Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-22 / 144. szám
\ Tanulságos történetek (4) Az apa egyedül Szervezett üdültetés a Szovjetunióban Lehetőségek, problémák Picunda üdülőhely — Grúziában. Egy idős rendőrtiszttel beszélgettünk nemrégiben. Sokféle üggyel-bajjal, személlyel és balesettel * volt már dolga életében. Az egyikről azt mondta, hogy könnyű eset volt. A nagy tapasztalata segítette ót a nehézségeken. A másik ügyet már bonyolultnak találta első pillantásra és bizony nehezen birkózott meg vele. — De a legnehezebb dolgom akkor volt, amikor a haldokló fiú kérésére ki kellett vinnem a helyszínre az édesapját. Ketten éltek: fiú és apa. Az édesanya néhány hónappal korábban meghalt. Fiatalon, életerősen és váratlanul vitte el a betegség. Még tartottak a gyász hetei, hónapjai, amikor az apa kerékpárral lepte meg fiát. Mindent megvásárolt, mindent megvett rá. Maga sohasem kerékpározott, de megkérte a szomszédot, aki autószerelő, jöjjön el velük a KERAVILL-hoz, és ami kell, ami szép, azt tetesse fel a kerékpárra. Így is történt. A fiú ezután csak kerékpáron járt az iskolába, a szive választottjához, a szomszéd faluba, ami alig négy kilométerre volt a várostól. Az apa örült, hogy valamivel kedveskedhet a fiának, aki nagyon a lelkére vette édesanyja korai és váratlan halálét. — Megjött a gyerek hangulata — mondta munkatársainak a gyárban és valóban, mindenki tapasztalhatta, hogy a legény egyre vidámabb. így volt ez a tragédia napján is. A szomszéd faluból hazafelé, a lejtős úton a fiú elengedte a kormányt. Egy szemből érkező gépkocsivezető rá is szólt, de ő nem hallott, nem látott, csak száguldott lefelé a lejtőn. A szakértő megállapítása szerint ötven kilométeres óránkénti sebességgel haladt, amikor egy kődarabon megugrott a kerék és kivágódott alóla a kerékpár. A fiú fejjel egy vastag fatörzshöz ütközött. Elrepedt a koponyája. Az orvos fogalmazása szerint: egyszerűen szétnyílt. Még élt, amikor rátaláltak. Még beszélt a rendőrjárőrrel, aki előbb érkezett oda, mint a mentők és azt kérte, hogy vigyék oda az édesapját. A nevét, címét is pontosan megmondta, de mire a mentők és az édesapa — szinte egyszerre — megérkeztek, már elvesztette az eszméletét és többé nem is tért magához. A kórházban belehalt sérüléseibe. A helyszínelést annak rend- je-módja szerint lefolytatták. A rendőrtiszt azonban napokig nem tudott nyugodni. Nem értette, hogy az a fiú, aki ezt az utat legalább már ötvenszer megtette, miért viselkedett ilyen értelmetlenül? Miért rohant bele egyenesen a halálba? — Ennek oka lehet — mondta magában és egyik szabad szombatján kiment a szomszéd községbe, ahhoz a családhoz, ahová a fiú rendszeresen járt. Nagy volt a szomorúság ott is. Sajnálták a fiút, akivel a leányuk már az eljegyzés napját latolgatta. Elmondták, hogy a fiú vidáman érkezett, de egyszerre elkomorodott, amikor szóba hozták az eljegyzést és az édesanyját. maradt — Ha élne szegény, milyen boldog lenne. Hogy szerette a mi kislányunkat. A fiú egyre komorabb lett. Aztán váratlanul, szó és köszönés nélkül felpattant a kerékpárra és elindult a végzetes, az utolsó útjára. — Én eleget tettem a fiú kérésének — mesélte tovább a rendőrtiszt. — Kivittem az apját a helyszínre, de már késő volt. Elképzelheti azokat a perceket. Legszívesebben beülök a járőrkocsiba és elhajtok. De nem tehettem. Ilyen a mi szolgálatunk . . . Végig kellett néznem az apa vívódását, haldokló gyermeke felett. Amaz, a másik család pedig akkor, de talán azóta sem érzi igazán, hogy egy tragédiát indított el a látszólag szívhez szóló szavakkal. A jegyzőkönyvbe — természetesen — az került, hogy a fiú elengedte a kormányt és nem fékezett a 12 százalékos lejtőn. Az igazi okot a rendőrtiszt ismerte pontosan. De azt mégsem írhatta be a baleseti jegyzőkönyvbe. És, ha beírja, kinek segít, vagy árt vele? Nincs az a büntető törvény- könyv, amelyik az ilyen okokat figyelembe veszi. Az apának is csak jóval később mesélte el, hogy mire jutott, vizsgálódásaival, .és/ mit sejt a fiú halála mögött. Az apa csak bólintott: — Sejtettem, hogy más oka is lehet. Mert az én fiam soha nem volt vakmerő. Az indulatot mindig kiváltja valami, de ilyenkor lehetőleg kerüljük el a forgalmat. Még kerékpárra se üljünk! (Vége) A Szovjetunióban jelenleg 14 ezer szanatórium, üdülő, panzió, nyaralóhely és egyéb egészségügyi intézmény van. Többségükkel a szakszervezetek rendelkeznek, mivel az üdültetés ügyével elsősorban a szakszervezet foglalkozik. Ez az „üdültetési ágazat” egyébként ' egyszerre kétmillió ember pihenéséről gondoskodik. Mivel a szakszervezeti beutaló viszonylag olcsó és sokféle kedvezménnyel jár, természetes, hogy a jelentkezők száma mindig több, mint a lehetőségek. Ezzel magyarázható, hogy beutalót elsősor. ban a legjobb dolgozók, a munka veteránjai és természetesen azok kapják, akiknek erre egészségügyi okok miatt szükségük van. Ami a kedvezményeket lile- ti. A szanatóriumokba, gyógy- 1 üdülőkbe szóló beutalók egyötöde teljesen ingyenes, az üdülői beutalók és turistautak tíz százaléka szintén. A szakszervezetektől kapott többi beutalóért az összköltségek csak 30 százalékát fizeti a dolgozó, a többit az állam fedezi. A szanatóriumokban és gyógyüdülőkben a gyógykezelés nemcsak tervszerűen, hanem szigorúan tudományos alapokon folyik. Problémáikkal egy egész sor tudományos-kutató intézet foglalkozik. A tudósok javaslatai alapján történik az egyes gyógy- intézmények szakosítása, ők tesznek javaslatot a szanatóriumok, gyógyüdülők fejlesztésére. Ez év márciusában például az ásványvizeiről híres Kisz- lovodszkban, az egyik leghíresebb szovjet üdülőhelyen a tudományos akadémia bioszférakutató tudományos tanácsa és1 a szakszervezetek központi tanácsának üdültetési igazgatósága együttes ülést tartott. Kidolgozták az üdülőhelyek további fejlesztésének alapelveit,, ajánlásokat tettek a gyógyvizek és -források környékének minél észszerűbb kihasználására. Egyébként a Szovjetunióban 450 olyan üdülőterület van kijelölve, amely klímája miatt különösen alkalmas pihenésre és gyógyulásra, továbbá több mint 700 gyógyforrás és több mint ötezer ásványvíz- forrás szolgál hasonló célokat. Az utóbbi években aktív kutatás folyik újabb természeti kincsek, források, gyógyvizek feltárására. A „szervezett” üdültetés sikere nyilvánvaló. Míg az elmúlt ötéves terv évei alatt (1971—1975.) 230 millió ember pihent, gyógyult a különféle üdülőkben, gyógyüdülőkben, szanatóriumokban, a jelenlegi ötéves terv alatt (1976—1980.) ez a szám eléri a 300 milliót.1 ELZETT-esek a gyermekekért Hozzászólás Van csemete vegyék! Á gyermekek nemzetközi évéhez kapcsolódva széles • körű mozgalom bontakozott ki Szécsényben. Az ELZETT Művek Zár- ás Lakatgyára szécsényi gyáregységének dolgozói is magukévá tették a központi felhívást, és az abban foglaltak támogatásét határozták el. A felajánlások megtételében ez alkalommal is a szocialista brigádok mutattak példát. A gyáregység párt- gazdasági és társadalmi szervezeteinek a vezetői örömmel tapasztalták a széles körű aktivitást, amellyel a dolgozók segítik a gyermekek nevelését, a nevelési feltételek még jobbá tételét, a szabad idő kulturált, egészséges eltöltését. Mint korábban, már hírül adtuk, a gyáregység munkaügyi osztályán dolgozó Vámos Ilona ezüstkoszorús brigád az úttörők szabad idejében megszervezett programokkal mutatott példát, a segítségadás és az együttműködés lehetőségeire. Egyedülálló a közelmúltban megszervezett • kommunista műszak is. A gyermekévhez kapcsolódó munkaakción több mint négyszázan vettek részt. A munkaterületek közül a sajtoló és a felületkezelő részlegnél közel száz- százalékos volt a megjelenés a műszakon! Az elvégzett munka béréből tizenhárom- ezer forintot fizettek be a nemzetközi gyermekalapra és közel nyolcezer forintot a gyermekintézményeknek. A segítségadásban példát mutat a levágó-munkaterület Egyetértés brigádja. A Nagy- lóci Általános Iskolának közel ötven virágtartót készítettek el társadalmi munkában. A közhasznú munkák végzésében élenjárnak a tmk-mű- hely brigádjai. Az ezüstkoszorús Kun Béla brigád a közelmúltban adta át a szécsényi 1. számú óvodának a társadalmi munkában készült három darab mérleghintát. Czipó László brigádja és az aranykoszorús Mező Imre brigád nemcsak az óvodai udvari játékok készítésével támogatta a rimóci óvodát, hanem a brigád pénzéből több mint háromezer forint értékben különböző játékokat is vásároltak. Az ajándékcsomagba huszonnyolc játék került, amely nagy örömet szerzett az óvodásoknak. A gyáregység villanyszerelő csoportjának a vezetője, Mócsány József a ráróspusz- tai úttörőtábor épülő konyhájának és a tábor világításának villanyszereléssel kapcsolatos terveit készítette el társadalmi munkában. Az anyagszükségleti, költségvetési és a kivitelezési terv értéke meghaladja a nyolcezer forintot. A villanyszerelő kollektíva a jelentkező munkálatokat is elvégzi. Erre vonatkozóan a Nógrád megyei Tanács ifjúsági titkára és a gyáregység gazdasági vezetése együttműködési szerződést kötött. Az év hátralevő időszakában több jelentős munkafelajánlást teljesítenek a gyáregység dolgozói. A tervek között szerepel, hogy a • szécsényi űj iskola szeméttárolóját, felépítik, amelynek értéke, negyvenháromezer forint. A nagyközség 2. számú óvodájának udvari játékokat és Homokozókat készítenek a tmk-s brigádok. A női brigádok az óvodai saünet idején festési és takarítási munkálatokat végeznek. A szécsényi gyáregységben sikeres volt a gyermekévhez kapcsolódó gyermekrajzpá- lyázat is, melyet három kategóriában hirdettek meg; az óvodás korúak és az általános iskola alsó és felső tagozatos tanulói részére. A pályázaton a gyáregység gyermekei vettek részt. A rajzokat kiállításon mutatták be, a legsikeresebb alkotásokat díjazták és az ELZETT Művekhez továbbították, hogy vállalati kiállításon is bemutathassák. .. A közhasznú munkát végző dolgozók „fizetése” a közmegbecsülés. De mindennél többet jelent az, ha a gyermekeink arcára örömet tudunk varázsolni — utalt u munkavégzésük értelmére Czipó László. Kincsők a BAM mentén Geológuscsoportok kezdték meg a münkát a Bajkál —Amúr vasútvonal (BAM) mentén. A nagyarányú kutatómunkában, amely a terület nyersanyagkincsének feltárásán fáradozik, csaknem 30 szakembercsoport vesz részt. A BAM mentén Is érezni, hogy megkezdődött a tavaszi - nyári időszak. Mindenütt igen nagy figyelmet fordítanak az építkezés nyersanyagellátására. Folytatódik az a kutatómunka is, amely a badzsaisz- ki hegygerinc körzetében a cinkére kutatására, Lianszk körzetében pedig új szénmezők feltárására irányul. . A BAM keleti részének geológiai térképe igen nagy segítséget jelent a munkában, minthogy feltünteti a nyersanyag-lelőhelyek feltételezett kiterjedését, gazdasági értékelését. Az elmúlt erdősítési idény során több Ízben érte az Ipoly vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot elmarasztaló bírálat a szaporítóanyag-ellátás nem kielégítő volta miatt. Fölmerült a kérdés a megye fásítási an- kétján, melyről a NÖGRÄD is beszámolt. Hasonló tárgyú bírálat érte a gazdaságot a Magyar Hírlap hasábjain, ezért szükségesnek véljük a közvélemény tájékoztatására az alábbiak közzétételét. 4 Az erdőgazdaság rendelkezik megfelelő csemetekerti területtel. A személyi állomány a körzet fásítási anyagszükségletének megtermelésére 1 biztosított. Szükséges lenne azonban a szükségletek reális, felelősségteljes felmérése, termelési szerződések kötése. Évek óta hiába szorgalmazzuk nincs felelős ■ személy, aki az igénylő termelőszövetkézetek szükségletének ismeretében felelősséget vállal a szóban megrehdelt anyag átvételére. Sokan emlékeznek még a négy évvel ezelőtti országosan hatvan-hctvenmilliós csemetefeleslegre. Az Országos Szaporítóanyag Felügyelőség megalakulásakor termelési koordinációs értekezleten mérte fel a szükségletet, illetve a termelés reális lehetőségeit. A megvalósulás azonban elmaradt a kezdeményezés után. Egyetlen felelősségteljes megrendelést sem tudunk kicsikarni a szövetkezetekből, pedig ezen múlna csemetetermelésünk rentabilitása. Dejtári csemetekertünkben nyolc-tízmillió iskolázott minőségű csemete termelhető. Ezzel szemben saját szükségletünkre évi három-négymilliót termelünk. Nem elegendő ültetési idény előtt néhány héttel megrendelni a szükséges csemetét, mikor annak megtermelésére egy-két év szükséges. Ennek ellenére így is kerül értékesítésre ültetési anyag, Qz azonban bizonytalan. Az erdőfelügyelőség 1978 őszén megtartott csemeteelosztn- értckczletén a szövetkezetek részére tartalékoltatott szaporítóanyagot. Ezek egy részét a szövetkezetek meg sem rendelték. OJomhány, Érsek vad kert), illetve visszaigazolás után lemondták, (mint Pásztó és Karancsla- puitő). Az így feleslegessé vált tartalékolás miatt konkrét igényeket kellett visszautasítanunk, s vénül is jelentős felhasználatlan készletünk maradt. Az erdőfelügyelőség a leg- illetékesebb arra, hogy felmérje a szükséges anyagot, megrendeltesse a szövetkezetekkel és mindaddig ne engedélyezzen más forrásból csemfetcvásárlást, míg az így megtermelt szaporítóanyag rendelkezésre áll. A szerződésszegővel szemben pedig felelősségre vonást kell alkalmazni. Ez jobban előre vinné a fenti gondok megszüntetését, mint a megalapozatlan bírálatok. Horváth Miklós osztályvezető Eácz András Vidám játékkal töltik az idejüket az őrhalmi óvodások az óvoda árnyas parkjában. A község valamennyi kisgyermekét sikerült elhelyezni az intézményben. így szüleiknek biztosított az clhcljczkcdcsi lehetőség. — kj. — NÖGRAD — 1979. június 22., péntek 5 /
