Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

Nagyobb nyereségei

NEMCSAK ÖNSZÁNTUKBÓL, hanem

kényszerítő intézkedések hatására is megyénk minden termelő-gazdálkodó egységében igyekeznek 'a tavalyinál nagyobb nyereséget elérni. Nem tehetnek mást, ha saját fejlődésüket és biztonságos létüket garantálni akarják. Csak a nagyobb nyereség teremt. lehetőséget a hatékonyságot, termelékenységet növelő elképzelések megvalósításához, a rekonstrukciók befejezéséhez, a műszaki-fejlesztési programok teljesítéséhez, az új technológiák bevezetéséhez. . De nagyobb nyereség szükségeltetik a béremeléshez, a szerény életszínvonal-politikai célkitűzések eléréséhez, valamint a szociális és kulturális tervek végrehajtásához is.

Mindezeket figyelembe véve, a megyeszékhely nyolc jelentősebb vállalata, gyára — ahol komoly exporttermelés is folyik — ebben az évben a tavalyihoz viszonyítva negyvenkét százalékkal kívánja növelni a nyereséget, ami csaknem kétszázhatvanmillió pluszt jelent. Teljesítése nem lesz könnyű. Mit kell tenni?

A lehetőségek nagy csokrából csak néhány Jelentősebb tényezőt említünk. Az egyik: az exponttermékek- árának emelése. Itt két lehetőség kínálkozik. Olyan termékeket szükséges termelni, amelyek korszerűségben, kivitelben és minőségben megfelelnek a világpiaci követelményeknek, amelyeknél a megrendelő semmilyen módon nem képes aláértékelni munkánkat. Ezért megyénkben sok gyárban úgy döntöttek, hogy főleg a keresett, a korszerű termékekből növelik a meny- nyiséget és javítják azok minőségét. A síküveggyárban például a jól fizető kétmillimé- teres üvegből növelik a külföldre szánt mennyiséget. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. a CO-,-es védőgázos hegesztőhuzalból, a nagy értékű szalagokból emelik a termelést. Ily módon segítik elő a hatékonyság, a termelékenység és a gazdaságosság mai követelményeinek teljesítését.

Mivel a külföldre szánt áruk áremelése több bizonytalansági tényezőt is magába foglal, ezért csak erre építeni nem volna szerencsés. Ugyanis kevés salgótarjáni gyár van olyan helyzetben, mint az Erdőkémia tol* máesi üzeme, aihóil azért, nem gyártanak terméket a tőkéspiacra, mert a megrendeli őik nem hajlandók a gyár által kiért árat megadni. Az ily módon jelentkező kiesést más módon, gazdaságosan tudják! ellensúlyozni. Ä síküveggyárban olyan gyakorlatot honosítottak meg; mély szerint csak egy fél évre egyeznek meg az árban. így kívánják a maguk javára fordítani a később jelentkező kedvező piaci lehetőségeket Az öblösüveggyárban és másutt, a külkereskedelmi üzletkötőik csak a gyár vezetőivel való előzetes konzultáció után tesznek árajánlatokat.

Az előbbi példák Is érzékeflibetfe: ideje véget vetni annak a szemérmességnek, mély szerint csak olyan árukat tudunk edó&Hita- ni, amelyeket a világpiaci árnál kevesebbért lehet értékesíteni. Igenis, van sok termékünk, amire odafigyelnek, amit jól megfizetnek. Tudunk olyan eseteket, amikor saját ügyetlenségünk, a rosszul értelmezett piaci kapcsolatok fenntartása miatt, altkor is hozzájárultunk a termékek leértékeléséhez, amikor azok ugyanolyan versenyképesek voltak, mint külföldi társaik.

Nehogy ebből valaki olyan következtetésre, általánosításra jusson, hogy megyénk gyáraiból, üzemeiből minden tekintetben kifogástalan áruk kerülnek ki. Erről szó sincs! Egyébként is mindenfajta általánosítás hibás, helytelen, félrevezető. De indokolatlan ön- marcangolásra sincs szükség. Ha netán ez utóbbi valamilyen oknál fogva a közgondolkodásban az indokoltnál nagyobb teret kapna, akkor félő, hogy a messzemutató cselekvések később elbizonytalanodáshoz vezetnek.

Valaki azt mondhatná erre: ilyen veszély ma még nem fenyeget bennünket. Általában nem. Ugyanis a gyártmányszerkezet előnyös megváltoztatására irányuló tevékenység lassan bontakozik ki megyénk üzemeiben, holott éppen ennek ellenkezőjére volna szükség. A felsőbb szervek részéről tanúsított egészséges türelmetlenség mindén esetben megyénk termelő-gazdálkodó egységeinek javát szolgálja, mert segít annak a helyes vezérelvnek a megvalósításában, hogy a töretlen fejlődés fontos feltétele: a magas színvonalú, piacképes, korszerű termékek előállítása.

Ez azonban kevés a teljességhez. A jó nyereséget biztosító gyártmányokat takarékosan; kevesebb anyagból és kevesebb energiával szükséges előállítani. Nem vagyok minden esetben híve a felszólító mód használatának. De ebben az esetben nem lehet és nem szabad kikerülni azt a kifejezést, hogy kell. Ügy is mondhatnánk, hogy kötelező. Azért, mert számtalan figyelmeztetés, utasítás'ellenére még mindig pocsékolják az anyagot, az energiát, néhány üzemünkben pedig úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy az egész világon megszigorították az anyag- és energiagazdálkodást.

Ha nálunk jóval fejlettebb és gazdagabb tőkés országok ezt az utat járják, akkor illik nekünk is jobban körülnézni saját portánkon. Erre kényszerít bennünket az is, hogy a termelékenységben a szocialista országok között is a lista második részében foglalunk helyet, nem beszélve a szomszédos Ausztriáról, ahol harminchat százalékkal dolgoznak termelékenyebben.

Ezzel eljutottunk a nyereség újabb jelentős forrásához, az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodáshoz. Sajnos, e tekintetben jórészt még csak a szükségességének magyarázatánál tartunk, kevés, illetve hiányzanak azok a célratörőbb, következetesebb i ntézkedések, ennek megvalósítását szolgáló ellenőrzések, amelyek valóban elősegítik a rendelkezésre álló munkaerő le^iatékanyaibb foglalkoztatásét.

ÖNKÉNT ADÓDIK A KÉRDÉS: az elmondott követelményeket mennyiben tükrözik az első negyedévben elért eredmények, miként alakult a nyereség. Erre vonatkozólag nincsenek megbízható információink. Néhány gyárunk első negyedévi munkája arra enged következtetni, hogy nem érték el a nyereség időarányos részét. Ebben nem okolható a szabályozó. Ellenkezőleg. Ez csak erőteljesen, segít abban, hogy minden gazdasági egység vezetője és kollektívája megértse: régi felfogásban és gyakorlattal új követelmér nyékét teljesíteni, megalapozatlan, irreális elképzelés, hiú ábránd. Ez utóbbiakból pedig eddig sem lett, a jövőben sem lesz több, fejlődésünkhöz, gazdagodásunkhoz nélkül öz- hetetlen nyereség.

V. K.

Hatékonyabbá tenni az alapszervezetek

munkáját

A Központi Bizottság 1&78. áprilisi határozatáról a salgótarjáni járásban

Az elmúlt hetekben, hónapokban a salgótarjáni járás pártalapszervezetei, kommunistái összegezték a Központ Bizottság 1978. áprilisi határozata végrehajtásának eddigi tapasztalatait. A tanulságokról és a további tennivalókról beszélgettünk Szabó Istvánnal, az MSZMP Salgé/tarjáni járási Bizottsága első titkárával.

— A határozat végrehajtásának alapvető feltétele, hogy a járásban tevékenykedő pártszervek, -alapszervezetek, a párttagok megismerjék, s jól értelmezzék a határozat lényegét, az abból adódó tennivalókat.

— A salgótarjáni járási pártbizottság munkájában tavaly, s az idén is jelentős helyet kapott a Központi Bizottság áprilisi határozata — kezdte a beszélgetést Szabó István. — A határozat megjelenése után valamennyi párt- alapszervezetünk, a területi, a községi pártbizottságok, pártvezetőségek elvégezték a félidős munka értékelését. A kibővített járási pártbizottsági ülésünkön, ahol ugyanezt tettük, a testületi tagok mellett részt vettek az alapszervezeti titkárok, a tömegszervezetek és mozgalmak vezetői, mindazok, akik egy-egy területen szervezik, irányítják a munkát, a határozat megvalósítását

— Emellett az elméit évben

elméleti konferenciákon dolgoztuk fel a határozat legfontosabb elvi-elméleti kérdéseit Kibővített apparátusi értekezleten elemeztük a félidős munkát értékelő alapszervezeti taggyűlések legfontosabb politikai tapasztalatait Az alapszervezeti titkárokkal a párt szövetségi politikájának helyes értelmezéséről, s a gyakorlati munka tapasztalatairól szóltunk. A szénbányák vállalatnál és Jánosaknán a PÁVA Ruhagyárban, a tömegpolitikai tanfolyamokon másutt is hasznosítható tapasztalatokat nyertünk a munkásosztály vezető szerepének értelmezéséről, gyakorlatáról.' A Ganz MÄ- VAG mátranováki gyáregységében és Nagybátonyban a FŰTÖBER-ben a szocialista

hazafiság és a proletár internacionalizmus értelmezését vizsgáltuk ugyancsak a tömeg- propaganda-tanfolyamokon szerzett tapasztalatok alapján. Ügy látjuk, hogy az áprilisi határozat feldolgozásának egy jelentős szakasza lezárult. Maradéktalan végrehajtása azonban még sok tennivalót ad a járás párttagságának, munkásságának, a termelőszövetkezeti tagoknak, az értelmiségi dolgozóknak.

— Milyen konkrét tapasztalatokat szereztek a határozatot feldolgozó taggyűléseken, tömegpropa- ganda-tanfolyamokon, s a párttagokkal, pártvezetőségi tagokkal, alapszervezeti titkárokkal folytatott beszélgetések, a gyakorlati munka során?

Ä evesen tudják, hogy m

Börzsöny inneni kői* nyékének és a Cserhát szelídebb térségének az igazi ismerője László István, a növényvédő állomás mérnöke. Negyedmagával készítettek el Nógrád megye talajtani térképét. Nagy dolog volt, mert ilyen térképpel nem rendelkeztünk, és bizony emiatt botladozott a növénytermesztés, hiszen azt sem sejtették, hová, mit érdemes vetni■ A neves professzor, dr. Géczi Gábor irányította a munkát és foglalta össze. A térkép itt-ott, még ma is használatos. A dolog lényege, hogy a növényvédő mérnök, a térkép készítése során dűlőről dűlőre járt, völgyből dombra kutatott, mért miközben ismerete egyre gyarapodott. Nem mondja a világért sem, de azért kisejtöi'k a szavából, hogy megérte az akkori irdatlan fáradság, mert szerzett tapasztaltait most kamatoztatja. Lász'ó István élete során szefzctt tapasztalatait apródonként kaűiaioz- tatja mostani munkájában, a hasznos növények védelmében■ Arcán, hogy erdőt, mezőt járó, akit korán megbarnít a tavaszi napfény. Mondja is:

— A mi munkánk a természethez kötődik...

Éppen ezekben i tavaszt- váró napokba % is Szüqyben, az állami gazdaság földjén kezdenek repülőgépről permetezni, méghozzá homokos és kötött talajt amit különleges vizsgálatok előztek meg. A szakember gyanakvásával tekintetében vizsgálja, a szemüvegét sűrűn mozgatva, érthető-e amit mondani kívánt. Biztosabbnak látja ha magyarázatot fűz hozzá:

— Nem kell iii valami különlegesre goniolni, csupán a növényvédő állomásunk mindennapi munkájára. ■.

Ez a mindennapi munka — ahogyan a későbbiekben ez ki is derült —, az ember küzvégigkisérni a munkáját■ 'A

múlt évben például Csőri Bercivel, az endrefalvi növénytermesztővel fogott öszsze, hogy bemutassák, hogyan kell a búza kártevőit visszaszorítani. Most pedig Palotáson kísérletezik. Az őszi

vegyszerezés hatását kutatva. Hozzáteszi ehhez is. •.

— Én az állomásunk képviseletében végzem a munegyetemi évek alatt sok ismeretet kapott, de még ennél is többet professzorától, a vácrátóii botanikusként igazgatójától, Újvárosi Miklóstól. így emlékezik rá:

— Kiváló tudós, igen következetes i/mber-..

Tőle tanult kutatni a természet titkaiban, a növényvilágban. Tőle, hogy az embernek miként kell a haszA mindennapiért

delme a természettel. A hangjából is kiérződött, hogy milyen ádáz ellensége a bogyósoknak mostanában a tarack, ez a folyondárgyökerü, kemény növény. Vagy éppen a búzának a marmancs,

vagy a gazdag színű pipacs, vagy a hideg búzavirág. Az ő vállukon nyugszik, hogy mentes legyen a hasznos növény ezektől az élősködőktől. Azt mondta, amióta a nagyüzemi gazdálkodás kibontakozott, azóta megváltoztak a kártevő növények is- Elszaporodott a hasznos növényt, kiszorító vadzab. Mindjárt hozzátette:

— Valaha kevésbé ismert volt ez is...

Azért növényvédő szakember László István, hogy ilyen dolgok már ne lepjék meg. Tóth László, a növényvédő állomás fiatal igazgatója is megerősítette, hogy abból a fajtából való László István, aki nagyon szívósan képes

kám■.. Nincs ebben semmi félreértés. de, ahogyan az igazgató is megjegyezte, nagyon pontosan, lelkiismeretesen, mert ebben a szakmában csak nagyon keveset szabad tévedni. Ahogyan ezt ö vallja.

— A tévedés mili ő forintok elvesztését jel intheti. ■. Meséli az életéről, hogy tulajdonképpen az esztergályosszakma felé vonzódott még gyerekkorában, ott, kint figy- házasgergén, a Balta a'jában, ahol a Sárpatak csörgedezik. De az általános iskola után jöttek a járásiak fiatalokat toborozni a nagyüzemi mezőgazdaság számára. így került a szekszárdi növényvédő iskolába■ Azt szokta mondani, hogy ebbe a szakmába elég csak egy kicsit belekóstolni, és nem lehet többé abbahagyni, de bete’ni sem vele. Izgatta a fantáziáját, mi van még, amit nem ismer ezen a pályán. Es az

nos növények védelmére kelni. Tőle és még Szabó Tibortól, az egyszerű, mindennapi munkát végző agronómus- tól, aki következetességre, szívósságra nevelte.

— És most az állomásunk, minden lehetőséget megad a munkához. Igen kiválóak munkatársaink a járásokban, és az üzemekben■ Öröm velük a munka... mmáris felderült a nöIfJ vényvédő mérnök ar ca- Kipirult az izgalomtól. Szemüvegét is az asztalra tette, és mondta munkájuk nehézségeit, amitrendre leküzdenek, és megszületnek az eredmények. Ezek nem látványosak, de annál hasznosabbak■ A mindennapiért, a gyümölcsért, az ember asztalára valóért, folyó munka ez, amelynek egyik katonája László István, a növényvédő mérnök.

Bobál Gyula

— A tapasztalatok közül az egyik legfontosabb, hogy párttagságunk, a járás közvéleménye bízik a párt politikájában. Egyetért a Központi Bizottság helyzetmegítélésével, a határozatokat követő intézkedésekkel, s azok megvalósításáért kész becsülettel dolgozni. A salgótarjáni járás jellegéből adódik, hogy a határozat feldolgozása során a legnagyobb érdeklődés a gazdaságpolitikai kérdések iránt nyilvánult meg. A taggyűléseken, a pártcso- port-beszélgetéseken, egyaránt az ország, a megye, a járás gazdasági helyzetéről, lehetőségeinkről esett a legtöbb szó. Párttagságunk jól érti a hatékonyság, a minőségi követelmények lényegét, legfontosabb tennivalóinkat.

— Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy amikor a konkrét tennivalóikról esik szó, egynéhány üzemben nem látják elég világosan saját cselekvési lehetőségeiket. A megoldásra váró feladatok hagy részét az országos szervekre hárítják. A másik, ugyancsak figyelemre méltó tapasztalatunk, hogy a párttagság, az üzemi munkások, a termelőszövetkezeti tagok, a gazdasági vezetők egy része az ország gazdasági helyzetét, lehetőségeit a valóságosnál kedvezőbben ítéli még. Ebben jórészt a mindennapi tapasztalatok játsszák a döntő szerepet. Az többek között, hogy településeink ellátása viszonylag jó. A járás ipari és mezőgazdasági üzemeiben évente rendszeresek voltak a bérfejlesztések. Esetenként többet is

fizettek, mint amennyire egyegy üzem eredményei alapján lehetőség volt. Félreértés ne essék, nem a jogos béremelést teszem szóvá. Azt viszont mindenképpen, hogy az üzemek egy részében a bérekkel, a jövedelmekkel együtt nem növelték a követelményeket. Az ilyen gyakorlat azért káros, mert helytelen szemléletet erősít. Semmiképpen sem azt, hogy a jövedelem a végzett munka függvénye.

— Ma már az is elfogadott a közvéleményben, hogy a végrehajtás folyamatát, politikai munkánk gyakorlatát szükséges javítani. Ezt azonban nem mindenki értelmezi azonos módon. Alapszervezeteink egy részében a határozatok végrehajtását azonosítják a helyes döntésekkel, ez pedig mindenekelőtt a vezetés, az irányítás gondja, dolga. Ezért a jövőben az agitációs és propagandamunkánk egyik fontos feladata, hogy megmutassa a helyes összefüggést a döntések előkészítése, meghozatala és végrehajtása között. Többet kell szólnunk a vezetés, az irányítás helyéről, szerepéről. Arról, hogy tevékenységük megítélésének egyedüli alapja a végzett munka, amely mind nagyobb felkészültséget, hozzáértést és felelősséget kíván. Ugyanakkor a határozatok, a helyi döntések végrehajtása nemcsak a vezetőktől kíván többet. Valamennyi párttagra nagyobb követelményeket ró, valamennyitől jobb, felelősségteljesebb munkát kíván a maga területén.

— Kérem, összegezze a soron levő legfontosabb tennivalókat!

— Ügy gondolom, hogy az elméleti kérdés tisztázása mellett nagyobb figyelmet szükséges fordítanunk a gyakorlati munkára, az alapszervezetek mindennapi tevékenységének segítésére. A járási párt- bizottság, a községi, a nagyüzemi pártszervek egyaránt azon munkálkodnak, hogy erősítsék az ipari üzemekben, a termelőszövetkezetekben tevékenykedő alapszervezetek önállóságát. Tapasztalataink szerint néhány alapszervezetben a vezetés, az irányítás személyi feltételeinek javítására is szükség van. Arra buzdítjuk az aiacszerv eretekben tevékenykedő tisztségviselőket, kommunistákat, hogy a politikai munka eszközével segítsék a hatékonyabb, a jobb minőségi munka feltételeinek megteremtését, az idei cselekvési program, az üzemi tervek teljesítését, — fejezte be a beszélgetést Szabó István.

V. G. !

Öntödei pillanatkép a Salgótarjáni Kohászati Üzemekből | NÓGRÁD — 1979. április 8., vasárnap 3

1