Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

IVem/eiliozi leszerelési tanácskozás Eltemették Edvard Kardeljl Ljubljanában kedden dél- titán eltemették Edvard Kar- deljt, a jugoszláv párt- és ál­lamelnökség tagját. A ham­vait tartalmazó urnát a szlo­vén kormány székházában ra­vatalozták fel. A gyászünnep- ségen Tito köztársasági el­nökkel az élen részt vettek az ország párt- és állami veze­tői is. Az elhunyt érdemeit France Popit, a Szlovén Kommunis­ták Szövetsége elnöke, a JKSZ KB elnökségének tagja mél­tatta. Ezt követően a több­tízezer főnyi gyászmenet — szitáló esőben — Ljubljana utcáin végighaladva, a néphő­sök temetőjébe kísérte Edvard Kardelj hamvait és ott he­lyezték el örök nyugalomra. A sírnál a JKSZ Központi Bizottsága, az államelnökség, a föderáció tanácsa, a társa­dalmi szervezetek, az egész nép nevében Fadilj Hodzsa, az államelnökség alelnöke vett búcsút a jugoszláv nép- felszabadító antifasiszta hábo­rú és a szocialista éoítőmunka kimagasló vezetőiétől. A temetésen az MSZMP Központi Bizottságának és a Ma^var Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának képvisel etében Katona Imrének, az MSZ1'/rP KB tagiának, az Elnöki Ta­nács titkárának vezetőével küldöttség vett részt. (MTI) A leszerelés szociális kérdé­seivel foglalkozó nemzetközi tudományos szimpozion nyílt hétfőn Moszkvában. A ta­nácskozás munkájában mint­egy 20 európai ország neves közéleti személyiségei, tudósai és különböző nemzetközi szer­vezetek képviselői vesznek részt. Pjotr Pimenov, a szovjet szakszervezetek központi ta­nácsának titkára, megnyitó beszédében hangsúlyozta: az imperialista és reakciós erők által szított, a népek érdekei­vel ellentétes fegyverkezési hajsza következtében ma már körülbelül évente mintegy 400 milliárd dollárt költenek ka­tonai kiadásokra olyan körül­mények között, amikor a vilá­gon minden harmadik ember nélkülözi az alapvető orvosi ellátást, minden ötödik ember írástudatlan, és minden hete­dik ember éhezik. Pimenov a továbbiakban rámutatott: a burzsoá propa­ganda a fegyverkezés igazo­lásába és a közvélemény „megdolgozása” érdekében nem sajnálja erőfeszítéseit, hogy a „szovjet fenyegetés” meséjét terjessze. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentuma jó alapot szolgáltat a kontinens békéje és biztonsága szempontjából, a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés kiszélesítéséhez. A szim­pozion egyik feladata az, hogy megvitassa a helsinki záródo­kumentum valóra váltásának lehetőségeit — hangoztatta Pimenov. (MTI) Ahol sorozatosan joqot kernele Az ENSZ emberi jogok bi- Dél-afrikai Köztársaságban és zottságának hétfőn megnyílt Chilében —, állapították meg 35. ülésszaka kiemelten fog- kedden Genfben, az ülésszak lalkozik az emberi jogok so- ügyrendi vitája során, rozatos és brutális megsértő- A bizottság a kanadai Yvon sével az Izrael által megszállt Beaulne-t választotta a jelen­arab területeken, a fajüldöző légi ülésszak elnökévé. rr,iW4 VENDÉG MOSZKVÁM} 4 Honosítás A szovjet főváros magas rangú vendéget fogad Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter személyében, aki a szovjet kormány meghívására tartózkodik Moszkvában és akit — nyilvánvalóan a látogatás jelentőségének hangsú­lyozásaként — fogadott Alekszej Koszigin miniszterelnök is. A francia külügyminiszter — régi, híres diplomatadi­nasztia sarja — a jótékony folyamatosság jegyében folytatja