Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

Tűnődé? a művészetek támogatásáról

Békésből nézve egy vitacikk nyomán

RÉTI MÁTYÁS: Fatanulmány

A felsőoktatás felvételi rendszerének korszerűsítése

’ A felsőoktatási intézmények felvételi rendjének jelenleg érvényes alapelvei 1968-ban alakultak ki. Történtek azóta is tartalmi és szervezési módosítások, mégsem szűntek meg a felvételi rendszerrel kapcsolatos viták. A közvélemény mindenekelőtt azt nehezményezi — tegyük hozzá, teljes joggal —, hogy a pályázók felkészültségéből, tehetségéből, rátermettségéből és a magatartásból leginkább csak az elsőt képes egzakt módon értékelni a jelenlegi felvételi rendszer. A közvélemény tehát érthető várakozással tekint a tervezett változások elé. melyekről elsőként az országgyűlés októberi ülésszakán elhangzott miniszteri jelentésből szerzett tudomást.

Nagyon is világos, hogy mi teszi szükségessé napjainkban a felvételi rendszer korszerűsítését. Az, hogy az eddigi felvételi vizsga — és az azt megelőző érettségi! —

nem segíti elő a leendő felsőfokú szakemberek általános műveltségének emelését. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy például a történelem érettségi vizsga megszüntetése egyértelműen a társadalmi-történelmi ismeretek gyengüléséhez vezetett, s ez kihatott a világnézeti felkészültségre is. Az a tény pedig, hogy a felvételi pontszámok felét adó, III., IV. osztály vggén szerzett érdemjegyek a továbbtanulás szempontjából „rangosabbak” lettek, óhatatlanul a tanulók érdeklődésének beszűkülésével járt. Csak azokra a tantárgyakra összpontosítottak, amelyekhez érdemjegye beszámított a felvételi eredményébe.

JOBB PÁLYAIRÁNYÍTÁS

Ismeretes már, hogy ebben, illetve az ősszel kezdődő tanévben már valamennyi középiskolában új nevelési és oktatási tervek alapján kezdődik a munka. A gimnáziumokban bevezetik a fakultációt, s ezzel — igaz, nem csekély többletmunka árán — lehetővé válik a merev egyöntetűség feloldása, s nemkülönben a tanulók iobb pályairányítása. A szakközépiskolások pedig az eddiginél nagyobb

segítséget adnak a szakirányú továbbtanuláshoz.

E korszerűsítések ugyancsak megkövetelik a felvételi rendszer felülvizsgálatát, módosítását, hiszen a felvételinek tartalmában és követelményében szorosan kell igazodnia a középiskolai oktatáshoz, a különféle iskolatípusok eltérő képzési céljához.

A közép- és felsőfokú oktatási forma találkozópontja az érettségi, majd a felvételi. Nos, ennek a kettős tehernek csökkentését szolgálná az elképzelések szerint, ha kibővülne a közös érettségi-felvételi vizsgák tantárgyainak köre. A korábbiakból kitetszik, hogy a történelemtantárgy nem nélkülözhető sem az érettségin, sem pedig a felvételin.

MAGYAR, MATEMATIKA, TÖRTÉNELEM

Az eddigi javaslatok szerint az új felvételi rendszerben két tantárgycsoport osztályzatait vennék figyelembe. Az elsőt azok a tantárgyak képeznék, amelyek valamennyi középiskolatípusban szerepeinek, s bármelyik felsőfokú intézménybe történő jelentkezéskor mértékadóul szolgálnának. Ide tartozna a magyar nyelv és irodalom (a nemzetiségi gimnáziumokból kikerülők számára esetleg a nemzetiségi nyelv és irodalom), továbbá a matematika és a történelem. E három tantárgynak a harmadik és negyedik osztály végén szerzett érdemjegye adná a kö-. zépiskolából vitt pontok felét.

A másik tantárgycsoport iskolatípusonként változó. A gimnáziumban érettségizőnek a magyar, a matematika és a történelem mellett egy idegen nyelv, a fizika, valamint a továbbtanulás alapján meghatározott tantárgy. Aki például Testnevelési Főiskolára kéri felvételét, annak ez az utóbbi vizsgatan tárgy természetesen a testnevelés. A szakközépiskolások másik tantárgycsoportját viszont a szaktantárgyak és a szakmai gyakorlat képeznék.

Az érdekeltek elégszer panaszolták, hogy a jelenlegi

pontozási rendszer nem alkalmas a jelöltek megfelelő differenciálására, gyakran nagy a különbség húsz és húsz, vagy tizenkilenc és tizenkilenc pontot elérők között. Az elképzelések szerint szakítanak a korábbi gyakorlattal.

TIZENÖT PONT — VIZSGÁNKÉNT

Az eddig összegyűjtött javaslatok kitérnek rá, hogy valamennyi felsőoktatási intézményben lehetőleg két — a középiskolában tanított és osztály zott (— tárgyat kell felvételi vizsgaként meghatározni, melyekből írásbelit és szóbelit tesznek a pályázók. Az írásbelin és a szóbelin vizsgánként 15 pont érhető el, így a felvételi összpontszáma a két tantárgycsoport tagjaival együtt 120 lenne. Ez a számítási forma kétségkívül lehetőséget adna a nagyobb differenciálásra, s elsősorban azokon a szakokon könnyítené meg a felvételi bizottságok értékelő munkáját, ahol nagy a túljelentkezés.

Persze a most készülő változásokat semmiképp sem lehet végleges • megoldásként értékelni. A számos ellentmondás. gond megoldása csak hosszabb távon képzelhető el. Mindenekelőtt a tehetség, a rátermettség vizsgálatának és mérésének módszereit kell a szakembereknek tovább' kutatniuk, hogy azok egy későbbi átfogó rendezés elemei lehessenek.

Fejér Gyula

A

zt írja Tóth Elemér „Tűnődés a művészetek támogatásáról” című vitaindító cikkében (NÖGRÁD, 1979. február 4.), hogy „A művészeti munka ösztönzésének sok formája van amelyek közül egyik sem lebecsülendő. Nem tartjuk egyedülinek, még talán legfontosabbnak sem ezek közül az anyagi támogatást, de lényegtelennek sem tartjuk.”

Cikkét olvasva, mely sokoldalúan feltárja a művészetek támogatásának * nógrádi tapasztalatait, újra és újra a fentebb idézett részhez kanyarodtam vissza, és feltettem magamban a kérdéseket: mennyivel másabb (ha egyáltalán másabb) a helyzet Békés megyében; ha nem egyedül a legfontosabb, a nélkülözhetetlen a művészetek támogatásának és kibontakoztatásának folyamatában a pénz, akkor mi az egyedüli, a legfontosabb, a nélkülözhetetlen; végül pedig: a hagyományokon túl (ha egyáltalán vannak ilyen hagyományok), mi az, ami a legtöbbet lendíthet a vidék művészeti életén. Mert tagadni, hogy a vidéki és a nem vidéki lehetőségek korántsem azonosak, botor dolog lenne.

Miután ezt a három kérdést megfogalmaztam, meglepve tapasztaltam, hogy ez a három könnyűszerrel szül újabb hármat, vagy akár kilencet is, és ha időt szán az ember a továbbgondolásra, több tucatnyi kérdéssel áll szemben rövid úton. A légié-* nyegesebbeket kiemelni volna azonban most a célravezető, és ha ezeket a Békés megyei példákkal, helyzetekkel tehetem érzékletesebbé, bizonyára a NÖGRÁD okos, és szükséges vitáját is tovább segítheti, bontakoztatja, az érdemes összegzés felé.

A képzőművészet, a zenei élet áramlataiban szinte megközelítően azonos a helyzet a nógrádival: e vidéken is sokkal távolabbról természetes és anyagilag is mindent felülmúlóan egyengetett a képzőművészet, mi több, újabban — például Békéscsabán — már öt műtermes lakás is épült, és telepítettek azokba vállalkozó szellemű fiatal művészeket, akiktől vállalkozó szellemükön túl, hamarosan, érdemes művészi értékek alkotását’ is számba vehetjük. A vásárlások és az évről évre rendszeresen visszatérő díjazások, jutalmak hosszú ideje velejárói a Békés megyei képzőművészeti életnek is és hogy így van, jól van így- A zenei élet már sokkal esetlegesebb, attól függetlenül, hogy ez a dél-tiszántúli megye évtizede vagy több is annál országos élenjáró, az ifjú zenebarát-hangversenyek számát és látogatottságát illetően; több vidéki amatőr zenekarából pár éve — szabad legyen így fogalmazni — ütőképes megyei szimfonikus zenekart szerveztek és nevezlek el azt békéscsabainak, mely — és ez sem véletlen — a külföldön is nagyhírű, Békés megyei, orosházi, születésű Jan- csovics Antal karmestersége alatt elismert hírre emelkedett. Jancsovics után — bizonyára nem anyagi okok miatt — visszaesés következett. Az ok egyszerű volt: nem találtak megfelelő, ál- hatatos, szuggesztív embert a karnagyi pulpitusra. A változás újabb lehetősége alig félesztendős: Molnár László, fiatal és ambiciózus karnagy érkezése óta a zenekar felienJubileumi esztendő

A Német Demokratikus Köztársaság idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Ennek az esztendőnek, az 1979-es évnek a tervei az eddigi eredmények megszilárdítását, és újabb növekedést tűznek ki célul.

A nemzeti jövedelem 4,3, az ipari árutermelés 5,5, az ipari munkatermelékenység 4,6 és a külkereskedelmi volumen 9,8 százalékos emelkedését tervezik ez évben. A lakosság nettó pénzjö.vedelme

— ugyanúgy, mint az áruforgalom — előreláthatólag 4 százalékkal nő. Ugyanakkor az árak, a lakbérek, a közlekedési szolgáltatási díjtételek változatlanok maradnak.

235 000 általános iskolát elvégző fiatal számára biztosítottak szakmunkástanulóhelyet.

A szociálpolitikai intézkedések között szerepel az évi fizetett szabadságnak további három nappal való növelése.

dülése újra megindult, legutóbb már Aradon hangversenyeztek méltó sikerrel és adtak filharmóniai koncertet Békéscsabán. A zeneiskolákon kívül néhány felnőttkórus az, ami fémjelzi Békés megyét. Közöttük sokáig a Szo- kolay Bálint (Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző édesapja) által vezetett orosházi Madrigál-kórus volt a reprezentáns, karvezetőjének nyugdíjba vonulásával, azonban ez a külföldön és a rádióban is számtalanszor fellépő kórus — a jelek szerint — szétesett. (Adódik a válasz az első kérdésre ebből az apróból is: valóban minden csak a pénz, az anyagi támogatás lenne? Íme a példa, hogy nem.) A törekvés hogy ezeket az együtteseket a tanácsi művelődési intézmények gondjaikba vegyék, most van kibontakozóban. Az említett szimfonikus zenekar és egy új, máris kitűnő békéscsabai felnőttkórus, a Bartók vegyes kar (karnagya Rázga József, a békéscsabai zeneiskola igazgatója) került a megyei művelődési központ szárnyai alá, figyelmes gondoskodásába. Igen, ez is válasz, hogy nem minden a pénz, az anyagi támogatás- De, hogy a hozzáértés, az okos felhasználás, a tehetséges támogatott is összetevője a sikernek, azt sem szabad szem elől téveszteni. Egyszóval: az irányítók, a közvetlen megvalósítók hozzáértése, ügybuzgalma; az adott művészeti ágban a kétségtelen tehetség jelenléte alakíthat csak ki olyan művészeti életet, amelyről egyértelműen elmondhatjuk, hogy színvonalas, hasznos, hatásos éa szükség van rá.

Talán furcsa ezt így fogalmazni, hogy „szükség van rá”, ezúttal is csak azért teszem, mert nem mindig hangzott — és hangzik el —- még ma sem ez a kategorikus ragaszkodás; mert még ma is előfordul, hogy a művészetek embert formáló szerepét legkicsínylik, megmosolyogják, huszadrangúnak bélyegzik olyanok is, akiknek pedig pontosan az ellenkezőjét kellene tenniük és hangoztatniuk, ha másból nem, hát abból a helyzetből, amelybe a társadalom helyezte őket Különösen a különböző, más és más hangsúlyú alkalmakkor szokásos rangsorolás alkalmaival derül ki, hogy az a bizonyos közművelődési szemlélet még ritkán jön egy-egy felszólaló, anyagiakról és másról döntő személyiség legőszintébb régióiból, sokkal inkább a „legyünk túl már ezen is”, szomorúbb esetekben a „szükséges rossz” aspektusából hangzanak el vélemények állásfoglalások, támogatások mértékéről szóló döntések. Ugyanakkor kötelező és az igazsághoz tartozó kimondani: hálistennek nem ez a jellemző, és egyre inkább nem lesz valamiféle divatos magatartás lemosolyogni a vidéken élő festőt, költőt, muzsikust, regényírót, novellistát. Habár Békésben éppen a tavalyi, őszi könyvhetek előszervezése során mondta egy MESZÖV-főelő- adó, hogy X. Y. pesti költőnek miért fizetnek ennyit és ennyit (talán 5—600 forintról lehetett szó) csak azért, mert felolvas egy-két. verset? Mások sokkal nehezebb munkával keresnek ennyi pénzt.. • stb. így kísért a rossz „hagyomány”, így kísérthetnek a művészeteket nem értő, szemellenzős vélemények, misztifikáló gyanúsítgatások még ma is.

E!

s ezzel elérkeztem hozzászólásom irodalmi életről szóló részéhez; melyről bővebben szerettem volna írni. Látom már, hogy ez szándék marad csupán, hiszen a terjedelem megszabott, és amiről eddig szóltam az sem volt mellékes. Hogy az irodalmi életről ez a részletezőbb igény felmerült, egyértelműen annak tudható be, hogy a Körösök vidékén ez az, ami az utóbbi szűk tízesztendőben a legdinamikusabban, és talán a leglátványosabban fejlődött. Már az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején születtek próbálkozások, hogy az itt élő és az innen elszármazott írók egy-egy antológiasorozat kiadásába vágják a fejszéjüket, ezek azonban — sajnos — torzók maradtak. Pedig a nem bőséges, de azért hasznosan segítő anyagi támogatás sem hiányzott, a Békési üzenet mégsem ért meg három számnál többet, a Viharsarki élet pedig csupán egyetlen egyszer jelent meg. Hozzájárult a kudarcokhoz az akkor még kisebb szellemi erők közötti széthúzás is, a sorok és törekvések rendszerezetlensége, és a vi- dékiségbe taszított elszigetelődés- Az az „egyetlen”, vélt centrumból érkező lekicsinylés, mely a vidéken születőformálódó irodalmat (mintha nem ismernék irodalomtörténetünk jelentős stációit) egyértelműen dilettásnak degradálta. Ez volt Békésben is a legkeményebb akadály, melyet csak szívós, elszánt, célokat fel nem adó, következetes irodalmi élet kiteljesedésével lehetett ellensúlyozni, megtörni és félrevetni az útból. Íme, az újabb példa tehát; nem minden az anyagi erő, a pénz. A hatvanas évek végén aztán újabb, önálló antológiák láttak napvilágot, először a Mi időnk, aztán három költőt bemutató 57 vers, majd 1973-ban megjelent a Békés megyei és” a Békéscsabai városi Tanács pénzéből, a vidék nagy írófiának, Darvas Józsefnek nagy- nagy támogatásával és ösztönzésével az Űj Aurora. Akkor még antológiasorozat, ma már irodalmi folyóirat, mely szerencsés szövetséget kötve a világhírű gyomai Kner Nyomdával, először az ország legszebb irodalmi folyóirataként emlegetve indult útjára, ma pedig már, nemcsak a külleme dicséri: rangja és szerepe van a magyar irodalmi életben, és dicséretes az a féltő gondoskodás, ahogyan a megyei és a városi tanács továbbra is támogatja. önálló szerkesztőségében hárman dolgoznak, a szerkesztő bizottság elnöki tisztségét az írószövetség titkára, Fábián Zoltán vállalta, főmunkatársa pedig az ismert irodalomtörténész és kritikus; Bata Imre.

Az Űj Aurora, mint küldetésében legjelentősebb evi- déki irodalmi fórum, a híd

szerepét is betölti a szomszédos népek és a magyarság között, az országhatáron túli, a szocialista államokban élő magyarság és az itthoni magyarság között. Bizonyára hasonlóan kiteljesedhetne a Palócföld is, a nógrádi tájakon.

Ha most újra előszámlálom a NÖGRÁD-ban megjelent vitaindító cikk után a bennem támadt kérdéseket, azt hiszem, sorra megválaszoltam azokat. Meggyőződésem, hogy az anyagi eszközök jó szívű előteremtésén túl a művészetek őszinte szeretete, és értése is szükséges ahhoz, hogy jó katalizátorként kibontakoztassa egy megye, város, tájegység művészeti életét; helyzetünk a nógrádival sokban azonos, de jócskán akadnak lényeges különljsé- . gek is; végül, hogy a hagyományok, a messze a múltba nyúló, vagy a csak most formálódó igények nem azonosak; számunkra azonban mindkettő nélkülözhetetlen- Sem Békés, sem Nógrád nem dicsekedhet több évszázados művészeti hagyományokkal; errefelé is sokszor elhangzott még tíz éve is: „aki tehetséges, menekülj ön!”

S

hogjy ezt a bizony mi- nősítő mondatot már " régóta nem hallani, ahhoz a Békésben élő művészeken : írókon, költőkön, festőkön, muzsikusokon kívül a feladata magaslatára, mind többször felemelkedő hivatalos mecenatúra, egyszóval a művészetek okos támogatása adott talán a legtöbbet.

Sass Ervin

NÖGRÁD — 1979. március 21., szerda