Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-30 / 151. szám
A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysé gében készült termékek • közel TO százaléka exportra kerül. A II. negyedévben kezdték el gyártani az FM—301 típusú 10 wattos rádió adó-vevő készülékeket, melyek a jövő évi moszkvai olimpiai játékokon nyújtanak segítséget a zavartalan lebonyolításban. A képen: Kovalkovszky László műszerész és Havasi Pál csoportvezető az új gyártmány rendszertechnikai vizsgálatát végzi. — bábel-felv. — Fágás S keljen eorul hörukkmunka ' Az anyagmozgatás módszere rányomja bélyegét a készáru állapotára, sőt — helyen- kint — a gyártmányok minőségére is. Kiváltképp érvényes ez a megállapítás a salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. üzemében, ahol egy korszerű technológia párosul, a meglehetősen elmaradott anyagmozgatással. MEGOLDÁS: (TARTÁLYKOCSI Elmaradott módon történik az alapanyagok beszállítása. A homok irányvonatokon érkezik 1 ez akkora meny- nyiség, hogy nem is volna érdemes másképp hozni. Ám a szódának, a mészkőnek, a dolomitnak szükséges volna a tartálykocsikban való szállítása. Ez’ a módszer nem is lenne új, hiszen a környező szocialista országokban is így oldják meg ezeknek az anyagoknak a célba juttatását. A változtatást nem a síküveggyár ellerra. Az alap- anyaggyártók rekedtek meg a régi eljárásnál. A szóda — búvárszódát használnak — például papírzsákokban érkezik, ötvenkilós adagokban. Miért nehézkes ez a megoldás? Mert az aiíyag kis egységekre aprózva bonyodalmasán kezelhető, sok embernek kell vesződni vele. A vonatról lerakják, raklapra helyezik, targoncázzák, onnan is lerakják, zsákját hasítják *stb., stb. Miképp zajlik mindez egy modern megoldással? A tartálykocsi beáll az az üzembe, s a szódaport ott álltó helyében leszivattyúzzák róla, utána az anyagot pneumatikus eszközökkel — emberi kéz érintése nélkül, — jutattják el a kívánt helyre. Erre a megoldásra átállni, ha az anyagszállítók hajlandóságot mutatnának a változtatásra, az üveggyárnak nem kerülne különösebb neIn pocádÁKp És itt következik az anyagmozgatás és a gyártmány minőségének összefüggése. A tartálykocsis szállítás elejét venné a szennyeződésnek. A vagonos anyagtovábbítás miatt a múlt hónapban krómérc került a síküveggyárhoz érkező dolomitba. Ebből az anyagból egy marék is több napi munkát veszejt a semmibe. Az üveggyárban észlelték a szennyeződést, ezért hatvanöt tonna dolomitot el kellett adniuk olyan helyre — ezúttal Dunaújvárosba —, ahol a krómszennyezödes nem okoz bonyodalmat. (A szállítási költség pillanatnyilag „á levegőben lég.”) Ilyen hercehurca , tartálykocsis anyag- továbbítással nem járna. KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL ' A gyáron belül a már kész keverék mozgatása konténerben, targoncával történik. Ez már valami, már megüt bizonyos színvonalat. Ám ettől is van modernebb megoldás: a szállítószalagos anyag- továbbító mód.izer. Ennek bevezetése már nem függ gyáron kívüli tényezőktől. Így csak időlegesen van akadálya a bevezetésének. 1981-ben, az új keverőüzem megépültekor lehetővé válik a futószalagos keverék- mozgatás meghonosítása. Jelenleg körülményes a? üvegtáblák megfelelő méretűre való földarabolása. Ez a művelet ugyanis nem kevesebb, mint öt különböző helyen történik. Mondanunk sem kell, hogy a táblák öt helyié való eljuttatása szinte hatványozza az anyagmozgatás mennyiségét, s emiatt jelentékenyen sokasodik — törékeny áruról lévén szó — a veszteség. Az egyik üvegméret leszabásához például — gyáron belül! — vonattal kell vinni a táblákat. Gyorsan megjegyezzük: ezt a szállítást nem MÁV-kocsik- kal bonyolítják le, hanem saját vagonnal, saját mozdonynyal. Magától értetődő, hogy tetemes emberigénye van ennek az anyagmozgatási „módszernek”. Műszakonkint az össze® munkásnak nem kevesebb, mint egyötöde foglalkozik az alapanyag, a keverék, illetve a termék továbbításával. E gondok kiküszöbölése azonban már belátható időn belül megtörténik. Alkalmasint év. végén elkés'.úl a földolgozóüzem. Akkor mód nyílik a gépsorok olyképpen való kialakítására, hogy az üvegtáblák letörésük után emberi kéz érintése nélkül jussának a földolgozóba. Addigra várhatólag a kézi letörést is sikerül teljes egészében gépi letörésre váltani. AKNÁKON LECSÜSZIK A belátható jövőben egyszerűsítik a cserepözállitást is a Zagyva III. üzemben. Az összes üvegmennyiség 30 százalékát kitevő cserép most még egy kanalas targonca által kerül ki a tárolóból és jut el a garatra. Az új megoldás szerint a húzógépek mellett két akna lesz, azokon fog lecsúszni a cserép, onnét szállítószalag viszi tovább a megfelelő helyre. Most egy targoncás és négy segédmunkás foglalkozik műszakonkint a cseréppel. Ha elkészül —a tervek szerint október 31-én — a cserépszállító rendszer, akkor mindössze egy karbantartó lesz szükséges az üzemeltetéséhez. Molnár Pál NemxetliÖsi azövetkexeti nap Megemlékezés Balassagyarmaton Az 57. nemzetközi szövet kezeti nap alkalmából pénteken ünnepi megemlékezést tartottak Balassagyarmaton, melyen részt vettek Nógrád megye termeld^, ipari és fogyasztási szövetkezeteinek elnökségi tagjai. Megnyitót mondott Máthé Csabáné, a MÉSZÖV elnöke. Ezután ünnepi köszöntőt tartott Cseh Adolf, a Termelőszövetkezetek Nógrád megyei Szövetségének titkára. Hangsúlyozta — többek között —, hogy az 57. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából a világ 66 országában emlékeznek meg ezekben a napokban. A 4,2 millió tagot számláló magyar szövetkezeti mozgalom magáévá tette a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége ebből az alkalomból közzétett javaslatait. Nóg- rádban is a sajátos eszközökkel azon munkálkodnak, hogy gazdasági céljaink megvalósuljanak, segítsük a társadalmi haladást, á leszerelést, a tartós béke megteremtését. A magyar szövetkezetek szerves részei hazánk, megyénk gazdasági, társadalmi életének. Népgazdasági jelentőségük évről- évre növekszik. A szövetkezetek — a nehézipart, a kohó- és gépipart kivéve — népgazdaságunk minden ágazatában jelen vannak. Jelentős a szerepük a szolgáltatásokban. Az áruellátásban, a vendéglátásban tekintélyes hányadot képviselnek a szövetkezetek. Évről évre fokozódik a szövetkezetek szerepe a lakáshelyzet javításában, a betétgyűjtésben, valamint a kölcsönnyújtásban. Az összes keresők egyharmadát a szövetkezetek foglalkoztatják. A nemzeti jövedelem előállításából huszonöt százalékos részarányt képviselnek. A szövetkezetekben is a gazdasági munka kulcskérdése napjainkban, hogy milyen ütemben és mértékben javul a hatékonyság. A tervezés és a termelés minden szakaszában arra kell. ösztönözni a szövetkezeti dolgozókat, hogy fokozzák a munka, az üzem, a vezetés, a termelés, az együttműködés szervezettségét. A munkában mindinkább előtérbe kell kerülni a minőségi követelményeknek Az adottságokhoz még jobban igazodó termelési szerkezet toyábbi korszerűsítésével, az élőmunka, az eszközök, valamennyi rendelkezésünkre álló erőforrás minél teljesebb kihasználásával törekedni kell a nemzetközi élvonal megközelítéséhez. Vég- gezetül az előadó részletesen foglalkozott a megye termelő-, ipari és fogyasztási szövetkezetei elmúlt évi gazdálkodásával és vázolta a további teendőket. Segítsenek a nyis A nyár végi és őszi munkacsúcsban 300—350 ezer ember dolgozik majd a szántóföldeken, a kertészetekben és a gyümölcsösökben, mert nem tudnak minden munkát géppel elvégezni. Olyan kézimunkaigényes növények betakarításáról van szó, mint á zöldség, szőlő, gyümölcs, cukorrépa, burgonya és dohány. Nem csak a belföldi fogyasztói igények kielégítése, hanem az exportfeladataink teljesítéséhez fűződő fontos népgazdasági érdek is egyaránt azt követelik, hogy ezek az úgynevezett kézimunkaigényes növények betakarítása időben és jó minőségben megtörténjék. Ez vezérelte a Minisztertanácsot, amikor 1977. májusában határozatot hozott a kézimunkaigényes növények betakarításához a munkaerő biztosításáról. Ennek a minisztertanácsi határozatnak alapján az őszi mezőgazdasági munkák végrehajtásának előkészületeit a mezőgazdasági üzemek már megkezdték. Valamennyi nagyüzemi gazdaságban számba veszik a rendelkezésre álló munkaerőt, az állandó dolgozókon kívül figyelembe véve a családtagokat, nyugdíjas dolgozóikat, s a falvakban élő, a munkában részt venni kívánó ipari nyugdíjasokat is. Érdemes ezeket még egyszer gondosan átnézni, s a valós helyzethez igazítani. Ennek során nagyobb figyelmet kell fordítani a mindenütt meglevő értékes tartalékokra, a nyugdíjasokra. Órájuk, a mezőgzadasági munka sok fogását, módszereit jól ismerő, kipróbált emberekre most is szükség van. Munkába állításukat megkönnyíti, hogy változatlanul érvényben van a már idézett minisztertanácsi határozatnak az a rendelkezése is, amely szerint a nyugdíj ásóknak a mezőgazdasági nagyüzemek kézimunkaigényes növények betakarítási munkáiban való részvétele a jogszabályban megállapított foglalkoztatási keretébe nem számit be. Nem árt arról sem többet beszélni az érdekeltekkel, a nyugdíjasokkal, hogy ez mit jelent az ő számukra. Arról van szó, hogy július 15-től november 15-ig a zöldség, a burgonya, a szőlő, a gyümölcs, a dohány és a cukorrépa betakarításában nyugdíjuk korlátozása nélkül végezhetnek fizikai munkát. Ezeknek a munkáknak időtartama a törvényes évi 840 — meghatározott munkakörökben évi 1260 — órás foglalkoztatási keretbe nem számít be. A kedvezmény minden nyugdíjasra egyaránt vonatkozik. A nyugdíjasokat foglalkoztató üzemek (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek) illetékesei bizonnyal tudják feladatukat: a nyugdíjas nyilvántartó lapjára a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóság 2—172/1977. közleményszámát kell feljegyezni. Külön engedélyt nem kell kérni. A sikeres nyári és őszi munkák legfontosabb- szereplője az ember. Vegyék a fáradságot termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink helyi vezetői, keressék fel megbecsült nyugdíjasaikat, de a községben élő más — jó munkás hírében álló — nyugdíjasokat is. Ismertessék velük a munkát, a kereseti lehetőségeket, s főleg azt, hogy számítanak rájuk, szükség van rájuk. Nahllk György Mintha negyven sem múlt volna oly’ fiatalos frissességgel él, mozog, gondolkodik, dolgozik Liptai Jenő, igazságügyi szakértő. Pedig — hatvanegyedik évét tapossa már. Mondom, ha nem bizonygatta volna életkorát, igencsak megkérdeztem volna tőle: mennyi ideje van hátra még a nyugdí- jazásig? Hosszan váltottuk a szót munkájáról. S amikor elbúcsúztunk, láttam: felpattan kerékpárjára, s mint vásott kölyök cikázott ki a bányaigazgatóság kerítései között... Akikről keveset beszélnek Az igazságügyi szakértő — Az igazságügyi szakértőt — világosított fel — a megyei bíróság nevezi ki „hivatalába”. Ez idő tájt Nógrádban én vagyok az egyetlen ilyen okmánnyal bíró, a mezőgazdaság gondjaival foglalkozó szakember. S már meglehetősen régóta: 1965-től. — Ml kell az ön munkájához? — Mi? Hát legelsőként iskolai végzettség. (Az 1818-ban megalapított mosonmagyaróvári mezőgazdasági főiskolán végeztem, s a jogtudományok első kézbeni ismerője vagyok.) Aztán pedig — s ez a leglényegesebb — hely-, helyzetismeret és objektivitás. Pártatlanság. — Tud-e ön nem részrehajló lenni ezen feladatkörében? Hiszen kicsi a megye/ jószerivel minden vállalat a másikat, s a lakók is a más falu-, városbélit „szó szerint” ismerik. Ön pedig jelentős személyiség, akin bírósági eljárások, tárgyalásolt végkimenetele is múlik. — 11. Igen. Ez jó kérdés volt. Amire csak azt tudom válaszolni: igen! Függetlenül attól, hogy sokan ismernek, tudom nem részrehajlóan végezni tevékenységemet. Olyannyira — egyetlen példát mondanék csupán —, hogy 1944 óta, mióta a Nógrádi Szénbányák, akkor még más neve volt, érdekképviseletét végzem, csupán két alkalommal mentünk bíróság elé. — I Pedig Nógrádban igencsak sok gondot okoztak a felhagyott vágatok süllyedései, omlásai, a földcsuszamlások. — Valóban. Ám mindig célom ’ volt: közmegelégedésre dűlőre vinni az „eseteket”, békességet kieszközölni a két vitapartner között. Hogy ne traktáljuk felesleges dolgokkal a bíróságot. — Hogy születtek ezek a megegyezések ? — Csupán jó szóval, az érvelések igazságával. — Pénzzel sosem ? — „Kiskoromtól” kezdve tudta rólam mindenki: én a magam forintjaiból élek..., nem szorulok rá, s nem is kívánok támogatást! Ezt egyenesen becstelenségnek tartom! — Sok haragosa van? — Nem tudok róluk. Aki pedig neheztel rám... No, de ezt hagyjuk... ! Egyet viszont elmondhatok: minden egyes' ügyfelem szívélyesen adja-fogadja a köszönést És ez nekem megnyugtató. — Tudom, foglalkoztatja a rendőrség is. Milyen ügyek kapcsán? — Mondom. Társadalmi tulajdon elleni vétség értékének felbecsülése-megállapítása alkalmából, mikor is nekem kell nyilatkozni az okozott erdőtűz forintértékéről, faanyag, gyümölcs, s más mezőgazdasági termék eltulajdonításának összegéről. De bizonyító eljárást eszközöltem már olyan esetben is, amikor az egymással szomszédos vadásztársaságok között vezető úton őz okozta személygépkocsi-baleset kárát kellett egyiknek megtérítenie. — S ez bizonyíthatóan sikerült? — Rövid nyomozás szükségeltetett csak ahhoz, hogy kimondjuk az igazságot. — Az önök — igazságügyi szakértők — véleménye alapján; a bírói ítéletek' 30—35 százaléka születik meg. így hát felelősségük, szakértelmük „egyharmadnyi befolyásoló tényező”. — Valóban. Mi — különféle szakokra specializálódottak —, gyakran játszunk döntő szerepet egy-egy vitás kérdés tisztázásában. — Voltak-e furcsa esetei? — Hogyne! Néhány esztendővel ezelőtt számtalan kárkérelem érkezett a hatóságokhoz, a repülőgépes növényvédelmisek okozta „garabonciák” pénzbeli kiegyenlítésére. A bíróságig csak két ízben jutottunk el; volt ez — ha jól emlékszem tavalyelőtt. Azóta- lehet, jót. tett az, akkori büntetés a pilótáknak, s — másnak is, .egyetlen ily’ irányú panasz- szal sem foglalkoztam... Furamód, árnyékügvben is szakértő voltam. Két szomszéd között azt kellett eidöntenem. hogy az egyik diófája „okozta” árnyék mennyire befolyásolta a másik málnatermésének alakulását. — Ezt viccesen mondta! — Nem! Higgye el, az akkor, igencsak komoly ügy volt. Nekik... — Most hatvanegy éves. Meddig szakértősködik még? — Egyik kollégám — igaz- ságügvis — hetvenéves. Róla még nem mondták, hogy tíztizenöt évvel fiatalabb a koránál... Karácsony György j NÓGRÁD - 1979. június 30., szombat ___ 3
