Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-26 / 97. szám

Kihagyott lehetőség Egy ifjúsági Uór ustalálhoso margójára Mindennemű részrehajlás és „udvarlás” nélkül: elisme­rést érdemelnek a házigazdák — a Nagybátonyi nagyközségi Tanács, a Bányász Művelődési Ház és a Bartók Béla Általá­nos Iskola —, amiért és ami­lyen körültekintő szeretettel és elhivatottsággal rendezték meg Immár harmadszor, lé­nyegében hagyománnyá fej­lesztve, a Bartók Béla emlé­kére rendezett ifjúsági kórus- találkozót a nagybátony-bé- nyavárosi művelődési házban. Elismerést érdemelnek azok az úttörő- és középiskolás kóru­sok is — összesen kilencen voltak —, amelyek verseny­szerűen, illetve szórakoztatá­sul vettek részt a találkozón. A bemutatósorozat a kóru­sok közös éneklésével kezdő­dött. Kodály Zoltán Nagysza­lontai köszöntőjével azonban többszöri nekirugaszkodással sem tudtak megbirkózni, ezért egy könnyebb művet kellett megszólaltatni, hogy a terve­zett két dal elhangozhassák. A kezdés nehézsége egy kissé feszítetté tette a hangulatot, melyhez meggyőződésem, hoz­zájárult a gyermekénekesek nem éppen legkifogástalanabb fegyelme is, mindenekelőtt azonban a szükséges begya­korlottság hiányosságaira mu­tat, Okos ötlet a közös ének­lés — a tévében mindenki ál­tal láthatott Vass Lajos nem egyszer bizonyította, de csak akkor, ha minden kórus jól megtanulta a szöveget, a dal­lamot, vagyis a gyermekek kellően felkészítettek a sze­replésre. Minden kiválasztott dalra legalább úgy, mint a hallott Balázs-művekre. A döcögő kezdést szerencsé­re' mind sikerültebb éneklés követte, s a jó folytatás felol­dotta kezdeti feszélyezettsé­günket, szorongásainkat. A salgótarjáni Budapesti úti Ál­talános Iskola kórusát a fia­tal Szabó Ágnes vezényelte, az őket követő érsekvadkerti énekkart és kamarakórust An­tal Gusztávné. Kellemes él­ményben részesítettek mind­ketten bennünket, de előadá­suk túlságosan „lágyra" sike­redett, s emiatt bizonyos faj­ta egysíkúságot érezhettünk. A lendületesebb, erőteljesebb előadásmódot igénylő művek is líraivá hangszerelődtek. En­nek ellenére a kórusok és ve­zetőik tehetségüket bizonyí­tották, s csöppet sem csodál­kozhatunk azon, hogy az ér­sekvadkertiek már többször is szerepeltek a rádióban. Nagy Péter egyetlen osz­tályból, a pásztói Dózsa György Általános Iskola hato­dikjából állította ki kórusát, egyetlen „kölcsönénekessel”, a nyolcadikos szólistával. Való­ságos csodát művelt tanítvá­nyaival. Temperamentumos egyénisége szinte húzta-vitte magával a gyerekeket, akik tanáruk vezényléséhez hason­ló lendülettel, hangszínükkel, hangmagasságukkal és hang­erejükkel ügyesen játszva ad­ták elő a dalokat. Kodály Hé­ja cíitíű kompozícióját hall­gatva, mintha láttuk volna is a héját, amint áldozata fölött vijjogva kgring, majd hirte­len lecsap. A pásztóiak elő­adása után, úgy vélem, hogy egy-egy előadás dinamikája alapvetően a karnagy egyéni­ségétől, az egyénisége által meghatározott művészi, hitval­lástól, törekvéstől függ. Megerősítette ezt a feltevé­semet a nagybátonyiak sze­replése, Nagy Péterné, majd Németh Katalin vezetésével. Nagyné férjéhez közelítő, energikus stílusban vezette Ma! tévéajánlatunk 20.00: Sa/roküzlet „Remenyik Zsígmond a két világháború között írta ezt a színdarabját, amely végered­ményben egy gondosan meg­tervezett életműnek szerves része — mondja Felvidéki Ju­dit rendező. — Egy rendkívül kalandos életpálya, gyakorla­ti tapasztalatainak összegezé­se ez a dráma is, akárcsak a többi színmüve. Hatrészes drámai sorozat ez, amelynek egyik tagja a Saroküzlet is. Az úgynevezett Apokalypszis Humana tartalmilag, gondola­tilag és formailag rendkívül érdekes műsorozat. A Sarok­üzlet mondandója végered­ményben korának kapitaliz­musa ellen emel hangos szót. Egy »nagy üzlet« vállalkozá­sát gúnyolja ki rendkívül éle­sen, egy olyan üzletét, amely nem is létezik, de mások hi­székenységére épülve, néhány, a kapitalizmus farkastörvé­nyei szerint élő üzletember »az Északi-sarkon is olajat ta­lál«. A dráma műfaja komé­dia. És mindezt kitűnő színé­szek közreműködésével igyek­szünk tolmácsolni." az énekeseket, s az alakjából sugárzó erő jótékonyan hatott az egyes produkciókra. A találkozó legnagyszerűbb élményét a salgótarjáni Már­tírok úti zenetagozatos általá­nos iskola kórusa szolgáltatta. Szilágyi László együttese ma­gasan kiemelkedett a többiek közül. Éneklésük alaposan ki­dolgozott, olykor a művészet örömével örvendezteti meg a hallgatóságot. Ne feledjük azonban, hogy ők, mivél zene- tagozatosak, lényegesen ked­vezőbb helyzetben vannak az énekesek, az elénekelendő da­rabok kiválasztásában, próba- lehetőségben stb„ mint a töb­biek. Pontos megítélésük tehát csak a hasonló körülmények között dolgozó. kórusok verse­nyében lehetséges. Milyen tanulságokkal szol­gált a mostani találkozó? Mindenekelőtt bizonyította önmaga hasznosságát és jogos­ságát. Szükség van rá, csak még több kórus részvételével. A szervezők ugvan most is meghívtak legalább egy tucat iskolai kórust, a döntő több­ség mégsem élt a lehetőség­gel. Kihagyták, holott bizo­nyíthatták volna tudásukat, tanulhattak volna mások si­keréből, fogyatékosságaiból. A jövőben tehát a nagybátonyi kezdeményezés az eddiginél nagyobb, hathatósabb segít­ségre szorul a művelődéssel foglalkozó szervek, intézmé­nyek részéről. Olyan sereg­szemlévé kellene szervezni, amely lehetővé teszi, hogy a szakemberek átfogó képet al­kothassanak megyénk úttörő kórusmozgalmának színvona­láról, helyzetéről. Gúthy Éva, a KÓTA megyei titkára, a találkozó zsűrijének elnöke szerint a színvonal idén némiképp meghaladta a két évvel ezelőttit, de további fontos tennivalók szükségesek ahhoz, hogy kórusaink a Bar­tók emlékére rendezett talál­kozón Bartók-műveket is elő­adhassanak. A gazdagabb mű­sorválasztás egyik fontos fel­tétele a színvonal emelkedé­sének. Segítene ebben, ha megoldódna a kórusvezetők intézményes továbbképzése. Akkor bizonyára több éret­tebb produkciónak tapsolhat­nánk, több mosolygós éneklő arcot látnánk a kórusokban. Remélhetőleg e tapasztala­tok közelebb visznek mai gondjaink mielőbbi megoldá­sához, (ok) 4 fackékiöl a traktorig Egy élet gyűjteménye „A gyűjtőszenvedély való­ban érdekes kedvtelés, ha úgy akarják, emberi gyenge­ség, ami ha nem létezne, ak­kor igen sok érdekes és érté­kes tárgy elveszett volna” — vallja a csehszlovák Václav Mokresky, aki önmaga is egy rendkívül figyelemreméltó gyűjtemény tulajdonosa. Archívuma, amelyet még ap­ja és nagyapja kezdett fel­építeni, a mezőgazdasággal foglalkozik, s talán mindent magába foglal, ami e tárgy­körrel kapcsolatos. A gyűjtemény magvát kö­rülbelül ezernyolcszáz mező- gazdasági' könyv és folyóirat képezi, köztük néhány cím­lapján az 1850-es évszám lát­ható. Nagy kincs az az ötezer fénykép is, amely a mezőgaz­daság fejlődésének különbö­ző időszakát mutatja. A szek­rényekben. polcokon és dobo­zokban összesen körülbelül tizennyolcezer dokumentum lapul, s bármelyiket vesszük is kezünkbe, érdekes olvas­mánynak bizonyul. Megtalál­juk a gyűjteményben kétszáz szántóalkalmatosság ábráját, a kampós faekétől a mai nagy teljesítményű ekékig, a hazai és külföldi gyártmányú traktorokig. Megismerkedhe­tünk az aratási munkálatok dokumentumaival is. Érdeke­sek a mesterséges csirkekel­tetés fejlődéséről, a gépi fe­jősről és a tehenek mestersé­ges megtermékenyítéséről szóló cikkek és képek. Gaz­dag anyag foglalkozik a lóte­nyésztés történetével és mai helyzetével. Václav Mokresky hetven­egy éves korában is hű ma­radt gyűjtőszenvedélyéhez: . i ... , , .... „„ gyűjteményét ma Is napról Vaclav Mokresky levéltáros "■ 1 gyűjteményében mintegy 18 napra ui darabokkal gazda­ezer dokumentumot őriz. gítja. Ellenkoncert A tisztes családapa felesé­gével és maholnap eladó sor­ban levő lányával tanácsta­lanul állt a pásztói Lovász József Művelődési Központ nagytermében. A neves elő­adóművész koncertjére vál­tottak jegyet és nem találták a helyüket: nem is volt olyan számú sor, mint ami a bilé- tákon szerepelt. A baljóslatú előjelet gyor­san feledték, hiszen a rende­zők végül leültették őket. A műélvezet azonban csak ad­dig volt zavartalan, amíg el nem kezdődött az ellenkon­cert. A mellettük ülő höl­gyek sorra vették az elmúlt ők voltak azok! A túl igénye­sek. A túlságosan is bátrak. Akik figyelmeztetni meré­szelték a renitenseket. A szemmel látható kihívást nem nyelte le a családfő, oda­lépett; vita, majd bemutatko­zás következett. Oly módon persze, hogy többször meg­kérdezték: maga kicsoda? A hangsúly jelezte a mondat ki nem mondott folytatását is: hogy rekla málni mer... A következő perceket a megdöbbenés uralta. A je­gyet vásárló emberek szóra­kozását ugyanis hangos dis- kurálással a művelődési köz­pont vezető munkatársai za­varták, akik a csendet kérés­re is csak arroganciával, mpjd ujjmutogatással feleltek. Az előadást követő indula­tos vitát nem célunk részle­tezni. Csak egyetlen monda­tot a felháborodott családfő érveléséből: „Ha minket sem­mibe vesznek, legalább a színpadon levő tnűvészre te­kintettel lehetnének!” Mit lehetne ehhez hozzá­tenni? Kár, hogy erre az alapkövetelményre a közön­ségnek kell figyelmeztetni a rendezőt. A házigazdát és vendéglá­tót. A kultúrpolitikust! — k — sukkal igyekeztek túltenni a zene decibeljein is. A különös „házimuzsiká­nak” a szórakozni vágyó cső­HUMOR Iád feje vetett véget, amikor közélte: a Budapestről érke­zett művész kedvéért váltot­tak jegyet. A sértett hölgyek egyike erre átült a másik ol­dalra, a férfiakhoz — ott folytatódott a nagyhangú — Tavaly remek szabad- A házaspár vendégségből Ságunk volt a feleségemmel, tér haza. A feleség lelkese­— És hol voltatok? dik: — Azt nem tudom, hogy a — Nagyon jól éreztem ott feleségem hol volt. Én ott- magam. Még életemben nem hon voltam. láttam ekkora rendetlenséget! diskurzus. A szórakozásukban meg­zavart emberekben azonban akkor csapott igazán magas­ra az indulat, amikor a mű­sor után ujjal mutogatott rá­juk a hangoskodók egyike: fittbe*' /sivvin /: A KÉMFEJ tundíík ÉS BÜK EPELEMl IaIscB 9. Sikeres asöktetés Reillynek nem kis fejtörést okozott, hogy vajon miért nem tartóztatták le Dagmarát. Talán úgy gondolták, hogy rajta keresztül eljutnak hoz­zá. S az angol ügynököt ez­úttal sem hagyta el hagyo­mányos szerencséje. A fiatal szovjet állambiztonsági szer­vek hibáztak, amikor nem vették őrizetbe Dagmarát, s nem is figyelték lakását. így történhetett, hogy Reilly el­kerülte a leleplezést. Hiába volt azonban már tele rubellel a kém zsebe, ko­rántsem volt biztonságban. Hol görög kereskedőnek, hol volt cári tisztnek, hol hiva­talos szovjet személynek ál­cázta magát, néha pedig egy­szerűen munkásnak maszkí­rozva rótta Moszkva utcáit. Meg kellett szerveznie a me­nekülését. S erre egyedül nem volt képes, kapcsolatokat kellett találnia. Nem kis örömet okozott Reillynek, hogy meglelte kol­légáját, George Hillt. Hűlnek is sikerült elkerülni a letar­tóztatást. A kémfejedelem nagy bosszúságára azonban Hill használhatatlan ' állapot­ban volt. Pánikhangulat vett rajta erőt, azt hajtogatta; minden elveszett, egyetlen, amit tehetnek, ha kihasznál­ják a szovjet és angol kor­mány között a foglyok kicse­rélésére létrejött egyezményt, amelynek értelmében a szov­jet hatóságok szabadon bo­csátják Lockhartot és a töb­bi angol foglyot, az angolok viszont szabad utat engedé­lyeznek az áltáluk letartózta­tott szovjet megbízottaknak, többek között Litvinovnak is. — Megyek és feladom ma­gam! — jelentette ki Hill ka­pitány. — Akkor én is bele­esem a fogolycserébe és ve­tlOCRÁD = 1979. április 27., péntek szély nélkül visszajuthatok Angliába. Reillynek azonban nem tet­szett ez a megoldás. Hetven- kedve kjielentette, hogy két hónap múlva Londonban, a Savoy Hotelben hajlandó ta­lálkozni Hill-lel. A fogadást megkötötték, s azt Reilly nyerte meg. Sikerült hamis útlevelet szereznie, amellyel Norvégiába jutott, onnan pe­dig Angliába hajózott. Amikor az Intelligence Ser­vice központjában beszámolt akciójának sikertelenségéről, ismét azt állította, hogy a szovjet állam nem lesz hosz- szú életű. Most már nem a belső összeesküvéstől, hanem a fehérgárdista hadseregek erejétől várta a fordulatot. Winston Churchill, aki akkor brit hadügyminiszter volt, er­re visszaküldte Reillyt Orosz­országba, Gyenyikin hadse­regéhez, hogy segítsen meg­szervezni a fehérgárdlsta tá­bornok kémszolgálatát. Reil­ly összekötőtisztként is mű­ködött Gyenyikin és a külön­böző európai szovjetellenes csoportok között. Párizsban, Varsóban és Prágában kém­es szabotázsügynökséget szervezett meg. Közben tekintélyes magón- vagyont gyűjtött, s igazgató- sági tagja lett egy egész sor olyan cégnek, amelyek azelőtt az orosz kapitalizmussal ál­lottak kapcsolatban. Fontos nemzetközi összeköttetések­re tett szert és személyes ba­rátai közé számította Winston Churchillt, Max Hoffmann tábornokot és Walleniust, a finn vezérkar főnökét is. Az angol kém fanatikus gyűlölete Szovjet-Oroszor­szág ellen nem csökkent. Nem tudta elfelejteni, hogy élete első kudarcát ott szen­vedte eh A bolsevizmus meg­semmisítése életének fő cél­ja lett. Szenvedélyes érdeklő­dés ébredt fel benne Napó­leon iránt, aki Oroszországot majdnem meghódította, és ez az érdkelődés a világ leglel­kesebb Napőleoü-erekiys- gyűjtőjévé tette. Gyűjtemé­nyének értéke sok tízezer dollárra emelkedett. A kor­zikai diktátor személyisége elbűvölte. — Egy korzikai tüzérhad­nagy kioltotta a francia for­radalom égő parazsát — mondogatta. — Miért ne vál­hatna egy angol kém, aki annyi erőt vonultatott fel maga mellett, Moszkva urá­vá? Berlinben is járt Reilly, az ottani fehér emigránsokat próbálta megszervezni. Ott ismerkedett meg 1922 decem­berében a híres Pepita Boba- dillával, más néven Mrs, Charmbersszel, egy sikeres angol drámaíró özvegyével. A hölgy, londoni operettcsU- iag, a berlini Adlon Szálló­ban szállt meg, ugyancsak ott vett ki lakosztályt Reilly ■> is. Az operettprimadonna be­leszeretett a kémbonvivánba, és az ismeretségnek házasság is lett a vége. 1923. május 18- án Londonban a Covent Gar­den kerület Henriette Street-i anyakönyvezetől hivatalában tartották az esküvőt. A há­zasságkötésnél George Hill kapitány, a vőlegény moszkvai cinkosa volt az egyik tanú. IFolytatjuk) hirdet felső tagozatos általános iskolások részére a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat. A legkedvesebb filmélményeim című témakörben legalább három ifjúsági, játék- vagy rajz- mesefllmről tetszés szerinti terjedelemben írott pályázatokat legkésőbb 1979. május 15-ig kell beküldeni a vállalat címére. (Salgótarján, Május 1. út 70. 3101.) A négy legjobb dolgozatot beküldő pályázó a Zánkán júni­us 10-től július 2-ig megrendezésre kerülő GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI FILMSZEMLÉN 2 hetes TÁBOROZÁSON vesz részt. Az értékelés során további dijak is kerülnek. kiosztásra

Next

/
Thumbnails
Contents