Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

Üf idővel fia fa Niva A Salgótarjáni Kohászati Üzemek rekonstrukciójának része a kovácsoló „A” jelű üzem tetőszerkezetének felújítása. A kohászati gyárépítő vállalat szerelési gyáregységének szak­emberei november elsején kezdték el munkájukat, a mostoha időjárás ellenére az üte­mezésnek megfelelően haladnak, s terveik szerint júniusban készülnek el/megbízatásuk­kal. Sziics Sándor csoportvezető irányítása mellett a jelenlegi szakaszban a tető fő­tartójának előszerelését végzik Garádi György, Pálhidai András, Szabó Pál munkatársak közreműködésével. A kovácsolóüzemben a termelőmunka megszakítás nélkül folyik — kulcsár — Üzemi bújócska Bizakodnak a BRG vezetői A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregy­ségében dolgozó munkások minden igyekezetük ellenére sem tudták teljesíteni januári és februári tervüket. Az év első hónapjában az előirány­zott készárutermelés érté­ke 42 millió forint volt, de ebből csak 22,5 milliót sike­rült előállítaniuk. Február­ban némileg javult a helyzet: 50 millió forint értékű árut termeltek a tervezett 56,8 mil­lió forintot érő mennyiség helyett. Érthető tehát, hogy a meg­szokottnál vékonyabbá vált a dolgozók borítékja is, de az alapórabérének legalább 90 százalékát mindenki meg­kapta- Az általában jellem­ző 100—120. százalékos alap­órabérhez viszonyítva ez bi­zony jóval kevesebb. Az oko­kat ebben az esetben is az al­katrészellátás akadozásában, az importanyagok késői érke­zésében, a szervezetlenségben kell keresni. — Az 1978-as évi, és ezen belül a decemberi tervet gya­korlatilag sikerrel teljesítet­tük, de januárban már nem tudtunk produkálni szinte semmit. Az év első hónapja, elúszott számunkra. Példá­ul lemaradtunk az FM 201-es készülék gyártásával; ebből a rendkívül bonyolult URH- rádiótelefon-rendszerből 55 darabot kellett volna készíte­nünk. De hiányzott a hozzá­való, nem volt doboz, elekt­romos anyag, s ezért egy sem készült el, — mondja Szendi István, a szerelőüzem fő­művezetője, majd folytatja: — a januári lemaradást feb­ruárban, a februárit március­ban kellene behoznunk. •. ami újra csak fesz'tett mun­katempót, túlóráztatást je­lent. Hó végére rendszerint összetorlódik a munka­— Bejöhetünk szombaton, vasárnap túlórázni. És érde­kes, az emberek szívesen vál-i lalják ezt a többletet, a plusz' nyolc órákat — veszi át a szót Marosvári István, a Már­cius 21. nevet viselő brigád egyik tagja. — Mert mi úgy vagyunk vele, hogy nekünk is kellemetlen, ha nem tudunk dolgozni a munkaidőnk alatt. Tengünk, lengünk, bújunk a nagyfőnök elől, nem szere­tünk találkozni vele. Ezért aztán, ha rá kell hajtani hó vegén, és az új hónap elején, akkor mi valóban rá is haj­tunk. Ez a BRG rákfenéje, ez a hórukkmunka. — ön szerint mi lehetne a legideálisabb megoldás? Utolérik önmagukat? — Mindenekelőtt a jobb szervezés. Az anyagosztály­nak legalább a szükséges­sé válásuk előtt három-négy hónappal kellene megrendel­nie az alkatrészeket, mert a külföldi cégeknek a BRG nem túl jelentős partner, s ezért nem sürgős nekik kielégíteni a mi igényeinket. Az itt hely­ben gyártott alátétek, csava­rok sem készülnek el mindig időben, egy-két hetes csúszás­sal majd mindig számolni kell. Ennyi idő esetenként bi­zony nagyon sokat jelent­Megoldás lehetne az egyéni norma bevezetése is, mert a csoporton belül lehetetlen az egységes szint elérése, van aki tízszer annyit termel, mint egyik-másik munkatársa. Ná­lunk a végmérőben tulajdon­képpen mindenki az egyéni norma bevezetését szeretné, talán ez is segítene a gond­jainkon. És természetesen a jobb szervezés, a különböző műszakokban dolgozók át­csoportosítása sem lenne megvetendő, mert a műhely­ben tengő-lengő „munka- nélküli” embereket nem le­het hazaküldeni, — jelenti ki határozottan Marosvári Ist­ván. — A szakszervezeti bizott­ság titkára, hogyan véleke­dik erről a helyzetről? — kérdeztük Ferencz Jánostól. — Tény és való: most már­ciusban egy „túlóradús” hó­napnak nézünk elébe. De amit mi, a szakszervezet ré­széről meg tudunk tenni, azt meg is tesszük. Felhívtuk a brigádok figyelmét azokra a készülékfajtákra, amiket sür­gősen le kell gyártani. Már megszületett az első brigád­vállalás is: a Május i. elne­vezésű közösség felajánlotta, ha kell, akár éjszaka is, há­rom műszakban elkészítik a tápegységből szükséges meny- nyiséget. Elbeszélgettünk az üzemi négyszögekkel is, mert szeretnénk az áprilist márci­usra előrehozni, és reméljük sikerül végre utolérnünk ma­gunkat. — Tóth László főmérnök­nek mi a véleménye az el­mondottakrólj? — Nagy lehetőséget látok a társadalmi szervek segítsé­gében, és legbiztatóbbnak a pártszervezet irányításával készített cselekvési programot találom. Ezt az útmutatót a múlt hónap elején hagytuk jóvá, s benne átgondoltan, világosan le van fektetve minden szükséges teendő. Az érintett vezetők is egyember­ként fogadták el, s tekintik iránytűnek ezt az anyagot. A KISZ-bizoftság részéről is megindult egy erjedési fo­lyamat : védnökséget vállal­tak az új, modern, termék, az FM—301-es rádió adó-ve­vő gyártása felett. Mivel a dolgozóink 30 százaléka KISZ-fiatal, ezért az általuk, felajánlott segítség szép si­kerekkel kecsegtet. Én amióta BRG-s vagyok — ’77. októbe­rében kerültem a vállalat­hoz —, még ilyen lelkes ten- niakarást, lelkesedést nem láttam itt a gyáregységben. Sőt, még olyan jó cselekvési programot sem olvastam, mint amilyen a mostani- Egy­szóval: bizakodó, s nem taga­dom, pillanatnyilag roppan­tul optimista vagyok. S vajon a gyár valameny- nyi dolgozója az...? Tőcsér Julianna a jobb A RUHÁZATI TERMÉKEK piacán, így a kötött-hurkolt termékekén is jelenleg telí­tettség figyelhető,meg és vár­hatóan ez a tendencia érvé­nyesül az idén is. Ebből adó­dik, hogy ma már nem a szükségletek kielégítése a gyártó vállalatok elsődleges feladata, hanem az új szük­ségletek felkeltése. A hang­súly tehát a gyártmány és a technológia fejlesztésére, valamint a minőségi színvonal javítására tevődik át. Az előtérbe került „minő­ség” fontosságából következik a természetes alapú, értéke­sebb szálas anyagok szerete- te, felhasználása. A tervezés­nél ezért fontos szempont lesz a helyes, jól megválasztott fo­nalkeverékek ésszerű össz­hangjának megvalósítása, a divatnak megfelelő mintáza­tok és színek felhasználása. A helyes kikészítési eljárások al­kalmazása ma már 'döntő té­nyezője a jobb minőségű ter­mékek előállításának. A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyárában a mi­nőség javításáért az elmúlt időszakban számos intézkedés történt és jelenleg is olyan új módszerek bevezetésén dolgo­zunk. melyeknek várhatóan további kedvező hatása lesz a minőség alakulására. Csapbőrfizés gebinben? Inkább keuesebbet, de jobban, alaposabban beszélgetés az építőipari szovetkjezeíek gazdálkodásáról öt építőipari szövetkezet dolgozik megyénkben. Az idei esztendőre szóló tervük nem irányoz elő munkájukban mennyiségi növekedést: a szö­vetkezetek a bázisszinten ma­radnak. Ez adja a beszélgetés apro­póját, s egyben kezdő kérdé­sét is Marosi László, a KISZÖV pénzügyi osztályvezetője szo­bájában. — Mi az oka ennek a hely- benjárásnak? S egyáltalán helybenjárás-e ez? — Az elmúlt esztendő, a nagy mennyiségi kiugrás éve volt, Tervünket nyolc száza­lékkal haladtuk meg, az előző évihez képest 18 százalékkal emelkedett az építőipari szö­vetkezetek termelése. A Pász­tói Építő-, Szerelő- és Szolgál­tatóipari Szövetkezet csaknem 40 százalékos termelésnöve­kedést produkált. Ezt a hatal­mas tempót tovább tartani nem lehet, de nem is szük­séges. Különösen azért nem, mert a nagy anyagi lekötött­séggel járó munkákat nem képesek finanszírozni a szö­vetkezetek. Állandósultak a pénzügyi zavarok olykor fize­tésképtelenség lépett fel. S nem maradt elég energia a tevékenységi szerkezet módo­sítására, holott az lenne a cé­lunk, hogy az a kevés anyag­lekötéssel járó munkák felé tolódjon el, a hozzáadott ér­ték növekedjen nagyobb ütemben. Elsősorban a szere­lőipari tevékenységek előnyö­sek a mi építőipari szövetke­zeteink számára, s azok a kooperációk, melyek anyagfe­dezetét más, tőkeerősebb partnerek vállalják. — Az árbevétel nagy tem­pójú gyarapodásával párhu­zamosan nőtt a nyereség is? — Sajnos, nem, s ez egyik legnagyobb gondunk. Az öt szövetkezet együttes nyeresége mindössze három százalékkal haladja meg az előző évit, s ezen belül is igen jelentős a szóródás. A pásztói 40 száza­lékos felfutás például 12 szá­zalékos nyereségcsökkenéssel párosult. Nem csak árbevétel­arányos nyereséget nem hoz­tak a szövetkezetek, de töme­gében is csökkent a nyere­ség. Mindez behatárolja fej­lesztési lehetőségeiket, kon­zerválja az amúgy is számot­tevő eszközszegénységet. Ezért született az a döntés — már korábban meg kellett volna hozni, de remélem, még most sem lesz késő —, hogy a hangsúlyt az idén a hatékony- sági követelményekre kell ten­ni. Erős, szilárd alapot kell gazdálkodásunkhoz szerezniük a szövetkezeteknek, hogy a jövő­ben várható szigorúbb feltéte­lek ne okozzanak megrázkód­tatást számukra. Gazdálkodá­sukat úgy kell stabilizálni, hogy kiegyensúlyozott fejlődést tudjanak biztosítani a maguk számára, feladataikban pedig ne rugaszkodjanak el a való­ságtól. Különösen fontos a rendelésállomány okos alakí­tása, azaz a rosszabb árfek­vésű munkák párosítása a na­gyobb nyereséghozamúakkal. — Egyszóval érettebb, meg­fontoltabb, felelősségteljesebb gazdálkodást várnak a szövet­kezetektől. Felkészültek-e er­re a szövetkezetek vezetői? — A vezetői gárda megfe­lelő. A gazdasági szemlélet azonban feltétlen erősítésre szorul, s e téren a szakkáde­reknél sincs minden rendben. A főkönyvelőktől nem elsősor­ban a leíró számvitelt, hanem közgazdasági elemzéseket, a döntések közgazdasági alátá­masztását várjuk. Ne csupán a műszakiak hozzák a dönté­seket, legyenek Velük egyen­rangú felek a döntésben a közgazdászok is! — Az eredeti ötéves terv­ben meghatározott lakásszám­tól jócskán elmaradnak a szö­vetkezetek. Mi az oka ennek? — A tanácsi egyeztetések után kialakuló feladatokat teljesítjük, csakhogy ezek rendre kisebbek, mint az ere­deti tervben rögzítettek. Szö­vetkezeteink csak akkor tud­nak munkához látni — s ez elsősorban a megyeszékhelyre vonatkozik —, ha rendelke­zésükre bocsátják az előköz- művesített területet, a kivite­li és az organizációs tervet. Az elmúlt évre 166 lakás fel­építését írta elő eredeti ter­vünk, ezzel szemben — fel­tételek biztosítása híján — csak 108-at tudtunk átadni. A Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet 1976- ban 84, ’77-ben 70 lakást ké­szített el, tavaly csupán 38-at, holott többre is képes lett volna. — Terveznek-e újfajta la­kossági szolgáltatást? — Merőben újat nem, de na­gyot szeretnénk lépni a lakos­sági lakáskarbantartásban. Az elmúlt évi 46,4 százalékos emelkedés ellenére sem lehe­tünk elégedettek vele, mert mindössze kétmillió forintos árbevételt hozott A felszerelt­ségnek, sőt a vállalkozási kedvnek sem vagyunk már híján, új szervezeti rendsze­reket, felvevőhelyeket kellene inkább létrehozni. Minden ap­ró munkát, csapbörözést nem lehet szövetkezeti .keretek között számontartani, de a kis­iparosokkal kiépített szoro­sabb együttműködés szép gyü­mölcsöket érlelhetne. Csip- csup munkáknál célszerű len­ne a gebines rendszer erősíté­se, akár kisiparosokkal, akár saját szövetkezeti dolgozóink­kal. Van már erre hazai pél­da, érdemes lenne e területet nálunk is kissé megkutatni. Bács megyében például anyag- ellátásra, közös felvevőhelyek létesítésére, a szakemberhiány enyhítésére kötött együttmű­ködési megállapodást egy épí­tőipari szövetkezet és a KIOSZ. Komárom megyében a lakás- karbantartó szövetkezet alvál­lalkozóként foglalkoztat kis­iparosokat. Az a munka, ami a szövetkezetnek nem jöve­delmező, az lehet a kisiparos­nak. Nem kell félni a ma még különlegesnek tűnő szer­vezeti formáktól, hiszen a la­kosság jobb kiszolgálása igény­li azt. Szendi Márta A húsfogyasztás növekedése A korszerű táplálkozás egy­re inkább tért hódít Lengyel- országban. Amíg korábban a tésztafélék és a burgonya sze­repelt sűrűbben a lengyelek étrendjén, ma már inkább a hús és a húskészítmények iránt nagyobb a kereslet- Az egy főre jutó évi húsfogyasz­tás 1970-ben 53 kiló volt, 1975-ben pedig már 70 kiló fölé emelkedett. A növekvő igények kielégí­tése nem könnyű feladat. Az állam sokoldalúan támogatja az állattenyésztő és -hizla­ló gazdaságok tevékenységét, amelyet azonban a takar­mánytermelés problémái sok­szor hátrányosan befolyásol­nak. A sertés- és marhane­velés mellett a baromfite­nyésztés fejlesztését is "támo­gatja az állam. 1980-ig új, korszerű baromfifarmok, baromfifeldolgozó kombiná­tok kezdik meg a munkát. Ha az ösztönző intézkedé­sek meghozzák eredményüket és az állattenyésztés, a -hizla­lás, az élelmiszeripar a terve­zettnek megfelelően alakul, 1980-ban már 75—77 kilóra növelhető az egy főre jutó húsfogyasztás Lengyelor­szágban. Kifizetődik minőségű munka ré építését. Ma már minősé­gi bérezésben dolgozik — egy műhely kivételével ,— minden alapműveletet végző üzemré­szünk. A minőségi bér köz­vetlenül 262 dolgozónkat érin- . ti. A vizsgált áru műveleten­Ebben a munkában a kéz- millió darab, illetve par árut ként meghatározott hibasza- detet jelentette, hogy 1975. ev- gyártottunk 84 százalékos mi- tartalmazhat. Ettöl ftmeó) SSSäk "A iTfafabosS« 89 1^' j°bb ™nka (tmeoj megszerveztem. az no darabos termelést 89,1 sza prémiumot, az alapszint alatt osztaiy feladata három fontos za ekos I. osztályú minőség- teljesítő dolgozóknál pedig teruietet ölel fel a minőség gél simerult teljesítenünk A minöségi elvonást alkahma- biztositasat a gyártásközi el- minőség javulasaval élért zunk Mind a prémium lenőrök segítségével, a végei- többlet gazdasági eredmény mind az eJvonas pr2gressziv: lenorzest, valamint az uj tech- eboen a termékcsoportban _ nológiák kidolgozását, mely a 1975. évhez viszonyítva: 2,4 A MINŐSÉGI BÉRT MIN­technológusok feladata. millió forint. A minőség ja- területen a ledolgozott Termékeink minőségének vulásával elért összes több- műszakok arányában fizetjük javulása jelentősen növeli a let gazdasági eredmény: lti> azért, hogy a jutalom és vállalni nyereségességét, ame- 8448 millió forint! a levonás mértéke is arány­lyet az alábbiakban számsze- , , , . , han legyen a végzett munka rűen is ismertetünk 1975. év- A tmeo~-szervezet minden- mennyiségével. Valamennyi hez viszonyítva. (1975. évben naPi munkája során nyert munkahelyen, ahol a minősé- indult be jelentősebb meny- adatok adják a minőség javí- §1 bérezést bevezettük, a le- nyisegben a finom harisnya— tása érdekében hozandó in— vonható bér összege maximá- nadrág gyártása a nagybáto— tézkedéseink információfor— 1 is an a dolgozó nettó kerese- nyi gyárban, összehasonlításul rását ^íTprak&z nyilvántar- tének 20 százaléka lehet, ezért választottuk ezt az évet.) tás biztosítja, hogy minden Amennyiben a levonás egv- 1975. évben 4,1 millió da- termékünk minőségének ala- ™as1:, követően kétszer a fen- rab finom harisnyanadrágot kulását figyelemmel kísérjük tx mértékét meghaladja, akkor gyártottunk, amelynek minő- és — esetleges visszaesés ese- f. “0 ,»°.Z0 eSy hónap betanu- sége 74 százalékos volt. Ta- tén — azonnal intézkedjünk. 351 1“°í. köteles eltölteni valy a termelésünk a finom Hónap végén a hibanemen- mu™íakoreben. olyan meg- hansnyanadrágból 8,1 millió kénti vizsgálatokat, az egyes -. alaPÍan, hogy a gyár darab volt és a minőségünk hibák előfordulási százalékát ehetoseget ad a muijkamód- a 89,1 százalékos' eredményt értékeljük, s ennek alapján fz®j"‘atauo segítségével a lég­ért el. A minőség javulásé- intézkedünk. '] • b munkamódszer meg tanú­val elért többlet gazdasági A Budapesti Harisnyagvár (^nil k°rat>ban vf’f' eredmény 1975. évhez viszo- nagybátonyi gyárában 1976- y n ok midtt elmulasztott, nyitva 6 millió 48 ezer forint óan kezdtük meg az egyes a finomharisnyanadrág-ter- munkafolyamatoknál a minő­mékeknél. ségi bérezés feltételeinek meg­A durva zokni és harisnya- teremtését és annak rendszer­nadrág cikkeknél hasonlóan jelentős minőségiavulásról T Kékesi Sándor. Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyárának ' igazgatóhelyettese számolhatunk be. 1975-ben 22,8 NÓGRÁD - 1979. március 20., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents