lesz. A széntermelés déri a 70—80, a vasérctermelés a 16, a színes­fémtermelés az 1 millió ton­nát. A nehézipar további fejlesz­tésében fontos szerepe van a kohászatnak. Jelentősen növe­lik az acélgyártást és a henge­relt áruk gyártását. A terv­időszak végére, évente mint­egy 8 millió tonna acélt és kö­zel 6 millió tonna hengerelt árut gyártanak. Kiemelt helyen szerepel a tervekben a termelési folya­matok további gépesítése, és automatizálása az egész ipar­ban, s ez fokozott követelmé­USÁ-t a rhodesiai fajüldözők­höz fűzik. (Az Angliában megjelenő New African című folyóirat szerint a tőkésorszá­gok króm-, kobalt-, réz- és egyéb nyersanyagimportja Rhodesiából 1070—78 között 171 millió dollárról 500 millió dollárra nőtt.) Az új-rhodesiai kormány tehát, ha sikerül megszilárdí­tania, elfogadtatnia magát, kétségkívül gyengíteni fogja az újgyarmatosítók, fajüldö­zők ellen küzdő független or­szágok helyzetét a kontinen­sen. Amellett, hogy a rhode­siai nép változatlanul ki van szolgáltatva fehér elnyomói­nak. ez a legfőbb veszély, amivel számolnia kell Afriká­nak, Nem véletlen hát, hogy a földrész országai a jelenle­gi körülmények között foko­zottan támogatják a Zimbab­we Hazafias Front igazságos harcát, s a felszabadító moz­galom két szárnyának mi­előbbi tényleges közös fellé­pését szorgalmazzák a fehér telepesek ellen. A front esetenként eltérő nézeteket valló vezetői. Joshua Nkomo és Robert Mugabe május eleién már egységük megerősítéséről tárgyaltak Etiópiában, Közös hadműve­leteket határoztak el a báb­rezsim ellen, együttműködé­sük fej’esztésére több szerve­zetet. ígv egyesített katonai parancsnokságot hoztak létre. Mugabe a tanácskozás után többele között hangsúlyozta: ..egységünk lehetővé teszi, hogy fokozzuk a fegyveres harcot, amely megfelelő vá­lasz lesz a Rhodesiában most zajló komédiára.” Kocsi Margit olyan ága 6em, ahol a szov­jet nyersanyagok, gépek, be­rendezések ne lennének ott, s ahol a szovjet tudományos­technikai eredményeket ne hasznosítanák. Egyedül 1978- ban 18 millió tonna kőolaj, több mint 13 millió tonna vasérc, 80 ezer tonna színes­fém, 900 ezer tonna nyersvas, 60 ezer tonna gyapot érkezett a Szovjetunióból. Megérke­zett az első gázszállítmány is a Szojuz-vezetéken, a viny- nyica—albertirsai távvezeté­ken pedig a villanyáram. Je­lentős a két ország együttmű­ködése az atomerőművek épí­tésénél. A csehszlovák—szovjet árucsere értéke 1978-ban elérte az 5 milliárd 70 millió rubeles rekordösszeget. A forgalom 1978-ban félmilliárddal nőtt, 1977-hez képest. Még a gazdasági együttmű­ködésnél is szorosabb kötelé­Koreában nyékét támaszt a gépgyártás­sal szemben. , Növekedni fog a különféle szerszámgépek gyártása, s egyidejűleg bőví­tik a'gyártmányválasztékot is. Súlyt helyeznek a nagy telje­sítményű energetikai és bá­nyászati berendezések, a tur­binák, .generátorok, kotró­gépek és egyéb berendezések előállításának fokozására, a mezőgazdasági gépek gyártá­sára, az elektronikai és az au­tomata berendezéseket elő­állító ágazatokra. Gyors ütemben bővítik a .vegyipar termelését. A külön­féle műszálak gyártása 1984- ben kétszerese lesz a mosta­ninak, a műgyantagyártás úgyszintén. Ami a műtrágyát illeti — 1984-ben a termelés eléri az évi 5 millió tonnát. Fontos cél az építőanyag­ipar gyors fejlesztése is. A már meglevő cementgyárak­ban mind több helyütt hono­sítják meg a korszerű gyár­tástechnikát, mind több új égetőkemencével bővítik őket, miközben gyorsítani fogják az új üzemek építését. 1984- ben az országban évi 12—13 millió tonna cementet gyárta­nak. A nehézipar fejlesztése mel­lett természetesen, számolnak a fogyasztási cikkek gyártásá­nak bővítésével is. A tömegek általános életszínvonalának további emelése a párt és a kormányzat törekvése volt és marad. Hajók, halászok, kikötők Jugoszlávia 11 hajógyárá­ban a következő öt évben 70 új hajó épül az ország ha­lászflottája számára, ebből nyolc még tavaly elkészült, s az idén is újakat kap a flot­ta. Ma mintegy 180 hajó áll a jugoszláv halászok rendelke­zésére. Ezek évente mintegy 30 000 tonna halat fognak az Adrián, ami azonban nem elégíti ki a belső piac igénye­it. Szakemberek becslései szerint az Adriai-tengeren az élővilág károsítása nélkül le­halászható évi halmennyiség elérheti az 500 000 tonnát. Nagy súlyt helyeznek Ju­goszláviában a folyamhajózás fejlesztésére is. E fejlesztés részeként 1980-ig befejezik öt kikötő építését és korszerűsí­tését a Duna. a Tisza, a Szá­va és Béga mentén. Újvidé­ken, Pancsován. Srems-ka-Mit- rovicán, valamint Zentán és Apatinban. Kilenc modem kikötő épül a 600 kilométer hosszú Duna— Tisza—Duna csatornán, amely az ország legfejlettebb mező- gazdasági körzetein vezet ke­resztül és összeköti őket a fontos ipari központokkal. Zrenjaninban, Kikindán, Üjbecsén. Versecen. Zombor- ban, Odzaciban, Verbászon, Öbecsén és Backi-Petrovac- ban szintén új folyami kikötő épül. kék fűzik egybe a két orszá­got, az aktív békepolitika, a külpolitikai ténykedések terén. Többek között a csehszlovák külpolitika jó irányú fejlődé­sének tudható be, hogy Cseh­szlovákiát a Biztonsági Tanács rendkívüli tagjává választot­ták és hogy ma a világ 122 országával áll diplomáciai kapcsolatban. Mindazok, akik valaha en­nek az országnak az elszige­telését tűzték célul, ma lát- # hatják, hogy Csehszlovákia szilárd tagja a szocialista né­pek táborának, amelynek te­kintélye van és amelyet ro- konszenv övez a haladó vi­lágban. Az eltelt évtizedek eredményei bizonyítják, hogy egyedül a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal va­ló' tevékeny együttműködés segítheti Csehszlovákiát nö­vekvő feladatai teljesítésé­ben. Emlékművek Bulgáriában Bulgáriában még a magyar­országinál is tovább, négy és fél évszázadig tartott a török uralom. A Balkán-félszigeten előretörő Oszmán Birodalom 1339-ben foglalta el az orszá­got, a teljes függetlenség új­bóli elismerésére pedig csak 1878-ban - került sor. A hó­doltság századai alatt a bol­gár nép több alkalommal is felkelésekkel próbálta kivívni szabadságát — ezeket azon­ban a törökök kegyetlenül el­fojtották. A függetlenségi harc végül is Oroszország segítsé­gével győzedelmeskedett — e közös küzdelem alapozta meg a bolgár—szovjet barátságot. A felszabadító háború a bol­gár történelem dicső esemé­nyei közé tartozik: erre emlé­keztetnek az ország számos * pontján emelt emlékművek is. Sipka-szoros! emlékmű. Itt folyt a legelkescrcdettebb csata a törökök és a bolgár felkelőkkel együtt harcoló orosz hadsereg között. A 34 méter magas Szabadság-em­lékműnél ázínpompás ünnep­ségeket és tűzijátékokat szok­tak rendezni. Plcven városát több hónapos ostrom után vette be Szkobe- lev orosz tábornok. A harcok­ban résztvevő doni kozákok hőstetteit idézi ez a brona- kompozíció.

Next

/
Thumbnails
Contents