Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
Öt és fél eeer kötetet számlál a Volán 2. számú Vállalat salgótarjáni telepén létesített könyvtár. De túl a könyveken harmincféle napilap, illetve folyóirat, s majdnem kétszázötven hanglemez áll a művelődni, kulturálódni kívánó dolgozók rendelkezésére. Maász Nándorné, a könyvtár vezetője elmondta, hogy félezer olvasója van a könyvtárnak, amely az év hátralevő részében tovább növekszik. Büszkék rá a diósjenöiek Alig történt meg az ünne- ■pélyes átadás, máris mindenki otthonosan mozog Diósje- nőn, az új, ötmillió forintért épült egészségügyi, gyógyítást szolgáló minibirodalomban. A házigazdák —, mert többen is vannak — büszkeséggel és a tulajdonosi érzéssel szólnak. Az épület valóban szép, újszerű formáját a NÓGRÁD- TERV egyik tervezőmérnöke Tamási István adta meg. Bucsánszki József gyógyszerész, aki már közel húsz éve látja el a betegeket ebben a faluban mindenféle gyógyszerrel, pirulákkal, igazán büszke az új munkahelyére: — Nem' kell a felírt recepttel sokáig járkálni. Kijön a beteg az egyik ajtón, a másikon be és már meg is kapja a gyógyszert. — Hasznosnak, és úgy érzem a megyén kívül is követendő példának ajánlhatjuk ezt a beruházást — mondja Guth József, a megyei gyógyszertári vállalat igazgatója. — Legalábbis a gyógyszertári vállalat szempontjából, mert így fele költséggel jött létre, mintha önállóan csináltuk volna. A fogorvosi rendelőben a legmodernebb felszerelés, kellemes és jó ízléssel megválasztott a falak festése, a pa- •dozat színe. Igazán nyugtató. A fogfájás kínzó érzését most már dr. Babindák Elvira fogorvosnő, a diósjenőieknek helyben is megszűnteti. Fiatal, kedvesen mosolyog, igazán megnyugszik az ember, biztosan szívesen ülnek majd orvosi székébe fiatalok és idősebbek. — Tényleg nem veszélyes egy foghúzás — nyugtat meg, amint beszélgetünk. — Ez egy jól felszerelt rendelő, lesz majd röntgen is és akkor mindent elvégzünk helyben. — Első munkahelye? — Mondhatnám azt is, de egy ideig Nézsán helyettesítettem. Pesti születésű vagyok, azt hiszem megbarátkozunk, tetszik nekem ez a környék. Az új egészségügyi létesítmény legbelső helyiségét dr. Bódi István körzeti orvos kapta. Az ő birodalmába a fogorvosnővel közös várón át vezet az út. Ez a helyiség is, meg a következő is, színes romhányi csempeburkolatot kapott. A kezelő asztalán receptek, a faliszekrényben műszerek, minden a helyén, azt is mondhatnánk: kezdődhet a rendelés. — Szerdán reggel ma is kezdjük. Tudom, hogy várnak a betegek — mondja a mosolygós arcú „doktor bácsi”. — Nyíregyházáról jövök. Amikor először utaztam ide, mindjárt négy meglepetés ért. Sorolni kezdi: — Szép tavaszi vasárnap érkeztem és mindjárt összebarátkoztam ezzel a Börzsönyhöz simuló községgel, aztán megtetszett a takaros, tiszta házak sora, az új rendelő és nem utolsósorban az volt kedvem- revaló, hogy kedvesen fogadtak. Az átadást követő órákban már mindenki tudja, idejöttek és falubeliek egyaránt, hogy hatan adtak Itt Diósje- nőn — egymásnak találkozót. Egy gyógyszerész, egy fogorvosnő, egy orvos, egy modernül felszerelt új létesítmény, a gyógyítás nemes szándéka és egy falu közössége, amely mindezt meg is akarja becsülni. Kő-Szabó Imre Tanácstagok kozott Nem fárad, ha értelmét látja... Nemrégiben, a megyei tanács ülésén, több példa is elhangzott — pro és kontra — a tanácstagi munka értelméről, a közhasznú, társadalmi, közösségi célokat tekintő gyakorta jelentős egyéni áldozattal is együttjáró tevékenység vonásairól. Volt, aki így vélekedett: tanácstagjaink egy része kifáradt, hiszen szokatlanul hosszúra nyúlt a tanácsi ciklus, és sokan bizony mintha a „kiöregedés” jeleit mutatnák. Volt más vélemény is, amelyet a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának jelenlevő képviselője hangsúlyozott: a tanácstagok nagyon nagy többségére az aktivitás, a közös munka szeretete jellemző országszerte. Milyen képet kap az, aki például a Salgótarjáni városi Tanács ülésén figyeli tanácstagjaink felelős munkáját? Melyik vélemény erősödik a tapasztalatok nyomán ; közömbösség, vagy élénk társadalmi aktivitás, problémaérzékenység jellemzi-e inkább a tanácstagokat? * A salgótarjáni tanács legutóbbi ülésén bőséges tapasztalat szolgált arra, milyenek a legmagasabb tanácsi fórumon, a tanácsülésen a város tanácstagjai. Visszahúzódó, vagy éppen ellenkezőleg — a téma, a napirenden szereplő kérdések iránt á lakosság képviseletében véleményt mondó közéleti emberek városatyáink? Nevezetesen mindenkit érintő kérdések, igazi közérdekű napirendek szerepeltek az ülésen: a város tavalyi gazdálkodásának eredményei, gondjai, az egészségügyi alapellátás helyzete Salgótarjánban. Mi jellemző például arra a zagyvarónai tanácstagra, aki a gazda, a felelős ember hangján szólt, milyen eredményeket értek el éppen a zagyvarónaiak, a helyi sportpálya korszerűsítésében, miként segítette három rónai tanácstag pénzügyi alapjával és társadalmimunka-szervezé- sének nyomán egy jelentősnek mondható „részfeladat” a 345 folyóméter vízvezeték megvalósítását. Csupáncsak Zagyvarónán, mintegy 2,6 millió forint értékű társadalmi munkát értek el tavaly — b erről érthetően büszkén szólt a tanács előtt a rónai képviselő. Aki nem próbálta, elképzelni is nehezen tudja, milyen munkát jelenthet egy- egy ilyen „kis” akció megszervezése. De sok embernek kell egyetérteni, egyetakarni ahhoz, hogy megépüljön az öntözőrendszer a sportpályán! „Fáradtan-fásultan” ezt nem is lehetne álérni. Nemritkán a lelemény, a szemfülesség is jellemzi tanácstagjainkat. Sportnyelven szólva — a jó helyzetfelismerés. Ilyen lehetett az, amiről ugyancsak a zagyvarónaiak számolhattak be a tanácsnak. Egy átépítés miatt a városban szanálásra került játszótér felszerelését úgy vették át, hogy egyúttal megkezdték egy újabb, rónai játszótér kialakítását is. Más kérdés lenne, hogy egyes tanácsi osztályok — gyakorta kerül szóba ilyen összefüggésben a sokat emlegetett műszaki osztály — nem mindenben és nem mindenkor tudják követni csupáncsak a tanácstagok által jelzett igényeket a kielégítésben? Akkor sem, ha ezek jogosak és sürgető feladatot tartalmaznak. Sőt. miként erre is ezen az ülésen volt példa — korábban már megígért munkák elvégzése marad el, vagy társadalmimunka-fel- ajánlás teljesítéséhez igényelt anyag késik többszöri sürgetésre is. Kétségtelen azonban — erről tanúskodnak az osztályok ügyintézését, forgalmát összesítő kimutatások —, hogy éppen a műszaki osztály a leginkább „ostromlott vár” a tanácson. De a. tavaszra beígért beszterce-lakótelépi gyalogátkelőhely-kijelölés mégsem várhat a: következő tavaszig, a járdaépítéshez többszörösen igényelt föld kiszállítása sem maradhat el mindaddig, amíg végül valóban elmegy a kedve a tanácstagnak nem csupán a társada,- mi munkától, amire magát ajánlotta, hanem a tanács- tagságtól is. Mégsem csak ez a jellemző tanácstagjainkra, sőt, a sokat és sokféleképpen kritizált tanácsokra és szakigazgatási szerveire sem. A köz iránti felelősség számos példáját nyújtja minden egyes testületi ülés. így történt ez legutóbb is amikor a gyermekkörzeti orvosellátottság nehéz kérdéséről szólva, többen is véleményt mondtak, sürgetve a mielőbbi, akárcsak részleges megoldást. Igazán megdöbbentő volt, amikor egy gyermekorvos tanácstag elmondta, hogy a hiányzó gyermekorvosok miatt a meglevők az optimálisnak tekinthető betegforgalom háromszorosát bonyolítják le. s hogy ő maga is csak nehezen tud társadalmi megbízatásának, .tanácstagi munkájának eleget -tenni. •» Gyermekek, öregek — tanácsi testületeink, tanácstagjaink rájuk gondolva mindig nagyobb felelősséggel szólnak, döntenek. Ez különösen jellemző a gyermekeket érintő ügyekre. Nem hiába jegyezte meg az egyik végrehajtó bizottsági ülésen valamelyik bizottsági tag, hogy Salgótarján, ha gyerekekről volt szó — a legtöbbet nyújtotta. Gyakran az erején felül is. Ugyanez a gondoskodás nyilvánul meg mostanában az öregek iránt. És ebbep, csakúgy, mint más közérdekű feladatban, tanácstagjaink újra csak az élen járnak. T. Pataki László Rugalmasság Népes társaság rajzik szét a múzeumtáj- házban. A fiatalok próbálják „belakni” a régi épületet: hangos szóval találgatják, mire is használhatták egykoron a többnyire már szúette alkalmatosságokat. A pitvarban felbámulnak a nyitott kémény öblös, sötét torkába — üres, nem lóg már ott füstre akasztott sonka, kolbász —, majd valaki fogadást ajánl. — Egy üveg sör annak, aki megmondja: hogyan hívják azt a sarokba támasztott micsodát, azzal az izével a végén! A felajánlott tét igencsak csekélynek bizonyul, hiszen kórusban felelik a jobbára falun felnőtt fiatalok: pemete! Egy rövid magyarázat következik a kétféle — egyszerű és úri — csizmahúzó használatáról, majd az idős gondnok a fiúkat visz- szacsábítja a tisztaszobába. — Jöjjenek csak, fiatalurak, van nekem itt egy eladó holmim. Tudom, érdekelni fogja magukat, keresik is manapság az effélét. A sarokba mutat, ott lóg a fogason egy pár, fényesre suvickolt, ropogós szárú csizma. — Aztán... mennyiért adná? — érdeklődik egy bátortalan hang. — Megalkuszunk. Elébb mondja meg, hogy kell-e, utána szó lehet az áráról is. — Az öreg a kérdezőre sandít, majd a lábát vizsgálja titkon. — Ügy nézem, pont jó lenne magának, meglehet ez negyvenkettes is. — Csakhogy én nagyobb lábon élek, bátyám, negyvenhármas a topánkám! Az öreg csak egy másodpercre lepődik meg. Nem hiányzik belőle a kereskedői szellem, rugalmas, mint a fogason incselkedő fényes portéka. — Annyi baj legyen, fiatalúr, hajazza az én csizmám száma a negyvenhármasat is. Csak vigye... — k — » » lfalahol ott kezdődött... M ár túl van az ünnepségeken. Gratuláltak neki a párt Központi Bizottságában, a munkahelyén, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szerszámkészítő gyáregységében, ahol Keill József, mint műszaki vezető tevékenykedik. Az örömeit vitte magával Görömbölyta- polcára, ahol megérdemelt pihenését tölti ezekben a napokban. Életének hatvanadik évét tapossa. Róla valóban el lehet mondani, hogy megjárta az élet iskoláját, fokról fokra emelkedett mindig feljebb. Lakatosként kezdte munkáját még a Rimánál. De volt tanuló a Szilágyi-udvarban, aztán dolgozott Budapesten, az Április 4. Gépgyár elődjénél. A többiről majd később. — Katonának 1940-ben hívtak be. Hadifogságba kerültem a Szovjetunióba. Vezetőim úgy ítélték meg, hogy jól dolgoztam, s így brigád- vezető lettem. De nagyon érdekelt a politika is. Antifasiszta iskolába kerültem. Valahol ott, az antifasiszta iskolában kezdődött az én politikai munkám, prooagandista- tevékenységem. Ott, ismerkedtem meg, inkább kezdtem ismerkedni a marxizmussal—leminizmussal. Egészen csekély alapom volt ehhez a politikához, azt is apámtól örököltem, aki vöröskatona volt a Magyar Tanácsköztársaság idején. Lehet, hogy ezért voltam fogékonyabb sok mindenre. S azok a politikai viták, amelyeket ott, a táborban az antifasiszta iskola egy-egy foglalkozása után folytattunk. Kié lesz a föld, ha felszabadul Magyarország; mit jelent az államosítás; mi az a munkás-paraszt hatalom; hol lesz a helye az alkotó értelmiségnek, de folytathatnám a sort. Persze mindezekre ma már. több mint harmincnégy év elteltével könnyű a választ megadni. De akkor még nehéz volt... Beszélgetés közben még sok szó esik a táborról. A hazaérkezés, ami a jő munka jutalma volt. Nem sokkal később Keill József az életben találkozott azoknak a tanoknak a valódiságával, amit ott. kinn. az antifasiszta iskolán tanult. Maga is beiratkozott a technikumba. Megszerezte az érettségi bizonyítványt. Levelező tagozaton a miskolci egyetemen folytatta tanulmányait. Mindez egy- egy- állomás a propagandista életében. De ha már itt tartunk, akkor tegyük hozzá azt is. hogy társadalmi munkában ellátta az MSZBT városi titkári teendőit, igazgatói funkcióba is került a vegyesipari vállalatnál, de hogy tovább tanítson, önmaga is tanult, elsőnek jelentkezett a marxista—leninista esti egyetemre. — Amikor hazajöttem a Szovjetunióból, itthon 1946- ban az úgynevezett Schön- herz-füzetek kerültek először a kezembe. Abból tanultam és tanítottam. De olvastam a Tőkét, az Anti Dürin- get és sokat tanultam Miskolcon az egyetem első éveiben. Azóta aztán, ahogy 1961- ben visszakerültem a kohászati üzemekbe, itt a gazdaságpolitikai kérdések, a szocializmus alapjai, a munkás- mozgalom alapjai című tanfolyamok vezetői vagyok. Immár huszonhat éve. A negyedszázados évfordulón nagyon boldog voltam. Akkor oklevéllel ismerték el munkásságomat. Most pedig, hogy , a párt Központi Bizottságában nagy tanítónk születésének 109. évfordulóján a Lenin-emiékplaketíet vehettem át, azt mondhatom, hogy egy propagandistának beteljesült minden vágya. Hosszú az idő. Huszonöt esztendő azt bizonyítja, hogy Keill József jő propagandista. — Háromféle módszerem van a tanításnál. Az egyik, hogy egy óra keretébe belesűrítsem az anyagot. Itt a lényegre kell tömi. Példával bizonyítani a lényeget. és mind’árt vitára bocsátani. A másik, mindig más-más hallgató késiül fel rövid vitaindítóra, s azt a hallgatók egészítik ki. Az összefoglaló az én dolgom. A harmadik ilyen módszer a spontaeni- tás. amikor szinte szabadjára engedem a hallgatók fantáziáját. arra azonban vigyázok. hogy az is lénvegre- törő legyen, az összefoglaló már megint a propagandista, tehát az én feladatom. Mivel az én csoportomba lakatosok, forgácsolók, szerkesztők és technológusok járnak, mindenképpen az aktualistára is törekednem kell. Hiszen a hallgatók összetétele mindig meghatározza nemcsak a témát, hanem a tanfolyam vezetési módszerét is. És akkor mindjárt szólnék a felkészülésről is. A módszertani anyag felhasználása mellett feltétlen ismernem kell a kötelező anyagot, a hozzá előírt olvasmányt, és szinte valamennyi segédanyagot. Más szóval: egy előadó, egy propagandista csak felkészülten állhat a szeminárium tagjai elé. Mivel Keill József rövidesen betölti születésének 60. évét. rokkantsága miatt nyugállományba vonul, ezért terveiről is szót váltunk. — A I>enin-emlékplakett nagy elismerés. Ez a kitüntetés csak serkent a további, még tökéletesebb munkára. Éppen ezért úgy dönöttem, hogy ha nyugállományba vonulok, a területi alapszervezetnél folytatom propagandistatevékenységem. Hiszen meggyőződésem, hogy érdemes az emberekkel foglalkozni. Lehet, hogy az ember Ytző. de, ha meggyőződtem arról, hogy akár a párttaggal, de a pártonkívülivel is megérttettem. hogy a munkásosztály csak akkor képes a vezetésre, ha politikában szakmailag felkészül. őszintén vallom, ha egv munkás, egv műszaki középkáder csak ott ül a tanfolyamon, nem is szól. nem is vesz részt a vitában, már ötvenszázalékos eredményt értünk el. Hiszen a tudatáig eljutott, ami a politikai for’alkozásokon szóba került. És a munkánkkal már elértük céljainkat. Nem frázisként. de elmondom: nagyok a feladatok, melyek előttünk állnak. Én úgy gondolom, hogv mi, propagandisták ezeknek a feladatoknak a megvalósítását a szín- vo..alasabb politikai oktatással szó1 "áljuk... Somogy vári László NÓGRÁD — 1979. május 13,, vasárnap 5
