Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
Benső titkok Beszélgetés vietnami diákokkal Győzni fogunk... Carlos Santona 1978 októberében jelentette meg legújabb nagylemezét „Benső titok" címmel, nem kis meglepetést okozva vele rajongói hatalmas, nemzetközi táborában, Mert mintha nem is (a) Santana játszana rajta. Ö maga fölfedte: homlok- egyenest ellentétes technikával dolgoztak a stúdióban, mint azelőtt. De a stílus és a zene hangja is idegen! A francia Thierry Chatain így ír az albumról: „Carlos kigyógyult emlékezetkieséséből. Eszébe jutott, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenes évek , elején egy Santana nevű rockcombóban muzsikált, s most újra rockot játszik”. Nemrég hazánkban tanuló külföldi egyetemistákkal két vietnami diák is járt a megyeszékhelyen. Mindketten a műegyetem hallgatói, építész- mérnöknek készülnek. Le Phi Ha a fiatalabb, mégis ő beszél jobban magyarul, hiszen már negyedik éve él Magyar- i országon, Nguyen Von Tue még csak egy esztendeje barátkozik a nyelvünkkel. Mielőtt diák lett, 'katona volt, részt vett az amerikai agresszió elhárításában. Quaüg Tri tartományban, az akkori még létező két Vietnam határán teljesített szolgálatot. — Bizonyára aggodalommal hallgatjátok a hazai híreket? — Ez azt hiszem természetes. — válaszol Le Phi Ha. — igaz, mindketten Hanoi körzetéből jöttünk, de van olyan diáktársunk is, akinek a'hozzátartozói Lao Cai tartományban élnek. A támadás híre nem ért egészen váratlanul minket. Kína politikájából, megnyilvánulásaiból egyenesen következett, hogy szembekerülünk egymással. Kína a saját politikáját akarta Vietnamra erőszakolni, de mi ezzel nem érthettünk egyét, hiszen elválaszthatatlan kapcsolat fűz a szocialista táborhoz, melynek segítségével és szolidaritásával sikerült győzelmet aratnunk az amerikai betolakodók fölött is. — Van-e valami különbség az amerikaiak és a kínaiak agressziója közt? Vajon más lehet-e ennek a háborúnak a jellege? A szavakat keresve Nguyen Van Tue válaszol. — Minden agresszió agreszszió, minden agresszor ellenség, ki kell űzni az országból. Most erősebbek vagyunk, erősebb az országunk, mert egyesült ___ — Vietnam győzni fog! — veszi át a szót Le. — A kínaiak betörtek a tizedik Században, a tizenötödikben, a tizenhetedikben, de mindannyiszor elűztük őket. A mai kínai vezetők nem számolnak azzal, hogy a vietnami nép bízik a pártjában, mely győzelemre vezette a franciák és az amerikaiak ellen. Vietnamban, de különösen északon a kínaiak nem találnak olyan réteget, mely elismerné uralmukat. Mennyei szórakozás a (Egy nap krónikája) Ez volt a mottó Régi hagyomány már iskolánkban a KISZ-nap, de mostani formája csak tavaly alakult ki. Az is tradíció, hogy mindig az előző évi győztes rendezi, s hogy idén a IV. B volt a rendező, az már eleve izgalmas versenyt ígért. A KISZ-nap időpontja rendszerint Március 21, de az igazi munka már jóval előtte megkezdődött. A tényleges kezdés fél 9-re volt kiírva, de hét órakor már az iskola inkább hasonlított egy megbolygatott méhkashoz, mint gimnáziumhoz. Ott volt mindenki, aki mozogni tudbtt, sőt, még akinek elvolt törve a lába az is felkapaszkodott a száz- egynéhány lépcsőn. Nyolc órakor aztán mindenki letódult a tornaterembe, mert felröppent a hír, hogy a kosarasok edzést tartanak. Ezt látni kell! Nem akármilyen kosarascsapatról van ugyanis szó, hanem tanárnőinkről. Micsoda gyönyörűség lesz végignézni, ahogy rohangálnak a labda után! Fél kilenckor már az összes bordásfalat megszállták a szurkolók, a radiátorokról nem is beszélve. Az utolsó pillanatban megjelenik az ellenfél, a IV. B-s lányok személyében. A tornaterem remeg a szurkolók tetszésnyilvánításától. A mérkőzés a IV. B-s lányok nyerik, de az erkölcsi siker a tanárnőké. Nagyobb a sikerük, mint órán. (Zene és mozgás). Mindenki az aulába! Két óra mennyei szórakozás! Időnként a hasunkat fogjuk és görcsöt kapunk a nevetéstől, időnként pedig feszült figyelemmel nézzük a valóban komoly mondanivalót tartalmazó műsorokat bemutatókat. , Ezután megint sport következik. Nagy focirangadó, a tanári csapat és a IV. B-s fiúk között. A lányok csemegézhettek! Isteni látvány volt, amikor legsportosabb tanáraink Bolyai SK feliratú trikókban' megjelentek. Uram bocsá’, nekem a IV B-s fiúk szerelése mégis jobban tetszett. Lukas tornacipőik, felemás sportszáraik, fekete klott nadrágszoknyáik a legkeményebb lányszíveket is meghódították. Ezen a mérkőzésen is elvéreztek a tanárok. Ebéd. A “pétőfileves után, türelemjátékként tejfölös makaróni következett, ami nagyszerűen lehűtötte a felcsigá— Vietnam erős? — Erős. — válaszol mosolyogva Nguyen. — Erős, mert tudja, hogy mögötte áll a szocialista tábor. Tudtuk ezt, akkor is, amikor a jenkik ellen harcoltunk. Tudod, a háborúban nincs sok idő filozofálni. Mindenki arra gondol, hogyan harcolhatna még jobban. Hírek érkeznek hozzánk, mit művel az ellenség a földünkkel, a népünkkel. Ez növeli a gyűlöletet bennünk. De arról is kapunk híreket, hogy nem küzdünk egyedül, és ez erőt ad. Le elgondolkodó, komoly arccal mondja: — Baj, nagy baj a háború, de ahhoz már hozzászoktunk, hogy harcolni kell. Az a nagyon szomorú, hogy emiatt nem lehet dolgozni. Nem lehet építeni! — Kína agressziója, nagyhatalmi törekvései — folytatja Nguyen — az egész világ békéjét veszélyeztetik. Éppen ezért Vietnamnak, és . vele együtt az őt támogató szocialista tábornak győznie kell! —‘ gáspár — Bolyaiban zott kedélyeket. A fejedelmi ebédet csemegekukorica zárta. Két órakor kezdődött az igazi hajtás, a marathoni verseny! Észbontó dolgokra volt kíváncsi a rendező csapat! „Miért csak egyszer él egy évben nemi életet a tehén? (Azért, mert marha.) Milyen számot tárcsázzunk, ha> rossz a telefonunk és ezt be akarjuk jelenteni a szerelőnek? (semmilyet). s ehhez hasonló feladatok. Órákon át! A délután folyamán megnéztük a bányamúzeumot, hoztunk blokkot a Muskátli étteremből (Fekete Lacitól), készítettünk amerikai emeletes szendvicset, sőt magyar nótára előadtuk szabadon választott gör- korcsolyakűrünket is. Mint a megváltót, úgy vártuk az eredményhirdetést. Hat óra ütán jött is a megváltó! Átadták a tiszteletdíjakat a tanári csapatnak, aztán a házi készítésű mákos rétest, a krémest, meg a franciakré- mest a helyezetteknek. Első lett a IV. C., második a IV. A., harmadik a III. B. Eredményhirdetés után, a rendezők elvonultak, hogy elpusztítsák az amerikai emeletes szendvicseket, mi pedig nyolcig táncoltunk. Azóta meg türelmetlenül várjuk a következő KISZ-napot. Veszprémi Erzsébet A Rock en Stock című lap szerkesztőségi titkára, Jean- Marc Patrat az európai turnéján először Londonban föllépő Santana elé utazott, beszélgetett vele a „nagy változás” okairól, hogy azokat négyoldalas, képekkel teletűzdelt cikkében a kíváncsi rajongó elé tárja, mielőtt a híres gitáros és megújított együttese Párizsba érkezik. Az Interjút Patrat „London legjobb szállodájának egyik külön szalonjában” készítette. Santana fehér pantallóban, mezítlábas szandálban, egy szófán ült; jelen volt mentora Bill Graham is. „Patrat: Miért vett lel új nagylemezére discoszámot? Santana: Semmi kivetnivalót nem találok a discozenében. Érdekes stílus, sokmindent talál benne az ember. Csakhogy jól kell játszani, s ha a szám jó, senki sem mondhatja rá, hogy rossz, Santana elmondja, hogy az utolsó lemez fölvételekor számára új és szokatlan technikát alkalmaztak: a hangszereket kü- lőn-külön, sávról sávra vették föl. A hangzás így jobb, de a zenészek között minden kapcsolat megszűnik. Egy másik kérdésre azt feleli, tömérdek terve van a jövőre, ö eljátssza azt a zenét, ami a széles publikumnak kell, de ki akarja adni magából a lelke* mélyén rejtezőt is. A két zene nem üti egymást, ellenkezőleg: kiegészíti, segíti egyik a másikát. „Különbözőek, de szükségem ván mind a két fajta zenére". Patrat: Turnézni szeret jobban, vagy stúdióban dolgozni? Santana: Ez olyan, mint az ember két keze: mindkettőre szükség van. A stúdióban tökéletesebb a hangzás, de hiányzik az az energia, amit a koncertek közönsége hoz magával és a hangversenyen átad a zenésznek. A színpadi hangzás rosszabb, de ott van az energia. Patrat: Miért van az, hogy az ön magánéletéről szinte semmit sem tudunk? Nem tudjuk hol lakik, kivel él... Santana: óriási jelentőséget tulajdonítok a magánéletemnek. Egy hírességnek menedék a magánélete, mert csak itt érezheti magát embernek, s nem valami gépnek. Mi tulajdonképpen termékek vagyunk: eladjuk magunkat, s eközben örömet szerzünk az embereknek. Ezt a folyamatot újra és újra megismételjük, s egyszerre úgy érezzük, hogy elvesztettük önmagunkat. A magánéletem visz- szaad magamnak, ott mindig megtalálom az egyensúlyomat, elvesztett, elidegenedett „részeimet”. Vass Imre-------------------------—------------------------------------------»B aráti M. Lóránt: JELENLÉT Itt vagyok, jelentem, itt vagyok, a délután és az éjszaka érintkezése között, jélúton, valamerre, hazajelé. Az árokpartokon szétszóródott tél, szétszóródtak a lomha, nagy vizek is■ Korhadék-barna bogarak, korhadék-barna homály, ködfüggönyt lebegtető szél. Itt vagyok, jelentem, itt vagyok, a tél és a tavasz érintkezése között, mocsarak, szántóföldek, betonutak találkozásánál, a hallgatás és a fáradtság vonatán, autóbuszán ülve, , hazafelé . . . Nemzetközi gyermekév’79 (Bábel László felvétele) A nemzetközi gyermekévhez kapcsolódva a szécsériyi művelődési központ 1079-es munkatervében. több jelentős gyermeknendezvény szerepel, Balogh Ferenc, a művelődési ház igazgatója elmondta, hogy minden hónapban szerveznek a gyermekek részére nagytermi előadást. Az év első hónapjaiban a Magyar Cirkusz Varieté, az Állami Bábszínház és a Népszínház művészei szórakoztatták az ifjú színházlátogatókat. Az elkövetkező hónapokban Rajnai Lászlónak, Vitai Ildikónak, Eszményi Viktóriának és még sok ismert és kedvelt művésznek ■ tapsolhatnak a szécsényi gyermekek. Májusban az oktatási intézményekkel közösen vidám gyermeknapot tartanak. Szabad szombatokon is nyitva áll a kultúrház ajtaja az ifjú nemzedék előtt. Ezeken a napóleon filmvetítés, vetélkedő, társasjáték és sok érdekes foglalkozás között válogathatnak a kisiskolások. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a gyermekközösségek foglalkozására. Idei programjukban sok játék és kirándulás szerepéi. A 8. osztályos klub tagjai az elmúlt napokban Vác nevezetességei vei ismerkedtek. Több hasonló jellegű kirándulás szerepel az idei tervek között. Az Ifjúsági csoportok programját úgy állítják össze, hogy a gyermekek megismerjék a „harmadik világ” országaiban élő társaik életét, szolidaritást vállaljanak a nehéz körülmények között élő gyermekekkel. A művelődési ház öntevékeny művészeti csoportjai előadást tartanak, amelynek bevételéből az óvodás gyermekeknek játékokat vásárolnak. Hallod-e Rozika, te?! Megvallom őszintén, álmomban sem reméltem, hogy pennát fogsz, s megírod nekem: újra Salgótarjánba szándékozol jönni. En pedig tanulva az előző esetből, posta- fordultával, most gyorsan megírom neked- jó előre, mire számíthatsz, ha megiiit hét végén jössz. Ringlispil mindenekfölött. A város főteréhez néhány percnyire annyit foroghatsz ezen a szerkentyűn, amennyi pénzed csak van. Persze, alaposan megszédíthetnek. Közben lövészettel is kísérletezhetsz, potom öt forintért már kapsz is egy sörétet, nyolcért kettőt, tízért hármat. Aztán mehetünk moziba is, vagy éppen sétálhatunk. Nálunk különösen az utóbbinak vannak korlátlan lehetőségei, a fiatalok kényük-kedvük szerint róhatják a köröket a város bármely pontján szinte látástól vakulásig. Bizonyára nem fogsz örülni annak, amit most írok, dehát ez a valóság, vagyis: tudomásom szerint az ifjúsági park terve kútba esett, „objektív” akadályok miatt — ez természetes (már mint az objektivitás). Tehát az információ, hogy a salgótarjáni fiataloknak végre lesz egy táncoszenés szórakozóközpontjuk, sajnos csak ötlet maradt, ahol emellett asztaliteniszezni, sakkozni,' kuglizni stb is lehet: ez sajnos megragadt az ötlet szintjén. Ám, abban is van egy kuncsónyi Igazság, ‘ hogy a fiatalok sem kezdeményezik elég hévvel, nem járnak utána, nem sokat tesznek érte, pedig annyi mindent csinálnak! Hogy csak az úttörőházban folyó serény munkát említsem. Majd elfelejtettem a kért moziműsoros tájékoztatást. Ügy írom, ahogy kérted (a műsorlapról jegyeztem le), tehát e hónaiban 16 bűnügyi történetet, nyplc filmdrámát, négy-öt kalandfilmet és egy katasztrófafilmet nézhettek meg az érdeklődők a mozikban. Persze, ezen kívül úgynevezett komoly filmek Is szerepelnek a műsorban, természetesen csak mértékkel, hiszen< nem kifizetődő ilyesmivel 'traktálni az embereket. Végezetül, hadd kérjem tőled, látogass már el városod szabadidős-központjába, s ott érdeklődjél egy s más hasznos dologról, és írd meg ezeket. Elképzelhető, hogy itt is bevezethető ötletekről van szó. Tudom, ezért éppen mi igen keveset tehetünk, ám valami kicsit mindenkinek tenni kell (kellene) az itteni gondok enyhítéséért. No, ez már más lapra t>**- tozik, nem is folytatom vább. Várom válaszod mihamarabb. Tiszteletbeli barátod: Tanka László NÓGRÁD — 1979. március 31., szombat 5
