Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

IVem/eiliozi leszerelési tanácskozás

Eltemették Edvard Kardeljl

Ljubljanában kedden dél- titán eltemették Edvard Kar- deljt, a jugoszláv párt- és államelnökség tagját. A hamvait tartalmazó urnát a szlovén kormány székházában ravatalozták fel. A gyászünnep- ségen Tito köztársasági elnökkel az élen részt vettek az ország párt- és állami vezetői is.

Az elhunyt érdemeit France Popit, a Szlovén Kommunisták Szövetsége elnöke, a JKSZ KB elnökségének tagja méltatta. Ezt követően a többtízezer főnyi gyászmenet — szitáló esőben — Ljubljana utcáin végighaladva, a néphősök temetőjébe kísérte Edvard Kardelj hamvait és ott helyezték el örök nyugalomra. A sírnál a JKSZ Központi Bizottsága, az államelnökség, a föderáció tanácsa, a társadalmi szervezetek, az egész nép nevében Fadilj Hodzsa, az államelnökség alelnöke vett búcsút a jugoszláv nép- felszabadító antifasiszta háború és a szocialista éoítőmunka kimagasló vezetőiétől.

A temetésen az MSZMP Központi Bizottságának és a Ma^var Népköztársaság Elnöki Tanácsának képvisel etében Katona Imrének, az MSZ1'/rP KB tagiának, az Elnöki Tanács titkárának vezetőével küldöttség vett részt. (MTI)

A leszerelés szociális kérdéseivel foglalkozó nemzetközi tudományos szimpozion nyílt hétfőn Moszkvában. A tanácskozás munkájában mintegy 20 európai ország neves közéleti személyiségei, tudósai és különböző nemzetközi szervezetek képviselői vesznek részt.

Pjotr Pimenov, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának titkára, megnyitó beszédében hangsúlyozta: az imperialista és reakciós erők által szított, a népek érdekeivel ellentétes fegyverkezési hajsza következtében ma már körülbelül évente mintegy 400 milliárd dollárt költenek katonai kiadásokra olyan körülmények között, amikor a világon minden harmadik ember nélkülözi az alapvető orvosi

ellátást, minden ötödik ember írástudatlan, és minden hetedik ember éhezik.

Pimenov a továbbiakban

rámutatott: a burzsoá propaganda a fegyverkezés igazolásába és a közvélemény

„megdolgozása” érdekében nem sajnálja erőfeszítéseit, hogy a „szovjet fenyegetés” meséjét terjessze.

Az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentuma jó alapot szolgáltat a kontinens békéje és biztonsága szempontjából, a kölcsönösen előnyös együttműködés kiszélesítéséhez. A szimpozion egyik feladata az, hogy megvitassa a helsinki záródokumentum valóra váltásának lehetőségeit — hangoztatta Pimenov. (MTI)

Ahol sorozatosan joqot kernele

Az ENSZ emberi jogok bi- Dél-afrikai Köztársaságban és zottságának hétfőn megnyílt Chilében —, állapították meg 35. ülésszaka kiemelten fog- kedden Genfben, az ülésszak lalkozik az emberi jogok so- ügyrendi vitája során, rozatos és brutális megsértő- A bizottság a kanadai Yvon sével az Izrael által megszállt Beaulne-t választotta a jelenarab területeken, a fajüldöző légi ülésszak elnökévé.

rr,iW4 VENDÉG MOSZKVÁM}

4 Honosítás

A szovjet főváros magas rangú vendéget fogad Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter személyében, aki a szovjet kormány meghívására tartózkodik Moszkvában és akit — nyilvánvalóan a látogatás jelentőségének hangsúlyozásaként — fogadott Alekszej Koszigin miniszterelnök is.

A francia külügyminiszter — régi, híres diplomatadinasztia sarja — a jótékony folyamatosság jegyében folytatja megbeszéléseit Andrej Gromikóval, szovjet kollégájával.

„A Párizs—Moszkva, illetve a Moszkva—Párizs útvonal a békepolitika útvonala” — hangsúlyozta a vendég tiszteletére adott ebéden Gromiko, Francois-Poncet pedig válaszában emlékeztetett arra, hogy „a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai, amelyek állandó és termékeny talajon fejlődnek, szilárdak”.

Ami elhangzott, egyik részről sem tekinthető pusztán protokolláris udvariasságnak, hanem a több éves, gyümölcsöző, kölcsönös erőfeszítések elismerésének. Nem túlzás az a megállapítás, amely szerint az enyhülési folyamat első jelentős állomása a hatvanas évek közepén a szovjet—francia közeledés volt. Ez két nagy nép közötti hagyományos barátság felújítását jelentette új körülmények között, új, nagy lehetőségek kezdetét jelezve.

Ami azóta történt, nemcsak a két ország kapcsolataiban, hanem nemzetközi mércével mérve is rendkívüli jelentőségű. A két ország véleménye közel áll egymáshoz számos fontos kérdésben. Ilyen az európai enyhülés és a béke jövője, a helsinki határozatok kiteljesítése. A kétoldalú kapcsolatok fejlődése sok szempontból példamutató. Esztendők óta működik a két ország vezető személyiségeiből, szak- minisztereiből álló úgynevezett nagybizottság, amely már eddig is a kooperáció számos formáját valósította meg. Ami ennél is lényegesebb, a legmagasabb rangú vezetők között rendszeressé váltak a személyes találkozók, amelyek mindig meggyorsították a hasznos folyamatot.

A külügyminiszter látogatásának egyik célja ezúttal is egy csúcstalálkozó előkészítése: Valery Giscard d’Estaing hivatalos látogatásra hamarosan a szovjet fővárosba utazik, hogy találkozzék Leonyid Brezsnyevvel és munkatársaival.

Harmat Endre

Pasqueale Frezzát, a „Vörös brigádok” terrorszervezet állítólagos elárulóját. akit hétfőn San Remóban letartóztattak és egy római börtönbe szállítottak, kedden a szembesítéskor felismerte és minden kétséget kizáróan azonosította Vittorio Cervone kereszténydemokrata szenátor. Frezzát ennek ellenére azzal vádolják, hogy megpróbálta becsapni és félrevezetni az olasz államot.

A negyvennégy éves férfiről, aki Cervone szenátornak és egy újságírónak azt ígérte, hogy — bántatlanságáért cserébe — hajlandó kiadni Moro kereszténydemokrata pártelnök, volt miniszterelnök elrablóit és gyilkosait — kiderült, hogy mint szélhámos és megrögzött hazudozó már szerepel a bűnügyi nyilvántartásban.

Vittorio Cervone, a néhai Aldo Moro közeli barátja, a L’Espresso (ar szocialistákhoz közel álló politkai hetilap) múlt heti, nagy politikai és parlamenti vihart kavart cikke szerint tavaly június elején, alig egy hónappal Moro meggyilkolása után, találkozott a „megtért” terroristával, hogy tárgyaljanak az ajánlatról.

A px-v miatt felháborodott képviselők parlamenti vizsgálatot követeltek a Moro-ügy- ben. (MTI)

— Egyszer ajándékot vettem az ismerősömnek. Valamilyen eredeti parfümöt kerestem. A pult előtt állva észrevettem, hogy a vásárlók között mi, férfiak óriási többségben vagyunk. Az amerikai nő, ebben biztos vagyok, ugyanúgy, mint a lengyel, ritkán vásárol illatszert. Sokkal gyakrabban kapja ajándékba a férfitól. Érdekelni kezdett ez az észrevételem. Ellenőriztem más áruházakban, sőt a szaküzletekben is. Egyedül a Rubinstein’ Helena Intézetben voltak többségben női vásárlók. Ebben persze semmi különös nincs — kezelés után az orvos és a kozmetikusnő tanácsára kozmetikai szereket vásároltak az intézetben. Más üzletekben óriási többségben férfiak voltak.

— Mégsem értem, hogyan tudtad a te, különben érdekes észrevételedet dollárra váltani.

— Nagyon egyszerűen. Az illatszer reklámösszegének

négyötödét női lapokban közölt reklámokra költötték, a televízióban is csak a kimondottan nők részére szánt előadás közben hirdettek. Jelentkeztem tehát a legnagyobb il- iliatszerkonszernél azzal az ötlettel, hogy növelem az eladást és a reklámra fordított összeget sokkal hasznosabban használom fel. Ezért a tanácsért húszezer dollárt kértem.

— És mit javasoltál nekik?

— Csökkenteni a női sajtóban a hirdetést, és növelni az általános lapokban, ezenkívül megkezdeni a reklámot a férfiak által olvasott hetilapokban, például a különféle szaklapokban. Mint bizonyítékot, átnyújtottam neki a megfigyelésem alatt szerzett kimutatásokat. Száz illatszert vásárló közül 72 férfi, és alig huszonnyolc nő. Így tehát a nőjenek szóló lapokba feladott hirdetések összege ablakon kidobott pénz.

— Mit szólt ehhez a konszern vezetősége?

— Ellenőrizték és szemrebbenés nélkül fizettek. Ezenkívül megváltoztatták a reklámhadjáratukat is. A nőknek szóló lapokban csak a festékek, púderek és más kozmetikai szerek reklámját hagyták meg, a parfümök, kölnik réklámját áttetéi NOGRAD - 1979. február 14., szerda

Lányok-asszonyok

Csehszlovákiában

A csehszlovák nők szövetségének 930 ezer tagja május 14—15-én tartja kongresszusát. A mérlegkészítés hónapjai következnek. Az első kongresszus óta, amelyen 1974' ben a csehszlovák nők egységes szervezete megalakult, több mint négy esztendő telt el. Az azóta végzett munka első eredményei már jól megfigyelhetők a lányok, asszonyok politikai, társadalmi és gazdasági aktivitásának fokozódásában.

Vegyük például a társadalmi munkát: A nők 1974 óta hétmillió 200 ezer társadalmi munkaórát teljesítettek: egymilliót a parkok és játszóterek csinosításában. 4 millió 440 ezret a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulója • tiszteletére, 1977-ben.

Igen sokakat, elsősorban fiatalokat vonz a kulturális- önképző munka. A nőszövetség keretében mintegy ezer öntevékeny együttes létesült a falvakban és a városokban, s majdnem 20 ezer szakkör, az eltelt jó négy esztendő alatt. A programok körében igen közkedveltek továbbá az időszerű kérdésekről rendezett előadások, viták, irodalmi és zenei estek, közös színház-, mozi-, s múzeumlátogatások. Csupán 1977-ben a szövetség két és fél ezer kiállítást és körülbelül 25 ezer egyéb kulturális programot szervezett. Fontos . szerepük van a lányok, asszonyoknak a társadalmi ünnepségeket

szervező bizottságokban, amelyek taglétszámának majdnem 80 százalékát teszik ki. Figyelemre méltó volt a szlovák nők szövetségének a kezdeményezése. „Kis családi iskola” címmel előadássorozatot rendeztek, amélynek keretében 30 ezer fiút és leányt tájékoztattak a család és a házasság alapvető kérdéseiről. A cseh nők szövetsége ugyanebben a témakörben majdnem 300 ezer főt mozgatott meg.

Igen kiterjedtek a nemzetközi kapcsolatok is. A csehszlovák nők szövetsége a világ 98 országának 110 b»!?dó testvérszervezetével működik együtt. Csupán az 1974—1978. között 80 küldöttséget látott vendégül.

A lengyel mezőgazdaság újdonságai

..Léda“ és „Lívia“ a laboratóriumban

A Lengyel Tudományos Akadémia lublini agrofizikai intézteiében jelentős kutatómunka folyik. A munka során számos eredeti kutatómódszert és új berendezést dolgoztak ki. A tudósok a növények különböző jellemzőit Vizsgának meg, így pl. a gabonafélék maghullását, a környezeti ártalmakkal szembeni ellenállóképességet, a gabonaszem keménységét és sikértartalmát. Az eredmények lehetővé teszik a betakarítás hatékonyabb megszervezését, pontos időzítését, valamint a megfelelő szállítás-szárítás és tárolás előkészítését.

A lublini szakemberek által kidolgozott módszerekkel megoldható a növények folyamatos vizsgálata a vegetációs idő alatt is. Különös fontosságot tulajdonítanak a gabonamegdőlés megelőzésének. Ennek korai felismerése igen jelentős, hiszen a terméseredmények csökkenése miatt keletkező veszteségek mellett bonyolultabbá válik a giépi betakarítás is. A LTA agrofizikai intézetének tudományos tevékenységében közreműködik a mezőgazdasági akadémia és az akklimatizá- ciós intézet is.

Szintén sokrétű kutatómunka folyik Boninban a burgonyatermesztési intézetben. A cél olyan burgonyafajta kikísérletezése, amely jó ízű, magas terméshozamú, a betegségekkel és a kártevőkkel szemben pedig igen ellenálló. Ennek megvalósítása természetesen nem könnyű feladat, a tapasztalatok szerint 100 ezer csíráztatást kell elvégezni egy sikeres új típus kifejlesztéséhez. A kísérletek során fokozatosan kiselejtezik a nem megfelelő fajtákat, a kialakuló előnyös tulajdonságokat viszont erősíteni igyekeznek.

Bár egy ilyen kísérletsorozat legtöbbször tíz-egyné- hány évig is eltart, az intézet

Szófiát minden oldalról hegyek veszik körül. A bolgár főváros épületei egyre inkább közelednek e hegyekhez, utcái pedig lassanként betörnek a természetbe. Szófia az ország ipari, kulturális, politikai és tudományos központja — ezeréves történelemmel rendelkező város. 1979. áprilisában, fővárossá válásának 100. évfordulóját ünnepük. A második évszázadot gazdag tapasztalatokkal kezdik el.

Szófia új városrendezési terve nem számít a lakosság számának további gyors növekedésére: 2000-ben a főváros népessége nem haladja majd meg az 1 millió 200 ezer—1 millió 250 ezer főt. Ennyire is kizárólag a természetes szaporodás fogja emelni a lakosságot, el akarnak kerülni egy újabb költözési hullámot. Ez érthető, hiszen alig 30 év alatt a szófiaiak száma több mint kétszeresére növekedett,

minden évben több fajta termesztését fejezi be. (A tavalyiak között volt a' „Dália”, „Léda” és Lívia” étkezési, valamint az „Ina” ipari burgonya). A bonini intézet kutatómunkája annál is fontosabb,, mivel Lengyelország — a Szovjetunió után — a világ második burgonyatermesztő országa.

s ez nem ismétlődhetne meg

káros következmények nélkül.

Ma mindenkelőtt azok életét kell megkönnyíteni, akik már Szófiában laknak. A fejlesztési program fontos célokat tűz ki: első helyen áll a lakásfeltételek megjavítása. Az építővállalatok még nem tudták teljesíteni feladataikat, Szófiában is jó pár évig kell lakásra várni. Az új, komplex program szerint a jelenlegi ötéves terv ideje alatt (1976— 1980) 88 037 lakást építenek. 1983—1985-re pedig minden családnak önálló, kényelmes és jól berendezett lakása lesz, amelyben egy főnek 15 négyzetméter terület jut majd. A tervek gondosan ügyelnek a Szófiát körülvevő hegyek épségére, a Vitosa és Ljulun hegységek lejtőit külön védelem alá vonják. Lakásépítkezésre olyan területeket jelölnek ki, amelyek kevesebb természeti értékkel rendelkeznek, a magánépítkezésekre pedig csak a várostól 60—70 km-re adnak helyet. A rendezési tervek követelménye tehát egyértelmű: minden értékes természeti kincset meg kell őrizni. A Vitosa nemzeti park lesz és a szófiai hőforrások, a számos régészeti és építészeti emlék, a zöld sugárutak, a nagyszerű pihenést biztosító hegyek üdülői is fei- lesztésre várnak. A város megkapja azt is, amitől a természet megfosztotta: az elegendő vizet. Az Iszkar folyó mentén pihenőhely-rendszert, hajózócsatornát képeznek ki és a szófiai lakónegyedekhez is innét vezetik majd a vizet. Növelik a város zöldterületeit és több tízezer régi házat újítanak fel.

A lakásépítésen és a környezetvédelmen kívül (Szófiából ki kell telepíteni minden szennyező termelést) az új terv nagy gondot fordít a kommunális, kereskedelmi, közlekedési, kulturális-társadalmi és egészségügyi objektumok építésére.

A szófiai fejlesztési programban nagy helyet foglal el a városépítés esztétikája, ezért fokozott követelményeket támasztanak az építészekkel, képzőművészekkel szemben. Ez utóbbiak kapták azt a feladatot, hogy a már meglevő kerületek és lakónegyedek külső képét szebbé tegyék.

ték a „férfisajtóba” és az általánosba. A csekkel együtt egy köszönőlevelet is kaptam a jó tanácsért. A mai napig dühös vagyok magamra, mert túl keveset kértem. Legalább kétszerannyit ki lehetett volna belőlük préselni.

— De így sem dolgoztál meg a keresett összegért.

— Az ötlet gyakran fontosabb, mint a munka. Az ötletért fizetnek. Mondok még egy példát: az ügyesen alkalmazott „ellenreklám” gyilkos szer lehet a konkurrencia számára.

— És az előírások a „nem becsületes konkurrenciáról”? Hiszen magad mondtad, hogy ezt az USA-ban nagyon szigorúan büntetik.

— El kell tudni kerülni. Még olyan módon is, ahogy én a „fehér lazac”-cal csináltam. Mint, ahogy Fordék csinálták, amikor néhány évvel ezelőtt kibocsátották a híres „Falconjukat”.

— Nem hallottam erről. Hogy történt?

— A „Falcon” szenzáció akart lenni az amerikai piacon. Ez volt az első, az amerikai feltételeknex megfelelően, kis köbtartalmú autó. Rendkívül keveset fogyasztott, olcsó volt, és luxuskivitelű.

Ford, viszonylag korábban kezdett ehhez a munkához, mint a legkomolyabb kon- kurrense, a General Motors, és reménye volt arra, hogy megelőzi. A „Falconon” végzett munka a legnagyobb titokban folyt. A próbákat is éjszaka végezte' a Ford cég próbapályáján. Ilyenkor a közeli gyárépületekből is eltávolítottak mindenkit. Végre minden elkészült, beindult a szalagtermelés, ugyanakkor megindult az új típusú autó reklámozása. Elhatározták, hogy 1959. január elsején dobják piacra az USA minden államában egyszerre.

— Ugyanakkor a konkurrencia megelőzte Fordot és korábban piacra dobta a hasonló kiskocsit?

— Nem! A titok titok maradt. Az első hír, hogy Ford új típusú kocsit fejezett be, meglepte a General Motors céget, amely hasonló autót egy esztendő múlva szándékozott piacra dobni, mert el volt foglalva az európai piaccal: megvásárolta az Opelt, és a híres Opel-Rekord gyártására készült.

— Hogyan lehetett akkor ártani a Fordnak az úi típusú autó piacra dobásával?

(Folytatjuk)

A második évszázad kezdetén

Szófia fejlesztésének tervei