Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
Nők a gépek mellett Gyermekgondozási segély, kismamaszalag, egy műszakos beosztás, munkaidő-kedvezmény és... — nehogy túl szép legyen a menyasszony: — 12 ezernél is több gyermek a bölcsődékben, mint az eredetileg tervezett férőhely; 34 ezer állami gondozott; s bár minden száz aktív kereső nő közül 62 a fizikai foglalkozású, csak 11,1 százalékuk szakmunkás. Ezek a tények, e valóság egy-egy darabjának metszeteként magukban hordják a rész és egész közös jellemzőit. A tudományos szocializmus a nőkérdést a társadalom általános törvényszerűségeivel együtt vizsgálja; a nők helyzete sem függetleníthető a gazdaság, a társadalom egészének helyzetétől. ARÁNYOK, KÉRDŐJELEKKEL Hazánk népességének 51,5 százaléka nő, ezer férfire 1978- ban 1061 nő jutott. A „gyengébb nem” 55,7 százaléka van munkavállalási korban, ténylegesen aktív kereső minden száz nő közül 37. Száz aktív kereső nőből mindössze három a műszaki foglalkozású, 29 betanított munkával, 21 pedig segédmunkával keresi meg kenyerét. Az aktív kereső nők ötven százaléka munkás, ám közvetlen termelésirányító csupán 0,6 százalékuk, arányuk a férfiakénál ötször kevesebb. Még kedvezőtlenebb az arány a szövetkezeti parasztságnál, ahol nyolc férfi után következhet egy nő a közvetlen termelésirányítók sorában. Nagy út áll mögöttünk. Majdnem öt ven esztendeje, 1930-ban a tizennyolc éves és idősebb nők közül 2,1 százaléka érettségizett, 1960- ban 6,3, 1975-ben pedig már 17 százalék. A fizikai foglalkozású nők tábora meghalad- ja az 1,1 millió főt! Az aktív keresők száma gyakorlatilag évek óta a női foglalkoztatottak számának gyarapodása következtében növekszik. TÉNYEK ÉS TÉVHITEK Tíz megkérdezett közül tízen vágták rá gondolkodás nélkül, hogy a nők foglalkoztatásának fő területe a könnyűipar. Tévedés! A nehéziparban több lány, asz- szony dolgozik, mint a köny. nyűnek nevezett, s valójában korántsem könnyű iparokban. Még a kohászatban is 18 ezer fölött van a fizikai foglalkozású nők száma. Legtöbben egyébként — 90,5 ezren —, az élelmiszeriparban találhatók, arányát tekintve viszont a kézmű- és háziipar vezet, a nők 90 százalékos részesedésével. Még ott is, ahol jelenlétük a legszerényebb, a szénbányászatban, minden száz foglalkoztatottból 15 a nő, a fizikaiakból pedig 11. Most már ennek ismeretében jogosnak tarthatunk-e bármiféle vitát arról, azon, fontos-e a női munka a népgazdaság bármely területén? Hódítanak asszonyaink így is, úgy is. Szíveket és munkahelyeket. Az iparban dolgozók 35 százaléka volt nő 1960- ban, 1978-ban részesedésük már 44,6 százalék. Az a kérdés: Ilyen iramban javultak-e a gondoskodás, a törődés szellemi, tárgyi feltételei is? Hiszen csak az iparban 768 ezer a napról napra munkába álló lányok, asszonyok létszáma. Ügy vásárolhatnak, közlekedhetnek, helyezhetik el a gyermekeket, vehetik igénybe a szolgáltatásokat, ahogy az számukra —, s munkájuk minél jobb ellátása érdekében — a legkedvezőbb lenne? A kérdés szónoki, mert hiszen a tapasztalatok figyelmeztetnek: rengeteg még a tennivaló. KÖZÖS KÖTELESSÉG Ezer kockából biztató mozaikkép rakható össze: 1960 és 1978 között a textiliparban négyszeresére nőtt a kezelők fizikai igénybevételét jelentősen mérsékelő automata szövőgépek aránya. Nagy iramban bővültek a gyermekintézmények, a korábbinál jóval magasabb színvonalú a vállalati szociális gondoskodás. Mindezt akkor értékelhetjük fontosságának megfelelően, ha tudjuk: az iparban foglalkoztatott nők legnagyobb csoportját — 275 ezer főt — az 1948. és 1961. között születettek alkotják, azok tehát, akik egyszerre viselik a munkakezdés, a beilleszkedés, a családalapítás, gyermeknevelés terheit. Nekik minden apró könnyítés nagy segítség! A gépiparban a férfiszakmunkások átlagos havi bére ma is nyolcszáz forinttal magasabb, mint a nőké. Nem feledkezünk el a képzettségben, begyakorlottságban stb. mutatkozó eltérésről; de vajon indokolt-e ekkora különbség? És, indokolt-e a gyógyszeriparban, ahol ezer forint a keresetkülönbség a férfiszakmunkások javára, vagy az olyan, nőinek tartott területen, mint a kötszövőipar, ahol 1100! Ez utóbbinál a kü_ lönbség megmarad a betanított munkásoknál is. A se- i gédmunkásoknál is jelentős a különbség: 700 forint — természetesen — a férfiak javára. Kilenc esztendeje, 1970. február 18-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága határozatot fogadott el a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről és a további feladatokról. Ebben a dokumentumban olvashatjuk: „Figyelembe kell venni, hogy a társadalmi és gazdasági élet fejlődése, valamint a nőkérdésben meglevő problémák és ellentmondások jellege elsősorban helyi intézkedéseket követel. A központi döntések csak könnyíthetik, de nem pótolhatják a nők érdekében teendő helyi állásfoglalásókat, intézkedéseket. A politikai, gazdasági feladatok nagyfokú önállóságot, szélesebb alapokra helyezett politikai és gazdasági tevékenységet igénvelnek”. Mészáros Ottó Gyáregységek gyermekkora Új lakások Balassagyarmaton Balassagyarmat tanácsának végrehajtó bizottsága nemreg tárgyalta meg az idei év főbb gazdaságpolitikai tennivalóit. A többi között, a VI. ötéves terv megfelelő helyi előkészítése érdekében az idén — összhangban a fejlesztési elképzelésekkel és a beruházási programokkal — meg kell rendelni az úgynevezett IV-es lakótömb 112 darab célcsoportos és az I-es lakótömb 168 darab OTP-beruházású lakásainak kiviteli terveit. Ugyancsak még az idén elkészül egy új, 100 férőhelyes óvoda kiviteli terve. Körzetek A MÁV forgalmának szervezésében, a munka hatékony végzésében, az erők koncentrálásának lehetőségében mind nagyobb szerepet játszanak a körzeti pályaudvarok. Amelyek, a helyi Volán-vállalatokkal történő munka és feladat összehangolt szervezésével a közúton történő szállításokat, a vasúti fel- és elfuva- rozásokat is meggyorsítják. Megyénkben, távlati időszakra vonatkoztatva, a körzetesítést Salgótarján-külsőn kezdik, aztán Balassagyarmat, Kistere- nye, Pásztó, Szécsény. Nógrád- kövesd és Drégelypalánk következik és a rétsági állomás zárja a sort. Fém és üveg A jénai Friedrich Schiller Egyetem kutatói érdekes új anyagot fejlesztettek ki üvegből és kerámiából. Az új anyag nem mindennapi mechanikus tulajdonságai miatt széleskörűen alkalmazható. Ugyanúgy vágható, mint a fémek, de egyúttal csiszolható és karcolható is, mint az üveg. Felmelegítve szükség szerint formázható és különböző öntvények, illetve alkatrészek készíthetők belőle, szinte tetszés szerint. Megindult a front A Nógrádi Szénbányák ká- nyási aknaüzemében tegnap megkezdte munkáját a mátra- verebélyi ereszkei mezőben az új hetes számú, 2—MKE típusú frontbiztosító berendezéssel ellátott front. Mindez rekordnak tekinthető, hiszen csak február negyedikén reggel kezdték meg a berendezés szállítását a külszínről a frontra, huszonnyolcadikán pedig már megkezdték vele a próbaüzemelést- A gyorsaság a jó, körültekintő szervezésnek és a szerelők munkájának köszönhető. 20 ezer ■* önként Közhasznú társadalmi munka gyanánt kis híján húszezer órányi társadalmi munkát végeztek a salgótarjáni síküveggyár dolgozói tavaly. Ebből nem kevesebb, mint négy és fél ezer társadalmi munkaórát szántak a 35 ezer munkanapot Salgótarjánért mozgalomhoz való hozzájárulásra, az ifjúsági házat, a bölcsődéket, az óvodákat, az iskolákat támogatták e tevékenység által. Ezer órában az úgynevezett „bázisközségeket” szépítgették, 600 órában lakótelepet parkosítottak* Neveléstudománnyal foglalkozó tudós szakemberek írják, hogy azok a gyerekek, akiknek fejlődése harmonikus, akik vidámak, jól érzik magukat saját gyermekkorukban, azoknak leghőbb vágya: mielőbb felnőttnek lenni. Nem szép talán még a boldog gyermekkor sem? De igen. Csakhogy valóban jobb felnőttnek lenni, ha másért nem, hát azért, mert a felnőttségben benne foglaltatnak a gyermekévek is. S mi történik, ha szándékosan, vagy puszta hanyagságból késleltetik a felnőtté érést? Nos, akkor hiába tel- nek-múlnak az esztendők, az immár felnőttszámba vehető ember megnyilatkozásai, cselekedeteinek mozgatórugói megmaradnak a tapasztalatlan gyermek nívóján. Lesz továbbra is önállótlan, saját dolgait igazgatni képtelen „felnőtt”. A Nógrád megyei ipartelepítés éveiben, amikor egymás után épültek a gyáregységek, telephelyek, gyakorta elhangzott: gyermekcipőben járnak még ez újdonsült ipari „képződmények”, csak most indulnak el az önállósulás útján. Azóta azonban évtizednyi idő is eltelt egyikük-másikuk életében, de az őket az anya- vállalathoz fűző köldökzsinór csak nem akar elszakadni. Az önállósodás, felnőtté érés legjobb esetben is csak igen apró léptekkel halad előre, alkalmanként pedig megmaradt az óhaj szintjénA Páva Női Fehérneműgyár jánosaknai telepének vezetője elmondta például, hogy a telep egyedül a normaóraterv teljesítésében érdekelt. Ezen túl számon kérik még tőlük a létszámot, amit, ugye nem ill- domos túllépni, s a bért, amit A Visztula-program A lengyel kormány nemrég döntést hozott a Visztula szabályozására, amely lehetővé teszi az áru- szállítást Oswiccimtől (Auschwitz) egészen a tengeri kikötőkig. A számítások szerint a Visztulán évi 100 millió tonna áru szállítható, a jelenlegi szállítások húszszorosa. Elsősorban a sziléziai és a lubli- ni szénmedencéből származó szén szállítását tervezik azokhoz a nagy ipari objektumokhoz, amelyek a folyó mentén helyezkednek el. A folyón felfelé importáruk, elsősorban tömegáru és nagy kiterjedésű áruk szállítását tervezik. A szabályozás kerekében a folyó felső folyásánál 18 vízlépcső építését tervezik, ebből három már megvalósult, hármat most építenek. A középső szakaszon a San és a Narew folyók között kilenc vízlépcső épül, vízi erőművekkel. A folyó alsó folyásán öt ilyen létesítmény építését tervezik. A Visztulán 12 korszerű kikötőt és átrakodóhelyet építenek. A teljes program befejezése után a folyót IV. osztályú vízi útnak nyilvánítják majd. A távlati tervek szerint felépül a Visztula—-Odera csatorna, amely csatlakozást biztosít az európai vízi utakhoz. szintén „fogni” kell. Nem számolják viszont a havi darabteljesítést, az értéket sem, akár belföldi, akár exportmunkáról van is szó. Érdeklődésünkre készségesen felajánlotta, hogy a raktárban a darabnak utánanézet. Ottjártunkkor telexszalag jött le a gépről. A telepvezető ugyanolyan érdeklődéssel tanulmányozta, mint a kívülálló újságíró: a gyár munkáját, gazdaságosságát reprezentáló összes adatot felsorakoztatta a papír. A dolog legnagyobb hibája azonban éppen rendkívülisége. Az adatokat ugyanis a járási pártbizottság külön kérésére állította össze a központ. Ez igény nélkül a telepet alighanem ma is a teljes tájékozatlanság homálya lengné körülA telep egyébként a központtól kapja az anyagot, a technológiát, a szabványt, a szervezést is. Milyen jó neki — gondolhatnánk, semmi gondja, csak dolgozni kell. A dolog azonban úgy fest, hogy a bábáskodás nem túl sikeres, az anyag sokszor késik, a technológiai előkészítés fogyatékos, s ilyenkor a telep — önálló kezdeményezések lehetősége híján — csak tátog, mint partra vetett hal, s tehetetlenül várja, hogy elérje az újabb éltető hullám. Lám- lám, nem is olyan jó az örökös melegházi nevelkedés 1 Más helyütt gazdaságosságról, hatékonyságról érdeklődtem a budapesti „anyaszövetkezet” megyeszékhelyi telepén. „Minőség, gazdaságosság, hatékonyság — néz rám szánakozva a telepvezető — ugye. ez most nagyon fontos maguknak?” Nem erőltettem a dolgot. De egy feljegyzés itt is született: aligha tartotta érdemesnek a központ, hogy termelésvégrehajtóját tájékoztassa, miféle új szelek fújnak a magyar gazdaságban. A telepen egyébként igen kedvetlenek, morózusak voltak az asz- szonyok- Okkal, alig kerestek. Nem kaptak rendszeresen munkát. Amihez jócskán hozzájárulhatott az év végi. csaknem húsznapos leltár, melynek ideje alatt állt a termelés, s ez nem tett jót az esztendőváltás folyamatosságának. Tegyük most félre a példák citálását, hiszen egyazon eredmény adódik mindegyikből. A gyáregységek, -telepek önálló gazdálkodási egységek helyett inkább a központ, az anya- vállalat kiszolgálói — gyakran kiszolgáltatottjai —, a termelés végrehajtói. Ehhez mindent készen kapnak —, ha kapnak — ötleteikre, módosi- tó-jobbító szándékukra vajmi ritkán tartanak igényt. A gyermekéveket tapossák még mindig. Ám ez a gyermekkor nem felhőtlen, gondtalan. Nem csak az anyavállalatnak, hanem a népgazdaságnak is hasznos lenne, ha az örök gyermekségre ítéltetett üzemeket végre alkalmasnak találnák arra, hogy bevezessék az önálló felnőttéletbe. S/.endi Márta Megkezdődött a G 750 típusú, elektromos begyújtás« gáztűzhelyek sorozatgyártása a ZIM salgótarjáni gyárában. Januárban négyszáz darab ilyen típusú gáztűzhely hagyta el a szerelőcsarnokot és került a belföldi fogyasztókhoz. A képen Bodor Ernő tneós, a tűzhelyek bevizsgálását és beszabályozását készíti. — BL — közönyös piac DOBBAL VEVŐT FOGNI Talán a világon sincsen másik üzem, ami ennyi vaskábeldobot gyárt. Jakab István üzemvezető ezek szerint egyedülálló helyzetben van nemcsak a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, hanem planétánkon is. Mint mondja, hiába faggatózott külföldi ismerősei körében, ekkora dobüzemről nem hallott még. 1977-ben, a csúcsteljesítmény esztendejében több mint 30 ezer darabot gyártottak a ká- beltaró alkalmatosságból, emellett 18 ezret kijavítottak. Külföldön — a hasonló cégek — a fadobok gyártását erőltetik. Ám azok drágák, könnyen szétesnek, hamar szétmállanak. Jobban járnak, akik fémdobokért adnak ki pénzt. Ezek szerint nagy keletje van a gyarmati kábeldobüzem termékeinek — gondolná az ember ... Levegőben lógó üzlet Idén azonban egy fia kábeldobot sem fabrikáltak külföldi megrendelésre. Miért ? Nincsen megrendelés! Tavaly még volt. Lengyel, csehszlovák és — elenyésző mennyiségű — osztrák igénynek tettek eleget. Ezek közül az utóbbi kettő már biztosan nem tart számot idén kábeldobra; a lengyel megrendelés is — 35 millió forintos — jószerivel a levegőben lóg. Az igény megvan, ám a kért mennyiség nem biztos, hogy belefér a kontingensekbe. Így hát az üzem az év eddigi részében belföldre termelt — tudtuk meg Imre Béla áruforgalmi osztályvezető-helyettestől. önkéntelenül is motoszkálni kezd az ember fejében a gyanú: bajok lehetnek a minőséggel. Ám hamar semmivé válik a sejtelem. 1975 óta •egy árva panaszszó áem hangzott el a gyártmányok színvonaláról. Pedig egy — roppant kényes, különleges igényű — NSZK-beli cégnek is szállítottak dobot — mondta az üzemvezető. Egymillió — hulladékból 1980-ig kötelező a gyárnak dobokat termelni. Ám azután sem kívánnak túladni ezen a terméken — hallottuk az információt Deák Sándor gazdasági igazgatóhelyettestől. Száztíz embert foglalkoztat a dobüzem. Őket másuvá átcsoportosítani nem volna, túl szerencsés. Inkább annak a módját keresik, miképp lehet a gyártmányt nyereségesebbé tenni. Nemrég drágult az energia is, meg-az alapnyag is. Ez a körülmény meglehetős terhet rótt az üzemre, fokozniuk muszáj a takarékosságot. A hegesztéshez töméntelen villamos áram szükségeltetik. Lehet-e spórolni vele? Kétféleképpen is — értesültünk Falusi László energetikustól. Először is: tíz munkahelyes hegesztőgépeik — dinamók, trafók — vannak. Lehetetlen, hogy mind a tíz munkás egyszerre hegesszen, mintha egy strázsamester kommandíroz- ná őket. Így hát a masinák leterheltsége nem lehet száz- százalékos. legföljebb ötvenhatvan. Ennyire kell tehát beállítani őket, s csökken a fogyasztás. A másik módja a villanytakarékosságnak: a világítás ésszerűsítése. Van-e mód anyagtakarékosságra? Rúd- és idomacélokat, durva- és finomlemezeket használnak, ezekért ugyancsak borsos árat fizetnek. Kiváltképp a lemez kiszabásában van nagy spórolási lehetőség. Tavaly egymillió forintot takarítottak meg az úgynevezett acélhulladék föl- használásával. Kimustrált targoncák Nem csak a takarékosságban, hanem a munkaszervezésben, az újítások fölhasználásában is tömérdek tartaléka rejlik még az üzemnek. A szervezettség kijegecesedését egyelőre az anyagmozgatás régi színvonala nyűgözi. Három kimustrált targonca „áll” az üzem rendelkezésére (mármint egyhelyben, ti. működésképtelenek). Éppen az anyagmozgatást könnyítik a bevezetésre váró újítások: a hengerítő és a dobemelő. Idén az újítások nélkül is javulna a helyzet. Harmincmilliót szán a gyár a szellőzés és a csarnokon belüli szállítás korszerűsítésére. Javulnak hát a körülmények, jobb lesz aminőség, fokozódik a termelékenység. Üdvös lenne ezeket a külföldi — idáig túlontúl közönyösnek látszó — piacon is kamatoztatni. Ehhez azonban a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat eddiginél hatásosabb ténykedése szükséges .........Azokat a cégeket lehetne a legkönnyebben állandó vevőkké tenni — hallottuk az üzemvezetőtől —, amelyekkel már adódott üzleti kapcsolatunk, és elégedettek voltak. Egypár stabil tőkés partner kellene, akikre tervezhetünk.” M. P, .
