Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-25 / 120. szám

fvlit kap a vendég ? (III.) Lendítek és akadályozók Az étkezési és szálláslehe­íöségek ugyan meghatározó jelentőségűek, ennek ellenére nem elégségesek ahhoz, hogy megfelelő idegenforgalom ala­kulhasson ki. Ehhez az is kellene, hogy aki Nógrádba látogat, tudomást szerezhes­sen arról, mi mindent lát­hat itt, s ugyancsak fontos, hogy a látványosságokhoz, ne­vezetességekhez hozzá is fér­hessen. Propaganda es valóság Az idegenforgalmi hivatal az idén propagandaanyagokra 000 ezer forintot fordít. Jú­nius elején új megyei pros­pektus, még az idén salgó­tarjáni ismertető jelenik meg. A napokban kerül forgalom­ba a népviseleteinket bemu­tató diasorozat, valamint az emléktárgyak sorában Sal­gótarján címere, mint cserép falidísz. Ugyancsak ez évben másodjára is kiadják a hol­lókői útikönyvet, és remélhe­tőleg új ismertető kerül for­galomba Szécsényről. Kere­sik a Nógrádi várak című könyvet is, ennek azonban újrakiadására anyagi okok­ból csak jövőre kerülhet sor. S, ha már itt tartunk, épí­tészeti műemlékeink zöme siralmas állapotot mutat. Hollókőben ugyan éppen most' folynak a vár állag­megóvó munkái, azonban ége­tően szükség lenne hasonlóra Saigon is. Nógrádot méltán nevezik a kastélyok megyéjé­nek, Van olyan településünk, ahol 3—4, esetleg ötnél is több efféle építmény húzó­dik meg, műemlékként vagy műemlékjelleggel. Legtöbb­jének állapota gyászos. Üre­sen, vagy raktárnak használ­va, inkább csúfítják, mint szépítik a települést, s mű­vészettörténeti értékeik elle­nére nem éppen alkalmasak arra, hogy vendégeinknek di­csekedjünk velük. Ez kis ki­vétellel azokra az épületem­lékekre is áll, melyeket óvo­dának, könyvtárnak használ­nak. Hasznos lenne funkciót és gazdát keresni e történel­mi falaknak. Különben tete­mes anyagi "ráfordítás sem mentheti meg őket az enyé­szettől. Mi van még, ami itt tart­hatná vendégeinket? Négy múzeum, két kiállítóhely, négy — évenként megrende­zésre kerülő — folklórfeszti­vál, a salgótarjáni szabadté­ri szoborkiállítás és a műve­lődési intézmények alkalmi programjai. Ez kevés I Ráa­dásul a látnivalók idegenfor­galmi szempontból nincsenek összehangolva. Valahogy nincs "gazdája annak, amit élményként, kulturális érték­ként vendégeinknek nyújtunk vagy nyújthatnánk. Jóindulat kérdése ? Az erőfeszítések ellenére az eredmények nem kielégítőek. S ennek számtalan akadályo­zó tényező az oka. A teljes­ség igénye nélkül hadd te­gyünk közzé néhányat: A vendéglátó-létesítmények „hátországa” (a konyhák, ki­szolgálóhelyiségek) legtöbb helyen szűkre méretezettek. Hollókőn például szükség volna még egy hűtőberende­zés elhelyezésére. De nincs hová. Az összes szálláshely — kivéve a szállodákat, és a hollókői vendéghózakat — saját közművel rendelkezik, melynek fenntartása '/üteme­sen megnöveli az üzemelteté­si költségeket. Több helyen gondot jelent az ivóvízellá­tás. S ezek a nehézségek nemcsak a múlt örökségei, amit bizonyít a diósjenői kemping, ahol a házak már épülnek, a vízellátás még mindig nem megoldott! Ugyancsak a szálláslehetősé­geknél maradva: az Express utazási iroda nem tudja el­helyezni vendégeit. Csopor­tokat kénytelen lefnondani, mivel nem áll minden eset­ben módjában érvényesíteni minisztériumi rendeletek ál­tal biztosított jogait. Neveze­tesen arról van szó, hogy az oktatási intézmények kol­légiumaiban férőhelyet kap­hatnának a nyári szünet ide­jén. Ellátási gondok is rorí^ák az esélyeket. Hollókőn pél­dául a zöldség és gyümölcs „hiánycikk”. Hasonló lesz a helyzet Diósjenőn is, ha nem gondoskodnak előre árusító­helyekről. Az étjprmek élel­miszer-nyersanyag, valamint üdítőellátása viszont már mindenütt biztosított. Néha azután a közönyös­ség furcsa dolgokat szül. A bálassagyarmati kemping te­rületén például szennyvizet vezetett keresztül egy má­sik intézmény. Az idegen- forgalmi hivatal megadta a beleegyezését, és azután meg­lepve vette tudomásul, hogy a sátorozóhelyeken szabályos távolságban félméteres buc­kák sorakoznak. Ezekről ko­rábban nem volt szó. Nem­csak elcsúfítják — olykor „illatosítják” — de területi­leg is csökkentik az amúgy is szűk kempinget. Még ilyen nagy terjedelmű sorozat is csak arra adott módott. hogy felvillantsuk az idegenforgalom néhány égető gondját, és csendesen nyug­tázott lépésről lépésre elért eredményét. Az összkép arra mutat, hogy talán nagyobb szervezettséggel a kevésbé érintett, illetve társszervek, intézmények fokozott jó aka­ratával és együttműködésé­vel, alkalmanként rugalmas­ságával nagymértékben eny- híthetők volnának a gondok, növelhetők az efedmények. A megye idegenforgalmilag há­rom részre oszlik. A nyu­gati területek a Dunai-kanyar Intéző Bizottság körzetéhez tartoznak. Itt folyamatos fej­lődés figyelhető meg. A Cser­hát vidéke „csak” megyei fejlesztés irányítása alatt áll,, de fokozatos a körülmények javulása. ,A legkevésbé érin­tett rész a Mátra nógrádi te­rülete, mely fölött a Mátra— Nyugat-Bükk Intéző Bizottság ténykedik, s valószínűleg más területeken való lekötött- sé'ge miatt még nem vette fel a versenyt a börzsönyi területek „felfuttatásával”. Végezetül mindazoknak, akik bármilyen módon köz­vetve, vagy közvelenül kap­csolatban állnak az idegen­forgalmi tevékenységgel, cél­szerű szem előtt tartani, hogy az idegenforgalom nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat is. (Vége) Gáspár Imre ÁRUTERÍTÉS A fogyasztó mérgelődik, ha nem tudja jövedelmét igénye szerint elkölteni, vagy úgy érzi, hogy kénytelen olyan terméket vásárolni, amire csak a hiány kényszere szó. rítja. Gyakran találkozhatunk az áruhiánynak azzal a for­májával, amikor a Salgótar­jánban oly nagyon keresett cikk, a másik városban a raktáron hever. Nem ritka az az eset sem, amikor a Buda­pesten már hiánycikknek mi­nősített termék vidéken kor­látlanul rendelkezésre áll és persze, előfordul ennek ellen­kezője is. Ez az áruhiány leggyakrab­ban a nem kielégítő áruterí­tés következménye. Ennek jellemzője, annak ellenére, hogy az áru kínálata összes­ségében megfelelne a kereslet­nek, egyes helyeken az áru az adott minőségben, válasz­tékban és mennyiségben nem található meg. Nem kétséges, fbogy a bel. kereskedelem évek óta az áru­elosztás javításán fáradozik, de mégis úgy tűnik, hogy az áruterítés szervezésében las­sú az előrelépés. __ Mitől függ az áruterítés minősége? En­nek egyik alkotója, hogy ren­delkezésre álljon elegendő áru, ami a termelés (behozatal) mennyiségétől,. választékától és minőségi színvonalától, a készletek nagyságától és el­helyezésétől függ. Leegysze­rűsítve: van»e kellő áru, meg­felelő időben és helyen. Saj. nos kereskedelmünkben e fel­tétel érvényesítésében is je­lentkeznek korlátok: a terme­lővállalatok nem teljesítik szerződésszerűen kötelezett­ségeiket, az import nem elég ütemes, a készletezésnek fi­zikai, s pénzügyi problémái vannak. Az áruterítés szem­pontjából . nagyon fontos elem: az áruelosztási rendszer rugalmassága. Ez a tényező magában foglalja a kereske­delmi hálózat sűrűségét, spe­cializáló j át és a kereskedők informáltságát, a szállítási, anyagmozgatási rendszer fej­lettségét, a raktározási tech. nika színvonalát, s végül az utólagos rendelések kielégí­tésének sebességét. Több ta. nulmány foglalkozik hazánk­ban ezekkel a kérdésekkel, s aligha vitatható, hogy az áru­elosztási rendszer rugalmas­sága javuló irányzatú. De az sem rejthető véka alá, hogy a korszerű módszerek elter­jesztése ma még anyagi és személyi korlátokba ütközik, s azok alkalmazásában gyak­ran aránytalanságok figyel­hetők meg. Az áruterítés elemei között nagy szerepe van az adott ke­reskedelmi cég üzletpolitiká­jának. Nem kétséges, hogy ezen a téren nagy az elma­radás, s az egyes üzletekben nyoma sem található az érté­kesítéscentrikus politikának. Az üzletek vezetői nem egy helyen mechanikusan rendel­nek, nem szondázzák a vásár­lói igényeket, nem közvetítik azt gyorsan, pontosan a ter­meié* és a külkereskedelem számára, lemondanak az után- rendelés bonyolult műveleté­ről, az üzlet munkáját sem szervezik kellő tudatossággal, illetve a központi irányelve­ket gépiesen követik stb. Köztudott, hogy 1979-ben a korábbi éveknél mérsékel­tebb ütemben növekszik az életszínvonal, ami fokozottan aláhúzza annak fontosságát, hogy a kereskedelmi ellátás színvonala javuljon, hogy a dolgozó tömegek jövedelmük elköltése során ne ütközzenek az áruterítés fogyatékosságai miatt keletkező áruhiány korlátaiba. w. I. Nyugodt, derűs, jókiállású fiatalember Balogh Béla, a balassagyarmati csecsemő- otthon gondozója, aki vona­kodva jelenti ki: — Nem va­gyok én különös, nem minden­napi jelenség azért, mert férfi létemre csecsemőgondozónak „szegődtem’’... A Szántó Kovács János Szakközépiskola egész­ségügyi tagozatán végeztem, az oklevelem kézhezvétele után Salgótarjánban a men­tőállomáson helyezkedtem el, mentősként dolgoztam. Al­bérletben laktam. Nem érez. tem jól magam, így hát haza­jöttem Balassagyarmatra. — Miként alakult ezután az élete? — Először a vasútnál pró­bálkoztam, de még időben rájöttem: nem nekem való... Ezután kerültem ide a cse­csemőotthonba, s úgy érzem, megtaláltam önmagam! , — A csecsemőgondozás in­Béla nővér ^\A^AfiV\/\AíVWWWWWVyVj kább női munka... hogyan fogadták a kolléganői? — Könnyen ment a beillesz­kedés. Számomra nem volt újdonság a sok lány között dolgozni, mert még a szakkö­zépiskolában megszoktam, hogy csupa „hölgy” vesz kö­rül. Igaz, az elején többször megkérdezték: miért jöttem ide, de most már megszok­tak. Minden csoda három na. pig tart. — Kérem, meséljen a mun­kájáról. — Nyolc kisgyermek van a gondjaimra bízva — 15 hó­nap körüliek —, őket etetem, fürdetem, tisztába rakom és ezekpv a mechanikus tevé­kenységeken túl igyekszem egy kicsit az „apukájuk” is lenni. __ V iselt dolgainkról „Gazdag az az ország —ol­vastam a minap népszerű fo­lyóiratunkban egyik ismert publicistánk örökigazságként is elkönyvelhető mondását, amely — folytatjuk — elta- karítatlanul hagyja saját hul­ladékát.” Valóban így lenne? — hökken meg első „átfutás­ra” az ember, s csak akkor-, mikor már átrágja magát a mondaton újra, meg újra, s jut el az író homloka mögöt­ti gondolattársítás „mit is akar mondanijának felfede­zéséhez”, igen, csak akkor bólint egyértelmű-helyes­lőn... Mert hogyan is van? 1. Nem ismertem rá egy­könnyen a nem is oly’ régen még ismerős tájra. Motorfű­részek tucatjának éles vágó- lánca szaladt neki — állító­lag több mint egy hónapon keresztül a cserek, tölgyek, tenyeret sem horzsoló simítá- sú bükkök regimentjének, s formálódott a vidék arculata, mint lobogó haját hullatott újonckatonáé. Mondtam is az öregnek — két nagy mura- közi lovával éppen ő vontat­ta ki a traktor által nem jár­ható terepről a rönkökké szab­dalt törzseket, hogy: Szép munkát végeztek! Hiszen ki- döntötték a vágásra éretteket, alattuk meg már második­harmadik esztendeje bújik ki az alátelepített magból a fia­fa. Azt hittem, tetszik majd beszédem Neki. De heves bó- logatás helyett sziporkázó ká­romkodásba fogott: Mocsok munka volt, ez, hallod! Nézd, mit cselekedtek! Szakadékba dőlt öt-hat fa. Ott van. Jóko­rát kellett volna térdepelnie a fűrészesnek — vágta hát térdmagasságban. Száz száza­lék fölé emelkedett a köbmé­ter-teljesítményük — eszükbe sem jutott még combvastag gallyakat is összedarabolni. S nézd meg ezt a hihetetlen mennyiségű aprófát! Emlék­szel még a tíz-húsz év előtti tiszta erdőkre, amikor az utolsó apró gallyat is elvitték haza — pénzért háton? Ej, ez az istenverte pocsékolás, ej, ez! 2. Sosem láttam még ilyen feldúltnak az aknaüzem-veze- tőt. Emígyen háborgott: He­tek óta más jelentéseket sem kapok, csak mint hogy: hi­ányzik ez a biztosítógyűrűhöz szükséges csavar, az az alá­tét is, kevés a bélésfa, hiány van ebből, abból is. Mond­tam a főaknászoknak: Embe­rek, ez nem lehet, hisz’ min­denből rendelkezésünkre áll a kellő mennyiség, mert meg­rendeltük, meg is érkezett, beszállíttattátok ..., akkor hát hol az istennyilában van? Vállukat vonogatták lent a harmadvezetők is, amikor sű­rű lent járásaim során efelől érdeklődtem. Aztán „lefutott” a régi front, átszereltünk az újra. Es közben, ahogy szed- tük-szedegettük kifelé a be­rendezéseket, raboltuk, amit lehetett, kerültek ebből, abból a zugból is elő a régebben hi­ánycikként elkönyvelt anya­gok. Be sem merem vallani, mekkora mennyiségben. S hogy még mennyiről feledkez­tek meg, hová tették munka — Tapasztalható-e valami­lyen változás azokon az ap­róságokon, akikkel Balogh Béla foglalkozik? — kérde­zem Horváth Marcellt, a cse­csemőotthon főorvosát. — Igen. Nem kis meglepe­téssel vettük tudomásul, hogy ebben a csoportban a kicsi­nyek előbb tanulnak meg jár­ni, mint általában szoktak. Talán csak különös véletlen, ről van szó, ezért nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni ebből az egy eset­ből. Balogh Béla türelmetlen, egyre gyakrabban pillant az órájára. Talán tíz perce hagy­ta magukra a rábízott gyere­keket, de mégis aggódik ér­tük. Elkös'zön. Fehér köpe­nyes magas alakja hamarosan eltűnik a lépcsőház forduló­jában. W. Szirmai Éva Roggyant sezlon a fák között, avagy erdei ágybérlet Ifiadó? Kulcsár-fotó közben, ki tudhatja. A bűn persze némiképp az enyém is, mert nekem itt legelsőként kell tudnom, hogy nem vala­mi jól áll a vállalat gazdál­kodásának szénája, nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy ekkora mérvű pocsékolást megengedhessünk magunk­nak. A biztonság maximális betartásának figyelembevéte­lével, utasítást adtam vala­mennyi elérhető, s még hasz­nosítható anyag kirablására. Sajnos, nem most elsőként, s lehet, nem is utoljára ... 3. Mikor is történt — kér­dem most önmagámtól — a szénbányászat csillagának le- áldozása Nógrádban? Rémlik, hatvannyolc-hatvankilenc- ben... És azóta hányszor, meg hányszor haladtam el már személykocsin, autóbu­szon ülve, némelykor gyalog is hajdan volt vaspályák gyep benőtte szalagja mellett. Mik­nek kanyarulataiban itt is, ott is rozsdásodnak még a na­gyobb méretű csillék. (No, nem a jelenleg is rendszere­sített, szabványszerűek; azo­kat fillérekért vásárolta ak­koriban fű-fa, s netán még a potom árbevételnek is örülni támad az ember kedve, mert lgiealább hasznos célt szolgál­nak — leginkább fűtőolajat, építkezési anyagokat tárolnak bennük.) Még a megyeszék­hely tőszomszédságában is, rozsdásra meredt vas traverzek mellett. De láttam már közü­lük néhányat patakban, se­bes sodrú iszaptól félig bete­metetten, s uram bocsá’: fák­tól félig-meddig benőtt, ter­mészetvédelmi területen levő öreg hal da félméternyi egy- szál sínén is. Ipartörténeti emlékeknek szánták, távoli utókornak? Nem. hinném! El­hűlve tudta, meg nem is, oly’ régen a hírmondásokat élénk figyelemmel kísérő, hogy or­szágunk egyik legnagyobb acélöntödéjének termelése akadozik az adalékanyag: a vashulladék másunnan törté­nő, lassú szállítása miatt. 4. És láttam a minap — kedves gyerekünnepség hely­színére sétálva — a szép erdő szélén kimustrált gumiabron­csok százait (ezreit?!). És ol­vastam: konvertibilis valutá­ért ezekből készített gumiőr­leményt exportálunk, nem emlékszem, mekkora mennyi­ségben. / 5. Dühömben szóltam rá durván, s mondtam „marhát”, amikor a tóba siető patak mellett, előttünk állt meg La­dájával és pihenés helyett két telt marmonkannányi fáradt­olajat csurgatott a fű zöld selymén le a halak harapta csobogásba. Mért bántod a bácsit? — kérd te kisfiam, s mikor megértette — leinteni sem tudtam már —, csúfolta a szuszogó zsírtömeget: Nem nézel tévét, nincs tévéd? A fáradtolajat átveszi az ÁFOR! Hej, de sok dolgunk is há­nyódik széjjel-szanaszét, me­lyek újrateremtődhetnének 1 Nekünk. Esetenként képmuta­tó álgazdagoknak... Karácsony György A gyermekév jegyében: „Várháború” Hollókőn A kürtszó a harci játék kezdetét jelentette. A turbá- nos törökök a vár alatti völgy­ből indultak rohamra: a ka- cagányba és egyéb korhű jel­mezbe öltözött Védők a hegy­oldalon helyezkedtek el, hogy megvédjék a várat, a zászlót. A kardok csattogása helyett számok „röpködtek” a levegő­ben. Míg a hegyoldalon a „katonák” csatáztak, addig lent a völgyben, a katlanban forgyogott a finom gulyás. Délben, mikor a kürtszó a számháború végét jelezte, a „törökök” és a „magyar ka­tonák” közösen fogyasztották el a „békeebédet”. A pajtá­sok a kanalazgatás közben gyakran dicsérték Végh Sán­dor főszakács főztjét, aki „ci­vilben” a Mohorai Általános Iskola tanára. A számháborúval és az azt követő ebéddel nem ért vé­get a hollókői várjáték, me­lyet a balassagyarmati járási úttörőelnökség rendezett a járás úttörőinek. Az ikebanaverseny meg­mozgatta a pajtások fantá­ziáját. Az összegyűjtött ter­mésből, száraz kórókból, vad­virágokból, mohából és egyéb, a természet adta „kellékek­ből” szebbnél szebb alkotá­sok készültek. Ebben a „mű­fajban“ *z érsekvadkerti .cso­port- jeleskedett, de dicséret illeti a nógrúdkövesdi, berce- li pajtásokat is. A kunyhókészítési verseny­ben a hazaiak vitték el a pálmát. Mindenki nagy "iz­galommal várta a sárkány- eresztő-versenyt. A Nagy Já­nos őrhalmi pajtás barká­csolta sárkány több száz mé­ter magasságba emelkedett. A mohorai Tor testvérek (Fe­ri és Miska) sárkánya is nagy közönségsikert aratott. Az egész napos programon jól szórakoztak Hollókőn a balassagyarmati járás úttö. rői. A délutáni órákban, mi­kor elbúcsúztak egymástól az úttörők, Jenei Tünde mohorai kislány odaszaladt a nevelőjé­hez, s kipirult arccal, csillogó szemekkel csak ennyit mon­dott: Tanár bácsi, olyan jó volt!” Tünde szavaiban ott volt a többi gyermek vélemé­nye is. Hogy Hollókőn jól érezték magukat a gyermekek, élmé­nyekkel tértek haza, ahhoz a balassagyarmati úttörőelnök­ség, a jelenlevő tanárok szer­vező, irányító munkája mel­lett a hollókői művelődési ház, az őrhalmi, szécsényi. és érsekvadkerti termelőszövet­kezetek segítése is hozzájá­rult. sz. f. fiOGRÁD - 1979. május 25., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents