Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
1 Világ proletárjai, egyesüljetek! NÓGRÁD / AZ NÓC ft A O MSCvEl aiZOTIfrÁGA ÉS A MCCfil' .‘uftU XXXV ÉVF., 140. SZÁM ARA: 1.60 FORINT 1979 IÜNIUS 17., VASÁRNAP Kádár János vezetésével hétfőn párt- és kormányküldöttség utazik Bulgáriába ' Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Bulgáriába utazik, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának meghívására. (MTI) n szovjet—amerikai kapcsolatok pozitív fejlődése igen nagv fontosságú Két mankagyűlés, vacsora és pohárköszönlők a bécsi csúcson BECS Az MTI tudósítói jelentik: A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak elvi kérdéseivel foglalkozott Leonyid Brezsnyev és James Carter szombat délelőtti első találkozóján. Leonyid Brezsnyev a megbeszélésen aláhúzta, hogy a Szovjetunió vezetése, az egész szovjet nép azt kívánja: a szovjet—amerikai kapcsolatok legyenek a béke és a széles körű együttműködés kapcsolatai, amelyek hosszú időre szóló távlatokat vesznek számításba. A Szovjetuniónak nincsenek ellenséges szándékai az Egyesült Államokkal szemben — hangoztatta Brezsnyev. — „Országunk nem keres a maga számára valamiféle előnyöket, vagy főlényt az Egyesült Államok rovására egyetlen területen sem” — mondotta erről az SZKP KB főtitkára. Az állítólagos „szovjet fenyegetésről” szóló kijelentések, azok a kísértetek, amelyek harcias szándékokat igyekeznek a Szovjetuniónak tulajdonítani, nem egyebek koholmányoknál, amelyek azok kezére játszanak, akik ellenségeskedést akarnak szítani, össze akarják egymással ugrasztani a Szovjetuniót és az 'Egyesült Államokat. Brezsnyev felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államokban növekszenek a katonai kiadások, s aláhúzta, hogy e kiadások növelése, a fegyverkezési verseny szitása nem az államok biztonságának növelését eredményezi, hanem épnen annak ellenkezőjét. A két ország, s a többi állam biztonsága megszilárdításának reális útja a katonai szembenállás szintjének csökkentése. James Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok bízik abban: jó kapcsolatokat tud fenntartani a Szovjetunióval a béke fenntartására alapozva, mindkét ország, s a világ minden népe érdekében. Carter állást foglalt amellett, hogy fel kell kutatni a nukleáris fegyverkészletek lényegesebb csökkentésének lehetőségeit, az ilyen fegyverek gyártásának korlátozására, majd teljes eltiltására vonatkozó lehetőségeket. Ugyanakkor azonban, mint ahogy azt a szovjet delegáció körében megállapították, az amerikai elnök lényegében arra törekedett, hogy igazolta, az Egyesült Államoknak a fegyverzetek felhalmozására és korszerűsítésére foganatosított intézkedéseit. Az amerikai elnök megállapította, hogy a Szovjetunió, és az Egyesült Államok közötti versengés egyes összefüggései, amelyek véleménye szerint a jövőben is folytatódnak majd, bizonytalan- sági tényezőt jelentenek a nemzetközi életben és kölcsönösen aggasztják a két országot. Állást foglalt amellett, hogy ezért jelöljenek meg hatékonyabb intézkedéseket az amerikai—szovjet kapcsolatok fejlesztésére, pontosabban határozzák meg azokat a célokat, amelyek közösek a két ország számára. Mindkét részről aláhúzták, hogy a siovjet—amerikai kapcsolatok pozitiv fejlődése igen nagy íontosságú mind a szovjet és az amerikai nép érdekei, mind pedig a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása szempontjából. Azt a reményüket fejezték ki, hogy a két ország vezetőinek jelenlegi találkozója betölti majd szerepét ebben. A tárgyalások során kinyilvánították: a Szovjetunió, és az Egyesült Államok, függetlenül attól, hogy számos kérdésben eltérő álláspontot foglal el, szilárd és konstruktív együttműködésre tülekszik a különböző területeken az egyenlőség, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása és a kölcsönös előnyök alapján. Leonyid Brezsnyev és James Carter véleménycserét folytatott az e célhoz vezető gyakorlati utakról. Ä megbeszélésen Leonyid Brezsnyev mellett részt vett Andrej Gromiko külügyminiszter, Dmitrij Usz- tyinov honvédelmi miniszter, Konsztantyin Csernyen- ko, az SZKP KB titkára és Nyikolaj Ogarkov marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. (Folytatás a 2. oldalon) Űttörő olimpikonok Salgótarjánban. Tudósítás a 6. oldalon. (Bábel László fotómontázsa) \ Torny ai-kiállítás Salgótarjánban Kemerotóbuh jártak Hazaérkezett a megyei pártküldöttség Tegnap, egyhetes testvéri, baráti tapasztalatcsere-látogatás után hazaérkezett Keme- rovóbói a Nógrád megyei párt- és munkásküldöttség. A négytagú delegáció tagjai — mint arról hírt adtunk — testvér- megyénkben az anyag- és energiatakarékosságban eredményesen alkalmazott módszereket tanulmányozták az itthoni hasznosítás lehetőségeinek megteremtése céljából. A küldöttséget Devcsics Miklós, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára vezette, tagjai voltak: Bíró József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Ma- ruzs József, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Dósa Ferenc, a rétsági járási pártbizottság első titkára. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. A Csongrád és Nógrád megyék közötti kulturális kapcsolat erősödése jegyében Tornyai János festőművész kiállítása nyüt meg tegnap Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában. A korábbi években néhány Nógrád megyében élő képzőművész mutatkozott be a Csongrád megyei közönségnek, mai vásárhelyi művészek gyűjteményes tárlatát láthattuk Nógrádban. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumnak ez a kiállítása azonban az eddigieknél is jelentősebbnek ígérkezik, hiszen általa a magyar művészettörténet egyik nagy alakja életműválogatásával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Tornyai János (1869—1936), a magyar kritikai realista festészet egyik jelentős alakja halála előtt a róla elnevezett múzeumnak, szülővárosának ajándékozta művészi hagyatékát, 600 festményt és 400 grafikát. Ezer műből mintegy félszáz festményt láthat a kiállításon Salgótarján közönsége. A válogatás és a kitűnő, világos rendezés Dömötör János érdeme. Neki köszönhető, hogy a viszonylag „kevés” mű a teljesség benyomását kelti, abban az értelemben, hogy Tornyai János gazdag életművének legkiemelkedőbb szakaszait áttekinthetően szemlélhetjük. Ezen túl, néhány kiemelkedő képével is találkozunk [például Juss (tanulmány), Bús magyar sors (tanulmány), Gémeskút, Csokorkötő (tanulmány), Szentendrei parkrészleit stb.J. A magyar paraszti sors ihletett ábrázolójának úgyszólván egész életművét végigkíséri Juss című képének kialakítása, az alföldi paraszti nyomorúság e megrázó dokumentumának létrehozása. A kiállítást Szabó G. László, a Csongrád megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg, a közönség körében párt-, állami és társadalmi szerveink képviselői is jelen voltak. A kitűnő tárlat — az idei képző- művészeti kiállítási program egyik kiemelkedő eseménye — július 1-ig várja a közönséget. II változások ritmusa K ézenfekvő logikai kapocs fogta egybe az ország- gyűlés nyári ülésszakának napirendjét, hiszen az 1978. évi költségvetés végrehajtásának tapasztalatai, valamint az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat olyan tárgysorozatot alkotott, amelynek sokféle eleme közös. Közös elsősorban olyan értelemben, hogy a gazdálkodás mikéntje — fegyelme, ésszerűsége, következetessége, szervezettsége — folyamatosan növekvő szerephez jut nemcsak a termelőágazatokban, ha-. nem társadalmi tevékenységünk minden területén. . Ezt igazolta egyébként a két törvényjavaslat vitájában szót kérő képviselők véleménye is, akik tények sorával bizonyították, jelentősek a tartalékok, a kiaknázatlan fejlődési lehetőségek. A miniszteri expozék, a felszólalások legfőbb vonása — leegyszerűsítve — a változások ritmusának vizsgálata volt, azaz a parlament tanácskozása a teendők fölismerése és a cselekvés közötti gyakran jelentős időbeli eltérést, ennek hátrányait, következményeit elemezte. Ha úgy tesszük fel a kér-, dést, hogy a tavalyi gazdálkodásnak vannak-e kedvező változásokról tanúskodó jegyei, akkor habozás nélkül felelhetünk igennel. A költségvetési befizetések valamelyes növekedése több területen a termelésnövekedés egészének a termelékenység javulásából történő fedezése, a termék- szerkezet korszerűsítésének némely biztató eredménye, a tanácsi gazdálkodás — 100 milliárd forint állt rendelkezésünkre — kiegyensúlyozottsága, jó néhány más tényezővel egyetemben támasztja alá ezt az igent, ha azt akarjuk megismerni, hogy az előbb említett — s a hozzájuk hasonló — kedvező változások megegyeznek-e a tervezett mértékkel, összességükben létrehozták-e azt, amit a társadalom várt, akkor megint habozás nélkül felelhetünk, csakhogy sajnos, a nem hangzik el válaszként. S mert a gazdálkodási tapasztalatok egyben a további feladatok meghatározói is, érthetően most azt hangsúlyozták a nyári ülésszakon; a kedvezőtlen jelekből okulni kell. Gazdálkodásunknak vannak olyan visszatérő elemei, melyeknél könnyen felfedezhetjük a célok és cselekedetek közötti összhang hiányát. A tervezettnél 15 milliárd forinttal többet fordítottak a szocialista szektorban beruházásokra, a számítottnál sokkal nagyobb mértékben bővültek a készletek, s ennek ellenére — vagy éppen ezért — nem sikerült javítani a kivitel és behozatal egymáshoz viszonyított arányán. Ugyanakkor az egy esztendővel korábbihoz képest 7,8 százalékkal többet költöttek társadalombiztosítási kiadásokra, vállalatok jelentős csoportja hajtott végre olyan bérfejlesztést, melyet a későbbiekben nem fedeztek teljesítmények, nem igazoltak a gazdálkodási eredmények. Ha most szembesítjük a pozitív és negatív jelenségeket, be kell látnunk: párhuzamos létük hosszabb távon megengedhetetlen, mert keresztezi a társadalom érdekeit. Ez utóbbi, a társadalmi érdekeltség érvényesítésének igénye diktálta azt az új törvényt is, amelyet az állami pénzügyekről fogadott el az országgyűlés nyári ülésszaka. Eddig nem volt olyan átfogó, magas szintű jogszabály a gazdálkodás e terepe dolgainak rendezésére, mint amelyet most jóváhagytak. S még inkább jelentőssé válik e lépés, ha hozzátesszük: az állami pénzügyek mögött valójában mindennapjaink sűrű szövevénye áll, a banki munkától, a hitelezéstől, a vállalatok fizetési fegyelméig — amivel elég sok gond akad —, a költségvetési tevékenység korszerűsítéséig. Az új jogi keretek olyan formát alkotnak, amit hatásosabban használhatunk a megváltozott gazdasági, gazdálkodási körülmények közvetítésére, ha kell, ösztönzésre, ha kell, kényszerítésre. Mindkettőre szükség van. Ismét egy példa: tavaly a vállalatok száz forint értékű társadalmi terméket harminc fillérrel nagyobb ráfordítással hoztak létre, mint egy évvel korábban, s így a ráfordítás teljes összege 85,90 forintra emelkedett. A csekélységnek látszó harminc fillér mögött olyan tények sorakoznak, mint az élőmunka és az állóeszközök pazarló hasznosítása, az anyagok és az energia célszerűtlen földolgozása félkész és késztermékké, a műszaki fejlesztés kamatainak a vártnál kisebb mértéke, az árrendszer tökéletlen működése. Igaz, a figyelmeztető tényekkel szemben bíztató eredmények is állnak, hiszen sikerült fenntartani a lakásépítés magas színvonalát; a költségvetés az egészségügyi és a szociális intézmények fenntartására 16 milliárd forintot — 15,3 százalékkal többet, mint 1977-ben adott ki. Ugyanakkor szűkült a vállalati költségvetési támogatások köre; 203 ezer négyzetméterrel bővült a kiskereskedelem üzlethálózatának alapterülete stb. Ám hiba lenne hallgatni arról, hogy mindezek ellenére .egyre élesebben mutatkoztak meg a várt és' tényleges teljesítmények közötti távolságok a gazdasági szervezetek munkájában. .Éppen az előbbi miatt nemcsak érthetőnek, hanem egyenesen indokoltnak kell tartanunk — az országgyűlési tanácskozás anyagának ismeretében — a parlamenti vita stílusát, a nyersebb fogalmazást, a gondok fölmutatását.' A szót kérők egyöntetűen azt hangsúlyozták, hogy lehetőségeink jóval nagyobbak, mint amit a változások eddigi tényei tanúsítanak, azaz: a változások ritmusát kell gyorsítanunk, az irányítás körében éppúgy, mint a termelőhelyeken. Az állóeszközök nem megfelelő kihasználtsága, a szerződéses fegyelem lazaságai, a döntések meghozatalának von- tatottsága, a vállalati költség- gazdálkodás alacsony színvonala egyaránt azt mutatja,' hogy sok az olyan tartalékunk; melyek kamatoztatása nem követelne befektetéseket, ám körültekintést, szervezést, alapos mérlegelést annál inkább igényelne. V annak elkerülhetetlen konzekvenciái a gazdálkodási tapasztalatoknak — elég itt hivatkozni az árrendszer, a termelői és a fogyasztói árak szükségszerű módosítására — s ezek terhét) viselni kell. A teher azonban könnyíthető, célratörő cselekvéssel, a társadalmi érdekeltséggel egyező határozott lépésekkel a termelés és a felhasználás minden részterületén. \
