Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Könyvkötőinashói valcerhiráty Id. Johann Strauss születésének 175évtordulójára Milliók nézik és hallják a televízióban minden új esztendő első napján a bécsi filharmonikusok hangversenyét. A koncertműsor ráadása már hagyományosan idősebb Johann Strauss Radetzky-indu- lója. Ennek a műsorszámnak a szerzője 175 évvel ezelőtt született! ö volt a „valcerki- rály”, akitől ezt a hangzatos címet később még nála is tehetségesebb elsőszülőtt fia, ifj. Johann Strauss örökölte. VALCERHÁBORÜ Strauss „papa” 1804. március 14-én született, mint Franz Strauss serfőző és Barbara Tollmann gyermeke. Tehetségét ugyan korán felismerték, de a szülők nem akartak zenészt nevelni a fiukból. Apja könyvkötőinasnak adta. Szomszédok és ismerősök győzték meg Straus- sékat arról, hogy a kis Jo- hannt érdemes taníttatni- A hegedűhöz volt kedve. Amikor már kitűnően bánt hangszerével, Bécs ünnepelt muzsikusának, Joseph Lannernek a kvartettjébe szerződött. Huszonegy éves volt, amikor elhagyta Lannert, és saját zenekart szervezett. Lanner és Strauss között verseny támadt a táncot szerető és mulatni vágyó osztrák közönség megnyeréséért. A zenerajongó bécsiek beszédtémája lett a kettőjük közötti „valcerháború- nak” nevezett vetélkedő, amelyből id. Johann Strauss került ki győztesen. A DINASZTIA Korán megházasodott. Anna Streif not, egy urasági kocsis leányát vette feleségül. 1825. október 25-én jelentette be a matrikula számára, hogy fia született, akit Johann Baptist névre kíván keresztelni. Az apa akkor még csak zenetanárnak jelölte meg foglalkozását- Hogyan is sejthette volna a jövőt, azt, hogy ez a fia túlszárnyalja majd őt, az ta- ntpett valcerfctrályt, aki hágom kitűnőségei a bm*Ifcának. Johann nevű fián kívül Joaepbet és Eduarde* la (Mindezt láthattak a televízióban a Strauss családról szóló sorozatban). ^ PESTEN, PÁRIZSBAN A nagyszerű bécsi hegedűsnek és zenekarának a híre elterjedt egész Európában. Persze, akkoriban a turné nem volt olyan egyszerű, mint a mai hangversenykörút. A val- cerkirályra azonban mindenütt kíváncsiak voltak. Első külföldi vendégszereplése Pesten zajlott le, 1833. november 7-én és 11-én játszott hazánkban, és később csak 1841- ben tudott eleget tenni a meghívásnak. Közben 1834-ben katonazenekar karmestere lett, majd kinevezték bécsi udvari báli zeneigazgatónak. 1837- ben Párizs közönsége ünnepelte. Olyan zenészek dicsérték játékát, mint Auber, Cherubini, sőt Hector Berlioz is. Hegedült a karneváli mulatságokon és játszott Lajos Fülöp francia király előtt1838- ban Angliába szerződtették, hogy zenekarával együtt emelje a Viktória királynő koronázására rendezett ünnepségek fényét. Se szeri, se szama nem volt koncertjeinek. Valósággal „szétszedték” a flegmatikus angolok. Bejárta a brit szigeteket, sikert sikerre halmozott, de a ködös Albion beteggé tette. A La Manche-csatornán visszafelé hajózva összeroppant. Calais- ból súlyos betegen szállították Párizsba. Hónapokon át ápolták. ELHAGYOTT FELESÉG Tizennégy évi házasság után id. Johann Strauss egy napon elhagyta feleségét, Anna Streimet. A siker megrészegítette, és szakított családjával. Beleszeretett egy szép, fiatal bécsi leányzóba, Emilie Trampuschba- Fia, ifjabb Johann Strauss akkor már kitűnően hegedűit apja zenekarában. Az új asszony öt gyermekkel ajándékozta meg a valcerkirályt, kinek csillaga mind fényesebben ragyogott. Richard Wagner is meghallgatta a játékát, és el volt tőle ragadtatva. Berlioz azt írta róla, hogy „tűz, intelligencia és ritmikai érzék jellemzi”. A nagy mesemondó, Hans Christian Andersen így Írja le egyik tudósításában: „Strauss fekete, mint egy mór, orra tömpe, haja göndör”, ton 11,16a Elfte utolsó esztendejét jen (1849) akarata ellenére politikába keveredett, mégpedig éppen a jól ismert Radetzky- induló című zenedarabja miatt Joseph Radetzky tábornagy, osztrák hadvezér számos győzelmet aratott, de s forradalmi és demokrata steA közvélemény nem csak őt, de a róla elnevezett induló szerzőjét is reakciósnak bélyegezte. Tüntettek id. Johann Strauss dien! Azonban 1849-ben újabb angliai útja feledtette vele ezt a disszhar- monikus eseményt. Amikor turnéja végén hazatérőben Londonba behajózott a Tem- zén hajók sokasága kísérte- A szinte flottányi hajóhad minden egységéről az ő zenéje szólt. Már csak szeptember 25-ig élt. Kétszázötven szerzeménye maradt az utókorra. 152 val- cer, 18 induló, számos galopp, polka, quadrille, kotilion és más tánckompozíciók. Valamennyi közül a Radetzky-in- duló hangjai villanyozzák fel mindmáig a hallgatóságot. Kristóf Károly A múltba nézve MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA Magyar írók a forradalomban Saraeetenkbea a legjelentősebb XX. századi klasszikusainknak az 1918—19-es magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel egy-egy művükkel és rövid tanulmánnyal; kezdve a sort Ady Endrével, akinek az életműve a század eleji progresszióra gyakorolt hatásával a forradalmak előkészítője volt, s befejezve Nagy Lajos írásával, amely hűen tovább őrizte a 20-as években a forradalmi gondolatot. Tóth Árpád; Az új isten Űj isten szól hozzátok, emberek! Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel tűz-szeme Bámult szentképek arany keretéből, Nem oltárok gyertyái közt fehérük Alabástrom közönnyel hallgatag, Hívők csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát untán szürcsölő Egek lakója! Nem! Üj isten ezt Tóth Árpád Üj isten szól hozzátok, emberek! Nem ég szülötte ő! Neun mennyben él, Nagymessze tőlünk, titkos ismeretlen, Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy kékselyem palástot. Nem! Ó, de nem is fold bálványa 6, Mint ama Mammon, aki ült hízott Gőggel rajtunk, s szájától millióm filősdi csáp kígyózott szerteszét, S a szürcsölő, szívó karok befonták A szüzek testét, s fieltörték finom Velőért a költő zengő agyát, S a gyárak, vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván, S fétitták mind a könnyet és az átkot, S a lomha Rémijén mind acacqwca vált ez fis űj éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugulták, S a rothadó nagy testes már kJCnJÜ FtSMmes és aranyié baBafoRofc— Most áj isten szél néktefc, emberéül A véres földnek vére szülte őt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken. Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérsztnű, nagy mezítelen alakká. Piros Keletről a sápadt Nyugatnak; „lm eljöttem! Eljött a Vörös Isten!” S megy, s dörgő léptére messze reszket A sárga Szajna, s medréből kicsap, Jerichós visszhangot ver vén Westminster, S az Óceán zöld üvegén vörössen Előre rezg ezermérföldes árnya, S átfogja a Fehér Ház vak falát..; Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szived hajtó, élő, drága nedv, A diadalmas vörös lüktetés A mi bús vérünktől is gazdagult, 5 világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerényen s mégis segítve simul: A kicsiny, árva magyar jaj-patak A messaezengő nagy moszkvai árba,' Mely most tisztára mossa a világot: Hozsánna néked, új Isten, boraánaal Legyen szavad teremtés új igéje, Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk, Mit elrontott sok régi, úri isten, Te istenek közt új és proletár, Formáld boldoggá pörtflyös kezeddel —7 Ekadj minket roppant tenyereidre, 6 a aM«Md képére gyticj át stfndtel Tóik Árpád • Az új isten Az irodalom sok csodája közül az egyik: honnan, hogyan virágzott ki Tóth Árpád más-tónusú, más-jellemű költészetéből ez a rokontalan, hatalmas, diadalmas óda? Hogyan talált rá hangot a szelíd lanton, amelyen „az öngyilkos kétségbeesés is harmóniává édesül?” —. amint Komlós Aladár irta róla. Hogyan teremtette ezt a szenvedélyes, elragadtatott verset a „Nem küzdő, hanem magányos, játékos, szemlélődő élet”? — ezek pedig Babits Mihály szavai. S, ha az elemzéseikből kiragadott mondatok egyszerűsítenek is, hiszen nem fejezhetik ki Tóth Árpád költészetének egész színvilágát, de karakterét jól jellemzik. S hinnünk kell magának a költőnek, amikor „szelíd dalaimnak” nevezi a saját verseit. Schöpflin Aladár, külsejéről és természetéről írva poézisét is érintgeti: „Kis termetű, nagyon vézna fiatalember volt, halk, és szerény, mint egy pápaszemes kisfiú . . . Jobban szeretett csendben meghúzódni, mint szerepelni . • . Nem vetélkedett senkivel, nem bántott soha senkit, finom és gyöngéd volt ... A melancholia gyermeke volt”. S a melancholia gyermeke, a játékos és szemlélődő, a szelíd dalok költője — a Tanácsköztársaság föllobbanó lángjánál meggyújtja Az új isten fáklyáját. Mégpedig azonnal. Egykét nappal a tanácshatalom megszületése után, 1919 márciusának utolsó napjaiban. Ö, aki rövidebb verseit is sokáig, hallatlan műgonddal és aggályossággal csiszolgatta-fényesítgette, ezt a hatalmas verset egy lélegzetre írta meg; a legrangosabb folyóirat, a Nyugat már az április 1-i számban közreadta. Kevesen köszöntötték ilyen nyílt szóval, erős hittel a „diadalmas vörös lüktetést”, mint Tóth Árpád- Ady nem érhette meg érkezését; Juhász Gyulának, Babits Mihálynak, Móricz Zsig- mondnak, s másoknak is, megdobogtatta a szívét, de Tóth Árpád mindannyiukat megelőzte. A kétkedők, gyanakvók közül különösen kitűnt; a Nyugatnak ez a száma, s a következők mindössze két-három (jelentéktelenebb) közleménnyel vissz- hangzották a proletárforradalmat. Az új isten: erős, szenvedélyes vallomástétel, csak erős történelmi vihar válthatta ki, s nagy belső megrendülés. (Nagy formaművész Irta „míves” költő — véletlen-e, ha ez a verse, szinte az összes többivel ellentétben, nem csiszolt, feszes formában, hanem sodró rímtelen szabadversben íródott?) De, ha rokonai nincsenek is Tóth Árpád költészetében, előzményei vannak. Kardos László gazdag monográfiájában érzékenyen elemzi azokat a világnézeti motívumokat, amelyek megelőzték Az új istent, s efelé mutatnak. A világháború idején írt békevágyó versei, a Katonasír, az Arany János ünnepére írt költemény, az Eíé- gia egy rekettyebokorhoz, mind a „hószín szárnyú Bé- ké”-t állítják, a maga módján mindegyik politikai állásfoglalás. A bizakodó verssor: „vár miránk egy szebb lét tiszta orma” —, amilyen naivan elvont sóvárgás, annyira erős Is, új-, kereső, változásra áhítozó. Állásfoglalás az is, ahogyan egy 1917-es bírálatában a háborús költészet egy antológiáját, a „frázisöblöge- tés”-t, „a magyarok istenének indián-ordítozású körül- emlegetésé”-t, s „a virággal meghalós hangulatok szenti- mentalizmusát” ostorozza. Költészete panaszos, keserű hangjaiban egyre több a szerepe a háborús reménytelenségnek, egyre erősebben érzi, hogy a nyomasztó, em- bertelenítő körülményeknek meg kell változniok. Magánlevélben így fogalmazza meg ekkor, 1918 végén az érzelmeit: „Újra születik a világ és Magyarország- Nemigen tudok én írni . . . olyan üresnek, aránytalannak tetszik ez most, őszi verset írni, rimelgetni . . .” Majd egy másik levélben: „Én mostanában mégis mintha derűsebben látnék. Valahogy úgy érzem, mint mikor ala- gútban utazik az ember, de már kifelé! Még mindig sötét van . . ., de • . . szürkül ... a végin mégis csak napfénybe fog kivágtatni a vona! '. ! — mintha friss levegő jönne be holmi kitárt ablakokból”. A panaszok és a remények között ott érezzük a kor társadalmi valóságát, s a változás reményét- Ebből a reménykedésből sarjadt az 1919-es Szent nyomorék, riadj!, a „Rügyek, szerelmek, forradalmak” diadalát rengő Március, majd nem sej- tetéssel, nem homályos jelképek utalásaival, hanem kemény szavakkal tagadva meg a múltat, a Mammont, „aki ült hízott gőggel rajtunk”, s nevén nevezve, hozsánnával köszöntve a világforradalmat: Az új isten. A nagy történelmi pillanat Iobbantotta föl a verset, da a történelem fordulása, a Tanácsköztársaság bukása nem kedvezett annak, hogy Tóth Árpád költészetének ez a hajtása megerősödjön. Akár jelképesnek vehetjük, hogy a Március, s Az új isten versei sorában a következő ezt a címet viseli: Az öröm illan. Az ellenforradalmi korszak kiiktatta irodalmunkból Az új istent. Amikor a költő halála után hat évvei Szabó Lőrinc sajtó alá rendezte a hátrahagyott verseket, ki kellett hagynia ezt a költeményt; 1947-ben a könyv új kiadásának éléra került. Azóta, az újabb kiadásokban, Tóth Árpád ösz- szes verseiben a helyén van ez a mű; századunk költészetében díszhelyen. Farkas László NÓGRÁD — 1979. március 11., vasárnap 9
