Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

si. L: ... I rta: Cséczi János Február 18-án volt 31 éve, hogy aláírták a Szovjetunió és Magyaror­szág szerződését, a barátságról, együtt­működésről és kölcsönös segítségnyúj­tásról. A dokumentumban a két or­szág népének azon akarata öltött tes­tet, hogy együttműködnek az új tár­sadalom felépítésében, erősítik a szo­cialista közösség államainak egységét és összeforrottságát, s együttműködnek a békéért és a nemzetközi biztonsá­gért folytatott közös harcban. A ki­emelkedő fontosságú okmányban ösz- szegzett elveket és célokat továbbfej­lesztették az 1967-ben aláírt új szov­jet—magyar szerződésben. Az alábbi cikk a Magyar Népköztár­saság kommunistáinak jelentős mun­kájáról számol be, amelyet a dolgo­zók internacionalista szellemű nevelé­séért, s a Szovjetunió iránt érzett test­véri barátság további erősítéséért foly­tatnak. (A szerkesztőség bevezetője a cikkhez) S ok igaz barátja van a ma­gyar népnek, testvéri kap­csolatok fűznek bennünket a Szovjetunió, és a szocialista közösség más országainak dolgozóihoz, akik őszintén örülnek a fej­lett szocialista társadalom építésében el­ért sikereinknek. Jó politikai légkörben munkálkodunk az MSZMP XI. kongresz- szusa határozatainak végrehajtásán, tu­datosítva, hogy. valamennyi eredményünk forrása a hazaszeretet fűtötte alkotó munka — ez a gazdaság, a technika, a tudomány, s a kulturális élet továbbfej­lesztésének záloga. A hazaszeretet né­pünkben elválaszthatatlanul összeforrt a proletár internacionalizmus érzésével, az emberiség békéje és a társadalmi hala­dás szolgálatával. Pártunk internacionalista politikáját teljes mértékben támogatják a dolgozók, mert ez politikánk alapelveinek, létérde­keinknek megfelel. Internacionalista fel­adatukat elsősorban abban látják, hogy becsülettel szolgálják a szocializmus ügyét. Meggyőződésünk —• fogalmazta meg Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára —, hogy a Magyar Népköztársaságban folyó szocialista építőmunkával, demokratikus rendszerünk fejlesztésével, nemzetközi tevékenységünkkel nemcsak népünk ér­dekeit szolgáljuk, hanem hozzájárulunk a szocializmus nemzetközi pozícióinak erősítéséhez, a szocialista országok ösz- szefogásának megszilárdításához is. A munkás hétköznapok számos példá­val bizonyítják a szocialista országok dolgozóit összefűző testvéri érzéseket, a kölcsönös elvtársi segítség megnyilvánu­lásait. Hogy a gyakorlatban miként ölte­nek testet a proletár internacionalizmus elvei, arra a Varsói Szerződésben és a KGST-ben tömörült szocialista országok sokoldalú, gyümölcsöző együttműködése a bizonyság. A magyar nép számára felbecsülhetet­len jelentőségű a Szovjetunió dolgozóival a barátság. E barátság szilárd alapjául az MSZMP és az SZKP testvéri viszo­nya szolgál. A magyar kommunisták pártja, amely a dolgozók jobb jövőjéért vívott hat küz­delmes és győzelmekben gazdag évtized­re tekinthet vissza, munkájában szünte­lenül merít az SZKP elméleti és gyakor­lati tapasztalatainak tárházából. Az a történelmi út, amelyen a világ első szo­cialista állama haladt végig — nekünk is lelkesítő példa. A magyar—szovjet ba­rátság ma mélyebb és megbonthatatla- nabb, mint bármikor, évről .évre további fejlődik és erősödik, s ez a két testvér­párt érdeme. Az új társadalom felépítésének gya­korlatától elválaszthatatlan pártszerve­zeteink internacionalista nevelő munkája. Ez a munka szerves részét képezi az MSZMP széles körű tömegpolitikai tevé­kenységének. Célunk az, hogy a dolgozók mélyen átérezzék a szocialista hazafiság és az internacionalizmus egységét; ez ve­zérelje tetteiket. Ez a megközelítés le­hetővé teszi, hogy állandóan tökéletesít­sük az internacionalista nevelés formáit és módszereit; tudományos alapón, dif­ferenciálva, figyelembe véve az életkor­ból és az emberi szükségletekből adódó sajátosságokat. Állandóan figyelemmel kísérjük a fia­tal nemzedéket. Az ifjúság a jelenlegi­nél mélyebben akarja megismerni: hon­nan ered, miből táplálkozik, hogyan fej­lődik a magyar—szovjet barátság? Büsz­kén beszélhetünk fiainknak és lányaink­nak arról, milyen mélyek a gyökerei en­nek a barátságnak. Emlékezünk és em­lékeztetünk azokra a magyar internacio­nalistákra, akik Oroszország dolgozóival együtt védelmezték a Nagy Október ügyét, együtt küzdöttek a polgárháború frontjain az intervenciósok ellen. Nem feledjük azoknak a szovjet katonáknak a hősiességét, akik a fasizmus igája alól szabadították fel hazánkat. A magyar nép előtt — történelmében először —ek­kor nyűt lehetőség arra, hogy rátaláljon az igaz barátra, a Szovjetunióra; hogy megvalósíthassa azokat a célokat, ame­lyek népünk alapvető érdekeinek meg­felelnek, hogy Magyarország a társadal­mi haladásért és a békéért küzdő erők élvonalában haladhasson. Ifjúságunknak arról a támogatásról is beszélünk, amelyet szovjet testvéreinktől az 1956-os ellenforradalom leveréséhez, a néphatalom védelméből kaptunk. Mind­ez a fiatalok értelmére és érzelmeire is hat — hozzájárul internacionalista szelle­mű nevelésükhöz. A szocialista építés három évtizede alatt hatalmas változások mentek végbe Magyarországon. Ez nemcsak városain­kon és falvainkon, a munkáskezek emel­te új ipari központokon látszik, hanem dolgozóink gondolkodásmódján, viselkedé­sén, magatartásán, tettein is. A magyar —szovjet együttműködés három évtized alatt felhalmozódott tapasztalatid hoz­zájárulták ahhoz, hogy milliók szilárd meggyőződéssel vallják a magyar—szov­jet barátság szükségességét. Napjainkban csak az szolgálja híven népünket, aki a magyar—szovjet barátság felelősségteljes, következetes erősítésén munkálkodik. Ez a meggyőződés magából az életből táplálkozik. Nógrád megye számos üze­mének dolgozói jól tudják, hogy vállala­tukat jelentős mértékben a Szovjetunió látja el energiával, nyersanyaggal és gé­pekkel. Bányászaink is megbecsülik a szovjet technikát, amely megkönnyíti munkájukat, s fokozza a munka termelé­kenységét. A hosszú távú szovjet megren­delések biztonságot adnak; fontos szere­pet játszanak a megye üveg-, kábel- és ruházati iparában. Kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat teremtettünk más testvéri szocialista országokkal is. Mindez szemléletesen bizonyítja a prole­tár internacionalizmus gyakorlati megva­lósulását. A magyar dolgozók arra törekedtek, hogy a barátaiknál vállalt kötelezettségeiket teljesítsék. A szovjet nép történelmi vív­mányai iránt érzett mélységes tisztelet kü­lönös erővel azokban a napokban nyilvá­nult meg, amikor a Nagy Október dicső évfordulójának megünneplésére készül­tünk. A Csepel Vas- és Fémművek kol­lektívájának példáján fellelkesülve, me­gyénk több mint 3300 szocialista brigádja vállalt aktív részt az ünnep tiszteletére meghirdetett munkaversenyben. A versen­gés politikai és gazdasági szempontból egyaránt jelentős eredményekkel járt, ta­pasztalatait a későbbiekben is kamatoz­tatjuk. Propagandistáink elsőrendű kötelessé­güknek tekintik, hogy világosan, érthető­en ismertessék a Szovjetuniónak és a .'szo­cialista közösség más országainak sikereit, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom 'harcának eredményeit. A szovjet nép nagyszerű vívmányai mély nyomot hagynak a munkásemberekben, erősítik a proletár internacionalizmus erejébe vetett hitüket. Megérdemelt tisztelet övezi a magyar dolgozók körében a Szovjetunió kommu­nista pártjának következetes békepolitiká­ját Népünk nagyra becsüli aszókat az erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió a békéért, az enyhülésért, a leszerelésért tesz. A proletár internacionalizmus ugyan­akkor szilárd ideológiai alapot nyújt az imperializmus ideológiai di verzió ja elleni közös harcunkhoz. Propagandánkban éle­sen elítéljük azokat, akik különböző okok­ra hivatkozva a szocialista országok bel- ügyeibe próbálnak beavatkozni, s akadá­lyokat gördítenek a béke megszilárdítá­sának és a népek társadalmi haladásának útjába. Pártszervezeteink mindennapi munkájá­ban, ideológiai tevékenységünkben fontos helyet foglal el a nevezetes évfordulók megünneplése, a fesztiválok és barátsági hónapok megszervezése. A Nagy Október évfordulóját ünnepelve a szovjet nép for­radalmi vívmányainak történelmi jelentő­ségét világítjuk meg. Lenin születésnapján legjobb propagandistáinkat jutalmazzuk. Májusban — immár hagyományosan az egész országban — béke- és barátsági hó­napot tartunk, amelynek rendezvényein különböző korú és foglalkozású emberek tízezrei vesznek részt. A barátsági hónap kiemelkedő eseménye a fasizmus feletti győzelem ünnepe. Városaink és falvaink lakói ilyenkor a tisztelet és a hála virágaival borítják el a felszabadító szovjet hősök emlékműveit. Az emlékezés perceiben minden résztvevő átérzi felelősségét a bé­ke védelméért. Még inkább tudatosul ben­nük, hogy szükség van az imperializmus­sal és a reakciós próbálkozásokkal szem­benálló erők egyesítésére. Pártszervezeteinknek az internacionalista nevelésben, a testvéri érzések elmélyítésé­ben végzett céltudatos munkája jelentős eredményeket hozott. Kollektív tagja a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak me­gyénk 45 nagyvállalata és számos tanin­tézete. A testvéri szálak további erősíté­sében aktív munkát végeznek a szocialis­ta brigádok. Védnökséget vállalnak a szovjet megrendelések példás teljesítése fölött, ösztönzik és szervezik a „Ki tud többet a Szc,vj etuni óról ?” címmel rende­zett vetélkedőket. Ezek a versengések is tanúsítják, hogy dolgozóink jól ismerik a Szovjetunió történetét, számon tartják eredményeit, sikereit a gazdaságban a tudomásban és a kultúrában egyaránt. Á Szovjetunióban folyó építőmunka eredményeiről a nógrádiak nemcsak a szovjet újságokból és folyóiratokból sze­rezhetnek tudomást, melyekre az utóbbi időben egyre többen fizetnek elő. Értesül­hetnek a Szovjetunió vívmányairól dol­gozóink a megyében tartott számos ren­dezvényen is. Mindig nagy sikerük van a szovjet filmheteknek. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a. klasszikus és a modern szovjet irodalom alkotásai iránt, amelye­ket könyvtárainkban megtalálhatnak az olvasók. A könyvállomány egyharmadát orosz és szovjet írók művei alkotják. A proletár internacionalizmus eszméjé­nek, s a magyar—szovjet barátságnak a gyakorlati terjesztésében fontos eszköz­nek tekintjük kapcsolatunkat, a már egy évtizedes barátságunkat testvérmegyénk­kel, Kemerovóval. A nógrádi munkások, parasztok, az értelmiség képviselői, spor­tolók és iskolások jártak ez idő alatt ven­dégségben Szibériában. Természetesen a kemerovóiak is eljöttek hozzánk Magyar- országra. Kicseréljük a pártmunka és a gazdasági építés tapasztalatait, de a cse­rébe bekapcsolódnak ilyenkor az emberi értékek is, jobban megismerjük egymást.' Gazdag tapasztalatok halmozódtak föl,' melyeket nevelő munkánkban is mind­inkább felhasználunk. Ez az érték — részben — a testvérmegyénkkel közösen készített könyvekbe is bekerült. Egyikü­ket magyarul Aranyhíd címmel adtuk ki; az orosz nyelvű változatban ez a kötet a Szívtől a szívnek címet kapta. Megje­lent és tetszéssel fogadták az olvasók azt az antológiát, amely nógrádi és kemero- vói költők verseit gyűjtötte egybe. Címe: Találkozás. Ezt a kiadványt a testvérme­gyék művészei illusztrálták. Sok ezer kilométer választja el Nógrá- dot Kemerovótól. Régen alig tudtunk va­lamit Szibériáról. Ha szóba is került, aa emberek inkább csak a kemény télről és az iszonyú távolságokról beszéltek. A testvérmegyék kapcsolatai közelebb hóz­ták ezt a tájat: ma már árnyalt, sokolda­lú képünk van Szibériáról, hatalmas szénbányáiról, kohászati és vegyiparáról. A mai Szibéria számunkra a tömegek hősiességének példájává vált, annak ele­ven bizonyítékává, hogy a szocialista társadalomban élő ember képes megfé­kezni és szolgálatába állítani a természet hatalmas erőit. apjainkban egyre inkább nö­vekszik a proletár interna- nacionalizmus elveinek je­lentősége. A proletár inter­nacionalizmus hatalmas, ki­próbált fegyvere a kommunistáknak. A szocialista országok testvéri együttműkö­désében, a kommunista és munkáspártok akcióegységében óriási erő rejlik. Erre az erőre támaszkodva a magyar nép ma­gabiztosan oldja meg a szocialista építő­munka nagyszabású feladatait. A ctkk a Pravda 1979. február 17-1 számában Je­lent meg. A Tanácsköztársasági emlékkiállítás a salgótarjáni megyei művelődési központban látható

Next

/
Thumbnails
Contents