Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
Pató Pál és az FMKT A demokrácia trónfosztása? ' IFJÜ MÉRNÖKBARÁTOM alig mondott búcsút az alma- maternak, s éppenhogy bemutatkozott első munkahelyén, máris az érdeklődés fókuszába került. Azon egyszerű oknál fogva, hogy élete első termelési tanácskozásán keresetlen szavakkal elmondta néhány napi benyomását, tetszik, nem tetszik ítéletekkel. Nemcsak az előzetesen minden bizalmat kilátásba helyező vezetők hökkentek meg a kellemetlenül őszinte szavakon, hanem a dolgozók többsége is. Egyesek olyannyira, hogy gondolatban már szépen elparentálták az ifjú szakembert. Ám, a sors kifürkészhetetlen volta. ismét bebizonyosodott, a vért gáncsosko- dás helyett megértés következett, az elhangzott kritikák bonckés alá kerültek, summa- summárum: a mondandó nem maradt falra hányt borsó. S, mi több, a kezdeményező kedvű fiatalból azóta a gyár egyik első számú gazdasági vezetője lett. E röpke anekdotát csupán ;,jó példaként1’ említem, tudva azt, hogy a valóságban ez ritkaságszámba megy, az őszinteséget nem mindenütt és mindig díjazzák Ily módon. Persze, sokféleképpen alakulnak a pályakezdők útjai. Ezek között most a fiatal értelmiségiek egy —, de nem egyetlen — „érvényesülési” tapasztalatát igyekszem megrajzolni. Csak a pontosság kedvéért: a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa az értelmiségi fiatalok összefogására és aktivizálására nyújt megfelelő keretet. Tudvalevő, hogy az ifjú szakemberek korszerű szakmai és politikai, elméleti képzettséggel kerülnek ki a főiskolákról, egyetemekről, ugyanakkor nagyon kevés a gyakorlati tapasztalatuk, következésképpen az elmélet és a valóság közös nevezőinek lehetőségei keresendők e formában. Megyénkben tizenhárom helyszínen csaknem ezren vesznek részt e mozgalomban. A salgótarjáni síküveggyárban, az SKÜ-ben, a FÜTÖ- BER-nél, a nagybátonyi gép- üzemben, a kábelgyárban például már évek óta eredményesen tevékenykednek a csoportok. Ígéretes fejlődés elé néz az öblösüveg- gyári és a nagybátonyi harisnyagyári kollektíva. Gyengébben megy a munka a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál és egyáltalán nem megy például a VEGYÉP- SZER-ben, ahol még a formákat is csak „keresik” . . . A különböző csoportok képességeinek összehasonlítására tulajdonképpen jó lehetőséget nyújtott és nyújt a KISZ Nógrád megyei bizottsága által meghirdetett pályá.- zat-vetélkedő, de csak „tulajdonképpen”. Mint ismeretes, ennek során a résztvevők pályamunkát készítettek a helyi gazdasági gondok enyhítésére. Ám, egy kis hiba csúszott a vetélkedő utáni szervezésbe, s azért is szólok erről részletesebben, mert a korábban említett elmélet és valóság disszonanciájának itt egy jellemző tünete érhető tettén. UGYANIS A LELKESEN dolgozó FMKT-csoportok mindegyike elkészítette a maga pályamunkáját, többségük, némi túlzással, éjt nappallá téve' szorgoskodott a papíron több százezer, vagy millió forintos megtakarítást ígérő ötleten. Ezután jött a gazdasági vezetés értékelése, a vetélkedő, röpködtek a számok, nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal, sőt néhol a pénzjutalmakkal, a díjakkal sem. Annál inkább a gyakorlati megvalósítással, ugyanis — most már néhány év távlatából szemlélve — egyre érződik: a sok verítékszagú, de ötletes pályamunka békésen szundít az íróasztalok fiókjaiban. Az aktakukacok néha bele-bele- olvasnak, aztán, gondolom, ej, ráérünk arra még — mondják Pató Pál-módra, s tovább lapoznak. Egyik FMKT-vezető, kicsit dühösen a demokratikus jógáik megalázásának, „trónfosztásának” nevezte ezt a jelenséget. S azzal érvelt, hogy ha az illető érzékenyen viselkedik közvetlen környezete iránt, szóvá tesz, javasol, felelősséggel bírál — ez még az „ügyet” .teljességében nem változtatja meg. Csupán lehetőséget kínál felettesei számára. Akiken áll, vagy bukik a „végkimenetel”. Esetünkben szóban és papíron is elfogadták az ötleteket, csak hát... Vannak az FMKT-nak más lehetőségei is, ha úgy tetszik „lefelé” is kezdeményezhet. Figyel az ifjúsági brigádokra, segíti őket, védnökségeket kezdeményezhet, ott van a2 Alkotó ifjúság pályázat szervezésénél, rendezésénél, ötletnapokat tarthat, szakmai-politikai , képzéseket indíthat és így tovább. És ezek nem kis feladatok, még egyenkint sem. Hetente három alkalommal szállítanak fagylaltport a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat salgótarjáni cukrász- üzeméből a vállalat üzleteibe. A kellemes időjárás beköszöntővel hetente majdnem húsz mázsa kerül a fogyasztókhoz, A fagylaltport a Hajdú megyei Tejipari Vállalat tejporgyára készíti, s a cukrászüzemből kerül szétosztásra. A képen Kovács Jenő üzemvezető és Telek Pál, a kiszállításra kerülő árut számlálja. —báb— Nemzetközi üzleti információs központ Nemrég tartották az alapító konferenciáját annak a nemzetközi információs központ-' nak, amely a jugoszláv fővárosban épül. Az épületkomplexum terveit a belgrádi gazdasági kamara és a SZÁVA kongresz- szusi központ kezdeményezé-* sére készítették el. Ez egyébként a SZÁVA kongresszusi központ székhelye lesz. A központ 200 hazai és külföldi tagvállalat képviselője-; nek ad majd otthont, akiknek rendelkezésére áll az új üzletközpont telefon- és távírószolgálata, zárt rendszerű televíziólánca, a kiadott napi gazdasági jelentések, a fordítóiroda, a gépkocsikölcsönző és a turisztikai szolgálat. A központ tagjai a kiállítótermet is használhatják árubemutatókra. Tájékoztatásukról komputeres berendezések gondoskodnak. Bár, nem a leglátványosabbak. Mert, hiszen egy pályamunka értéke kimutatható ezrekben, milliókban, de egy brigád útjának egyengetése, a munkásfiatalok újításainak segítése, néhány előadás megtartása már nem ennyire kézzelfogható, s számokban kifejezhető. S talán az ösztönzés sem „kifizetődő”. Mégis, az FMKT-csoportok nagy részt vállalnak az említettekből, valamelyik gyár igazgatója fogalmazott így egy tanácskozáson: az if is lendületük, világmegváltó vágyuk szinte határtalan, s ha ezt az energiát „megszelídítve”, differenciáltan szét lehet osztani területenként, rétegenként, akkor ez a gazdasági számokban is látványosan tükröződik. HA EBBŐL CSUPÁN a jelenlevők a rendszeres és lelkiismeretes odafigyelést érezték volna ki, akkor ma kevesebb gond lenne e területen. Egyelőre azonban a „ha” szócska még marad. Tanka László Mosolyogva állítja Hesz Mihály, hogy kétszeresen nógrádi... — Mégpedig? — Először a megye. Aztán meg Nógrád községben születtem. Ilyenképpen... Csendes, nyugodt természet. Olyan ember, aki két napnál tovább egyfolytában nem bírja az íróasztal mellett. Indul kifelé a határba. Erre készteti a munkája is. Műszaki-tervezési csoportvezető az Ipolymenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnál Rétságon. Patakszabályozási terveket készítenek. Járja a megyét. Nem elég az íróasztal mellett megálmodni ■ a jövőt, a munkákat ellenőrizni kell, látni, tapasztalni a gyakorlatban hogyan , valósulnak meg. Kevés hát az olyan nap, hogy Hesz Mihály jó néhány kilométert ne tudna a háta mögött. Legtöbbet persze gépkocsival. Ha teheti gyalog. Erdőmérnök a végzettsége. A feleségét is onnan, a soproni hegyek közül hozta Nóg- rádba. Laktak Salgótarjánban, aztán közelebb húzta a szíve a szülőkhöz. Mentek hát Rétságra. A társulat segítségével szép lakáshoz jutottak, megtelepedtek. A lánya hétesztendős, a kisfia négy. Hesz Mihályt három esztendeje Rétságon a népfronttáA fiatalok A nannbhan mesélte az egyik szülő a IldpUnUdlI következőket. Fia gyárlátogatáson volt a megyeszékhely dinamikusan fejlődő híradástechnikai készülékeket előállító gyárában. Hazajövet azzal állt elő, hogy odamegy dolgozni. Mivel erről korábban nem volt szó, a miértre keresett választ. Hamar megkapta: mert ott nagyon keveset kell dolgozni. Ezt azzal indokolta, hogy ottjár- tukkor a nagycsarnokban hosszú ideig jóformán alig csináltak valamit. Csupán egy ember hordta szét az alkatrészeket. Hozzáfűzte, hogy a látott „tempós” munkáért a dolgozók elmondása szerint havi négyezer forintot fizetnek. Szélsőséges eset? Biztos. Van benne túlzás? Valószínű. Egyesek még azt is mondhatnák, hogy nem ez jellemzi a napi munkaidő kihasználását. S ezzel egyet kell érteni. De vannak a bevezetőben említett esetek is. Ezt tanúsítják a munkanap-fényképezések, eredményei, a munkaerő-kihasználással kapcsolatos sokatmondó adatok. Egyik helyen gyakrabban, másutt kevésbé fordul elő ilyesmi. De az ilyen példa ebben a korban és később is rossz irányba terelhet egyes fiatalokat. Nehezen tudják önmaguknak is megmagyarázni, miért tapasztalják az ellenkezőjét annak, amit otthon, illetve az iskolában tanulnak. Senki se várja, hogy patikamérlegre tegyék a jó példákat, meg a rosszat és bizonyos egyensúlyi helyzetet teremtsenek. Ennél többről van szó! Ifjúságunk, fiataljaink világképének, szocialista arculatának, magatartásának formálásáról. Annak a példamutatásnak feltétlen szükségességéről, ami erősíti bennük azt, hogy az elhangzott szónak, a követelményeknek és a tettnek lehetőleg egyeznie kell. A fiatalok egészséges lelki, gondolati, fizikai egyensúlyának megteremtésében döntő szerepe van a fegyelmezett munkának. Némi túlzással azt is mondhatom, hogy ezt már a bölcsőben kell elkezdeni. Méghozzá a pontos étkeztetéssel, a gondos ápolással, később pedig a rendre való szoktatással. Ahol pici korában így vezetik be a gyermeket az életbe, ott a munka szeretete és tisztelete, mások munkájának a megbecsülése, mint emlékkép talán egy életen át megmarad követendő példaként számára. fegyelme Az a szülő viszont, aki akárcsak egyszer is a gyermek előtt durva szóval illeti a tanítót, vagy a tanárt, vagy a gyermek más jóakaróját, még akkor is, ha az szigorú, számoljon azzal, hogy holnap, vagy holnapután ugyanazt kapja vissza. Az a szülő aki tej helyett italfogyasztásra noszogatja gyermekét, s ráadásul hőst formál belőle, az nemcsak nagyfokú butaságát teszi közszemlére, hanem tudatosan árt gyermekének, felelőtlenül cselekszik ellene. Az előbbiekből olyan következtetést is levonhatunk, hogy a fiatalok fegyelmének alakítása szoros összefüggésbe van mások munkájának, tevékenységének megbecsülésével, tiszteletével még akkor is ha emberek lévén a tévedés joga, nekik is dukál. Nem szeretnék a próféta szerepében tetszelegni, a tapasztalatok viszont azt mondatják velem, hogy a fiatalok döntő többsége hajlandó a fegyelmezett munkára, a fegyelmezett, kiegyensúlyozott életvitelre, a távlatokban való gondolkozásra, és ’ a példamutatásra. De csak akkor, ha ezt megkövetelik tőlük. Előbb tudomásul veszik, később maguk is belátják, hogy a velük szemben támasztott igényesség, — amely állandó felfelé ívelő tendenciát jelent, — saját jól felfogott érdeküket, javukat, fejlődésüket szolgálja, míg az igénytelenség, a sötétben tartásnak egy olyan módszere, melyet egyesek félrevezető módon jótéteményként kívánnak feltüntetni, elfogadtatni a sok tekintetben kezdő, tapasztalatlan, gyakorlatlan, a jó befogadására mindig kész fitalok többségével. Ennek a felnőtt magatartásnak igen sokféle oka lehet. Egy azonban biztos, minden módon gátolja a fiatalok sokoldalú kibontakozását, szegényíti bennük az alkotás érzését, visszafogja gazdag fantáziájukat, kezdeményező kedvüket. /I7 Plmnnrlnttalf nem záríák kl> "f ullllUllUUUfln vannak nehezen nevelhető, fegyelmezhető fiatalok. Emögött legtöbbször családi bonyodalmak, tragédiák, a rossz magatartású szülők vétkessége húzódik meg. De ezekre a fiatalokra is érvényes az a szólásmondás: addig hajlítsd a vesszőt, amíg fiatal. S, hogy ez miként történik, valósul meg az életben, az döntően a felnőttek példamutató, fegyelmezett munkájától, magatartásától függ. (Venesz) HARMINC Szombat, hét vége. Az ember nekilódul, hogy felfrissüljön. Már megszokta, hogy hétköznap a rendezvények, csoportok miatt az éttermi kapacitás nem bírja a „szólóvendéget”. A Cserhát csárda is felkapott, éppen ünnepelnek, nincs hely, bár zárva az alsó és felső szint egyaránt. A középsőben mondják: ebédelhetünk a „rablóban”, benn Pásztón, a Mátra étteremben. Az éhező nem válogat, hátha még siet fa melléje. Az ÁFÉSZ étterme csak félig telt. A kiszolgálás gyors. Ilyen a számolás is. A pincérnő pillanatok alatt ösz- szead. — Száztizenhárom kilencven! — nyújtja a cédulát. — Százhúszból... A vendég unatkozik és utánaszámol. Először, másodszor, hatodszor. A végeredmény: nyolcvanhárom kilencven. Bátortalanul szól a felszolgálónak. — Lehet, hogy tévedünk, de a számla mintha kevesebb lenne. . . — Többet számoltam!? — néz csodálkozva. — Visszaadom — s már az asztalon Is a harminc forint. Pironkodva rakjuk az erszénybe. Mert figyelmeztettek: együnk a „rablóban”, az a Mátra étterem. JEGES HAL A vásárló. A megyeszékhely impozáns élelmiszer-áruházáCseppecskék ban őgyeleg a polcok között, valami mirelitfélét keresne. A hűtőpult gyomrából halszeleteket varázsol elő. A zacskóban zörögnek a jégdarabok, mintha dunai jégzajlást követően fogták volna a halat. Mérlegelni is így muszáj. Hősünk kíváncsi rá: vajon mennyit fizetne a nyárelőn egyébként keresett jégért. Előveszi hát a népi ellenőri igazolványát, s megkéri az üzletvezetőt, szíveskedjék a raktártérbe fáradni vele, ahol mérje le külön a halat és külön a jeget. Hangulata is jegessé változik pillanatokon belül, mert a ténytükröző jegyzőkönyv helyett, mindössze egy elutasító választ kap. — Nem fontos elvinni! — Rendben, akkor marad a hal, de azért mérjük le, mert nem egyedüli eset... — próbál a népi ellenőr zöldágra vergődni. Az akció fél sikerrel zárul: a népi ellenőr akarja, a boltos nem. Győz az utóbbi. Utóirat: a boltvezető fegyelmit kapott. Pedig a hal nem is volt szálkás. KÉPZÉS Tanácskozás a bogyóstermesztésről. A termelési rendszer vezetője szakembert hévvel mesél az együttműködés előnyeiről, mennyire kedvező lenne, ha közösen termesztenék a riblzlit, málnát, szamócát. Külön kedvezmények, szolgáltatások várják a jelentkező nógrádi termelőszövetkezeteket. Egyebek között új fajtákat biztosítanak, telepítési tervet készítenek. Sőt, a szakemberek speciális képzését is megszervezik. Mint például tavaly Gödöllőn. Igaz, hogy a tiz meghívott közös gazdaságból csak egyetlen helyen tartották fontosnak a „fejtágítót”. Szétnézek a teremben. Az arcok hűvösen fogadják a közlést, sehol szégyenpír. vagy főlehajtás. elnézd bocsánatkérés. Biztos, a kilenc termelőszövetkezet hű maradt a hagyományokhoz, s ide sem küldte el képviselőjét. M. Szabó Gyula Ölömmel vállalom,.. :ottság alelnökévé választot- ák. Ösztökélte, hogy vegyen észt a népfrontmozgalom po- itikai ismeretterjesztő munkájában. De nemcsak ez. — Hanem? — Jó érzés, ha az ember a udását továbbadhatja. Ha íem erdőmérnök, talán peda- íógus lettem volna. Már •gyetemista koromban vállal- am előadásokat. Amihez érettem, szívesen beszéltem óla. Furcsa hasonlat, de ilyan ez, mint a dohányzás, íehéz leszokni róla... Nem is szükséges. Hesz Mi- lályra mindig számít a közégi népfrontbizottság. Amikor megkezdődik a téli isme- etterjesztés, vagy békehónap, igyéb rendezvény adódik, 'lem látványosan. Ezt nem is gényli. Szereti a nyugalmat, isöndet maga körül. Ezekben a hetekben, amíg art a béke és barátság hó- íapja, a rétsági üzemekben iát előadást tart. Különféle dőpontokban és emberek ilőtt, de a lényege talán nindegyiknek ugyanaz. Be- zél a világháború eseményeiül, amelyeket soha nem léiét elfelejteni. És tudniuk kell óla azoknak is, akik már a békében születtek. És természetesen arról is, hogy nekünk, egyszerű embereknek a munkában kell letennünk a voksot a béke ügye mellett. Elgondolkozva mondja; — Mindenként érdekes dolog. Ha ugyanarról a témáról beszélek, mondjuk három helyen, mégis egy kicsit más mindenütt. Alkalmazkodni a hallgatókhoz, ez a tudomány. Amikor látom, hogy lankad a figyelem, mocorognak, vagy más oldalról közelítem meg a témát, vagy igyekszem hamarabb befejezni. Elvem, csak annyit és olyat mondjak, ami érdekli az embereket. Sokat olvas. Nem mindig kifejezetten szórakoztató irodalmat. Lelkiismeretesen, előre felkészül valamennyi előadásra. Vázlatot készít, újságcikkeket vág ki, jegyzetel. Ilyenkor háttérbe szorul a televízió, és a szépirodalom. Elég baj, de hát a napnak, csak huszonnégy órája van. — Rendeztünk nagyon jól sikerült író-olvasó találkozót. Éreztem a pezsgést, az érdeklődést, íróvendégünk nagyszerűen irányította a kérdéseket, válaszokat. Ez feldobja az embert, én magam is sokat tanultam. Hozzáteszi még: — Nem a szereplési vágv hajt. Tudom, hogy valakinek mindezt el kell végeznie, mert fontos, valóban ismereteket nyújt. Ha érzem, hogy megvan az „összeköttetés” köztem és a hallgatóság között, örömmel vállalom a következő előadást és igent mondok, ha felkérnek... — csatai — 1 MŐGRÁD - 1979. május 27., vasárnap