megbeszéléseit Andrej Gromikóval, szovjet kollégájával. „A Párizs—Moszkva, illetve a Moszkva—Párizs útvonal a békepolitika útvonala” — hangsúlyozta a vendég tisztele­tére adott ebéden Gromiko, Francois-Poncet pedig válaszá­ban emlékeztetett arra, hogy „a Szovjetunió és Franciaor­szág kapcsolatai, amelyek állandó és termékeny talajon fej­lődnek, szilárdak”. Ami elhangzott, egyik részről sem tekinthető pusztán protokolláris udvariasságnak, hanem a több éves, gyümöl­csöző, kölcsönös erőfeszítések elismerésének. Nem túlzás az a megállapítás, amely szerint az enyhülési folyamat első je­lentős állomása a hatvanas évek közepén a szovjet—francia közeledés volt. Ez két nagy nép közötti hagyományos barát­ság felújítását jelentette új körülmények között, új, nagy le­hetőségek kezdetét jelezve. Ami azóta történt, nemcsak a két ország kapcsolatai­ban, hanem nemzetközi mércével mérve is rendkívüli je­lentőségű. A két ország véleménye közel áll egymáshoz szá­mos fontos kérdésben. Ilyen az európai enyhülés és a bé­ke jövője, a helsinki határozatok kiteljesítése. A kétoldalú kapcsolatok fejlődése sok szempontból példamutató. Eszten­dők óta működik a két ország vezető személyiségeiből, szak- minisztereiből álló úgynevezett nagybizottság, amely már eddig is a kooperáció számos formáját valósította meg. Ami ennél is lényegesebb, a legmagasabb rangú vezetők között rendszeressé váltak a személyes találkozók, amelyek mindig meggyorsították a hasznos folyamatot. A külügyminiszter látogatásának egyik célja ezúttal is egy csúcstalálkozó előkészítése: Valery Giscard d’Estaing hivatalos látogatásra hamarosan a szovjet fővárosba utazik, hogy találkozzék Leonyid Brezsnyevvel és munkatársaival. Harmat Endre Pasqueale Frezzát, a „Vö­rös brigádok” terrorszervezet állítólagos elárulóját. akit hétfőn San Remóban letar­tóztattak és egy római bör­tönbe szállítottak, kedden a szembesítéskor felismerte és minden kétséget kizáróan azonosította Vittorio Cervone kereszténydemokrata szená­tor. Frezzát ennek ellenére azzal vádolják, hogy megpró­bálta becsapni és félrevezet­ni az olasz államot. A negyvennégy éves férfi­ről, aki Cervone szenátornak és egy újságírónak azt ígérte, hogy — bántatlanságáért cse­rébe — hajlandó kiadni Moro kereszténydemokrata pártel­nök, volt miniszterelnök el­rablóit és gyilkosait — kide­rült, hogy mint szélhámos és megrögzött hazudozó már sze­repel a bűnügyi nyilvántar­tásban. Vittorio Cervone, a néhai Aldo Moro közeli barátja, a L’Espresso (ar szocialistákhoz közel álló politkai hetilap) múlt heti, nagy politikai és parlamenti vihart kavart cik­ke szerint tavaly június ele­jén, alig egy hónappal Moro meggyilkolása után, találko­zott a „megtért” terroristával, hogy tárgyaljanak az ajánlat­ról. A px-v miatt felháborodott képviselők parlamenti vizsgá­latot követeltek a Moro-ügy- ben. (MTI) — Egyszer ajándékot vet­tem az ismerősömnek. Vala­milyen eredeti parfümöt ke­restem. A pult előtt állva ész­revettem, hogy a vásárlók kö­zött mi, férfiak óriási több­ségben vagyunk. Az amerikai nő, ebben biztos vagyok, ugyanúgy, mint a lengyel, rit­kán vásárol illatszert. Sok­kal gyakrabban kapja aján­dékba a férfitól. Érdekelni kezdett ez az észrevételem. Ellenőriztem más áruházak­ban, sőt a szaküzletekben is. Egyedül a Rubinstein’ Helena Intézetben voltak többségben női vásárlók. Ebben persze semmi különös nincs — keze­lés után az orvos és a kozme­tikusnő tanácsára kozmetikai szereket vásároltak az inté­zetben. Más üzletekben óriási többségben férfiak voltak. — Mégsem értem, hogyan tudtad a te, különben érdekes észrevételedet dollárra válta­ni. — Nagyon egyszerűen. Az illatszer reklámösszegének négyötödét női lapokban kö­zölt reklámokra költötték, a televízióban is csak a kimon­dottan nők részére szánt elő­adás közben hirdettek. Jelent­keztem tehát a legnagyobb il- iliatszerkonszernél azzal az öt­lettel, hogy növelem az el­adást és a reklámra fordított összeget sokkal hasznosabban használom fel. Ezért a taná­csért húszezer dollárt kértem. — És mit javasoltál nekik? — Csökkenteni a női sajtó­ban a hirdetést, és növelni az általános lapokban, ezenkívül megkezdeni a reklámot a fér­fiak által olvasott hetilapok­ban, például a különféle szak­lapokban. Mint bizonyítékot, átnyújtottam neki a megfigye­lésem alatt szerzett kimutatá­sokat. Száz illatszert vásárló közül 72 férfi, és alig huszon­nyolc nő. Így tehát a nőjenek szóló lapokba feladott hirde­tések összege ablakon kidobott pénz. — Mit szólt ehhez a kon­szern vezetősége? — Ellenőrizték és szem­rebbenés nélkül fizettek. Ezenkívül megváltoztatták a reklámhadjáratukat is. A nőknek szóló lapokban csak a festékek, púderek és más kozmetikai szerek rek­lámját hagyták meg, a parfü­mök, kölnik réklámját áttet­éi NOGRAD - 1979. február 14., szerda Lányok-asszonyok Csehszlovákiában A csehszlovák nők szövet­ségének 930 ezer tagja május 14—15-én tartja kongresszu­sát. A mérlegkészítés hónap­jai következnek. Az első kongresszus óta, amelyen 1974' ben a csehszlovák nők egy­séges szervezete megalakult, több mint négy esztendő telt el. Az azóta végzett munka első eredményei már jól meg­figyelhetők a lányok, asszo­nyok politikai, társadalmi és gazdasági aktivitásának foko­zódásában. Vegyük például a társadal­mi munkát: A nők 1974 óta hétmillió 200 ezer társadalmi munkaórát teljesítettek: egy­milliót a parkok és játszóte­rek csinosításában. 4 millió 440 ezret a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat­vanadik évfordulója • tisztele­tére, 1977-ben. Igen sokakat, elsősorban fi­atalokat vonz a kulturális- önképző munka. A nőszövet­ség keretében mintegy ezer öntevékeny együttes létesült a falvakban és a városokban, s majdnem 20 ezer szakkör, az eltelt jó négy esztendő alatt. A programok körében igen közkedveltek továbbá az időszerű kérdésekről rende­zett előadások, viták, irodal­mi és zenei estek, közös szín­ház-, mozi-, s múzeumlátoga­tások. Csupán 1977-ben a szö­vetség két és fél ezer kiállí­tást és körülbelül 25 ezer egyéb kulturális programot szervezett. Fontos . szerepük van a lányok, asszonyoknak a társadalmi ünnepségeket szervező bizottságokban, ame­lyek taglétszámának majdnem 80 százalékát teszik ki. Fi­gyelemre méltó volt a szlo­vák nők szövetségének a kez­deményezése. „Kis családi is­kola” címmel előadássoroza­tot rendeztek, amélynek ke­retében 30 ezer fiút és leányt tájékoztattak a család és a házasság alapvető kérdései­ről. A cseh nők szövetsége ugyanebben a témakörben majdnem 300 ezer főt moz­gatott meg. Igen kiterjedtek a nemzet­közi kapcsolatok is. A cseh­szlovák nők szövetsége a vi­lág 98 országának 110 b»!?dó testvérszervezetével működik együtt. Csupán az 1974—1978. között 80 küldöttséget látott vendégül. A lengyel mezőgazdaság újdonságai ..Léda“ és „Lívia“ a laboratóriumban A Lengyel Tudományos Akadémia lublini agrofizikai intézteiében jelentős kutató­munka folyik. A munka során számos eredeti kutatómód­szert és új berendezést dol­goztak ki. A tudósok a növé­nyek különböző jellemzőit Vizsgának meg, így pl. a ga­bonafélék maghullását, a környezeti ártalmakkal szem­beni ellenállóképességet, a gabonaszem keménységét és sikértartalmát. Az eredmé­nyek lehetővé teszik a beta­karítás hatékonyabb meg­szervezését, pontos időzíté­sét, valamint a megfelelő szállítás-szárítás és tárolás előkészítését. A lublini szakemberek ál­tal kidolgozott módszerekkel megoldható a növények fo­lyamatos vizsgálata a vege­tációs idő alatt is. Különös fontosságot tulajdonítanak a gabonamegdőlés megelőzésé­nek. Ennek korai felismerése igen jelentős, hiszen a ter­méseredmények csökkenése miatt keletkező veszteségek mellett bonyolultabbá válik a giépi betakarítás is. A LTA agrofizikai intézetének tudo­mányos tevékenységében köz­reműködik a mezőgazdasági akadémia és az akklimatizá- ciós intézet is. Szintén sokrétű kutató­munka folyik Boninban a burgonyatermesztési intézet­ben. A cél olyan burgonya­fajta kikísérletezése, amely jó ízű, magas terméshozamú, a betegségekkel és a kárte­vőkkel szemben pedig igen el­lenálló. Ennek megvalósítása természetesen nem könnyű feladat, a tapasztalatok sze­rint 100 ezer csíráztatást kell elvégezni egy sikeres új típus kifejlesztéséhez. A kísérle­tek során fokozatosan kise­lejtezik a nem megfelelő faj­tákat, a kialakuló előnyös tu­lajdonságokat viszont erősí­teni igyekeznek. Bár egy ilyen kísérletsoro­zat legtöbbször tíz-egyné- hány évig is eltart, az intézet Szófiát minden oldalról he­gyek veszik körül. A bolgár főváros épületei egyre inkább közelednek e hegyekhez, ut­cái pedig lassanként betörnek a természetbe. Szófia az or­szág ipari, kulturális, politikai és tudományos központja — ezeréves történelemmel ren­delkező város. 1979. áprilisá­ban, fővárossá válásának 100. évfordulóját ünnepük. A má­sodik évszázadot gazdag ta­pasztalatokkal kezdik el. Szófia új városrendezési terve nem számít a lakosság számának további gyors növe­kedésére: 2000-ben a főváros népessége nem haladja majd meg az 1 millió 200 ezer—1 millió 250 ezer főt. Ennyire is kizárólag a természetes sza­porodás fogja emelni a lakos­ságot, el akarnak kerülni egy újabb költözési hullámot. Ez érthető, hiszen alig 30 év alatt a szófiaiak száma több mint kétszeresére növekedett, minden évben több fajta ter­mesztését fejezi be. (A tava­lyiak között volt a' „Dália”, „Léda” és Lívia” étkezési, va­lamint az „Ina” ipari burgo­nya). A bonini intézet kuta­tómunkája annál is fontosabb,, mivel Lengyelország — a Szovjetunió után — a világ második burgonyatermesztő országa. s ez nem ismétlődhetne meg káros következmények nélkül. Ma mindenkelőtt azok életét kell megkönnyíteni, akik már Szófiában laknak. A fejlesz­tési program fontos célokat tűz ki: első helyen áll a la­kásfeltételek megjavítása. Az építővállalatok még nem tud­ták teljesíteni feladataikat, Szófiában is jó pár évig kell lakásra várni. Az új, komplex program szerint a jelenlegi ötéves terv ideje alatt (1976— 1980) 88 037 lakást építenek. 1983—1985-re pedig minden családnak önálló, kényelmes és jól berendezett lakása lesz, amelyben egy főnek 15 négy­zetméter terület jut majd. A tervek gondosan ügyelnek a Szófiát körülvevő hegyek ép­ségére, a Vitosa és Ljulun hegységek lejtőit külön véde­lem alá vonják. Lakásépítke­zésre olyan területeket jelöl­nek ki, amelyek kevesebb ter­mészeti értékkel rendelkez­nek, a magánépítkezésekre pe­dig csak a várostól 60—70 km-re adnak helyet. A rende­zési tervek követelménye te­hát egyértelmű: minden érté­kes természeti kincset meg kell őrizni. A Vitosa nemzeti park lesz és a szófiai hőfor­rások, a számos régészeti és építészeti emlék, a zöld sugár­utak, a nagyszerű pihenést biztosító hegyek üdülői is fei- lesztésre várnak. A város megkapja azt is, amitől a ter­mészet megfosztotta: az ele­gendő vizet. Az Iszkar folyó mentén pihenőhely-rendszert, hajózócsatornát képeznek ki és a szófiai lakónegyedekhez is innét vezetik majd a vizet. Növelik a város zöldterülete­it és több tízezer régi házat újítanak fel. A lakásépítésen és a kör­nyezetvédelmen kívül (Szófiá­ból ki kell telepíteni minden szennyező termelést) az új terv nagy gondot fordít a kommunális, kereskedelmi, közlekedési, kulturális-társa­dalmi és egészségügyi objek­tumok építésére. A szófiai fejlesztési prog­ramban nagy helyet foglal el a városépítés esztétikája, ezért fokozott követelményeket tá­masztanak az építészekkel, képzőművészekkel szemben. Ez utóbbiak kapták azt a fel­adatot, hogy a már meglevő kerületek és lakónegyedek külső képét szebbé tegyék. ték a „férfisajtóba” és az ál­talánosba. A csekkel együtt egy köszönőlevelet is kaptam a jó tanácsért. A mai napig dühös vagyok magamra, mert túl keveset kértem. Legalább kétszerannyit ki lehetett vol­na belőlük préselni. — De így sem dolgoztál meg a keresett összegért. — Az ötlet gyakran fonto­sabb, mint a munka. Az ötle­tért fizetnek. Mondok még egy példát: az ügyesen alkal­mazott „ellenreklám” gyilkos szer lehet a konkurrencia számára. — És az előírások a „nem becsületes konkurrenciáról”? Hiszen magad mondtad, hogy ezt az USA-ban nagyon szi­gorúan büntetik. — El kell tudni kerülni. Még olyan módon is, ahogy én a „fehér lazac”-cal csinál­tam. Mint, ahogy Fordék csi­nálták, amikor néhány évvel ezelőtt kibocsátották a híres „Falconjukat”. — Nem hallottam erről. Hogy történt? — A „Falcon” szenzáció akart lenni az amerikai pia­con. Ez volt az első, az ame­rikai feltételeknex megfelelő­en, kis köbtartalmú autó. Rendkívül keveset fogyasztott, olcsó volt, és luxuskivitelű. Ford, viszonylag korábban kezdett ehhez a munkához, mint a legkomolyabb kon- kurrense, a General Motors, és reménye volt arra, hogy megelőzi. A „Falconon” vég­zett munka a legnagyobb ti­tokban folyt. A próbákat is éjszaka végezte' a Ford cég próbapályáján. Ilyenkor a kö­zeli gyárépületekből is eltávo­lítottak mindenkit. Végre min­den elkészült, beindult a szalagtermelés, ugyanakkor megindult az új típusú autó reklámozása. Elhatározták, hogy 1959. január elsején dob­ják piacra az USA minden ál­lamában egyszerre. — Ugyanakkor a konkur­rencia megelőzte Fordot és korábban piacra dobta a ha­sonló kiskocsit? — Nem! A titok titok ma­radt. Az első hír, hogy Ford új típusú kocsit fejezett be, meglepte a General Motors céget, amely hasonló autót egy esztendő múlva szándé­kozott piacra dobni, mert el volt foglalva az európai pi­accal: megvásárolta az Opelt, és a híres Opel-Rekord gyár­tására készült. — Hogyan lehetett akkor ártani a Fordnak az úi tí­pusú autó piacra dobásával? (Folytatjuk) A második évszázad kezdetén Szófia fejlesztésének tervei

Next

/
Thumbnails
Contents