Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Kommentátorunké, Réti Erviné a sző: A hét 3 kérdése Ismét bomba robbant Észak-Olaszországban. Bolzáno közelében a robbanás szétvetette egy olasz szenátor kriptáját. A rendőrség szélsőséges dél-tiroli merénylőkre gyanakszik. Irán népszavazás előtt Nem egészen három hét van hátra az iráni népszavazás megtartásáig, amit március 30-ra tűztek ki. A népszavazás hivatott dönteni az ország új állami berendezkedéséről és egyben jogilag is deklarálja a két és fél ezer évig fennállott monarchia megszüntetését. Sajtójelentések szerint már készen van Irán új alkotmányának tervezete, s jelenleg Khomeini ajatollah tanulmányozza ezt. Qum városában egy népgyűlésen az ajatollah ismét felhívta az iráni népet, hogy aktívan vegyen részt a népszavazáson, támo. gassa Mehdi Bazargan ideiglenes kormányát, járuljon hozzá a kormány előtt álló feladatok megoldásához. Mindezek mellett az országban a helyzet bonyolult. Mint az ideiglenes kormány szóvivője kijelentette, a megdönCarter Kairóban Karnyújtásnyi távolságra” van az egyiptomi—izraeli megállapodás — mondta az egyiptomi parlament előtt szombaton Jimmy Carter amerikai elnök. Az egyiptomi népi gyűlésben Carter közölte, hogy az egyezményért az Egyesült Államok „hajlandó átvállalni az egyiptomi nép terheinek egy részét”. Ugyanakkor sürgette, hogy Egyiptom — Szadat elnök korábbi ígéretének megfelelően — vállaljon csendőrszerepet a térségben. Ö (Szadat elnök) és én felismertük, hogy ennek a fontos térségnek a biztonsága veszélyeztetve van. Carter szólt arról, hogy a megkötendő szerződés „nem tudja mind a két fél minden vágyát teljesíteni”, de védelmezi mindkettőnek alapvető érdekeit. tött rezsim támogatói folytatják aknamunkájukat az iráni forradalommal szemben és számos gazdasági nehézséget is le kell még küzdeni. A szóvivő bejelentette, hogy az ország élelmiszer-tartalékai már csak egy hónapra elegendőek. Folytatódik az államapparátus és a hadsereg megtisztítása az ellenforradalmi elemektől. Pénteken Teheránban a forradalmi bíróság ítélete alapján három volt rendőrtisztet végeztek ki, akiket bűnösnek találtak politikai foglyok meggyilkolásában. A közbiztonság védelmére alakult szervek tovább folytatják a SAVAK-ügynökök felkutatását. Közülük egyedül Mashhad városában 150-et tartóztattak le. Teheránban a volt politikai foglyok egyesületének mintegy 6000 tagja tartott gyűlést. A szónokok hangsúlyozták, hogy mind ez idáig teljesen ismeretlen 400, a sah idején börtönbe vetett személy sorsa, olyanoké, akik annak idején a monarchia ellen léptek fel. Hétfőn, a kínai agresszió tizenhatodik napján, Peking hivatalos nyilatkozatban jelentette be csapatai visszavonását. Egyelőre azonban nem lehet túlzo'ttan gyors ütemről beszélni, hiszen a hét végén még mindig hadijelentések érkeznek Vietnam északi tartományaiból. Pedig a vietnami erők, hogy elkerüljék a háború elhúzódását, s elejét vegyék a további vérontásnak, szabad utat engednek a kivonulásnak, csakhogy ez az ésszerű ajánlat természetesen nem vonatkozhat a fosztogató és pusztító, távozási szándékot nem mutató kínai alakulatokra. 1. Befejeződött-e a kínai agresszió Vietnam ellen? • A nemzetközi politikában is gyakran előfordul, hogy valaki a szükségből igyekszik erényt kovácsolni. Peking agressziója Vietnam ellen — egyértelműen kudarcot vál- lott. A kínai támadóknak rendkívül magas veszteségekkel kellett fizetni a 20—40 kilométer mélységű behatolásért, jóllehet vietnami oldalon nem a tényleges főerők, hanem csak a különböző helyi és területi milícista egységek vették fel a harcot. Ugyanakkor a kínai vezetés éreztette a nemzetközi tiltakozás súlyát, s kénytelen volt tudomásul venni, hogy provokációjával nem ingathatta meg a nemzetközi viszonyokat. (Erre utalt, a moszkvai tárgyalások kapcsán pohárköszöntőjében Leonyid Brezs- nyev és Kádár János, amikor a szocialista közösség további erőfeszítéseit helyezte kilátásba az enyhülés érdekében). Minden jel szerint Peking belső vitái és a hatalmi harcok is felélénkülhetnek a balsikert követően. Mindezek a tényezők alap- vetően hozzájárultak ahhoz, hogy miután Teng Hsziao- ping 33 napos háborút, sőt hosszabb lehetőségeket említett, végül is kénytelenek voltak a visszavonulás mellett dönteni. Figyelmeztető lehetett az a vietnami lépés is, amely elrendelte az általános mozgósítást, s ezzel jelentősen fokozta az ország védelmi készenlétét. A nagy kínai roham tehát nem érte el célját, de Pekingben szemmel • láthatóan nem tettek le agresszív szándékaikról. Ezért nem lehet múlt időt használni. A kínai agresszió nemcsak abban az értelemben nem fejeződött be, hogy folynak a harcok, hanem reálisan számolni lehet újabb, változatos módszerekkel történő próbálkozásaikkal. Erre vall, hogy a visszavonulást bejelentő nyilatkozat is hemzsegett a fenyegetőzésektől, s kínai csapatösszevonásokról érkezik hír a Laosszal szomszédos térségekből. Vietnam kész tárgyalni Kínával, de ennek természetesen van három alapfeltétele: a támadó csapatok teljes kivonulása, a lemondás a további fenyegetésekről, s Vietnam szuverenitásának tiszteletben tartása. Vietnam rendezett és békés állapotokat kíván Délkelet-Ázsiában, de a közelmúlt eseményei bebizonyították, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni, barátai szolidaritását élvezve, képes megvédeni magát. Az események alakulása most elsősorban attól függ, hogy a megleckéztetett leckéztetők, a kínai vezetők mikor és menynyiben hajlandók felismerni a kérlelhetetlen realitásokat. t. Ml áll Carter közel- keleti kőrútjának hátterében? A szokásos „hideg-meleg kúra” tanúi lehetünk Carter, meglepetést keltő módon létrejött közel-keleti körútjá kapcsán. Egyik órában arról szólnak a jelentések, hogy a különbéke már aláírásra kész, a másik órában elhangzanak a cáfolatok, s előtérbe kerülnek az ellentétek. A tudósítók egy része azzal érvel, hogy nyilván megtörtént a nagy alku, különben Carter aligha vállalná az újjáválasztási esélyeit is érintő kudarc kockázatát. Ugyanők a szokásos túldra- matizálássai magyarázzák a hírek és hangulatok hullámzását. Néhány vélemény viszont arra hivatkozik: ki hitte volna szeptemberben, Camp Davidben, hogy egy fél év múltán még mindig csak itt fognak tartani? A különútviszonyok tehát változatlanul bonyolultak, a három érdekelt vezető, Szadat, Begin és Carter személy szerint messzemenően érdekelt abban, hogy a szerződést aláírják. Ám időközben olyan események zajlottak — a bagdadi csúcstalálkozó, az iráni fordulat, a palesztin mozgalom sorainak rendezése —, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A különbéke-szerződés számára Az agresszió háttere A kínai háború és a »négy modernizálás Február közepe előtt még csak sejteni lehetett, február 17-e után a világ már tudta, miféle sorrendet tervezett Teng Hsziao-ping és a kínai vezetés többi tagja a „négy modemizálás”-ban. A Vietnam elleni támadás azokat igazolta, akik éltek a gyanúperrel: a hadsereg modernizálásáé az elsőbbség, s csak a már állig felfegyverzett Kína kezd majd az ipar, a mező- gazdaság meg tudomány-technika „nagy megújításához”. A jelzéseket nem lehetett félreérteni. Teng három miniszter- elnökhelyettes-társa is tett nyugat-európai utat 1978-ban: Fang Ji, Ku Mu és Vang Cse Bemtől Koppenhágáig, Londontól Rómáig és Hamburgtól Párizsig majdnem kizárólag olyan berendezések és felszerelések iránt mutatott érdeklődést, amelyeknél nagyon nehéz megvonni a határt: csak ipari vagy már katonai célra szükségesek. Mindhárman bejelentették katonai felszerelés (helikopterek, repülőgépek, rakéták és más hasonló áruk) mielőbbi vásárlásának szándékát. Több tárgyalást ők maguk kezdtek meg. ÜZLETI UTAK Tavaly már francia, angol, nyugatnémet és japán katonai küldöttségek is jártak Kínában, kínai csereküldöttségek is utazgattak. S hogy a látogatások során mennyire mélyülhetett el kapcsolat, mutatja, hogy éppen Cameron angol vezérkari főnök pekingi látogatása után kezdte el alaposabban tárgyalni az angol sajtó: miféle nukleáris berendezések szállításában lehet versenyképes a kínai piacon az angol ipar... A kínai vezetés legkülönbözőbb politikai nyilatkozatai, harcias állásfoglalásai többször is alátámasztották ezt a modernizálási sorrendiséget. Még az ipari megújítás terveiben is azok a beruházások kaptak elsőbbséget, amelyeknél a katonai igény világos volt:acélművek, kohászati üzemek. A minap például, Pekingből való hazautazása előtt (amikor azt mondta, hogy Harrier típusú harci repülőgépek szállításáról tovább folynak a tárgyalások, „nem tudni, mikor szállít London”) Varley angol iparügyi miniszter is egy, a British Steel által Pekingben építendő acélműóriás tervéről 22 NOGRAD — 1979. március 11, vasárnap | beszélt. De a tavaly kötött óriási japán—kfnai gazdasági megállapodás — nyolc év alatt tíz-tízmilliárd dolláros forgalom! — legnagyobb tételei között is voltak olyan, a japánok által építendő üzemek, amelyek egyáltalán nem kizárólag a békés fogyasztás igényeit szolgáló termékeket gyártanak... A Vietnam elleni háború azonban, úgy látszik máris komoly gondokat okozott a pekingi gazdasági tervezésben. A „kis határháború”, ahogy a pekingi propaganda a félmilliónál nagyobb létszámú seregek bevetésével elindított kínai agressziót megkísérli jelentéktelen csapatmozgatásnak beállítani, túlságosan gyorsan fogyasztja az anyagi eszközöket. A GYŰ ÉS VAJ A problémák azonnal érdekes visszhangot kaptak. Még nyugati diplomaták csak jelezték bizonyos kínai gazdasági nehézségek lehetséges felbukkanását, amikor az egyik nagy amerikai bank, a Manufacturers Hanover Trust elnöke, McGillicurdy kijelentette egv nagy gazdasági lap tudósítójának: a kínai támadás nyomán mérséklődött a hajlandóság amerikai bankkörökben, hogy kölcsönöket nyújtsanak Kínának. „Nem szívesen kötünk üzleteket háborúban levő országokkal... Az USA a vietnami háborúban megtanulhatta, hogy nem lehet egyidőben ágyút és vajat gyártani. A kínaiak nagy hangon beharangozták, hogy a vaj mellett vannak és most épp az ellenkezőjét teszik” — mondta. Ugyanabban az időpontban, amikor az amerikai bankember ezt a nyilatkozatot tette, a Pekingből Tokióba éppen hazatérő Inajama, a Nippon Steel Corporation elnöke sajtóértekezletet tartott. Közölte: Kína ismét elhalasztotta annak a kétmilliárd dolláros szerződésnek az aláírását, amelyet egy évi hatmillió tonna acélt termelő sanháji üzemóriás építéséről kötöttek. A japán ipari világ még szinte magához sem tért meghökkenéséből, amikor új sokk következett. A tokiói külügyminisztériumból kiszivárogtatták: a ' tavaly december óta kötött 49 kínai—japán szerződésben 32 teljesítése függőben van, a japánok által tervezett 750 milliárd jen értékű üzemépítésből egyelőre 560 milliárd értékű kérdésessé vált. KIFUTOTTAK A PÉNZBŐL Magyarázat többféle is van. Pekingben azt igyekeznek terjeszteni a nyugati diplomaták körében kínai „félhivatalos” személyek, hogy „valószínűleg a japáni ajánlatoknál kedvezőbbek is felmerültek Teng amerikai útján”. A láthatóan ködösítő szándékú közléssel szemben a Jomiuri Sim- bun című tokiói lap szerint „Kína felülvizsgálja modernizálási politikáját Vannak olyan fejtegetések is, hogy a kínai lépésnek köze van a jelenlegi kínai—vietnami háborúhoz. .. Több japán illetékes meghökkent attól a módtól, ahogy a kínaiak — a költségekre való tekintet nélkül — ipari berendezések és fegyverek iránt érdeklődtek. A kétkedők gyanúi most beigazolódtak. .. A kínaiak túl biztosan számítottak olaj- és szénexportjukra, mint fizetőeszközre. .. Egész egyszerűen túlbecsülték saját fizetőképességüket Belátták, hogy terveik és a valóság között széles szakadék tátong”. Az Associated Press tokiói tudósítója, megemlítve, hogy Kínának ez idő szerint csak mintegy 2,5 milliárd dollár értékű valutatartaléka van, egy amerikai hivatalos személyiséget idéz, aki szerint a kínaiak „egyszerűen kifutottak a pénzből, ami egyébként elkerülhetetlen volt”. Az amerikai újságíró így folytatja: „Ehhez egy japán hivatalos személyiség annyit tett hozzá, hogy így legalább csökken a Kína-láz Japánban”. S hogy a kör bezáruljon, a már említett Varley angol iparügyi miniszter pekingi búcsúfogadásán ugyan kijelentette: a jelentős nyersanyag- készletekkel rendelkező Kína képes lesz fizetni a külföldről vásárolt tőkejavakért, de hivatalosan közölte: Nagy-Bri- tanni anak nincs szándékában szenet vásárolni Kínától. A „négy modernizálás” nagy tervének első fél esztendeje tehát nem egészen zökkenő- mentes. G. M. kedvezőtlenebbé vált külső körülmények azt eredményezték, hogy előkerültek a megoldatlan, szőnyeg alá söpört problémák is. (Főként négy vitapont: a palesztin önkormányzat — nem önrendelkezés! — pontos időbeni menetrendjének meghatározása; a békeszerződés viszonya egyiptomi arabközi szerződéseivel; a nagykövetcsere megvalósítása; s magának a békeszerződésnek bizonyos idő elteltével történő felülvizsgálata.) Ügy tűnik, megint nagy a hajlam; a szerződéshez csatolt különböző levelekkel úgy oldják meg a vitákat, hogy azok ne oldódjanak meg. Ebben az esetben viszont nem lenne meglepő, ha az újabb események következtében (máris szóba került egy arab külügyminiszteri találkozó, vagy csúcsértekezlet lehetősége) az ellentétek megint felújülná- nak. Akármilyen egyezség is születik tehát a „Carter- ingázás” kapcsán, a különbéke változatlanul törékenynek ígérkezik — egy átfogó és tartós rendezés továbbra is várat magára a Közel-Keleten. 3. Milyen új fejlemények jelentkeznek a nyugateurópai politikában? Olaszországban Andreotti második kísérletet tesz a kormányválság áthidalására, Belgiumban harmadik hónapja nincs állandó kabinet, Londonban — a skót és walesi népszavazás fiaskója nyomán — bizonytalanná vált a Cal- laghan-kormányzat utolsó né-' hány hónapja is. (Októberig ugyanis mindenképpen választásokra kerül sor Nagy- Britanniában). Ha mindehhez hozzávesszük a társadalmi feszültségek fokozódását Franciaországban, akkor a kora nyárra esedékes, úgynevezett európai parlamenti választások, s az áprilisban ünneplésre váró NATO-ju- bileum előtt nem tűnik valami rózsásnak a „kilencek” képe. Ráadásul a jelen és a jövő gondjai mellett — a műit is kisért. A magyarázkodások! ellenére ma már nem lehet tagadni, hogy a NATO főtitkára, a hidegháborús hangjairól híres és hírhedt Josepn Lunsről bebizonyosodott: három éven keresztül a holland náci párt tagja volt. A holland parlamentben a többség ugyan megakadályozta az erre vonatkozó részletesebb vitát, de a munkáspártiak most vizsgáló bizottság felállítását javasolják. S az egyes tagállamok beásó bajai mellett ezért erősödnek a híresztelések: személyi változások várhatók az atlanti apparátusban. Konkrét nevek ugyan nem hangzottak el, de a cserék magas posztokon is történhetnek, a főtitkár múltban viselt dolgai kevéssé szolgálhatnak vonzó cégérül. j Csehszlovákiába megy az osztrák szövetségi elnök Dr. Gustáv Húsúknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Csehszlovákiába utazik dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök. Kirchschläger elnököt elkíséri csehszlovákiai átázására felesége, dr. WElibald Pahr külügy- és Josef Stari- bacher keerskedelmi és iparügyi miniszter is. A magas szintű látogatásnak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a két szomszédos ország történetének legutolsó 60 évében, pontosan 1921 óta, első ízben kerül sor közöttük államfői látogatásra, bár Ausztria és Csehszlovákia egyenletesen fejlődő kapcsolatait az elmúlt másfél évben államférfiak cserelátogatásának egész sora jellemez^ te.
