Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
Támogatni, vagy együtt csinálni ? A közös fenntartás lehetőségei Mátramindszenten A KÖZMŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK közös — tanácsi és termel óagy ségi — fenntartásának általános gyakorlata jó fél évtizedes múltra tekint vissza. Az első megyebeli kísérletek — például az őrhalmi — felemás eredményeket hoztak, egyben számos hasznos tapasztalattal gazdagították a közös működtetés helyes elméletét, formáit és praktikáját. A közös fenntartás eszméje leggyorsabban, s mindmáig legerősebben a balassagyarmati és a pásztói járás területén gyökeredzett meg ahol a közművelődést intézmények többsége ebben a formában működik. A salgótarjáni járási pártbizottság 1976- ban hozott a közös fenntartásra határozatot, mind ez ideig azonban csupán Cereden sikerült megvalósítani. Pedig a járásban jók a közös munka feltételei, vagyis a lehetőségek. Nevezetesen — példaként kiragadva a településeket — Kishartyánban, a bárkányi völgyben, Karancslapujtőn, Mátramindszen- ten. Nem tekinthetjük véletlennek hát, ha a járási hivatal művelődésügyi osztálya az idén hathatósan szeretne érvényt szerezni a három évvel ezelőtti járási pártbizottsági határozatnak. ☆ Hogyan vélekednek a közművelődési Intézmények közös működtetéséről Mátramind* s zen ten? Abban a Galyatető árnyékában húzódó kisközségben, amely az utóbbi időben kulturális kezdeményezéseivel méltán hívta fel magára a figyelmet. Például: az országban elsők között itt alakult falusi TIT-alapszervezet és klub. Az általános iskola lelkes pedagógusai — a továbbtanulni vágyó helyiek és környékbeliek nem kis örömére — megszervezték a dolgozók gimnáziumát. S, ahol ennyire eleven a kezdeményező kedv, ott talán —, joggal feltételezzük — a közös fenntartás megvalósítása előtt sem meredezik elháríthatatlan akadály. — A közös fenntartást hasznos, a lakosság művelődését, szórakozását az eddiginél színvonalasabban és jobban szolgáló módszernek tartom — önti formába véleményét Varga János, a Mátramindszenti községi közös Tanács elnöke. — Bár, őszintén meg kell mondanom — konkrét megvalósulásának formájáról közelebbit nem tudok. Olvastam ugyan a ceredi szerződést, melyet a hivataltól megismerés céljából kaptunk, de a módszer további, mélyebb tanulmányozására van .szükség. Ügy tudom, hogy a járási hivatal még ebben a fél évben tapasztalatcsere-látogatást szervez a tanácselnököknek Ceredre. Elvileg semmi akadályát nem látom a közös fenntartás nyélbe ütésének. Személyi feltételét, a részünkre eső anyagi fedezetét a tanács vállalja. Remélhetőleg a tsz sem zárkózik el tőle, s az év második felében meg; köthetjük a szerződést. ☆ i Mátramindszenten a nagybátonyi székhelyű erdészetnek van egy kisebb üzeme, s itt található a környező községeket is magába foglaló tsz központja. A helyben foglalkoztatott lakosság többsége az utóbbi gazdasági egységben dolgozik. A községből viszont számos ipari üzembe, a ménkesi bányába járnak ki az emberek. A tanács szomszédságában levő tsz-közponf ban nem ölel keblére az elnök. Kategorikusan kijelenti: — Nem érek rá. Látja — az épület előtti úton kétlovas fogat —, várnak. Határjárásra indulunk”. Az elnök, Katona Károly két munkatársával folytatott megbeszélést. Én már valóban nem hiányozhattam neki, öt percet azért mégiscsak rám szánhat. Szóban elutasítja a kérést, de —, mint a végén kiderült — a valóságban fél órát adott nekem. Nem volt gondtalan csevegés a fél óra. Több ízben úgy éreztem, mintha Szándékosan nem értenék, vagy értenék félre kérdéseimet, a hozzájuk fűzött kiegészítéseket. Kulturális témakörben folyt közöttünk a beszélgetés, s a fentebb felvillantott magatartás azért is volt számomra annyira meglepő, mert a szövetkezetnek egyáltalán nincsen szégyenlenivalója. Több éve példásan lebonyolítják — a helyi TIT-alapszervezettel együtt — a téli hónapok idején az ismeret- terjesztő előadássorozatokat. A közgyűlés az elmúlt évi 20 ezer forintos támogatásnak idén a dupláját szavazta meg. Két tanács: a mátramindszenti és a nemti kapja. Ráadásul több ezer forinttal támogatja á tömegsportot is. A 40 ezer forintért azonban —, mint a tanácsi és a tsz-beli beszélgetésben is bebizonyosodott — a szövetkezet semmit sem kér. Konkrétan. Ez pedig túlzott nagyvonalúság. A közös fenntartás ezen mindenképpen segítene. — Hogyan látja a közös fenntartás lehetőségeit? Az elnök először azt akarja elhitetni velem, hogy még a közös fenntartásról életében sem hallott. Miután néhány határozatra hivatkozom, kifakad: — Miért mindig csak tőlünk kémek pénz!? Fizessen az erdészet, a bánya meg a többi üzem is. Mi megadtuk most is a magúnkét. A kulturális alapunkból többet már nem tudunk elvenni. A tagok, mivel ők termelték meg, számon kérik a felhasználást. ☆ Kevés olyan termelőszövetkezetről tudunk a megyében, mint a mátramindszenti, amelyik annyi pénzt áldoz a községi közművelődésre. Dicséretesen támogatja, csak éppen nem csinálja együtt a népművelőkkel, holott tehetné. A tsz-vezetés és -tagság azt már felismerte, hogy az egész terület kulturális életéért felelős, azt anyagilag is támogatnia kell. Innen már csak egy lépés az együtt" munkálkodás, vagyis a közös fenntartás hasznos voltának, szükségességének felismerése. bízvást ez a felismerés sem varat TÜL SOKAT MAGARA. Arra pedig, hogy a közös fenntartást a bánya és a többi üzem is vállalja, oktalanság számítani. Azoknak a dolgozói több tucat községből járnak be, kulturális alapjukat nem aprózhatják szét százforintosokra. A közös fenntartást —, mint például Kishartyánban, a bárkányi völgyben —, csakis egyetlen termelőegység vállalhatja: a termel őszövetkezet. Sulyok László Szülők, szülői érzés nélkül Istvánom kegyetlen sorsára az egyik testenevelési órán figyeltem fel. A kis hátán, a karján, lábán ujjnyi lilás csíkok dagadtak. Hogy mitől van arról nehezen vallott. Szégyellte. Azonnal jelentettem az Iskola és a kerületi tanács gyermekvédelmi felelősének, magam pedig aznap meglátogattam a családot. Rendetlenség fogadott: vetetlen ágy, húzatlan, piszkos ágynemű, az asztalon borosüveg. Az apa műszakban volt, az édesanya karján a kisebb fiúval iddogált. Sehol egy játék, egy könyv, egy kézimunka, egy kép. Kérdésemre, hogy hol vannak István játékai, durván boros hangon szólt: „Ennek? Minek ennek játék?” Sivárság, szeretetlenség áradt szét a szobában. Megkíséreltem megkérdezni, miért verték úgy össze a gyermeket? „Mert elvesztette a pénzt, amikor elküldtem a boltba”. — (6 éves!) felelte az anya. Kértem, máskor ne bántsák, de sajnos — mint azt a szomszédoktól később megtudtam — tovább Is verték, hangulatuk szerint okkal, ok nélkül a gyerméket, s hogy én észre ne vegyem, a talpára húztak a nádpálcával. Sürgős beavatkozásra volt szükség. A tanács segítségével — javaslatomra — intézetbe került István, ahol jól tanult, szépen fejlődött. A kisebb gyermeket is elhelyezték, mert az anyáról kiderült, hogy idegbeteg, orvosi kezelésre kötelezték. Katim sorsáról nem árulkodtak a lila csíkok, az ütések nyomai. Az ő sorsára a jóindulatú szomszédok hívták fel a figyelmet. A kisleány és egy évvel idősebb nővére, hazaérve az iskolából, sokszor órákig ácsorgott a folyósón, ha az elvált asszony édesanya éppen férfilátogatót fogadott. Hozzá is elmentem, megkíséreltem meggyőzni arról, hogy a két kisleány erkölcsi nevelése szempontjából nem helyes, amit tesz, és ha nem változtat az életmódján, akkor ifjúság elleni bűntett címén eljárást indít ellene a tanács. Többször meglátogattam, de felkereste őt az iskola és a tanács gyermekvédelmi felelőse is. Az anya érezte, hogy helytelen életmódjára felfigyelt a társadalom, felébredt benne az anyai érzés és szép lassan megváltozott, csakhogy gyermekeit el ne veszítse. Nem mindig volt ilyen eredményes a közbelépésünk. Sajnos, sok esetben álltam ott a bíróságon koronatanúként, mint a gyermek tanítónője, amikor a szép szó, a sűrű látogatások, a nevelő munka, a nőtanács aktíváinak segítsége nem használt: bírósági ügy kerekedett az ifjúság elleni bűntettből. Így Editké- méknél, akinek az édesapja nap nap után részegen tért haza éjjelente és kínozta 6 és 8 éves kisleányát, ha nem voltak hajlandók végignézni, amint házaséletet él az anyjukkal. Ebben az esetben az anya kérte a segítségünket. Mi nem is tudtunk arról, hogy mi zajlik otthon éjjelente. Sajnos a szomszédok — akik halották a sikítozást — nem jelentették. Az apát kényszerelvonó kúrára és börtönbüntetésre ítélték. g. k. Középkori pénzhamisítók ..leleplezése"’ A Budapesti Történeti Múzeum barlangász- és könnyű- búvárcsoportja bizonyító feltárást végez a nagykovácsi szurdok egyik barlangjában, a középkorban működött pénzhamisító műhelyben. A hét évvel ezelőtt felszínre került tárgyak és mintegy negyven ezüstlapocska már magán viseli az egykori pénzhamisító kalapácsának ütésnyomait, négy ezüstlapon már tisztán látható V. István király (1270—1272) korából származó ezüstveret. Az újabb feltárással egy időben a pénzeket és ezüstlapokat a KRKI izotóplaboratóriumában fogják „vallatóra” anyaguk összetételének meghatároA feltárást végző barlangászok munka közben. mrm |ii|| it i ■ i i'wiia #ií: mn ■ i A „perdöntő” bizonyíték a mintegy negyven czüstlapoca- ka és pénz. Filmjegyzet Az erőd Magyar film Forgatások külföldön Apajpuszta helyett a biko- li vagy a seregélyes! kastélyban veszi fel a MAFILM készülő „Csontváry”-produkció- jának egyik, még hátralevő jelenetét. Mivel az eredeti elképzelés szerinti részlet a minimálisan szükséges 15 ernes Jiótakaró hiányában nem sikerült Apajpusztán rögzíteni, a forgatókönyv megváltoztatásával kerül sor a kastélybeli felvételre. A „Csontváry” forgatókönyvét egyébként az Apajpusztá- ra tervezett jeleneten kívül is több helyen átírta a szerző, Dobai Péter. Részben ezért utaztak ismét Olaszországba, a Szicíliához közeli Lipari- szigetekre, ahol a nagy művész és a vulkánok találkozását filmesítették meg. A következő hetekben még egy külföldi forgatási helyszínt keresnek fel. A „Magányos cédrus”-sal kapcsolatos képsor felvételeinek elkészítéséhez néhány napos törökországi tartózkodásra lesz szükség, s ott a főszereplők közül már csak Holl István áll a kamerák elé. Itthon a pécsi Csontváry Múzeumban, a Nemzeti Galériában, és a miskolci galéria termeiben forgatnak. (MTI) álasszuk kiindulópontnak Szinetár Miklós, a rendező egyik kommentárját: „Él a világban, nálunk is — mármost a világnak azt a részét értem, amelyik békében, nyugalomban és viszonylagos jólétben él — egy olyan érzés sok emberben, hogy unalmas ez a nagy béke, hogy nem történik semmi, hogy lassan folydogál az élet, kéne már valami kis -balhé«, izgalom, ha nincs dráma, hát csináljunk! Én ezt a magatartást nagyon veszélyesnek tartom. Filmem többek között azt akarja példázni, hogy nem kell a tűzzel játszani, mert, aki nagyon forszírozza az izgalmat, az megkaphatja, hogy attól kódul. A másik gondolat, amit el akartam mondani, hogy miközben ezek az emberek ostobaságokat cselekszenek, sőt kártékony, bűnös dolgokat, ezeket a tetteiket nem is ök határozzák el, mások határozzák el helyettük, ők csak játékszerek, sőt, akik velük játszanak, azok is csak bábok, figurák, még nagyobb hatalmak kezében”. Egyértelmű beszéd, rokonszenves mondanivaló. Mielőtt a szándékot szembesítenénk a megvalósítással, s minősítenénk a filmet, megjegyezzük: a szóban forgó gondolatok voltaképpen adottak Hernádi Gyula prózai alkotásában, amely Az erőd — a film — ihletője és inspirátora voltA cselekménynek — Szinetár Miklós a sztorira mindig nagy gondot fordított — számos fordulata, meglepetése, csavarása van. Főbb vonalakban a következőkről szól a mese. Egy titokzatos társaság nagyszabású hadijátékot hirdet meg. Kiosztják a szerepeket és megkezdődik a „mindent szabad” véres szertartása. A ceremóniamester energikus nő- Csupa sérült, beteg, deformált ember vesz részt a csatában. A több menetes küzdelmet a civilek nyerik meg. De ezzel nem ér véget a történet. Az eseményeket irányító asszonyt az államügyész letartóztatja. A vád: „Az állam érdekeit súlyosan veszélyeztető tekévenység”. Aztán akcióba lép a hadsereg, mert az agilis hölgyet — szaktudását, agresszivitását, szervezőkészségét — hasznosítani akarja. Voltak, akik kifogásolták a témaválasztást. Magam úgy vélekedem, hogy Az erőd fontos problémákat feszeget, mert a köldöknézés, illetve az unalom-kiváltotta játék a tűzzel, melyre a rendező utal nyilatkozatában, sokfelé eluralkodott a világban. Szinetár Miklós mesterségbeli tudása is dicséretet érdemel: a művész jól fogja össze a cselekményszálakat, s ügyesen adagolja az izgalmat, a feszültséget, a humort. Néhány vonatkozásban mégis szóvá kell tenni Szinetár következetlenségét- Mindenekelőtt azért, mert kissé túlbonyolított a sztori, a viszonylag egyszerű következtetésekhez képest szerkezetileg feltupirozott a mese. Egyszerűbben fogalmazva: túlságosan nagy feneket kerítenek a vásznon az egyébként vitathatatlan evidenciáknak. Az erőd — bár eszmei vonalvezetése egységes — epizódok sorára esik szét. Ez önmagában talán nem lenne feltűnő: azt kifogásoljuk, hogy az egyes mozzanatok sűrűn ismétlődnek, tehát szükségszerűen hatástalanítják, vagy hi- teltelenítik egymást- Mintha sok lenne a meglepetésből is- Ha sok szép nőt látok egyszerre, indifferensé válik a látvány — amennyiben egymást érik a kalandos bukfencek, egy idő után érdektelenné válik a dolog (annál is inkább, mivel lényegében azonos, vagy