Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-09 / 106. szám

Készülnek a szekrénysorok a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban. — kj Mennyi az lemeztelenítve Forintok és intézkedések Vaskos paksamétát nyújt át Farkas József, a Nógrádi Szénbányák szakszervezeti titkára, már csak úgy „man­kónak”, betekintés végett. Hogy ne csak az ő szavai il­lusztrálják a témát: érzékel­tesse a szénbányászoknál már­cius 1-i hatállyal végrehajtott bérrendezéseket „Az 1979. évi bérfejlesztés megvalós’'tásának tapasztalatai, különös tekin­tettel a vonatkozó MüM-ren- delet előírására” címet viselő írásos anyag is... Belelapo­zunk. — Látom — mondom —, rendkívüli alapossággal dol­goznak pénzügyekben. — így is kell! A bérek ala­kulása roppant fontos politi­kai, termelési és errtberi té­nyező, mi több, a munkamo­rált is befolyásolja. — Ügy érti: a teljesítmény egyenes arányban növekszik a bérek emelkedésével ? Több pénz — több tonna? — Nem minden esetben! Itt van példaként a 16/1976-os MüM-rendelet, minek értelmé­ben vállalatunknál is, márci­us 31-ig, el kellett érni a bér­táblázatban meghatározott al­só szintet. Ami nem biztosítja, hogy az emígyen „kötelező pénzhez” jutott több mint két­ezer fizikai és a százkilenc- venhárom más beosztásban levő dolgozó közül — minden­ki nagyobb elánnal esik majd neki a munkájának ... De hát ezt a kötelező érvényű ren­delkezést végre kellett hajta­nunk. — Ami azt jelenti, hogy ke­vesebb pénz maradt a jól dol­gozók ösztönzésére? — ...Tény: ez megnehezí­tette dolgunkat. Sőt még az is, hogy a Magyar Szénbányá­szati Tröszt vállalataihoz vi­szonyítva, mi le vagyunk bér­ben maradva. Igaz, nem olyan mértékben, mint ahogy erről beszélnek, de a bérfejlesztési keretet egyedül az alapbérek növelésére kellett fordítanunk. Ez viszont a differenciálás le­hetőségét sajnos a minimális­ra csökkentette. — Nem adódtak ebből fe­szültségek? — De bizony! Sőt vélt, vagy jogos meg nem értéseket is szült. Bár a kedvezőtlen adottságok ellenére is azt ta­pasztaltuk, hogy üzemeink igyekeztek a saját hatáskörbe adott területeken a legégetőbb gondokat enyhíteni, megolda­ni. A nagybátonyi gépüzem­ben is — példaként — a munkaerőmozgás csökkentése végett ez évben is a legmaga­sabb bérfejlesztést a széposz­tályozó és a kötélpálya, á két „kritikus” hely dolgozóinak biztosította. De másutt is, fő­ként a kiváló szakmunkások megtartásáért, így jártak el. Jelentős eredmény egyébként, hogy a nők és a harminc éven aluli életkorú dolgozók koráb­ban tapasztalt bérbeli hátrá­nyait általában sikerült meg­szüntetnünk. Az elkövetke­zendő esztendők bérfejleszté­seinek pedig — ez elsődleges törekvésünk — a még megle­vő feszültségek feloldására kell irányulnia. — Eszerint kevésnek tartja a bányászfizetések emelésére rendelkezésre álló összeget? Pedig a köztudatban az él: kevesen visznek haza többet a fizetési borítékban, az effé­le tevékenységet folytatók­nál ... — Mesebeszéd csak a nagy­pénzű bányász! Megkérem én minden irigytől: vegye le a bányász fizetéséből a neki mindenképpen kijáró har­mincszázalékos veszélyességi pótlékot, aztán meg a délutá- nos, éjszakási munkáért járó műszakpótlékot! Akkor majd meglátják, sok-e, avagy ke­vés ez a lemeztelenített fize­tés! Jelenleg még semmiképp sem ál rendelkezésünkre az a pénz, amivel „egyenesbe” tudnánk kerülni, ösztönzünk arra is — újabb példaként —, hogy lehetőleg mind több dol­gozónk szerezze meg a máso­dik szakmát. A vájár, mond­juk, legyen amellett még vil­lanyszerelő, lakatos, vagy sze­relő. Tesszük ezt, hiszen a ná­lunk is mindinkább elgépese- dő bányászkodás, a sok mo­dern, bonyolult gép, ami a föld alatti és a külszíni mun­kát is segíti, egyre több hoz­záértést igényel. És ez a jövő útja. Ám sajnos, ennek „ho­norálására” sem jut elegendő pénz. — Mondják: a jó fizetés — húzóerő. Befolyásolhatja a tervek teljesítését... — Valóban: helyes bérgaz­dálkodással számtalan felada­tot meg lehet oldani, de könnyelműség lenne csak er­re a lehetőségre hagyatkozni. Valamennyi munkaterület egymást segítő összefogására van szükség annak érdekében, hogy éves célkitűzéseinknek maradéktalanul eleget te­gyünk. És hogy visszatérjek az előbbi gondolatmenethez: az biztos, hogy a vállalatunk számára biztosított, maximá­lisan felhasználható 6,4 szá­zalékos bérfejlesztéssel szem­ben az alsó bérhatárok eléré­se végett az irányműszakbér növekedése 8,6 százalék, a személyi besorolási béreké fi­zikai állományban 8,4 száza­lék, a nem oda tartozóknál 6,6 százalék. De a vállalati tartalék jelentős részének „felszámolása” sem nyújt tel­jes mértékű fedezetet ezekre a többletfelhasználásokra. A túllépéssek elkerülésének el­sődleges útja a tőlünk el­várt egymillió-hetvenezer tonnás széntermelési terv tel­jesítése, illetve túlteljesítése. Ha ez sikerül, nem lesznek gondjaink. — Tehát: még jobban kell dolgozni. — Igen. Csak az boldogul, aki ekképpen cselekszik... Karácsony György Uj árubeszerzési a kiskereskedelemben A BOLTOK, áruházak ki­rakataiban önmagukat kí­náló áruk alig sejtetnék va­lamit a származásuk helyé­ről, még kevesebbet a ter­melőtől megtett útról. Nem jelzik azt sem, hogy egy-egy ipari üzem viszonylag szűk termelési profiljából miként alakul ki a kereskedelem színes, mintegy kétszázezer cikkelemre taksált áruvá­lasztéka. A kiskereskedelmi egysé­gek vezetői szinte korlátlan cselekvési szabadságot élvez­nek az áruk beszerzésében. Élhetnek a több csatornás beszerzési rendszer kínálta lehetőségekkel. Ez azt jelenti, hogy nem csak a nagykeres­kedelemtől, művi szállítók­tól, készletező vállalatoktól, hanem közvetlenül termelők­től, gyáraktól, külkereske­delmi vállalattól — sőt az utóbbi időben határmenti árucsere keretében — is vásárolhatnak. Ily módon alakítható ki a divatnak, a fogyasztói szokásnak és a tájjellegnek megfelelő, szé­les árskálán mozgó. válasz­tékos árukészlet. Nem kevés múlik azon, hogyan sikerül e beszerzési rendszert működ­tetni. A bonyodalom akkor kez­dődik, amikor a nagy értékű áru működtetéséhez _már_ csak egy kapcsoló, a tetőfedő pa­la felerősítéséhez csupán egy vihairkapocs hiányzik. A vevő jogosan teszi fel a kérdést, miért nem kínál­nak annyi tartozékot, ameny- nyi a termék rendeltetés- szerű használatához szüksé­ges. Különösen fontos ez olyan időszakban, amikor a nép­gazdaság egyensúlyi helyze­tének javítása termékszer­kezet-váltást, a gazdaságta­lan termék gazdaságossal való felcserélését követeli meg. A régi megszüntetése viszont nem adhat enged­ményt az áruellátási színvo­nal emeléséből. Megoldás csak úgy kínálkozik, ha a jó együttműködés -gyakorlata honosodik meg termeli és forgalmazó között, és az áru­termelésben a legkisebb idő­különbség választja el a ré­git az új megszületésétől. Sokat segíthet a gondok enyhítésén a többcsatornás árubeszerzési rendszer ele­venebb funkcionáltatása. A megyei kiskereskedelmi szervek is elindultak az új árubeszerzési források irá­nyába. Az elmúlt évben például 12 százalékkal több árut, 240 millió forint érték­ben vásároltak közvetlenül ipari üzemektől. Bővítették az áruválasztékot cipőkből, férfiruhákból. apróbútorok­ból és más helyi ipari termé­kekből. A megye 13 ipari üzeme — köztük olyanok is. mint például a kohászati üzemek, a romhányi kerá­miagyár, a nagybátonyi ha­risnyagyár — közvetlenül adott a megye kiskereskedel­mi szerveinek árut, noha ők nem igazán partnerek a kis volumen miatt. Kapqpolatuk- ban nem a ,.nagyüzlet”-et, hanem az ellátás javításá­nak szükségességét érzékel­ték. Az elmúlt évben kiskeres­kedelmünk 1,3 millió forint értékben termeltetett apró cikkeket. Ezek értékileg je­lentéktelennek tűnnek, fil­léres dolgok, de hiányuk a vevőt bosszantja. Gyártásu­kat korábban árproblémák akadályozták. Nem vettük észre, hogy a vevőnek na­gyobb kára származik, ha bútorát egy húzógomb. mo­sógépét egy jelentéktelen csa­varalátét hiányában nem tudja használni. Ebben a ke­reskedelem ma már rugalma­sabb árpolitikát követ. ÜJ BESZERZÉSI forrás­ként jelent meg az elmúlt évben a szomszédos Cseh­szlovákiával megkezdett ha­tármenti árucsere-forgalom. A behozott gyermekruhák, lakástextíliák villanybojle­rek hiányt pótoltak, a zo­máncedények pedig az áru- választékot bővítették. Az ezek ellenében küldött szá­raztészta, bor, alumínium edény és más áruféleségek a szomszédos csehszlovákiai terület lakóinak jobb ellátá­sát szolgálták. Az áruk érté­ke meghaladta a 9 millió fo­rintót. Ebben az évben to­vább bővül a határmenti árucsere. Eredményes tár­gyalások folytak a beszterce­bányai PRIOR és a salgótar­jáni Centrum Áruház kö­zött ruházati és egyéb ipar­cikkek cseréjére. A pásztói ÁFÉSZ és a prievidzai JED- NOTA ez évben másfélszere­sére növeli az elmúlt évben cserélt áruk mennyiségét. Az új árubeszerzési forrá­sok tehát adottak és még nin­csenek kihasználva. A kis­kereskedelmi vállalatok és ÁFÉSZ-ek áruforgalmi ve­zetőinek előrelátóan mór most kell gondoskodni a jö­vő évben szükséges áruk gyár­tatásáról. A közvetlen be­szerzések érdekében szélesít­sék a kapcsolatokat az ipari üzemekkel, főleg a kis szériá­ban is termelő helyi iparral. Az apró cikkek termelői ár­ajánlatának vizsgálatakor a szükséglet kielégítésének szempontjait tartsák szem. előtt. A kiskereskedelmi vál­lalatok árucserepartnerei tö­rekedjenek kapcsolatokra a szomszédos csehszlovák vál­lalatokkal. Mindezek mellett a terme­lők vállalkozóbb szándékára és a kiskereskedelem közvet­len ipari kiszolgálására van szükség. Érdemes volna meg­vizsgálnunk a „közös bolt” lé­tesítésének és üzemeltetésé­nek lehetőségeit is. Hatható­sabban segíthetnénk a nagy- családos, a nyugdíjas; és ál­talában az alacsonyabb kere­setű dolgozókon, ha az úgy­nevezett osztályon kívüli árukat az üzemek — hason­lóan a harisnyagyárhoz kiskereskedelmünk „olcsó áruk” boltjainak és a bizo­mányi áruháznak adnák át értékesítésre. ÜGY VÉLEM, hogy a ter­melők és forgalmazók kész­sége és jó együttműködése még eredményesebben szol­gálná közös céljaink elérését, a fogyasztói igények színvo­nalasabb kielégítését. Nyerges János, megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője Afrikai vevő Negyvenezer női flanellru- hát ad el a Salgótarjáni Ru­hagyár egy líbiai vevőnek idén, a második fél évben. A majdani szállítmány értéke nyolcmillió forint lesz. Ugyanennek a vevőnek ta­valy huszonötezer ruhát varr­tak a tarjóniak. A portékák mind minőségben, mind fa­zonban, mind árban megfele­lőnek találtattak, így ebben az évben már nagyobb tételt rendelt az afrikai üzletfél. I tt a „száraznak” neve­zett tények is sokat mondanak. örhalom legendás szorgal­mú népével, sokoldalú, mun­kában leleményes vállalkozó­kedvével úgyszólván „örök időktől fogva” a gazdag köz­ségek közé tartozik. Tavaly a járásban meghirdetett tár­sadalmi munkaversenyben — egy-egy őrhalmit számítva — négyszáznegyvennégy (!) forint értéket hoztak létre. Ezzel elsők a mostanra jóval na­gyobbra terjeszkedett balas­sagyarmati járásban, hiszen az év eleje óta ebbe a járás­ba tartozik közigazgatási szempontból a szomszédos szé- csényi — időközben meg­szűnt — járás jó része. Neves, nevezetes hely volt ez a történelmi időkben is. Trázs néven ismert voit év­századokkal ezelőtt Örhalom, amely a zólyomi királyi va­dászútvonal egyik fontos pont­ján helyezkedett el. De is­mert tény az is, hogy a hon­foglaláskor idetelepített paló­cok, az őrhalmiak ősei, Ár­pád népét védték-őrizték el­sősorban északról, s felügyel­tek az ezen a tájon áthúzódó fontos útvonalakra kereske­delmi erekre. Éppen ezzel kapcsolatban, vagyishát egy országos ember­tani vizsgálat nyomán, foglal­kozott a helyszínen a palóc törzs legerősebb jegyeit Meg­őrző őrhalmiakkal három éve Henkey Gyula, aki vizsgálatá­nak tapasztalatairól nemrégi­ben számot adott egy tudomá­nyos tanácskozáson. Az őrhal­mi palócok etnikai, embertani vizsgálata, annak eredménye, az egykor oly egységes palóc törzs ismérveinek megőrzése, talán mégiscsak összefügghet a sokat emlegetett őrhalmi le­gendás szorgalommal, munka­bírással. A községi közös ta­nácson erről is szót ejtünk Hegedűs József tanácselnök­kel és munkatársával, a nagy tapasztalatokkal rendelkező Ferencz Sándor vb-titkárral. Mi a „titka” a palóc szorga­A közösségért Őrhalomban A palóc törzs őrzői tek kész vele az őrhalmiak és a hugyagiak. Sokat áldozott erre a munkára mindkét köz­ség népe. Miként a kiemelke­dő eredményben jelentős részt képvisel az őrhalmi is­kola korszerűsítésében, kör­nyékének rendezésében vállalt lomnak, az őrhalmi legendás társadalmi munka személyen- és végzett munka is. „Erreso- munkaszeretetnek ? kériti értéke a faluban. De, kan eljöttek a társközség­— Az itt élő nép mindenkor ami talán ennél is fontosabb, beli szülők közül. Ez ugyan­úgy dolgozott a földön is, a társközségek: Hugyag, Csi- csak az anyagiakon túlmutató hogy alig szedte, takarította tár, Iliny, Nógrádgárdony eredménynek számit” — véle- be a termést, már a földbe ugyancsak jelentősei lépett • kednek a tanácsiak, rakta a következő vetés mag- előre ezekben az években. Azt Tavaly a községekben meg- ját — .mondja a titkár. Az- mondja erről a tanácselnök: közelítőleg 1,3 millió (!) fo- tán az új életről pergetve a — Két esztendeje tartozik az rint értékű társadalmi mun- szót, megtudhatom (ha nem örhalmi községi közös Ta- kát végeztek a szorgalmas őr­tudnám), hogy sokat lendített nácshoz a Hugyagon felül halmiak, hugyagiak, csitáriak, az egyéni kezdeményezés: a említett három település, és ilinyiek, gárdonyiak —, hi- majd minden háznál fellelhe- az egyik legnagyobb ered- szén egy csokor palóc törzs tő fóliástermesztés; a mos- ménynek tekintjük itt mi errefelé minden község. Mi tanában egyre jobban elterje- mindannyian, hogy sokat len- kell még a szép eredményhez? dő kisállattenyésztés. Egyszó- dűlt előre azokon a helyeken „Fontos az előkészítés, a szer­vái a háztáji erőteljes gazdái- a lakosság társadalmi munká- vezés, a munkák pontos, lelki­kodás is, hiszen a város, Ba- ja. Nem feltétlenül a nagy ismeretes adminisztrálása” — laSsagyarmat alig nyolc kilo- feladatok jelenthetnek egyben mondja az elnök és felolvas méterre van ide. És a piacon nagy eredményt is! Igaz, volt néhány -levelet, amelyet a ta- szívesen látott eladók ma is, jelentős útépítés is, amelyben náccsal kapcsolatban álló in­régen is az őrhalmiak. „Min- a termelőszövetkezet sokat tézmények, szövetkezetek, den foglalkozásban azt keresi segített. Anftak az értéke 375 munkahelyek vezetőinek küld- a nép, ami hasznot hoz. A ezer forint volt, tavalyelőtt, tek. Hogy velük együtt keres- háztájiban száz körüli most a De itt van például a község sék az újabb mindenkit érin- tehénállomány”. szélén levő park. Nemrégiben tő és érdeklő feladatokat. Ingázó — más községgel, még egy elhanyagolt, gazos Utolsóként Nógrádgárdonyban különösen város környéki falu- gyepű volt az egész. A társ- is megalakult a népfrontbi- val összemérve — viszonylag községekben ma így kerülnek zottság, s ez meg azért fon- kevés van az út mentén vi- szóba a dolgok: „Ezt szeret- tos, mert ebben a közösséget rágzó településen. A munka- nénk — szervezzünk társadal- gazdagító munkában éppen a képes korú lakosságnak mind- mi munkát, és akkor hama- népfrontosok tesznek sokat a össze húsz százaléka jár el a rabb meglesz”. szervezésért, mozgósításért, városba, a megyeszékhelyre, Azt tartják itt is, azokhoz a Április negyedikén a kiváló . iparba, egészségügyi munka- helyekhez hasonlóan, ahol a társadalmi munkáért, szerve- helyekre, kereskedelembe dől- társadalmi munkában kiemel- zésért két arany és három gozni. Aztán feltűnően sok itt kedő eredményeket érnek el ezüst fokozatú érmet kapott az öregember, a szép öreg- a községiek, hogy a legfonto- öt helybeli. A nevüket érde- asszony. Talán ez is a palóc sabb olyan feladattal a falu mes ideírni: „aranyas” lett törzs legerősebb jegyeinek elé állni, ami amúgy is szűk- Hegedűs Gézáné, őrhalmi ve- megőrzésével függ össze? „A séges lenne, de pénz nincs rá. zet° óvónő, Takács Györgyné kutatók sok idős embert meg- Ugyanakkora közösség erősen iskolaigazgató-helyettes, ezüst vizsgáltak. Még a kézfogásuk- akarja a létrejöttét, teljeáíté- fokozattal tüntették ki Kanyó ból is sokat kiolvastak. Meg a sét. Nos, ilyen volt örhalom- György és Kanyó Ferenc fejformából, a szokásokból, ban, és a szomszédos Hugya- traktorosokat és Kanyó István életmódból”. gotj^a ravatalozó építése. Ver- buszvezetőt. „Nem rokonok” Az 1146 lakosú örhalom sengésben épült mindkettő. — mondja mosolyogva az ei­nem cáfol rá a legendára. Ör- Hajszálra azonos tervek alap- nök­zője a törzsi jegyeknek és a ján. azonos ütemben. A végén Vérrokonok a szorgalomban, szorgalomnak egyaránt. Há- szinte egy napon-órában let- T. Pataki László rom éve 380, tavalyelőtt 416, tavaly pedig majd 445 forint i ------------ 1 1 ------ 1 - ~ vo lt a közösséget gazdagító | NÓGRÁD — 1979. május 9., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents