Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-26 / 97. szám
Kihagyott lehetőség Egy ifjúsági Uór ustalálhoso margójára Mindennemű részrehajlás és „udvarlás” nélkül: elismerést érdemelnek a házigazdák — a Nagybátonyi nagyközségi Tanács, a Bányász Művelődési Ház és a Bartók Béla Általános Iskola —, amiért és amilyen körültekintő szeretettel és elhivatottsággal rendezték meg Immár harmadszor, lényegében hagyománnyá fejlesztve, a Bartók Béla emlékére rendezett ifjúsági kórus- találkozót a nagybátony-bé- nyavárosi művelődési házban. Elismerést érdemelnek azok az úttörő- és középiskolás kórusok is — összesen kilencen voltak —, amelyek versenyszerűen, illetve szórakoztatásul vettek részt a találkozón. A bemutatósorozat a kórusok közös éneklésével kezdődött. Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntőjével azonban többszöri nekirugaszkodással sem tudtak megbirkózni, ezért egy könnyebb művet kellett megszólaltatni, hogy a tervezett két dal elhangozhassák. A kezdés nehézsége egy kissé feszítetté tette a hangulatot, melyhez meggyőződésem, hozzájárult a gyermekénekesek nem éppen legkifogástalanabb fegyelme is, mindenekelőtt azonban a szükséges begyakorlottság hiányosságaira mutat, Okos ötlet a közös éneklés — a tévében mindenki által láthatott Vass Lajos nem egyszer bizonyította, de csak akkor, ha minden kórus jól megtanulta a szöveget, a dallamot, vagyis a gyermekek kellően felkészítettek a szereplésre. Minden kiválasztott dalra legalább úgy, mint a hallott Balázs-művekre. A döcögő kezdést szerencsére' mind sikerültebb éneklés követte, s a jó folytatás feloldotta kezdeti feszélyezettségünket, szorongásainkat. A salgótarjáni Budapesti úti Általános Iskola kórusát a fiatal Szabó Ágnes vezényelte, az őket követő érsekvadkerti énekkart és kamarakórust Antal Gusztávné. Kellemes élményben részesítettek mindketten bennünket, de előadásuk túlságosan „lágyra" sikeredett, s emiatt bizonyos fajta egysíkúságot érezhettünk. A lendületesebb, erőteljesebb előadásmódot igénylő művek is líraivá hangszerelődtek. Ennek ellenére a kórusok és vezetőik tehetségüket bizonyították, s csöppet sem csodálkozhatunk azon, hogy az érsekvadkertiek már többször is szerepeltek a rádióban. Nagy Péter egyetlen osztályból, a pásztói Dózsa György Általános Iskola hatodikjából állította ki kórusát, egyetlen „kölcsönénekessel”, a nyolcadikos szólistával. Valóságos csodát művelt tanítványaival. Temperamentumos egyénisége szinte húzta-vitte magával a gyerekeket, akik tanáruk vezényléséhez hasonló lendülettel, hangszínükkel, hangmagasságukkal és hangerejükkel ügyesen játszva adták elő a dalokat. Kodály Héja cíitíű kompozícióját hallgatva, mintha láttuk volna is a héját, amint áldozata fölött vijjogva kgring, majd hirtelen lecsap. A pásztóiak előadása után, úgy vélem, hogy egy-egy előadás dinamikája alapvetően a karnagy egyéniségétől, az egyénisége által meghatározott művészi, hitvallástól, törekvéstől függ. Megerősítette ezt a feltevésemet a nagybátonyiak szereplése, Nagy Péterné, majd Németh Katalin vezetésével. Nagyné férjéhez közelítő, energikus stílusban vezette Ma! tévéajánlatunk 20.00: Sa/roküzlet „Remenyik Zsígmond a két világháború között írta ezt a színdarabját, amely végeredményben egy gondosan megtervezett életműnek szerves része — mondja Felvidéki Judit rendező. — Egy rendkívül kalandos életpálya, gyakorlati tapasztalatainak összegezése ez a dráma is, akárcsak a többi színmüve. Hatrészes drámai sorozat ez, amelynek egyik tagja a Saroküzlet is. Az úgynevezett Apokalypszis Humana tartalmilag, gondolatilag és formailag rendkívül érdekes műsorozat. A Saroküzlet mondandója végeredményben korának kapitalizmusa ellen emel hangos szót. Egy »nagy üzlet« vállalkozását gúnyolja ki rendkívül élesen, egy olyan üzletét, amely nem is létezik, de mások hiszékenységére épülve, néhány, a kapitalizmus farkastörvényei szerint élő üzletember »az Északi-sarkon is olajat talál«. A dráma műfaja komédia. És mindezt kitűnő színészek közreműködésével igyekszünk tolmácsolni." az énekeseket, s az alakjából sugárzó erő jótékonyan hatott az egyes produkciókra. A találkozó legnagyszerűbb élményét a salgótarjáni Mártírok úti zenetagozatos általános iskola kórusa szolgáltatta. Szilágyi László együttese magasan kiemelkedett a többiek közül. Éneklésük alaposan kidolgozott, olykor a művészet örömével örvendezteti meg a hallgatóságot. Ne feledjük azonban, hogy ők, mivél zene- tagozatosak, lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak az énekesek, az elénekelendő darabok kiválasztásában, próba- lehetőségben stb„ mint a többiek. Pontos megítélésük tehát csak a hasonló körülmények között dolgozó. kórusok versenyében lehetséges. Milyen tanulságokkal szolgált a mostani találkozó? Mindenekelőtt bizonyította önmaga hasznosságát és jogosságát. Szükség van rá, csak még több kórus részvételével. A szervezők ugvan most is meghívtak legalább egy tucat iskolai kórust, a döntő többség mégsem élt a lehetőséggel. Kihagyták, holott bizonyíthatták volna tudásukat, tanulhattak volna mások sikeréből, fogyatékosságaiból. A jövőben tehát a nagybátonyi kezdeményezés az eddiginél nagyobb, hathatósabb segítségre szorul a művelődéssel foglalkozó szervek, intézmények részéről. Olyan seregszemlévé kellene szervezni, amely lehetővé teszi, hogy a szakemberek átfogó képet alkothassanak megyénk úttörő kórusmozgalmának színvonaláról, helyzetéről. Gúthy Éva, a KÓTA megyei titkára, a találkozó zsűrijének elnöke szerint a színvonal idén némiképp meghaladta a két évvel ezelőttit, de további fontos tennivalók szükségesek ahhoz, hogy kórusaink a Bartók emlékére rendezett találkozón Bartók-műveket is előadhassanak. A gazdagabb műsorválasztás egyik fontos feltétele a színvonal emelkedésének. Segítene ebben, ha megoldódna a kórusvezetők intézményes továbbképzése. Akkor bizonyára több érettebb produkciónak tapsolhatnánk, több mosolygós éneklő arcot látnánk a kórusokban. Remélhetőleg e tapasztalatok közelebb visznek mai gondjaink mielőbbi megoldásához, (ok) 4 fackékiöl a traktorig Egy élet gyűjteménye „A gyűjtőszenvedély valóban érdekes kedvtelés, ha úgy akarják, emberi gyengeség, ami ha nem létezne, akkor igen sok érdekes és értékes tárgy elveszett volna” — vallja a csehszlovák Václav Mokresky, aki önmaga is egy rendkívül figyelemreméltó gyűjtemény tulajdonosa. Archívuma, amelyet még apja és nagyapja kezdett felépíteni, a mezőgazdasággal foglalkozik, s talán mindent magába foglal, ami e tárgykörrel kapcsolatos. A gyűjtemény magvát körülbelül ezernyolcszáz mező- gazdasági' könyv és folyóirat képezi, köztük néhány címlapján az 1850-es évszám látható. Nagy kincs az az ötezer fénykép is, amely a mezőgazdaság fejlődésének különböző időszakát mutatja. A szekrényekben. polcokon és dobozokban összesen körülbelül tizennyolcezer dokumentum lapul, s bármelyiket vesszük is kezünkbe, érdekes olvasmánynak bizonyul. Megtaláljuk a gyűjteményben kétszáz szántóalkalmatosság ábráját, a kampós faekétől a mai nagy teljesítményű ekékig, a hazai és külföldi gyártmányú traktorokig. Megismerkedhetünk az aratási munkálatok dokumentumaival is. Érdekesek a mesterséges csirkekeltetés fejlődéséről, a gépi fejősről és a tehenek mesterséges megtermékenyítéséről szóló cikkek és képek. Gazdag anyag foglalkozik a lótenyésztés történetével és mai helyzetével. Václav Mokresky hetvenegy éves korában is hű maradt gyűjtőszenvedélyéhez: . i ... , , .... „„ gyűjteményét ma Is napról Vaclav Mokresky levéltáros "■ 1 gyűjteményében mintegy 18 napra ui darabokkal gazdaezer dokumentumot őriz. gítja. Ellenkoncert A tisztes családapa feleségével és maholnap eladó sorban levő lányával tanácstalanul állt a pásztói Lovász József Művelődési Központ nagytermében. A neves előadóművész koncertjére váltottak jegyet és nem találták a helyüket: nem is volt olyan számú sor, mint ami a bilé- tákon szerepelt. A baljóslatú előjelet gyorsan feledték, hiszen a rendezők végül leültették őket. A műélvezet azonban csak addig volt zavartalan, amíg el nem kezdődött az ellenkoncert. A mellettük ülő hölgyek sorra vették az elmúlt ők voltak azok! A túl igényesek. A túlságosan is bátrak. Akik figyelmeztetni merészelték a renitenseket. A szemmel látható kihívást nem nyelte le a családfő, odalépett; vita, majd bemutatkozás következett. Oly módon persze, hogy többször megkérdezték: maga kicsoda? A hangsúly jelezte a mondat ki nem mondott folytatását is: hogy rekla málni mer... A következő perceket a megdöbbenés uralta. A jegyet vásárló emberek szórakozását ugyanis hangos dis- kurálással a művelődési központ vezető munkatársai zavarták, akik a csendet kérésre is csak arroganciával, mpjd ujjmutogatással feleltek. Az előadást követő indulatos vitát nem célunk részletezni. Csak egyetlen mondatot a felháborodott családfő érveléséből: „Ha minket semmibe vesznek, legalább a színpadon levő tnűvészre tekintettel lehetnének!” Mit lehetne ehhez hozzátenni? Kár, hogy erre az alapkövetelményre a közönségnek kell figyelmeztetni a rendezőt. A házigazdát és vendéglátót. A kultúrpolitikust! — k — sukkal igyekeztek túltenni a zene decibeljein is. A különös „házimuzsikának” a szórakozni vágyó csőHUMOR Iád feje vetett véget, amikor közélte: a Budapestről érkezett művész kedvéért váltottak jegyet. A sértett hölgyek egyike erre átült a másik oldalra, a férfiakhoz — ott folytatódott a nagyhangú — Tavaly remek szabad- A házaspár vendégségből Ságunk volt a feleségemmel, tér haza. A feleség lelkese— És hol voltatok? dik: — Azt nem tudom, hogy a — Nagyon jól éreztem ott feleségem hol volt. Én ott- magam. Még életemben nem hon voltam. láttam ekkora rendetlenséget! diskurzus. A szórakozásukban megzavart emberekben azonban akkor csapott igazán magasra az indulat, amikor a műsor után ujjal mutogatott rájuk a hangoskodók egyike: fittbe*' /sivvin /: A KÉMFEJ tundíík ÉS BÜK EPELEMl IaIscB 9. Sikeres asöktetés Reillynek nem kis fejtörést okozott, hogy vajon miért nem tartóztatták le Dagmarát. Talán úgy gondolták, hogy rajta keresztül eljutnak hozzá. S az angol ügynököt ezúttal sem hagyta el hagyományos szerencséje. A fiatal szovjet állambiztonsági szervek hibáztak, amikor nem vették őrizetbe Dagmarát, s nem is figyelték lakását. így történhetett, hogy Reilly elkerülte a leleplezést. Hiába volt azonban már tele rubellel a kém zsebe, korántsem volt biztonságban. Hol görög kereskedőnek, hol volt cári tisztnek, hol hivatalos szovjet személynek álcázta magát, néha pedig egyszerűen munkásnak maszkírozva rótta Moszkva utcáit. Meg kellett szerveznie a menekülését. S erre egyedül nem volt képes, kapcsolatokat kellett találnia. Nem kis örömet okozott Reillynek, hogy meglelte kollégáját, George Hillt. Hűlnek is sikerült elkerülni a letartóztatást. A kémfejedelem nagy bosszúságára azonban Hill használhatatlan ' állapotban volt. Pánikhangulat vett rajta erőt, azt hajtogatta; minden elveszett, egyetlen, amit tehetnek, ha kihasználják a szovjet és angol kormány között a foglyok kicserélésére létrejött egyezményt, amelynek értelmében a szovjet hatóságok szabadon bocsátják Lockhartot és a többi angol foglyot, az angolok viszont szabad utat engedélyeznek az áltáluk letartóztatott szovjet megbízottaknak, többek között Litvinovnak is. — Megyek és feladom magam! — jelentette ki Hill kapitány. — Akkor én is beleesem a fogolycserébe és vetlOCRÁD = 1979. április 27., péntek szély nélkül visszajuthatok Angliába. Reillynek azonban nem tetszett ez a megoldás. Hetven- kedve kjielentette, hogy két hónap múlva Londonban, a Savoy Hotelben hajlandó találkozni Hill-lel. A fogadást megkötötték, s azt Reilly nyerte meg. Sikerült hamis útlevelet szereznie, amellyel Norvégiába jutott, onnan pedig Angliába hajózott. Amikor az Intelligence Service központjában beszámolt akciójának sikertelenségéről, ismét azt állította, hogy a szovjet állam nem lesz hosz- szú életű. Most már nem a belső összeesküvéstől, hanem a fehérgárdista hadseregek erejétől várta a fordulatot. Winston Churchill, aki akkor brit hadügyminiszter volt, erre visszaküldte Reillyt Oroszországba, Gyenyikin hadseregéhez, hogy segítsen megszervezni a fehérgárdlsta tábornok kémszolgálatát. Reilly összekötőtisztként is működött Gyenyikin és a különböző európai szovjetellenes csoportok között. Párizsban, Varsóban és Prágában kémes szabotázsügynökséget szervezett meg. Közben tekintélyes magón- vagyont gyűjtött, s igazgató- sági tagja lett egy egész sor olyan cégnek, amelyek azelőtt az orosz kapitalizmussal állottak kapcsolatban. Fontos nemzetközi összeköttetésekre tett szert és személyes barátai közé számította Winston Churchillt, Max Hoffmann tábornokot és Walleniust, a finn vezérkar főnökét is. Az angol kém fanatikus gyűlölete Szovjet-Oroszország ellen nem csökkent. Nem tudta elfelejteni, hogy élete első kudarcát ott szenvedte eh A bolsevizmus megsemmisítése életének fő célja lett. Szenvedélyes érdeklődés ébredt fel benne Napóleon iránt, aki Oroszországot majdnem meghódította, és ez az érdkelődés a világ leglelkesebb Napőleoü-erekiys- gyűjtőjévé tette. Gyűjteményének értéke sok tízezer dollárra emelkedett. A korzikai diktátor személyisége elbűvölte. — Egy korzikai tüzérhadnagy kioltotta a francia forradalom égő parazsát — mondogatta. — Miért ne válhatna egy angol kém, aki annyi erőt vonultatott fel maga mellett, Moszkva urává? Berlinben is járt Reilly, az ottani fehér emigránsokat próbálta megszervezni. Ott ismerkedett meg 1922 decemberében a híres Pepita Boba- dillával, más néven Mrs, Charmbersszel, egy sikeres angol drámaíró özvegyével. A hölgy, londoni operettcsU- iag, a berlini Adlon Szállóban szállt meg, ugyancsak ott vett ki lakosztályt Reilly ■> is. Az operettprimadonna beleszeretett a kémbonvivánba, és az ismeretségnek házasság is lett a vége. 1923. május 18- án Londonban a Covent Garden kerület Henriette Street-i anyakönyvezetől hivatalában tartották az esküvőt. A házasságkötésnél George Hill kapitány, a vőlegény moszkvai cinkosa volt az egyik tanú. IFolytatjuk) hirdet felső tagozatos általános iskolások részére a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat. A legkedvesebb filmélményeim című témakörben legalább három ifjúsági, játék- vagy rajz- mesefllmről tetszés szerinti terjedelemben írott pályázatokat legkésőbb 1979. május 15-ig kell beküldeni a vállalat címére. (Salgótarján, Május 1. út 70. 3101.) A négy legjobb dolgozatot beküldő pályázó a Zánkán június 10-től július 2-ig megrendezésre kerülő GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI FILMSZEMLÉN 2 hetes TÁBOROZÁSON vesz részt. Az értékelés során további dijak is kerülnek. kiosztásra
