Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

Mi letet Móricz mai üzenete?

INBNYÄJUM

Klasszikusainkat szeretjük

szobortalapzatra állítani. Kőbe faragva,

bronzba öntve fogadják az utókor hódolatát, holott talán mondani szeretnének valamit. A száz esztendeje született Móricz Zsig- mond életét, munkásságát is ünnepi szónoklatok és megemlékezések méltatják. Joggal, hiszen népének egyik legnagyobb krónikása volt, aki halhatatlan művekben mutatta be ennek a népnek életét és törekvéseit.

Egyéniségéhez illik a kőszobor, különösen az a vaskosan rusztikus forma, amelyet Medgyessy

Ferenc ismert Móricz-port- illik hozzá igazán a szob- réja mutat, Egyénisé- rok nyugalma. Az ünnepé- ge: konok következetes- lyes méltóság sohasem tet- sége, hatalmas munkabírá- szett neki. Valójában utó- sa, elpusztíthatatlan életere- korától: a- jelentől sem hője az egyetlen darabban fa- dolatot vár. Inkább figyeli rágott kövek szSárdságához met és megértést, azt hogy hasonlatos. HSk hozzá a kő- a jelenkor is hallja meg soobor, igazi lényét mégsem szavát, értse meg üaeoetéC fejezheti ki. Móricz a legnehezebb helyzetekben is Mi lehet Móricz maiüw- szilárd emberi egyéniség nete? Lehet-e üzenete egyál- maradt, a nemes kövek ki- talán egy írónak, aki több tartó erejével viselte azokat niint harmincöt éve halott? a terheket, amelyeket al- Aki egészen más korban élt, kötő munkája halmozott egészen más tennivalókkal yhafea. De viaskodott, mint a jelenben ennyi vett. KSne- 96 nffinfMBcdSic? A, mflgCtt vad, hv^laiiirtááA: elei étet '>«*»(}»*■ BtaL HaOJrik a kételyt,

Indulatok fűtötték, eszmé- amely Móricz Zeigmond idö, . , . . . . . , . szerűségét olykor megkérlete és képzelete szüntelen d6jelczL Va.Jon ^ lehet a

mozgásban volt, agya és szí- mondanivalója a jelenben,

ve mindig dolgozott. Nem 1979-ben annak az írónak,

akinek sorsa és munkássága ma már jórészt az irodai lomtörténet-írás birtoka?

Móricz valóban saját korának kérdéseire válaszolt, s ezek a kérdések ma már jórészt történelmiek. A magyar parasztság sorsa, amellyel annyi munkájában s oly szenvedélyesen foglalkozott, azóta történelmi méretekben alakult át. A kép, amelyet Móricz erről a sorsról adott, ma már a múlté: történelmi dokumentumértéke van. És megváltozott a magyar vidék, a magyar vidéki értelmiség helyzete, sorsa is. Vajon, ha az ábrázolás tárgya múlt időbe került, elveszítette volna időszerűségét maga az ábrázolás is: a hatalmas társadalmi freskó, amely Móricz Zsigmond regényeiben, elbeszéléseiben a huszadik század első felének magyar életéről kibontakozott?

A történelem valóban nagyot fordult azóta, hogy Móricz megmintázta műveiben a teljes magyar valóságot, a teljes magyar életet. S lehet, hogy a kor társadalomtudományi, szociológiai és statisztikai képe ma már valóban múzeumi anyag. Nem így az irodalom. A jó regény, Móricz Sagmond regényei rrándJg többet adgod ismeretet. Éa. embert

ismerjük meg áltatok-: a huszadik század első felének magyar társadalmában éLő ember gondolkodását, érzéseit, magatartását —az érfetom és a srfv belső törpooztán a to»*fliunei1llf

századi orosz ffiocmcaséggel

és francia polgársággal találkozunk, hanem magával az emberi egyetemességgel:

a tervezgető, küzdő, szenvedő, harcaiban elbukó és felemelkedő ember sorsával is.

Nemcsak az elbeszélés tárgya maradt eleven, az írói munkát vezérlő erkölcs is. Móricz Zsigmond emberi hűsége és művészi elkötelezettsége, amellyel népe sorsa fölé hajolt Az irodalom s különösen Kelet-Európábán, ahol mindig egy népi és nemzeti közösség történelmi sorsáért kellett felelősséget vállalnia, az irodalom nem csak az esztétikum dolga, hanem az erkölcsé is. És az irodalom etikáját mindig az jelzi, egyszersmind az teremti meg, hogy az író mennyire tudott azonosulni népének sorsával, vágyaival, törekvéseivel. Ez a közösségi hivatástudat és írói etika a magyar irodalomnak is legszentebb — soha el nem évülő — hagyományai közé tartozik. Ezt a hagyományt — Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János örökségét — vállalta, vitte tovább Móricz Zsigmond is. Nem egyedül: Ady Endre társaságában, aki mindenben szövetségese, testvére volt. Móricz és Ady közösségi tu' » -« < • • o ^ V *

CHujwi r I

rnk «liAIK

móriak erűt jelent. A regényíró péJdSja és tanítása ma sem veszítette el időszerűségét: Móricz Zsigmond műveiben tesz tanúságot a közösségi hűség és szolgálat «dflfflfi Ssanám ririrtnrw Qgyetot * £len

8fe v«gS nem iMK «I

untetav xrigncod mkéai

módszere sem. Noha éppen

az ábrázolás mikéntje az, amely leginkább ki van szolgáltatva az idő múlásának. Így lett a romantikából vagy a szimbolizmusból irodalomtörténeti fogalom, módszer, amelyet a jelen irodalma mérnem tudhat, nem is akarhat feleleveníteni, Móricz kezdetben azt, a művészi örökséget kamatoztatta, amelyet Mikszáth hagyott a magyar irodalomra: az anekdotikus realizmus régi — még Jókaitól eredő — hagyományát. Ezt az örökséget kellett meghaladnia, ha a korszerű realizmusig akart jutni. A meghaladás módja a naturalizmus hatásában rejlett: rövid naturalista korszaknak kellett bevezetnie az érett realista műveket. A naturalizmus alakította ki a Sárarany írói világát, a realizmus a húszas évek nagy regényeit: az Űri murit és a Rókonokat. A társadalombíráló regények mellett kapott szerepet a realista ábrázolás költői változata: a Légy jó mindhalálig, amely talán a legjobb magyar gyermekregény. S a kritikai ábrázolás mellett született meg a nagy történelmi összefoglalás: az

Erdély trilógia, amely egyszersmind erkölcsi példázat is arról, hogy egy kis nemzetnek milyen történelmi magatartást kell tanúsítania. Móricz Zsigmond realizmusa azóta követendő példát jelent, a mm magyar tár- sadateri regény sem Siet meg nélküle.

A realista ábrázolásban Móricz a magyar regény régi törekvéseit teljesítette be. Adósságot törlesztett, hatalmas — «amte hafaari nwt, uetű — .szferiftilwt alkotott fal .«flnte;

len megújulási képességét mutatja, hogy e realista szintézis után új utakat keresett s talált. A harmincas években Móricz Zsigmond

több irányú kísérletet tett a realista ábrázolásmód megújítására. Novelláiban, a Barbárokban például, a balladák drámai erejét sikerült újjáteremtenie, külvárosi elbeszéléseiben, közöttük a Kiserdei angyalokban a riportnovella erősen valósághoz kötött formáját dolgozta ki. Híres regényében, A boldog emberben azt a lírai és szociográfikus motívumokkal építkező formát sajátította el, amely a népi írók szociográfiáinak újdonsága volt. Rózsa Sán- dor-regényeiben valósággal népi eposzt alkotott, önéletrajzában, az Életem regényében a magyar irodalom memoárhagyományait újította fel. Művészi módszerében a magyar elbeszélő irodalom később — a hatvanas évek során — bekövetkező gazdagodását készítette elő. Olyan epikus eszközöket alkotott, amelyeket Sar- kadi Imrétől Sütő Andrásig és Sánta Ferenctől Gal- góczi Erzsébetig azóta is használatban tart a magyar prózairodalom.

Móricz-képünk persze időközben sokat változott; Talán kissé megfakult a korai művek fénye — az el-- beszélések kivételével —, s megnőtt a későbbieké: az újat kezdőké, a stílust újítóké. Ezekben a művekben: a százesztendős Móricz Zsigmond — akár a százesztendős Ady Endre és Krúdy Gyula — a mi kominkhoz is beszél. A ma is aktuális nagy elbeszélő szól hrraánk, akinek műre, örök- ségc jksmmt wem veszített rierenadgflaőL Aki ma is vallató kérdésekkel faggatja olvasóit. Párbeszédet kezd velük: szavára figyelni kell, figyelni érdemes.

Pomogáts Béla

«J» ♦*<» *** «*♦ ♦*-> »j« *’♦ *2* *+* *♦* *♦**♦* ♦♦♦ *♦* *»» *«♦ *1* •** *** *♦* *»* *** *♦*

Móricz Zsigmond:

Életem regénye (Részleíeh)

Ahogy az országút végigfolyik a községen, a falu két végén, mielőtt tövábbmenne, kanyarodót tesz, itt jobbról fut be, ott balról megy tovább. Mindkét helyen adódik egy-egy kis telek, mely így háromszög formában szembekerül a főútra, s ha a fatornyos templom ott nem állna a kis falu közepén, szemezhetnének is egymással. Mind a két telket egy-egy sikátor még külön önállóvá határolja, s a kis családi ház, mely a többi parasztháztól nemigen különbözik, így valósággal zárókő- szerűen ékelődik. Vagy boldog szigetül.

Ez a két ház már kisdiákkoromban feltűnt nekem különös fekvésével, s a debreceni kollégiumban megindított diákfantáziával és szépen fejlődő egocentrikus világrendépítéssel, kivételes szerepet szántam nekik. A két ház ugyanis a szüleim háza. Az egyik az apám, a Móricz Bálint öröksége volt, a másik az édesanyámé, a Pallaghy Erzsébeté.

Két pólus, mondtam már nagyon régen, s ebbből a poláris helyzetből következtettem ki az egész házasságot szüleim között.

A két pólus között szikra pattant, s lettem én.

Csupa szimbólum. Anyám háza a keleti: ez a fészek, az eredet, az ex Oriente lux. Apámé a nyugati, a jövő, a kultúra iránya . . . S mennyire meghatott, mikor később visszakerültem a faluba, ahonnan hatéves még nem voltam,

mikor elvittek, mint nagyobbacska diák meglel kés ül ten vettem tudomásul, hogy az apám elhagyott házából lett a község iskolája, s az édes- anyámékéból a községháza.

őseim két hajléka a község szolgálatában.

Két pólus volt ez a két ház, lakóinak eredete és természeti alkata szerint is.

A Móriczok a mélységből emelkedtek fel odáig, hogy a napnyugati portán a falu irányadó szintjéig feljuthattak. A Pallaghyak a magasból ereszkedtek egyre jobban le, míg végre odáig süllyedtek, hogy nívójuk már beolvadni látszott a keleti telken, a falu szürkeségébe. S akkor jött a két pólus közötti érintkezés, mely az apám energiáját arra használta, hogy felrobbantsa a Pallagi-csoportot, s a szélrózsa minden irányába dobja szét őket, hogy aztán az a fertőzés, amit viszont ő kapott a Pallagi-pólustól, az ő falubeli életét, is megszüntesse, s explodált a Móricz-sors is, hogy kirepüljön a család a világba. Hogy a kis falu tovább élhesse zavartalan, mozdíthatatlan örökös parasztéletét.

Dédapám, Nagyváradi Nyilas József, a csécsi pap, akinek minden baja abból származott, hogy feleségének anyja, nagyanyja bárókisasszony volt — két gyereket felejtett itt a kis faluban. Mint a vízbe hullott kő, egyre mélyebbre süllyedt, úgy látszott, valami fizikai törvény parancsolja, hogy az ő ivadékai így hanyatlanak egyre alább. Ö maga bizonyos emelkedő ívet írt le, mert, ha Csécse még olyan kis falu is, az ő papapja még ennél is kisebb helyen fungált. Rakacaszend a Bükkben léyitaság volt. Tehetséges fiatalembernek kellett lennie, hogy káplánság- ból azonnal a megye legnagyobb falusi papságába, a porcsalmaiba választották be. Szép, szokatlanul magas, legalább öles magas férfi volt, sportember, s a környék egyik legtekintélyesebb, ezerholdas földbirtokoscsaládjában egy árva lányra vetette szemét, akit harcok után feleségül is vett, s aki miatt kellett elmennie nemsokára Csecsére.

Ennek a feleségnek, Kisdo- boronyi Isaák Erzsébetnek két gyermeke maradt itt. Az idősebbik Katalin, a kisebb István.

S ekkor, a szülők halála után, István paraszt, ha a falu legnagyobb gazdája is, és Katalin egy árva özvegy pap- né, akinek a lányát egy öt- holdas kis legény választotta ki párul.

Így szegeződött szembe a két pólus.

Így kell érteni, hogy a Móriczok az ismeretlen magyar néptenger mélyéből emelkedtek felfelé, míg a papné ivadékai az ismeretlen magyar feudális magasságokból hullottak egyre lejjebb, mint a meteortörmelék.

E pillanatban a falu volt az olvasztókemence. Az alföldi kis magyar falu, mely a jobbágyság törvényes sorsából kiszabadulva, ma a jelentkező új korszellemben úgy halad még, mint a bolygó, megszabott pályáján, de éppen ez a két egymástól oly rendkívüli távolságból szembekerült különös, parányi és elcsillanó kis lény azt a roppant és megrendítő magyar sorsot képviselte, amely a jövő generációkban az egész magyarság sorsát mutatja.

Ott a kis legény, aki termetre a legkisebb a faluban, s indulatra, és ambícióra a

legnagyobb. Ott a kislány, aki oly tehetetlen, mint egy pihés galamb és semmit se akar, semmire sem vár. S míg az árva legény, úgy él, nó és cselekszik, mintha 6 volna a fajtájának egyetlen képviselője, mit sem tudva múltakról, elődökről, ősökről, addig a kislánynak a báró Bánhidy, báró Bánffy anyáiról szól minden emlék és várton várja a maga királyfiát.

Aki megérkezik a falu túlsó végéről, a parasztlegény képében.

Közben van ugyanis a nagy szűrő, az olvasztó, a nivelláló falu.

S ez nem is olyan egyszerű dolog, ahogy ma már az ember, a tények után elfogadja.

A falu élete döbbenetesen megszabott síneken halad. Az egyenlő telkek, az egyenlő munka, az egyenlő életmód teljesen és végzetesen, s megváltoztathatatlanul egyenlővé teszi az életeket.

A falusi ember köteles azzá válni, amivé a falu lelke őt eredetileg elrendeli. Akinek öt holdja van, az ötholdas

marad örökre, s viszonya az

ölvenholdassal életük egész folyamán nem változik. Tege- ződnek, de István bátyám, Áron bátyám, s mindenik pontosan tudja: hol az ő helye, s hogy mit kell neki tenni. Az utolsó lépésig meg van neki szabva, sokkal jobban, mint a spanyol etikettben, hogy mi a sorrend a falu emberei között, s egészen pontosan, grammra le van mérve a közerkölcs által, hogy kinek mit, mennyit, s milyet szabad, sőt kell, fogyasztania. Mikor a gazdalegény fagyos szalonnát vág a padláson, a zsellérfiú főtt kukoricát eszik marékből. A falu életének energiakészlete elsősorban arra fordítódik, hogy a bolygók egymás között a távolságot pontosan betartsák. S úgy van eleve elrendelve, hogy senki soha többre ne vihesse, s lehetőleg senki le ne szállítsa azt a pályaívet, amit örökölt, s mindenki megtartsa az apai pályát. A napszámos béré nem az elvégzett munka, nem az elért haszon szerint van megszabva, hanem aszerint, hogy csak éppen nívón, tehát életben maradjon a munkás is, meg a munkaadó is.

*

Az apám, mint fiatal legény, egyáltalán semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy ebbe a faluközösségbe beleilleszkedjék, s ennek a faluparancsnak alávesse magát.

NÓGRÁD - 1979. június 24., vasárnap 9