Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-18 / 114. szám

Dolláros jelenléti1 Jó csengést kapott nevük » dolláros piacokon, állják a sarat a verseny kíméletlen feltételei között is. Kínált por­tékájuk kelendő, s ez egyen­rangú tárgyalási pozíciót nyújt számukra több világrészen is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek tőkéspiaci jelenlé­téről, dolláros exportjáról fo­lyik a szó Papp .János ke­reskedelmi igazgatóhelyettes szobájában. — Hogyan summázza a gyár tőkésexportjának mos­tani alakulását? — Jó kiviteli évünk volt a tavalyi, 6 biztatóan haladnak dolgaink az idén is. Mennyi­ségi növekedést nem tervez­tünk, 42 ezer 50 tonna terméket szándékozunk eladni dollá­rért. Az értéket azonban a ta­valyi egyötödével megemeltük. Április végén 25 ezer tonná­ra szóló rendelés már a ke­zünkben volt — igen kedvező tonnánkénti dollárárral — kilátásaink tehát megnyugta­tóak. Ebben az évben is el­készítettük a minőségbiztosítá­si tervet, amelynek teljesítése jól szolgálja piaci hírnevünk erősítését. Űjabban árunk ki­készítése, csomagolása is igényesebb, ami aem utolsó ajánlólevél a külhoni piaco­kon. — Mennyibe kerül a gyár­nak egy dollár termelése? — Most 37 forintba. Ügy vélem, az elsők között ka­punk helyet a rangsorban. — Kapcsolatuk a külkeres­kedelmi vállalatokkal? — Sok nehéz akadályon át­segítettek már. Mozgékony piaci munkájuknak köszön­hetjük azt is, hogy az iráni határról visszafordított 000 tonnás küldeménynek új ve­vőt találtak a külországi pi­acokon. Rendszeres havi programtárgyalások folynak köztünk, s ritka az a nap, amikor telefonon ne érint­keznénk. — Termékeik közül mi most a sláger a tökéspiacokon? — A hidegen hengerelt szalag és a csákány. Előbbi azért, mert a keskeny sza­laggyártó berendezéseket ke­vesen fejlesztették arra a szintre mint mi, igen pontos vastagsági és szélességi tű­rést nyújtunk. A mezőgazda­sági szeráru gyártása pedig régi hagyomártyokból táplál­kozik nálúnk, már az 1900- as export nagy része is ezek­ből állt. A termelési tapasz­talatnak, a gyakorlottságnak jó hasznát látjuk. — Hol lát még kihasználás­ra érdemes lehetőséget? — Az évi 20 ezer tonna szög felét elhelyezhetnénk nyugatnémet és amerikai pi­acon. Szögverő gépeink azon­ban 80 évesek immár, a gyár­tás ezekkel igen munkaigé­nyes, gondjaink vannak a ki­készítéssel és a csomagolással. Ilyen körülmények között az évi 3—4 ezer tonna dollá­rosüzlet is nagy szó. Talál­nánk vevőt dupla mennyisé­gű csákányra is, ez elé vi­szont a létszám emel gátat. — A napokban kanadai vendégeket fogadtak. Mi cél­ból? — Megbízást kaptunk tőlük kovácsolt és sajtolt termé­kek próbagyártására. A há­romféle termékből kettőt már elkészítettünk. Azért jött a partner, hogy — mielőtt rendelne — megtekintse a gyártási technológiát, s külö­nösen a minőségellenőrzést. Jó benyomásokkal távoztak vendégeink. ' — Új vevők? — Ma nyugatnémeteket fo­gadunk, reménybeli üzlet­feleinket. Még az idén ezer tonna csövet kínálunk fel a most átadott új csőgyárunk termékeiből. Valószínű, hogy a nyugatnémet partner egy tételben elviszi az egészet. Ennek persze az az előzmé­nye, hogy korábban a cső alapanyagát vette tőlünk, s azzal nyilván elégedett volt. — Ezek szerint tehát si­mán halad előre a szekér? — Miután teljes erőből megtoltuk. Van rendelésünk, jók az áraink. Különösebb panaszra nem lehet okunk. Hacsak a magas karbontartal­mú szalagadélnál és a ková­csológyári bugáknál jelent­kezel alapanyaghiányról nem szólok, mert ez bizony ex­portunkat is érinti. — Ön sokat utazik . külföl­dön. Mik azok a változások, tendenciák, melyek mostaná­ban kitapinthatóak a tőkés felvevőpiacokon? — A legfontosabb, amit lép­ten-nyomon tapasztalok: benn kell lenni a piacon ah­hoz, hogy eladhassunk! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kiszoruljunk jó piac­ról, mert oda többé visszave­rekedni aligha tudjuk ma­gunkat. Egy ismez-t nevű, megbízható üzletfélnek még hibát is szívesebben elnéznek, mint egy újnak. Ezt persze nem kell bekalkulálni. A má­sik igen fontos dolog: a mi­nőség és a pontos szállítás a meghatározó, nem az ár. Mon­dok egy példát. A szír és a jordán piacon a lengyel csá­kányokkal keltünk verseny­re. Ök harminc százalékkal olcsóbban kínálták. Mégis mi kötöttünk üzletet, mert a mi árunk jobb volt, s pontos szállítást garantáltunk. Végül, a piaci helyzet igen képlé­keny, tehát rugalmas, mozgé­kony külkereskedelmi mun­kával kell alkalmazkodni hoz­zá. Most például a szír piac van feljövőben, minden mennyiséget elfogad. -S ne­künk, ha erősen meg akar­juk vetni lábunkat a tőkés­piacokon, minden apró rez­dülésen rajta kell tartani a szemünket. Sz. M. Előnyösen változó termékszerkezet Kevés emberrel — gazdaságosan A FIM Gránit- Csiszolókő- A műanyag vibrotestek fel- rong- és Kőedénygyár tolmá- használási területe igen nagy. esi gyáregysége 1971 óta Mivel a hazai igényeket sem minden évben méltónak bizo- tudják maradéktalanul kielé- nyult a Kiváló vállalat meg- gíteni, ezért egyelőre külföl- tisztelő cím viselésére. Szőke di értékesítésre még nem is Gyula telepvezető tájékozta- gondolnak. Évi 300 tonnát tása szerint a jelenleg folyó gyártanak belőlük, ez a termelés ötven százalékát a mennyiség jelentősen gyarapo- különféle vasszerkezetek, fél- dik. ha beindul1 az új üzem kész áruk gyártása köti le. — előreláthatóan még ebben Kapacitásuk másik félét kész- a hónapban —, mert termelé- árutermelésre fordítják. Az si értéke 12—14 millió forint Angliában 197ß-ban vásárolt lesz évente, licenc alapján olyan gépeket a gyáregységben mindösz­— vibrációs csiszológépek csa- Sze 125 fizikai dolgozót fog- ládjába tartozó szerkezeteket lalkoztatnak. A csekély lét­— állítanak elő, melyek igen szám ellenére az éves terme- keresettek a hazai és a de- lesi értékük 64 millió forint mokratikus országok piacain, körül van. Ezen kívül saját tervezésű — __________________________________ különböző vasidomok, kő. csempe, márvány, beton és hasonló anyagok vágására, darabolására alkalmas —, öt­letes masinákat is készítenek. Az elmúlt két évben kerül­tek üzleti kapcsolatba a nyu­gatnémet RIETHAMMER céggel, amely kemencekocsi­kat vásárol a tolmácsiaktól, évente mintegy hatmillió fo- rinf értékben. Másik partne­rük a DIASTRA cég, melynek egy éve készítenek gyémánt­vágó gépet; eddig 159-et — darabonként 760 márkáért — szállítottak a megrendelőnek. Az utóbbi, vállalat képviselője két hónapja járt a tolmácsi gyáregységben és újabb 500— 600 darabos szériára kért aján­latot. De jelentős mennyiségű ex­portárut küldenek az NDK- ba, Bulgáriába, Csehszlovákiá­ba is. Idén csaknem 200 000 rubel értékben kívánnak vib­rációs gépeket eladni a fent említett országokban. A kül­földi vásárlók érdeklődése egyre fokozódik, ami előrelát­hatóan az export további nö­vekedéséhez vezet. Hazánkban egyedül a FIM Gránit- Csiszolókorong- és .Kőedénygyár tolmácsi telepén foglalkoznak hidegkötésű csi­szol ókorongok előállításával, évente öt-hétmillió forint ér­tékben. Ezeket főleg a szent­endrei vasbetőnelemgyárnak, a kőfaragó vállalatnak és a Salgótarjáni Kohászati Üze­meknek szállítják. Betanított munkások Hat hónapon keresztül in­tenzív tanfolyamon ismerke­dett a juntenyésztés elméleti és gyakorlati ismereteivel az a 18 mezőgazdasági dolgozó, akik az elmúlt napokban eredményes vizsgát tettek a szécsényi mezőgazdasági szak- középiskolában, s ezzel beta- nítottmunkás-bizonyítványt szereztek. Bacsa Mihály, az iskola tanára, a tanfolyam ve­zetője elmondta, hogy a szer­vezésbe" a gyakorlati foglal­kozások megtartásában nagy segítséget kaptak az endrefal- vai termelőszövetkezettől. A közös gazdaságból 12-en vet­tek részt a tanfolyamon és szegezték meg a bizonyít­ványt. Kettőt egy csapásra Litkei rekonstrukció Dr. Miklós Zoltán: „Sok a gondunk, hiszen az építkezés javában tart . . A litkei sertéstelep 1971- ben készült, a környékbeli gazdaságok egyesítették ere­jüket. Az eredeti tervek sze­rint négyezer hízó előállításá­ra készültek fel évente, de a bűvös számot nem érték el, hiányzott egy „láncszem”: a malac-utónevelö. Annak ide­jén kész volt rá a dokumen­táció, de a telep amúgy is drágának tűnt, így ezt hagy­ták el. Tavaly az AGROBER tervei alapján a szécsénvi ÉPSZÖV látott hozzá a telep rekonstrukciójához. A telepen dolgozók előtt két cél lebe­gett : a kivitelezés befejezé­se és a folyamatos termelés. — Hogyan sikerült? — ér­deklődtünk dr. Miklós Zol­tántól, a sertéstelep vezetőjé­től. — Sók a gondunk, hiszen az építkezés javában tart — mondja. — Az elmúlt évben a tervhez képest 23 százalék­kal nagvobb termelési értéket értünk el, a korábbihoz vi­szonyítva ezerrel több lett a malacszaporulat . . . A rekonstrukció nehézségei látszólag nem hatottak a te­lep megszokott életére. Pedig volt min törni a fejet. Az olajrendszer szétbontása pél­dául a fiaztatók tüzelőolaj-el­látását tette lehetetlenné. A szerelők — Lőrinc Károly. Lenkó Sándor, Farkas J ános — a téli időszakban kézben hordták, naponta 3—400 li­tert. Az állományt gyakran zaklatták az építőanyagot szállító tehergépkocsik, s mint Damoklész kardja, ott lebegett fejük felett a fertő­zés veszélye is. Ilyenkor kü­lönösen szükség van az állat­egészségügyi előírások betar­tására, az elővigyázatosságra. A telepet elkerülte a baj. — Mi a rekonstrukció lé­nyege? — A korszerűsítés mellett fejlesztünk is. Az elhasználó­dott fiaztató helyett újat. na­gyobbat építünk, 1200 férő­helyes malacnevelőt is kiala­kítunk — válaszol a telep­vezető. Ezáltal minden korcsoport optimális körülmények közé kerül, s az átalakítások. a rekonstrukció befejeztével több mint ötezer hízót érté­kesíthetnek évente. A techno­lógia sem marad ki a sorból, hiszen az úgynevezett ISV- kutricákat építik be, s a már korábban elkezdett bábolnai nedvesetetési módszert az egész telepen meghonosítják. — A technológiai berende­zések közül néhány korábban megérkezett, mielőtt az épület elkészült volna. Ezeket ad­dig is hasznosítjuk, míg vég­leges helyére nem kerülnek, így tapasztalatokhoz is ju­tunk — magyarázza dr. Mik­lós Zoltán. A rekonstrukció java még csald ezután következik. A telepen dolgozók hasonló fel­adatra vállalkoznak, mint ta­valy, a „felfordulás” közepet­te eleget tenni az éves terv­nek. Ez — jól tudják ők is — bizonyos kockázattal jár. Amíg korábban bőven állt idő egy-egy istálló kiürítésére, előkészítésére, most csak tö­redéke, gyakran órára kiszá­molva igyekeznek. Az alapos­ság azonban a megszokott. Segít ebben a magas nyomá­sú fertőtlenítő mosóberende­zés is, amelyet megérkezése óta rendszeresen használnak. Főként azonban a gondozók vállalnak sokat magukra. Igyekezetük eredménye, hogy az elmúlt évben eredménye­sen zártak. — A felújítás tizenötmillió forintba kerül. Jelenleg egv kiló húson egy forint a ha­szon, a rekonstrukció után szeretnénk elérni, az 1,50-et — jegyzi meg a sertéstelep vezetője. Az idén is kettőt szeretnénk egy csapásra; a korszerűsítés sikerét, s minél több hízót,. Volt idejük megszokni e ket­tősség nehézségeit. M. Sz. Gy. Ml i/Kill Délelőtti „csendélet” az istállóban. Életünk és a szabvány S zabványosítás, tipizá­lás. Nem egyértelműen rokonszenves fogal­mak, melyek óhatatlanul is az uniformizálás képzetét keltik. A szabvány olykor szi­gorú előírásait hajlamosak va­gyunk akadékoskodásnak, az alkotóerők gátjának felfogni, s jóval kevésbé érezzük a szakemberek által hangsúlyo­zott lényegét: a korszerűsítést. Pedig a szabványosítás ko­rántsem olyan új dolog, mint sokan gondolják. Ha az óko­ri Róma útjait, vízvezetékeit, építőelemeit nézzük, azokban is felfedezhetők a szabványo­sítás nyomai. Ugyanígy, gö­rög hajók eltörött árbocát bármelyik kikötőben ki tud­ták cserélni. Tovább gyorsí­totta a szabványok elterjedé­sét, a kerék alkalmazása: a mesterek olyan kerekeket ké­szítettek, amelyek több kocsi-, ra is felszerelhetőek voltak. Mindezek természetesen még, csak néhány termékre ter­jedtek ki — a mai értelem­ben vett szabványosítást az ipari specializálódás hozta lét­re a század elején. A szabvány tulajdonképpen műszaki előírás, amely a kü­lönböző termékek, termelőbe­rendezések, fogyasztási cik­kek minőségi, méret, és biz­tonsági követelményeit irja elő. S míg korábban elsősor­ban a méretmeghatározó funkciója került előtérbe, ma egyre fontosabbá válik a mi- r.őségmeghatározó funkció is; a szabványnak nagy sze­repe lett a termékek minő­ségének javításában, hiszen megfogalmazza az áruk leg­fontosabb minőségi jellemzőit, s ezek alapján szabályozza árukat is. Magyarországon ma mint­egy 10 ezer országos és közel 4 ezer ágazati szabvány írja le részletesen az egyes termékek­kel szemben támasztott köve­telményeket; milyennek kell lenniük miből kell azokat készíteni stb. A szabvány nem örökéletű, időről időre változik, korszerűsítésre szo­rul. Minisztertanácsi rende­let írja elő, hogy legalább öt­évenként minden szabványt felül kell vizsgálni. Persze, akadnak olyanok is, amelyek ennél is gyakrabban sorra kerülnek; a minőségi igények fejlődése — ami ma jó, hol­nap kevés — követeli ezt így. De évente sok új termék is születik, s ezek legtöbbjére is szabvány készül. A Ma­gyar Szabványügyi Hivatal, ez évi tervében mintegy 1100 szabvány szerepel — ezeknek egyharmada új, kétharmada a régebbieket módosítja. A szabványosítás nem ol­csó és nem is. marói holnap­ra megoldható dolgot. A szab­ványhoz való igazodás egyes esetekben egész technológiák cseréjével járhat — viszont az is igaz, hogy a befektetés később megtakarítást hoz. Különösen jól érzékelhető ez a nagyberuházásoknál; az épületszerkezetek méretezésé­nek szabványa egymagában sok száz milliós anyag meg­takarítását tette lehetővé. De említhetnénk azt az idei év elejétől életbe lépett szab­ványt, amely az olajtüzelésű készülékek olajmennyiséget szabályozó szerkezeteiről szól — ezen előírás segítségével évi 75 millió liter fűtőolaj ta­karítható meg. A szabványosítás hasznát nem szűkíthetjük le a taka­rékosságra, a minőséggel va­ló kapcsolatára. A magyar áruk nem kis hányada külföl­dön talál vevőre, s ezeknek az áruknak a minőségét nem­zetközi szabványok védik. Ha­zánk is tagja a szabványosítási világszervezetnek, az ISO- nak (International Standard Organization.) Ennek a szer­vezetnek —, amely átfogja a világ élelmiszeripari, ipari és mezőgazdasági termelését — 85 ország a tagja, s ezek az országok a világ termelésének 98 százalékát adják. Jelenleg, ötezerre tehető a nemzetközi szabványok száma — a szak­emberek szerint ennek két­szerese kellene ahhoz, hogy a kereskedelem igényeit job­ban kielégíthessék. öt évvel ezelőtt írták alá a KGST-szabványok alkalma­zásáról szóló egyezményt. En­nek alapján folyik az olyan közös szabványok kidolgozá­sa, amelyekben a termékek versenyképességét biztosító minőségi követelményeket kö­zösen érvényesítjük. A szabványosítás szükséges­ségét és előnyeit egyre in­kább felismerjük, bizonyítja ezt a közelmúltban Budapes­ten megnyílt Szabványbolt is. Az eredmények azonban, nem feledtethetik a gondo­kat, a tennivalókat sem. Kü­lönösen az elektromos ház­tartási eszközök okoznak évek óta sok problémát. Sokfajta villamossági terméket ho­zunk be külföldről, melyek­nek egy része nem felel meg a hazai előírásoknak. S itt nem arról van szó — mint azt sokan feltételezik —. hogy a mi szabványaink szigorúb­bak a nemzetközi átlagnál, hogy túlszabvánvozók len­nénk: a gondokat jelen eset­ben az egyes országok villa­moshálózatának eltérése, úgy is mondhatnánk, a magyar hálózat bizonyos fokú kor­szerűtlensége okozza. 1 degenkedünk tőle, de azért természetesnek vesszük a szabványok létét: senki sem lepődik meg azon. ha a külföldön vásárolt rádióját, magnetofonját ide­haza is használni tudja, ha külföldön járva a megszoko|t közlekedési táblák igazítják él az autóst az utakon. S. aho­gyan a különböző országok piacai mind közelebb kerül­nek egymáshoz, úgy válik egyre inkább kézzelfogha­tóvá, hogy a jó szabvány nem fékez, hanem jobb minőségű munkára ösztönöz, a gyorsan változó körülményekhez va­ló jobb alkalmazkodást és a műszaki haladást segíti elő. f. p. j NÓGRÁD - 1979. május 18., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents