Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
A Duna Művészegyüttes Nagy sikerrel mutatkozott be a salgótarjáni közönség előtt a budapesti Duna Művészegyüttes a megyei művelődési központban. Fényképeinken műsoruk egy-egy pillanatát örökítettük meg. Vidám hangulatot teremtettek a táncosok. A széki tánc történelmi hangulatot idézett Temperamentumos lépések. „Ez a leány sokat ér, olyan mint a pipitér” — évődtek a lányok. — fotó: kulcsár — 4 NÓGRÁD — 1979. március 22., csütörtök SzCC9CH\f közművelődési éleiéből A megyei művelődési osztály a nagyközségi tanács és a művelődési központ március 24-én Szécsényben rendezi meg a hagyományos megyei kórustalálkozót. Földi Lászlónak, a nagyközségi tanács elnökének megnyitója után megyénk nyolc kórusa mutatkozik be a nagyközség közönsége előtt- A rétsági Asztalos János Művelődési Központ kamarakórusa Ferencsik János dirigálásával először vesz részt a hagyományos szé- csényi megyei kórustalálkozón. A salgótarjáni pénzügyi és számviteli főiskola kamarakórusa, amelyet Tóth Csaba vezényel, ugyancsak először lép a szécsényi közönség elé. A balassagyarmati szövetkezeti vegyes kar Ember Csaba vezényletével öt kórusművet ad elő. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium leánykarát Rozgonyi István vezényli. A József Attila megyei Művelődési Központ kamarakórusa Guthy Éva vezényletével Bonnet, Gastoldi, Brahms és Donizetti műveivel lép a közönség elé. A salgótarjáni pedagóguskórus és a bányász férfikar Virág László vezetésével rendszeres résztvevői a találkozónak. Természetesen ott lesznek a hazaiak is. zz Erkel -Ferenc vegyes kórus, Leukó József vezényletévé' Zenerészleggel bővült a nagyközségi járási könyvtár. A könnyű- és a komoly zene iránt érdeklődők, az irodalombarátok több mint 10 ezer lemez közül válogathatnak, informálódhatnak a szécsényi könyvtárban megnyílt új zenei részlegben. A helyi szövetkezet fenntartásában működő Erkel Ferenc vegyes kórus márciusaién Tatán országos minősítő versenyen vesz résztSz. F. Építőtáborok ’79 A KISZ Nógrád megyei bizottsága már a múlt hónapban megküldte a megye tanintézeteinek, iskoládnak az 1979. évi nyári építőtáborozási létszámot. E szerint az idén is várhatóan több mint ezren vesznek részt a nemesnádudvari, a szolnoki és a budapesti táborok munkáiban. Legtöbben a Bolyai Tános és a Balassi Bálint Gimnáziumból, valamint a Szántó Kovács János és a Táncsics Mihály Szakközépiskolákból ielentr keznek fiatalok a kéthetes turnusra. Rajtuk kívül 300 úttörő is megismerkedik a különböző munkálatokkal. A legjobb kollektívák az idén is jutalmakban, elismerésekben részesülnek. A hangszóró mellett Azt beszélik. •• JÓ ÉRTELEMBE vett izgalmakkal szolgált két egymást követő adásában a rádió az elmúlt hét végén és e hét elején. Igazi „flaszterműsor” volt az Azt beszélik című, amelyet a közszájon forgó szóbeszédek nyomában járva készített Bolgár György és Szalay Zsolt (zenei szerkesztő Divéky István). Mi a „flaszterműsor”? Mindenfajta olyan közlési tevékenység ide tartozik, amelyben elsősorban és kizárólagosan olyasmiről esik szó, ami az „utca emberét” foglalkoztatja (innen a flasziterra utalás). Hogy az emberek mit beszélnek, az mindig jellemző — az emberekre. És persze a gondjaikra is. Milyen szóbeszéd járja az Azt beszélik műsor tükrében? Azt beszélik, hogy összedűl a budai Citadella. Na ennek már a fele sem tréfa! Ha ösz- szedűl a .monarchia fellegvára, újabb bizonyítékokkal szolgál, hogy azért az a monarchia sem lehetett valami erős. De aztán hamar megnyugtatnak bennünket — még több száz évig bírják a falak, csak éppen arról van szó, hogy a bivalyerős fellegvárat, annak falait a jó tíz évvel ezelőtt „gyorsított program keretében” végzett átalakítással gyengítették meg. Milyen mértékben? Hát hullanak a kövek Magyarország legnagyobb férőhelyű vendéglátó egységében. Az átalakítással, a fűtőrendszer gyors beépítésével olyan helyzet teremtődött mostanra, hogy várhatóan az idény végén hosszabb időre be kell zárni a vendéglátó erődítményt. S aztán vagy tizenötmillióval újra át kell alakítani, csakhogy... Már most is látszik, hogy ez a pénz nem lesz elegendő. Valaki majd csak előteremti az újabb 15 milliót. De ki, és miből? Lehet, hogy később mégiscsak összedől a Citadella? AZT IS BESZÉLIK, hogy a paksi atomerőmű hűtővize annyira felmelegíti majd a Duna vizét, hogy kipusztul 37. élővilág. A kérdésre a legilletékesebbek válaszoltak; megnyugtattak bennünket, hogy szó sincs ilyesmiről, sőt, újabb erőmű is telepíthető később arra a területre. A mérések azt igazolják, hogy folyóvízi körülmények között a keveredési arány kedvező. Az élőlényeket semmilyen veszély nem fenyegeti, szemben az amerikai tenger mellé telepített atomerőművekkel, ahol ez a veszély jóval kézzelfoghatóbb, s ezért ott tiltják is a hűtővíz tengerbe történő vezetését. S ennek említése azért is érdekes, mert nyilvánvalóan árról van szó: a közvélemény, szakértelem híján, gyakran azonosítja a különféle információkat. Durvábban fogalmazva — hajlamosak vagyunk arra, hogy összekeverjük a szezont a fazonnal. És ha valaki, mint ez esetben a rádió, vállalkozik arra, hogy kellő belátással és nem kevés finomsággal felmutassa a különbözőségeket. nem csupán a felesleges szóbeszédek fonalát vágja el, hanem ismereteinket is kellően gyarapítja. így volt ez a többi „azt beszélik”-kel is ebben a jó értelmű bulvárműsorban. Nevezetesen a könyvkiadás exportnövelő tevékenységével, amely a hazai igények kielégítését veszélyeztetné a szóbeszéd szerint. Az illetékes egyértelmű válasza: az idén nem lehet probléma a könyvkiadással, hiszen a tavalyihoz mérten 15—16 százalékkal többet terveznek „könyvtermelésből”. Lesz mit olvasni. Azt is beszélik, hogy ellentétben a Dunával — kihűl a hévízi tó. Szerencsére szó sincs róla, legfeljebb a külső zord idők néha lehűtik néhány fokkal a tó vizét. Hogy honnan vesz- szük ezeket a dolgokat?! VAN EGY ÜRES ÖRÁJA? — kérdezte a külpolitikus Vértes Éva hétfői műsorcímé- ben. És újabb érdekességekkel szolgált arról, hogy miért volt képtelen Horthy hadvezetése a németekkel szembeni ellenállásra, hogyan kínálta fel az amerikai külügyminiszter a magyar koronát a pápának(?). Miután hazánk minden száz lakosa közül ötvenkettő például a német megszállás utáni évtizedekben született, helyénvaló a megállapítás: a gyászos eseményre semmiféle emlék felidézésével nem válaszolhatnak. Közvetkezésképpen keveset is tudnak azokról a nehéz napokról. Ilyen összefüggésben a legkomolyabban hiányt- pótló beszélgetést hallhattunk Kádár Gyulával, a méltán nagy sikerű könyv, a Ludo- vi kától Sopronkőhidáig című visszaemlékezés szerzőjével. <T. Pataki) Kellett a jó könyv Ajándékműsornak is nézd a fokát! Az 1977-ben meghirdetett „Kell a jó könyv” olvasópályázat megyei záróünnepsége alkalmából, ajándékműsorral kedveskedett a — pályázaton eredményesen részt vett — olvasóknak a Balassi Bálint megyei Könyvtár és az SZMT központi könyvtára. A „Mindennapok titka” című irodalmi összeállítás létrehozásában három szerv működött közre. Az irodalmi alapanyagot a „Szovjet Irodalom” folyóiratban megjelent művek alkották, melyek tolmácsolására a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad művészei vállalkoztak. A műsor „forgalmazását” az Országos Rendező Iroda szervezi, ezúttal példás gonddal. Mindezt azért tartjuk szükségesnek megjegyezni, mert — mint azt Bíró András újságíró bevezetőjében elmondta — a csoport egyfajta kulturális missziót végez. Műsorukkal gyakran megfordulnak gyárakban, üzemekben, klubokban, nyaranta pedig az építőtáborokba látogatnak el. Az irodalom, jelen esetben a szovjet irodalom népszerűsítése így válhat közművelődésünk szerves részévé. A „Szovjet Irodalom” című folyóirat „élő mellékleteinek” sorában, ez a negyedik összeállítás. Korábbi műsorukkal („Érzékeny lélekkel”) a csoport nívódíjat kapott. Legújabb ,— most látott — összeállításuk is rászolgál az elismerő szavakra. A jó érzékkel történt válogatás, az igényes előadás, mindenekelőtt a szerkesztő-rendező, Somhegyi György munkáját dicséri. Melyek mindennapjaink titkai? Nos, a számtalan hétköznapi „csodából”, ezúttal az emberi kapcsolatok, a szerelem örök titka állt a műsor középpontjában, nem kisebb irodalmi nagyságokat híva segítségül, mint a dekadens Hacsebről és Sajóról születésnap ürügi/én Vadnay László a tavasz első napján született 1904-ben. Most lenne 75 éves. de már, idestova tizenkét esztendeje halott. A Népszabadság 1967. április 19-én rövid nekrológban közölte halálhírét. A nekrológ végén ez a mondat áll: „Látogatóba jött haza Magyarországra, a főváros egyik szállodájában rosz- szul lett, a mentők kórházba szállították, segíteni azonban már nem tudtak rajta.” Még a világégés előtt, a harmincas évek második felében emigrált külföldre, és az Egyesült Államokban telepedett le. Talán csak barátai, közeli ismerősei vették észre hirtelen távozását, a színházba járó közönség nem, mert Vadnay László itthon hagyta ..rakoncátlan gyerekeit”, a pesti kabaré két legnépszerűbb figuráját: Hacseket és Sajót- A színpadra varázsolt kávéház üvegablakából hosz- szú évtizedeken át bámultak ki Pestre, a világra, közben dühösen és nevetve, tettetett naivitással és sziporkázóén szellemes szófordulatokkal mondták el véleményüket a látottakról, érveltek, vitatkoztak politikáról, szeretemről, mindenről, az Él ötről Vadnay közeli jó barátja és kollégája, Kellér Dezső egyik írásában így örökíti meg a két kimondhatatlanul népszerű kabaréfigura szülelésének történetét: „Huszonöt éves korában ít ta az első Ha- csek—Sajó-tréfát, a Békekonferenciát. Akkoriban két kabaré volt Pesten, az egyik az Andrássy úton, a másik a Teréz körúton. A kabaréban is színházat játszó Andrássy úti visszaadta a tréfát. Miféle darab az, amelyoen csak két ember beszélget, és sehol semmi cselekmény ? Mindenáron rá akarták beszélni a szerzőt, hogy írjon bele még egy feleségszerepet a szép Babochay Erzsinek, Vadnay ettől megdühödött, fogta a tréfát és átvitte a konkurenciához, a Teréz körútra. Ott indult el a sorozat. Her- czeg és Komlós, a két zseniális komikus egy emberöltőn át játszotta a közkedvelt páros jelenetet.” Vadnay a húszas évek elején tűnt fel, mint kabaré- szerző. Egy évig a Teréz körúti Színpad igazgatója és kon- feransziéja volt- Nemcsak a kabaréban dolgozott, magyar filmvígjáték-fogatóköny- veket is írt, egyebek között, a Meseautó, a Havi 200 fix, Az ember néha téved című filmek fémjelzik munkásságát. Külföldön, Amerikában tévéjátékok, filmforgatókönyvek írásával foglalkozott, Duvivier világsikert aratott produkciójának, az Egy frakk történetének filmszalagján is ott szerepel a neve az alkotóké között. Számunkra azonban Hacsek és Sajó figurájában el tovább. Napjainkban Hlatkv László és Kibédy íT; vin alakításában láthatjuk újra a mindenen dühöngő, méltatlankodó Sajót és társát, a naív, sokszor hülye kérdésekkel idegesítő Hacssket, Az idő múlásával a szerző ötlete közkinccsé vált: Hacsek és Sajó sztorijait ma élő kabarészer- zők szövik, írják tovább, a két figura ma - is nagy közszeretetnek örvend. Kiss György Mihály hangú Jeszenyin, a szerelmes verseiben is lázadó Jevtusenko költészetét, valamint számos fiatal költő és prózaíró vallomását, akik a mindennapok titkainak feltárásán keresztül, feltárták előttünk a költészet titkait is. A művek fordítói között találjuk Nagy Lászlót, Weöres Sándort, Kér pes Gézát, Kormos Istvánt. A Radnóti Miklós Irodalmi Színpad művészei kiegyensúlyozott színvonalon szólaltatták meg a műveket. Kohut Magda és Keres Emil mellett kiváló vers- és prózamondókat ismertünk meg Győri Franciska, Rab Edit és Verdes Tamás személyében. JóJ, illeszkedtek a műsorba Csuka Lajos és Vitai Ildikó megzenésített versei, melyeket Vitai Ildikó, Tóth János István és Kopecsni György kulturált gitárjátéka kísért. A külsőségektől mentes egyórás műsor mindvégig lekötötte a közönséget, s bár ajándékműsor esetében ez talán másodlagos, de ezúttal az ajándék igazán színvonalas volt. Ajándékokból egyébként más formában is kijutott a jelenlevőknek. Az előadás után kerültek átadásokra azok a könyvutalványok, melyeket a „Kell a jó könyv” pályázat propagálásában és szervező munkájában aktívan részt vállaló könyvtárosok kaptak. Ezt követően pedig a Balassi Bálint megyei Könyvtár és az SZMT központi könyvtár által — a pályázaton eredményesen részt vevő olvasók számára — felajánlott 40 ajándékcsomag sorsolása tartotta izgalomban a közönséget. Az értékes könyvnyeremények mellett a pályázat igazi eredménye mégiscsak az volt, hogy — csupán a tanácsi hálózatba tartozó könyvtárak olvasói közül — 1253-an tettek elegét a pályázati felhívásnak. S ez azt jelenti, hogy személyenként hat kiválasztott könyv elolvasásával, ösz- szesen 7518 könyv fordult meg az olvasók kezében, a szovjet-orosz irodalom kiemelkedő alkotásai közül. A „Kell a jó könyv” pályázat egyelőre lezárult, és Nógrád megyében, kellett a jó könyv! Reméljük, kell majd ezután is, — pályázat nélkül is! P. K. ■I
