Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-30 / 151. szám

Hárman as olimpiáról A tollaslabda szerelmesei Az északkeleti területi út­törő-olimpia második verseny­napján, Salgótarjánban a tol­laslabda-csapatversenyeken jártunk. Színvonalas és küz­delmes párharcokat láttunk. Szinte azt hihette az ember: nem tizenéves gyerekek, ha­nem hosszabb versenyzői múlttal rendelkező felnőttek küzdenek egymással. '.Néhányukkal — a mérkőzé­sek szünetébeji — sikerült be­szélgetni. — Eredményesen szerepel a csapat, s úgy érzem nekem is megy a játék — mondta Nagy Attila, a Honvéd Papp J. SE versenyzője. — Az esé­lyekről még korai lenne nyi­latkozni, jóllehet a célunk a dobogós helyezés... Egyéb­ként a miskolci 4. számú ál­talános iskola hatodik osztá­lyos tanulója vagyok. Három éve tollaslabdázom. Több ver­senyen sikeresen szerepeltem. A minap például egy lengyel- országi nemzetközi kupán voltam harmadik.. És néhány hónapja nagy öröm ért: tag­ja lettem a magyar serdülő­válogatottnak. — Attila szorgalmas és te­hetséges gyerek — kapcso­lódik a témához Nagy Lász­ló, a magyar tollaslabda if­júsági válogatott edzője, aki egyben a Borsod megyei Szö­vetség elnöke is. — Elsősor­ban rajta múlik, hogy ver­senyzőnek is olyan legyen, mint tanulónak: kiváló. Eh­hez minden feltétéi adott: és nemcsak Attila, hanem társai számára is. Mert jó néhá- nyan korosztályából szíve­Nagy Attila megnyerte kor­csoportja versenyét. PW * NAGYOROSZI ÉS SZURDOKPÜSPÖKI A MEGYEI ELSŐ OSZTÁLYBAN Semleges pályákon ötfor­dulós körmérkőzés-sorozaton döntötte el az öt járás lab­darúgó-bajnokcsapata, hogy melyik kettő szerepel ősztől a megyei első osztályban. Nagy­oroszi és Szurdokpüspöki gár­dájának sikerült a bravúr. Áz I. forduló eredményei: Szurdokpüspöki—Nagybárkány 2—1, Nagyoroszi—Nógrádme- gyer 2—1.x A II. forduló eredményei: Herencsény—Nagyoroszi 0—5, Nógrádmegyer—Nagybárkány 4—1. A III. forduló eredményei: Szurdokpüspöki—Herencsény 2—1, Nagybárkány—Nagyoro­szi í—1. A IV. forduló eredményei: Herencsény—Nógrádmegyer 4—0, Nagyoroszi—Szurdokpüs­pöki 1—1. Ass V. forduló eredményei: Nagybárkány—Herencsény 2—3, Nógrádmegyer—Szurdok- püspöki 3—2. Az osztályozó végállása 1. Nagyoroszi 4 2 2 - 9-3 6 2. Sz.-püspöki 4 2 11 7-6 5 3. Herencsény 4 2 - 2 8-9 4 4. Nógrádmegyer 4 2 - 2 8-9 4 5. Nagybárkány 4-13 5-10 1 ......"k.,1.11. un .1 .Jti . • •Ultlti iiiHlil ill Salgótarjánban . is harmadik helyen végzett Csemiczky Amlrea. Keul Andrea ezüstérmes lett a területi úttörő-olimpián. sen űzik ezt a sportágat Miskolcon. Számuk mintegy nyolcvanra tehető. Ez egy harmada az összes igazolt versenyző létszámának. Az érdeklődést az is bizonyítja, hogy az úttörő-olimpia városi döntőjén tizenkét csapat vett részt. Jól ■ dolgoznak a test­nevelők, Kardos Katalin ta­nárnővel az élen... És biztos, hogy a napi 4—5 órás edzé­sek meghozzák az eredménye­ket is — mondja Nagy Lász­ló. — Még soha életemben nem volt módom nyilatkozni *— jegyzi meg Csemiczky And­rea. Egyáltalán — mit mond­jak magamról ?... A nyíregy­házai 2. számú gyakorló ál­talános iskola hetedik osztá­lyába járok. Mindössze két éve tollasozok. Szerénytelen­ség nélkül mondhatom: jól és eredményesen. Itt, Salgótar­jánban is megállóm a he­lyem: eddig minden mérkő­zésemet megnyertem. S ami­re büszke vagyok: a nemrég lezajlott országos serdülőbaj­nokságon egyéniben és pá­rosban harmadik helyezést értem el.' Mindezt az edzé­seknek es a jó feltételeknek köszönhetem... — Andrea osztálytársa és barátnője vagyok — kapcso­lódik a beszélgetéshez Keul Andrea. — Kapcsolatunk har­madik vonatkozása is érde­kes: sokszor a pályán is ta­lálkozunk ellenfelekként. Azért a „két Andi” kijön egymással... Szüleim tanácsá­ra kezdtem két éve verse­nyezni: még alig „kóstoltam meg” a tollaslabda izét. De egy életre megszerettem! Én is ott Voltam az országos ser­dülőversenyen. de csak a tizenhatos döntőbe jutottam be. És itt vagyok Salgótarján­ban. Eddig kijött a lépés... Valóban, Andrea nagysze­rűen játszott; egyik mécs­esén, amit láttunk, ellenfele még pontot sem ért el. .. Elköszöntünk beszélgető partnereinktől. Eredményes versenyzést kívántunk ne­kik. Lehet, hogy a nyolcvanas évels bajnokaival beszélget­tünk? V Szöveg: Tóth István Kép: Herbst Rudolf Elnökségi ülés a Nagybálonyi Bányásznál Fegyelmezettebb játékot, küzdőszellemet, klnbszeretetet várnak a labdarúgóktól A Nagybátonyl Bányász Sportegyesület a közelmúltban vezetőségi ülést tartott Szomszéd Gy. István országgyűlési képviselő, a sportkör társadalmi elnökének vezetésével. Az ülésen részt vett Veres Mihály, a Nógrrád megyei Sport- hivatal elnökhelyettese és Palkovics Gyula, a salgótarjáni járási sportfelügyelőség vezetője. Sorokban Az MTFSZ hivatalos közlönyé­ben hírül adta, hogy a megala­kulásától eltelt idő óta hány sportoló. ért el aranyjelvényes, illetve I. osztályú szintet. Nagy Anna, zentai László, Hodur Ká­roly és Kéri Péter 1971—78. kö­zött elérték a legmagasabb mi­nősítést. A társadalmi tulajdon védelmé­ben végzett eredményes tevé­kenységéért, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Holt- ner László pásztói sporttársat elismerésben részesítette. • * Részben megoldódott a megyei, főleg a salgótarjáni szakosztályok, iskolák térképigénye A közel­múltban három Nógrád megyei sportoló: a Zentai testvérek és Kéri Péter elkészítették a Pécs kő 1:15 000 kicsinyítését. Az elkészült térkép Jól vizsgázott a Június ele­jén megrendezett országos közép- iskolás tájfutó bajnokságon Is. ‘ Z. J. Az elnökségi ülésen Bara­nyai Gyula edző számolt be a labdarúgók 1978/79. évi eredményeiről. Egy évvel ko­rábban az edző lapunknak a következő nyilatkozatot adta: „Az 1978/1979-es idényben- nem firtatjuk az NB II-be jutás esélyeit, főként nem fogjuk ünnepelni azt, hogy a megyei bajnokságon eredmé­nyesen szerepelünk, mert ez természetes.” A labdarúgó-szakosztály terve szerint — hangsúlyozta az edző — a bajnokság meg­nyeréséhez 56 pont kell, amit a csapat teljesített. De a cél­kitűzéshez ez kevésnek bizo­nyult, mert á Síküveggyár ta­pasztaltabb, rutinosabb játék­kal megnyerte a megyei baj­nokságot. Így a Nagybátonyi Bányász Sportegyesület lab­darúgói csak a második he­lyen végeztek 25 győzelem­mel, 5 döntetlennel és 4 ve­reséggel, 55 ponttaL Baranyai Gyula edző el­mondta, hogy az egykor szép eredményeket bemutató bá­nyászcsapat nincs a teljes ha­nyatlás útján. Igaz, hogy két­szer is eredménytelenül sze­repelt az osztályozón, de min­den szakembernek, szurkoló­nak látni kell, hogy az el­múlt két-három év alatt ki­lenc játékos vált meg a szak­osztálytól. Nagy Attila, a Po- zsár testvérek, Macska, Ve­res, Kovács Miklós, Horváth hagyta abba az aktív játékot Más egyesülethez távozott Antal, Kumász, Kardos és Szabó. A mostam csapat já­tékosainak zöme két-három évvel ezelőtt még csak a má­sodik vonalban voít így most Kiss, Dóra, Orosz J., Orosz L„ Szabó L„ Bordás és Bocsi oldja meg azokat a feladato­kat, amelyeket korábban a jő küzdőszellemmel, technikai felkészültséggel rendelkező já­tékosok valósítottak meg ered­ménnyel. Tulajdonképpen a nagybáto- ■nyi labdarúgócsapat fiatalabb lett, bár, a generációs váltás nem nvpnt máról holnapra. Még nesn nőttek ki azok a labdarvígó-egyéniségek, akik olyan / színt tudtak volna vinni á játékba, ami már megfelel az NB Il-es követel­ménynek. Miiatán a fiúk nem rendel­keztek megfelelő rutinnal, nem figyeltek egyformán minden mérkőzésen, osztályoz­ták az ellenfeleket, olykor az esélyek latolgatása közben al;*posan melléfogtak. Így már ősszel lépéselőnyt szer­zett a Síküveggyár, s a tava­szi fordulókban még tovább növelte. Kétségtelen — hangsúlyozta Baranyai Gyula —, mind egyénileg, mind a csapatjáték­ban a fiúknak többet kellett volna nyújtaniuk, többre ké­pesek. így mind a szakvezetés, mind a szurkolók sokat csa­lódtak ebben az idényben. A védelem sok mérkőzésen nem megfelelően alkalmazta a kö­vető emberfogást, hiányzott egy irányító játékos. A közép­pályán sem folyt ötletgazdag játék. Főleg a támadásra for­dítottak gondot, s mellette el­hanyagolták a védelmet. A csatársor döntő fontosságú mérkőzéseken játszott ala­csony színvonalon. (Síküveg­gyár, Mátranovák, Pásztó). Némelykor hiányzott a küz­dőszellem valamennyi csapat­részben, de elég gyakran volt fegyelmezetlenség is. Ennek ellenére a csapat gerince ki­alakult, s a jövő évadban vár­hatók vezető egyéniségek, akik pozitív hatással lesznek valamenyi játékosra. Baranyai Gyula hangsúlyoz­ta még azt Is, hogy elég ta­pasztalatot gyűjtött az elmúlt egy év alatt, a jövőben kö­rültekintéssel, nagyobb segít­séggel és nem utolsósorban erősítéssel esélye lesz a fiúk­nak — a szakvezetés és a sportszerető szurkolók örö­mére — a bajnokság megnye­résére. Klimó István szakosztályve­zető elmondta, hogy az el­múlt évben fő feladatnak te­kintették a hibák korrekt fel­tárását, s kidolgozták azok kijavításának stratégiáját. Ügy látja a szakosztályvezetés, hogy egy-egy játékos demora­lizálja a csapatmunkát. Olyan szellemet igyekeznek megvaló­sítani, ami tűrhetetlen. Éppen ezért a jövőben határozottab­ban járnak el, ha szükség van, akkor megválnak az ilyen lab­darúgóktól, még akkor is, ha a csapat pillanatnyi lépéshát­rányba kerül. Kétségtelen — mondta a szakosztályvezető —, hogy új játékosokra is szükség van. Folynak a tárgyalások, s remélhetőleg a közeli jövő­ben már érdemben tudnak tá­jékoztatást adni. Kenyeres Pál tanácselnök arról szólt, hogy az utánpótlásnál jelentős fejlődés tapasztalható, de utalt arra is, hogy a játék­morál fejlesztésére nagyobb- gondot kell fordítani. • Nagy Lajos hangsúlyozta,' hogy a generációváltásnak megvoltak a buktatói. De en­nek már most vége van, s kész csapattal kell kezdeni ősszel. Gazsi Zoltán és Borbás János a tudatos nevelő munká­ról, a helyes premizálási for­mák kialakításáról szólt, ■ tett javaslatot. Palkovics Gyula, a járási sportfelkgyelőség vezetője reá­lisnak tartotta az elemző munkát, de — hangsúlyozta — nagy gondot kell fordítani a játékmorál fejlesztésére, a fi­úk nevelésére. Szükségesnek tartja, hogy az új játékosok szerződésénél vegyék figye­lembe: elsősorban a megyé­ben élő és sportoló fiatalokra számítsanak. Szomszéd Gy. István össze-/ foglalójában elmondta, hogy az elnökség a csapatépítés és -nevelés stratégiáját kidolgoz­ta, most mái- a végrehajtáson a sor. Nagyobb súllyal kell értékelni a fegyelmezett játé­kot, a küzdőszellemet, a klubszeretetet. Ez a közvéle-; mény igénye, s ennek érvényt kell szerezni, hogy újra a ré­gi színvonalon és régi hírnév­vel léphessenek a bányász-] fiúk a labdarúgópályára. i Gyenea László Gazdag számvetés Havas sportról rekli'enő hőségben A kinti rekkenő hőség beha­tolt az öltözőépület klubter­mébe is, ahol az STC síelői a minap ünnepi számvetésüket, szakosztályi értekezletüket tartották. A kiadós edzés után a Kohász-stadionban találkoz­tak e közkedvelt téli sportág szerelmesei. S így bármennyi­re is furcsán hat, de most értékelték az elmúlt évad eredményeit. Éppen ezért nem csupán a meleg hatására, ha­nem az eredmények összeg­zése folytán is forró volt a hangulat ,a teremben ülők kö­rében. Futók és lesiklók, serdülő, ifjúsági valamint felnőtt ver­senyzők foglaltak helyet a teremben. A gazdag számve­tésre eljött Szalai László, a Magyar Sí Szövetség tagja, az alpesi ágazat elnöke, Sztremi László, az MHSZ Nógrád me­gyei vezetőségének titkárhe­lyettese, valamint Szepesi An­tal, az STC elnöke. Dr. Korch- máros Tamás, a síszakosztály elnöke köszöntötte a jelenle­vőket, majd összegezte az el­múlt évad tapasztalatait, ered­ményeit, A lelkes sportvezető ki­emelte, hogy az újonnan át­szervezett síszakosztálynál a vártnál előbb beérett a mun­ka gyümölcse. Ezt erősíti az a tény is; hogy három korcso­portban — serdülő, ifjúsági, felnőtt — sikerült magyar baj­noki címet szerezni. Külön köszönetét mondott azért, .hogy az STC elnöksége lehetőséget biztosított csehszlovákiai ha­vas edzésekre, táborozásra. Bár hazatérve környékünkön nem voltak jók a hóviszonyok, mégis sokat segített a külföl­di edzőtáborozás. Később a Mátrában folytatták felké­szülésüket, amely végül is az eredményes szerepléshez jó alapot nyújtott. A hat magyar bajnoki cím, a négy első osztályú, vala­mint négy aranyjelvényes sportoló egyben azt is tanúsít­ja, hogy ez a lelkes szakosz­tály szinte erejét és tudását felülmúlva érte el sikereit. A sikerekben nagy része van Viíjcze Istvánnak, aki az el­múlt hónapokban nagy fele­lősséggel, hozzáértéssel,. tel­jes szívvel irányította a síszak­osztály aprajának, nagyjának szakmai felkészítését. Az egy­kori élvonalbeli sífutó most mint edző is bizonyította: ké­pes ennek a nagyon nehéz megbízatásnak is magas szin­ten eleget tenni. A síszakosztály elmúlt évadban elért eredményei alap­ján a sportegyesületnél ran­gos helyet foglal el. A műkö­dő 17 sportszakosztály közül a síelők a 3. helyen • áll­nak. Ebben természetesen sze­repet játszott a mind jobb anyagi helyzet is, amelyet a városi kiemelt sportkör biz­tosít .ennek az ágazatnak. A szakosztály elnöke be­számolt arról is, hogy a jövő­ben több szakember beállítá­sával ■ megerősítik e sportágat. Így szerződést kötöttek Vadas Istvánnal, a sífutás nagy „öregjével”, egykori váloga­tottal, aki korábban már évek­ig betöltötte ezt a funkciót. A futóknál Verebélyi József, az alpesi szakágban Mohai Lász­ló végzi majd az intézői teen­dőket. A síszakosztály techni­kai