Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

Portugália 80 <«• (2.) A forradalom védelmében VIRÁGZIK AZ ORGONA A csepeli Duna Kertészeti Mgtsz Magyar—Bolgár Barátság üzemegységében már vi­rágzik az orgona. A képen: szedik az orgonát az üzemegység fóliasátrában. Milyen lakások épüljenek? Tengerpart a Leiria megyei ' EURÓPA LEGRÉGIBB diktatúrája bukott meg 1974. április 25-én, a „szegfűk for­radalma” nyomán; amikor a portugál hadsereg fellázadt, egységei szinte vértelenül buk­tatták meg a Salazar-utód, Marcelo Caetano fasiszta rendszerét. A portugál anti­fasiszta és demokratikus for­radalom sokak számára — Nyugaton is — a meglepetés erejével hatott.. A washingto­ni külügyminisztérium hosz- szas szemrehányásokkal il­lette lisszaboni nagykövetét, amiért hírt sem adott „a ka­tonai puccs” előkészületeiről, sőt a győzelemről is jócskán megkésve tájékoztatta fe­letteseit­„Katonai puccsról” per­sze —, ahogyan az amerikai szóhasználat nevezte a fordu­latot — szó sem volt. A fegy­veres erők fellépéséhez azon­nal csatlakoztak a tömegek; Lisszabon utcái nem katonai hatalomátvétel, hanem össz­népi demokratikus forrada­lom képét mutatták. S a for­radalom döntő fordulata — a katonák részvétele — sem volt a véletlen műve. Alvaro Cunhal már 1964. áprilisá­ban, az illegális Központi Bi­zottság elé terjesztett beszá­molójában hosszasan foglal­kozott a hadseregben megin­dult erjedéssel. A kommunista párt korán felismerte, hogy a hatvanas évek elején megindult gyar­mati háborúk minőségi vál­tozást hoztak a fegyveres erők körében. A középpolgárság­ból származó tisztek — éppen a harci cselekmények miatt, — inkább más pályát válasz­tottak. Az egyetemekről be­hívott továbbszolgáló tisztek között megszaporodtak a kis­polgári, sőt, időnként a mun­kás- vagy paraszti származá­súak is. A Guinea—Bissauban, Angolában és Mozambikban vívott, szennyes háború jel­legét — a / párt felvilágosító munkája következtében is — egyre több tiszt és sorkatona AZ IRODAÉPÜLET tágas folyosójának falán a léces tar­tóra kiállításszerűen tűzték fel a Tanácsköztársaság hat­van évvel ezelőtti dicsőségé­re emlékeztető színes plaká­tokat, fényképfelvételeket. Nemrégen tehették ki, mert még friss a színe, pedig a folyosóra beszorul a meleg. Itt reked meg a gyárból be­szűrődő gépek zúgása is. Igaz, már csak finoman, de kiérezhető belőle a munka lüktetése Nagy Erzsébet, a párttitkár egy elejtett szó­val ugyan, de érzékelteti, hogy náluk így készülnek az év­fordulóra. A balassagyarma­ti finomkötöttben tehát tel­nek a dolgos hétköznapok, amelyek az ünnepeket hoz­zák. A párttitkárnak halk a szava, annál többet mond a tekintete. . ., — Majd a Zsuzsa.:. Néhány perc ha elmúlott, amikor az erélyesen megnyi­tott ajtón belépett a lány. Tekintetében volt a kérdés, hogy miért az iránta való ér­deklődés. Nem szólt a párt­titkár semmit. A lány sem, mégis egy szemvillanásból ért­hették egymást. Nagy Erzsé­bet, a párttitkár szökés, mé­lyen gondolkodva mérlegeli a szót, aztán felderül a tekinte­te. Robb Zsuzsa barna, rö­Nazaréban. ismerte fel- Így alakult meg 1973-ban a Fegyveres Erők Mozgalma (MFA), amelynek létezéséről a fasiszta titkos- rendőrség, a PIIJE sem tu­dott. A kommunistákat nem ér­te váratlanul a forradalom híre. Emigrációban élő veze­tőik napokon belül vissza­tértek az országba; Alvaro Cunhalt valóságos diadalme­net kísérte a repülőtérről Lisszabonba. Más vezetőket a forradalom a PIDE börtö­neiből szabadított ki. 1974. május 1. feledhetet­len ünnep volt Lisszabon szá­mára. A többszázezres tö­meg élén kart, karba öltve haladt a két munkáspárt — kommunisták és szocialisták — vezetője, Alvaro Cunhal és Mário Soares. A menet élén haladó kommunista központi bizottsági tagok összes bör­tönbüntetése több száz évet tett ki. De ezen a május 1-én senki sem erre gondolt... A KOMMUNISTÁK ÉS szocialisták együttes demonst­rációját nem követték újab­bak: a megrettent polgárság, Mário Soares pártjában lát­ta az eszközt, a forradalom gyengítésére, az elvesztett po­zíciók visszaszerzésére. A szocialisták vezetése — a tör­ténelmi tapasztalatokból mit sem okulva — eljátszották ezt a kétes szerepet s vele együtt munkásszavazóik bizalmát is. A szocialista kormányok 1976-tól 1978. tavaszáig fo­kozatosan jobbra csúsztak, míg át nem adták kényszerű­en helyüket a jobboldal kabi­netjének, amelynek voltakép­pen — öntudatlanul — az útját egyengették. A Portugál Kommunista Párt számtalanszor hívta fel a szocialista vezetés figyel­mét a jobboldali veszélyre, s arra a létfontosságú tényre, hogy a két pártnak együtte­sen többsége lenne a parla­mentben. A szocialista párt egyes elvakultan kommunis­taellenes vezetői — bizonyít­vid frizurával, élénk vilá­gos színű szemmel nyugta­lan mozgású, mint akinek nem jut ideje a nyugalomra. Mé­lyebb zengésű a hangja, de tele energiával, a forrada­lomról beszél. — Csodálom őket — gon­dolatokat tükröz a tekintete, amit végül is kimond- — Va­jon ránk miként fognak em­lékezni ? Egymásra tekintenek. Ar­cukon, hogy visszatértek a mába, a gépek zúgásától han­gos hétköznapoKba. Robb Zsu­zsa ott éli életet igazán. Azt mondja, hogy ő a feladó. A divatos női holmik elkészíté­séhez szükséges dolgokat ad­ja cérnától a ki szabott anya­gig a varrónőknek. Ezt neve­zik „feladónak”. A munkája befolyásolja a varrónők mun­káját. Gyors pillantást ve­tett a párttitkárra, értett an­nak a tekintetéből és két ke­zét az asztalra ejtve beszélt: — Na, és úgy is van a kap­csolat a munkatársaimmal, ja ezt a napokban véget ért kongresszusok is — nem haj­landók tudomásul venni, hogy a két párt kényelmes parla­menti többséggel lenne ké­pes megvédelmezni a forra­dalom vívmányait. Nem kis eredményekről van szó: az 1976-ban elfoga­dott portugál alkotmány — talán kevesen tudják — Nyu- gat-Európa, legdemokratiku­sabb, leghaladóbb alapokmá­nya. Meghirdeti a szocializ­mus felé vezető utat. Szente­síti a forradalom olyan vív­mányait, mint a bankok álla­mosítása, a monopóliumok felszámolása, és a földreform- Ezek nem távlati célok, ha­nem már elért eredmények; érthető tehát, hogy a jobbol­dal akciói az alkotmányelle­nes törvénysértéseken ke­resztül az alapokmány felül­vizsgálatának szorgalmazásá­ig terjednek. S érthető az is, hogy a Portugál Kommunis­ta Párt e manőverekkel szem­ben az alkotmány védelmében lép fel. Még- elfogult nyugat-euró­pai prognózisok szerint is, ha most írnának ki parlamenti választásokat, a Portugál Kommunista Párt igen jelen­tős arányban növelné képvi­selőinek számát. Ugyanakkor az előrejelzések szerint, a szo­cialisták katasztrofális poli­tikája hatalmas lemorzsoló­dásban nyilvánulna meg. Mindez persze nem feledteti, hogy a baloldali egység lét­rejötte esetén az ibériai or­szágból érkező hírek sokkal kedvezőbbek lennének a mos­taniaknál. Portugália ez évben újabb erőpróbára készül. Az év má­sodik felében kerül sor a helyhatósági választásokra, amelyekben különösen nagy szerepet játszanak a helyi, megyei pártbizottságok. Mi­után a kommunisták már nem egy városi, községi tanácsban, bizonyították helytállásukat, várhatóan a parlamenti vá­lasztásoknál is nagyobb, el- söprőbb sikert érnek el. A jóslatok szerint Leiria me­gyében is tovább szaporodik a városatyák között a PKP képviselőinek a száma­A PORTUGAL KOMMU­NISTÁK — köztük a leiriai- ak tevékenysége — nem szo­rítkozik a szűkebb pátriára. Az Avante! ad hírt róla, hogy a PKP országszerte — így Nógrád testvérmegyéjében, különös hangsúllyal — ké­szül megemlékezni egy olyan dátumról, amelynek híre már 60 évvel ezelőtt eljutott a földrajzilag tőlünk távol s mégis oly közel levő ország­ba: ünnepségek során em­lékeznek a világ második ta­nácsállamára, a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltására! hogy én vagyok a KISZ-tit- kár-.. Ezt olyan természetesség­gel jelentette be, mintha azt mondta volna, hogy minden­nap dolgoznia kell az ember­nek, hogy ember maradjon. És következtek a munkával járó gondok. Oda állni azok elé akik megfeledkezve a na­pi kötelességről, lelassítják a munka ütemét. Idézi a neve­ket, akik kiállottak a sor­ból cigarettáért oly gyakran, hogy akadozott a termelés. Aztán a mindennapi birkó­zás azért, hogy a gép mel­lett dolgozóknak ott legyen a kiszabott anyag, a cérna, a gomb, és minden ami kell ah­hoz, hogy az áru elkészüljön. A párttitkár csak megjegyez­te: — Ha szükség van rá, ak­kor Zsuzsa is a géphez ül... — A láncöltések kedvé­ért- .. — tréfás megjegyzés a válasz. Munkaszeretet, kö­telességtudás, ez árad ebből a lányból. A párttitkárnő sze­mében is benne van az elis­merés iránta. Zsuzsa kiérzi a Kovácsék nagy gondban vannak. Kétszobás lakásban élnek három gyerekkel- Az apa szülei a város túlsó felén ugyancsak kétszobás lakás­ban laknak. A nagypapa már nyugdíjas és pár hónap múl­va a nagymama is az lesz. Szeretnék a két lakást egy négyszobásra cserélni, de se­hogy se sikerül. A tanácsnál azt a választ kapták, hogy ek­kora lakás jószerével nem is épül. A két, két és fél szobá­sakért pedig a háromnál több gyermekes családok állnak sorba. Sokáig, mivel ekkora lakások is alig készülnek. A hirdetésre öreg, rossz beosztá­sú, felújításra szoruló lakást kínáltak hárman, de ők már fényhez és központi fűtéshez szoktak — arról nőn is be­szélve, hogy a felújításra nem telne. Pedig olyan szé­pen eltervezték: a nagymama vigyáz a legkisebb gyerekre, amíg el nem éri az óvodás kort (bölcsődébe helyhiány miatt nem vették fel), a ma­ma pedig visszamegy dolgoz­ni. A nagypapa mestere a bevásárlásnak és mióta nyug­díjas, szívesen takarít is- A nagymama főzni is szeret és közösen vállalnák a nagyobb dicsérő elismerést és bele­szól: — Valahányan mások, kü­lönbek is ennél... Oda tolakodik a kérdés a beszélgetésbe, hogy miért a szorgalom, a kötelességtudás? És akkor a gondolatokból me­rített válasz Zsuzsától. — És nekik akkor régen, miért a nagy áldozatvállalás? Senki sem várja a választ. Ott van a kérdésben- Robb Zsuzsa ezt a kötelességtudási otthon, már a családi körben szívta magába, öten a csa­ládból párttagok, az apa és testvérei. Kétkezi dolgozók, valamennyien, de a mozga­lomhoz tartozók, ö a legif­jabb, de a legenergikusabb. Az iskola elvégzése után mint irodai dolgozó került a finom- kötötthöz, de elkívánkozott onnan, a gépek mellé. Fel­adó lett és nevelője mun­katársainak. A KISZ élére választották, akkor amikor a mozgalom nem virágzott, a finomkötöttben. Azok is em­lékek már csupán, de nem fe­gyerekek felügyeletét, ápolását is, ha netán megbetegedné­nek. Szóval, mindenkinek az lenne a legjobb, ha együtt él­hetne a két generáció. A lakáshiány újratermelődése Hány Kovács család van az országban? Nem tudom, de az biztos, hogy nem csak az ő igényeikhez nem alkalmaz­kodik a lakásépítés, hiszen a másfél szobába költöző 1 gyer­mekes család is új, nagyobb lakást kér, a második gyerek születése után. Ezt nevezik a lakáshiány újratermelődésé­nek. Pedig sokan kiszámítot­ták már, hogy minél több ember részére — úgymond fé­rőhellyel — készítenek egy la­kást, annál kevesebbe kerül abban egységnyi lakóterület. A magyarázat egyszerű: elő­szobából, konyhából, fürdőszo­bából továbbra is egy kell (a lakáson belül a „vizes” helyi­ségek a legdrágábbak). A je­lenleg érvényes lakástervezési irányelvek szerint a két férő­helyes lakásban egy személy­iejtik, hogy amikor a meg­hirdetett taggyűlésen néhá- nyad magával állott az üres teremben. Nem jöttek a gyű­lésre- Az őszinteség cseng a hangjából. — De sokat is sírtam a si­kertelenségemen __ Á m újból és újból kezdte, hogy ma ilyen mozgalmas élet legyen a telepen. Aztán jött a pártba való felvétele. Termé­szetesnek tekinti ezt is, hi­szen a családban mindenki a párt tagja, neki is ott a helye. A mozgalmi élet szépsége vonzza e lányt, mert szereti amit csinál. És, hogyan is mondta? „És nekik akkor ré­gen miért a nagy áldozatvál­lalás?” KÉSŐI UNOKÁK állnak most készen, Robb Zsuzsáék, Nagy Erzsébeték, akik méltó utódiai nagyapáiknak- Nem hőstettekre készülnek, ha­nem az egyszerű hétköznapi tettekre. Talán nem is tud­ják, hogy ezek ma az iga2í hőstettek. Balassagyarmaton a finomkötöttben egyenletes zúgással jelzik a gépek a ki­egyensúlyozott munkát. E munka zajával Robb Zsuzsá­ék írják a ma történelmét. Ahogyan egykoron elkezdték írni a korai elődök. Bobál Gyula re 14 négyzetméternek kell jutnia. Ugyanez a szám 7 fé­rőhelyes lakásban 11 négyzet- méter. A megtakarítás egy­ötöd lakrésszel egyenlő- Ez természetesen a költségeken is érződik: ha a kétszemélyes lakásban 100 egységbe kerül egy férőhely, akkor a 7 férő­helyes lakás fajlagos költsége 65 egység körül állapodik meg. A számok igazak, de meg kell jegyezni, hogy a nálunk gaz­dagabb országokban a négy­nél több személy által hasz­nált lakásba külön kézmosóé WC-t építenek, a 7 férőhelye­sekbe pedig még egy zuhany­zó is kerül. Mérjünk négyzet méterben A gazdasági számítások eredménye több oldalról is azt bizonyítja, hogy Kovácsék igé­nye jogos. Ha pedig így van, akkor ki kell elégíteni. Épül­jön hát több nagy lakás, an­nál inkább, mivel így lassab­ban tornyosul, a tanácsokon az igénylések tömege! Vannak más vélemények is: ha több lesz a nagy lakás, akkor ez csak a kisebbek rovására me­het, ez pedig csökkenti az át­adható lakások számát. Pedig a mennyiség másként is szá­mítható. Például úgy, hogy 28 ezer négyzetméteren 2 férő­helyes lakásokban 2 ezer em­ber élhet, míg 7 férőhelyes la­kásban 500-al több. Igaz, a lakások száma ezerről 359-re csökkent de hát mégis csak negyedannyival többen költöz­tek új lakásba. Ezért tervezik és mérik Európa-szerte — bennünket leszámítva — a lakásépítést négyzetméterben és férőhelyben­(A számokat Halmos Béla Valóság-beli tanulmányából idéztem. A gondolatmenet egyébként egyre gyakrabban kap hangot a napi sajtóban is.). Akkor hát mi lesz Ková- csékkal? Az MSZMP KB 1978. október 12-i üléséről megjelent közleményben sze­repel többek között az a mondat: „A sokrétű és válto­zó igények kielégítése végett növelni szükséges mind a nagycsaládok elhelyezésére, a több generációs együttélésre alkalmas több szobás lakások mind a gyermektelen házas­párok és az egyedülállók ré­szére megfelelő kisebb laká­sok arányát”. n. g. NOGRAD — 1979. március 18., vasárnap 5 Major László Érdemes volt Zsuzsa, a -feladó...

Next

/
Thumbnails
Contents