Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-29 / 100. szám
Zelei Miklós: MENJÜNK HÁT! E zt mondta Zoltán és csuklón ragadta félórás feleségét, de Étiké néni Sződli- getről még egyszer visszarángatja. Átadja a kávéfőzőt, a kávéfőzőt, ami az általa ismert kávéfőzők közül a legkávéízűbb kávét főzi, ami a Cafe de Brasil értelemszerű adagolásából: a nem agyontömködésből és a nem túl laza belehelyezésből adódik. De az istenért, nehogy megvárjátok, amíg a kávé felforr! Mihelyt kifolyt, azonnal vegyétek le a gázról, nehogy kifőj jenek belőle az illóolajak. De itt rrtég csak kezdődik a kávéivlis technikája. Mielőtt kitöltenétek a kávét, a csészébe feltétlenül előre tegyétek bele , a cukrot. És porcukrot ám! Az gyorsan olvad. De nagyon keveset, mert egyébként csak édes kávé lesz, nem kávéízű kávé. Keverjetek a cukorhoz két-három kávéskanál tejport, s csak ezután töltsétek rá a kávét. Töltés közben kavargatni kell. Ezzel kész a kávé, de még mindig nem fogyasztható, A kávé szürcsö- lése közben feltétlenül tartsatok a szájpadlásotokon keserű csokoládét. Így kell! És megint jön a postás, ragyog a boldogságtól. „Utazzatok az eelet tengereen sok oeroemo- et kivaanok een, akkor fordul minden joora, < ha kisfiút hoz a gólya féri, vigyaazz, hogy a szaad ne taatsd ki,’ezt uezeni miska baacsi, suerue elfoglalt- saagom miatt nem utazhatok, de leelekben veletek vagyok József, sohasé hagyjaatok abba nagyon oeruel kata, elveszned, de van meeg reme- eny beelus”. Vonuljunk hát oda, vidáman és jókedvűen, autón, taxin, gyalog, villamoson, buszon, mindegy, amibe férünk, menjünk, ahogy illik, felvirágozva, most aztán kifényesítve és csillogó .fogakkal essünk neki az életünknek. Nem kell megrémülni: süketnéma pincérek hordják el előlünk folyamatosan a mosat- lant. A süketnéma pincérek máskor egészen olyanok, mint mi vagyunk ilyenkor, de most ők vannak szolgálatban, máskor mi vagyunk — és a szolgálat az szolgálat. Utána nekünk is ugyanilyen jópofán nyomják a kezünkbe a bak- sisi, hiszen ' semmit sem vettünk észre, amit nem kell, de mindent« figyeltünk, amire illik. / Mindenki ragyog a boldogságtól. Zoltán kicsit ingerlékeny, de ezt most nem veszi észre senki. ö meg nem mondja, betömik a száját a papírok, első oldalukon halványkék vőlegény a menyasz- szonnyal, s az erre nagyot fogok inni, dini, üdvözlő szöveggel a másikon. Pedig hát milyen jópofa az élet. Csak úgy jönnek-mennek a legkülönbözőbb menetek. Most például egy esküvői menet Zoltánnal az élen, aki most ingerlékeny egy kicsit. Sőt, ingerült. Régóta ingerült már. Az unokatestvérének, aki most a menet végén kanyarog, egyszer elmondta egy kocsmában, hogy tudod, nekem is volt egy első szerelmem. Az első szerelem . . . folytatta volna, de az elfogyasztott sörmeny- nyiség elálmosította, s inkább megint egy kortyot ivott, nehogy elaludjon. Falnám az izzó port a flaszterről, hogy egy ilyet ki tudjak bulizni magamnak. Akkor engem úttörőzenekar kísérne az állomásra* zsugorodnátok és döngölnétek a parkettát előttem. Ilyeneket gondolt az unokaöcsi a fényes menet végén, Zoltán meg azt, hogy ezt még ki kell bírni, miért ne lehetne épp ezt kibírni, aztán úgyis úgy csinálja, ahogy ő akarja. Nem úgy csinálja. Most is itt áll a fényes menet élén, lám a kocsmában, hogy elakadt a hangja, talán nem is az elfogyasztott sörmennyjségtől, hanem már akkor tudta, hogy ide fog állni a fényes menet élére, felvirágozva, kifényesítve, s azt fogja majd mondani magának, hogy aztán úgyis azt csinálom, amit én akarok. Pedig az unokaöcsi a sor végén, már hogy kigondolta, hogy kimondta magában: ha egy ilyet ki tudnék bulizni magamnak. Az unokaöcsi már tudja, és Zoltán is tudja, hisz pern esett a fejére, csak még hitegeti magát, hogy aztán Teljesen olyan lesz, mint a úgyis, de aztán nincs, mindig Laci bácsi röhögése, és ezt La- csak most van, a pillanatnak ci bácsi érzi, és ettől — ezen? élj öregem, mondta neki egy- vág ám az esze, mint a borot- szer a kocsmában egy öreg va! — még jobban röhög. Et- csavargó, s ő akkor nem fog- tői Zoltánt elkapja a görcs, ta fel e mondat mély értei- és egymást licitálják túl a La- mét, mindig csak most van, s ci bácsival a Laci bácsi-szerű Zoltán már tudja, hogy egyre röhögésben. Szervusz, Laci ritkábban lesz ingerlékeny, ö bácsi! (Belecsaphat.) Ez is jó, lesz mindnyájunk megismétlő- de nem ez a fontos, hanem, elése — nem fog messzi esni hogy röhögünk, röhögünk be- a fától. — Ö lesz a kiköpött le a világba, egy bolyból ki- ők, hisz már elindult a fé- szakadt, bolyszerű röhögéssel, nyes menet élén, mostantól Csökken közöttünk a távolság, kezdve tulajdonképpen ő is egészen összeérünk, egymásba szolgálatban van, nemcsak a folyunk, eggyé válunk, egy pincérek, de a pincéreknek darab nagy röhögéssé, ami majd csak letenk a műszak, rózsaszín nyelvén egészen eny- Zoltánnak mikor? hén, megvajazott pirítóst egyensúlyoz. S ejde ő lesz a mi fiunk, De ez még mind semmi, hi- mondja a Laci bácsi, és szen ezek csak apróságok, hátvalami csomagot gyömö- ravan még a kulcsátadás. A szol a markába, még^ mindig {ényes menet késlekedik, de a. nem baj késlekedhet meg fart az adakozás, pedig már indulni kéne. De azért kicsomagolja, Laci bácsi segít neki kicsomagolni, segít ennek a fiatalembernek, hiszen a mi fiunk, nem különbözik tőlünk. van fizetve, melegen tartják a hét fogást. v Az étteremből Zoltán és négy-öt- órás felesége az ajtó mögé bújik, az ajtó mögé, amit ez segítsünk neki. Na, mi kell? a ritka fényes kulcs nyit. Mert Ja, persze. hisz éppen most van itt mincjen. Jó itt, nagyon telefonáltak, kérem, ne vára- jó ittj és tudja ezt Zoltán, hi- koztassa ezt a fiatalembert! szen élére állt a fényes me- ö lesz a kiköpött ők, az ép- netnek, pünkösdi királyság, pen olyan, a te is úgy, ahogy ho]nap mehet a sor végére, mi szoktuk fiam. Belerózsa- valahová az unokaöcsi elé. színedve a körbe, már most is Nem dgy van az> ahogy az bújik a fogpasztamosoly mö- Colában tanítják, mennek a gé, jól látják, hogy sejde ő dolgok maguktól, csak beléjük lesz a mi fiunk! kell kapaszkodni, meg kell Nahát, fiam, nézd csak, f0gódzni bennük, hogy te is nem olyan ez, mint egy ócska velük mehess. Lem azt mon- magyar gyártmány, amelyik dom én> hogy nincsenek cse- kilövi a pirítóst az ablakon, tepaték. Vannak. De vannak Valódi angol. Én hoztam, di- várak js. És a lövöldözés a vá- rekt ezért küldtem ki magam. rak között? Menetrendszerű Ide kell helyezni a kenyérsze- lövöldözések azok, fiam. Csak letet, jó, ha egy kicsit száraz. azért kellenek, hogy minden- Ez nem égeti meg a kenyér- ki> annál biztonságosabbnak szeletet, ha kész, magától ki- érezze a maga várát. Kis cse- kapcsol. És nem sárgul meg, tepaték, sosincs halottjuk. Vár mert speciális angol krómo- a fejünk fölött a fedél, a ke- zása van. Én, fiam, el sem nyér is vál% s az ebéded is tudom képzelni a reggelit pi- fiam> az is var. Meg az ebéd rítós nélkül, mondja Laci bá- Hfdni feketéd is. A csészében esi, én se, mondja Zoltán, és a kiskanál, az is a vár, el nem tudja, hogy ilyen aprósá- kell bújni benne. Aki pedig a gokkal kezdődnek a dolgok. kis csetepatékba belehal, az Én se! Én se, Laci bácsi, ké- vagy komolyan vette őket, vagy nagyon ügyetlen. Te rém. Laci bácsi nélkül sem tudom elképzelni a reggelit nem leszel az fiam. És meg- Milyen humora van ennek a történik a kulcsátadás, és gyereknek, és Zoltán nyugtáz- néni tipeg oda> kezében hat magában egy sikeres beil- takaros ki« csomag, megint leszkedést, fojtogatja félórás valami apróság. Ahol ablak felesége csuklóját, odakint van, oda függöny is kell, már csapódnak a kocsiajtók, mondta Lojzi néni, és leteszi csattognak, sűrűn, mint nyári a kis csomagot. Valaki megint zivatarban a ménkü. Sietni mtesz valami kis apróságot kell, már rég elmúlt a reg- már a mennyezetig érnek az gél, magasan ragyog a pirítós apróságok, kitöltik az életűn- az égen, a speciális krómozá- két, már nyugodtak lehetünk, su angol pirítóssütő lomhán g0ndolja. úszkál alatta, mint valami eltévedt' űrhajó. Én bizonyisten rw oltán a fényes menet élén, fel se kelnék, de lehet, hogy £, ami végre elindul a zöld meg se születtem volna, ha étterembe a sárga színű nem lenne pirítós. Bruhaha, nagy ebédhez. Éppen olyan, mondja Zoltán, második beil- amilyet ilyen alkalomra el- leszkedés. Két gól és milyen képzel az ember. Amilyet el könnyen. Fog ez menni. Most kell képzelni. Illetve már el a Laci bácsi mondja, hogy sem kell képzelni, csak rá- bruhaha. Zoltánban újjászü- gondolni, és bemondani a szá- letik a Laci bácsi röhögése, mát, ahogy az lenni szokott. Czinder Antal rajza. Gyerekek levelei a jóistenhez — Kérlek add, hogy a kutyák olyan sokáig éljenek, mint az emberek. Nancy Édes Istenem! Én betartottam a szavam — de hol a kerékpár???? Bert — Az én papám nagyon okos. Nem tudna neked valamiben segíteni? Margó — Nagyon szeretnék feltaláló lenni, de nem tudom, mit találhatnék itt fel. Kari — Te akartad, hogy a zsiráf így nézzen ki, vagy véletlen volt? Norma — Miért nem jelensz meg sohasem a televízióban? Kim Életmód és munka Ha kérdezünk, ha megszólalunk, ha vitatkozunk. Elégedetlenkedünk, vagy örülünk. Ha dolgozunk és pihenünk. Minden esetben az életmódról van szó. Mégis, ha pontosan akarjuk megközelíteni azt, hogy milyen életet élünk, mennyire teljes az életünk, a munkából kell kiindulni. Szinte már frázisnak hangzik, hogy az alkotó munkából. A fokozódó munkamegosztásban az ember elveszti a teljesség érzetét, részfolyamatokban dolgozik és gondolkodik. „Minden egész eltörött” — írja Ady a század elején, s ennek hatásait a jelen, a századvég embere szenvedi meg igazán. Mert a munka folyamatában nemcsak az anyagi javak újratermeléséről van szó, hanem az ember állandó megújulásáról is. A munkamegosztásban, amikor előfordul, hogy a munkás azt sem tudja pontosan, mit gyárt, nem érezheti át az alkotás örömeit. Van-e megoldás? Hiszen ha valakinek a munkája monoton és egyhangú, sematikus mozdulatok ismétlődésével jár együtt, akkor a szabad ideje sem lehet teljes. Életmódja töredezett, kapkodó lesz. Nem a munka értéke, hanem a munkáért megszerezhető javak értéke lesz a fontos. Ebben a beszorítottságban is csak az alkotás segíthet. Ha másképp nem, hát a részletek teljességének megteremtésével. Persze be kell látnunk, hogy ez a sokféle munka közül nem mindegyikben sikerülhet. A pótcselekvés is ennek a századnak a terméke. De ez nem vezet megoldáshoz, csak a teljesség illúzióját adhatja. Ilyen körülmények között kell megtalálni a helyes életmódot, amely elsősorban a munkához való viszony változásaiban formálódhat. A munkából indul ki az elosztás is. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés azonban nem mindig tükrözi a végzett tevékenységet. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a szemléletet, ezért szembe kell szállni az eltérő bérezési gyakorlattal. De azzal a kijelentéssel is, hogy „csak a pénzért dolgozunk.” Életmódunkban ez a szemlélet visszaüthet, hiszen így juthatunk el a csak a szerzésért való életig. Amely kiszolgáltatott, és amit megvásárolható és beszerezhető javak befolyásolnak. S, ha körülnézünk többié-: lé, helytelen fogyasztási szokást láthatunk. Szembe kell szállni az anyagi értékeket lebecsülő nézetekkel, de el kell ítélni a pazarlást, a felesleges értékhalmozást is. Az ember nem a státuszszimbólumoktól lesz ember. A közhangulatnak úgy kellene változni, hogy ettől ne tekintélye legyen, hanem váljék nevetségessé. Az ember a munkavégzés során lett emberré. Vigyázni kell, hogy á mai, megváltozott munka ne forduljon az ember ellen. Ne a beszűkülés, az elidegenedéshez vezessen, hanem a kiteljesedéshez. Né az emberi kapcsolatok megszakadása, a javakért való rohangászás, a bizalmatlanság, az áruk miszticizálá- sa határozza meg egyéni létünket. A kultúrának és értékeknek ne csak fogyasztói, hanem újratermelői, megújí- tói legyünk. Az életmód végső soron tevékenységrendszer. Sokoldalú, bonyolult folyamat, amely- lyel az ember a természetet, környezetét és önmagát alakítja. Kibontakozik és átalakul. De valódi teljességet csak akkor ér el, ha újra és újra eljut az önmegvalósításig, . Apáti Miklós: Egy mondat a munkáról Kitakarózunk, betakarózunk, beszélünk össze-vissza arról, hogy mi a munka, egy szóval takarózunk, azt hisszük, ez lesz a megoldás, és nem az ágy, és nem a füst, és nem a pára (milyen jók lennének páriáknak), de hát egy szóval takarózunk, azt mondjuk: munka — és nem gondolunk se a szögre, se a kalapácsra, de még a mozdulatra se, holott az a mozdulat volna a munka, míg fölharsog a fában a fém, a deszkában a szög, és nem lehet kimondani ezt a harsogást, nem lehet kimondani, hogy az érzelem is munka, hogy ugyanúgy el kell végezni életünket, ahogy a dolgunk, csak nehogy kiderüljön, hogy ama léha bárányfelhőnyáj is bebizonyítja önmagáról, hogy ő is munka, hogy a léhaság végképp belénk költözött, hogy megélhetünk abból, hogy fogalmazunk: mi a munka és mi a bárányfelhő, hogy megfogalmazzuk: az marad magára mindig, aki dolgozik, holott egyedül dolgozni lehetetlen, a kalapács tételezi a szöget, , o szög a deszkát, a deszka a fűrészt, a fűrész a fát, a fa az erdőt, s lám újra együtt vagyunk — erdőnyi létünk hová is lombosulna, ha csak az ágy, ha csak a füst, ha csak a pára mondhatja önmagát, ■ s a munka hallgat, dolgozik. Somlyó Zoltán: Májusi kalapács A vörös május rőtszínű sugára benyilalt minden ajtón, s ablakon, S elér a fénye elvtárs, a szívedbe, ha bárhol is lakói. Légy bányász, ki a föld méhibe turkál, vagy, miként Jézus vala egykor, ács: nem hallod-e, hogy dalol a sarokban a kalapács?! I Nincs hátra út, csak egyenest előre! A föld kiadta legszebb májusát! A hant körül a megfogant vetésen bömböl a kórus át. | Nincs rés közöttünk, eggyé lett a lelkünk, nem különít el rang, e tömlöcrács... Halljátok-e, hogy dalol a sarokban a kalapács?! A nagy folyók a szennyüket kíhányják, a föld is így tett, szennyes volt nagyon. Ma tisztaságban áll minden virága e májusi napon. A munkás tette ezt kérges kezével, egy mozdulata: világroppanás... Hallgassátok, hogy dalol a sarokban a kalapács!... (1919) | NÓGRAD - 1979. április 30., hétfő
