Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

MÁV Előre—Salgótarjáni TC 0—0 ' Székesfehérvár, 2500 néző, STC: Szűcs — Cséki (Balga hérváriak irányították a játé- v.: Nagy S. az 54- percben), Kegye, Ko- kot, de Lakat dr. legénysége vács J., B. Kovács — Kiss, mesteri módon zárta el a ká- MÁV Előre: Paulusz —Rá- Földi (Básti a 68. p.), Kajdí pújához vezető utat. Dolgukat baközi, Szabó, Cs. Horváth, — Szoó, Bíró, Berindán. megkönnyítette, hogy a fehér- Tóth — Sugár, Meggyes (Csűr- Kiállítva: Tóth (MÁV Elő- vári támadásokból hiányzottá ka a 77. percben), Lechner — re) a 88. percben. lendület és az átütőerő. A Litvik, Sárközi, Bruder (Lász- A hazaiak számára fontos látottak alapján a döntetlen ló a 85. percben). tétmérkőzésen jobbára a fe- igazságosnak mondható. Lobdarúgé NB I, Ökölvívás Két verseny — sok siker — Miskolcon egy országos bajnoki cím és sportszerűségi díj, Debrecenben három első, két második és egy sportsze­rűségi díj. Ez volt a legutóbbi STC-ökölvívók sze­replésének eredménye — mondotta Szabó Béla, a szak­osztály vezetője. — Ugyanis az STC ökölvívói két rangos seregszemlén voltak érdekel­ve, melyen folytatták jó sze­replésüket. így a Miskolcon megrendezett országos junior ökölvívó-bajnokságon, melyen 37 egyesület 83 versenyzője lépett szorítóba, az STC színe­it Botos Tibor, az olimpiai válogatottkeret tagja kép­viselte. Igen szép sikerrel, hi­szen súlycsoportjában, a har­matsúlyban fölényesen győzte le három ellenfelét, s a har­matsúlynak „országos bajno­ka” lett. A négynapos ver­senysorozaton először a SZIM versenyzőjét, Wacklert győzte le 5—0 arányban, majd a kö­vetkező ellenfele a debreceni Kovács, a második menetben feladta a kilátástalan küz­delmet, s végül a döntőben a tatabányai Kalló ellen feltette szereplésére a koronát, biz­tosan győzve a torna harmat­súlyú csoportjának legjobbja, s egyben „országos bajnoka” lett. Tibor emellett elnyerte - a zsűri által adományozott, leg­technikásabb ökölvívónak já­ró különdíjat is, egy szép díszkardot. Debrecenben volt a másik nagy seregszemle, a Bocskai István-emlékverseny, melyen három napon keresz­tül a jelenlevő 7 egyesület 72 versenyzője, köztük az STC Gondolatok az utánpótlásról (3.) — Évről évre zuhanunk. Már húsz éve figyelem me­gyénk labdarúgó-utánpótlását — mondta Molnár István, a megyei ifjúsági válogatott ve­zetője —, de úgy érzem, hogy ilyen gyengén még soha nem álltunk. Megyei serdülőválo­gatottunk csoportjában csak negyedik lett, s az ifik sem jutottak el az oszágos közép­döntőig. — Milyen a megyei ifjúsági bajnokság színvonala? — Lehet, hogy sötéten lá­tom a dolgokat, de vélemé­nyem szerint az első csapat kivételével, a többi csak nyűgnek, szükséges rossznak tekinti az utánpótlással való törődést. Ezek csak azért szed­nek össze hétről hétre tizen­egy ifistát, hogy a felnőtt­csapattól ne vonjanak le bün­tetőpontot. Nem ismerik fel, hogy a jövőt tartják a ke­zükben. — Hogyan lehetne ezen változtatni? — A szemléletváltozás mel­lett az anyagiakon is változ­tatni kellene. Nem lehet tervszerű utánpótlás-nevelés­ről beszélni ott, ahol egyet­len edző foglalkozik a fel­nőttekkel és az ifikkel. Ma már nélkülözhetetlen lenne a különedző, de ezt az egyesü­letek nagy része nem bírja pénzzel. Másrészt hiányoznak a társadalmi munkások. így aztán a szervezési problémák is az edző nyakába szakad­nak. Ezért úgy vélem, hogy az intézőknek is kellene va­lami csekély anyagi ellenszol­gáltatást nyújtani. — Milyen más problémát lát még? — Nagyon fontosnak érzem az iskolák és az egyesületek kapcsolatát. Tudom, hogy ezt már előttem elmondták, de én is szeretném hangsúlyoz­ni : nagyobb segítséget vár­nánk a tanács művelődési osztályától, az iskoláktól, és főleg a testnevelő tanároktól. Nélkülük nem tudjuk ledol­gozni hátrányunkat. Másik, speciálisan tarjáni probléma a megyén belül, hogy több kitű­nően nevelő kiscsapat meg­szűnt, illetve beolvadt a Stécébe. Félreértés ne essék, én nem az erők egyesítése el­len vagyok, de az utánpótlás­nevelésben ez igen nagy hát­rány, hiszen a több csapat több lehetőséget eredménye­zett. Az egyesüléssel megszűnt négy serdülő- és három ifjú­sági együttes. A játékosok közül csak elvétve találkozom néhánnyal. A többiek hová lettek? Eltűnt hét csapat, a magyar labdarúgás elveszített közel száz gyereket. — Tud-e valamilyen meg­oldást, íát-e kivezető utat a jelenlegi helyzetből? — A problémák meglátása és őszinte feltárása már ma­ga egy lépcsőfok a felemelke­dés útján, s minden apró részsiker hozzátesz valamit az egész javulásához. Ezért a hagyományos kérdések (isko­la, tanárok, edzők, szülők) megoldása mellett új módsze­rektől várnám a megújulást. Figyelemre méltó például a pacsai futballkollégium, ahol az iskolai nevelés és a lab­darúgás komplex egységet al­kot. Ennél könnyebben meg­valósítható a nyíregyháziak kezdeményezése: megoldották, hogy a megyében élő serdülő­korú labdarúgókat kéthetes kollégiumi tartózkodás alatt felmérik. A tehetségeseket nyilvántartásba veszik. Figye­lemmel kísérik fejlődésüket, tanulásukat, edzésmunkájukat, s az arra alkalmasakat pe­dig — személyes problémáik megoldásával — az NYVSSC- hez irányítják. Ügy hiszem, az idő igazolni fogja kezdemé­nyezésük helyességét. — A két módszer közül melyiket * tartja számunkra megvalósíthatónak? — Nem beszélnék csak két módszerről. Mert több is akad, ez csak két példa volt arra, hogy új ’ útjai is van­nak az utánpótlás nevelésének Különben is, önmagában egyetlen módszer sem üdvözí­tő. A hangsúly az összefogá­son, a változtatni akaráson, a tervszerű, következetes, átgon­dolt, áldozatkész munkán van. Csak ez mozdíthatja el Nógrád megye labdarúgó­utánpótlását a holtpontról. Kiss László Miklós Épül a tornacsarnok Befejezéséhez közeledik a romhányi tornacsarnok építé­se. A 700 négyzetméteres csarnokon jelenleg a belső szakipari munkákat végzik. Több mint hétmillió forintba kerül. Jelentős segítséget nyújtott hozzá az építési ke­rámiagyár anyaggal és társa­dalmi munkával. Az év má­sodik felében elkészülő torna­csarnok megoldja az iskolai testnevelést, bővíti a kerá­miagyár sportkörének edzési lehetőségeit, s módot nyújt a tömegsport megteremtésére is. w NÓGRÁD - 1979. május 6., vasárnap fiataljai is szorítóba léptek. A tarjáni ökölvívók itt is szép sikerrel szerepeltek, hiszen a résztvevő hat versenyzőből hárman súlycsoportjukban megszerezték az első helye­zést, míg ketten másodikok lettek és egy ökölvívó az 5. helyen végzett. A felnőttek közül Botos János a légsúly­ban, Horváth Sándor a pehely­súlyban, az ifjúságiaknál Gás­pár Mihály a papírsúlyban, Oláh István és Locskai Zsolt a váltósúlyban, míg Oláh Bé­la a félnehézsúlyban indult. Közülük Botos János, Gáspár Mihály és Oláh István az első helyezést szerezték meg, míg Horváth Sándor és Oláh Béla másodikok lettek. Locskai Zsolt az ötödik helyen végzett. Ezen kívül a zsűri, a mezőny legtechnikásabb ökölvívójá­nak Oláh Istvánt ítélte meg, s így ő kapta a különdíjat, mely egy szép hortobágyi ku­lacs volt. Ezen a tornán is tovább folytatódott az STC ökölvívói­nak jó szereplése, mely révén csapatban a Debreceni MGM és a Békési SZIM Vasas mö­gött a harmadik helyezést sze­rezték meg a tarjáni fiúk. — Újság még — mondot­ta Szabó Béla, — hogy Botos András, az STC válogatott könnyűsúlyú ökölvívója az ünnepekben itthon volt az edzőtáborból, s csütörtökön utazott el a válogatottal, hogy a május 5-től 12-ig tartó köl­ni Európa-bajnokságon súly­csoportjában lépjen szorítóba a jobb helyezés elérésért. Ugyancsak elutazott az STC másik két fiatalja: Hranek Sándor és Farkas Sándor is edzőtáborozásra, hogy felké­szüljenek az NDK és Ma­gyarország ifjúsági válogatott­jainak kettős összecsapására, mely május 10-én és 12-én lesz Berlinben. Még annyit, hogy Salgótar­jánban kerül megrendezésre a Szondi-emlékverseny, me­lyen a juniorok és a serdülők lépnek majd szorítóba. Ez a népesnek ígérkező seregszemle május 31 és június 3-a között lesz lebonyolítva a sportcsar­nokban, melyen az STC fia­taljai is szép számmal vesz­nek majd részt. — fejezte be tájékoztatását a tarjániak szakosztályvezetője. — gregor — Á brazil Osvaldo Lopez hosszú évek fáradozásával olyan sakkfigurákat készített, amelyek világhírű labdarúgó­csillagok képmásait viselik. A prototípust bemutatták, és az nagy tetszést aratott. Sőt egy nagy játékárugyár már el is fogadta a bábuk sorozatgyár­tását. A kérdés csupán az, hogy mire 1979-ben ezek a sakk-királyok és -vezérek megjelennek a piacon, az ere­detiek: Kempes. Cubillas, Rensenbrink és Krankl és a többiek, nem lesznek-e már régen trónfosztottak? * Az ír Patrick O’ Dunne, az FC Glannen kapusának szá­ját minden mérkőzés előtt sebtapasszal, teljes hosszában leragasztják. Hogy miért? A kapusnak a játék alatt be nem áll a szája. A játékos­társainak állandóan ma­gyaráz és a játékvezetőnél is szüntelenül reklamál. E magatartásával csapatának ártott, hisz nemegyszer ki­állították, és méltán vívta ki a játékvezetők ellenszenvét. Klubjának vezetői is meg­sokallták a kapus közjátékait, és elhatározták szájának a mérkőzés idején történő lera- gasztását. A játékos kényszeredetten fogadta a „kegyetlen” döntést, mert vezetői közölték vele, hogy ellenkező esetben kite­szik a csapatból és átadólis­tára kerül, ________ K ésilabda megyei bajnohaág Átvette a vezelést a Nagybátooyi Bányász női csapata A tavaszi IV. forduló mér­kőzései lezajlottak a megyéi kézilabda-bajnokságban. A Nagybátonyi Bányász férfi­csapata a jó rajt után — el­ső két mérkőzését megnyerte — elszenvedte második vere­ségét is. Ezúttal a Pásztó el­len maradt alul, mégpedig hazai pályán. A mérkőzés egészében a pásztóiak irányí­tották a játékot. A bányász­együttes csak egy alkalom­mal tudott vezetést szerezni (5—4), de a továbbiakban már végig a vendégek veze­tése dominált és 20—15-re győztek. Így továbbra is — mint egyedüli veretlen csapat — a Pásztó csapata áll az élen. A Szőnyi SE viszont, amely a II. fordulóban váratlan ve­reséget szenvedett a Nb. Bá­nyásztól, rendezte sorait és az elmúlt fordulóban nagy gólkülönbséggel szerezte meg a két bajnoki pontot az STC II-vel szemben. Diósjenőn a helyi együttes sportszerű találkozón maradt alul a nagyon lelkesen játszó érsekvadkertiekkel szemben. Igaz a félidő még aránylag szoros volt, azonban a hazai csapat hadilábon állt a sze­rencsével. Több, biztos gól­helyzetet és majd fél tucat büntetőt hagyott kihasználat­lanul. Így a vereségük nem meglepetés. Balassagyarmaton a vendég Tereske döntetlent harcolt ki, a nem túl magas színvonalú mérkőzésen. A Bgy. SE II. az első félidő egészében és a második félidő elején is job­ban játszott ellenfelénél. Sőt több gólkülönbségű veze­tést is szerzett. A Tereske azonban nem adta fel, s 10 perc hajrá elégnek bizonyult a döntetlen kiharcolásához. A férfiifjúságiaknál meg­lepetés, hogy a Szőnyi SE fi­ataljai legyőzték az eddig ve­retlenül élen álló STC csapa­tát. A Szőnyi már 5 gólkü­lönbséggel is vezetett, ami azonban a mérkőzés végére csupán egyetlen gólra zsugo­rodott. A végig szoros, váltakozó vezetéssel lejátszott Nb. Bá­nyász—Pásztó találkozó a jobb hajrát produkáló, vendég pásztóiak sikerét hozta. A Bgy. SE—Tereske mérkő­zés egyenlő erők párharca volt. Az alacsony színvonalú mérkőzést végül — élvezve a hazai pálya előnyét — a Bgv. SE fiataljai nyerték minimá­lis gólkülönbséggel. Diósjenőn, döntetlen félidei eredmény után, az Érsekvad- kertnek sikerült jobban a má­sodik félidő. Így két gólkü­lönbségű vendéggyőzelem született. A nőknél a Nb. Bányász — az első mérkőzésen elszenve­dett veresége után — immár harmadik alkalommal is győ­zelmet aratott. A vendég rét­ságiak (az első félidőben, sőt még a második félidő nagy részében is) egyenlő ellenfe­lei voltak a hazaiaknak. Oly­annyira, hogy a találkozó nagy részében az ő vezetésük dominált. A mérkőzés végére azonban a bányász jobban összpontosított és sikerült a győzelmet megszereznie. Ez a győzelem viszont jelenleg az első helyet jelenti számukra. Nb. Bányász—Pásztói SE 2—14 (7—6), v.: Csengődi, Sidó. Ld.: Szombathely (5), Tóth (4), ill.: Scheil (7), Bu- jukliev és Vallus (2—2). Bgy. SE—Tereske 18—17 (11—9), v.: Juhász Gábor. Ld.: Fedor (7), Csurja (7), Csunyi (3), ill.: Vida és Pa- czek (4—4), Virág (3). Érsekvadkert—Diósjenő 12— 10 (6—6), v.: Komoróczy, Zor- ván. Ld.: Berhardt (4), Ko- vácspál (3), Kovács és Turá- nyik (2—2), ill.: Barna (4), Tóth és Saját (2—2). A bajnokság állása Részletes eredmények. Fér­fiak: Pásztói SE—Nb. Bá­nyász 20—15 (9—6), v.: Csen­gődi, Sidó. Legjobb dobók: Mészáros (6), Alapi (4), Mu- csina és Czvanczig (3—3), ill.: Hegyi S. (6), Hegyi L. (5). Szőnyi SE—STC II. 25—7 (10—4)), v.: Békési. Berze. Ld.: Jancsó (11), Vass (7), Kocsa I. (4), Nagy (3), ill.: Harmos és Kerekes (2—2). Érsekvadkert—Diósjenő 24— 16 (11—8), v.: Komoróczy, Zorván. Ld.: Fülöp (9), Hor­váth (6), Kovács (4), Nógrádi (3) , ill.: Csabuda (7), Üjvári (6), Hornos (2). Bgy. SE—Tereske 19—19 (10—7), v.: Juhász, Mihalo- vics. Ld.: Kovács (8), Cseri (4) , Fábri (2), ill.: Németh (6), Gyenes és Sági (4—4). 1. Szflnyl SE 9 3. Pásztói SE 4. Diós.ienő 5. Nb. Bányász 6. Érsekvadkert 7. Tereske 8. Bgy. SE 4 3 1 - 64— 43 7 4 3 - 1 111— 37 6 4 3 - 1 58— 70 6 4 2 - 2 62— 59 4 4 1 1 2 56— 58 3 4 1 - 3 50— 53 2 4 1 - 3 52— 65 2 4 1 - 3 44—112 2 A góllövőlista élmezőnye: 1. écheili László (Pásztói SE) 29, 2. Kátay András (STC) 26, 3, Szombathy Attila (Nb. Bá­nyász) 21. 4.-5. Patai László (Szőnyi SE), Berhardt László (Érsekvadkert) 17—17 góllal. Nők: Nb. Bányász—Rétsági SE 17—13 (5—5), v.: Csengődi, József. Ld.: Macsóné (7). Sza­kács és Kotroczó (4—4), ill.: Kohári (5), Boskó (4). Ecseg—STC II. Az STC II.’ csapata a mérkőzésen nem állt ki. A bajnokság állása 1. Pásztói SE 2. Szőnyi SE 3. Érsekvadkert 4. Nb. Bányász 5. STC II. 6. Bgy. SE 7. Tereske 8. Diósjenő 4 4 - - 95— 63 8 4 3 - 1 118— 48 6 4 2 1 1 79— 69 5 4 2 - 2 90— 71 4 4 2 - 2 91— 85 4 4 1 1 2 75—103 3 4-22 59-111 2 4 - - 4 59—116 ­A góllövőlista élmezőnye: 1. Jancsó György (Szőnyi SE) 56, 2. Hegyi Sándor (Nb. Bá­nyász) 38, 3. Vass Lajos (Sző­nyi SE) 34, 4. Mészáros Sán­dor (Pásztói SE) 32, 5. Fülöp Miklós (Érsekvadkert) 30 gól­lal. F érf iif júságiak; Szőnyi SE—STC 11—10 (7—4), v.: Berzie Gábor. Ld.: Váradi (4), Patai és Balogh (2—2), ill.: Kátay (6), Dolnegó (2). Bgy. SE—Pásztói SE mér-' kőzésről jegyzőkönyv nem ér­kezett. A bajnokság állása 1. Nb. Bányász 2. Bgy. SE 3. Rétsági SE 4. Pásztói SE 5. Ecseg 6. STC H. X 4 3 - 1 58—48 » 2 2 - - 31—19 4 3 2 - - 38—34 4 3 111 28—31 3 4 1 1 2 26—36 3 4 - - 4 37—50 ­A góllövőlista élmezőnye: 1. Macsó Istváhné (Nb. Bá­nyász) 26, 2. Boskó Ilona (Rétsági SE) 18, 3. Horváth Katalin (STC II.) 17, 4. Ko­troczó Zsuzsanna (Nb. Bá­nyász) 15, 5.—6. Hirka Zsu­zsanna (Ecseg), Gerhát Mária (Bgy. SE) 13—13 góllal. Simon József Labdarúgó itfiVK Szerdán újabb forduló A labdarúgó Magyar Nép- Romhány együttese erőnyerő, köztársasági Kupa 1979-80- A további párosítás: 2. sz. as megyei selejtezőinek III. Volán—Mátranovák, Báma— fordulóját május 9-én (szer- Nagybátony, Ságújfalu—Pász- dán) 16 órától öt pályán bo- tó, Szügy—Bgy. SE., Egyhá- nyolítjáik le Nógrádban. zasgerge—St. Síküveggyár. A futhallpálya humora Azóta rar.' Patrick O’ Dunneval nincs különösebb baj. ■* Az alig hároméves angol kisfiú, Estaway a következő keresztnevekre hallgat: Banks, Cohen, Wilson, Stiles, B. Charlton, J. Charlton, Moore, Ball, Hurst, Hunt, Peters és Ramsey. A büszke apa: — Azt akarom, hogy fiam az 1966-os világbajnok angol válogatott élő emlékműve le­gyen. .. * — Ki a jó játékvezető ma­guknak? — kérdezték egyszer az egyik csapat intézőjétől. — Áz kérem — hangzott a természetes válasz — aki ne­künk meg tud nyerni egy el­veszettnek látszó mérkőzést... * A philadelphiai állatkert­ben huszonkét csimpánzt meg­tanítottak futballozni. Az ál­latok feltűnő érdeklődést ta­núsítottak a játék iránt, és hihetetlenül rövid idő alatt megtanulták. Természetesen kisméretű pályán játszottak, a normálisnál kisebb labdá­val, de mindig nagy közön­ség előtt. Egy mérkőzés al­kalmával előfordult, hogy az egyik majom hosszas cselso- rozat után, áttörve % védő­kön,' a saját kapujába rúgta a labdát. Tudósok ezt az öngólt a Darwin-elmélet egyik leg­újabb csalhatatlan bizonyíté­kának tekintik... * Van aki skalpokat gyűjt, van aki bélyeget, a mexikói Eugenio Ramirez viszont a világ labdarúgó-stadionjai­nak földjéből egy-egy marok­nyit. Eddigi gyűjtőszenvedélye a közép- és dél-amerikai sta­dionokra' korlátozódott, de az 1970-es Mexikóban ren­dezett Mundial óta már Európa felé kacsint. Kí­vánságlistáján szerepel töb­bek között a milánói San Siro, a madridi Bemabeau és a budapesti Népstadion is. Ha Önhöz, kedves olvasó, megérkezne Salgótarjánba a felkérés Mexikóból, hát lás­son hozzá, és ne tekintse rossz tréfának a dolgot. Aki ilyesmivel foglalkozik, az megérdemli a segítséget! Sinor Bonetti és sinor Vol- pi római lakosok régi jó szomszédok voltak, s ezt a viszonyt csupán az árnyékol­ja be, hogy előbbi a Róma, utóbbi viszont a Lazio csapa­tának volt a fanatikus rajon-' gója. Egy idő után Bonetti vett egy szamarat és nyakába akasztott egy táblát „Lazio” felirattal. Volpi sem marad­hatott tétlen. Vásárolt egy disznót, amely feltűnő helyen a „Róma” nevet viselte. Ki tudja, milyen véget ért volna az alig elkezdődött háború, ha egy pohár bor mellett vé­gül is nem kötnek egyezséget. Bonetti eladta a Lazio ne­vű szamarát, Volpi hízásra fogta Róma nevű disznóját. A disznótort együtt tartották meg... * A Brazil Labdarúgó Szövet­ség kitiltotta az összes labda­rúgópályáról Romola Tavarest és Fernando Reitast, a két közismert és kitűnő elsőse­gélynyújtót. Rio de Janeiróban a pályán keletkezett egyik tumultus al­kalmával — anélkül, hogy szolgálataikra a játékvezető igényt tartott, vagy engedélyt adott volna — hordágyukkal berohantak a pályára, a nagy zűrzavarban leütötték az el­lenfél egyik mit sem sejtő já­tékosát, és a hordágyon öltö­zőbe vitték. Mentségükre csu­pán a következőket hozták fel: —- A huszonkét játékos kö­zül ő volt a legalattamosabb. Soha nem a labdára, hanem az ellenfél ] ábára ment. Meg­győződésünk, hogy jó szolgá­latot tettünk mind a játékve­zetőnek. mind a játékosoknak és a közönségnek azzal, hogy „kiiktattuk” a játékból. 1 l « «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents