Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Százezreit talonban Beszélgetés a tanácsi ifjúságpolitika néhány kérdéséről Nincs olyan tanácsi szerv, amely valamilyen úton-mó- tíon ne foglalkozna ifjúságpolitikával, s nincs olyan fiatal sem, akinek ne akadna élete során ügyes-bajos dolga valamelyik tanácsi szervvel, intézménnyel. Az már bizonyára kevesebbek előtt ismert, hogy megyénkben a tanácsi ifjúság- politika egyik fő irányítója Varga György, a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ifjúsági titkára, akinél az időszerű teendőkről, az ez évi elképzelésekről érdeklődtünk. re költik a fiatalok, vagy ép- azonban gyakran szűköske pen elköltik-e? ,valóságértékkel” bírnak. — Többször elmondtam már .. . , , _ . és sok helyen: csak összefoa f iatalok nem tudjak felhasz- gással ^ összes érdekelt rtnl'nt n it'll/ on ni n 1 n «of ) 1 — Van olyan község, ahol nálni az ifjúsági alapot? szerv közös munkájával lehet — Szandán a tervezett 28 ebben előbbre lépni. Ügy érezer forintból egyetlen fillért zem, mi e területen megtesz- sem költöttek el, Bercelen 60 szűk a lehetségest, anyagi tá- ezer, Dejtáron 32, Ecsegen 34, mogatásunk nagy részét az Szurdokpüspökiben 32, Alsó- ifjúsági túrizmusra, a klub- toldon 20 ezer, salgótarjáni já- mozgalom helyzetének javítá- rásban pedig csaknem 400 ezer sára fordítjuk. Hangsúlyozom, forint maradt meg az ifjúsá- nem szétforgácsoltán adjuk e gi alapokból, csupán néhányat támogatásokat, hanem kon- kiragadva a többi közül. Szin- centráltan és főként a tartal- te döbbenetes, hogy nem akar- mi munka javítására. Tizen — Tulajdonképpen elértük, nak mit kezdeni sok helyütt hét úgynevezett bázisklubot hogy az ifjúsággal való törő- a betervezett pénzzel, s így összesen négyszázezer forint- dés nemcsak egy-egy gyűlés, százezrek hevernek „talonban”, tál támogatunk, tíznapos képfórum lehetősége és feladata — válaszolta Varga György —, hanem általában érezhető a mindennapi munka során, a Az indokok rovatban általá- zésen készítjük fel a megye ban a KISZ-szervezet szere- összes klubvezetőjét feladatapel, mint bűnbak, néhányan ik ellátására. De sokat remémég gúnyolódva azt is odaír- lünk a pályázatoktól, a klubdöntések, az elhatározások jak, hogy lám a megmaradt ellátó szolgálattól, és nem meghozatalakor, s így termé- összeg árulkodik a mozgalmi utolsósorban a klubtanácsokszetesen a végrehajtásban is. munka tartalmi színvonaláról, ban részt vevő helyi szervek Pedig ez a tanácsi ifjúságpo- képviselőitől, litikai tevékenységről is bizoKétságkívül sokat könnyített a helyzeten az ifjúsági törvény létrejötte, megvalósítási nyítványul szolgálhat, hiszen folyamata, de az „értelmezés” még nem mindenütt döccenő- mentes. Néhány tanácsnál egyenlőségjelet vélnek a KISZ . és az ifjúsági törvény végrehajtása között, arról nincs saját koncepciójuk. ez az alap nemcsak a KISZ- eseket illeti! — Azt hiszem másutt viszont rögvest kapnának a le— Kevéssé ismert dolog, hogy o középiskolás fiatalok ösztöndíjazására az elmúlt évben több mint egymillió forintot fordítottak. — Pontosabban 548 diák réhetőségen, hogy hiányos fel- szesült ösztöndíjban, de csak- szereléseiket pótolják. nem kétszáz jogos igényt viszsza kellett utasítanunk a szűk — Az ifjúsági alap felhasz- keret miatt. Ezentúl főiskolai, nálásáról vannak konkrét uta- egyetemi előkészítőket szer- támogatása az utóbbi években sítások, rendelkezések, amit vezünk, általános és közép— Számomra úgy tűnik, hogy a tanácsok anyagi-tárgyi jelentősen megnőtt, néhol mintha túlságosan is jól felszerelt klubok, létesítmények látogatunk néhány helyszínre, csak” be, kellene tartani... iskolásokat készítünk fel ta- Égyébként a közeljövőben el- nulmányaik folytatására. állnának a fiatalok rendelkezésére. Holott nem ritkán pangnak ezek a helyiségek, vagy éppen más „célt" szolgálnak. .. — És nem maradhat ki a sorból az üdültetés sem... — Ez évben 1240 fiatal üdültetését szervezzük meg, — Váltsunk át egy hasonló- nyáridőben. 150 forintjukba an izgalmas témára, „a hasz- kerül egy teljes heti ellátás, nos és tartalmas szabad idő míg télen 250 forint a költmegnézzük, mire költik, és mire nem költik ezeket az összegeket. — A segítségnyújtás anyagi módja még nem minden, s ez eltöltésének lehetőségeire” a dolog nyitja: a tanácsok macskakörmöket gyakran bátortalanul politi- lusztrálásaként zálnak azokkal a feltételekkel, amelyeket nyújtani tud- _ . nak! Nagyvonalúan átadják e mondat elhangzása nélkül, lást és színházlátogatást, az összeget, nem törődve, miA annak il- használtam, hogy manapság szinte nincs fiatalokról szóló rendezvény e mondat elhangzása nélkül. A közhellyé koptatott szavak ség. Itt említem meg a kedvezményes utalványokat is, 1979-ben 110 ezer forinttal, támogatjuk a turizmust és 200 ezer forinttal a könywásárKÖrnyezef védelmi intézet beruházásainál a gyakorlatban. A környezetvédelmi intézet dolgozza ki többek között a a vizek hasznosítása, a Keleti-tenger parüiédekne, az új lakóhely- ki alakí tás ok tervét Lengyelország kutatóintézet szénmedence tei között jelentős helyet fog- próbálják ki lal el a környezetvédelmi intézet. Fiókintézetei vannak a fővároson kívül Wroclawban, ™,‘KU“a Katowicében, Krakkóban, talajero-visszapotlás, Poznanban és Gdanskban, újabban pedig Lublinban is, ahol a környéken elhelyezkedő szénmedence környezeti problémáival foglalkoznak a kutatók. A dr. Bogdan Poplawski építészmérnök vezette intézet tudományos kutatótevékenységével elősegíti a városi és falusi agglomerációs ötvözetek megfelelő kialakítását, a kommunális és lakásgazdálkodásnak a környezetvédelem szempontjai szerinti vitelét. Legutóbb az intézet munkatársai dolgozták ki a „varsói optimalizációs módszert”, amely a beruházások ésszerű megvalósításának lehet az alapja. A módszer pontozással értékeli a beruházásokra kijelölt területeket. Az eredményt térképen jelzik, s így szemléletessé válik az ipari és mezőgazdasági beruházások aránya, a megfelelő adottságok túlsúlya vagy hiánya. Az új módszert a lubíini — Végezetül vázolja fel, miliőén főbb célkitűzések, feladatok szerepelnek az ez évi munkatervben? — Az előbb említetteken túl külön akciónk van a gyermekévi terveinkről, figyelemmel kísérjük az ifjúsági parlamenteken elfogadott intézkedési tervek megvalósítását. Legközelebbi teendőink között szerepel az ifjúsági alapok helyzetének vizsgálata. í Tanka László Tűnődés a művészetek támogatásáról Többről van sm.. A hetek folyamán sorozattá összeálló cikkeket, valamint köznapi visszhangjukat figyelemmel kísérvén kockáztatom meg: többről van szó. Pontosabban: már nyomtatásban is hol többről, hol kevesebbről felelősségben korlátozott tűnődésnél, mely pusztán, vagy kifejezetten a művészetek támogatásának általános kérdéseit érintené. A „tűnődésekhez” kapcsolódó eszmecserék során pedig mindenképpen többről is. Jól tudom, hogy már a terjedelmi korlátok is megfosztják a napilapban szót kérő szerzőt a tanulmánytermészetű tágasságok és mélységek bekalandozásának lehetőségétől. Mégis, felelős átgondoltságból fakadó erényei mellett — részint a vitában résztvevők részint az attól távolmaradók „jóvoltából” — a sorozat hiányérzetet is szült. (Nem mintha magam ennek maradéktalan kielégítését elvégezhetném)- Követelőén kínálkoznak hát idejegyzésre a magyar kultúra egyik nagy öregjének, az író, műfordító, kritikus, költő Méliusz Józsefnek figyelmeztető és bölcsen fegyelmező szavai: „ .. .tulajdonképpen soha semmit nem gondolunk, nem írunk végig (..-) talán azért is vagyunk otthon akkor is, amikor nem vagyunk otthon, és azért még nem odahaza, amikor már hazaértünk, s aztán meg: mi az, amit ne gondolhatnánk, ne mondhatnánk tovább, amit tovább ne írhatnánk, mint ameddig'eljutottunk, vagy nem jutottunk el? . • A fenti idézet tehát részleges magyarázat és mentség- Bizakodó zárógondolata egyben jelzi a művészetek helyi támogatásának perspektíváit illető reményeimet is. * A hiányérzet egyik körét talán olyan evidenciák legalább jelzéses felemlítésének elmaradása képezi, melyek felidézése talán éppen evidenciavoltuknál fogva tűnhet szükségtelennek, de amelyek tágabb összefüggésekre világítva, közelebb segíthetnek a most, és itt szükséges feladatok megoldásához. 1. A mecenatúra gyakorlata közismert, elfogadott és szükségszerű volt a történelmi korokban, s a művészetek támogatásának intézményes és nem intézményes, anyagi és szellemi formáit alkalmazni természetszerűen hivatottnak érzi magát a szocialista társadalom is. Az elvek egyértelműek —a megvalósulásuk viszont vitára A ..Nhan Don" sajtóközpont Hanoiban befejeződött a vietnami kommunisták lapja, a Nhan Dán kiadóközpont építkezése. Ez a 15 emeletes ház a vietnami főváros első magasépülete. A Nhan Dán Hanoiban és Ho Si Minh-városban egyidejűleg jelenik meg, és a közelmúltig több nyomdában készült, 200—300 ezer példányban. Az új nyomdaiizem lehetővé teszi az újság példányszámának 1 millióra növelését. • A kiadói komplexum létrehozásában a Szovjetunió és az NDK nyújtott segítségei .Vietnamnak, j ,, . Uővvsz Napsugár rajza módot adőan (lásd: a jelen sorozatot is!) összetett. Kétségtelenül egyszerűen felrajzolható az alkotó-mű-befogadó alapképlet, melyet figyelembe véve elsőfokon a politikai stratégiát megtámogató művek (s alkotók) mecénálása természetszerű- Olyanoké, amelyek (akik) által szellemi életünk meghatározott irányú gazdagodása várható el. De a köznapi gyakorlatban olykor a lehetőségek bizonyulnak eleve kevésnek, olykor a realizáló szemlélete hibás, olykor speciálisan ütköznek az érdekek. Példák ez utóbbira: átmeneti aránytalanság a művészetek különféle ágainak dotálásában, átmeneti érdekellentét egy-egy alkotó egyedi és a képviselt művészeti ág általános támogatása, mű és alkotó támogatása között. A történeti hűség ellen vétenénk, ha nem ismernénk fel és el, hogy a Nógrád megyei művészeti élet belső arányai — pl. a képző- és iparművészet helyzeti e'ő- nye —, támogatásának jelen mértéke és megoszlása részint előzményeinél, részint a művek (alkotók) ismert értékeinél fogva is törvényszerűek. A művészeti élet (nem a művészet!) öntörvényűnek tűnő mozdulásai, vagy éppen holt- járatai semmiképpen nem függetleníthetőek, ugyanis a megyei szellemi (és gazdasági) élet általános és specifikus összefüggés- és mozgásrendszerétől- így hát, nem gondolom ugyan, hogy mai, napi mulasztásainkra, „vétkeinkre” szépségtapasz lehetne múltbéli jelentősebbek felemlegetése, de vallom, hogy a művészeti élet tíz-húsz évvel korábbi támogatási lehetőségei, formái, módszerei a mainál kétségkívül szerényebbek voltak. (Jóllehet: szerényebb, nem ily sokágú, „személyi állományát” tekintve szűkebb körű volt maga a művészeti élet is; s nem kérdőjelezte meg senki sem olyan jelentős eredmények hatását, mint a képző- művészeti életben a nagytárlatok, ösztöndíjak, alkotóteiep. a zeneiben a zeneiskolák teltételeinek megteremtése és a nagyegyüttesek sorsának rendezése, az irodalmiban a Palócföld felfejlesztése stb.)Mindezt felemlíteni azérj tartottam szükségesnek, mert úgy tűnik, a támogatást jelen helyzetében legtöbb esetben éppen azért éri „vád”, mert a mecénálás ma bőkezűbben ugyan, de intézményeken keresztül érint közösségeket, s látványosan nem, vagy csak kirívó egyedi esetekben mutatkozik meg látványosan ..személyre bonthatóan”. Nem hiszem, hogy a ma rendelkezésre álló lehetőségek perspektivikusan kielégítőek lennének, ám arról sem vagyok meggyőződve, hogy a művészeti munka különféle alkotóműhelyeinek a támogatásra mozgósítható anyagi-technikaiszellemi erői ne jelenthetnének fejlesztő mecénálási keretet, illetve ne lennének bő- víthetőek a művek (alkotók) „kényszerhatására” —, akár egyik napról a másikra is. 2. Csakhogy- A mecenatúra gyakorlásakor szükségszerűen figyelemmel kell lennünk bizonyos meghatározó elvekre, melyek értékítéletünket egészségesen talpon tartják. Egyfelől: a megyei szellemi élei kialakításában és támogatásában ne játszanak közre olyan voluntarisztikus elemek, melyek révén születnek ugyan felmutatható eredmények, „lehivatkozható” művek (alkotók), csakhogy ezek önmagukban való értékeit egy megyehatárokon belüli, az országosan általános helyzetképből érvényesen kiolvasható értékrendtől független, helyi értékrend minősíti csupán. A Nógrád megyében élő alkotók szá- mottevő része akkor, és olyan mértékben nyert és nyer (anyagi és szellemi) támogatást, amikor rangjuk (műveik rangja: eszmei-esztétikai éneke) a magyar kultúra egésze felől tekintve követelt magának közfigyelmet érdemié helyet. De fennállhat a veszélye itt és másutt annak is, hogy a tehetségekre vonatkoztatott primus inter pares, az egyenlők közül az első egyébként egészséges elve így egészül ki, (vágy készül kiegészülni): a megyében egyenlők közül vz első. Ami önmagában (hangsúlyozom: önmagában) véve nem szükségszerűen kell vonja maga után a támogatásnak olykor tételesen is fe.sorakoztatott formáit- Minden potenciálisan vagy művei által igazoltan tehetséges alkotó szükségszerűen tartson számot a társadalom mecénáló jóindulatára, s nyerjen is támogatást a társadalomtól (ennek rendelkezésre álló, s kellően ki nem használt formáira, lehetőségeire utaltam is az előzőekben), de a mecenatúra nem egyszerűsíthető szociális segéllyé, pályaegyengetéssé. Pontosabban: nem veszítheti szem elöl „magasabb” szempontjait, hogy tudniillik célja az értékápolás, tehetséggondozás. Márpedig a támogatásnak ez az utóbbi szakasza mutatkozik meg az ítélő közvélemény előtt. Ami ezt megelőzi: a nehéz, fáradságos, és felelős műhelymunka — az alkotó (ebben a fázisban még tehetséges és tehetségtelen egyaránt) szempontjából kevés látványos sikerélménnyel, több kudarccal, készséggel, a köz vélekedése, megítélése, jó értelemben vett, inspiráló szereplehetőség nélkül (ami természetes funkciója a művészi alkotásnak). Az alkotónak tehát — minden alkotónak, a tehetségtelennek és a középszerűnek is — munkásságát minősítő végleges forma a megjelenés. Ami a tehetség híján levők esetében nem, a középszerűek esetében ritkán, s tegyük hozzá: a tehetségesek esetében a művészetek különféle ágaiban is különféle mechanizmusok sajátosan eltérő törvényei szerint „létesül”- Ebben a differenciálásban és preferálásban pedig, ügy vélem, a hivatott megyei alkotóműhelyek kirívó mulasztást nem követtek el mindeddig. Érzékletesebben: (lehet, hogy ismereteim szűkössége folytán) nincs tudomásom a szellemi élet hátrányára, háttérbe szorított tehetségekről, illetve támogatás híján fórumhoz nem jutott kvalitásos művekről. (Ez utóbbi persze kiegészítésre szorul az alábbiak szerint). 3. Az összkép persze, lehetséges, csak bizonyos távolságból tekintve tűnik problémát- lannak. A munkásságuk beteljesedéséért harcoló alkotók számára a kis kudarcok, kétségek, kételyek a nagyobbaké- val hasonló súllyal esnek latba: visszavetnek- A művészeti alkotótevékenység köznapi presztízse kétségkívül nem megfelelő — némi túlzással állítva, még a kulturális irányításban is találkozhatni a rangos helyi műhelyeket, alkotókat (műveket) pejoratív kicsengéssel megítélő vélekedéssel: vagyis ebben a régióban sem tisztázott kellőképpen a kis és nagy lépések közötti megkülönböztetés és a kis lépések létének szükségessége. S talán szűkíthető a feltérképezés, minősítés, döntés, realizálás ideje is sok esetben. * A N0GRÄD hasábjain folyó vita a művészetek támogatásáról, tudomásom szerint, végéhez közeledik. Reménykedem kézzelfogható sikerében, idejegyzem hát végezetül Aczél György szavait: „A marxizmuson belüli vita felelőssége tehát kötelez arra, hogy figyeljük egymás érveit, gondolatait is egymást »-legyőzve« törekedjünk az igazság közös kiküzdésére: hogy a vita ne az egység bomlasztója, hanem megszUárdítója és el- mélyítője legyen. A valóban termékeny vita nemcsak az adott kérdésekben vallott eltérő nézetek elhatárolása, és szembesítése, hanem ezzel együtt a szembenálló részigazságok közelítése, alkotó szintetizálása is. Ezt szem előtt kell tartanunk ahhoz, hogy egymást meggyőzve, egymástól tanulva, egymás részigazságait elfogadva, továbbépítve, ne azt nézzük, hogy ennek, vagy annak a személynek van-e igaza, hanem, hogy mi a vita során körvonalazandó marxista igazság, a valóság igazsága”Kassai-Végh Miklós NÓGRÁD - 1979. április 1. vasárnap A *