vezetője pedig Pálmai Jó­zsef lesz a jövőben. Ugyancsak segíti'a szakosztály tevékeny­ségét Palkovics Tibor, az al­pesi szakág jól ismert alakja. A szakosztály elnöke szám­vetését követően Szepesi An­tal, az STC elnöke szólt a je­lenlevőkhöz. Hangoztatta, hogy eddig is igyekeztek minden segítséget megadni a síelők­nek, sőt a jövőben még haté­konyabban támogatják piajd a futók és alpesiek szereplését. Azt kérte azonban, hogy a ver­senyzők is bizonyítsanak a jö­vőben az eddiginél is jobb eredményekkel, és emelkedje­nek fel a nemzetközi me­zőnybe. Szalai László a Ma­gyar Sí Szövetség megbízásá­ból köszöntötte az ünnepi szak. osztály-értekezlet résztvevőit. Kiemelte, hogy nagy örömmel vesz részt ezen a számvetésen, ahol igen sok a tehetséges fia­tal. A szakosztály vezetősége által megkezdett út és irányvo­nal helyes, ezen kell tovább haladni. Szükség van azonban a kapcsolatok erősítésére, az .eddiginél is jobb együttmű­ködés kialakítására. A síszö­vetség nevében támogatásáról biztosította az STC szakosz­tályának tevékenységét, annál is inkább, mivel Salgótarján és környéke igen alkalmas e sportág gyakorlására. A felszólalók között volt még Vincze István, aki mind a külső szerveknek, mind a versenyzőknek köszönetét tol­mácsolta a támogatásért, a lel­kes munkáért. Külön elisme­réssel szólt azokról a szülők­ről, akik a legnehezebb idő­szakokban is jó hozzáállásuk­kal nyújtottak támogatást gyermekük sportolásához. Hangoztatta: a sí ma már nem idénysport, hanem egész évet igénybe vesz, mivel nyáron is készülnek a téli évadra. Ép­pen ezért kérte a versenyző­ket, hogy ebben az Időszakban is lelkiismeretesen látogassák az edzéseket. Végül Nagy Sándor testnevelő" tanár szó­lalt fel, és kollégái nevében tá­mogatásról biztosította az STC síszakosztályát. _A gazdag számvetést köve­tően az eredményes szereplés kézzelfogható bizonyítéka, kö­vetkezett. A legjobbaknak át­nyújtották a magyar bajnoki érmeket és a pénzjutalmakat. Így többek között sífutásban a* felnőtt női váltó — Kékesi, Telek, Hronyecz T. — nyert magyar bajnoki címet. A lá­nyoknál ifjúsági egyéni ma­gyar bajnoksággal dicseked­het Kékesi Erzsébet. A ser­dülő korcsoportban a leány­csapat és -váltó — Bereczki Beáta, Bereczki Brigitta, Pál­mai Gyöngyvér, Galbács Ju­dit — ért el magyar bajnoki címet. Az ifjúsági lányoknál a Kékesi, Telek, Hronyecz összetételű csapat állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A férfi ifjúságiaknál I. kor­csoportban Kadlőt Zoltán aranyjelvényes szinttel ruk­kolt ki. Ugyanebben a korcso­portban csapatban a Kadlót, Bolla, Horváth összetételű együttes 3. helyezéssel dicse­kedhet. , Az alpesi számokban is ki­tettek magukért az STC ver­senyzői. Műlesiklásban, 6-iás műlesiklásban, valamint ösz- szetettben a felnőtteknél Gót- zy Antal nyert magyar baj­nokságot. összetettben Csi­szár István 3. lett. Óriás mű­lesiklásban csapatban a dobo­gó 2. fokára állhatott fel a Gótzy, Csiszár, Ondré trió. Öröm volt hallani a díjki­osztás után, hogy igen sok fia­tal hódol a síelésnek. Közülük Mohai Szabolcs, Krájer Csaba és mások neve többször is el­hangzott. A kisebbek közül' Czimmer, Edőcs, Solymosi,' Nagy és mások válhatnak jől síelővé a • szakemberek véle-- ménye szerint. . Demény László I NŰGRÁD — 1979. június 30., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents