Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

A savanyú káposzta ’ Ige« ízletes és vtomtadús étel. Elkészítése gyors és egy­szerű. Fogyasztható nyersen is. Rendben tartja az emész­tést Fogyókúrázóknak is kel­lemes tápláléka lehet 10 dkg savanyú káposzta 20 mg C-vi­ta mint tartalmaz, emellett ás­ványi sókban is gazdag. Néhány savanyú káposztás recept: Káposztáiét)** Hozzávalók 4 «»mélynek: fél kg savanyú káposzta, 1 fej vöröshagyma, 8 dkg szalonna, 30 dkg kolbász (főzőkolbász), 1 evőkanál olaj, 1 liter víz, 3 kávéskanál húslevespor, 20 dkg burgonya, 1 db sós-esetes uborka (körülbelül 10 dkg). 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál tej­szín, petrezselyem. A szalonnát és a megtisztí­tott hagymát kockákra vág­juk, a kolbászt felkarikázzuk és mindezeket olajban meg­pirítjuk. Húslével felöntjük. A meghámozott burgonyát és uborkát kockákra vágjuk. A savanyú káposztát feldara­boljuk és a burgonyával, uborkával együtt a levesbe tesszük és körülbelül 15 per­cig főzzük. A lisztet a tejszín­nel elkeverjük és behabar­juk a levest. Ezután 5 percig főzzük. Apróra vágott petre­zselymet szórunk bele. Szegedi káposzta Hozzávalók 4 személynek: 1 fej hagyma, 5 dkg szalonna, 6 db virsli, 1 evőkanál olaj, fél liter víz, fél kg savanyú káposzta, 15 dkg paradicsom­püré, 1 kávéskanál húsleves­por, fokhagymapor, fél kávés­kanál piros porpaprika, 1 po­hár tejföl. A hagymát megtisztítjuk és kockákra vágjuk. A szalonnát és a virslit szintén feldarabol­juk. Egy lábasban olajat for- rósítunk és a hagymát, a sza­lonnadarabokat és a felszele­telt virslit ebben megpárol­juk. Vízzel felöntjük. A sa­vanyú káposztát, paradicsom­pürét és húslevesport hozzá­adjuk. Ízesítjük és 15 percig pároljuk. Tálalás előtt tejfölt keverünk hozzá. Mellé sósvíz­ben főtt burgonyát adhatunk körítésként. Káposztával töltött burgonya. Hozzávalók 4 személynek: 4 nagy darab burgonya, 4 evő­kanál vaj, só, 1 kis fej hagy­ma, 10 dkg szalonna, negyed kg savanyú káposzta, 4 vé­kony szelet császárszalonna. A burgonyát megmossuk. Haját rajtahagyjuk. Majd hosszában kettévágjuk. A fél darab burgonyák belsejét ki­kaparjuk. Majd fél-fél kávés­kanálnyi vajat és kevés sót teszünk bele. A hagymát meg­tisztítjuk és apró kockákra vágjuk. A szalonnát szintén feldaraboljuk. A hagymát és a szalonnát a savanyú káposz­ta közé keverjük. Ezt a keve­réket a fél burgonyadara­bokba töltjük. A töltött bur­gonyákat egyenként alufóliá­ba pakoljuk és sütőbe téve 1 óra hosszat sütjük. Tálaláskor minden darabra 1 kis szelet sült császárszalonnát teszünk díszítésnek. Miért tetszik verni, édesanya? !i: Kérdezte egy riadt te­kintetű kislány egy reggel a salgótarjáni hármas buszjára­ton, az utasok nem kis meg­rökönyödésére, miközben a gyerek alig győzte kapkodni a fejét a nyaklevesek elől. A válasz „világos” volt: Ma reggel vetted föl az új kabátodat, és már csupa kosz. Hát lehet ezt bírni idegekkel? ÉS még neki áll feljebb... — mondogatta a harminc-har­mincöt év körüli anya a mel­lété állóknak, akik megvető arckifejezésseí figyelték a je­lenetet. Egy idősebb, feltehe­tő«! nyugdíjas korú férfi ízes palócsággal közbeszólt: — Jóasszony, ha magát is így eltángálná néha a kedves férje-ura... nem tudom, hogy viszonyulna a dolgokhoz. S míg ez az egynézetű te- refere folyt, addig a kislány csendesen bőgicsélt (nem tö­rődve a védelmezőkkel, a támadóval, a vitával), kabát­ját tisztítgatta a verést elői­déző sárfoltoktól. De hagyjuk most őt egy pillanatra, had idézzem fel a múlt év őszén lezajlott egyik bírósági tár­gyalás előzményének rövid történetét Első olvasásra ta­lán nincs is hasonlóság köz­tük. .. Z. Gábor és felesége meg­lehetősen kedvező anyagi kö­rülmények mellett, azon fá­radoztak — nem sajnálva pénztárcájuk gyakori csiki- csukuját sem —, hogy a fér­fi édesanyját szociális otthon­ba helyezzék el, annal. elle­nére, hogy az akkori egész­ségügyi és szociális körülmé­nyek ezt korántsem indokol­ták. Ment a hercehurca, Vil­ma n^rri, igy hívták az öreg nénit azonban maradt A há­romszobás, összkomfortos, íz­lésesen berendezett szép la­kásban. Pedig próbálták őt meggyőzni, hogy a Gábor közéleti tevékenysége, az Icu- ka társadalmi elfoglaltsága, mindkettőjük karrierje érde­kében, na és persze az anyu­ka érdekében is jobb lenne, ha „emberek közé” kerülne, mondjuk az egyik otthonban helyet kapna. Hadd ne részletezzem Vil­ma néni érzelmeinek lefolyá­sát, a lényeg, hogy az egyko­ri „drága anyukából”, „hepa- jos vénasszony lett”, a haj­dani édesanya el nem visel­hető, fölösleges harmadikká változott. Előbb viták, aztán veszekedések, majd fondorla­tok következtek, melyeknek a célja körülbelül ez volt: ha a jelenlegi egészségi körülmé­nyek nem megfelelőek, a szo­ciális otthonba történő elhe­lyezésre, akkor azzá kell őket tenni. Nosza! Azonban a vé­letlen közbeszólt, egy vita so­rán Gábor „meglökte” az édesanyját, aki oly szeren­csétlenül esett el, hogy lábát törte. A kórházban aztán „ki­pakolt”, végül nyilvánosságra került az ügy, sőt egy szem­füles újságíró még ország­világ elé is tárta az esetet. Nem untatom tovább az olvasót a történtekkel, annál is inkább, mivel ismeretlen számomra, például a felpofo­zott kislány és anyja családi körülményei, valamint Z. Gá­bor gyermekkora, nevelésé­nek mikéntje stb. Ami viszont közös és is­mert: a verés. A gyengébb, • ad, rúgással történő elhall­gattatása, elnémitása. Leg­alábbis, ideig-óráig. Közismertek továbbá a ma­gyarázkodások, az önsajnál- tató, mindent a körülmények­re hárító kifogások. Mondják, ezeket a körülményeket ki-ki saját maga teremti meg, leg­alábbis alakítja-formálja. Csakhogy a négyéves kislány még, a hetvenéves Vilma né­ni pedig már kevésbé szólhat bele a velük való törődés ho­gyanjába. És, ha ez így igaz, akkor ezen esetekben megha­tározó a szűkebb környezet viszonyulása. Ezt bizonyítják az említetteken kívül a nap mint nap előbukkanó, s gyak­ran képtelenségeknek tűnő históriák: a szipókás gyerek­ről, az erőszakoskodó „édes”- apáról, az éheztetett szülők­ről, és a négy fal közé szo­rult veszekedésekről-vere- kedésekről. Amikor sokk­szerűen éri a szomszédokat, a közeli ismerősöket az el sem képzelt történet. De talán gyakrabban elő­fordul az, amikor valamit sej­tenek, ám legtöbben „az ő háza, az ő vára” kényelmes álláspontjára helyezkednek- Holott lehetséges hogy ta­pintatos közeledéssel kezdetét vehetnénk komolyabb fejle­ményeknek. Például, ha nem a buszon a gyermek, hanem netán otthon az anya trécse- lő szomszédasszonya (rokon, ismerős stb.) időben fölteszi a kérdést: miért tetszik ver­ni a gyereket, édesanya? De sajnos, ez a kérdés gyakran egyáltalán nem hang­zik el. T. L. Mennyit „ér* egy mai lány? A mai lányok viselkedésé­vel kapcsolatban gyakran hallani elhamarkodott (vagy nem elhamarkodott) elma­rasztaló ítéleteket. Vegyük nagyító ^űá e sokrétű kérdést, tényleg, mennyit „ér” egy mai lány? Ha e témát a lányok-fiúk egymás közötti társalgási for­mái szemszögéből vizsgáljuk, a válasz egy mondatra leszűrt lényege: amennyire a mai lány önmagát értékeli. Vágy­ás, amilyen a fiúk magatar­tásával szembeni igénye. Ha i tovább boncolgatjuk a kér­dés lényegét, sokféle meg­világításban tárul elénk ez a téma. A mai lányok-fiúk társa­dalmi érintkezési normái sok­kal szabadabbak, nyíltabbak, őszintébbek, mint nagyanyá­ink idejében, amikor „virág­nyelven”, szemlesütve rebeg- ték el mondanivalójukat. De, ha könnyedebb is ma a köz­lési mód, ez nem mehet a jó ízlés rovására. A lány, női mivoltából fakadóan, vissza­fogottabb hangvételű társal­gást igényeljen, mintha csak fiúk társalognának egymással. Ne hagyja a lány magát „fiú- eitani”, ez nem növeli egy lány értékét még a fiúk szemében sem. Mások sze­mében mégkevésbé. Vannak esetek, amikor lányok-fiúk nyilvános helyeken, arcpirító modorban beszélnek egymás­sal, azzal sem törődve, hogy mások hallják és megbotrán- koznak rajta. Talán még szórakoztatja is az ilyen tár­saságot, ha látják, hogy sza­bad szájúságukkal milyen kellemetlen hatást váltanak ki másokból. Ez nem jópofaság és nem fiatalos lendület, nem modem érintkezési mód. Ez egészen más. Ez a lányok- fiúk kapcsolatának szomorú leértékelése«. Az egyenjogú­ság mély, emberi tartalmá­nak szándékos eldeformálása. Legyen tehát a lányokban elég tartás, ne fogadják el az Ilyen társalgási formát, amely nem méltó hozzájuk (de a fi­úkhoz sem). Azért még le­het modern felfogású, mai lány valaki. Éppen ezzel a magatartásával húzza erí alá. Egy mai lány értékét az is meghatározza, hogy milyen mércét állít fel saját magá­val szemben, életvitel, kultu­ráltság, érdeklődési kör, jövő­re vonatkozó tervek síb. vo­natkozásában. Tehát milyen színvonalon él. Az értelmes, okos életvitelre ma nagyon sok lehetőség van. A kötet­lenebb érintkezési normák ér­tékes baráti kör kialakítását teszik lehetővé, ahol egy lány idejét kellemesen, hasznosan eltöltheti. Csak néhány lehe­tőség: közös beszélgetések, viták könyvekről, filmekről, politikáról, művészetről, sport­ról stb. közös társasjátékok. sport, kirándulás, múzeum­látogatás, városnéző séta, mo­zi, színház stb. Az is fémjelzi egy lány ér­tékét, hogy mennyit olvas. És mit olvas. Ma az információk özöne jut el mindenhová, csak azon múlik, kiben mennyi a tudásszomj, hogy kinyújtsa érte a kezét. Az olvasás nem csak értelmi, hanem érzelmi gazdagságot is nyújt, színes képzetvilágot tár az olvasó elé. Az emberi érték megállapí­tásánál az is meghatározó té­nyező, mennyi gondot fordít a testápolásra, ruházatának tisztán tartására valaki. A haj úgy szép, ha fényesen csil­iig, üde lehelet csak jól ápolt szájból áradhat, s a test tisz­taságillata a fiatal lány leg­nagyobb vonzereje. Ez ma sem ment ki a divatból. De nem ment kJ a divatból a tisztára mosott ruha sem. A farmer is úgy szép, ha tiszta. Lehet látni ugyan lányokon néha olyan farmerokat is, amelyek hónapok óta nem láttak vizet, de ez nem emeli egy lány értékét, még akkor sem, ha ezt tévesen egyesek Így hiszik. Mennyit „ér" tehát egy mai lány? Amennyi embari érté­ket önmagából kihoz, nem a divathóbortok szolgai utánzá­sával, hanem az igazi emberi értékek feltárásával. Ez a kis torna senkinek sem árt... és akár napközben is fel- féle segédeszköz nem sztiksé- hajolva ringatózunk, a szálló gyan csak bírjuk, majd fut- frissfthetjük vele magunkat, ges elvégzéséhez, csak egy kis hinta mozgását követve. va folytatjuk, ha például túl sokat ültünk akarat kell hozzá. 2. Először helyben gyakorol- 3. Az aratók kaszálnak így, egyfolytában, vagv egyfajta, juk a magas hóban taposó amilyen mozdulatokkal vé­monoton mozdulatokat vég- 1. Karunkat magasra emel- ember járását utánozva, olyan gezzük ezt a gyakorlatot, lá- ziink munkánk során. Semmi- ve, törzsünkkel előre, hátra magasra emelt térddel, aho- bunk a rajzon látható pózban. Gép — barkácsolóknak Egyre többen töltik szabad idejüket barkácsolással. Szá­mukra fejlesztették ki az Egyesült Villamosgépgyár ceglé­di gyárának konstruktőrei az új barkácsgépcsaládot. Az idén tízezer alapgépet és mintegy tízmillió forint értékű tar­tozékot szállítanak a kereskedelemnek. A képen: a fúró­gépek végszerelését végzi Wolf át Antalné. A kerékpár története Egyes adatok szerint 1813- korszerű kerékrögzító csavart ig nyúlik vissza a kerékpár története, más adatok szerint 1815-ig: állítólag ekkor talál­ta fél K. Drais badeni fürdő- mester. Az ősi kerékpár egy vázon elhelyezett nyeregből, két kerékből állt és lábbal lökték előre. M. Fischer né­met mechanikus 1850-ben al­kalmazta először a lábpedált. A sebesség fokozása érdeké­ben 1880-ban nagy első kere­ket szereltek a kerékpárra, amelyet lábbal közvetlenül hajtottak. Fontos későbbi dá­tum a kerékpár történetében a légtömbös abroncs felfede­zése 1888-ban, amely Dunlop angol állatorvos nevéhez fű­ződik. 1896 óta olimpiai ver­senyszám lett a kerékpár­sport. A kétkerekű közlekedési eszköz századunkban egyre jobban elterjedt. Számos kor­szerűsítést végeztek rajta, pél­dául az 1903-ban bevezetett kontraféket. Csakhamar mint sporteszköz Is népszerű lett, amely további technikai fej­lesztéseket is eredményezett. Véletlen esemény érlelt meg például egy sportszempontból fontos újítást. 1925-ben egy hegyi versenyen az egyik ver­senyzőnek gumit kellett cse­rélnie, ám a hidegtől elmere­vedett ujjaival nagyon lassan tudta kivenni a rögzítő csava­rokat. Ez adta az ötletet, hogy szerkesszen, amely segítségé­vel egyetlen mozdulattal ki­cserélhető a kerék. Nem sok­kal később megszerkesztette az első kerékpárváltót, amely forradalmasította a kerékpár- sportot. De nemcsak a verse­nyeken tett a kerékpárváltó jó szolgálatot, hanem a he­gyes terepen is lehetővé tette a kerékpárközlekedést. A kerékpározás újabb meg­újhodásának lehetünk ma ta­núi. A városi közlekedés zsú­foltsága, a környezetszennye­zés elleni propaganda, az egészséges életmóddal járó mozgásigény mind elősegíti a kerékpár további terjedését. A kerékpársport népszerűsé­gére jellemző, hogy Nyugat- Európában még a labdarú­gást is megelőzi. Érdekes, hogy bár Amerikában is rendkívül megnövekedett a kerékpáreladások száma, amelyek a mozgásigény kielé­gítését biztosítják, mint sport­ág nem nagyon terjedt el. A kerékpárgyártás hatal­mas iparággá fejlődött. Híres kerékpárgyár működik példá­ul a nyugat-csehszlovákiai Chebben, a Favorit kerék­párgyár, ahol nemrégiben új szerkezetű. 3—5 fokozatú se­bességváltót fejlesztették ki. A kerékoárok nagy részét exportálják, egyik felvevőpi­aca Kanada. NÖGRÁD — 1979. március 18., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents