Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-28 / 99. szám

Előre az 1979. évi népgazdasági forr sikeres Megvalósításáért ! hjgy nap a /isövetnégben (3.) Mindig nyitva az ajtó Tavaly a szocialista munt- kaverseny-mozgalom tovább fejlődött a megye termelő- szövetkezeteiben. 304 kollek­tíva több mint négyezer tag­ja tett felajánlást 34 millió forint értékben, gyakoribbá , váltak az értékelések... Ezek­ről a dolgokról Turán^yi Ist­ván, a TESZÖV főmunkatár­sa tájékoztat a székház föld­szintjén levő irodájában. A szövetkezetpolitikai kérdések felelősei itt kaptak otthont. — Akad persze gond is a szocialista brigádok háza tá­ján. A művelődésre, tanu­lásra vonatkozó vállalások még mindig szegényesek. A minőség javítása kevés helyen fogalmazódott meg, s az újí­tók száma is kevés — sorol­ja Turányi István, aki a bu- jáki közös gazdaságban járt legutóbb, ahol inkább az egyé­ni versenyformákat — szán­tási, betakarítási verseny — helyezték előtérbe a kollekt - vák helyett. Fel is hívta a fi­gyelmet rá, hogy az ellenke­zője sokkal hatásosabb lehet­ne. A szövetség testületi ülé­sein gyakran térnek vissza e témára, s elsősorban a mun­kaversenyért felelősök szem­léletének változására törek­szenek. Emellett segédanyagot juttatnak a szövetkezetekbe a felajánlások, elkészítéséhez, s nem egy esetben közre is működnek. — Szorgalmazzuk, - hogy a brigádok a vállalást a tagok­ra bontsák le, ahol lehetőség nyílik rá, s évközben is ér­tékeljék a teljesítést. Időről időre hirdetünk versenyt a termelőszövetkezetek között, mint pél’dául a tejtermelésben, betakarításban, s részt vehet­nek az országos vetélkedé­sekben is — mondja Cseh Adolf, a szövetség titkára. Szóba hozza, hogy amikor 1977 októberében az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága tárgyalta a területi szövetség munkáját és a feladatokat, sok megszívlelendő tanácsot kaptak a munkaverseny-moz- galom fejlesztéséhez. Ezek közül nem egy megvalósult. A szomszédos szobában Ivitz Zoltán főmunkatárs, aki a napokban Hajdúszoboszlón társadalombiztosítási és szo­ciálpolitikai továbbképzésen vett részt. — Sok érdekeset hallottam. Főként a szociális, kulturá­lis alapok képzése és felhasz­nálása érdekelt, de a szövet­kezeti jogsegélyszolgálat megteremtésével kapcsolatos teendőket is leírtam — la­poz jegyzetei között. Ter­vezik, hogy a megyei műve­lődési központtal együtt ta­nácskozást szerveznek a tsz- ek művelődési bizottsági el­nökeinek. Nem titkolja, hogy a közművelődésben jócskán akad hiányosság a közös gaz-- daságokban. örvendetes vi­szont, hogy az oktatás, kép­zés fdbmái egyre gazdagab­bak és tartalmasabbak. Kál­ién, Érsekvadkerten és Ce- reden kihelyezett szakközép­iskolai osztályokban tanul­nak a tsz-tagok, alkalmazot­tak, gyakoriak a szakmun­kás- és betanítottmunkás-kép- ző tanfolyamok. Évente kö­rülbelül 120—130 szakmun­kással gyarapodnak a terme­lőszövetkezetek. Az ismeretek szélesítése alól nem kivételek a szövet­kezetek vezetői sem. Ahogy a TÖT számon kéri a TESZÖV dolgozóinak továbbképzését, úgy a szövetség is észben tartja, melyik első számú ve­zető a „soros”, mondjuk a MÉM keretében rendezett tanfolyamon való részvételre. — Előfordul, hogy egy-egy próbálkozásunk sikertelen marad. Így jártunk a nyolc általánost el nem végzettek számának mérséklésével — említi Ivitz Zoltán. Csábi Istvánná utazni ké­szül. A termelőszövetkezeti nőbizottsági elnökök társa­ságában tölt egy hetet Hé­vízen. A választott tisztség- viselők előadásokat hallgat­nak a mozgalom helyzetéről, a nőpolitikái határozat vég­rehajtásának tapasztalatairól, a szövetkezeti demokratiz­musról, munkaerö-gazH-ii tu­dásról, s jut idejük arra is, hogy egymás munkájával megismerkedjenek, hogy azu­tán a jó ötleteket hazatérve hasznosítsák. — A korábbi tanfolyamok­ból okulva, most több időt hágytunk a konzultációkra — mondja a szövetség főmun­katársa. A TESZÖV-nek a káder- és személyzeti munka’területén is akadnak fontos feladatai. A szövetkezeti vezetők mi­nősítése. kitüntetése nélkü­lük nem történik, ahol szük­ségét látják ..frissítést” java­solnak, törődnek az utánpót­lással. Csábi Istvánná, mesé­li, hogy délelőtt egy fiatal gépészmérnök ügyével fogla­latoskodott, aki munkahe­lyet változtatott, mivel hár­man rendelkeztek hasonló . képzettséggel. Míg van tsz, ahol nincs gépész. A pénzügyi munka személyi feltételeinek javítása érdekében a salgó­tarjáni Pénzügyi és Számvite­li Főiskolán előkészítő tanfo­lyamot kezdeményeztek, s tar­tanak a tárgyalások, hogy me­zőgazdasági tagozat induljon az intézményben. — A termelőszövetkezetek — fenntartóink — az élet minden területén számolnak segítségünkkel, közreműködé­sünkkel. S ezt egy pillanatra sem tévesztjük szem elől... Kapcsolataink a megyei, járá­si párt- és állami szervekkel megnyugtatók, s együtt mun­kálkodunk a megye mezőgaz­dasága sikereiért — mondja a látogatás vegén Cseh Adolf. Kopogtatnak. Bozsik Béla, a litkei termelőszövetkezet el­nöke érkezik. Bejelentés nél­kül, mert a termelőszövetke­zetek területi szövetségénél az ajtó mindig nyitva tsz-tag, vezető előtt egyaránt. M. Szabó Gyula (Vége) A szalagedzőre a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az idén nagyobb feladat hárul mint 'a múlt évben. A tizen­hét százalékos többlettermelés t a tavalyival hasonló felté­telek mellett vállalták. Képünkön Hegyes Ferenc és Tol- mácsi Tivadar a hatékonyabb munkavégzés lehetőségeit be­széli meg. Jobb hangulatban flénkes talpra áll ÜGY BESZÉLGETÉSÜNK fertályán mondom Kaszás Józsefnek, Ménkes-aknaüzem vezetőjének: most valahogy jobb a hangulata mint tavaly, vagy ne adj’ isten néhány hó­nappal ezelőtt. „Miért is ne lenne így” — reagál azonnal. „Annyi rossz szó, bennünk is megkeseredett szájíz után egy ilyen sikeres évkezdet felvil­lanyoz nemcsak engem: mun­katársaimat is’,’. — így csupa mosolygós em­berrel találkozunk? — Erről szó sincs. Tény: vidámabb az arcuk — lévén a jobb termelés nagyobb fize­téssel párosul, s ugye, min­denki pénzből él, másrészt meg a jobb teljesítmények is „doppingolják” az embereket. De azért a helyzet még ko­rántsem tekinthető rózsásnak. Jól .zárult az első negyed­évünk. Igaz, túlteljesítésünk minimális volt, ám nálunk az a 169 tonna plusz is rettentő sokat jelent. Így igaz. Hiszen bányász- körökben köztudott: Ménkes — nem azért, mintha ez dol­gozókon, "főnökökön múlna — sosem tartozott a „zászlóvi­vők” közé. Nógrád, s talán Észak-Magyarország legku­tyább bányái közé tartozik. Mert van ott metángáz, meleg, víz, kedvezőtlenek a geológiai viszonyok, s roppant hosszú az emberek frontig és vissza­felé a szénnek a külszínig megteendő útja. (Bakos Zoltán főaknásszal is vagy másfél órán át mentünk-kúsztunk erőltetett ütemben a nyolcas számú frontig: arra a helyre, ahonnan, a negyedév kikeres zárásához a legtöbb szenet vit­te le a föld alatti bunkerig a kaparószalag). S mitöbb, ami a fő gondokat okozza és ami­ről az üzemvezető emígyen beszélt: — Üzemünk a többiek kö­zött a legnehezebb helyzetben van, kutatottság tekintetében. A jelenleg termelő, de a jö­vőre tervezett bányamezők kutatottsági szintjei olyanok, melyek nemhogy a fejtések, de a feltáró és előkészítő vágatok tervszerű, műszakilag megalapozott telepítését sem teszik egyértelműen lehetővé. A mostani előkészítés az éves termelési terv teljesítését sem biztosítja. — Szóval, mégsem olyan ró­zsás a helyzet? — Nézze! A mi aknaüze­münk a szakmai tervtől elté­rően, a vállalattal közösen, tevékenységi programot dol­gozott • ki, amiben főként a feltárásra, az elővájásra, ezek teljesítésének lehetőségeire tö­rekedtünk. No, meg persze, vérünkben van, minden porci- kánkkal érezzük azt a felelős­séget is, ami az idei esztendő­re ránk háruló 283 ezer ton­nás széntermelést biztosítja. De, hogy a kérdésére vála­szoljak: az első negyedév eredményétől függetlenül, egy­általán nem lebecsülve képes­ségeinket, helyzetünk tovább­ra sem vigasztaló. — Nincs itt valamiféle el­lentmondás? — Nincs! Ismétlem: idén a legnagyobb erőfeszítésekkel is, de teljesítjük terveinket. Az aggályok a következő eszten­dőkre vonatkoznak. Nem tud­juk ugyanis, hogv a folyamat­ban levő, s már megtörtént külszíni és „belső” kutatások milyen eredménnyel zárulnak. Annyit már sejtünk, hogy a kelgti területen a szénvagyo- nunk gyarapszik. Itt — a fel- tételezések szerint a földtani készlet 5,4 millió tonna, amelyből 4,6 millió tonnányit tudunk kitermelni. Az úgyne­vezett Alfa-mező is közel 1,5 millió tonna szenet rejt ma­gában, aminek művelését megkezdtük. Persze, adódhat­nak váratlan helyzetek is. — MIKÉNT? — ... Egy példa erre! Rop­pant nagy erőkkel megkezd­tük a tizenhetes ereszkei, tí­zes front előkészítését. Szinte már készen voltunk, amikor tapasztaltuk: elvékonyodott a szén olyannyira, hogy fejtése semmiféle eredménnyel nem járt volna. Keserűen mon­dom: ott kellett hagynunk a területet, s másutt belekezde­ni ugyanezen munkába. Pedig mennyi energiát fektettünk bele . . .! — Tehát Ménkes a megle­petések bányája? — Mindenképp! De, hogy eredményesek legyjünk, pró­báljuk leszoktatni magunkat erről a „depressziós” hitről. — Miként? — Tovább gépesítünk, leg­főképp az elővájást. Jelenleg két darab F—6-os gépünk van lent, de ezek számát év végére még eggyel szeretnénk gyarapítani. Sőt, a. meddővá­gat hajtásának gyorsítására beállítunk egy 2 PMB—2 tí­pusú gépet is. És június har­mincadikára befejezzük re­konstrukciós munkálatainkat. Ez — a szállítóvá'gatok kiala­kítása. minek révén jobbá vá­lik a munkahelyek kiszolgálá­sa, gyorsabban kerül fel a szén, valamint az, hogy a ti­zenhetes ereszke jobb oldalán komplex művelésre alkalmas területet készítünk elő, ered­ményekkel biztat minket. — Hírlett: eredménytelen­ségük alakulását létszámgon­dok is befolyásolták. Valóban? — Igen. A vállalat azonban segített rajtunk — százfőnvi innen-onnan- biztosított — csapatot kaptunk. Munkaerő- hiányra emígyen nem hivat­kozhatunk. Igaz, eddig sem tették. Leg­főbb „adu” volt, van, lesz a természet adta viszonyok. A telepelvékonyodás, a dőlés, meg a „talpduzzadás”, meg... Mesélik — lévén a nyolcas számú front már Mátraalmás alatt húzódik négyszáz mé­terre — ennek beindításához is különleges, engedélyek kel­lettek. Pedig, később egyértel­műen kitűnt: a falucska" házai alatt olyan kohéziós kőzet van, ami sohasem engedi a föld­takaró „összemenését”. — Emígyen, csak a távolab­bi jövő a biztos önöknek? — ' ! ! Az biztatóbb. De mondtam már: idén is ott szeretnénk lenni a tervet tel­jesítők között. E cél teljesíté­se lebeg mindennap előttünk.' S vélem, ez így lesz! KÉRDEZTEM A FRONTON Nagy Pál Mátéékat: talpra' áll-e ' végre a bányaüzem? Szót sem szóltak, csak rá­mutattak a homlokról gyö­nyörű tisztán omló, sok kaló- riás szénre. Megértettem moz­dulatukat: igen, ez nem csak őrajtuk múlik . . . Karácsony György Timmer Zoltánt, a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat új igazgatóját ré­gebbről ismerem. Most mint­ha idegesség vibrálna a hang­jában, egész lényét bizonyos nyugtalanság fogja. át. Ez ne­kem szokatlannak tűnt. Kö­zöltem is vele. — Most más, és jóval bo­nyolultabb a feladatom. Elő­ző munkahelyemen a költség- vetésből biztosított összeg okos elköltéséről kellett gon­doskodni. Itt meg a pénzt meg kell teremteni a gazdál­kodáshoz úgy, hogy ütemes legyen a bevétel, egyensúlyba kerüljön a vállalat. Amikor idejöttem, a fizikaiak és mű­szakiak egy része megkérdez­te tőlem: meddig szándékozok itt maradni. Ezzel a korábbi vezetői válságra céloztak. Tisztában voltam azzal, hogy gondban bővelkedő vállalat irányítására vállalkozók, de amit tapasztaltam, az több mint amire számítottam. Ami­kor igent mondtam, eltökél­tem, hogy vezető társaimmal, a dolgozókkal, a párt- és tár­sadalmi szervekkel együtt megpróbálom megváltoztatni a kedvezőtlen tendenciákat, hogy egyszer már jó híre' le­gyen a vállalatnak. Ehhez vi­szont nem kis időre van szük­ség. Egy fél év telt el azóta. Mi­ben sikerült előrelépni? MEGVÁLTOZOTT A HANGULAT — Első és legfontosabb dol- gom volt, hogy a párt-, szak- tervezet, KISZ-szervezet se­Kifelé a hullámvölgyből gítségével megváltozzon az a hangulat, amelyik reményt vesztettnek látta a jövőt, tör­vényszerűnek fogta fel az ak­kori helyzetet. Annak idején is azt mondtam, amit most csak ismétlek: — A vállalat fizikai, műszaki és alkalma­zotti dolgozóinak képessége és szorgalma lehetővé teszi, hogy ugyanolyan jó eredményeket érjünk el, mint bármelyik más, eredményesen tevékeny­kedő megyei vállalat. — Ehhez persze meg kel­lett változtatnunk azt a gya­korlatot, amire itt egyesek be­rendezkedtek ; hogy papírral lefedezzék magukat, s ímmel- ámmal végezzék munkájukat, hogy felelősséget ne vállalja­nak, hogy ne kezdeményezze­nek. — A kedvező hangulat ki­alakításában sokat jelentett a tavaly végrehajtott nyolcszá­zalékos béremelés. Hatására lényegesen csökkent a bérkü­lönbség köztünk, és más épí­tőipari vállalatok között, bár még mindig elmaradunk a többiektől. Az idén hat szá­zalékot irányoztunk elő bér- fejlesztésre. Hetvenöt százalé­kát alapbéresítettük és janu­árban kiadtuk a dolgozóknak. Egyik fontos célunk, hogy , a programszerűen és tervszerű­en végzett munka eredménye­ként a tavalyi 3,6 milliós vesz­teségét az idén minden körül­mények között eltüntessük — mondja meggyőződéssel az igazgató. AZ ELSŐ ERŐPRÓBA Az előbbi célkitűzésnek megfelelően állították össze ez évi termelési programjukat. Ezek szerint 115 millió forint értékű munkát kell elvégez­niük. A feladatok összetétele a dolgozók lelkesedése, szor­galma, igyekezete, a szocialis­ta brigádok aktív közremű­ködése, műszakiak eredmé­nyes tevékenysége, a jobb munkaszervezés és jobb anyag- ellátás már az első negyedév­ben kedvezően éreztette hatá­sát. A tervezettnél többet ter­meltek, kevesebb létszámmal, jelentősen emelkedett a ter­melékenység. Az első erőpróba tehát sike­rült. Megállt a létszámelvándor­lás, megszűnt a bizonytalan­ság, a reményt vesztettség ér­zése. A vezetés különböző szintjein egyre erősödik az a helyes felfogás és gyakorlat, hogy a vállalat ismerje el hi­báját, vállalja azért a felelős­séget, amiben viszont vétlen, azt utasítsa el. Az előnyös változásban so­kat segítettek az eddig tett intézkedések. Létszámmal megerősítették az előkészítő­osztályt, elkészítették az elő­készítési programot. Ez utób­bi módot ad a kapkodásmen­tes munkára, a beruházók is ehhez tudják igazítani elkép­zeléseiket. Kiadták a munka- szervezési programot, amely­ből mindenki megtudhatja, mit kell tennie, miért felelős. Intézkedések történtek a ká­derutánpótlás, a szakmun­kásképzés biztosítására. A he­ti operatív vezetői értekezle­teken konkrétan megbeszélik a tennivalókat. Foglalkoznak a törtnapi kiesések csökken­tésével, rendbe teszik az anyagelszámolást, bevezetik a negyedévenkénti * anyagegyez­tető megbeszélést, s egy-két fővel megerősítik az anyag­osztályt. A NEHEZE MÉG HÁTRAVAN A veszteség eltüntetése mel­lett másfél millió forint nyere­ség elérését tűzték ki célul. Előteremtése nem lesz köny- nyű, mert munkáik nyolcvan­nyolcvanöt százaléka olyan kommunális létesítmény, amely a maximált áras ter­mékek közé tartozik. Ezeknél a megdrágult, beépítésre ke­rülő anyagok árait nem hárít­hatják át a beruházókra. Ez eleve 2,5 millió forint veszte­séget jelent. A munkásszállí­tásnál kétmilliós veszteséggel számolnak, a szállítási költsé­geknél pedig 4,4 millió forint plusz kiadásuk lesz, mert nem kapnak vasúti kocsit a nagy­tömegű alapanyagok szállítá­sához. Kisebb anyagbeszerzé­si gondok is hátráltatják a fo­lyamatos, tervszerű munkát. — Nemcsak külső, hanem belső okok is zavarják a fo­lyamatos termelőtevékenysé­günket — mondja Timmer Zoltán, majd így folytatja: Egy építésvezetőt leváltottunk, mert nem végezte el felada­tát. Erre többen úgy reagál­tak, megkérdezték: ők is szá­míthatnak erre? Azt válaszol­tam, hogy csak akkor, ha ugyanúgy dolgoznak, mint akiről szó van. Egyébként á fizikai dolgozók, műszakiak hangulata kedvező irányú, nagy a törekvés az eredmé­nyesebb munkára. Ha azt látják, hogy törődnek velük, az újabb lelkesedést ad el­képzeléseik megvalósításához. ALSÓ SZINTEKEN IS Az idő rövidsége miatt fep lelőtlenség volna bármilyen jellegű, messzemenő következ­tetést levonni. Szívós, alapos, körültekintő, aprómunka kell még ahhoz, hogy középszin­ten is kialakuljon az a di­namikus, felelősséget vállaló, kezdeményező stílus, amit a vállalat * elsőszámú vezetői, párt- és társadalmi szervek vezetői egyre eredményeseb­ben gyakorolnak. V. K. NÓGRÁD - 1979. április 29., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents