Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

1 Üzemszerű bedolgozók A Salgótarjáni Ruhagyár jól szervezett bedolgozói hálózata készíti a hazai üzletekbe ke­rülő divatos ruhaféleségeket. A megyeszékhelyhez közel eső településeken negyven asz- szony varrja össze azokat az előre elkészített, kiszabott kelméket, melyekből gyermek­es női öltözködési cikkek lesznek. Negre Györgyné irányítja a bedolgozókat, az ő veze­tésével állítják össze a háziasszonyokhoz kerülő csomagokat, ő viszi ki személyesen Ipolytarnócra, Nógrádmegyerb e, Tarra, Barnába és a többi községbe a ruhánakvalókat, s veszi át tőlük a készárut — kulcsár — .Négymillió préspohár vevőre vár Reklámtevékenység az öblösüveggyárban „Szerencsére” az üvegáru törékeny holmi, s ezért a gyártó cégieknek nincs sízük- ségük erőltetett reklám-, és propagandatevékenységre. Rá­adásul, ha a termékek ön­magukért is beszélnek, akkor még könnyebbé válik a pi­ackutatás és az üzletkötés. Ez a helyzet a salgótarjáni öb­lösüveggyárban is, ahonnan pillanatnyilag 40 országba exportálnak szebbnél-szebb poharakat, csillárokat, bólés- készleteket és laboratórium­ban használatos eszközöket. — Zömében tőkésországok­kal állunk üzleti kapcsolat­ban, nagy tételekben, vásá­rolja termékeinket a nyu­gatnémet Hemer Glass cég, de jelentős partnerként tart­juk számon Svédországot, Sőt Irákot is. Elenyésző meny- nyiségű árut szállítunk a szocialista országokba, me­lyek közül legjelentősebb partnerünk a Szovjetunió. Míg oda főleg mérőhengere­ket, laboratóriumi munkához szükséges edényeket kül­dünk, addig például az NDK-ba csillárüvegeket ex­portálunk — tájékoztat az üz­leti kapcsolatokról Magyar József, a kereskedelmi osz­tály vezetője. — A közmondás szerint: jó bornak nem kell cégér. Így van ez az üvegiparban is? — Napjainkban egyre ke­resettebbé és kelendőbbé vá­lik a magyar üveg, de ott még nem tartunk, hogy egyálta­lán ne lenne szükség a rek­lámozásra. Erre főleg a sza­bad kapacitások kitöltése ér­dekében van szükség. A sal­gótarjáni öblösüveggyár je­lenleg 4 millió darab prés­pohár legyártásához elegen­dő kapacitással rendelkezik. Ha most rögtön jelentkezne vevő,, akkor ennek a mennyi­ségnek az elkészítését és a leszállítását csak a negyedik negyedévre tudnánk elvállal­ni. — Idén milyen összeget for­dítanak reklámra? — Az Üvegipari Művekkel közösen készítettünk egy ter­vezetet, miszerint 1979-ben vállalatunk 400 000 forintot használhat fel propagandacé­lokra. Ebből a pénzből kell fedeznünk annak a bemuta­tónak a költségeit, amit Cseh­szlovákiában tartunk majd, de tervezünk itt, Salgótarján­ban is egy tavaszi tárlatot. Elképzelésünk megvalósítá­sára április végén, május ele­jén kerül sor; termékeinket a József Attila Művelődési Központban mutatjuk be. — A Magyar Hirdetőt nem „foglalkoztatják” ? — Dehogynem. Jó kapcso­latban állunk velük is. Az ő közreműködésükkel főleg plakátokon és újságokban népszerűsítjük készítménye­inket. Erre a célra 60 000 fo­rintot fordítunk. Már több ízben hirdettünk sikerrel a Made in Hungary elnevezé­sű lapban, amit húsz nyugati országban olvasnak. Így tet­tünk szert jelentős Iraki meg­rendelésre is, és ma már ott tartunk, hogy magyar csillá­rokat árusítanak a bagdadi vásárban... — Hány külkereskedelmi vállalattal állnak kapcsolat­ban? — Legtöbbet a FERUNION, a METRIMPEX és az AR­TEX forgalmaz számunkra, de csekély mennyiségű meg­rendelésekkel a KONSUMEX xs megkeres bennünket. Ezek a külkereskedelmi vállalatok a jelentkező vevőket elkala­uzolják Budapesten az Üveg­ipari Művek Gusziev utcai bemutatótermébe, ahol ál­landó kiállítás van terméke­inkből. A vásárlók kedvükre választhatnak, de van olyan partnerünk is, melynek kép­viselői idelátogatnak hoz­zánk és az itteni bemutató- teremben történik meg az üzletkötés. — És a belföldi piac? — Rendszeres kapcsolatot tartunk az Országos Piacku­tató Intézettel, a Központi Statisztikai Hivatallal — tő­lük negyedévenként kapunk belkereskedelmi és idegen- forgalmi adatokat tartalma­zó közleményeket — és rend­szeresen bemutatkozunk a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron is — mondja Magyar Jó­zsef, majd egy finom vonalú poharat vesz a kezébe, s „be­mutatja” : — Ez a legújabb termé­künk, neve: Kővár. Evvel a préspoháirral és a Kővár-csa­ládba tartozó többi ivóedény­nyel szeretnénk öregbíteni jó hírünket a BNV-n... Re­méljük, sikerül megnyernünk a közönség tetszését. — lia — Már jó előre borsódzik an­nak az autósnak a háta,, aki kénytelen szervizbe vinni a kocsiját, de viszolyog az em­ber akkor is, ha villanyszerelőt, televízióműszerészt, vagy más szolgáltatót kell igénybe vennie. Érthetetlen ez, mert, ha meggondoljuk, az utóbbi években — az állam kiemelt támogatásával — minden te­kintetben fejlődött valameny- nyi lakossági szolgáltatás. A gépkocsijavítás, a háztar­tási elektromos gépek és elektroakusztikai cikkek javí­tása, a textiltisztítás és a la­káskarbantartás országos há­lózatának kiépítéséhez, műsza­ki bázisának megteremtésé­hez 1971- és 1975. között 3 milliárd forinttal járult hozzá a költségvetés, s ennél is na­gyobb összeget költ e célra ebben a tervidőszakban. S az állami támogatás csak kiegé­szíti az érintett vállalatok, szövetkezetek mintegy két­szer ekkora saját fejlesztési alapjait. A támogatások és más ked­vezmény eredményeként a főbb szolgáltatások teljesít­ményértéke 1970 óta több mint kétszeresére nőtt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például az autós már úton- útfélen talál állami, szövetke­zeti, vagy magánszervizt, tud­ja, hogy a nagyobb műhe­lyekben korszerű diagnoszti­kai műszerekkel mérik, állít­ják be kocsiját, viszonylag jó szakemberek orvosolják a hi­bákat, és nem is kell sokat várakoznia a javításra. Ha­sonló a helyzet, ha a Patyola­tot, vagy a GELKA-t vesszük igénybe, hogy csak a legis­mertebb cégeket említsük — korszerű gépekkel, műszerek­kel dolgoznak a viszonylag ki­terjedt fiókhálózatban, s el­fogadhatók a vállalási idők, jó minőségű a munka­Miért nem vagyunk mégis szívélyesebb, jobb viszonyban a szolgáltatókkal? Miért nem érezzük fejlődésüket? Lássunk egy példát az au­tójavítás területéről: A leg­több szervizben a pénztárnál aláíratják velünk, hogy a ja­vításhoz milyen típusú alkat­részeket, milyen értékben használtak fel, hány munka­órába telt kocsink rendbe ho­zása, s ezért mennyit va­gyunk kötelesek fizetni. Te­hát olyan dolgokat iratnak alá velünk, amelyekről fogal­Nem estünk hasra előttük Rekonstrukció kábelgyár! módra A kérdés, amelyre válaszol­ni kell, nem költői: miként lehet úgy végrehajtani egy je­lentős, többszáz millió forin­tos rekonstrukciót, hogy köz­ben a termelés állandóan nö­vekedjen, a minőség javul­jon, az exportra szánt ter­mékek minősége és meny- nyisége növekedjen? Mert er­re vállalkozott a Magyar Ká­belművek balassagyarmati gyárának kollektívája. AZ ELSŐ PRÓbATÉTEL — Mi már hozzászoktunk az előbb említett megoldáshoz. Ugyanígy vettük birtokunkba a felépült mostani gyárat. A hivatalos átadásra 1973-ban került sor, pedig mi már 1970-ben termeltünk. Nem volt könnyű, de kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy csak ez az egy út kínál­kozik a termelés évről .évre történő növelésére. Mindezt úgy oldottuk meg, hogy kifog­tuk a sokféle kivitelező vitor­lájából a szelet: úgy szervez­tük a termelőmunkát, hogyne akadályozzuk az ő tevékeny­ségüket. Megvalósítása kétsze­res erőfeszítést követelt tő­lünk, mert közben kiszolgál­tuk a beruházókat, ezzel egy­idejűleg sorra-rendre megol­dottuk a termelés napi és táv­lati gondjait. így kellett cse­lekednünk, mert a népgazda­ságnak szüksége volt az álta­lunk gyártott termékekre, — idézi a régmúltat, annak problémáit, a mostani újabb nagy erőpróba előjátékának tanulságait, Géczi Imre, a gyár igazgatója. Lényegében ugyanilyen kö­rülmények között zajlik a mostani rekonstrukció, ame­lyet jellegénél fogva kábel­gyári sajátosságnak is nevez­hetnénk. FOLTTATÁS MAGASABB SZINTEN Az előbbiek a gyakorlatban a következőt jelentik. A nagy­csarnok egyik felében termel­nek, míg a másik részét a vésőkalapácsok hangja tölti be. Készítik az új gépek be­tonágyazatát. Ezt a munkát a helybéliek végzik, mert az építőipar nem vállalta határ­időre az elkészítését. — A szocialista brigádok felajánlották, hogy szabad szombatjukon segítenek a gép­alapok kiásásában. Nekik is köszönhető, hogy a beérkező gépeket nem kellett ide-oda vonszolni, hanem egyből a helyükre kerültek — mondja elismeréssel a hangjában az igazgató, majd nem kis büsz­keséggel így folytatja: — A gépek működtetésére sokkal több időt fordítottunk, mint a szerelésükre... — Ez utóbbit ugyancsak a mi szakembereink pluszmun­kában végezték el. Nem is akárhogyan! A svájci szerelő, amikor beindította a gépeket, berendezéseket, csak dicsérni tudta szakembereinket —, kap­csolódik a beszélgetésbe Bor- bás Attila, a termelési osztály vezetője, akinek legalább olyan gondja a rekonstrukció zökkenőmentes lebonyolítása, mint az igazgatónak, vagy a többi vezetőtársának, illetve az üzemrész dolgozóinak. Fő­leg az utóbbiaknak, mert az összes . kényelmetlenséget el­sősorban ők viselik el, viszont arról sem feledkeznek meg, hogy ők élvezik majd min­den előnyét is. — Miért előnyös az előbb említett módszer? — ismétli a kérdést a termelési osztály- vezető, majd a következőket mondja: — Ha lejár a ga­ranciális idő és elmennek a külföldi szerelők, akkor sem állunk kétségbeesve egy-egy kijavításra váró géphiba lát­tán, mert a szerelésben részt vevő szakemberek tudják, hol és hogyan kell beavatkozniuk. Olyan emberekről van szó, akiknek több irányú szakmai ismereteik vannak, becsülete­sek, lelkiismeretesek, úgy szer­vezik munkájukat, hogy tevé­kenységükkel nem akadályoz­zák a külső vállalatok mun­kásainak tevékenységét. Jó­részt nekik köszönhető, hogy egy-egy új gépnek az előírt gépalapra történő helyezése csupán két hét kiesést jelen­tett a termelésből — állítja határozottan a termelési osz­tályvezető. — A nagycsarnoki rekonst­rukciónál a múlt évre kitű­zött céljainkat maradéktalanul teljesítették. Az- új berendezé­sek átvételénél kisebb gondok adódtak, óe nem a mi dolgo­zóink hibájából. Ezért meg­kértük a tőkés cég vezetőjét, cserélje ki az itt dolgozó, sze­relőket nagyobb tudású szak­emberekre. A nyugatnémet szerelők egyike-másika azt gondolta, nekünk minden jó! Csalódtak! Nem estünk hasra előttük. Akkor csodálkoztak el igazán, amikor szakembe­reink mutatták meg nekik gé­peik, berendezéseik gyenge pontjait. Mivel ez nem tet­szett nekik, egyikőjük meg­jegyezte: — Ha félsebességgel mennének, akkor jobb lenne a minőség is. Azt válaszol­tam nekik: ilyen gépünk ne­künk is van. Nem azért vet­tünk újat, korszerűbbet, hogy régi szinten termeljünk, — lebbenti fel a közelmúlt egyik kellemetlen epizódját némi rezignáltsággal a hangjában az igazgató. A kábelgyári rekonstrukció sajátossága, hogy ezt a tevé­kenységet nem Budapestről irányítják, mint a bevezető­ben említett időszakban, ha­nem négy főből álló osztály tartja a kezét a beruházás minden részletkérdésén, egész folyamatán. Más felfogásban tevékenykednek, mint annak idején a budapestiek. Nekik akkor az volt a céljuk, hogy a beruházást mielőbb átad­ják. Hogy aztán mi lesz, az kevésbé izgatta őket. A négy főből álló osztálynak az előb­bi nagyon kevés. Csak akkor mondanak igent, ha a beren­dezések azt adják, amit az el­adáskor a cég vezetői garan­táltak. A kábelgyári sajátossághoz tartozik még, hogy az új gé­pek telepítésével, szerelésével beüzemelésével egyidejűleg gondoskodnak hozzáértő keze­lőkről, karbantartókról. — Jelenleg 36 egyetemet, főiskolát, 230 közép-, vagy szakközépiskolát végzett fia­tal dolgozik a gyárban. Az új gépeket csak technikusi, vagy szaktechnikusi képzettséggel rendelkező dolgozók kezelhe­tik. Huszonöt érettségizett fia­tal részére szerveztünk szak­mai tanfolyamot. Sikeres el­végzése esetén kábelgyártó- szakmunkás-oklevelet, elért eredményüknek megfelelően fizetésemelést i kapnak — mondja Géczi Imre. Érthető magas követelmény, mert az 1.978-ban beállított nagy teljesítményű gépek a ki­egészítő berendezésekkel együtt 140—150 millió forintba kerültek. Az idén újabb 100 millió forintot költenek a nagycsarnoki rekonstrukcióra. A munkálatok során végleges helyére kerül majd az acél- sodratgyártó üzemrész is. MIT HOZ A HOLNAP Korszerű génekkel felsze­relt. tisztább üzemet, ahol a jelenleginél több lesz a sza­bad terület, áttekinthetőbbé válik a termelés irányítása. Ezért a ma nehézségeit, kelle­metlenségeit. bosszúságait, za­varait úgy fogják fel, mint a holnap, illetve a biztonságo­sabb jövő megteremtésének időszakát. V. K. A ruházati kereskedelem tayaszi-nyári felkészülése Az első félévi ruházati áruellátás összességében jónak ítélhető, a beszerzés feltételei adottak a tervezett forgalmi fejlődéshez — állapította meg a Belkereskedelmi Miniszté­rium ruházati kereskedelmi főosztálya, amely most össze­sítette a nagy- és kiskereske­delmi vállalatok tavaszi-nyári felkészülésének tapasztalatait. A ruházati kereskedelem a tavalyinál,, és áz egész évinél is, 6—7 százalékkal magasabb műnk sem lehet, de a szigná­lást nem tagadhatjuk .meg, mert csak ennek fejében kap­juk vissza forgalmi engedé­lyünket és autónkat. Sőt, csak ezután próbálhatjuk ki a ko­csit, s győződhetünk meg róla, hogy egyáltalán működik-e? Vagy itt van a Patyolat. A megrendelő kevésbé érzékeli a textiltisztítás technológiájának korszerűségét, mint azt a tényt, hogy holmiját — a biz­tonság kedvéért többnyire erő­sen használtnak, kopottnak, pecsétesnek minősítik, s eze­ket az állítólagos tényeket fel is tüntetik a vállalási lapon­Aki háztartási gépét viszi szervizbe, az olyan vállalási lapot kap, amelyen irreálisan magas irányár szerepel. Rossz lesz a közérzete még akkor is, ha netán tudja, hogy a szol­gáltató ezzel csupán bebizto­sítja magát, mivel a javításra szoruló termék átvételekor nem képes gyorsan és egysze­forgalmat tervez. Az ehhez szükséges 23 milliárd forint értékű árualap megfelelő üte­mű és összetételű beszerzése kellő fedezetet nyújt az igé­nyek kielégítéséhez és a má­sodik félévi zavartalan átme­nethez szükséges készletek összegyűjtésére is. A terve­zett árufedezett 80 százaléka hazai termelésből, 20 százalé­ka importból származik- A tavalyihoz képest örven­detesen javul a méteráru-kí­rűen megállapítani az alkat­rész- és munkaidő-szükségle­tet, irányárat viszont köteles megjelölni. Ezek a felszíni jelenségek fedik el előlünk a lényeget: azt a tényt, hogy a lakossági szolgáltatások hosszú ideig tartott elmaradottságok után ma már színvonalban, minő­ségben, kiterjedtségben meg­közelítik, vagy elérik az igé­nyeket. A sok támogatást él­vező szolgáltató vállalatok­nak, szövetkezeteknek, sőt magánkisiparosoknak most azzal is többet kellene törőd­niük, hogy ne csak a munka­darab, hanem az ügyfél útja is gördülékeny legyen. Hogy ne csupán a szerszám, a mű­szer, hanem a hangnem, a bá­násmód is korszerű legyen. nálat, amiből a nyári válasz­ték is az üzletekben van. Az idén az exportra készült ter­mékekből is többet kapott a kereskedelem. Az üzletek a divatos nyomott viszkóza- ru­haanyagok, zsugorítotting és blúzméteráruk, a nyári ru­hára, vagy otthonkára alkal­mas olcsó kartonok — köz­tük például NDK és afgán anyagok — széles választékát kínálják. A második negyedévben még több újfajta szövött női ruhaselyem is az üzletekbe kerül. A választékot újfajta csehszlovák, jugoszláv és NDK importból származó kötött­hurkolt selyemtípusú kelmék színesítik. A pamut méter­áruk közül viszont — az im­port ellenére — számolni kell a kordbársony, a düftin- és a hullámkrepp anyagok kisebb hiányával. Ezúttal nem feledkeztek meg a kismamákról sem- A tavalyi hiányos ellátásból okulva a vállalatok mintegy 50 százalékkal több ruhát sze­reztek be részükre. A kínálat is választékosabb, ezen belül is növekedett a korszerű, köny- nyen kezelhető, olcsó termé­kek aránya. Női és gyermekfehérnemű­ből a kereslet és a kínálat összhangja várható, a férfiing­választék összetétele is igen gazdag, a beszerzés csaknem 55 százaléka import. Gál Zsuzsa NÓGRÁD - 1979. március 27., kedd 3 /

Next

/
Thumbnails
Contents