Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
Cond 9 l<í«kö?eegek ellátása r m változások Beszélgetés Csák Istvánnal, a Népszínház osztályvezetőiével Hivatalosan az új esztendővel lett egyéves az. ország kettős feladatot — budapestit és vidékit — ellátó, társulatának, műszaki gárdájának ösz- szetételét tekintve is legfiatalabb színháza, a Népszínház. A Huszonötödik Színházból, az Állami Déryné Színházból és a kecskeméti Katona József Színház élvonalbeli művészeiből szerveződött Intézmény számos nehézséggel találja szemben magát — természetszerűleg — mindennapi munkája, élete során. A nehézségek — ha egyáltalán van értelme rangsorolni — egyik legégetőbbje: a szervezés, a budapesti Várszínház és a Józsefvárosi Színház, valamint az ország művelődési házai előadásainak megszervezése, valamennyi feltételének pontos megteremtése. Csák István, a Népszínház szervezési osztályvezetője január elsején kapta megbízatását, de korántsem ismeretlen előtte, sem a budapesti, sem a vidéki előadás-szervezés- Évekig a Radnóti Miklós irodalmi színpadnál látott el hasonló megbízatást, s a közelmúltban nagy kedvvel és ambícióval kezdte meg újabb feladatának teljesítését. — A Népszínházát felettes szervei évi 600 tájelőadásra kötelezik. Mennyit kap — kaphat — ebből Nógrád megye? — Ha figyelembe vesszük, hogy országunknak 19 megyéje van, akkor körülbelül évente 30—35 színházi előadást kaphat a megye- Vagyis ugyanannyit, mint az elmúlt esztendőben. — A megye művelő- désiház-vezetői több előadást szeretnének— Megértem kívánságukat. De — figyelembe véve kötelezettségünket és a megyék számát — többet nem vállalhatunk. Azt hiszem, másokkal szemben is így igazságos, s ennek a vállalásnak tisztességgel és becsülettel tudunk eleget tenni. — Műfajilag miképpen oszlik meg a 600 előadás? — Körülbelüli számokat tudok erte mondani. Mintegy 100—100 opera- és táncszínházi előadást, 150—200 gyermekprodukciót és 200—250 prózai darabot mutatunk be vidéken. — Megfelelően biztosítják ezek propagandáját? — Minden előadásunkhoz külön propagandaanyagot készítünk. Ügynevezett bianco- plakátokat, amelyre helyben írhatják rá az intézmény nevét és a bemutatás idejét, s ezeket a művelődési házaknak kívánságuk szerint megküldjük. Ugyancsak minden előadásunkhoz csináltatunk szórólapokat, mely a darab követelménye, a rendező, a dramaturg igénye szerint 2, vagy 4 oldalas- Tartalmazza az előadás létrehozására vonatkozó legszükségesebb adatokat, fényképeket közöl, esetenként rendezői vallomásokat elmélkedéseket. Ügy vélem, ennyi propagandaanyag elegendő. — Népművelőink, gyakran panaszolják, hogy a színháztól csupán fél évre szóló műsorrendet, kapnak, s ezért nem tudják bebér- letezni egész évadra az előadásaikat, miként korábban tették- Mi az oka a féléves terminusnak? — Kizárólag szervezési okok magyarázzák. Havonta Budapesten 28—29 előadást kell biztosítanunk. Ugyanakkor több előadást vidéken is, s ezek komoly egyeztetési feladatokat jelentenek, s ezeket most így tudjuk megoldani. Könyvekről A barátság ezer éve Lengyel—magyar közös kiadásban látott napvilágot A barátság ezer éve (Magyarország, Lengyelország) című reprezentatív album, amely hazánkban is rövid időn belül eltűnt a könyvesboltokból. Bizonyítva, hogy a magyar nép történelmi emlékezetében is milyen erősen él a két nép közötti hagyományos barátság érzése. Egy ezredéven át számtalan alkalmat nyújtotta történelem arra, hogy ez a barátság kölcsönösen, jó emlékezetű tettekben nyilvánuljon meg. A középkelet- eUrópai történelem viszontagságai közepette, a sorsfordító időkben mindig számíthatott egymásra a két nép. Hogy csak néhány példát említsünk a legközismertebbek közül: mindkét nép történet- írása becsült nagyjai között őrzi' Báthory István emlékét, értékelve uralkodásának, fe- fejedelemségének maradandó tetteit; a XVI. században a krakkói egyetem a magyar művelődéstörténetben is mély nyomott hagyott: az 1848-as, ’49-es magyar szabadságharcban mindkét nép fiai ontották vérüket, legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor egyik versében így kiált fel: „Mi ne győznénk, hisz Bem a vezérünk. ..”. Bem, a lengyel tábornok számunkra, Bem apó; legújabbkori európai történelemből pedig ugyancsak közismert, hogy a második világháborúban ezrek és ezrek találtak második otthont Magyarországon. És még hosz- szan sorolhatnánk a példákat. A barátság hangoztatása tehát távolról sem üres szólam a két nép esetében s ügyelnünk kell arra, hogy ne is váljon azzá. Napjainkban, az új társadalom közös eszmei alapokon történő építése tovább erősíti, új tartalommal tölti meg a hagyományos barátságot, mind 'a politikai és társadalmi, mind pedig a gazdasági és a kulturális életbenIdőszerű és kiváló vállalkozásnak tartjuk a kötet kiadását olyan tettnek, amely átfogó szemléletével, hozzájárulhat a lengyel—magyar barátság további erősítéséhez elsősorban azáltal, hogy a közös európai történelmi háttér hiteles felvázolásával teszi érthetővé a két nép közötti kapcsolat alakulását, az államalapítástól napjainkig. A kötet egyik szerzője Kovács Endre, történész, a másik Dávid Katalin művészet- történész. A könyvhöz dr. Jerzy Szalowski, a Wawel állami műgyűjteményeinek igazgatója írt bevezetőt. Ebből megtudjuk, hogy a kötet lengyel változatának szövegét, dr. Waclaw Felczak, a krakkói egyetem docense írta, a lengyel illusztrációs anyagot pedig dr. Andrzej Fischinger, a waweli Állami Művészeti Gyűjtemény őre ’ válogatta. Mindkét szerzőpáros alapos munkát végzett, méltó emléket állított a két nép barátságának. Amint azt dr- Jerzy Szablowski írja: „Egykor e kapcsolatok, Európa eme részében, «a keleti és nyugati civilizáció érintkezési pontján»- kiemelkedő szerepet játszottak. Népeink testvérisége, együttműködése napjainkban is bizonnyal hozzájárul a ma világát foglalkoztató feladatok megoldásában, a nehézségek eredményes leküzdéséhez.” A könyv magyar változatában Kovács Endre tanulmánya végső kicsengésében ugyancsak ezt a gondolatot erősíti. A 24 szöveg közötti rajz, a 16 kitűnően nyomott színes tábla, valamint a 160 fekete-fehér képoldal pedig szemléltetően bizonyítja a tanulmányban foglaltakat. Tovább növeli a könyv értékét Waclaw Felczak és Andrzej Fischinger tömör összegzése, amely angol nyelven foglalja össze a kötet tartalmát, számítva és igényt tartva a tágabb nemzetközi érdeklődésre is. (Corvina Kiadó, Budapest, Krajowa Agencja Wydawnicza, War- szava, 1978) Tóth Elemér — A Népszínház megalakulásakor új szervezői rendszert vezetett i be, kialakította a megyei megbízotti rendszert. Milyen tapasztalatai születtek ennek az eltelt időszakban? — Elégedetlenek vagyunk az új vidéki szervezési rendszerrel. Egyelőre azonban tartjuk. Elégedetlenek vagyunk azért, mert több megyében nem színházszerető, hanem hivatalból kijelölt emberek dolgoznak. És van, aki túlságos anyagiassága miatt nyüstöl bennünket előadásért, mivel kap érte 200 forintot. Kívánatos volna, hogy a megyei megbízott jól ismerje megyéjét, igényeit, ízlését, meg tudja mondani, melyik előadást hova kell, érdemes vinni. Áprilisban tervezünk egy újabb találkozót velük, akkor ismertetnénk elképzeléseinket a szervezésről, színházi terveinkről. Az év elején bizonyos mértékben megreformáltuk a rendszert; két ellenőrt neveztünk ki, akik járják a megyéket, segítik a helyi szervezőket és elvégzik valamennyi előadás technikai előkészítését. Arra törekszünk, hogy a színházzal nem rendelkező megyék a korábbinál több előadást kapjanak. — Az átszervezés óta számos kisebb községbe nem jut el élő színház. Hogyan próbálják e tényt megszüntetni? — Közművelődési műsorainknak szántuk, hogy a kis települések közönsége is kapjon élő színpadi élményt. Sok panasz érkezett rájuk, öthat gyerek ült egynémelyik előadáson. Vagy ifjúsági műsorra öregeket rángattak be az utcáról és maguk a színészek is elfáradtak, mert korán kellett indulniuk Pestről, a közművelődési műsor mellett pedig este még színházat is kellett játszaniuk. Ezért most szüneteltetjük ezeket a programjainkat. De újabb, megfelelőbb formákon törjük a fejünket. A kisközség gek, az üzemek ellátása te- i hát továbbra is gondunk, még anyagi szempontból is, mert új, olcsóbb árrendszer kialakítását tervezzük a számukra. A Népszínház — mint minden új — a forrás, a változás, az útkeresés, a tapogatózás idejét éli. Pár évnek még bizonyára el kell telnie ahhoz, hogy megtalálja eredeti, elképzelt önmagát Sulyok László Giovanni Guareschi A jótevők sorsa Egy bölcs, aki egész életében egyenes ember módjára élt, és mindig szomorú jutalmat kapott becsületességéért, egyszer megelégelte ezt, és így szólt: — Az emberek disznókEladta hát minden vagyonát, vett egy lovat, egy szamarat, egy kutyát, egy ökröt és egy tyúkot, házat építtetett magának egy nagy hegy tetejére és oda költözött. A bölcs nem csak lángész volt, hanem egyedülálló akarattal is bírt, és a fejébe vette, hogy megtanítja beszélni az állatait. Hosszú-hosszú éveken át kitartóan és türelmesen _ dolgozott. Végül is szándéka sikerült: a ló, a kutya, a szamár, az ökör és a tyúk eljutott oda, hogy megértették a beszédet. A bölcs hálát adott az istennek a segítségért, és egy napon elhatározta, hogy végső próbának veti alá az öt állatot. A kertbe vitte, megölelte, megcsókolta őket, lehevere- dett a fűbe eléjük és szelíd hangon faggatni kezdte őket. Először a szamárhoz fordult: — Ki vagy te? — kérdezte a bölcs a szamarat. — Ló — válaszolt a szamár magabiztos fölénnyel. — És te ki vagy? — kérdezte a bölcs az ökörtől. — Oroszlán — válaszolta az ökör vad arckifejezésselA bölcs a tyúkhoz fordult: — És te ki vagy? — kérdezte a bölcs a tyúkot. — Sas — válaszolta a tyúk a körmeit nyújtogatva. A bölcs a lóhoz fordult. — És te ki vagy? — kérdezte a bölcs a lovat. — Ember — válaszolta a ló. És hozzátette: — Hálás lennék, ha nem tegezne. Ha nem tévedek, nem árultunk egy gyékényről. A bölcs elszomorodott és könnybelábadt szemmel nézett a kutyára. — Szegény — mondta a kutya nyájasan és egy csontot dobott elé. Aztán látva, hogy a bölcs tovább sír, hozzátette: — Ne törődj vele, hagyjuk ezt a hálátlan csőcseléket, én majd megtanítalak ugatniFordította: Angyal János Korszerűsítés, egyszerűsítés — zökkenőkkel PÁR HÓNAPJA, AZ tJ TANÉV kezdetétől Nógrád megyében új rendszerben oldják meg a padagógusok továbbképzését. Ez a szisztéma, mely az iskolák, a vezetés nagyobb önállóságára, felelősségére, a helyi kezdeményezésekre építve akar műhelymunkát kialakítani, egyáltalán nem új forma — legtöbb megyében évek óta így megy. Az átállásra ösztönzött a 11 napos ciklus bevezetése is — az évente kieső négy továbbképzési nap hosszabbá tette volna a tanévet. Most munkaidőn, túl, délután (napközisek délelőtt) tartják a foglalkozásokat, kisebb (helyi, körzeti, járási, városi) munkaközösségekben. A félévet értékelő tanácskozások mindegyikén a kiemelt témák között szerepelt: miként sikerült a váltás? •Mint minden, ami a pedagógiai munka hatékonyságával függ össze, ez is nehezen mérhető- Mert ha még nem is találták meg új feladataikat, lehetőségeiket: vajon a régi „felállásban”, a megyei szervezésű szakmai munkaközösségekben több került-e a tarsolyukba, többet hasznosíthattak a mindennapos nevelő-oktató munkában? Ez akkor is, most is a foglalkozásokon résztvevőktől, a tartalomtól függ. Ahol nem volt ritka az együttműködés lehetőségeinek felkutatása, a tantestületi eszmecserék, viták beletartoztak a munkába, ott könnyebb a helyzet. Salgótarjánban az általános iskolai igazgatók értekezletén sok kritikus, segítő szándékú gondolatot felvetettek. Néhány iskolában még most is várják, a „felső irányítást”, hogyan működjenek, mit csináljanak ezek a közösségek. A létrehozás idején felbukkant már egy-két probléma. Volt, akit tudtán kívül, megkérdezése nélkül jelölték egyik vagy másik szakmai munka- közösségbe, másutt a napköziből „szereztek” harmadik tagot, hogy iskolán belül megoldhassák a szervezést — ami azzal a veszéllyel jár, hogy formálissá válik a tevékenység, a pedagógusok nem érzik sajátjuknak a feladatokat. Pedig az iskolai élet demokratizmusa, a szakmai munka fejlődése szempontjából egyáltalán nem másodrendű kérdés, hogy életképes, tartalmas munkát végző-e a munkaközösség, tud-e segíteni az irányításban, az új dokumentumok megvalósításában. A KÖZÉPISKOLÁK ÉVES munkatervéből sehol sem hiányzott a munkaközösségi tevékenység. Persze, a tervek és a megvalósítás színvonalában vannak különbségek. Sok helyen hiányzik a folyamatos munka — „kisértekezl étként” letudják az összejövetelt és utána a soron következőig ezen a területen nem történik semmi* A pár hónapos idő, perMagyar kultúra Varsóban A varsói Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeum 1978. decemberében nyitotta meg a Krúdy Gyula életének és munkásságának szentelt kiállítását. A múzeumnak ez az első, magyar témájú irodalmi kiállítása, mely viszonzása a Stanislaw Wspianski alkotó munkásságát bemutató, budapesti kiállításnak. Krúdy alakját, műveinek első kiadásai, mai kiadványok és lengyelül megjelent regényei idézik. Az íróról alkotott képet néhány megőrzött használati tárgy és az író személyes emlékei egészítik ki. A fényképek Krúdy kedvenc tartózkodási helyeit, barátait hozzák közelebb a látogatókhoz. Decemberben fejeződtek be a varsói Magyar Intézet fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi • ünnepségsorozatok. Az eltelt három évtized alatt az intézet, a Lengyelország fővárosában oly népszerű magyar kulturális központ1 rendkívül gazdag és sokféle tevékenységet végzett, rengeteg találkozóra, előadásra és film- bemutatókra kerítve sort- A Magyar Intézet népszerűsítette elsőként Lengyelországban Petőfi Sándor, Arany János, Móricz Zsigmond műveit, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán zenéjét. A varsói Magyar Intézet kiállításai politikai és történelmi eseményeket ábrázoltak, de szemléltették a magyar kultúra valamennyi területén jelentkező eredményeket is, így a magyar festészetet, grafikát, szobrászatot, népművészetet. Az intézet jubileumi ünnepségeivel egyidőbeií került sor a Fiatal Magyar Népművészek Stúdiójának kiállítására. A látogatóknak alkalmuk nyílik, hogy megtekintsék 30 fiatal magyar népművész, — fazekas, fafaragó, kovács, kosárfonó, és takácsmester — műveit. A varsói Krúdy-kiállításon A népművészeti kiállításon sze még kevés ahhoz, hogy valódi közös munka létrejöjjön, de már több jó kezdeményezés is történt, feladatlapok összeállításában, az oktatást segítő kísérletek megbeszélésében együtt dolgoztak néhány közösség tagjai. Balassagyarmaton a városi művelődésügyi osztály továbbképzési tervében a helyi sajátosságokhoz igazodtak. Igyekeztek a régi formából minden jót átvenni, arra törekedtek, hogy a szakmai és a speciális munkaközösségek foglalkozásai más napokon le- _ gyenek. A párhuzamosságok elkerülése érdekében több más érintett társadalmi szervvel is egyeztették a tervezett programokat. A magyart kivéve, a szakmai munkaközösségek munkájának előkészítését városi szinten tervezték meg. Néhány tárgyból (pl. kémia), még a járásból is bekapcsolódnak pedagógusok. A városi munkaközösség vezetői összejövetel után egy héttel tartják meg a helyit. Balassagyarmaton jók a tapasztalatok a műhelymunka kibontakozásában. A munkaközösség-vezetők tagjai az iskola- tanácsnak javasolnak jutalmazásra, szakmailag segítik a vezetést- A problémák okait kutató felmérések készülnek, az óvodákban pályázathoz gyűjtenek anyagot. Egy hiányosságot viszont több nevelő felvetett: szeretnék jobban megismerni néhány városon kívüli iskola kezde- méhyezéseit, megfelelő szervezéssel ez azonban megoldható. Nagyon tartalmasak, a korábbihoz képest hatékonyabbak a speciális munka- közösségek — mint például a gyermek- és ifjúságvédelmi, ahol az öt általáhos iskola, öt óvoda mellett az üzemek képviselői is részt vesznek a munkában. ' Sajátos gondokat vetett fel a járási kisiskolák pedagógusainak továbbképzése. Iskolai szinten (a tagiskolákkal közösen) csak az alsós és az osztályfőnöki munkaközösséget tudták kialakítani a kis létszám miatt, egyedül Rétsá- gon szerveződtek helyi szakmai közösségek. A földrajzi elhelyezkedést, a közös rendezvények megoldásának lehetőségeit mérlegelve körzeti szinten, 2—3 iskolából verbuválódtak a csoportok. Általában tanítási időn kívül, egy alkalommal munkaidőben, bemutató órával összekötve találkoznak. Az elmúlt félévben feladatlapok szerkesztése, sikeres vetélkedők rendezése bizonyította: nemcsak a foglalkozásokon folyik együttes munka. A nevelők többsége szerint több vitára, termékenyebb megbeszélésekre ad lehetőséget az új forma, mint a régi. A hasonló körülmények között dolgozók többet tudnak tanulni egymástól, jobban átvehetik a módszereket, mint például egy nagy salgótarjáni iskoláétNEM VÁRHATÓ FÉLÉV alatt zökkenőmentes átállás — az eltelt hónapok arra voltak jók, hogy felmérjék a gondokat, keressék a tartalmasabb munka lehetőségeit. Ha ezt nézzük, sikerült a váltás! G. Kiss Magdolna
