Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-29 / 150. szám

Szilaspotgonyf hármasikerw Darabját ezerhétszázért ' A zagyvarónái dombok mögött néhány kilométerre már a szomszédos csehszlo­vák hegyvonulatok vonalai kúsznak a felhők közé- Csen­des vidék. Nem zavarja ezt a hangulatot Nagy Pál legelé­sző juhnyája sem. aki nap mint nap e környéken „já­ratja” állatait. Ottjártunkkor épp a resze­li „sétáról” tért vissza a gaz­da nyájával. — Egv két órával mindig tovább maradok, de most ez a nagy meleg... nem bírja ezt sem ember, sem állat — mondja. Amíg beszélgetünk, az ál­latok libasorban sietnek a kis kerti kapun a hűs udvar­— Valamikor még itt vete- mények pompáztak, de ked­vesebb és hasznosabb a juh. Így hát ide helyeztem el őket, mert van még a ház körül annyi hely, hogy meg­teremjen a zöldség, a krump­li. s ami a levesbe kell.. • Bizony, ha így szaporodik az állomány — jelenleg 120 merinói — lassan szűkösnek bizonyul az istálló, de Nagy gazda némi átalakítással könnyen növeli a férőhelyet. Tervezi is ezt, mert szeretné megduplázni állományát. Ugyanis az 1950-es évek elején csaknem 300 juh le­gelt a gazda nyájában. A há­ború után mindössze négy anyaállat maradt. Évről évre növelte az állományát, azóta nem volt olyan esztendő, hogy ne gondozott volna bir­kát. Zagyvarónán az Őrhegy út 91 szám alatt él családjával Nagy Pál. A kert végében van a csemetés, azon tCl a diós völgy, ahol mindig jó legelőt talál a merinói. Már évek óta bérli a terület egy részét a ceredi közös gazda­ságtól. Havonta birkánként öt forintot fizet a tsz-nek, amit reálisnak tart. A némi gazdasági abrakot, amit télen etet részben ő termeli, rész­ben vásárolja­Nagy Pál nyájában jelen­leg 54 anyajuhot számolha­tunk. Ezek közül legutóbb húsznak volt kettes ellése, s egynek három egészséges bá­ránya született. Nemcsak a szaporulat ala­kult ilyen jól. hanem a ju­hok nyírási súlya is a törődő munkát bizonyítja. Ugyanis egy birka csaknem öt kilo­gramm gyapjút termelt. Emellett lényeges anyagi be­vételt jelentett az eladott pe­csenyebárány értéke, hiszen egy féléves birkáért 1700— 1800 forintot kapott a gazda. Az idén 65 bárány leadását tervezi, amit számításai sze­rint túlteljesít. Jövőre azon­ban még bővíti üzleti tevé­kenységét, mert felesége nyugdíjas lesz, s tervezik, hogy fejni fogják az állo­mányt. A juhtejből sajtot ké­szítenek, ami biztos vevőre talál majd a salgótarjáni pia­con. Korábban, amikor még Perespusztán lakott, gyakran készítettek a finom juhsajt­ból a csellódnak, az ismerő­söknek. Szorgalmasan dolgozik a szilaspogonyi juhász, tudja ő, hogy nemcsak a családnak jön jól a nyugdíj mellé a kis jövedelem, hanem besegít ez­zel az országnak, a népgaz­daságnak is­Kodak István Határidő: június 301 önérdek a pontosság Június 30-án lejár a köte­lező gépjármű-felelősségi biz­tosítás díjának befizetési ha­tárideje. Az Állami Biztosító a befizetéseket a rendszám szerint tartja nyilván, épp ezért, amennyiben a járműtu­lajdonos igényt tart az eset­leges baleset alkalmával ezen nyilvántartás alapján kiadott igazolásra, melynek révén megtérítik a kárt, saját ér­deke, hogy a megjelölt helye­ken — a postautalvány „érte­sítés”, illetve „feladóvevény” szelvényeinek kockáiba- beírja rendszámát. Sajnos, saját érdekét sem ismeri fel mindenki. A gon­datlanul kitöltött blanketták között kétségkívül az vezet, melyről nem csak a rendszám, de a feladó neve is hiányzik. Ennek helyén ugyanis ez áll: „Ifj. Kettőszázötvenkilenc Szi- laspogony”. A gondatlanok nem csak maguknak okoznak kellemet­lenséget, de a biztosítónak is többletmunkát. Akárcsak azok, akik á díjigazoló lapokkal kapcsolatos előírásokat nem tartják be. Ezeken a rendszá­mot és a forgalmi engedély számát és keltét, a befizetés dátumát, valamint összegét kell feiiüntetni, és a csekkel együtt átadni a postai tisztvi­selőnek. Ugyanis utólag a posta nem adhat igazolási bé­lyegzőt. Aki netán a határidő után fizeti be a biztosítási díjat, s emiatt 200 forint bün­tetést kell fizetnie, ügyeljen, hogy a díjigazoló lap „pótlék befizetésének igazolása” meg­nevezésű rovatát is kitöltse és lebélyegeztesse. Jogászok, népfrontaktivisták A pásztói közjogi munkabizottság elnöke: testhez álló feladatokról Népes „kísérete” volt a mi­nap Dancsák Lászlóné or­szággyűlési képviselőnek: a nyári ülésszakra vele utazott és a karzatról figyelte a T. Ház munkáját nyolc pásztói középiskolás is. A módfelett hasznos budapesti kirándulás magyarázatát dr. Nagy Lajos, a pásztói járás vezető ügyésze adja meg, mint a Hazafias Népfront közjogi munkabizott­ságának elnöke. — Egyféle jutalomutazás volt ez. Munkabizottságunk és a Mikszáth Kálmán Gimnázi­um KISZ-szervezete közösen tartotta az elmúlt tanévben az állampolgári ismeretek oktatá­sát, s most a legkiválóbbak, az előadásokat követő viták leg­aktívabb résztvevői követhet­ték nyomon „élőben” az or­szággyűlés munkáját. ISMERETTERJESZTÉS A pásztói gimnáziumban az állampolgári alapismeretek oktatása fakultatív módon folyt, heti egy alkalommal. Az előadásokat a Pásztón élő és dolgozó jogászok, népfront­aktivisták vállalták; talál­kozhattak a diákok dr. Szabó László ügyvéddel, dr. Hege­dűs János járásbíróval, dr. Effinger Károly járásbírósági elnökkel, dr. Farkas Miklós­sal, a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának tit­kárával és természetesen a közjogi munkabizottság elnö­kével, dr. Nagy Lajossal is. Miről is szólt a tizenöt elő­adás? — örömmel vállalt társadal­mi munkánkat segítette, hogy előadásainkat nagy érdeklődés kísérte, sokan kifejezetten fo­gékonyaknak bizonyultak a jogi ismeretek iránt. Társada­lom, állam, jog és erkölcs; az állami szervek rendszere, fel­építése, működésük alapelvei; a tanácsrendszer; a bíróságok tevékenysége; a íegfontosabo állampolgári jogok és köteles­ségek, az alkotmány; szocialis­ta demokrácia: közélet — ma­gánélet; munkaügyi, lakás­ügyi, családjogi tudnivalók. — íme néhány címszó a te­matikába. Közben lehetőség nyílt arra Is, hogy hallgatóink részt vegyenek bírósági tár­gyaláson, megismerjék az ügyészség munkáját, a legjob­bak pedig most a parlament munkáját is nyomon követhet­ték. ÉRDEMI ÜGYINTÉZÉS — Hogyan tovább, a sikeres esztendő után? — Az állampolgári alapis­meretek iránti nagy érdeklődés eleve kötelez a továbblépés­re. Ezért a következő tanév­ben két csoportban, szélesebb tematika alapján tartják az előadásokat. A diákokkal való foglalko­zás természetesen csak egyet­len részterülete a közjogi mun­kabizottság tevékenységének. Nemegyszer nagyon is gya­korlati feladatokat kell meg­oldaniuk. — Fontos célkitűzésünk az országgyűlési képviselő mun­kájának segítése. Választói bizony bonyolult, elmélyült jogi ismereteket igénylő ügyekkel, kérdésekkel is meg­keresik, a válaszadásban, az elintézésben működünk köz­re. Oly módon például, hogy elkísérjük a fogadónapjára; útmutatást adunk, hogy egy- egy konkrét esetben hová kell fordulnia. Örömmel mondha­tom, hogy Igen gyakran az érdemi intézkedést segítjük, s ez a kapcsolat állandó. Egy hasonló vállalás telje­sítése, igaz más területen, már nem ilyen eredményes. Erről így tájékoztat dr. Nagy Lajos: — Az előbb ismertetett módszerrel szeretnénk a nagyközség tanácstagjainak munkáját is megkönnyíteni, ez azonban nem megy egyszerű­en. Talán mert többen van­nak, sokukban nem Is tuda­tosult még a népfront közjogi munkabizottságának tevé­kenysége. — Diákokon, képviselőn, tanácstagokon kívül ki kerül még kapcsolatba a munkabi­zottsággal, illetve tagjaival? — Nagyon sokan, mások is. Hogy mondjak egy példát: kéthetente fogadónapot szer­vez a Hazafias Népfront. Eze­ken a szabad szombatokon olyan emberek is jogi segít­séghez juthatnak, akik ezt másként nehezebben érhetnék el. Érdekességként megemlí­tem, hogy eleinte megjelentek a notórius jelentgetők, akik hosszú évek óta hozzátartoz­nak a „piacnaphoz”, ilyenkor keresnek fel minden létező in­tézményt és szervet. Most már elmaradtak a szabad szombati népfront-fogadónapról, talán rájöttek, hogy nem értük szü­letett ez a kezdeményezés. EGYMÁSRA TALÁLNI... Mindezzel még mindig nem merült ki a közjogi munkabi­zottság tevékenységi köre. Tagjai időközben „hozzáme­legedtek” a Hazafias Népfront­hoz, a mozgalom lelkes akti­vistáivá váltak. Az ismeret- terjesztés adja ugyan felada­tuk zömét, de éppen ünnepi megemlékezést is tartanak egy- egy rendezvényen, vagy hogy mást ne mondjunk: bekap­csolódtak a népfront aprófal­vakról tartott felmérésébe is. Miért teszik, mi ösztönöz erre a nem csekély időt kí­vánó társadalmi munkára? — Tizenkét éve vagyok Pásztón és sokáig keresni kel­lett azt a keretet, amely ér­telmet ad szabad időm egy részének — hangzik dr. Nagy Lajos személyes véleménye. — Némi túlzással azt mondha­tom; hogy most szerencsésen egymásra találtunk, mi jogá­szok és a Hazafias Népfront. A törekvés eddig is meg volt a cselekvésre, a társadalmi munkára, a közjogi munkabi­zottság azonban talán a leg­jobb forma erre. Azt hiszem,1 érthető mindez, hiszen a szó szoros értelmében testhez álló feladatot végezhetünk, s ez óriási ösztönző erővel bír. így igaz, s akár azt is mond­hatnánk: könnyű a pásztói jo- gász-népfrontaktívcstáknak. Á1 legtöbbször közéletre, köz- életiségre tanítanak, ösztö­nöznek, miközben maguk ugyanezt cselekszik. Még ki­fejezőbben: megélik-átélik előadásaik példáit. K. G. j Bő nyári kínálat a kereskedelemben Bár a kánikulai irtó néhány hét­tel előbb köszöntött be a szoká­sosnál, a kereskedcliui hálózat, elsősorban a ruházati és divat­üzletek bő nyári kínálattal fo­gadták a vevőket. A teoiisumex KÜIkereskedeimi Vállalat a múlt évihez hasonló értékben impor­tált választékot bővítő jelleggel szezoncikkeket, mégis igen sok ú,j termékkel gazdagították a kínála­tot. Egyebek között a világszerte népszerű indiai pamutblúzokból, -ingekből 30 ezret, hasonló alap­anyagú, könnyű, vékony nyári ru­hákból, szoknyákból 135 ezret im­portáltak. Tunéziából pólókat és pamutalsó-kotottárut, Jugoszláviá­ból, Romániából, Szíriából és Pakisztánból pedig rövrtd és hosz- szú ujjú ingeket vásároltak. A di­vatos fürdőruhákat lengyel, olasz és jugoszláv cégektől vették. A korábbi éveknél több im­port cipő és szandál is kapható. Algériából, Egyiptomból mintegy 140 ezer pár nyári cipő érkezeit. Iránból, az NDK-ból és Lengyel- országból pedig több tízezer pár olcsó, női és férfi textilcipőt vá­sárolt a Konsumex. A választékot az idén is színesítik spanyol és jugoszláv importtételekkcl, a jobb minőségi és divatigényeket kielégítő tiszta bőrcipők érthető­en drágábbak is. A külkereskedelmi vállalat már­kás farmeröltözékeket ts heh**/. A brazil, uruguayi, tunéziai és libanoni nadrágok, szoknyák, ru­hák elsősorban kordbársony ter­mékek, jól kiegészítik a hazánk­ban Levis kooperációban készü i farmeröilozékek kínálatát. Több más szezonjellegű cikket is importáltak- így len*ry*;l kem­ping kerékpárokat és mopedeke . A nyári ruházati cikkeken túl a Konsumex más külkereskedelmi vállalatok mellett, lengyel, cseh­szlovák és jugoszláv üveges és hordós sört importál, a jobb ha­zai ellátás érdekében. Mindezt a belkereskedelmi választékcsere és a klshatúrmcnti forgalom kereté­ben hozzák be. Nyitott családot! Szocialista társadalompoliti­kánk a családot tekinti a tár­sadalom alapegységének. Nem ok nélkül: a KSH Demográ­fiai Évkönyvének adatai sze­rint a húszéves — és ennél idősebb — férfinépesség 77, és a női népesség 69 százalé­ka hazáikban házas családi állapotú. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1973. évi határo­zata, majd az ennek nyomán hozott népesedéspolitikai és szociálpolitikai intézkedések a monogám család erősítését célozik; azét az intézményét, amely a mai szocialista tár­sadalom igényeinek legmegfe­lelőbb együttélési és gyermek- nevelési forma. Ezt bizonyít­ják a számok is: 1970-ben csaknem 9 millió ember élt 2.89 millió családban. A család életének, működé­sének számtalan problémája ismert korunkban, a családi termeléstől és fogyasztástól a születések számának alakulá­sán át az életmódig, mi azonban ez által csupán a kereső család­tag és a munkahely, munka- vállaló és a munkáltató kap­csolatát vizsgáljuk. AZ IGAZGATÓ MODORA Az egyik vidéki gyárban arról panaszkodtak a munká­sok, hogy az igazgatójuk nem köszön, ha szembejön velük a műhely folyosóján vagy a gyárudvaron. „Mire vág fel vajon, hiszen ő is munkás volt azelőtt, most meg tőlünk függ a prémiuma! Ha jól dolgozunk van pénze, ha nem, nézheti” — heveskedtek az asszonyok műszak végén az öltözőben. Később a pártbizottság tit­kárával megtárgyaltuk az ügyet. Szó, ami szó, az igaz­gató modorában tényleg akad kivetni való. Csakugyan el­megy az emberek mellett anélkül, hogy köszönne, ám ennek oka nem a gőg, hanem a szórakozottság. Ami csak magyarázat, de nem mentség. Az sem ritkaság nála, hogy jól leteremti a beosztottait; hirtelen haragú, ezt kár is len­ne szépíteni. De ugyanez az igazgató, folytatta a pártbi­zottság titkára, ott volt vala­mennyi dolgozója gyermeké­nek üzemi névadó ünnepsé­gen, a szakszervezeti nőbizott­ság országjáró kirándulásain, szívügyének tekinti a nyugdí­jasok foglalkoztatását, és or­szágosan elsőként dolgoztatta ki az üzem középtávú szoci­álpolitikai intézkedési tervét, még mielőtt kötelezték volna erre az üzemeket. Nos, hát ilyen ember... TŰLÓRA — A VÁLÓPERIG?! Félreértés ne essék: az em­ber és a munkahely viszonyá­ban nem az igazgató modora a meghatározó. Az már annál inkább, hogy mit tesz az igazgató, pontosabban szólva a munkahelyi kollektíva a ne­héz helyzetbe jutott dolgozó­jáért, a válságba került csa­ládokért? Egy másik fővárosi gyár vidéki gyáregységében történt nemrég az alábbi eset: a ter­mékváltás és némi szervezet­lenség miatt a gyáregység je­lentősen elmaradt a tervtel­jesítéssel. A gazdasági vezetés — a szakszervezettel egyet­értésben — túlórákkal kívánta a gondokat megoldani. Tekin­tet nélkül a családi, egészség- ügyi és más körülményekre, valamennyi dolgozónak köte­lezően előírták a — havi nem csekély számú! — túlórát. Mivel a gyáregység dolgozói­nak zöme betanított munkás- nő, és ráadásul ingázó, köny- nyű elképzelni, milyen prob­lémákat okozott családi éle­tükben a hónapokig tartó „hosszú nap”. Az asszonyok eleinte szótlanul tűrtek, lévén legtöbbjüknek ez az első mun­kahelye, úgy gondolták: a gyár érdeke mindennél előbb­re való. s különben is két- három hétről lesz szó. Ám a harmadik hónap végére elfo­gyott a türelmük, s ekkor a pártvezetőséghez fordultak segítségért, fgy derült ki, hogy néhány asszonyt otthon már válással fenyegetett a férje; hogy sokan a túlórázás miatt lekésték a csatlakozást, és csak az éjszakai vonattal tudtak hazajutni; hogy jó néhány családban ijesztően leromlott a gyerekek tanulmá­nyi eredménye, és így tovább. Az áldatlan állapotnak sajnos, mégsem a helyi vezetés bölcs belátása, hanem a szakszer­vezetek megyei tanácsának ellenőrei vetettek véget. CSAK AZ A FONTOS, HOGY DOLGOZIK? Válóperes bírók, családszo­ciológusok szerint a munka­helyi kollektíva, elsősorban a szocialista brigád az eddigi­nél jóval többet tehetne a családi életek harmóniájáért. A szocialista brigádmozgalom hármas követelményébe sok­kal inkább beletartozik a szo­cialista erkölcs számonkérése, a szocialista családmodell ki­alakítása, mint — teszem azt — a közös színházi látogatá­sok erőltetése. Más szavak­kal: nem jó munkahelyi ve­zető, nem jó kollektíva az, amelyik nem veszi észre — vagy elnézi —, hogy dolgozó­ja éveken át erőn felül haj­szolja magát, számtalan túl­órát, másodállást vállal, eset­leg nem riadva vissza még a fusizástól, kontárkodástól sem; hogy egyik-másik brigádtag hónapról hónapra elissza a pénzét, csak töredékét látja a ■család a keresetének; hogy a súlyos családi gondokkal, be­teg gyermekkel küszködő munkatársnő végére ért anya­gi-fizikai erőtartalékának; hogy az otthonát házilagos ki­vitelezéssel építő fizikai mun­kás éveken át napi 18:—20 órát dolgozik; hogy a sokgyerekes dolgozó anya kis úttörő ko­rában volt utoljára üdülni. Szinetár Ernő családszocio­lógus ezt írja Ä családterápia néhány mozzanata című mű­vében: „Védekezni kell a csa­lád befelé fordulása, a szociá­lis izoláció ellen. A család.. legyen nyitott, barátok, roko­nok, munkatársak, általában a társadalmi .kielégülés felé.” A család nyitottsága azon­ban nem csak a családtagokon múlik: a környezeten is. A rokonokon, barátokon, mun­katársakon. A beosztottjaival jóban-rosszba együtt levő bri­gádvezetőn; a kapcsolatterem­tésben járatosabb szakszerve­zeti bizalmin; a beosztottai- ban nem csak a munkaerőt, hanem az embert is becsülő művezetőkön; az igazgatón,aki amellett, hogy felkészült veze­tője egy adott munkahelynek, az sem árt, ha köszön... D. É. NÓGRÁD — 1979. június 29,, péntek 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents