Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

Tanulságot történetek (2.) Egy lámpa ára — Mi van ezzel a gyerek­kel? Az apa türelmetlen volt. Délben két óra. után. amikor megjött a műszakból elenged­te a fiát kerékpártúrára a srácokkal. Négyen indultak a somoskői várhoz. Máskor is megtették ezt az utat. Oda egy óra, vissza valamivel gyorsabban jöttek. És, ha két órát időztek a várban, a kör­nyéken, a romoknál, akkor is megjöttek világoson. — Most meg már elmúlt nyolc óra — zsörtölődött az apa — ilyenkor már régen ágyban volna a helye. Csak jöjjön haza. Ez volt az utolsó kirándulása a nyáron . . . Nemcsak ezen a nyáron. Kilenc órakor az anya sír­ni kezdett és kiállt az erkély­re, onnan figyelte az utat: mi­kor tűnik fel a fia. Nemsoká­ra megjött a, másik három szülő is. A négy fiú sehol. — Én nagyon rosszat sejtek — fakadt sírva ismét az édes­anya. — Egyszerűen elcsavarog- •tak,, mert azt hiszik, hogy nagy fiúk, mert már tizen­négy évesek. Az apa egyenesen neheztelt fiára, amiért nem nézhette meg a tévét. Igaz, nem is volt kedve hozzá, mert egyre in­kább a gyerek járt a fejében. Százszor is végigmérte a nagyszobát, amikor kopogtat* tak. A három fiú állt az ajtó­ban, lehorgasztott fejjel és nagyon-nagyon bánatosan. — És ő? — sikoltott az anya, aztán összeesett és csak az orvos térítette, magához. Az apa keményebb'volt. : — Mi történt vele? L — Meghalt . 1 Kimondani könnyebb a szót, mint meghallani. A tör­ténet látszatra nagyon egysze­rű volt. Somoskőről indultak hazafelé, közben elszakadt az egyik kerékpár lánca. Vissza­ballagtak a faluba és kerestek egy szerelőt, aki azután any- nyira megjavította a láncot, hogy elindulhattak vele las­san, óvatosan hazafelé. Csakhogy az idő elrohant, rájukesteledett. Mindig vá­lasztottak magúk közül irá­nyítót, szervezőt,- aki vezette a túrát. Mindig mást, hogy valamennyien megtanulják a módját, hogyan kell az igazi túrát irányítani. Most Bandi volt a főnök, akire hallgattak. Ez megállapodás volt közöt­tük. Bandinak ez volt az első igazi túrája, ö hajtott elöl. a többiek utána. És hátul Péter, mert neki nem volt lámpája. Úgy okoskodtak — sajnos roskzul —, hogy elöl fontos a fény, hogy a szemből érkező járművek vezetőit kell figyel­meztetni. Mindent megtana­kodtak, a bal oldali sávban haladtak, szorosan az út mel­let, sőt Bandi időnként az út­padkán hajtott, ahol ezt a padka minősége megengedte. A többiek hűségesen követ­ték. Péter is, akinek nem volt lámpája, de még macskaszeme sem elöl, hogy valami jelt ad­hatott volna az érkező jármű vezetőjének. A fiúk csattanásra lettek fi­gyelmesek és egy elnyújtott, hosszú sikolyra. A mentő el­vitte Pétert. Azt mondta: „semmi srácok, már jobban érzem magam!” Aztán jött a rendőrség és a helyszínelő főtörzsőrmester közölte a szomorú hírt: Péter a mentőautóban meghalt. Bel­ső sérülések . . . Deháf hogyan történt a ha­lálos végű baleset? Erre keresték a választ a helyszínelők. A személygépko­csi vezetője azt mondta, hogy már messziről jól látta a gye­rekek kerékpárjának lámpáit. Szemből nem volt forgalom. Fékezett, mindig ezt teszi, ha járművek érkeznek vele szem­ben. Olyan hatvan kilométe­res sebességgel mehetett _ és magában megszámolta a lám­pákat. — Világosan emlékszem, arra gondoltam, hogy a há­rom kerékpárost kikerülöm, jó messzire és visszatérek a jobb oldali sávba, az útpadka mellé. így is cselekedett és csat­tant valami a kocsija elején. A főtörzsőrmester megvizs­gálta a kerékpárt. Nem volt rajta lámpa. Világos a hely­zet. *A személygépkocsi veze­tője ösztönösen cselekedett. A harmadik lámpa elhagyása után visszavette a volánt jobbra és akkor ütközött Pé­terrel. Lehet, hogy látta a negyedik kerékpárost is, de a cselekvési idő olyan rövid volt, hogy az egész kép nétn jutott el a tudatáig.. Előbb cse­lekedett, és úgy, ahogy ő el­tervezte. Ami más esetekben jó, az most tragédiához vezetett, dé nemcsak a gépkocsi vezetője volt a hibás, hanem az édes­apa is, aki megvette a kerék­párt lámpák nélkül. „Minek az, sötétedés után úgy is itt­hon a helyed”. Tévedett! Akadt egy helyzet, amikor sötétedés után kellett volna hazatérnie fiának . . . —r. (Folytatjuk) Szocializmus | Viták ÉS áhfiták ' Az utóbbi években külföl­dön mindenütt vita folyik a forradalmi harc és a szocialis­ta építés tapasztalatairól, to­vábbá arról, hogy a tanulsá­gok miként alkalmazhatók a forradalmi élcsapat gyakorla­tában. Ami a legszembetű­nőbb: az imperializmus ideo­lógusai soha nem sajnálták és ma sem sajnálják az energiát a szocializmus elleni küzde­lemre. Ennek a harcnak egyik legfontosabb irányát az jel­lemzi, hogy megpróbálják be­feketíteni az új társadalom ta­pasztalatait, kétségbe vonják azok értékét. Az efféle kísér­leteknek se szeri se száma, kezdve 1917-től'. napjainkig. • Ma, amikor a Szovjetunió átlépte a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom .61. év­fordulójának küszöbét, a szo­cializmus burzsoá kritikusai számára- már kényelmetlen dolog egyszerűen letagadni a szovjet tapasztalatot. Most, amikor a szocializmus oly­annyira különböző országok­ban győzött, nehéz lenne e tapasztalat hatásának föld­rajzi korlátozottságáról is be­szélni. ' Ellenfeleink már arra is hajlandók, hogy elismerjék — kifejezésükkel élve — a szocializmus meglevő modell­jének hitelességét azon orszá­gok számára, ahol létrejött: hajlandók elismerni, hogy ok­tóber volt századunk egyik legnagyobb eseménye. Ami vi­szont a'jelent illeti... Az imperializmus ideoló­gusai előálltak egy elmélettel, ameiynek értelmében a mai kapitalista világban a hely­zet még a viszonylag, közeli múlthoz képest is annyira megváltozott, hogy a jövő, el­sősorban a fejlett kapitalista országok jövője már nem a forradalmi szocializmus útja­in keresendő. Sőt, egyes elmé­letekben még azt is lehetsé­gesnek tartják, hogy orszá­gukban a távoli jövőben megjelenik valamiféle, szocia­lizmus, pontosabban szólva a szocializmus elemeinek, a ka­pitalizmussal való bizonyos kombinációja. Szerintük azon­ban semmi esetre sem lehet beszélni ' ugyanolyan típusú szocializmusról, mint ami­lyen már létezik, a reakciós pártok és szervezetek cselek­vési szabadságát nélkülöző szocializmusról. Jellemző, hogy nemcsak a burzsoá ideológusok, hanem a szociáldemokrácia is tesz hasonló kísérleteket arra, hogy elvonja a tömegeket a régi és az új világ közötti döntő választástól. A szociál­demokrácia eszmei fegyvere a „demokratikus szocializ­mus” elmélete, amelyet ré­gebben, a húszas években a „harmadik út” elméletének, később pedig, a háborút kö­vető években a „harmadik erő” elméletének neveztek. Elsősorban a kispolgári ré­tegek körében ma is gyakran felbukkannak olyan szocia­lizmuselméletek, amelyek lé­nyegüket tekintve inkább a kapitalizmus liberalizálásá­hoz hasonlatosak. Szerzőik, bármit mondjanak is, volta­képpen a régi társadalom ma­gántulajdonosi alapjának sérthetetlenségét hirdetik, csupán a legszembeötlőbb, egyértelműen negatív olda­laitól szabadítják meg. Márpedig tarthatatlan min­den olyan kísérlet, amely a töke világában végbement „legújabb változásokra” hi­vatkozva próbálja „megindo­kolni” a szocialista perspektí­va elutasítását. A különböző országok marxista tudósai mélyrehatóan vizsgálják a tőke világában kialakult mai helyzet sajátosságait. Meg­győzően bizonyítják, hógy noha a kapitalizmus, fejlődé­se valóban tömegesen szült olyan jelenségeket, természe­te elvben nem változott. A kapitalizmusnak megmarad­tak a régi alapvető ellentmon­dásai, amelyek az utóbbi idő­ben még jobban elmélyültek. Tévedés lenne azonban azt állítani, hogy ebben a hely­zetben a kommunista pártok­nak, a munkásosztálynak nem kell elgondolkozniuk a szocia­lizmusért vívott harc új út­jairól és formáiról. Lenin sza­vaival : „A társadalom és a hatalom szerkezetében vég­bemenő változások mindig megkövetelik a forradalmá­roktól harci stratégiájuk és taktikájuk tökéletesítését”. Hasonlóképpen helytelen lenne azt állítani, hogy a szo­cializmusnak, a szocializmus építésének konkrét formái, az új társadalom konkrét ar­culata Ny ugat-Európa, Ameri­ka országaiban (vagy az af­rikai, ázsiai, latin-amerikai országokban) azonosak lesz­nek azokkal a formákkal, amelyek a Szovjetunióban, vagy más szocialista orszá­gokban léteznék. A szocializmusért küzdő, vagy a szocializmust ténylege­sen már megvalósító erők hadállásainak bővülésével óriási mértékben gazdagod­nak a tapasztalatok. KGRMI a minőség védelmében Szőnyegek statikus terhelése Hazánkban már a múlt szá­zad nyolcvanas éveiben meg­alakult ^ Magyar Technológi­ai Intézet, mely elsőként vizs­gálta az ipari termékek minő­ségét. Ennek jogutódja az 1952-ben alakult KERMI — Kereskedelmi Minőségellenőr­ző Intézet. Cipőtalp tartósságának vizsgálata ÉVENTE 6000 VIZSGÁLAT A minőségellenőrzés: fo­gyasztói érdekvédelem. S mi­vel az élelmiszerektől kezdve az iparcikkeken keresztül na­ponta sokféle közszükségleti vagy tartós fogyasztási • cikket vásárolunk, a KERMI munká­ja is rendkívül összetett. Az intézet a vendéglátóipari ké­szítményeket éppúgy minőség- vizsgálatnak veti alá, mint a bútort, a textiltermékeket, a cipőket, a különböző gumikat, műanyagokat, a mosógépeket, centrifugákat, gépjárműveket, a mezőgazdasági kisgépeket, a rádiókat és magnókat. A Belkereskedelmi Minisz­térium rendeleté érteimében a ruházati cikkek többségének kivételével a fix és maximált árú termékeket előzetes minő­ségi vizsgálatra kell beküldeni a KERMI-hez. Ennek a köte­lezettségének az ipar és a bel­kereskedelem, importáruk esetében pedig a külkereske­dőin»« általában eleget tesz, s nemegyszer olyan cikkeket is ellenőriztetnek, melyek vizs­gálata ném lenne kötelező. Ez megnyugtató a gyártó, a ke­Szakítóerő-vizsgálat reskedelem és a fogyasztó szempontjából is, mivel így a reklamációk nagy része meg­előzhető. A szabadáras termékekből is előzetes vizsgálatra kell be­küldeni a viszonylag magas árkategóriájú cikkeket és az olyan készítményeket, melyek az élet- és vagyonbiztonság, valamint egészségügyi szem­pontból fontosak. PANASZ A CIPŐKRE A vizsgálatok igen összetet­tek és mindenre kiterjedőek. A szöveteknél például végez­«fosri tanácsadó BEDOLGOZÓK FIZETETT SZABADSÁGA K. Ottóné pásztói olvasónk közel tíz éve dolgozik bedol­gozóként, fizetett szabadságot azonban mind ez ideig nem ka­pott. Más vállalatnál ugyan­csak bedolgozóként foglalkoz­tatott ismerőseitől hallotta, hogy náluk megkapják a fi­zetett szabadságot. Valóban van olyan jogszabály, amely ezt előírja, kérdezi olvasónk. Jogszabály eddig is volt, annak alapján azonban csak szerződésben meghatározott feltételek esetén lehetett fize­tett szabadságot adni. A be­dolgozók foglalkoztatásáról legutóbb új rendelet jelent meg, amely szerint ez évtől kezdve az eddigieken túl azok a bedolgozók is jogosultak évi tizenkét munkanap alapsza­badságra, akik nem a bizto­sítás szabályai szerint vannak foglalkoztatva, ha az előző naptári évben elért teljesít­ményük alapján számított ke­resetük, havi átlagban az öt­száz forintot eléri. Az alapszabadságon felül pótszabadság is jár a bedolgo­zónak. Ehhez azokat az éve­ket kell számításba venni, amelyekben a teljesítés alap­ján számított kereset évi ösz- szege a hatezer forintot elér­te, illetve az azt megelőzően munkaviszonyban töltött éve­ket. Az így összeadott évek minden két éve után egy nap pótszabadság jár, de az évi, tizenkét munkanap pótszabad­ságot nem haladhatja meg, az évi összes fizetett szabadság napjainak száma tehát hu­szonnégy napnál több nem le­het. A szabadság idejére az előző naptári évben elért ke­reset figyelembevételével szá­mított átlagkeresetet kell. fi­zetni. Az 1978. december 23- án hatályba lépett új rendel­kezés szerint a kollektív szer­ződéshez függeléket kellett készíteni. A függelékben meg­határozott szabályok szerint pedig a bedolgozókat a kere­setük és a bedolgozói munka- viszonyban eltöltött idejük alapján év végi részesedés is megilleti. Üj szabály az is, mely szerint azokat az éveket, ‘amelyekben a bedolgozók évi munka­bére a hatezer forin­tot elérte, a munkaviszony megszűnésekor a munka­könyvbe is be kell jegyezni. KORÁBBI NYUGDÍJ VISSZAKÉRÉSE P. Sándor diósjenöi olvasónk nyugdíját a nyugdíjasként el­ért keresete alapján pár éve emelték fel, az ez évben el; rendelt nyugdíjemelések így reá nern vonatkoztak olyan mértékben mintha semmit sem emeltek volna. Kérheti-e; hogy a nyugdíjemeléssel megnövelt régi nyugdíját ad­ják vissza, kérdezi olvasónk. A kérelem előterjesztésének és teljesítésének törvényes akadálya nincs. Az a nyugdí­jas ugyanis akinek a koráb­bi nyugdíjrendszerben meg­állapított nyugdíját, a nyug­díjazás után szerzett szolgá­lati idő, illetőleg a nyugdíjas­ként három év alatt elért ke­reset alapján újabb rendsze­rű nyugdíjra cserélték át, kér­heti a korábbi nyugdíj emelt összegben való visszaadását. A kérelmet a törzsszámra hi­vatkozva közvetlen a nyugdí­jat folyósító szervnek kell megküldeni. Ez lehet a nyug­díjfolyósító igazgatóság, de lehet más szerv is. A nyugdí­jat folyósító szerv, a kére­lem alapján határozatbarf dönt akkor, ha a visszakért nyug­díj összege magasabb mint a jelenleg folyósított nyugdíj, és értesítést küld, akkor ha az esetleg kevesebb lenne. Ez esetben ugyanis visszacseré- lésre nem kerül sor. Dr. J. S. nek szakításpróbákat, ellenőr­zik az anyag összetételét, a fo­nás sűrűségét, azt, hogy ho­gyan reagál a színtartósság a fényre, nedvességre és mosás­ra. Bár az utóbbi évek köny- nyűipari rekonstrukciója lehe­tővé tette a textil- és szövet­ipari termékek minőségének javulását, nem mondható el ez viszont sajnos, a cipőipar ké­szítményeire. Az élelmiszereknél elsőrendű szempont az anyagösszetétel, a zsír és a hús aránya, a készít­mény színe. A bútoroknál el­lenőrzik többi között az össze­építés minőségét, a lábazatot,’ a polcok, ajtók használhatósá­gát és a kárpitosmunka mi-, nőségét. . A megelőző ellenőrzéseken kívül a KERMI rendszeresen látogatja a bolthálózatot — évente általában 2000 keres­kedelmi egység kerül a „mik­roszkópjuk” alá. Minden év­ben országos ellenőrzést tar­tanak három-négy megyében — ezeken általában részt vesz­nek a megyei kereskedelmi felügyelőségek és a megyei népi ellenőrzési bizottságok képviselői is, utóbbiak jobban ismerik ugyanis a helyi adottságokat. A KERMI szű­rőjén szinte alig-alig csúszzik át olyan termék, mely ne fe­lelne meg a kívánt minőség-, nek. MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JEL Az Országos Piackutató Inu tézet felkérésére a KERMI vizsgálja a Kiváló Áruk Fóru­mára benevezett árukat és fi­gyelemmel kíséri minőségük további alakulását. Ezenkívül az intézet önálló KERMI-ta- nusító védjeggyel látja el azo­kat a termékeket, melyeknek minőségét ellenőrizte. Hozzá­vetőlegesen eddig 80—90 ter­mék viseli ezt a megkülönböz­tető jelet, mely biztonságot ad a gyártónak, a kereskedelem­nek és a vásárlónak egyaránt^ á. f. j NÖGRÁD m, 1979. június 20., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents