Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

A fiatal értelmiség beilleszkedésének problémái A szakirodalom a fiatal ér­telmiség kategóriájába sorolja mindazokat, akik egyetemi és főiskolai tanulmányokat vé­geztek és 30 évnél nem idő­sebbek. A rétegnek tehát szi­gorúan meghatározó külső is­mertetője van. A fiatal értel­miségnek számos vonatkozás­ban eltérő az élethelyzete, tár­sadalmi tere (a lehetőségek­kel és korlátozásokkal együtt), a társadalom más csoportjá­nak ifjúságától. A fiatal értel­miség ugyanis az oktatási in- tézményekből kilépve most fe­jjed be a társadalomba való ibeifleszkéd&ét, most építi eg­zisztenciáját és kerül kapcso­latba olyan problémákkal, amelyekkel a tanulás évei alatt nem találkozott. Ezt az időszakot olyan tényezők ter­helik. mint a munkahelyi be­illeszkedés, a tanultak gya­korlati alkalmazása, lakás- és más egzisztenciális gondok megoldása, a családalapítás, ami önmagában is olyan sok­irányú problémát jelent, ami­nek a kihatásaival feltétlenül számolni kell. Nem túlzás azt állítani, hogy ennek a pályaszakasznak a sikerei, vagy kudarcai je­lentősen kihatnak a későbbi időkre is. Ez pedig már önma­gában is indokolja, hogy na­gyobb figyelmet fordítson a társadalom erre a csoportra. A íegproduktívabb életkor A fiatal értelmiség helyze­tével foglalkozó vizsgálatok egyik leglényegesebb következ­tetése az egyik oldalon a felső fokú végzettségűek arányának gyors növekedése a másik olda­lon a megtermelt szellemi érték hatékony felhasználásának ko­moly problémái. Minden rész­letezés nélkül, csupán utalni kívánok arra, hogy az okok kétségtelenül a társadalmi mechanizmushoz vezetnek. Közgazdászok állítása szerint ugyanis, ha az elért gazdasá­gi eredmény a munkaerő kép­zettségi színvonalához viszo­nyítva alacsony, akkor a munkaerő hatékonyságát csök­kentő. más tényezők nem ki­elégítő működéséről lehet szó. Olyan alkotói energiaveszte­ségről, amely a társadalom egésze, és az individium olda­láról egyaránt káros. E megál- laoitás különösen igaznak tű­nik, ha számításba vesszük, hogy a legaktívabb életkorról van szó. Marx György írja ezzel kapcsolatban; Einstein a relativitáselméletet 26 éves korában alkotta meg. Bohr 28 évesen a róla elnevezett atom­modelt, Heisenberg 24 éves fejjel fektette le a kvantum- mechanika alapjait, Gell- Mann 24 éves korában építet­te ki az elemi részecskék leg­sikeresebb rendszerét és Lan­dau 19 éves volt, amikor be­vezette a kvantummechanika egyik legegyetemesebb fogal­mát, a sűrűségmaximumot. Nem elhamarkodott követ­keztetés tehát, ha azt mond­juk, hogy azok a fiatal szak­emberek, akik tanulmányaik befejezése után nem kapnak végzettségüknek megfelelő munkát, és energiáik nagy ré­szét arra fordítják, hogy egy­általán feladatot szerezzenek szakmai ambícióik realizálásá­ra, csalódottak lesznek és már az indulásnál megtörik a munkakedvük. Nézzük, melyek az indulás nehézségei. Az oktatás felelőssége Elsőnek említem az okta­tás problematikáját. Az nem lehet vitás, hogy az egye­tem, a főiskola nem önma­gáért, hanem a társadalomért dolgozik. Ebből adódóan nem az a fontps, hogy a hallgatók nagy százaléka elérje a „jó hallgatók” színvonalát, ha­nem az, hogy a jó hallgatók közül minél többen váljanak az egyetem elvégzése után jó szakemberré és dolgozóvá a választott szakmában. Az elmondottakat tehát abban lehet összegezni, hogy az ok­tatási intézmények értékének mércéje elsősorban a végzett hallgatók munkájának szín­vonala. Ma azonban az általános helyzet az, hogy alig kerül sor a végzett hallgatók pá­lyafutásának az egyetemi pályafutással való összeha­sonlítására, azaz az oktatási intézményeknek szinte egyál­talán nincs információja ar­ról, hogyan dolgoznak a „jó hallgatók”, és hogy azok a tulajdonságok, amelyeket az egyetem igyekszik kifejlesz­teni, valóban használhatók-e a szakmában. Amennyiben nagy a szaka­dék az oktatás által közvetí­tett szakmai, kulturális, poli­tikai stb. értéknormák és az adott társadalmi lehetőségek és szükségletek között, abból nagyon komoly súrolódási fe­lületek keletkeznek. Erre a problematikára utal egy vita­anyag is; hangsúlyozza, hogy „a felsőiskolás diákság esz­mei-politikai nevelésének ma egyik leggyengébb pontja, hogy igen szűkek a hallga­tók társadalmi-közélti tapasz­talatai ... ez azr oka, hogy a főiskolás ifjúság jelentős ré­szében irreális kép él a tár­sadalmi valóság formálásá­nak bonyolultabb folyamatai­ról, de nem egyszer szakmá­ja végzésének reális nehéz­ségeiről is ... ezért a főisko­lák falai között bezártan élő fiatalokat gyakran éri csaló­dás, amikor kilépnek az élet­be.” Tudásuknak megfelelően Természetesen maga a kép­zés tökéletesebb működése, megfelelőbb igazodása a tár­sadalmi praxishoz önmagá­ban még távolról sem ele­gendő. Maga az egyetem so­ha nem képes „teljes”, és „befejezett” szakképzettséget adni, s így a képzés befeje­zésére a munkahelyen kerül sor. A fiatal értelmiséget fog­lalkoztató intézmények egyik gyakori tévedése, hogy azt feltételezik, miszerint a vég­zett szakember már mindent tud, vagyis mindent kellene tudnia. A végzett hallgatók egy része is hajlamos azt gondolni, hogy közvetlenül tanulmányaik befejezése után felelős beosztásokat kell el­foglalniuk, s e két tendencia súrlódása felesleges konflik­tusokra vezet. Nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban kell megteremteni a feltéte­leket, hogy a végzett hallga­tók „befejezhessék” a kép­zést, és „beletanuljanak” a szakmai és a társadalmi-po­litikai gyakorlatba. Számos kutatási tapaszta­lat egybehangzó megállapítá­sa, hogy a fiatal értelmisé­giék legjelentősebb szocioló­giái problémája, amely hely­zetüket meghatározza, esélye­iket korlátozza a sajátos „munkanélküliség”, amely a munkahelyeken nagy számú fiatal képességeinek elpazar- lásához vezet. A munkaerő­pazarlás egyik legszembetű­nőbb formája az, hogy a fia­tal diplomás nem jut mun­kahelyén képzettségének megfelelő munkalehetőség­hez. Példának említhetünk olyan nógrádi üzemeket, ahol az elmúlt években megdup­lázták a technikusok, a mér­nökök számát, ugyanakkor a fiatal műszakiak, a fiatal mérnökök egy része úgy vé­lekedik, hogy képzettsége fe­le részben sincs kihasználva. S vannak olyan gyárak is a megyében, mint Balassagyar­maton a kábelgyár, ahol az értelmiségi dolgozók szívesen maradnak, mert örömüket le­lik a munkában, mert kellő elmélet és gyakorlati tapasz­talat birtokában előre lép­hetnek. A korlátozott előmeneteli esélyek is sodorhatják kény­szerpályára a fiatal értelmi­ségiek közül azokat, akiknek kisebbek a szakmai ambíció­ik, "vagy hamarabb hajlandók feladni azokat' Ezek a szak­mán kívüli előmenetel lehe­tőségeivel próbálkoznak, és ennek gyakorlatában szerez­nek jártasságot: megismerik a hivatali előrejutás forté­lyait, megtanulják az intéz­mények erőviszonyainak tör­vényszerűségeit és a bürok­rácia nyelvét. Amilyen mér­tékben emelkednek ennek se­gítségével a hierarchiában, olyan mértékben távolodnak el saját szakmájuktól. A fiatal értelmiség felké­szültségének helyes értékelé­se és tudásuk gazdaságos fel- használásának megállapítása számos tanulmányt igényelne a munkaszervezés és a mun­ka hatékonyságának vizsgá­lata köréből. Ügy gondolom azonban, hogy leginkább az olyan átfogó vizsgálatok hiá­nyoznak, amelyek az itt tár­gyalt kérdést a társadalmi mechanizmusok összefüggé­sében elemeznék. M. L. A törvény harmadik évében Művelődési bizottságról általában és konkrétan NEM ÁRULUNK el „ku­lisszatitkot”, ha bevalljuk, hogy az 1976. évi közművelő­dési törvény hatályba lépését «követően megalakult vállalat ti művelődési bizottságiról Ír­ni, — nem túlzottan hálás feladat Egyrészt a másfél, két éve alakult bizottságok tevékeny­sége — minden kezdet ne­héz! — korántsem egységes. Sok a bizonytalanság, nem egyszer — a bizottságok mű­ködésére vonatkozó doku­mentumok ismeretének hiá­nyából eredően — a feladatok téves értelmezésével találko­zunk. Ha találkozunk... A feladat nehézsége ugyan­is épp abban áll, hogy e bi­zonytalanságot leplezendő, sablonos, semmitmondó mun­katervek sora lát napvilágot melyek minimális informáci­ót szolgáltatnak a művelődé­si bizottságok tényleges mun­kájáról, a vállalati közműve­lődés valódi helyzetéről. Más­részt a művelődési bizottságok tevékenységéről nincs még elegendő tapasztalat. Ezzel természetesen mi is tisztában vagyunk, és nincs is szándé­kunkban messzemenő követ­keztetéseket levonni sem az eredményekből, sem a hibák­ból. De azt is tudjuk, hogy ugyanakkor mind a részered­ményekről, mind a hibákról szólnunk kell már a kezdet kezdeténél, hogy a jó példák követőkre találjanak, a fel­tárt hibákból pedig mások is okuljanak. Ellenkező esetben az eredmények elsorvadhat­nak, a hibák pedig gyökeret verhetnek a közművelődés fiatal talajában. Ezek után talán furcsának tűnik, hogy sok kellemetlen tanasztalat után — egészen más fajta a fogadtatás a Ba­lassagyarmati Fémipari Válla-' latnál őszinte lelkesedéssel szólt a vállalat közművelődé­si életének helyzetéről Rojtos István szb-titkár, a vállalat művelődési bizottságának el­nökhelyettese. Kezdetben — lám mit tesz a rossz tapasztalat! — némi gyanakvással fogadtuk ez a szokatlanul nyílt hangot, de megismerve a bizottság más tagjait is, be kellett látnunk, hogy csupán számunkra szo­katlan a „jelenség”.Mindősz- sze arról van sző, hogy a fémipari vállalat művelődési bizottsága kezdettől fogva ko­molyan veszi feladatát. Természetes, ez a művelő­dési bizottság sem mentes hi- háktól, hiányosságoktól, de a felelősséggel és lelkesedéssel végzett munkáról már az is sokat elárul, hogy itt mernek, és szükségesnek tartják be­szélni ezekről is! Egv másik meegvőző ..bizo­nyítók” a művelődési bizott­ság 1979. évi komplex mű­velődési terve, melvet Bojtos István nem kis büszkeségei tett elém. A terv első része önkritikusan tárja fel az el­múlt év gondjait, eredménye­it, még az idei feladatok ál­talános megfogalmazása után konkrét (!) tennivalók sora­koznak, azok végrehajtásáért felelős személyek és határ­idők megjelölésével. A BESZÉLGETÉS során az­tán még inkább megelevened­tek a vállalat biztató fejlő­dését mutató közművelődési életének írásban rögzített do­kumentumai. Terjedelmi okokból enged­tessék meg, hogy — mellőzve az interjúformát, — csupán az általunk legfontosabbnak vélt főbb jellemzőket ismer­tessük! A héttagú művelődési bi­zottságban a függetlenített népművelő, a személyzeti és oktatási osztály előadója, az szb és a munkaverseny-bi- zottság titkára mellett, az el­nöki tisztet gazdasági vezető, ä gyár műszaki igazgatója töl­ti be, Hlavay Sándor szemé­lyében. A gazdasági vezetők, a mű­szaki értelmiség pozitív hoz- zállása a közművelődési mun­ka minden területén megmu­tatkozik. (Műszaki értelmisé­giekből álló brigád vállalta például az általános és kö­zépiskolát, illetve különböző tanfolyamokat végző fiatal dolgozók korrepetálását.) A művelődési bizottság fi­gyelemmel kíséri a szociális és kulturális alap elosztását és célszerű felhasználását, melyből kimondottan közmű­velődési célra százezer fo­rintot biztosít a vállalat. A több, mint hatszáz főt foglalkoztató vállalat dolgo­zóinak csaknem fele bejáró. A művelődési bizottság tag­jai szerződésben állapodtak meg néhány község művelő­dési intézményével, hogy — anyagi támogatás fejében —, lakóhelyükön is biztosítják a művelődési lehetőségeket. A művelődési bizottság munkájának eredményei 25 szocialista brigád kulturális vállalásaiban realizálódnak. A vállalat dolgozóinak több, mint a fele részt vesz vala­milyen oktatásban. Emellett természetesen a vállalaton belül is számos kulturális programot szervez­nek, melyeket a modern klubhelyiségben bonyolítanak le. Élő kapcsolatot tart fenn a vállalat a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központtal is. S, hogy a gondokról is szót ejtsünk, megoldatlan még a letéti könyvtár olvasószá­mának kívánt emelése. Ennek érdekében „guruló könyvtár” megvalósítását tervezik, amely a munkapadok között azok számára is biztosítaná a köl­csönzést, akik egyébként — időhiány miatt — nem láto­gatják a vállalat szakszerve­zeti könyvtárát. A hatéko­nyabb propagandát segítendő, egy házi stúdió gondolatával foglalkozik a bizottság. Elmondták még beszélgető- partnereim, hogy a fajsúlyo­sabb TIT-előadások látoga­tottsága sem kielégítő. MINDENT EGYBEVETVE a Balasagyarmati Fémipari Vállalat művelődési bizottsá­gáról elmondhatjuk, hogy ..., de nem is folytatom, aki a cikk elolvasásában idáig el­jutott, az úgy is kitalálja: dol­goznak! p. Ic. A groteszk a nevetségeset az ijesztővel egyesítő valami; jelenség, stílus, esztétikai ka­tegória, ábrázolásmód. Sla- womir Mrozek a groteszk Magyarországon is jól ismert mestere, mai túlcivilizált, agyonbonyolított világunk fo­nák helyezeteinek nagyszerű ábrázolója. A modern, sok­szor már automatizált, öntu­datlanul is cselekvő embír Mrozek elbeszéléseiben épp­úgy hajlik a lustaságra, mint a túlbuzgóságra, a tudatlan­ság vagy tudálékosság egy­aránt sajátja. Mrozek írásmű­vei szuggesztív, megdöbbentő hatását a helyzetek fejetete- jére állításával vagy az ab­szurdumig ' történő végletes feszítésével éri el. A nálunk i= kedvelt, neves lengyel szer­ző kitűnően tudja bemutatni a komikumban rejlő tragédi­át. Mély tartalmúak ezek a látszólag egyszerű felépítésű, ritkán a csattanóra épített novellák. Rádöbbentenek ar­ra, hogy a mindennapok megváltoztatása, a felesleges görcsök feloldása az elsődle­ges az író számára, nem a kivételes helyezetek ábrázoló­J sa. Ez az írói világ nem pesz- szimista, abszurd komikuma nem a beletörődést sugallja, hanem a harcot a közöny, a rpssz beidegződések ellen. Mrozek Zuhanás közben című kötete az Európa zsebköny­vek sorozatban jelent meg. Franciaországban különböző vasútállomásokon a teherva­gonokban, azok tetején, kü­lönböző emberi testrészeket fedeznek fel. Bestiális gyilkos­ságról cikkeznek a lapok. Ké­sőbb gondos munkával, a vasúti menetrend alapos ta­nulmányozásával állapítják meg, hogy a vagonoknak egy ugyanazon vasúti felüljáró híd alatt kellett elhaladniok. Ebből az alaphelyzetből bont­ja ki korántsem csupán de- tektívregény igényű prózáját Marguerite Duras. A francia szerző 1942 óta több mint tíz regényt írt, nálunk a Nap­hosszat a fákon című három kisregényt tartalmazó kötete ismert, a nemrég megjelent Oroszlánszájon kívül. Azt már kevesebben tudják róla, hogy a világhírű Szerelmem, Hirosima, valamint az Ilyen hosszú távoliét című filmek forgatókönyveinek írója. Űj könyvének alaphelyzete a gyilkosság, de az írónőt nem a gyilkos, kilétének felfedé­se, a nyomozás körülménye, izgalma érdekli, hanem a gyilkos személye, személyisé­ge, mert bizonyítható, ésszerű indok nincs. Az Oroszlánszáj izgalmas, érdekes olvasmány, mégsem krimi a hagyományos értelemben. A lélektani moti­vációk, a sivár érzelmek le­írására a Cselekmény csak ürügy, mint a világirodalom annyi más, kitűnő alkotójánál (például Dürrenmattnál), s a bűnügy kibogozásával egy fu­ra, rejtelmes kisváros titkai is kitárulnak előttünk. A húszéves Modern Könyv­tár 375. kötete az 1978. évi Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer A sátán Gorajban cí­mű regényt adja közre. Singer előző, magyarul megjelent művében (A rabszolga) egy ember életútjával, itt egy ,kö­zösség életével ismerteti meg az olvasót. A történet Goraj­ban, egy lengyelországi kis zsidó településen játszódik a XVII. században. Vándor kabbalisták azt állítják, hogy még abban az évben, vagyis 1665-ben a Messiás elröpíti őket az ígéret földjére. El-, illetne felszabadulnak az évszázados erkölcsök, soha nem látott dolgok történnek, s Goraj megnyomorított, meg­tizedelt népe vándorpróféták játékszerévé válik. Különle­ges, érdekes világot mutat be Singer, olyat, mely eddig szinte teljesen ismertlen volt az irodalomban. Szinte etnog­ráfiai pontossággal írja le az eseményeket, a rítusok, babo­nák, hiedelmek világát. A történet túlmutat önmagán szomorúan érzékeljük nem csak a?^ emberi hiszékenység határtalanságát, hanem az üd­vözülés utáni oldhatatlan vá­gyát is. . ■ Farkas András: Tavasz. Mark Twain és a becsületesség Amikor Mark Twain egy­szer a becsületességről beszél­getett valakivel, elmondta a következő esetet: Még gyerek voltam, amikor mentem az utcán és meglát­tam egy dinnyékkel megrakott kocsit. Mivel nagyon szeretem a dinnyét, odalopakodtam a kocsihoz és leemeltem egyet. Aztán elfutottam egy csen­des utcácskába és ott rávetet­tem magam a dinnyére. De akkor valamilyen furcsa ér­zés fogott el. Habozás nélkül döntöttem. Visszatértem a ko­csihoz és a dinnyét vissza tet­tem a helyére. Helyette egy érettebbet választottam! (Ford.: L. L.) NÖGRÁD — 1979. június 10., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents