Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
Csak eey-két helyen rossz a helyzet — Sokat segít a lakosság Középpontban a falusi turizmus AZ UTÓBBI ÉVEKBEN nem valami derűs képet festenek a különféle lapokban megjelenő, a környezetvédelemről szóló krónikák. A környezetvédelem fontossága elsősorban az erősen ipari jellegű területeken nőtt meg. Ogy is fogalmazhatunk, hogy az ipari, gazdasági fejlődésnek szükségszerű velejárója a környezetvédelmi munka fejlődése, fejlesztése. Nos, látszólagos ellentmondásról van tehát szó; az ipari élet fejlődése maga után vonja a levegő, a víz — környezetünk szennyeződésének növekedését. Valóban, az ország sok nagyvárosának új lakótelepein eléggé elcsüggesztő a kép: füst gomolyog a városok fölött, a lakótömbök árnyékában néhány csenevész fától körülvett, zsúfolt játszóterek. Leírhatjuk: környezetvédelem—településfejlesztés —városiasodás—iparosodás. Az összefüggés nyilvánvaló. Ennyit általában. Most — mielőtt megyénk környezet- védelmi helyzetének taglalásába kezdenénk — érdemes áttekinteni azon, mióta beszélünk hazánkban szervezett környezetvédelemről? Egy dátum: 1968. Ekkor kezdődött el az egészséges, új folyamat, melynek fő célja ma is: óvjuk környezetünket! Az idei év januárjáig a környezetvédelmi tevékenységnek az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium volt a gazdája. Januártól ezt a koordináló, irányító munkát az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vette át. A Nógrád megyei helyzet ismertetése előtt, elöljáróban hadd idézzük Ispán András, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya környezetvédelmi szavait: felügyelőjének „Az utóbbi években készített statisztikák, helyzetelemzések és vizsgálatok azt mutatják, hogy megyénk — környezetvédelmi szempontból — az elsők között áll az országban. ..” Ezek után nézzük, hogyan alakult a környezetvédelmi tevékenység megyénkben? A pontos válaszadásra Ispán Andrást hívtuk segítségül. — Furcsa ellentmondásról van szó, már ami engem i1- let — mondja töprengve — tulajdonképpen levegőtisztasági felügyelő lennék, de egyben megyei főenergetikus is. Hát itt az ellentmondás: tudvalevő, hogy a légszennyeződések elsősorban az energiafelhasználás során keletkeznek. E téren — kivéve egy-két települést — elég jó a helyzet a megyében. Sajnos, pontosan a megyeközpont, Salgótarján nem dicsekedhet túl tiszta levegővel, annak ellenére, hogy szinte eszményi helyen, hegyek, erdők között fekszik. Ennek oka: a megye ipara főleg itt koncentrálódott... — AZ IMÉNT AZT MONDTAM, általában véve jó a helyzet a megyében. Persze akadnak kirívó, mondhatni durva esetek is. Például a Salgótarjáni Kohászati Üzemek új, kisterenyei részlegét egyáltalán nem vizsgálták meg környezetvédelmi szempontból. .. Igaz, nincs is elegendő szakember. Sok a jó terv, elképzelés ; a megyei tanács tervezi, hogy környezetvédelmi titkárokat „állít csatasorba”. — Mikor kezdődött el Nógrád megyében a szervezett környezetvédelmi tevékenység? — 1972-ben a Nógrád megyei Tanács létrehozott egy A végrehajtó bizottság megtárgyalta Régi vagy új? Az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat, amely Borsod, Heves és Nógrád megye lakosságát látja el tüzelővel és építőanyaggal, az elmúlt évben nem kevesebb, mint egymilliárd-nyolcszázmillió forint forgalmat bonyolított le. Mintegy háromszázötvenmillió forint értékű szenet, fát, fűtőolajat, cementet, fenyőfűrészárut és egyéb építőanyagot Nógrád megye TÜZÉP-telepe- in értékesítettek. A forgalom tehát tavaly sem volt kevés. Ami pedig az érdeklődést illeti, ennél is nagyobb. Nem véletlen tehát, hogy a me- gvei tanács végrehajtó bizottsága a tüzelő- és építőanyagellátás helyzetét, a telepek fejlesztési lehetőségeit is megvizsgálta legutóbbi ülésén. Mit mutatnak a sok éves, s a tavalyi tapasztalatok? Mindenekelőtt azt, hogy a TÜZÉP-telepeken általában megtalálták az építkezők a munkához szükséges anyagot és elegendő tüzelőt is kaptak a vásárlók. Csakhogy nem mindig akkor, amikor éppen szükség volt rá! Így aztán jó néhány építeni szándékozó, vagy már javában építő távozott bosszúsan a TÜZÉP- telepekről az elmúlt évben is, mert nem volt cement, hiányzott a fenyőfűrészáru, a vasbeton gerenda, a szükséges méretű ajtó, ablak. S az építkezők többnyire nem azokért a hiába keresett anyagokért méltatlankodtak, amelyeket az ország más TÜZÉP-telepein sem találtak volna meg- Az országos ellátási gondokat jó részük megértette. De afölött, már sehogyan sem tudtak napirendre térni, hogy a helyben, pontosabban a Romhányban gyártott fal- és padlóburkoló lapokért miért kell más megyébe utazniok. Így aztán azok az egyébként hasznos kezdeményezések, mint az építkezéshez szükséges legfontosabb anyagok előzetes biztosítása, az építőmunkában jól hasznosítható kisgépek kölcsönzése sem érte el a kívánt hatást. Mindahogy annak idején a kedvezményes tüzelőakciónak sem sokáig örülhettek a vásárolni szándékozók. Legalábbis az olajkályha-tulajdo- nosok. Alig, hogy elindult, kiderült, hogy nincs elegendő fűtőolaj. A telephelyek korszerűsítése, fejlesztése minden bizonnyal enyhít az ellátás ma még meglevő gondjain. Ugyanis, ha van elégendő raktártér, akkor a leginkább keresett tüzelő- és építőanyagot folyamatosan, már jóval a fűtési, illetve építési idény indulása előtt is szállíthatják a társvállalatok a TÜZÉP-tele- pekre. Mintahogy már most is megkísérelte a vállalat az egész évi cementmennyiség csaknem felének megrendelését az esztendő első hónapjaira. A telephelyek korszerűsítése azonban nem kis pénzbe kerül. Az elmúlt évben mintegy hatszázharmincezer forintot fordítottak a salgótarjáni, a rétsági, a balassagyarmati, a kisterenyei és a szécsényi TÜZÉP-telepek felújítására- Ezek a munkálatok azonban jórészt az út- és a villanyhálózat korszerűsítését szolgálták. A raktározás, az árurendelés és -forgalmazás helyzetén közvetlenül nem változtattak. Lényeges lenne a változás, mindenekelőtt Salgótarján és az iparmedence lakosságának ellátásában, ha végre megépülne az új TÜZÉP-telep a megyeszékhelyen. A terv korántsem új, évek óta vitatják a megyei tanács és az Északmagyarországi TÜZÉP Vállalat, a törszt vezetői. Az érvek itt is, ott is súlyosak, nyomósak. A vállalat fejlesztési lehetőségei korlátozottak. Az előzetes számítások szerint, a hatodik ötéves tervben mintegy 62—63 millió forintja lesz fejlesztési célokra. Ezt teljes egészében elvinné a salgótarjáni új telep. Ám mégis mérlegelni kellene, hogy a forgalommal évek óta nincs arányban az a pénzösszeg, amelyet a vállalat a nógrádi telepek korszerűsítésére költ. S azzal sem árt számolni, hogy a régen „kinőtt” salgótarjáni telep toldozgatá- sát egy idő után esetleg az építkezőkedv sínyli meg. V. G. Matyó népviseletbe öltözött menyecskék a Heves megyei pavilonban. Fényes Tamás felvetele környezetvédelmi előadói státuszt. Akkor még jóformán egyetlen ember vállán nyugodott a munka... 1975. január 9- én került sor a megyében — s egyúttal jaz országban is — az első, átfogó, környezetvédelmi tanácskozásra. Azóta a munkát nagyban segíti a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt. Már bekapcsolódott az SZMT is: elfogadott egy munkatervet, melynek íö célja az, hogy a gyárakban, üzemekben működő szakszervezeti bizottságokat is bevonja a környezetvédelmi feladatok megoldásába. Az SZMT tervezi, hogy környezetvédelmi bizottságot hoz létre szakemberekből; erre egyébként felsőbb szintű határozat, utasítás is kötelezi. A bizottság még az idén megalakul. — A környezetvédelem részterületekre bontható fel. Már tudjuk, hogy megyénk előkelő helyet foglal el az országban. Mégis, a környezetvédelem mely területével büszkélkedhetünk? — Főleg a természetvédelemben elért sikerekkel. Ez a terület a mezőgazdasági osztályra tartozik, s ők, velünk karöltve végzik a munkát. De a természetvédelemben elért eredményekben elsősorban megyénk lakosságának van oroszlánrésze. — Hogyan folytatódott az 1972-ben kezdődött tevékenység? — Űjabb évszámot mondok. 1976-ban Salgótarjánban háromnapos környezetvédelmi konferencia volt. Ezen az ország hat megyéjének, főleg az északi, kelet-magyarországi megyéknek a helyzetét vizsgálták a szakemberek. 1978-ban újabb megyei tanácsülés tárgyalta az 1975-ös, a megyei környezetvédelemmel kapcsolatban hozott határozatok végrehajtásának mikéntjeit. Megállapították, hogy a munka jó irányban halad. Az 1975-ös határozatok hosszú távon, 1990-ig lesznek érvényben.' A tavalyi tanácskozáson kiemeltek egy-két, szennyezettebb területet is, melyékkel a jövőben többet kell foglalkozni. Ilyen terület például a Zagyva völgye, s maga a megye- központ, Salgótarján. — MÁR ELKÉSZÜLT a részletes munkaterv a megyei tanács hatáskörébe tartozó környezetvédelmi bizottság szervezésére. Megyénk nagyobb településeit vizsgálva, már az idén is a legnagyobb erőt, figyelmet Salgótarján, Balassagyarmat és Pásztó környezet- védelmi fejlesztésére kell fordítani. — Ami pedig a terveket illeti : még több, jobb munkát kell végeznünk. Erre egyébként a megyei tanács ide vonatkozó határozata is kötelez bennünket... Molnár Lóránt Nagyszüleinek idejében nem mindennapi eseménynek számított, ha felkerekedett a család, s szekérre ülve át- döcögtek a harmadik faluba, a kirakodóvásárra. Pár évtizeddel ezelőtt még sokan a megyehatárt se lépték át, vagy sohasem jutottak el a fővárosig. Ma: utazik az ország. Hazánkban egyre növekszik az érdeklődés az idegenforgalom, a turizmus iránt. 1970- ben 1 millió magyar állampolgár utazott külföldre, tavaly csaknem öt és fél millió magyar turista, kiránduló kereste fel az országhatáron túli tájakat. Bejárni a világot — egyre több ember vágya. Ezt fejezi ki az a megállásra késztető szellemes plakát is, amely a napokban jelent meg az utcák hirdetőoszlopain. Hátizsákba rakott földgolyó... Utazás ’79 címmel kiállítás nyílt Budapesten a Néprajzi Múzeumban — adja tudtunkra a hirdetés. Az idegenforgalmi bemutatón 15 ország hetven kiállítója vesz részt. Pavilonjaikban minden érdeklődő felvilágosítást, tanácsot kap egyéni és csoportos utazásokhoz, kiránduláshoz, üdüléshez, a szabad idő eltöltéséhez. Középpontban a falusi turizmus — vissza a természethez. Valamennyi megyei és városi idegenforgalmi hivatal képviselteti magát a kiállításon: színes prospektusaikon a magyar vidék néprajzi, nép- művészeti látnivalóit kínálják a látogatóknak. Az utazási irodák — az IBUSZ, a Budapest Tourist, a COOPTOURIST, a Lokomotív, a Volán-Tourist, a MALÉV Air Tours — 1979. évi társasutazásainak gazdag programját ismertetik a „glóbusztárlaton”. Már az első naptól kezdve sok látogatója van a Szovjetunió és a szocialista országok képviseletének. Elegáns, szép kiállítású a finn, az osztrák, az olasz, a spanyol és a svájci bemutató. A brazil, az egyiptomi és az iraki pavilonok színes posz- terjei, plakátjai szinte megelevenítik az egzotikus tájakat, az antik városokat. Kedvet ad az utazáshoz ez a kiállítás, de sok látogatót rá is ébreszt arra, hogy bár többször járt már külföldön, azért itthon is vannak még mulasztásai: nem ismeri a Pilisi Parkerdőt, az őrséget Vas megyében, nem járt Nagycenken Széchenyi kastélyában, vagy Fertődön a XVIII. századbeli versailles-i mintára épült kastélyban, ahol az Interfórum hangversenyeit rendezik. Magyarország „felfedezését” szolgálják a többi között a kiállítás tájegységi bemutatója — Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Hajdúság, Nyírség és a rendezvények is. H. A. Ilonka Mivel kezdjem, hogyan mondjam el példamutató emberségét, nem tudom. Az érzelgősség nem illik hozzá, ahogyan a szürke egyszerűség sem. Néztem amikor reggel a munkába indult. Kint lakik a sok évtizeddel ezelőtt kapott lakásában, a felső kolónián. Valamikor Pálfalva Mágnás-negyedének nevezték, mert az iparosokat telepítette ide a kőszénbánya. Semmi sem különböztette meg a többi lakástól csak annyi, hogy abban a mesteremberek laktak. Hát ott él ma is Ilonka néni, Hacher Lajosné özvegyen, megbékélve a magányossággal. Sokat kérdezték már, hogyan lehet egy embernek így magányosan leélni évtizedeket. Arcán csodálkozás, szemében az őszinteség: — Soha-soha nem éreztem a magányosságot... A fájdalom, amelyet a háború okozott neki férje elvesztésével, el nem múlik soha. Azon csak enyhíteni lehet, a másokért végzett munkával. És amikor reggelenként végigmegy a telepen, megállítják, mert éjszaka valaki beteg volt a családban. De a következő utcában már azért is, hogy mikor beszélnek a telep játszóterének építéséről, aztán pedig panaszolják, hogy valamelyik férj adós maradt asszonyának a fizetéssel. Vele osztozik örömében a gyereket váró kismama is. Vele osztoznak, Ilonka nénivel. .. A háborúban elpusztult a férje, Hacher Lajosnénak és talán ez az érzékeny veszteség és a dolgozó emberhez való tartozása tette ismertté őt a mozgalomban. A valamikori sokat vállalt falu járók a tanúi annak: nem múlott el falujárás nélküle. Ott volt amikor lerombolt iskolákat építettek fel, vagy templomokat javítottak. Ott volt, amikor a mezőgazdaság átszervezésére biztatták a földművelő embert. Ott volt mindenütt és vele történt meg; amikor a város környéki gabonaföldeken aratatlanul veszett a termés és a munkára biztató szavára azt vetették neki: — Nem beszélni, hanem aratni kell!... Másfél nap sem múlott, amíg embereket toborzott és néni indultak aratni. így, a cselekedetén keresztül lett szavának hitele, személyének nagy tisztelete. Ez emelte a telep pártalapszervezetének vezetőségébe, ahöl mind a mai napig végzi munkáját. Azt szokta mondani: — Aki dolgozik, nem ismeri a magányosságot... Igen, így él és dolgozik Ilonka néni. Zagyvapálfal- ván, a bányatelepen, ott ahol a kolóniái sor kezdődik, ott működik egy szép élelmiszerbolt. Ragyog a'tisztaságtól, zsúfolva az árutól. Napközben ebben a boltban keresse őt mindenki. Friss a mozgása, élénk a tekintete. Ott dolgozik a pult mögött, ahogyan a nálánál fiatalabbak. Igaz, csak amikor elmúlik a délelőtti forgalom, és delet kongatnak, akkor jár le a munkaideje. Ott dolgozik a boltban, ahogyan évtizedekkel ezelőtt dolgozott és mindenkihez aki vásárolni tér be oda, van egy jó szava, biztató mosolya, a telep jelenéről és jövőjéről való mondanivalója. Amikor a fáradtságtól egy kis pihe• • • nőre is jut az időből, így biztatja munkatársait: — Az emberek meghálálják a szíves szolgálatot... Így tanulta ezt meg a bolt korábbi vezetőjétől, Márton Bélától. Ö mondta mindég, amíg élt, hogy a bolti szolgálat az emberekkel való igaz kapcsolat szolgálata. — Nekem pedig ez a kapcsolat az éltetőm... Ilyen ember Ilonka néni Zagyvapálfalván, a bányatelepen. Kötelességtudó, az embereket nagyon szerető, őszinte ember. Ö is elfárad. Amikor véget ért egy zajos nap és bizony alig köszönt be az este. az álom ragadja el, pihenteti, mintha tudná, hogy másnap ismét szükség lesz a munkájára. A korán kelő emberek közé tartozik, akinek jóbarátja a hajnal. Elvégzi a ház körüli munkát, megeteti néhány jószágját és kezdődik a napja. Reggel, amikor a kolónia megfiatalodott utcáján végigmegy, nem véletlen, hogy mély tisztelettel köszöntik. Bobál Gyula | NÓGRÁD — 1979. március 7., szerda 5
