Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

Csillogó fekete lemezeken.;.

— HÁROM ÉVEN belül világsztárunk lesz.” — mondták sokan a cennes-i MIDEM fesztivál előtt. Akkor ez csak bizakodás volt, de az első üzleti tárgyalások, illetve szerződéskötések után, úgy tűnik, valóság.

A magyar szórakoztató zenei hanglemezgyártás ugyanis — ezt a MIDEM sikere csak jelezte — az utóbbi egy-két évben megkezdte a felzárkózást a méltán világhírű komolyzenei hanglemezgyártásunk mellé, s ma már a nemzetközi elismerés kapujában áll. Ezt a tényt igazán csak akkor értékelhetjük és érthetjük meg, ha felidézzük a jelenlegi eredmények előtörténetét.

Tulajdonképpen a nulláról kellett kezdeni, mert Magyar- országon 1951-ig még nagyipari hanglemezgyártás sem volt. Az első korszerűnek mondható mikrobarázdás lemez is csak 1958-ban jelent meg, az első sztereofelvételek pedig 1962- ben. Akkor, amikor külföldön az új szórakoztató zene a jazz, a musical, a rock and roll és a beat már régen virágzó hanglemezipart hozott létre. Nálunk abban az időben, az ötvenes évek szűk levegőjében a szórakoztató zene mostohagyermeknek számított és csak néhány, a bécsi operett világát idéző, stílusát'folytató tánczenei lemezből illetve operett- és magyarn óta-felvéte- lekből kínáltak szűkös választékot a könyvesboltok.

A szórakoztató zenében jelentkező nagy robbanás — a beatmozgalom — azonban hamarosan nálunk és éreztette hatását és a hatvanas évek első felében egy, az eddigitől merőben eltérő ifjúsági kultúra kialakulását eredményezte. Lemezkiadásunkban a változások alig tükröződtek, noha a fiatalság éles kritikával követelte kedvencei elismerését, akiket nem csak koncerten, de lemezfelvételeken is szívesen hallgatott volna. A beatmozgalommal együtt

ugyanis felnőtt egy új nemzedék, mely nagyobb zsebpénzzel több szabad idővel rendelkezett és új kedvericei- vel határozottan szembeszállt az idősebb korosztályokkal. A fogyasztásba is mind inkább bekapcsolódott volna, de igényeit a hanglemezgyár képtelen volt kielégíteni. Igaz ebben nemcsak szemléleti tényezők játszottak szerepet, hanem az is, hogy a lemezek préselése albérletben folyt a villamosszigetelő és műanyaggyárban. A korszerűtlen Rot- tenbiller utcai stúdióban állandó volt a zsúfoltság, a kész matricák egy részét Svédországban csináltatták, a kazettákhoz szükséges felvételeket pedig Svájcba kellett szállítani és a raktározást is csak egy budapesti templom alagsorában tudták megoldani. A borítókat pedig még 1975- ben is kézzel ragasztották.

Nem csoda, hogy a hatvanas évek második felében is sok volt a panasz; az új kedvencek — Illés, Omega, Metró, Koncz, Zalatnay, Kovács — lemezeit nem mindig lehet kapni, az új felvételek késve és kis példányszámban jelennek meg. Előállt az az egyre inkább feloldhatatlan, megoldást sürgető paradoxon: kialakult, egy új szórakozási forma; mellyel a kiszolgáló apparátus, így a lemezgyártás, nem tudott lépést tartani.

A változás 1968-tól kezdődött. A gyártási, vállalati feltételek ugyan nem sokat javultak, de a vállalat új vezérkara felismerte, hogy a felnőtt és fiatalabb korosztályok ízlése végképp elszakadt egymástól, s a javuló anyagi viszonyok mellett a lemezvásárlási kedv is ugrásszerűen emelkedett. Az új helyzethez jobb szervezéssel nagyobb hozzáértéssel, rugalmassággal igyekeztek igazodni, s ennek köszönhető, hogy hamarosan jazzlemezek, kazetták, a pop- fesztivál dalai, népzenei felvételek, verslemezek is megjelenhettek, a lemezborítók tetszetőssé váltak, és ami néhány éve még elképzelhetetlen volt, Koncz Zsuzsa Szerelem című albumából 100 000 példányt adtak el. Sőt az énekesnő 1973-ban, Magyarországon elsőként beléphetett a lemezmilliomosok táborába, időközben, 1971. augusztus 11- én a Vörösmarty téren megnyílt az első magyar hanglemezszalon, ahol a szórakoztató zene, a popzene kedvelőinek külön sarkot rendeztek be. Az üzletben visszamenőleg is a lehető legnagyobb választékot biztosították, ennek ellenére országos viszonylatban továbbra sem tudták az igényeket sem mennyiségi, sem minőségi szempontból kielégíteni. Az ok egyszerű: Magyar- országon még mindig nem működött önálló hanglemez- gyár.

EZÉRT A LEGNEVEZETESEBB év a magyar hanglemezgyártás történetében 1976. Ekkor épül fel Dorogon a régen várt gyár, mely lehetővé teszi, hogy a vállalat ettől kezdve saját hasznára és kockázatára önálló gyártási, nagykereskedelmi és kiadói tevékenységet folytasson. Az eredmény bámulatos. Már a következő évben 100 millió forint a vállalati haszon, ami az 1968-as 9 millióhoz képest valóban „mammutnyereség”. Jut belőle stúdiófejlesztésre, bátrabb kezdeményezésekre, kockázatvállalásra is. De itt adjuk át a szót dr. Erdős Péternek, aki 1968 óta dolgozik a vállalatnál, s nem kis szerepe van a jelenlegi eredmények elérésében.

„Jelenleg az országban kb. 600 helyen (szakboltokban, áruházakban, könyvesboltokban) árulnak lemezeket. Egy

évben átlag 120-féle újdonsággal jelentkezünk. Ezek között 30 popzenei, 8 operett-, 5 népzenei és 10 magyamóta- nagylemezzel. Nagykereskedelmi raktárunkban pillanatnyilag is 600 címből áll a választék. Három évvel ezelőtt még hihetetlennek tűnt, hogy egy nagylemezből 50 000 példányt adunk el. Ma már van olyan lemezünk, melyből 150 000 példány kelt el, sőt a külföldi eladást is beszámítva nem egynek a példányszáma a negyedmillióhoz közelít.

A vállalatnál a szórakoztató zenei lemezeket ma már két márka is reprezentálja. A Qualiton a régebbi és a cigányzene-, magyarnóta-, illetve operettfelvételek fedőneve. A Pepita márka pedig a rock-, beat-, pop-, disco- és tánczene gyűjtőfogalma”.

Egy nemrégiben végzett felmérés szerint az ifjúság zenéje — a popzene — a szórakoztató zene modem irányza- mának 50 százaléka. A szórakoztatózene modern irányzatai ma már önálló iparággá nőtték ki magukat. Külföldön nagy konszernek, mammut- váÚalatok tartják kezükben az irányítást és diktálják a piacot. Az új ipar ma már nemcsak a lemezgyártást foglalja magába, de egy sor járulékos tevékenységet is. A lemezek elkészítését minden esetben komoly piac- és keresletkutatás, reklámhadjárat, menedzselési munka előzi meg. Nálunk mindezt az alapok megteremtése után csak most kezdték el kifejleszteni. Nemrégiben hangmérnökök jártak az angolszász országokban, hogy a helyszínen tanulmányozzák a fejlettebb felvételi technikát, a szakma előttünk eddig rejtve maradt fortélyait. Az idén ugyanis befejezik a Rottenbiller utcai és a MAFILM lemezstúdiójának a korszerűsítését is, s a jövő fél évtől kezdve már a legkényesebb igényeket is kielégítő, világszínvonalú felvételek készítésére nyílik lehetőség. így a vállalati háttér lassan adott lesz a nagy tervek véghezvitelére, s néhány előadónk külföldi népszerűsége lehetővé teheti a világpiac meghódítását.

AZ 1978-AS ADATOK szerint a külföldi eladási listákon az Omega a legnépszerűbb, de nyomukban ott van az LGT, Skorpió és a MI- DEM-en sikert aratott Fonográf, Szűcs Judit, Neoton, Koncz Zsuzsa, Katona Klári is. Hogy közülük kerül-e ki a világsztár, vagy ma még ismeretlen új tehetségek bukkannak fel, ezt nem tudjuk. De a feltételek megteremtő- désével minden remény megvan arra, hogy az állom valóra váljon.

Sebők János

' A budapesti Vigadó újjáépülő palotáját mutatja be Gábor István A Vigadó története című könyve. A Vigadó majdani újbóli megnyitása a budapesti és az egész magyar zeneélet nagy ünnepe lesz, mint ahogyan nyolcvan éven át ez a palota volt a színhelye a régi' Budapest zeneélete kiemélkedően emlékezetes eseményének. Sőt, .ha a korábban e helyen állott Redo- ute-épületet is számítjuk, 110 év zenei eseményeit kell emlegetni, amint azt a kitűnő könyv szerzője is teszi.

Igen, a régi Duna-soron kiépült utcasor közepén 1833- ban készült el a hajdani Vigadó épülete, a Redout, Pollack Mihály tervei szerint. Ez is nevezetes, épület volt. Például az 1848-as országgyűlés képviselőházának székhelye. Buda 1849. ostromakor pusztult el, a várvédő Hentzi tábornok ágyúitól.

A Redout helyreállítására már a romantika jegyében került sor Feszi Frigyes tervei alapján, másfél évtizeddel pusztulása után. Ez időtől nyolc évtizeden át itt zajlik Budapest társadalmi és közéletének jelentős része, s természetesen a zenei életnek is egyik központja. Falai között

A Vigadó

hangversenyezett, többek között, Liszt Ferenc, és Richard Wagner, zongorázott Brahms, gordonkázott Pablo Casals. Itt ünnepelték 1867-ben a megkoronázott Ferenc Józsefet, bálok, politikai megmozdulások színhelye, s például az illegális párt kulturális műsorainak otthona. A kor valamennyi Budapesten járt nagy művésze megfordult itt.

Gazdag és színes a Vigadó története 1865-től 1945-ig, amikor is romboló bombatalálat érte. Olyannyira az, hogy arra gondolhat az ember, összefoglalható-e egyáltalán egyetlen könyvben? Ezt a kérdést Gábor István is felteszi magának. Nyilvánvaló, reménytelen vállalkozás volna mindazon események és személyek puszta fölsorolása is, amelyek

története

itt zajlottak, illetve akik megfordultak és koncerteztek a Vigadóban. Válogat tehát a könyv, s igyekszik a legnevesebb, legemlékezetesebb személyeket, eseményekét fölidézni.

Először a régi Redoute épületről szói, amelynek első híres vendége 1833 novemberében id. Johann Strauss volt. 1848. július 11-én pedig a forradalmi országgyűlést tartották az épületben, többek között Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc szólt ekkor a közönséghez. Ez az első vigadó, amely természetesen vidám mulatságoknak is színhelye, tizenhat évig állt.

Izgalmas lenne követni a Vigadó újjáépítésének és megnyitásának valamennyi fontosabb eseményét. Gábor István meg is teszi könyvében. Ehelyett csak azt említjük, hogy például Than Mór,

8 NÓGRÁD - 1979. június 17., vasárnap

Kiváló pedagógus

A legkisebb gyerek

Kiváló pedagógus kitüntetést kapott az idei pedagógus* napon Farkas András. A Balassagyarmaton élő tanár és festőművész Abaúj megyében, Abaújszinán született 1920* ban. A Képzőm űszeti Főiskolán 1944-ben fejezte be tanulmányait 1946-ban kezdett tanítani Nagyikállón, a Szabolcs Vezér Gimnáziumban raizot, ábrázoló geometriát és művészettörténetet. Balassagyarmaton 1947. szeptember 1-tól tanít Volt tanár a Balassi Bálint Gimnáziumban. a tanítóképzőben, a Szántó Kovács János középiskolában. 1970-től ismét a Balassiban tanít rajzot, műalkötáselemzést és műszaki rajzot.

Ezúttal sok évtizedes tanári munkásságát ismerték el a magas pedagógiai kitüntetéssel. Indokolt a kérdés: milyennek látja a képzőművészeti nevelést napjaink iskoláiban ?

— Sokkal fejlettebb körülmények között oktatjuk most a rajzot, kivéve engem, akinek rajzterme sohasem volt — jegyzi meg. — Az általános iskolákban is sok szakképzett, nevelő tanít és jó a tanterv. Ennek ellenére, vannak még fehér foltok a vizuális kultúrában, amelyeket elsősorban a rajzot tanító pedagógusoknak kell eltűntetniük.

Lotz Károllyal együtt 27 freskót készített az épület számára, a művészi alkotások közül több a megnyitás után készült el. Igen figyelemreméltóak az épület szobrászati díszei is. Feszi Frigyes alkotásáról hosszú időn át nem ült el a vita, nemcsak az építészeti stüust, a Vigadó akusztikáját is érték bírálatok. Utóbbi valóban rossz volt.

Részletesen ír. Gábor István azokról a híres művészekről, külföldi zenekarokról, világjáró zongoraművészekről, a világ nagy énekeseiről, hegedűművészekről, gordonkásokról, híres karmesterekről stb., akik a Vigadóban megfordultak. Színesen szól a táncmulatságokról, bálokról, előadásokról, kiállításokról, ugyancsak korabeli tudósítások, beszámolók alapján. Gazdagon dokumentált az a fejezet is, amely a Vigadó szerepét mutatja be a munkásmozgalomban.

Végül, de nem utolsósorban

a Vigadó második újjáépítéséről szól. Ez azonban már a Vigadó történetének jelen történetéhez tartózik. Az értékes könyvet korabeli metszetek és fényképek teszik kellemesebbé.

(Zeneműkiadó, Budapest, 1978.).

Tóth Elemér

Farkas András: Lfbalegel tetők

— Miben határozná meg a

legnagyobb gondot?

— Talán a legnagyobb nehézség abban van, hogy ma már kellően nem művelt emberek bizonyos előképzettséR nélkül nehezen értik meg a modem művészeteket. Olyan változások történtek, melyeket nem tud magáévá tenni az átlag néző. Magyarországon, szerintem, az 1970-es években következett be különösen nagy törés a műalkotások és a nézők kö'.ött. értetlenül távoznak a táratokról az emberek.

— Milyen -célt tűzött személy szerint maga elé a fehér foltok csökkentésére?

— Közismert, hogy én a realista festészet híve vagyok, ami nem jelenti, hogy idegen számomra az absztrakt művészet. A két irányzatnak párhuzamosan kell még hosszú ideig haladnia. Azt a célt, hogy a dolgozó embert a maga sajátos környezetében mutassam be, s azt a tiszteletet, amelyet az itt élő emberrel és ezzel a tájjal kapcsolatban érzek, a magam részéről csak realista módon tudom megoldani. Szinte a népművészet mestereinek a nyelvén szeretek beszélni, mint például Benedek Péter parasztfestő, hogy megértessem mondanivalómat a nézővel. Legnagyobb tisztesség számomra az,

I ha ezek közül az úgynevezett egyszerű emberek közül valaki szól elismerően amun1 r

káimról. fi yenkor úgy érzem;

legalább részben eleget tettem annak a parancsnak, amelynek értelmében ennek a paraszti osztálynak az érdekében cselekszem, hiszen engem ez bocsátott utamra. Minden atyámfia földműves volt, kilencen születtünk, heten élünk és én vagyok a legkisebb gyerek.

Farkas András rengeteget rajzol kint a mezőkön. Tájat, embereket.

— Készülök; a szeptember 16-án nyíló salgótarjáni kiállításomra, amelyet a megyei művelődési központ üvegcsarnokában rendeznek. Kicsit életműkiállításnak is szánom e tárlatot. Sok olaj és rajz lesz, mert a rajzot szeretem talán a legjobban.

Szereti diákjait, az iskola,’ a tanítás nélkül nehezen tudna élni.

— Ilyen jó tantestületben tanítani öröm volt idáig is — mondja. — Szeretem ezt a megvénhedett iskolát, amely most van megújulóban. Nem érzem nyűgnek a tanítást. Boldogság számomra az ifjúsággal való találkozás. Tanítok, művelem a kertem földjét, mert kell, hogy érezzem a kapcsolatot ily módon is a földdel, rajzolok, festek, mert ez számomra a megnyilatkozás formája. Ügy érzem, mint pedagógus, nem éltem hiába, sok rajzot tanító tanítványom van.

(te)

Bencze József:

Szaladj bárányfelhő

Szaladj bárányfelhő, szaladj ifjúságom, gonddá tornyosulni esős délutánon.

Titokba szeretni Csák Erzsébet téged, fogyva-gyarapodva élni az egészet.

Ebédnek megtenni a fejes kosárba, ezüst kanál csókom fényesülne szádban.

Karomba fölkapni s vinni fütyörészve s angyalnak megtenni egy darabka égre.

Ügy uralni téged, mint a Nap a Földet, holtig megmérkőzni véled az örömben!