Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

Bárányé Sándor: Déli pihenő (olajfestmény)

Chiovini Ferenc: Olvadás (olajfestmény)

Műemlékgazdák

A lengyel műemlékek, mintegy 40 százaléka lett a háború áldozata. Az elpusztult történelmi műemlékek háromnegyede építészeti, városépítészeti alkotás volt. Először a varsói, a gdanski, a kolobrze- gi, a wroclann, a szczecini óvárost építették újjá, azután restaurálták a Wila- nów-várat, a gdanski dómot, és tucatnyi templomot, kolostort szerte az országban.

A háború befejezése után megszervezett műemlékvédelmi szolgálat munkatársai leltárt készítettek az ország kulturális örökségéről. Ma a lengyel műemlékek jegyzékén, több mint 35 000 objektum szerepel, közülük 50 nemzetközi jelentőségű.

A műemlékek védelméről, sokféleképpen gondoskodnak. Igen fontos szerepet játszik a múzeumok és kulturális javak védelméről szóló törvény. Az újjáépítés, a rekonstrukció azonban csak egyik része e törvény megvalósításának. A másik, nem kevésbé jelentős feladat, hogy a műemlék házakhoz megfelelő gazdát találjanak, aki a történelmi falak közé életet visz. A könyvtáraknak, múzeumoknak, kultúrotthonok- nak helyet adó műemlék házak együttese további megóvásában a „gazdaszerepet” sok helyütt nagyüzemek töltik be. így többek között a tarnobrzegi kénsavgyár segítségével épült fel a baranowi reneszánsz kastély, amelyben gyári múzeum és üdülőközpont is helyet kapott. Lehetne sorolni a többi lengyel nagyüzemet is, mert szinte valamennyi szívügyének tekinti, hogy a helyreállított műemlékek jó körülmények között lássák ei mai 8cat

Lengyelországon.’ IA legjobban hasznosított épület" etedért. Ez a verseny népszerűsíti a legjobb jmflemlékgazdákat”, ugyanakkor ösztönzi az intézményeket, sőt az arra képes magánosokat is, hogy ebbe a sorba, a nemes vetélkedésbe ők is belépjenek.

ZELEI MIKLÓS:

Csontvárj

innen már sarjadva túlra

legközelebbre üldözött parthoz szorított végtelen figyel onnan halálukra '

cserépedényben éjszaka világít elkülönített értelem nem kerül neki glória ki maga ellen védve van róla riasszon verseket ha lesz majd kategória

MOST IS ALKOT

Mart/n Ferenc 80 éves

A pécsi Káptalan utcában, a leendő múzeumutcában, ott, ahol a város legrégebbi lakóházában a nagyhírű Zsolnay- gyár termékeiből látható kiállítás, ott, ahol Victor Vasarely született egykor s szülőházából pár éve múzeumot rendeztek be, ott, ahol egy barokknak hitt házban, amelyről tatarozásról kiderült, hogy a falak alatt megbújva ott rejtőzik a középkori, gótikus eredet, Uitz Béla kapott végleges magyarországi otthont — szóval ebben az utcában van egy szép, szimmetrikus, díszes bejáratú épület. A ház ablakain néha megiebben a függöny, előtte dús kunbú--- “ __tr J

s

zéna kfifip a ka~ MpCfl férfi, a téren, megáll az őrt váron székesegyháza előtt és otthonosan körülnéz. Akik nem ismerik, nem is sejtik, hogy századunk magyar festészetének egyik legkiválóbb alakja, hatalmas, ma még csak részben felismert életmű alkotója, Martyn Ferenc ő.

Martyn Ferenc mórt nyolcvanéves. Akik ismerik, írnoknak hihetetlen ez a szám, hiszen egy örökifjú, mindig tevékeny, a fiatalokat megszégyenítő szellemi frisaeségű emberről van szó. Ma is alkot és tervez, az életmű, bármilyen lenyűgöző, nem lezárt, még meglepetéseket tartogat. Martyn Ferenc éppen a napokban ajándékozott újabb 50 nagyszerű grafikai lapot a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak, amely ugyancsak legutóbb megvásárolta a híres grafikai sorozatát. „A fasizmus szörnyetegeit”. Így már 670 mű — zömmel főművek

A

nyám, amikor alkalma

van rá, tanácsokat ad a munkámmal kapcsolatban. Azt hiszem, ugyanígy teszi a négy testvéremmel is, mert ő mindenhez ért — még ahhoz is, amihez nem. A sokat tapasztalt asszonyok módjára az élet általános Igazságait ismeri, mint egy filozófus, ezért meg tudja mondani, a húgomnak, hogyan szerezhet jobb beosztást a külkereskedelmi vállalatnál; az Öcsémnek, hogy érdemes-e, a „marxizmus és leniniz* must” tanulni — szándékosan torzítja az idegen szavakat, és ilyenkor várja, hogy a melankóliával idegorvoshoz kell-e menni, vagy pedig össze kell veszni valakivel. Pedig soha nem dolgozott külkereskedelmi vállalatnál, bele sem nézett történelmi és a dialektikus meterializmus- ról szóló egyetlen könyvecskébe sem, életében nem ment pszichológushoz, tanácsaiban mégis van valami mulatságosan ésszerű.

Nekem is sokszor ajánl irodalmi témákat, általában a saíát élményeit.

Legutóbb itt ült nálunk, és látva, hogy szokásom szerint borongva és hallgatva bámulok magam elé, mint az életfogytiglanra ítélt rab, aki már szökési terveket sem koCsáazár István:

Tiszta hazugság

vácsol csak várja, hogy elmúljon az élete, azt mondja megszokott és ilyenkor nyugtalanító találékonyságával:

— Én megmondom neked, hogy mit írjál... valami olyat ami nem igaz.

Fel is ébresztett merengésemből ezzel a La Rochefou- cault-i vagy Chamfort-i bölcsességgel, amit anélkül talált ki, hogy La Rochefou- cault-nak vagy Chamfort-nak a nevét ismerné.

— Igen — mondtam. — Ne kém is régi vágyam, hogy írjak valamit, ami az elejétől a végéig hazugság, de ez nagyon nehéz, azt hiszem, tehetségtelen vagyok hozzá. Egy kevés igazság mindig becsúszik valahol.

Anyám az egészből annyit volt hajlandó megérteni, hogy rátalált szomorkodásom kulcs- élményére, arra, hogy eredménytelenül töröm a fejem, valami nagy hazugságon, amivel igazán híres író lehetnék.

— Ajánlj nekem ilyen tör- 1 ténetet — mondtam.

— Csak hallgass meg engem — mondta anyám. — De ne nevess.

És akkor elkezdi mesélni, kicsit éneklő hangon, mintha diktálna vagy Inkább mintha már olvasná egy sereg embernek, hogy: Volt egy lány. Tizenhét éves vagy talán még annyi se volt, és az beleszeretett egy nős férfiba... Vagy várjál csak... Nem is volt nős, csak együtt élt valami nővel, mert nem akart dolgozni és azzal a nővel tartatta el magát. És a szegény lány, amikor megmondta otthon, mert az édesanyjával, élt, az nevelte őt Is meg testvéreit, mert az apjuk kiment Amerikába... Vagy ez talán nem is fontos. Igaz, beírhatod nyugodtan, úgy sem tudják, hogy szegény Pirosról van szó... Nahát szegény lánynak az anyja adott egy pofont, jobbról és balról is, és azt mondja: inkább megöllek, mint, hogy összeáll egy ilyen csibésszel. De a lánynak semmi sem használt, odaköltözött ahhoz a férfihoz, albérletbe. .

így meséli anyám Piroska

nővérének! a történetét, amely tele van megalázással és viszontagsággal. Piros ott marad két gyerekkel, aztán meghal a háború alatt, kórházban, fiatalon, és tönkremenve, a kórháznak nincs ablaka és nincs gyógyszer.

— De hát ez nem jó, mert igaz — mondom anyámnak.

— Majd úgy írod meg, mintha nem lenne az...

— Hogyan?

— Hát fiam, fantáziáim kell.

Nem szeretem nyugtalanítani anyámat a zavaros lel- kemmel és esztétikai értekezésünk ezzel véget is ért.

Pedig, ha még elmondtam volna neki: nem hogy képzelni, még álmodni sem tudok olyan furcsaságot, vagy szörnyűséget, amiről ne tudnám, hogy megtörtént már valahol, vagy éppen most történik; vagy lenne érvem azzal szemben, hogy nem fog megtörténni; azzal is egyetértett volna

N

em rosszhiszemű vélemény ez az emberiség történelméről, hanem mindenféle képzelet veresége a valósággal szemben.

És ez természetesen közhely, de talán ott bujkál benne az a hazugság, aminek a megírására anyám biztat.

Martyn Ferenc: Vitorlás

— vannak a múzeum, a Mar- tyn-életmű hűséges gondozója birtokában. A 80. születésnapra megjelentette a Baranya megyei Tanács Martyn Ferenc írásainak gyűjteményes kötetét, valamint egy rajzsorozatot, amely a Baranyai rajzok címet viseli, s amelyben a művész a megye legszebb tájait, városait, új létesítményeit, jellegzetességeit tette papírra, Weöres Sándor ez alkalomra készített, hangulatos verseivel kísérve. De alig néhány hete mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Weöres Sándor A holdbéli csónakos című, hajdan Pécsett írott mesejátékét, amelyhez már a negyvenes években Martyn Ferenc készült disztetet, s az Ausztriába szakadt Takács Jenó zeneszerző készült zenei kíséretet csinálni. Most, csaknem negyven év múltán a három alkotó ismét összejött, s megvalósította az egykori tervet.

Martyn Ferenc tehát nem pihen. Épp születésnap előtti hetekben készült élete első görögországi utazására. Amikor azt kérdeztük tőle, hogy érinti a 80. születésnap, így válaszolt:

— Nem érek rá ezen gondolkodni. Kétségtelen, hogy az emberi életnek van egy íve, a crescendo valahol a legszebb férfikor idejére esik, amikor tapasztalat és munkakedv a legjobb harmóniában együtt van. De az öregség relatív fogalom. Amíg az embert a megoldandó feladatok, a világ nagy kérdései érdeklik, amíg van tennivalója, amíg űzi a kíváncsiság, addig nem öreg. Nekem rengeteg tervem van. Most dolgozom Fülep Lajos szoborportréján, két nagyméretű olaj kompozíción, és a porcelánterveim sokszorosításáról is tárgyalunk. A rajzolás pedig, amit én mindig a legfontosabbnak tartottam, szinte hétköznapi, állandó tevékenységem. Most is dolgozom két grafikai lapon.

Martyn Ferenc ősei ír hajósok és katonaemberek voltak? Egyik őse Magyarországra is elvetődött, itt megnősült és letelepedett. Martyn Ferenc sosem tagadta meg ezt az eredetet, szeretet és vonzódás kötötte ősei hazájához. Gyermekkorát — édesanyja halála után — Rippl-Rónai kaposvári házában töltötte. Nemcsak az első művészi ösztönzések, de a dunántúli tájhoz való kötődés is Innen származik. Később Martyn Ferenc Budapesten tanult a főiskolán, majd Párizsba ment, ahol végigpróbálta tanulta a század nagy művészeti stílusait, majd az Action Creation képzőművészeti csoport tagjaként mind- jobban magára talált, miközben mind nevesebb kiállító művésszé vált. A háború éveit, a fasizmust itthon élte végig, jórészt illegalitásban. A fasizmus szörnyetegei című hátborzongatóan kifejező, harcos,

ugyanakkor hallatlan műgonddal készült rajzsorozata is javarészt az illegális lakásokon született, ott is maradt meg, ott vészelte át a nehéz éveket. A felszabadulás után Martyn Ferenc egyike lett a legaktívabb, legtöbbet foglalkoztatott, az új eszmék segítését legkövetkezetesebben vállaló, legdemokratikusabb művészeknek. Egészen az ötvenes évek konfliktusáig, a mellőzésekig. Ezeket az éveket Martyn Ferenc ugyanúgy végigdolgozta, mint életének minden más időszakát. S amikor az új kultúrpolitikai helyzetben a művek tanúságára került sor, Martyn Ferenc előállott az életművel.' Tavalyi kiállítása, amelyet a Történeti Múzeum rendezett a budai várban, sokak számára a felfedezés erejével hatott. \

Martyn Ferenc — Párizs,’

Budapest, KaposVár időszaki1 lakója, a mindenütt otthon levő vándor, ír ősök kései csavargó utóda — végül is Pécsett talált végleges otthonra.1 Itt a képzőművészeti élet köz- tiszteletben álló alakja, szereplője volt, fiatalok jártak' hozzá tanácsért, jó szóért. A1 köztisztelet a hivatalos elismerésekre is kiterjedt, ahogy ma Martyn Ferenc ezt megfogalmazza: „a város türelmes volt hozzám, hajlékot adott,' kenyeret, akkor is, amikor nem sütött a nap. Elfogadott hóbortjaimmal, rögeszméimmel együtt. Mi mást nyújthatnék ezért, mint ragaszkodást, vi- szonzó hűséget.” A Martyn- ház, ahol a művész ma dolgozik, már egyik szárnyában most készül múzeummá válni, hiszen a Martyn-művek közkinccsé tétele nem holnapi, hanem mai feladat.

A művészről, akit Kossuth- díjjal, más címekkel is kitüntettek, de aki talán legnagyobb szeretettel a városért legtöbbet tevőnek alapított Janus Pannonius-díjat őrzi, aa is közismert, hogy a nagy, nonfiguratív, szürrealista tanulmányokon alapuló festményeivel szinte szakadatlan- párhuzamosan készítette klasz- szikus szépségű, realista rajzait, a Petőfi-albumot, a Don Quijote-sorozatot, az Ulysses vagy a Berzsenyi-sorozatot, valamint a pécsi és a most megjelent baranyai rajzokat.1 Martyn klasszikus nagyságát, európaiságát, a század szinte egész vonulatát felölelő munkásságát mostanában kezdik igazán értelmezni, elemezni.' Rózsa Gyula így fogalmazta meg a Jelenkor júniusi, a 80 éves Martyn Ferencet köszöntő számában. A Martyn-jelen- ség című cikkében: „Kossuth - díj, kitüntetések, múzeumházj a késői, de nem megkésett elismerés azt az európai mestertípust illeti, akiből szerencsésebb nemzeteknek több,' nekünk egyetlen egy jutott a század művészettörténetében.”

H. E. |

NÓGRÁD — 1979. június 10., vasárnap