Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

Harkányban befejező szakaszába ért az ország legnagyobb termelőszövetkezeti üdülőjé­nek építése, és előreláthatólag augusztusban fogadja az első vendégeket a hétszáz ágyas gyógy- és pihenőüdülő. Létrehozására közös vállalat alakult tagja van: termelőszövetkezetek, szakszövetségek, tsz-szövétségek A tagok részjegyeket váltottak, s annak arányában üdültetik dolgozóikat' és százhatvannégy és maga a TOT is. Kutyakiállitás írta: Jordan Popov A városi parkban fajkutya- kiállítást rendeztek. A legki­válóbb kynológusokból ál­ló zsűrinek kétszáz eb közül kellett kiválasztania a győz­test. Valamennyi kutyának olyan hosszú származási táb­lázata volt, akár az arisztok­ratáknak. Annak ellenére, hogy a kutyák között sok va­lóban rendkívüli szép, több érmes szerepelt, a zsűri tag­jai tanácstalanok voltak. A dolog úgy állt, hogy a két- száz-égynehány kutya között volt egy... kandúr is. Még­pedig nem közönséges kan­dúr, hanem Petko Petkov elv­itársé. Vagy nem magyarázták még neki elég érthetően, hogy ez kutya-, nem pedig macs­kakiállítás, vagy ő nem is­merte fel a bernáthegyi és a szürke macska közti elvi kü­lönbséget, ki tudja... Petko Petkov nem olyan ember, akit meg lehet kérni arra, hogy magyarázza meg saját tetteit. V. És a tiszteletre méltó kutya- szakértők most ott ülnek a zsűri szobájában és zavartan sóhajtoznak. — Én, elvtársak, régi kyno- lógus vagyok — kezdte el a zsűri egyik tagja, —, de még sohasem kellett macskáról szakvéleményt adnom... — Csak semmi személyeske­dés — dörmögte a zsűri el­nöke. — Itt nincs hely holmi szubjektív célzások számára. Objektív értékelésre van szük­ség! — Annál inkább mivel Pet­kov elvtárs utalt ki pénzt a kiállításunk számára és helyi­séget ígért az ebtenyésztők klubjá részére... dünnyögte a helyettese. — Kiállításunk az idén rendkívül reprezentatív jel­legű. Ügy gondolom, kollégá­im valamennyien egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a legnagyobb pontszámot ér­demli. .. a fiatal, de szép re­ményekre jogosító kynológus a listára pillantott... a hetes számú francia bulldog és a ti zen négyes gyi. Nekem azonban mégis az a vélemé­nyem, hogy Petkov elvtárs kandúrja felülmúlja vala­mennyi kutyát. Ez, tudják, va­lami másféle... Igen, elvtár­sak! Valamennyi kutya kö­zül fejjel kimagaslik. Én, elvtársak, tiszta lelkiismeret­iéi a kandúrra szavazok! — Bocsásson meg, kollé­gám — szakította félbe az egyik zsűritag, aki mindeddig hallgatott —: én nem egészen értem, miről van szó. Hiszen ha egy kutyakiállításon macs­kának ítélünk oda díjat, ak­kor nevetség tárgya leszünk! — Ugyan, mire való ilyen élesen fogalmazni... ráncolta össze a homlokát az elnök. — Az válhat nevetség tárgyá­vá, aki makacsul ragaszkodik a dogmákhoz. Mire való a macska és a kutya közti kü­lönbség efféle csökönyös hangsúlyozása? Mire való, kérdem önöktől? Kinek van szüksége ilyesféle formaliz­musra, amely ellen valameny- nyiünknek harcolnunk kell? — Elvtársak — emelkedett, fel helyéről a fiatal, de re­ményekre jogosító kynoló­gus, — engedjék meg hogy őszinte legyek. Nem folyamo­dom mindenféle csűrés-csava- ráshoz hogy igazoljam ezt a macskát. Kimondom, mind­azt, amit gondolok. — Dia­dalmasan és kihívóan tekin­tett végig a zsűrin. — Én, tisztelt kollégák, őszintén cso­dálom Petkov elvtárs kan­dúrját és feltétlenül méltónak tartom az első helyre! — Szavazzunk, elvtársak? — kérdezte már vidámabban a zsűri elnöke. A kutyakiállításon az első díjat túlnyomó szavazattöbb­séggel Petkov elvtárs kandúr­jának ítélték oda. És amikor ő — a kandúr, nem pedig Petkov elvtárs — felment a dobogóra, valamennyi kutya egyszerre hízelgőén csaholni kezdett. A francia bulldog és a bernáthegyi pedig a máso­dik és a harmadik díjat kap­ta, valamint értékes ajándé­kokat: macskadorombolást számú bernáthe- megörökítő, tetszetős kiállítási személy szerint hanglemezeket... (Ford: Gellert György) Füzeibe foglalták ' A salgótarjáni síküveggyár- gának köszönő levelét, ame- ban a közelmúltban külön fü- lyet a tavalyi társadalmi mun­zetet „jelentettek meg”, amely­ben konkrétan megfogalmaz­ták a tennivalókat, amelyeket a gyár kollektívája ebben az esztendőben a Harmincötezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom keretében megolda­ni tervez. Bevezetőként is­mertették a Hazafias Népfront Salgótarjáni városi Bizollsá-; káért kaptak. Ez felhívás ar­ra, hogy az idén még többet tegyenek. Sikeresen zárták a tisztasági hetek gyári prog­ramját, támogatnak több óvo­dát és bölcsődét, reszt kérnek a magyar—szovjet barátsági park és az ifjúsági sportcent­rum építési munkáiból, de ott lesznek a Gorkij-telepi játszó­tér építésénél is. Kertek a kopár tiegyoldalbaü Néhány éve az üzbegisztáni Gisszar-hegylánc lábainál ritka­ságnak számítottak még a bok­rok is, a fákról nem is beszélve. A hegyoldalban ma ezrével virá­goznak az alma., az őszibarack- és diófák, a teraszosan művelt kertekben. Csupán a jakkabagi erdőgazda­ság területén több mint 300 hek­tárnyi gyümölcsöst művelnek. Tavaly ősszel szedték le az első termést — közei 200 tonna almát, szőlőt és őszibarackot, mandulái, diót. Idén tavasszal a gyümöl­csös további 30 hektárral bővül. Milyenek a mai fiatalok? Elkövetkező sorozatunkban az ifjúság helyzetének néhány időszerű kérdésére keresünk választ. Tulajdonképpen arra: az idősebb nemzedék, a tapasztaltabb generáció — köz­tük a legkülönfélébb foglalkozásúak, az ifjúsággal hivatal­ból és nem hivatalból törődök — hogyan látják a mai fia­talokat, helyi és személyes tapasztalataik birtokában mi­lyennek ítélik e nemzedéket. Elsőnek a Budapesti Finom­kötöttárugyár balassagyarmati gyára igazgatójával, For­ral Ferencnével beszélgettünk. Nemrégiben kapta meg az Ifjúságért Érdemérmet, a KISZ által adományozható legmagasabb elismerést. Ugyanez időben a gyáregység KISZ-alapszervezete a Kiváló címet érdemelte ki. Forrai Ferencné tizenegyedik éve dolgozik jelenleg első munka­helyén. A kezdet kezdetén maga is több éven át vezető­je volt az ifjúsági mozgalom­nak. — Igazgatói munkaköröm­ben nagyon sok hasznát tud­tam venni a KISZ-ben szer­zett tapasztalatoknak — vall­ja erről az időről. — Akikkel annak idején együtt szervez­tük a mozgalmi munkát, azok most is itt dolgoznak, a mun­katársi kapcsolatunk megma­radt olyan „ifis” együttműkö­désnek, amely mindenképpen a közös ügy hasznára vá­lik. Nekünk akkor, például sem klubhelyiségünk, sem if­júsági alapunk nem volt. Azok a körülmények nem mérhetők a mai mércével. A fejlődés azonban, vélemé­nyem szerint nemcsak a le­hetőségek terén ment végbe, hanem a fiatalok magatartá­sában, gondolkodásában is. Üzemi négyszögünk egyik tel­jes értékű „döntnöke” a KISZ-titkár, státuszán túl fel- készültsége alapján is. S. hogy a lehetőségek formáit milyen tartalommal tudják feltölteni, az attól is függ, mennyire vannak tisztában önmaguk­kal, demokratikus módozata­ikkal, mennyire veszik komo­lyan, hogyan készülnek rá. — Említene egy konkrét példát? — Hirtelenjében a lakásak­ciót mondanám. Tudvalevő, hogy sehol sem könnyű ma a fiataloknak, kezdő házasok­nak lakáshoz jutni. Mi, csak­nem három évvél ezelőtt el­határoztuk, hogy minden munkás egynapi keresetét a lakásvásárlási alapba adja, s ebből évenként két-három fia­talt tudunk kedvezményesen lakáshoz juttatni. Ezeket a napokat azok az idősebbek is ledolgozzák, akiknek már van lakásuk, s azok a fiatalok is, akik — lévén egyedül élnek — egyelőre még nem számít­hatnak e támogatásra. Ügy ér­zem, ez az összefogás szép példája az együtt— egymásért eszmének. — A gyáregység dolgozói­nak átlagéletkora alig hu­szonnyolc év. Talán a megve legfiatalabb üzeme. Mit je­lent ez a velük való törődés­ben? — Iparitanuló-képzéssel is foglalkozunk. Ez valamelyest javítja az életkorstatisztikát. Természetesen, az ifjúság fia­talabb rétegének, a tizen-, huszonéveseknek másabbak a gondjai-bajai, mint például a harmincasoknak. Az előbbi­ekben még kialakulatlan a pályakép, konfliktusaik adód­nak az iskolában tanultak és az üzemben tapasztaltak kö­zött, meggondolatlanabbak és a többi, amelyekre nekünk különösen Is figyelnünk kell, nemcsak azért, mert a tör­vény előírja a pályakezdők­kel való fokozottabb törődést, hanem mert ettől a ..gondo­zástól” függ munkaerőhelyze­tünk is. — Maradjunk az ipari tanu­lók megbecsülésénél. ■j- Jelenleg az 52 másodéves tanulónak pontosan a felét „emeltük ki” bérezésre, közü­lük. heten pedig a munkájuk­ért járó teljes fizetést kapják. Ez, egy 15—16 éves tanuló részére nem kis anyagi elis­merés... Ezen kívül a szorgal­masabbal és ügyesebbjei már a tanulóidő alatt szakmailag egyre komolyabb megbízást kapnak. Szerintem, a mun­kára nevelésnek, a pályakez­déseknek lényeges momen­tuma a „megmérettetés”, a mérce folytonos állítgatása, amelyhez még párosulnia kell a munkahelyi légkörnek, han­gulatnak is. Ehhez kérem a KISZ-esek, a brigádok segít­ségét, a megértő támogatást, az odafigyelést. Persze, mind­ez a gyakorlatban sokkal bo­nyolultabb, nehezebb, s nincs ilyen egyszerű receptje. Min­den pályakezdő küíön-külön figyelmet és törődést kíván.^ s ennek a minőségét a kilépők száma dönti el. Ez pedig ná­lunk nem a legjobb. — A munkára nevelés mel­lett jut-e idő és erő a közössé­gi életre nevelésnek vagy csu­pán... — Nem „csupán”, hanem ez is nagyon fontos feladatunk. Művelődési bizottságunk ren- dezi-szervezi e munkát, mint a feladattervben is megfogal­maztuk „az emberek tevékeny művelődésén is múlik, hogy a fejlettebb termelés, a maga­sabb életszínvonal egyúttal azt is eredményezze, hogy szélesebben és gyorsabban bontakozzék ki az értelmes, harmopikus emberi és közössé­gi életforma”. Színjátszócso­port alakult, rendszeresek a vetélkedők, a kirándulások, a kiállítások, a közös összejöve­telek. A brigádokban, a moz­galomban rejlő erők kiaknázá­sának egyik kitűnő eszköze. — Végezetül egy rendhagyó kérdés: a gyárban nagyrészt nők dolgoznak. Jelent-e ez „másféle” vezetői módszert? — Nem tudom, egy „férfi­üzemben” milyenek a körül­mények, így érvényes választ nemigen adhatok. Abban bi­zonyára különbözünk, hogy nálunk például a gyesen levők száma eléri a kétszázat, ami a 667 fős összlétszámhoz viszo­nyítva magas arány. Talán abban is eltérőek vagyunk, hogy itt a nőpolitikát főként nők valósítják meg, s az ifjú­ságpolitikában, az alacsony át­lagéletkorból adódóan is több teendőnk van. Inkább a közöset hangsúlyoznám: a munkásifjúság nevelésének felelősségét. Tanka László Legyen rangjuk és szavuk! Közös felelősséggel A többemeletes házakban élő családok — és természe­tesen a házkezelőség, az in­gatlankezelő és a tanács igaz­gatási osztálya — a meg­mondhatói, hogy a magasra nyúlt, kisebbfajta falu népét befogadó épületekben nehéz kialakítani az együttélés bé­kés viszonyait. Elég sokszor fordul elő civakodás, sőt ve­szekedés. Néha halkabban, néha hangosabban. Vitára ad alkalmat a szőnyeg, vagy a porrongy lerázása, az erkély zatás seprése, a hangos magnózás, nak a tévézés, de még az is, ha netán rossz a lift, szemetes a lépcsőház... zeti népfrontbizottságok öt­ezer családot invitáltak, s je­len volt közel ezerötszáz em­ber. A lakógyűléseken a hat­vanegy említett bizottságba háromszázharminckét sze­mélynek szavaztak bizalmat, ők a lakóbizottság elnökei, illetve tagjai. Ami szóba került alkalmat a külső és belső ta­tarozás, és a lift. A sérelmek esetén megkeresik a lakóbi­zottság elnökét vagy valame­lyik tagját, aki eljár az ille­tékeseknél. Hasonló a bérhá­zi állattartás. Jogos a panasz, hogy sok lakó fittyet hány a gyerekekre, a szomszédaira, liften hozza-viszi a kutyáját, így zavar másokat is. A fel­szólalók beszéltek a központi Rájuk váró tennivalók ben. Ennek ellenére kevesen óvásáról, a gépkocsiparkolás Hatvanegy bizottság Közvetlen képviselőink, a lakók ügyeit intéző hatósá­gok a bajokat elsimító, a családok érdekében kiálló kö­veteink a lakóbizottságók. Salgótarjánban az elmúlt pengetett, olyan dolgokról be­televíziós antennák hibáiról. Nem könnyű közéleti megbí- Kérték, hogy az erkélyeket, a lakóbizottság tagjá- balkonokat vagy elnökének lenni, tani a üzem, és hogy mások nyu­galmának zavaróit szigorúb­ban intsék rendre. Több lakó­gyűlésen szóltak a játszóterek és parkok védelméről és meg­Gyakran kerülnek az összeüt­közések középpontjába. Hara­gosokat szereznek, nekik pe­dig továbbra is ott kell lak- niok, ugyanabban az épület­utasították vissza a felkínált tisztséget. A lakógyűléseken százhet­venen kértek szót. Döntő többségük közérdekű témákat hetekben ötvenhárom lakó- és nyolc utcabizottságot válasz­tottak. öt év tapasztalatai bizonyították, hogy szükség van a lakóbizottságokra. Még akkor is, ha vannak akik nem értenek ezzel egyet. Mert ilyen is akad! A me­gyeszékhelyen a megválasz­tott lakóbizottságok száma nyolccal zettnél. gyűlés nem tartotta indokolt­nak a bizottság váiasztását. Tizenkét helyen pedig — az ésszerűség elvét figyelembe véve — „összevonták” a bi­zottságokat és hatot válasz­tottak meg. szélt, amelyek egy-egy lakói ház teljes közösségét érintik. így sok szó hangzott el az épületek belső rendjéről, tisz­taságáról. A házfelügyelők dolga ugyan a takarítás, de nagyon sokszor maguk a la­kók is hanyagok. Eldobálják a nak tekinti azokat, amelyek a csikkeket, papírdarabokat, al­macsutkát. Arról már ne is kevesebb a terve- beszéljünk, amikor az erké- Két házban a lakó- lyen vagy az ablakon keresz­tül dobják ki az utcára, vagy a lakóházakat övező fűre a szemetet. Rajtunk, lakókon múlik, hogy jobban vigyáz­zunk. Többen felvetették a közös helyiségek — szárító, pince, A választási gyűlések iga- gyerekkocsi-tároló —állapotát, kásember. zolták, hogy az embereket ér- használatát, és javasolták deklik a szűkebb házuk tá- klubszoba, barkácsműhely ki­A Hazafias Népfront Salgó­tarjáni városi Elnöksége leg­utóbbi összejövetelén úgy döntött, hogy az eddiginél sokkal jobban és rendszereseb­ben támogatja a lakó- és ut­cabizottságok munkáját. Ezért még júniusban tanácskozásra hívják össze a megválasztott segítsep virágos!- lakóbizottságok vezetőit, hogy városgazdálkodási a városi tanács rendelete ér­telmében világosan tisztázzák jogaikat, feladataikat, köteles­ségeiket. Egyúttal pontosan is­mertetik azoknak a fórumok­nak, tanácsi és ingatlankeze­lő vállalathoz tartozó felelő­söknek, körzeti népfrontbi­zottságoknak a nevét és cí­mét,^ ahová a lakók ügyeinek intézése érdekében fordulhat­nak. Igazolványt kapnak és segít az eligazodásban azok­nak a tanácsrendeleteknek — lakóbizottságról, házirendről, állattartásról — a szövege, amelyeket ugyancsak rendel­kezésükre bocsátanak. Ami pedig ugyanilyen fontos, az ingatlankezelő vállalat jelen­tős lakóházfelújítási vagy karbantartási munkák műsza­ki átadásakor köteles meghív­ni a lakóbizottság elnökét. így elejét veszik sok vitá­nak. A lakóbizottságoknak nagyobb erkölcsi elismerést szükséges adni. Legyen rang­juk és szavuk, mert minket, lakókat képviselnek, társadal­mi munkában. nehézségeiről. A város új la­kótelepein — Beszterce-, Ke­merovo-, Gorkij- és Hársfa- — jogosan vetették fel az élelmiszer- és tejellátás gond­jait, a telefonok hiányát. Hogy kevés a játszótér, a mozognivágyó kisebb-nagyobb gyerek viszont sok. A felszólalásokból egyönte­tűen kiderült, hogy a lakos­ság sokat vár a lakóbizottsá­goktól. Olyan kis kollektívá­közérdek védelmében, a la­kók összefogására, az ügyek egységes intézésére „szület­tek”. Hozzátéve, hogy a lakó­bizottságok nem töltenek és nem is tölthetnek be rendőri vagy kisbírói szerepet. Arra nem alkalmasak. Az meg különösen örvendetes, hogy a megválasztott lakóbizottsá­gok tagjainak közel fele műn­Csatai Erzsébet ján zajló események. A kör- alakítását. Rengeteg vitára ad NÓGRÁD = 1979, május 20., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents