Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

Favorit os párbeszédek II.

Startkőnél a IS uhu

'***".,: ->,g;. r -*«*"

Kutászkodjunk hát egy kicsikét azon az asztalon, amelyen a nagyoroszi Favorit Cipőipari Szövetkezet próba- gyártáson levő új termékeit mutatja be!

Nem hiába szánja az idei esztendőt a rákészjilésre a szövetkezet, 25-£éle új alap- modellt dolgozott ki eddig, s ezen belül megszámlálhatatlan variáns elképzelhető még — a belső kidolgozás, a szín, a díszítőelem milyetén- sége szerint.

S mindez négy kategóriában, amely azt a tudatos törekvést tükrözi, hogy minden évszakban szezonnak megfelelő terméket küldhes- senek az üzletekbe. Üjabb négy kategória állítható fel a felhasznált alapanyag szerint. Ezek szerint bőrszerű műbőröket, textilbéléses termékeket, textilalapanyagú lábbeliket és télre való nemezbéléses házicipőket készítenek.

— Kénytelenek vagyunk a változatossággal — mondja Lődi János telepvezető. — Tavaly 130 ezer párat adtunk el belföldön, idén 440 ezer párat szeretnénk. S, ha azt akarjuk, hogy lábbelink idén is, jövőre is keresett legyen, újdonsággal kell előrukkolnunk.

Egy fehér, lyukacsos kismamacipőt vesz kézbe:

— Ezt érdemes közelebbről is megnézni. Kismamacipőnek, munkacipőnek egyaránt megfelel, jól alkalmazható a vendéglátóiparban, a kereskedelemben. Tapasztalataim szerint munkacipőben nincsen elkényeztetve a piac. Többféle színben, sőt, farmervászon-változatban is készíteni tudjuk. Reményünk szerint ezzel jövőre berobbanunk a piacra!

— S mivel még?

— Alighanem a Bubu mo- kasszinnal is. Azok a kereskedelmi partnerek, akik eddig látták, azonnali üzletkötésre mutattak hajlandóságot. Sőt, a Fővárosi Cipőbolt kizárólagos értékesítési jogot kért rá! Bőrhatású műbőrből, puha talppal, természetes anyagú béléssel készült ez a mo- kasszin, nemcsak szemre tetszetős, hanem viseletnek is kényelmes. Ára a tőlünk megszokottan alacsony lesz.

Az újonnan tervezett lábbelik között egy félbevágott cipőtalp szerénykedik.

— Az se tévedésből került a nálánál előkelőbb társaságba — mutat rá a telepvezető. — Joggal kapott helyet az újdonságok között. Megbíztuk a Borsodi Vegyi Kombinátot, hogy kísérletezzen ki számunkra könnyebb, lyukacsos belsejű PVC-talpat. Munkájuk első eredménye ez a talpdarab. amit mutatóba küldtek Kazincbarcikáról.

Hasonló kapcsolat van kialakulóban a győri Grabo- plaszttal. Vevőnek ajánlkozott a szövetkezet a „tőkéspiaci minőségű”, exportból visszamaradt műbőrökre, amelyekből korszerű, a valódi bőrrel összetéveszthető terméket készíthetnének.

Az idén kikísérletezett termékek sorába tartozik a házicipő téli változata is. Maga-; sabb értékű e lábbeli, s külön előnye, hogy folyamatos piaci pozícióval kecsegtet. Mert, ha éppen nem kelendő

a könnyebb, szellősebb lábbeli, akkor piacra dobhatják a meleget, a télre valót.

S ami szintén újdonság magasabb sarokkal látják majd el a cipőfelsőrészeket Igaz, nem éppen olcsó mulatság ez, de várhatóan oly nagy mértékben emeli az áru kelendőségét, hogy megéri. Hiszen vevők lehetnek így rá a farmert viselő fiatalok is!

Ez az esztendő az anyagi és szellemi töitekezés éve Favoritnál. Műszaki fejlesztésre hárommillió forintot költenek az év során, bővítik a gépparkot, új szerszámokat vesznek. Jó néhány munkásukat szakmunkássá nevelték, hogy értő kezekbe kerüljenek a tervezői álmot megjelenítő rajzok. Mindezt nem mellőzhetik anélkül, hogy kockára ne tegyék a jövő évi biztonságos piaci elhelyezést.

Ami ezen a kis házi tér mékbemutatón látható, azt a tervezők alighanem el is feledték már. Mert új ötletek előtt keresik már a megváló sulás útját. Mi lenne, ha' női saru készítésére is vállalkoznának? S, ha szűrrátéttel díszítenék a házipapucsot?... S ha a vászoncipőkhöz hozzávaló szatyort, tarisznyát is kínálnának?. .. Micsoda nagy divat a vállra akasztható mindenféle, hátha az még a lábbelivel is harmonizálna!. .

Jó ötlet plusz gondos, szép kivitelezés plusz kis széria egyenlő piaci siker. Azaz az egyenleg bal oldaláról valami még hiányzik: az aktív kereskedelmi politika. A szövetkezet egyszer már saját bőrén érezte, mennyire tud hiánvoz ni... Szendi Márta

Tervszerűen foglalkoznak a szakmunkások utánpótlásával Pásztőn, az üvegipari Művek szerszám- és készülékgyárában. Az üzem saját tanműhelyében ismerkednek kezdetben a fiatalok jövendő szakmájukkal, a végzősök pedig már részt vesznek — idősebb szakemberek irányításával — a termelőmunkában is. Képünkön a harmadikos lakatosok, Oláh Károly, Lőke Tamás, Sidi Ákos figyelemmel hallgatják Sulyok Gyula szakmunkás irányító szavait. — kulcsár-fotó —

Munka és közéfetlsés*

Miért vannak a rács mögött ?

A PÁSZTÓI SZERSZÁMés készülékgyár forgácsolóüzemének kisebb és nagyobb teljesítményű, korszerű gépei között kiszakítottak egy kis részt, amit elzártak. Itt dolgozik a Munkácsy Mihály nevét viselő tíztagú aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett kollektíva. Tréfára fogva a szót, megkérdem a brigádvezetőtől: csak nem azért kerültek a rács mögé, mert nem férnek meg társaikkal.

— Erről szó sincs — tiltakozik Bozó János brigádvezető. — Olyan munkákat végzünk, amit a műszak végére nem tudunk mindig befejezni. Hogy ne kelljen ki- és berakodni, esetleg a félig megmunkált formákat elzárni, ezért sajátítottuk ki magunknak ezt a részt.

A kollektíva formalakatosokat tömörít magába, akik a végső műveleteket végzik a konzerves- és palackgyártó formák szerszámain és azok tartozékain. Nem is akárhogyan!

— Tavaly 127,8 százalékot értünk el, az idén az első negyedévben, ha jól emlékszem, akkor 131 százalékra tornáztuk fel teljesítményünket — érzékelteti munkájuk eredményességét a brigádvezető.

— Valószínű, azért tudtak ilyen szép eredményt elérni, mert laza a norma — vetem közbe, majd tudatos célzatossággal a következőket mondom : — Az járja, hogy a testre szabott normát csak 101, esetleg 102 százalékra lehet teljesíteni.

— Mi jól kihasználjuk a munkaidőt — szól határozottan a brigádvezető.

— Ennyi elég lenne a jelentős túlteljesítéshez?

— VAN OLYAN MUNKÁNK is, amit nálunknál gyengébb képzettségű szakmunkások is jól el tudnának végezni. Ugyanis a brigádban jól képzett szakemberek dolgoznak — öt fő érettségizett

— a kevesebb szaktudást igénylő munkát a megadott normaidőnél rövidebb idő alatt végzik el — indokol a brigádvezető.

— Kisujjunkban van a szakma minden fortélya — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth László.

Megalapozott ez a magabiztosság, vagy tartalmatlan dicsekvésről van szó?

— Az idén is selejtmentesen dolgozunk — mondja a brigádvezető. Ezt egészíti ki Tóth Laci: — Bozó János brigádvezetőnk országos versenyen kétszer nyerte el a Szakma ifjú mestere címet. Aztán elhallgat.

— Mondd tovább —, biztatják egyszerre többen a brigád tagjai közül. Kisvártatva így folytatja: — Én pedig hetedik lettem a lakatosok országos vetélkedőjén.

Az előbbiekből is látszik, hogy a brigád magabiztossága nem takar semmiféle önteltséget. Valószínű, ebben szerepe van az önmagukkal szemben támasztott igényességnek, s annak, hogy nyolcvan százalékuk törzsgárdatag, úgy ismerik egymást, mint önnön- magukat.

— Békétlenkedő, olyan, akinek semmi se jó, aki mindenért veri a port, nincs köztünk — vélekedik egyértelműen Tóth László. — De azt is megmondjuk egymásnak, ami nem tetszik. Nálunk ez a természetes.

— Mindenkinek mindenfajta munkát, a jót és kevésbé jót, a jobban, vagy gyengébben fizetőt is el kell végeznie.

— kapcsolódik újra a beszélgetésbe a brigádvezető. — Én például most sorjázom. Ez a munka nem kíván meg olyan szakképzettséget, mint amilyennel én rendelkezem.

— Rugalmasan megoldjuk a munkabeosztást is — folytatja az előbbi gondolatot Tóth László.

— Nem kell senkire se rádolgozni, nincs olyan köztünk, aki ellógja a munkaidőt — hangsúlyozza Szircsák László kétgyermekes édesapa, aki egy éve még a visontai külfejtésen dolgozott. Szeretném őt szaván fogni, ezért tőle azt kérdem: mi van akkor, amikor a brigád tagjai közéleti tevékenységet végeznek?

— Nem érinti a munkát, mivel a rendezvények munkaidő után kezdődnek — válaszol Szircsák László.

— Olyan előfordul, hogy tíz-tizenöt percre valamelyikük elmegy. Ennyi idő elég ahhoz, hogy megtegye a javaslatát a jutalmazásra, vagv a Kiváló dolgozó kitüntetésre. Ennyit kibír a brigád. Termeléskiesés nincs, mert mi dolgozunk helyettük is — bővíti az előbbi gondolatot a brigádvezető.

Ugyanígy cselekszenek, amikor a középiskolába járóknak gondjuk van, s egy kis időt el kell csípniük a munkaidőből.

Az önzetlenség, az egymás segítésének szép példája megmutatkozik a kezdeményezőkészségben is.

— Ránk nem kell erőltetni a brigádversenyt, a különböző vetélkedőket. Az első három között mindig ott vagyunk — mondja büszkeséggel a hangjában a brigádvezető. Szavaira egyetértő bó- lintás a válasz.

A MEGÉRTÉS A KRITIKUS önvizsgálódást és az új iránti igényességet is magában foglalja. Eddig is ez volt, a jövőben is ez lesz az éltetőeleme a többre és jobbra törekvő brigádnak. Nemcsak a munkában, hanem az emberségben és a közéleti megbízatások példás elvégzésében egyaránt.

V. K.

Szabadon világot jón

ÖTLETEK - VÉKA ALATT

Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és világoljék mindazoknak, akik a házban vannak — írja egy régi szerző.

A bölcsesség néhány újítás sorsával kapcsolatban is citálható. Nem a füstbe ment ötletekre gondolunk — noha megérnének nem is egy misét. Hanem elfogadott újításokra, amelyeket sikerrel alkalmaznak — egyetlen gyárban. Holott egy regimentnyi üzemben haszno6Íthatóak

volnának.

Miképp hatolhat át egy-egy ötlet a gyár falain, s terjedhet el szélesebb körben? Erre több mód is adódik. Akad becstelen is.

A salgótarjáni öblösüveggyár egyik szorgalmas újítója mesélt egy — alkalmasint korántsem egyedüli — esetet. Valamelyik üzem dolgozója munkahelyet változtatott. Tarsolyában magával vitte volt munkatársának egyik újítását, s mint saját kitalálmány- nyal, előállt vele az új munkahelyén. Ott — mivel használható volt — elfogadták a javaslatot és bevezették alMagánautósok kiképzése az ATI-nál

’ Felgyorsult ritmusú életünk, az egyre bonyolultabbá váló közlekedés, a napról napra sűrűsödő forgalom határozott, körültekintő viselkedést — defenzív vezetést — követel meg valamennyi jármű vezetőjétől. A helyes közlekedéstaktika elsajáttítatásá- ban jelentős szerep jut az alapképzéssel foglalkozó intézményeknek és oktatóknak.

Az autóközlekedési tanintézet három éve költözött új helyére Salgótarjánban a Karancs utcába. Az intézmény igazgatójának, Kővári Józsefnek tájékoztatása szerint az új épület vásárlása, modern szemléltetőeszközökkel —

diavetítő, magnó, 16 milliméteres mozgófilmek és az audiovizuális oktatáshoz szükséges egyéb szerkezetek — való felszerelése 4 millió forintba került. A gyakorlati tudnivalók elsajátítását 1200- as Zsiguli, illetve 105-ös Skoda gépkocsik segítik mind a salgótarjáni, mind a balassagyarmati iskolaközpontban. A rutinteendők begyakorlása 10 000, illetve 4000 négyzetméter alapterületű tanpályán történik.

Az ATI-ban a fő profilt a B kategóriájú gépkocsivezetők kiképzése jelenti, de emellett foglalkoznak autóbusz-vezetők, tehergépkocsivezetők oktatásával is. A magánautók száma egyre nő, s ezzel egyenes arányban gyarapodik a tanulnivágyók száma is. Idén körülbelül, 1450 —1500 új jogosítvánnyal rendelkező" ember ül a volán mögé; közülük az első negyedévben már 266-an tettek sikeres vizsgát.

Érdemes kezdeményezés indult négy-öt éve a kistere- nyei gimnáziumban, ahol a harmadikosok fakultatív

tárgyként az autóvezetést választják: a diákok a 17. születésnapjukon kézhez kaphatják jogosítványukat. Negyedikes korukban pedig kezelői vizsgát is tehetnek, s így az

érettségi bizonyítvány mellé hivatásos vezetői engedélyt kapnak. Ezt a képzési formát előreláthatóan 1980-tól kibővítik gépjármű-ügyintézői tudnivalók oktatásával is. Idén mintegy 50—60 középiskolás vizsgázik majd KRESZ- ből, műszakiból és gyakorlati ismeretekből.

Kővári József elmondotta azt is, hogy a jpvőben még nagyobb gondot fordítanak az oktatás színvonalának további emelésére és a régi jogosítvánnyal rendelkező motorosok, magánautósok, a „hétvégi” vezetők továbbképzésére, az évekkel ezelőtt tanultak felfrissítésére.

kalmazását. Ment minden, mint a karikacsapás. Néhány hónapig. Akkor ellenben a volt munkatársnak, a virtigli újítónak is mehetnékje támadt régi munkahelyéről, s épp abban az üzemben kötött ki, ahová az „álújító” szegődött. így csakhamar észrevette a plágiumot, s botrányt csapott.

Erkölcsileg elítélendő-e az ál újító magatartása? Kétségtelen. De a gyárnak — közvetve a gazdaságnak — egyértelműen hasznot hajtott a jó ötlet „átmentésével”. Ami nem volt megoldható a két gyár közti műszaki kapcsolat útján, az megoldódott a fluktuáció „csatornáin” keresztül.

Akadnak legális egyéni terjesztőmódok is. Nagyobb gyáraink újítási irodáiban jószerivel mindig hever néhány boríték, amelyben valamely másik városban dolgozó ötletember küldte el — esetleg — használható javaslatát. A felelős szakemberek java része tanulmányozza is ezeket a beadványokat, s ha életképesnek találja, kezdeményezi alkalmazását. Ámde az újítók többsége inkább „csak” műszaki érzékkel van megáldva. Nem bír a menedzseléshez kellő ismeretekkel és képességekkel. Ezért üdvös dolog, ha „följebb”, nagyobb lehetőségekkel, több idevágó ismerettel rendelkező vezetők veszik kézbe az újítások szélesebb körű alkalmazásának ügyét.

A salgótarjáni síküveggyár ötletemberei tavaly újítótalálkozón vettek részt Orosházán. Az ÜM által szervezett ösz- szejövetelen hasznos tapasztalatcserék zajlottak. Ezekből bizonyára — ha nem is közvetlenül — kézzel fogható eredmény is származott egyikmásik gyárban. Ám ennél fontosabbnak tetszik az Üvegipari Művek másik újításterjesztő módszere. Év elején a központban összegyűjtik a föladatterveket, s az összesítésből 20—30 stencile- zett példányt elküldenek a gyáraknak. Ily módon az újítók minden gyár föladattervét megismerhetik, s ha ötletük támad, pályázhatnak vele a megoldásra. Ezzel a módszerrel az ötletemberek több lehetőség közül válogathatnak, az üzemeknek pedig a sajátnál nagyobb újítóapparátus áll rendelkezésére. Év végén az ,ÜM-központ illetékesei az évközi újítások paksamétáját gyűjtik be, s a több helyen használhatókat bevezettetik a vállalat gyáraiban. A módszer nem UM-specialitás. Hasonlóval él a VEGYÉPSZER is. az OBV is. Ésszerű eljárásnak látszik. Mégsem kamatozik túl sokat. Mert az „univerzális” újítások száma igen csekély. S a témakörük is szűkös: jószerivel csak a tmk- munkára korlátozódnak. Ám ezek közül el-elkallódik néhány, éppúgy, mint az egyéb területen alkalmazhatók közül.

Mért kallódnak el? S mért mondják rá viszonylag köny- nyen sok „külső” újításra, hogy „nálunk nem alkalmazható”? Ebben közrejátszhat az is, hogy az ötletember távol van, nem nyaggat senkit avval, hogy „bíráljátok már el”, „vezessétek már be”. Talán nem volna kidobott pénz, ha egy illetékest azért is jutalmaznának, mert külső újítást hasznosan alkalmaz, vagy helyi bevezetésre alkalmassá tesz.

Ez is az egyik módja lehetne annak, hogy — visszatérve a bevezetőben citált bölcsességhez — „a gyertya szabadon világoljon az egész ház népének”, vagyis — magyarán — a jó ötleteknek mentői többen hasznát vegyék.

Molnár Pál

NÚGRÁD - .1979* május 11., péntek

3