Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
Számítógép-m ű v észet A technika évszázadában, «mikor a gépek az élet minden területén éreztetik hatásukat, szinte magától értetődő, hogy a művészetek sem maradhatnak teljesen érintetlenül a technika befolyásától. Ennek folyományaként kialakulóban van a számítógép-művészet, amelynek produktumai az utóbbi években bebocsátást nyertek a múzeumok, galériák hagyományos, művészeti alkotásai közé, s fölkeltették a szakértők és a műkereskedelem figyelmét is. Annak megértéséhez, hogy milyen módon tudnak számítógépek művészi alkotásokat létrehozni, a hagyományos felfogástól eltérő móeren kell az alkotótevékenységet szemlélni. E szemlélet szerint az alkotófolyamat nem más, mint meghatározott jelek bizonyos rendszer szerinti kiválasztása és kombinálása. A kiválasztás és rendszerezés munkája természetesen az emberé marad, a kivitelezést azonban itt már a számítógép végzi el. A művész tehát kiválasztja az elemeket — azaz programot állít ösz- sze —, az elemek elrendezésére megadja az előírást, a kivitelezés pedig már a gép dolga. Félig-meddig művészi motívumokat, művészi alkotást lehet létrehozni azáltal is, ha a megfelelően kiválasztott és a számítógépbe betáplált alapmotívumot variálja a gép. A gép munkáját a művész többféleképpen is befolyásolhatja menet közben, például azzal is, ha azt a megfelelő időpontban leállítja. Ma már arra is van mód, hogy a gépnek egyfajta „rögtönzőképességet” kölcsönözzenek, mégpedig úgy, ha egy ún. véletlen generátorral kapcsolják össze. E „házasság” révén megszülethetnek a némi „fantáziával” rendelkező számítógépek. Képünkön: Egy meglehetősen egyszerű, számítógép alkotta grafika. A komputer a képet egy megjelenítő készülék képernyőjére „rajzolja fel”, vagy rajzoló-, illetve nyomtatókészülék segítségé-/ vei adja közre. Új mezőgazdasági repülőgép A különféle rendeltetésű repülőgépek óriási családjának kissé mostohán kezelt „robo- tos” tagja a mezőgazdasági repülőgép. A repülőgéppel végzett munkákat két alapműveletre lehet visszavezetni: a szemcsés, illetve ponszerű anyagok szórására, valamint a folyadékszórásra, vagy permetezésre. A repülőgépnek, mint mezőgazdasági munkaeszköznek fő előnye a gyorsasága, termelékenysége és gazdaságossága. Működése a talajtól független, tehát ún. taposási kárt nem okoz. Víz felett, erdős és mocsaras területeken szinte pótolhatatlan. A szélesebb nyilvánosság előtt alig ismert, hogy milyen nehéz a mezőgazdasági pilóta munkája. Más járművel ellentétben a repülésben a lassú mozgás a legveszélyesebb. A mezőgazdasági gépekkel csak 65—100 kilométeres óránkénti sebességgel lehet repülni, és ami a veszélyt növeli, a repülési magasság legtöbbször csak 1,5—4 méter. Pontosan tartania kell a vezetőnek az előírt kijelölt irányt, figyelnie kell a zavaró légáramlatokra, a felbukkanó akadályokra, fákra, gémesku- takra, elektromos távvezetékekre, távírópóznákra stb. Természetesen egyidejűleg állandóan ellenőrizni kell a motor működését, a tüzelő- és kenőanyag fogyását, a leszórt szerqgse, illetve folyadéktartály ürülését. A szóróberendezést pontosan a kijelölt terü- letsáybaii kell bekapcsolnia, de a talaj teljes beterítésénél a szél hatását is már lehetőleg előre számításba kell vennie. Rossz talajú, szükségkifutópályákon, mezőcsíkokon kell rövid, gyors fel- és leszállásokat végeznie, napjában sokszor ismétlődően. A jó mezőgazdasági pilóta ért a mezőgazdasághoz, sőt néhány társtudományban, pl. a rovartanban is van némi jártassága. A mezőgazdasági repülőgépeknél olyan műszaki megoldásokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a rövid fel- és leszállási úthosszát az alkalmi, rossz talajú kifutópályán. Fontos követelmény, hogy a gép sárkánya, és főleg a futóműve jól ellenálljon, a napközben sokszor ismétlődő fel- és leszállásokból eredő igénybevételnek, ugyanakkor a szerkezeti részek könnyen ellenőrizhetők és javíthatók legyenek. A gép hajtóművének különösen munkabírónak és ellenállónak kell lennie, hiszen a talaj feletti repüléseknél a levegő a szokottnál erősebben szennyezett, a naponta sokszor végzett felszállás során ugyanakkor a motorból pedig a maximális startteljesítményt kell kivenni. A permetlét, illetve szemcsés anyagot magába foglaló tartályt a pilótaüléstől elkülönítik, sőt újabban a tartály konténerrendszerű, tehát leszálláskor gyorsan cserélhető. Kénünkön a legújabb lengyel gyártmányú mezőgazdasági repülőgép. Tudomány — technika Hurrikánok a Jupiter bolygón Amint ismeretes, március 5-én a Voyager—1 űrszonda Jupiter-közelbe ért, a legutóbbi hetekben csodálatosan részletgazdag felvételeket készített a bolygóról. Ezek között sok olyan is akad, amelyen a híres Vörös Folt nevű képződmény jól felismerhető. Több mint háromszáz év óta tudunk ennek a különleges alakzatnak a létezéséről. Valószínűleg Robert Nooke (1635—1703) angol tudós, Newton kortársa és híres ellenfele látta első ízben ezt az ovális, 40 ezer kilométer hosz- szú és legalább 10 ezer kilométer széles foltot, amely a Jupiter déli féltekéjén helyezkedik el. Később Jean Dominique Cassini (1625—1712), olasz származású párizsi csillagász is leírta a képződményt és sokan ezért őt tekintik a valódi felfedezőnek, nem pedig Hooke-ot, akinek adataival kapcsolatban bizonyos kételyek merültek fel. Bregyi- hin, moszkvai csillagász éppen egy évszázaddal ezelőtt kezdett hozzá a Vörös Folt rendszeres tudományos tanulmányozásához. Szerinte az ő megfigyelései idején először csak egy fehér felhő mutatkozott. A folt ebből alakult ki. A felhő központi része fokozatosan mind vörösebbé vált és egyúttal egyre jobban elkülönült a környezetétől. A Bregyihin által megkezdett, s azóta is folyó kutatások alapján tudjuk azt is, hogy a Vörös Folt szélességi övezetében egy fehér fátyol is látható — talán éppen annak a felhőnek a maradványa, amelyet Bregyihin említett —, s ez a fátyol 1,9 évenként találkozik a folttal. Ilyenkor úgy veszi körül, mint egy folyó a szigetet. A fátyolnak ugyanis saját mozgása is van a Vörös Folthoz képest és időnként megelőzi azt, majd 1.9 év elteltével az ellenkező oldalról ismét beéri. A legutóbbi években végzett vizsgálatok szerint a Vörös Folt nincs nyugalomban. Kimutatták, hogy 90 napos periódussal oszcillációs mozgást végez az egyenlítővel párhuzamos irányban. Vagyis ebben az irányban időnként 1—2 fokkal is megnyúlik. Létezik továbbá egy 9 esztendős és jóval nagyobb, mintegy 10 fokra terjedő oszcillációja is. Végül megállapították, hogy van egy egészen rövid perió- dusú, 7—12 napos, harmadik, kicsiny, hasonló jellegű mozgása is. Mindezek az adatok azt mutatják, hogy a folt rendkívül dinamikus, „élő”, állandóan változó képződmény a Jupiter légkörében. Ahhoz, hogy ez a felhőszerűnek tekinthető alakzat legalább egy évszázadon át fennmaradhasson (de, ha a Cassini- és Hooke-féle megfigyelések is csakugyan erre a foltra vonatkoztak, akkor háromszáz éven át!), fel kell tételeznünk, hogy a Jupiter légkörének mélyén valamely állandó energiaforrás létezik. Ennek működésére vezethetők vissza az említett oszcillációk is. Sőt, legújabban már azt is megállapították, hogy a Vörös Folton belül mindig található egy 3000—3200 kilométer átmérőjű, örvénylő mozgásban levő .felhőoszlop is. A légkör gázai ebben az oszlopban emelkednek fel, majd egy bizonyos magasságban szétterülnek és olyan felhőzétet hoznak létre, amely a földi atmoszférában lebegő cirru- szokra emlékeztet. így jön létre maga a folt. A rávonatkozó modell szerint ugyanolyan képződményről van szó, mint amilyenek a földi trópusi ciklonok, ismertebb nevükön .a hurrikánok, vagy a tájfunok — csakhogy, természetesen, a Jupiter Vörös Foltja sokkalta nagyobb, mint bármely földi megfelelője. Az alapvető különbség egyébként nem a méretekben van, hanem abban, hogy a földi hurrikánok a nyílt óceánok fölött alakulnak ki, a Jupiteren pedig nyílt vízfelületek nincsenek. Sőt, szilárd felszín sincs: a légkör fokozatosan sűrűsödve megy át a bolygó „testébe”. A Jupiteren levő hurrikán alatt tehát mindenütt gázokat találunk. Valószínűleg ezzel magyarázható a mozgássebességben tapasztalható különbség is. Egy földi trópusi ciklon másodpercenként 5—10 méteres sebességgel vonul tova, a Jupiter Vörös Foltja azonban legfeljebb csak 2,5 métert tesz meg másodpercenként (tehát ez a képződmény sem kötött helyzetű, ha lassabban is mozog, mint az említett fehér fátyol!). Ilyen sebesség mellett a Vörös Folt körülbelül ötévenként járja körül a Jupitert. Eközben mindig új és új felhőoszlopok keletkeznek a folt nyugati oldalán és további energiát juttatnak a magasba. A régi oszlop pedig, mihelyt a folt keleti végére ér, fokozatosan feloszlik és megsemmisül. Egy-egy oszlop élettartama 40—60 napra becsülhető. A hurrikánmodellből következik, hogy a folt peremvidékén a gázok lefelé mozognak. így záródik be a kör. A Vörös Folt nem egyedülálló képződmény a bolygón. 1972-ben egy második, ámbár jóval kisebb foltot is sikerült felfedezni az északi félgömbön. 18 hónappal később a Pioneer—10 űrszonda le is fényképezte. Alakja és színe a nagy Vörös Foltéra emlékeztet. Egy évvel később, amikor a Pioneer—11 is megközelítette az égitestet, ez a kisebb folt már nem volt észlelhető. Így élettartama nem érte el a három évet sem. Remélhető, hogy a Voyager—1 missziója során további, új adatokat kaphatunk a Jupiter hurrikánjairól és esetleg még más, hasonló..képződményeket is sikerül majd felfedezni. Dr. Hédervári Péter A fizika sokat ígérő ága Az utóbbi évtizedekben a fizika egyik legdinamikusabban fejlődő ága kétségkívül a szilárdtestfizika. Ennék alapvető célkitűzése az atomokból, molekulákból, ionokból, elektronokból felépített, rendezett, vagy rendezetlen szerkezetű hétköznapi értelemben többé- kevésbé szilárdnak tekinthető anyagok tulajdonságainak a megértése, e tulajdonságok tudatos alakítása a gyakorlati felhasználás elősegítése céljából. A szilárdtestkutatás feladata az anyag tulajdonságait meghatározó törvényszerűségek feltárása, az észlelt jelenségek megmagyarázása. Annak megértése például, hogy mi az összefüggés a fémek villamos vezetőképessége és elektron- szerkezete között; hogy hogyan válnak egyes anyagok alacsony hőmérsékleten ellenállás nélküli szupravezetőkké; hogy milyen elektronszerkezet mellett alakulhat ki a félvezető állapot és ez az állapot miért érzékeny az idegen atomok egészen kis mennyiségeire'; hogy mi okozza az anyag mágnesességét és hogyan lehet befolyásolni a mágneses tulajdonságokat, és még nagyon sokáig lehetne ezeket a példákat sorolni. A szilárdtestfizika egyik legizgalmasabb és talán eddig a legeredményesebb hatásterületi érintkezése a magfizikával alakult ki. A neutronfizika módszerei, behatolván a szilárdtestfizikába, az új felismerések egész sorát hozták. A magmágneses rezonen- cia, a Mössbauer-effektus, a visszaszórás módszere stb. mind újabb és újabb lökést adtak a szilárdtestfizikának. De megfordítva, aligha fejlődhetett volna a gammaspektroszkópia olyan tökéletesre a magfizikában, ha például a szilárdtestfizika nem produkált volna aktivált nátriumjo- did egykristályokat, és később germanium-, szilícium- detektorokat, A gamma-; spektroszkópia eredményei visszahatottak például az ugyancsak magfizikusok által kezdeményezett aktivációs analízis fejlődésére. A bétaspektroszkópia szakemberei olyan eszközökkel ajándékozták meg a szi- üárdtestfizikusökat és -kémikusokat, mint a korszerű foto-elektronspektrométerek. A szilárdtestfizikusok sikerei a szupravezető anyagok fejlesztésében jó szolgálatot tesznek a plazma-és a részecskefizikusoknak. De Igen intenzív kölcsönhatás alakult ki a kémia és a szilárdtestfizika között is. E kérdések nyomában számos, ’ az ipari gyakorlat számára hasznos eredmény fejlődött ki. Képünkön; Le- nin-díjjal tüntették ki a Litván Tudományos Akadémia félvezetők kutatásával foglalkozó intézetének az igazgatóját, Juras Pozhelát, a különlegesen nagy frekvenciájú félvezető generátorok létrehozásáért. Madárszálló a Hortobágyon A Hortobágyon mindig történik valami. Nyáron lovasnapokkal, hídivásárral, délibábbal csábítják oda a romantikára vágyó turistákat, de ez a vidék máskor sem szűkölködik az eseményekben. Ahogy nyáron a turisták serege lepi el a vidéket, tavasz- szal és ősszel a hortobágyi halastavakon szállást és élelmet kereső madarak népes csapatai ütnek tanyát. A Hortobágy nemzetközi hírű madárrezervátuma jórészt az ottani mesterséges halastavaknak köszönheti létét. Ezek a hol feltöltött, hol lecsapolt*ta- vak és környékük adnak élelmet és fészkelőhelyet agázló- és vízimadarak nagy tömegének, s szinte minden hazánkban előforduló madárnak. A madárvilág élete alkalmazkodott a halastavak működési ritmusához, s miként ez az Élet és Tudomány április 6-1, 14. számában olvasható, bizonyos fajok a lehalászás, mások a tavak szárazon állása idején keresik fel a Hortobá- gyot,, Ab hoz,., .-„ hogy ez r „együttélés” az- ember és a madarak között fennmaradjon, s a madarak a réti sastól a fekete gólyán át a récék, lu- dak, cankók seregéig sokáig otthont találhassanak a Hortobágyon, az embernek is alkalmazkodnia kell. Meg kell őrizni a tavak háborítatlanságát. s a halgazdaságok működését is a lehető legjobban a madarak igényeihez kell igazítani. Képünkön: a gémtelepen, nagyszámban fészkelnek a bakcsók. Lánctalpas „Zerge” P. Gillo olasz feltaláló és alpinista szenvedélyesen foglalkozik újfajta hegyi terepjárók szerkesztésével. Saját építésű, féllánctalpas motor- kerékpárjával nemrég több alpesi csúcsot hódított meg. Gillo új gépe — a „Camos- ció” (vagyis „Zerge”) nevű miniatűr terepjáró. A kétütemű, 35 lóerős motor hidraulikus meghajtással működik, ez mozgatja a lánctalpakat. A hidraulikus hengerek lehetővé teszik, hogy a két lánctalp függőleges irányban egymáshoz képest több mint egv méterrel magasabbra vagy alacsonyabbra kerülhessen, s ez eléggé jelentős akadályok leküzdésére is módot nyújt. A „Zerge” sorozatgyártása valószínűleg hamarosan megkezdődik. AZ ANTARKTISZ TITKA A kutatók új, fontos lépést tettek a jeges kontinens — az Antarktisz titkainak felfedezésében. Egy új, fúróberendezés alkalmazásával 410 méter mély és 25 centiméter széles nyílást tudtak fúrni a jégkéregben. Nem lehetetlen, hogy a jégkéreg alatt primitív életformák léteznek. AKAR NYUGODTAN EBÉDELNI? Egy párizsi étteremben mindent elkövetnek azért, hogy a vendégek nyugodtan, a felesleges stresszhatások elkerülő; Röviden sével ebédelhessenek. Ezért az étkezőhelyiségekben nyugágyakat is felállítottak, hogy a vendégek ebéd közben jobban érezzék magukat. A VITORLÁZÓ JÉG Az alaszkai McKínley-he- gyen rendkívüli jelenséget lehet megfigyelni, a hegy csúcsát és oldalát borító jég az év különböző időszakaiban változtatja színét. Időnként vörös, máskor barna, vagy zöld. A kutatók megállapították, hogy ezt a színváltozást mikroszkopikus nagyságú növények okozzák, amelyek a csaknem az egész világon elterjedt moszatok primitív csoportjához tartoznak. A PÉNZES DETEKTÍV A dortmundi Ernst Schulze nyugdíjas detektívnek a pénzgyűjtés a szenvedélye. Néhány évtized alatt 40 000 bankjegyet gyűjtött össze a világ 313 országából — természetesen egyik sem érvényes. J NÖGRÁD — 1979. május 13., vasárnap 11