hasonló helyzetek variációi sorakoznak egymás mellett). Az erőd legfőbb erénye: titokzatos atmoszférája, taszító sejtelmessége. Néha végigfut a hideg a szemlélő hátán, s óhatatlanul arra gondol: úristen, ez a sok szörnyűség egyszer valóra is válhat . . ■ Kitűnő színészek váltják valóra a játékmesterként kitűnő Szinetár Miklós elképzeléseit. Elismeréssel méltathatjuk Tanai Bella, Bács Ferenc, Tarján Györgyi, Benkő Gyula, Benkö Péter és Madaras József játékát. Biró Miklós olyan képi világot teremtett, melyben a fikció és realitásnak tetszik, s megfordítva: a valóságot is a feltételesség színezi. égül is milyen film Az erőd? Kalandos história, a „megtörtént” és a „megtörténhetne” elemeit egyesítő példázat. Ennek a műfajnak nálunk nincs számottevő hagyománya. —s —f NÓGRÁD — 1979. április 11., szerda Oscar-díjak *79 Hollywoodban magyar idő szerint kedden hajnalban kiosztották az idei Oscar-dí- jakat. A legjobb színésznői alakítás díját Jane Fonda, a legjobb színészi alakítás díját Jon Voigt kapta, mindketten a „Hazatérés” című filmben nyújtott kiemelkedő színészi teljesítményükért. A legjobb adaptációs forgatókönyv díját Oliver Stone „Az éjféli express” forgatókönyvírója, a közvetlenül filmre írt forgatókönyv díját a Hazatérés alkotógárdájának két tagja kapta. Oscar-díjat kapott Michael Cimino ife „A szarvasvadász” című hírhedtté vált film rendezéséért. Ez a film egyébként összesen öt Oscar-díjat kapott, köztük az elmúlt év legjobb játékfilmjének járó díjat is. Ismeretes, hogy a nyugat-berlini filmfesztiválon az amerikaiak vietnami agresszióját meghamisítva ábrázoló film vetítése elleni tiltakozásul a szocialista országok küldöttségei visszavonták saját filmjeiket. A keddi díjkiosztáskor az ünnepségnek otthont adó koncertterem előtt tüntetés zajlott le „A szarvasvadász” Oscar-díjra jelölése miatt. Tizennégy személyt letartóztattak. Hz új Bsch-Élotmű A lipcsei zeneműkiadó az idén jelenteti meg az új Bach-életmű kiadás 85 kötetre tervezett sorozatából az 50. kötetet. A sorozatban a legjelentősebb külföldi Bach-kuKiemelkedő operatőri munJ kája alapján Oscar-díjat nyújtottak át Nestor Almendros-, nak „A mennyei napok” fény-; képezéséért. A legjobb dofku- men1|umfilm díját a „Halálra ijesztve” című film, a legjobb animációs film díját a „Különleges küldemény” círriű kanadai film, a legjobb rövidjá- tékfilm díját a „Teenager apa” című film alkotói kapták. A legjobb rövid dokumentumfilm díja „A fátyolkeselyű röpte” (The flight of the gossamer condor) című filmnek jutott. A jelmezekért járó Oscar- díjat „A l.alál fa Níluson” koszt ümtervező je kapta. A' legjobb filmzene díját Paul Jabaranak ítélték, az „Utolsó tánc” című betétdalért, amit Donna Summer ad elő a „Hála istennek, péntek van”, című filmbep. Immár harmadik Oscar-dí-’ ját kapta sir Laurence Olivier a világhírű angol színművész — ezúttal filmes életművéért. Az elmúlt év legjobb külföldi játékfilmjéért járó Oscart a „Készítsék elő a zsebkendőjüket” című francia film nyerte el. A művészeti vezetésért járó Oscar-díjat Paul Sylbert- nek és Edwin O’Donovannak ítélték „A menyország várhat” című alkotásukért. Máriás SO. hütete tatók legfrissebb adalékait iá felhasználják a szerkesztők.' így az új kiadás teljesebb képet ad a Tamás-templom karnagyának életéről és tevékenységéről, mint a legutóbb bi, XIX. századi kiadvány.
