Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-14 / 87. szám

Fiataloknak

Fiatalokról

'rsssssssss/rsrrs/ífrfsysssrsss^rssssssnR/ssssssssssj'jyssssssssrsssjvssssssssssssssssss**

Volt egyszer egy diáknap...

.és emlékeit gyakran idézik fel n.emcsak a diákok, hanem — ez esetben — mi is. Annál is inkább, mivel e

hónap végén megyénkből, mintegy kétszáz fiatal vesz részt az országos diáknapok sárospataki rendezvénysorozatán. Képeinken néhány emlékezetes pillanatot idézünk fel.

A balassagyarmati 217. Ipari Szakmunkásképző Intézet diákszínpada egy Rejtő-adaptációt mutatott be.

A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium énekkara

Linda és a „hard”

Nemzetközi gyermekév 79

Linda Ronstadt tíz esztendeje dolgozik a szórakoztató iparban. Pályája szabályos fejlődésben ért el addig a pontig, ahol, alig pár évvel ezelőtt, végre nemcsak sztár, de igazi művész is születhetett, kinek megérdemelt híre egy-kettőre bejárta a világot, híveket szerezve magának otthonában, az Egyesült Államokban, és azon kívül mindenütt, ahol ' lemezeit csak egyszer is leforgatták, ahol egyetlen dalát végighallgatták.

Linda Ronstadt nem tiltakozik, nem politizál, csupán énekel. Figyelemre méltó benne mindenekelőtt, az, hogy hosz- szú-hosszú idő után talán ő az első nő a popvilágban, aki valóban tudja, hogy mi a rock and roll. És manapság a sokféle próbálkozás, az ezernyi interpretáció, a kifinomultnál kifinomultabb és a kétségbe- ejtőnél kétségbeejtőbb stílusok, a discómuzak süket, s embertelen csattogása, a szánalmas izzadságszagú kínlódás világában ez nagy szó. A küllemében is igen vonzó énekesnő, aki „az amerikai ifjúság zömének képviselője”, repertoárját a klasszikus rock and roll szerzőinek dalaiból állítja össze. S bár sem hang- szerelésében, sem előadásában nem utánozza őket szolgaian, tolmácsolásaiban mindig érezhető a tisztelet a mesterek iránt.

Már gyakrabban láthatunk lemezboltjainkban új és új

import poplemezeket. Nem kell különböző sátorosünnepek közeledtét várni, hogy meglepjenek velük. Ügy látszik, hogy a szétosztott mennyiség is nagyobb. Ám a választékkal baj van változatlanul. Lám, most is mennyivel jobb lenne, ha úgy beszélhetnénk Linda Ronstadtról, hogy valamelyik lemeze hozzáférhető volna üzleteinkben.

A „Simple Dreams” (Egyszerű álmok) inkább lírai, mint rock and roll összeállítás, noha egy klasszikussal az 1959 elején tragikus hirtelenséggel elhunyt rockandrollos, Buddy Holly „Oly könnyű” című szerzeményével nyit. Rolling Stone rock end roll — abban is újmódi — a „Dobókocka”. Különösen itt érződik, hogy Ronstadtól nem idegen már a „hard” (nehéz, kemény) hangzás. A dalok többsége azonban lassú, és sokakat megragadhat majd. Tiszta, őszinte az énekesnő hangja, egyáltalán nem közönséges. Teljesen ment az idegesítő, görcsös tremolóktól. Jellegzetes, megnyugtató cuontry- éneklés ez, melynek talán legszebb produkciója a második oldalt kezdő „Blue Bayou’’, Roy Orbison egykori sikere.

Az angolt rendesen, valamely épkézláb céllal tanulók számára a tíz szám mellékletként kinyomtatott szövege ajándék.

— Vass Imre —

(Bábel László felvétele)

Meztelen futott

Egy 18 éves belga diák az ógörög atléták példáját követve meztelenül futotta körbe azt a stadiont, amelyben az ókori olimpiákat rendezték. Az arra járp turisták lelkesen megtapsolták, egy rendőr azonban véget vetett a szokatlan látványosságnak, lekörözte, felöltözésre kényszerítette és letartóztatta a közer- kölcsöt sértő ifjút. A napjainkban szokatlan „sportmez” valóban pontosan egyezett az ókori atlétákéval, a különbség viszont az, hogy az ógörög sportversenyeken a nők egyáltalán nem vehettek részt még nézőként sem.

Party meglepetés

Madridban egy előkelő par- tyn egy fiatalember gondoskodott a változatosságról. A fényes parkettán megcsúszott és estében fogódzót keresve, megragadta a legközelebb álló hölgy szoknyáját, s azt magával rántotta. A vendégek meglepett sikolyát rövidesen egy újabb felkiáltás követte, mert amikor a fiatalember elvörösödve fel akart állni, nadrágja beakadt egy szögbe és hátul felrepedt.

Fagykár

A franciaországi Mefczben egy fiatalember — Ismerősének tanácsát követve — úgy próbálta gépkocsijának befagyott ajtózárát kiolvasztani, hogy lehelgetni kezdte. Nedves ajkával hozzáért a fémhez, s az rögtön odafagyott. Felesége csak hosszabb idő eltelte után vette észre, milyen baleset történt férjével, amikor is meleg víz segítségével sikerült „leválasztania” az autóról.

A Szántó Kovács János Szakközépiskola színjátszói a kis Mihók humoros történetét elevenítették fel.

Elvis Presley hagyatéka

A tenessee-i pénzügyi hatóságok az 1977-ben, negyvenkét éves korában elhunyt rock and roll király hagyatékának összegét 8 millió dalárra becsülik. Az örökösök: az énekes tízéves kislánya, Lisa Marie, apja, Vernon PresleV és nagyanyja, Minnie Mae. Volt felesége egy hónappal exférje halála után kapott 6000 dollárt, ezen felül semmit sem kap.

A haláleset bekövetkeztekor Presley vagyona még 17

millió dollár fölött volt, amiből 15 millió kizárólagos tulajdon volt. A temetési költségek, adóterhek és különböző illetékek azonban ezt az összeget kevesebb, mint felére csökkentették.

A végrendelet értelmében Presley lánya örökségét csak huszonnegyedik életévének be- ' töltésekor kaphatja kézhez, addig nagyapja és dédanyja kezeli a pénzt és havonta 4000 dollárt folyósít neki.

Hely (nem) átadás

Utasítani senkit nem utasíthatunk, hogy adja át a helyét — így a kalauznő a minap Tarján és Salgóbánya között. — Aki jegyet váltott, annak joga van az ülőhelyhez. Inkább szép szóval próbálunk hatni. „Ki állna föl egy csinos kismama kedvéért? „lesz-e hely ennek az idős bácsinak?”

A szép szó legtöbbször használ. Ilyenkor — ezt magától értetődőnek véljük — egy-egy férfi, méghozzá a fiatalabbak közül való vállalja a kényelmetlenséget. Vállalják, ámde korántsem egyféleképpen. Van, aki rimánkodásra se mozdul; van, aki bújik, amíg lehet, létezik, aki valamiképp taktikázni próbál; akad, aki a kérésre tüstént fölugrik; és él olyan is, aki szóra sem várva átadja helyét a tőle jobban rászorulónak.

*

Csekély számban utaznak köztünk a rimánkodásra se mozdulók. Az. ő mentalitásuk egészen kezdetleges. Fajtájuk kevéssé, vagy közepesen iskolázott (utóbbiaknál átmeneti állapotról, amolyan énvagyok- ajani-korszakról van csupán szó).

Fölszáll a buszra, kipécéz magának egy üres helyet, amin aztán egyedül, vagy faj- tájabelivel trónol. Üticéljáig trotillal se lehet az ülésről kirobbantani. Nem szívbajos. Csizmatalp vastagságú arcbőre van. Bátran, zavar nélkül mustrálja végig a koros, az állapotos, a gyereket cipelő nőszemélyeket. A kérő szó egyik fülén ki, a másikon szintúgy kifelé tart, így semmi esély nincs arra, hogy agyközpontjáig eljusson.

*

A búvó típus már jóval sró- fosabb eszű körökből való. Szereti a kényelmet, s evég- ből nem rest az agyát erőltetni. Ha kell, fürgén végigsuhan a buszon, hogy üres belső ülésre telepedhessék. Ilyképpen marad mellette üres hely, s ha az is elfoglaltatik, a búvó —, mint belsőszék-tu- lajdonos — objektív helyzete miatt nem jöhet szóba helyátadó gyanánt.

Jellemző technikai trükkje, hogy ha társsal — legyen az akár hölgy is — utazik, belül foglal helyet. így minden-i számára szembe ötlik, hogy ő

— legjobb szándéka ellenére

— nem segíthet az ülni vágyó gondján. Persze zavarja, ha a kérő szó elhangzik,

Ilyenkor maga elé mereng, vagy — mérsékelt főfordítással — az ablakon bámul keresztül.

A taktikázó — jobb híján — a búvók közül kerül ki. Sró- fos eszén kívül még egy adottsága van: vaskos hámszövet feszül a képén. Ezt kihasználván megkísérli, hogy valaminő fortéllyal külső — védtelen — helyét is megőrizze, ha arra vész leselkedik.

Elnyűtt fogás, hogy alvást színlel. Egyre ritkábban él vele, mert az utasok átlátnak rajta, s a fülébe kurjantják': „csak úgy tesz, mintha aludna!” Gyakoribb,, hogy olvas, cipőt fűz, vakarodzik, „épp” föltész valamit a csomagtartóba. Ily módon húzza ki azt az időt, amíg más adja át helyét a rászorulónak. S, ha figyelmeztetésképp mégis megböki valaki, ő még ártatlanul így szólhat: „Ja. Nem vettem észre . . .”

*

Ugyancsak a búvók egyik fajtája a kérésre tüstén fölugró. Csakhogy ő . oofalemez” dolgában rosszabbul áll a taktikázótói. Egy pillanatig sem tudja elviselni a rosszalló tekintetek kereszttüzét, mert ez még a tarkóját is perzseli neki.

Annyira azonban taktikus, hogy — feszengve — vár, hátha akad balek, aki sző nélkül ádja ót a helyét. Ám midőn a

kérő szó elhangzik, nyomban fölpattan, s egy csapásra elillan a szorongása. A lovagiasságért járó köszönetét, vállveregető pillantásokat már zavartalan élvezi.

•*

Heterogén összetételű a szóra sem várók köre. Többségük belátja: a gyereket cipe- lőnek, az állapotos ifiasszonynak, a rozoga aggastyánnak tényleg jobban hiányzik az ülőhely, mint nekik. így különösebb vívódás nélkül adják át ülésüket.

Kisebb hányaduk ellenben nem más, mint bölcs tüstént fölugró. Mivel már tudják, hogy környékükön egyértelműen tőlük várható el a helyátadás, nem várnak biztatásra, gálánsán fölkínálják széküket.

Ámbár —, mint tudjuk — figyelmességük csak művi, ezért mégsem róhatok meg! Mert a terhet cipelő — akár így, akár úgy — üléshez jutott. Az utasközönség s pedig nem hallván az enyhe fogcsikorgást — jobb hangulatra derül.

Molnár Pál