Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

Andreotti Javaslatai nem nyújtanak alternatívát Az OKP a kormányban való részvételró'l Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Az Olasz KP vezetősége nem tartja megfelelőnek And­reotti kijelölt kormányfő ed­digi javaslatait a kormány- válság megoldására és to­vábbra is azt tartaná célsze­rűnek, ha a kommunistákat közvetlen kormányszerephez juttatnák. Ezt Chiaromonte szenátor és Natta, az OKP vezetőségi tagjai jelentették ki a párt vezetőségének csü­törtöki ülése után. Rögtönzött sajtóértekezletén a két kommunista vezető kö­zölte, hogy az OKP kész meg­vizsgálni minden építő javas­latot. Mindketten megerősítet­Iráni jelentés Bazargan ismertette kormányprogramját Tito és a közel-keleti rendezés Izraelnek teljesen viasza kell vonulnia Damaszkuszban tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv ál­lamfő csütörtökön beszédet mondott azon a vacsorán, amelyet Asszad szíriai elnök adott tiszteletére. Ebben a jugoszláv elnök síkraszállt a közel-keleti kérdés átfogó és igazságos rendezése mellett. Tito rámutatott, hogy ennek a rendezésnek magában kell foglalnia Izrael teljes és azon­nali kivonulását az 1967 óta megszállva tartott arab terüle­tekről, a palesztin nép önren­delkezési és államalapítási jo­gának biztosítását és a PFSZ- nek, mint a palesztin nép ki­zárólagos és törvényes képvi­selőjének elismerését. Válaszbeszédében Asszad szíriai elnök kiemelte az ENSZ szerepét a közel-keleti konfliktus rendezésének szem­pontjából. Asszad ugyanakkor figyelmeztetett: „jelenleg olyan erőfeszítések történnek az állítólagos rendezéssel kapcsolatosan, amelyek örökre lezárhatják a valódi békéhee vezető utat”. Diplomáciai megfigyelők szerint a két vezető kijelenté­sei szemmel láthatólag az op­portunista politikát folytató Egyiptom és a Szíria vezette elutasítási front közötti eset­leges jugoszláv közvetítést. Tito jugoszláv államfő va­sárnap továbbutazik Amman- ba, ahol Husszein jordániai uralkodóval folytat megbeszé­léseket. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Megemlékezés a KGST megalakulásának 30. évfordulója alkalmából A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa megalakulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból péntek délután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában megemlékezést tartottak. Papp László, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese országaink fej­lődésének, összefogásának eredményeit érzékeltetve el­mondta, hogy a három évtized alatt a KGST-tagállamok nemzeti jövedelme tízszeresé­re, ipari termelése tizenhétsze­resére emelkedett. A világ ipari termelésének körülbelül egyharmadát ma már a KGST- országokban állítják elő, a harminc évvel ezelőtti 17 szá­zalékkal szemben A KGST-n belüli kölcsönös áruforgalom értéke elérte az évi 100 milli­árd transzferábilis rubelt, s mélyreható együttműködés alakult ki a tudomány és a technika legkülönbözőbb terü­letein. A fejlődés újabb szakaszát a KGST tíz évvel ezelőtti, XXIII. ülésszakán alapozták meg, kijelölve a szocialista gazdasági integráció kibonta­koztatásának legfontosabb fel­A Pravda leng fapáni szerepléséről Feszültség Sanghajban Sanghajban Kína legna­gyobb városában fiatalok ez­rei tüntetnek és ostromolják követeléseikkel a városi for­radalmi bizottságot és a párt- bizottságot. A tüntetők zöme olyan középiskolát vagy főis­kolát végzett fiatal, akiket az elmúlt években vidékre küld­tek „átnevelési” céllal. Sokan közülük illegálisan visszatér­tek és munkanélküliként ten­gődnek Sanghajban. Szemtanúk és a sanghaji sajtó beszámolói szerint a tizenegymilliós városban egy­re feszültebb a helyzet. A ha­tóságok elutasító magatartásá­ra válaszul a tüntetők külön­féle akciókhoz folyamodnak: leállítják a vonatokat, akadá­lyozzák a közúti forgalmat és megtámadják a közhivata­lokat. Munkát követelő fia­talok blokád alá helyezték a sanghaji munkaügyi hivatal épületét, s amikor illetékesek nem voltak hajlandók szóba- állni velük, betörték a hiva­tal ajtaját, beverték ablakait és megakadályozták, hogy az ott dolgozók elhagyják az épületet. (MTI) A kínai miniszterelnök-he­lyettes amerikai útját figye­lemmel kísérte a szovjet saj­tó. A Novosztyi Sajtóügynök. Bég kommentátora aláhúzza: az amerikai—kínai kapcso­latok normalizálásának fo­lyamata nem tette szükséges­sé ezt a hirtelen látogatást, amelyet a kínai fél nemcsak és nem annyira az ameri­kai—kínai kapcsolatok to­vábbi normalizálását célzó lépésként agyait ki, mint in­kább e kapcsolatok „szovjet­ellenes tartalmát” erősítő kísérletként. Noha a felek ál­tal megvitatott problémák köre elég tág volt, mégis, mint ahogy ezt a Reuter hírügy­nökség írja „a gyújtópontban Tengnek a Szovjetunióra vo­natkozó kijelentései, a Szov­jetunió elleni világméretű szövetkezésre szólító felhívá­sok álltak”. Az új „szent szö- vetséa” kínai építésze — írja az APN — abban az időpont­ban sietett látogatást tenni az Egyesült Államokban, ami­kor ott kibontakozott a poli­tikai harc a SALT—TI.-szer­ződés körül, s a vendég neo­fita buzgósággal kapcsoló­dott bele ebbe a harcba. Ellenérvként egyebek közt arra az amerikai lapokban megjelent fizetett hirdetésre hivatkozott, amelyben a nyu­galmazott tábornokok és fen­ték: eddig sem Andreotti, sem a többi párt nem tárt fel olyan megoldást, amellyel rábírhatták volna az OKP-t, hogy visszalépjen abba a parlamenti többségbe, ame­lyikből kilépett. Értésre ad­ták, hogy az OKP ellenzékbe vonulna, ha továbbra is el­utasítanák bevonását a kor­mányba. „Nem kényszeríthét­nek bennünket olyan kormá­nyok támogatására, amelyek­nek politikáját nem tartjuk meggyőzőnek” — mondotta Natta. Az OKP szenátusi csoport­ja — az OKP vezetőségének csütörtöki határozatával össz­hangban — törvénytervezetet terjesztett elő egy 30 tagú Mehdi Bazargan, a Khomei­ni által kinevezett miniszter- elnök péntek délelőtt Tehe­ránban százezres tömeg előtt mondott beszédében ismertet­te kormányprogramját. Legsürgősebb feladatként jelölte meg: a hatalom teljes átruházá­sát kormányára; a rendszer- változásról dcntő népszavazás megrendezését; alkotmányozó nemzetgyűlési választások megtartását; az új alkotmány megszövegezését; törvényho­zási választások megtartását; az iszlámkormány létrehozá­sát. A hadseregről szólva Ba­zargan kijelentette: „a leg­több katona és tábornok ugyanazt akarja mint mi. A hadsereg nem lehet az impe­rializmus eszköze, nem állhat A rhodesiai hatóságok to­vábbi drákói ítéletekkel pró­bálják fenntartani a rendet, amely felborulással fenye­get az országban. A rögtönítélő bíróságokon meghatározatlan vádak alap­ján bűnösnek ítélt személye­ket továbbra is felakasztják — ismerte el többek között a rhodesiai „belső rendezéssel” létrejött átmeneti kormány egyik fekete bőrű társminisz­gemagyok igyekeznek meg­torpedózni a fontos megálla­podást azzal, hogy a Szovjet­unió „katonai fölényre” tö­rekszik. Ha figyelembe vesz- szük, hogy az említett fizetett hirdetést az egyezmény mel­lett kiálló kormányzat pozí­cióinak aláírására szövegez- ték meg, akkor Teng Hsziao- ping állásfoglalása a vitába való beavatkozás volt a Fe­hér Ház politikájának meg­változtatása céljából. Az amerikai sajtó kiemelte to­vábbá azt is, hogy a vendég minduntalan nehéz helyzetbe hozta a házigazdákat a Szov­jetunió elleni durva kiroha­násaival. Teng Hsziao-ping befeketítette az enyhülési po­litikát, olyan megengedhetet­len , kifejezéseket használt, mint a „jegesmedvére” való utalások. S általában minden külön diplomáciai ügyeske­dés nélkül próbálta — mint ahogy a Washington Post megjegyezte — „bekötni Washingtont a szovjetelle- nesség fogatába”. parlamenti vizsgálóbizottság felállítására, amely a Moro- ügy kivizsgálását kapná fel­adatául. A tervezet szerint a bizottságnak meg kellene ál­lapítania, milyen esetleges fe­lelősség terheli azokat az ál­lami szerveket, amelyek még Moro elrablása előtt birtoká­ba juthattak a tervezett terror­akciókra vonatkozó informá­cióknak, de nem vették őket komolyan. A bizottság felada­tául szabnák azt is, hogy meg­állapítsa, megfelelő védelem­ben részesítették-e Morót. Az OKP javaslata szerint a parlamenti bizottságot széles jogkörrel kellene felruházni, hogy végre kideríthessék az igazságot. más országok szolgálatában” — mondotta. A Khomeini által kinevezett kormányfő lemondásra és a népi erőkhöz való csatlakozás­ra szólította fel Baktiart. Rá­mutatott arra, hogy a sah ál­tal kinevezett miniszterelnök teljesen elszigetelődött. Bazargan közölte, mérlege­li, kiket nevezzen ki kormá­nyának egyelőre betöltetlen posztjaira. Baktiar, a sah által kineve­zett miniszterelnök viszont az egyik francia rádióállomásnak adott nyilatkozatában azt állí­totta, hogy az „irániak több­sége mögötte áll”. E többség­nek azonban „csendesnek és meggondoltnak” kell marad­nia, mondotta, majd kijelen­tette, hogy kormánya sohasem fogadja el Khomeini feltétele­it. napirenden tere pénteken, egy képviselő kérdésére válaszolva. Egyházi források szerint az elmúlt hetekben két fekete bőrű polgári személyt akasz­tottak fel, mert állítólag tá­mogatták a hazafias front ge­rilláit. Decemberben ugyan­csak két személyt végeztek ki hasonló okokból. Jelenleg pedig 9 halálraítélt várja a büntetés végrehajtását. Az a körülmény, hogy a tárgyalások befejeztével nem adtak ki részletes hivatalos közleményt, lehetőséget nyújt a felek számára, hogy fenn­tartsák véleményüket azok­ban a kérdésekben, ahol a vé­lemények eltértek. A sajtó az enyhülés problémáit is ide sorolja. Fel kell figyelni azon­ban arra, hogy a vendég kije­lentéseit illetően hiányoznak a hivatalos amerikai magyará­zatok. Sőt mi több, a felek „közös stratégiai érdekeket” fedeztek fel. Az amerikai fél kijelentette, hogy nem kívánja kijátszani a „kínai kártyát”, azonban saj- tójelentések szerint „egyes hi­vatalos személyek", egyebek közt Zbigniew Brzezinski, úgy vélik, hogy Teng Hsziao- ping látogatásának eredmé­nyeként az Egyesült Államok „sokkal erősebbé vált az oro­szokkal folytatandó tárgyalá­sokon”. Ki kell emelnünk Teng Hsziao-ping látogatásának Vietn&m-ellenes aspektusát is. A kínai vezető Washing­tonban azzal fenyegetőzött, hogy a vietnamiakat „kellő­képpen megleckéztetik”. Mindössze néhány évvel ez­előtt hasonló fejtegetésekbe bocsátkoztak az amerikai tá­bornokok és politikusok. Igaz, az ügy azzal ért véget, hogy az USA kapott alapos leckét Vietnamtól, de ezt Teng Hsziao-ping rövidlátó mó­don figyelmen kívül hagyja. A Newsweek című amerikai he­tilap február 5-i számában ezért olyan amerikai meg­figyelőre hivatkozott, aki a Vietnamba való esetleges kínai benyomulás miatt aggo­dalmát fejezte ki, „mivel o'.yan vélekedés alakulhat ki, hogy mi adtunk nekik zöld utat”. Mint látjuk, a kínai vendég kalandorki j elentéseiben csalétekként használta fel határtalan és feltétlen szov- jetellenességét. A felelős sze­mélyiségek egy sora figyel­meztet erre az USA-ban is. Jellegzetes ebben a tekintet-, ben R. Kleinnek, a CIA volt magas rangú tisztviselőjének véleménye. Klein, aki jelen­leg Washingtonban a George­town Egyetem hadászati és nemzetközi kutatóközpontjá­nak ügyvezető igazgatója, fi­gyelmeztet arra, hogy milyen veszélyes lenne az Egyesült Államok számára, ha Kína be­vonná a Szovjetunióval való konfliktusba. Emlékeztet rá: „Ez egyáltalán nem az az út, amelyen az amerikaiak több­sége kíván haladni”. adatait. Ezekre alapozva fo­gadta el a tanácsülés 1971- ben a komplex programot, amelynek legfőbb céljai közé tartozik a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás fejlesz­tése, a nemzeti gazdaságok korszerű, nagy hatékonyságú szerkezetének kialakítása. A gazdasági fejlődés belső- és külgazdasági feltételeinek megváltozása újabb követel­ményeket támaszt napjaink­ban a KGST-országok közöt­ti gazdasági együttműködés­ben. A dinamikus gazdasági rejlődés legfontosabb felada­tai kellő biztonsággal csak nemzetközi összefogással és hosszabb távon oldhatók meg. Ezt a célt szolgálják a KGST hosszú távú együttműködési célprogramjai. Magyarország a KGST mun­kájában az alapítás óta aktí­van részt vesz. Az együttmű­ködés módot ad anyagi és szellemi erőforrásaink haté­kony felhasználására, segíti a termelési szerkezet átalakítá­sát és a hosszú távú termelési kapcsolatok megalapozását. Együttműködésünk a Szovjet­unióval és a többi KGST-or- szággal hazai építőmunkánk — A japán—kínai tárgya­lások eredményeit helyi meg­figyelők úgy összegezik, hogy azok a felek „lényeges nézet- különbségét” hozták felszín­re az ázsiai helyzet értékelé­sében, és hangsúlyozzák, Ja­pánnak a jövőben is meg kell őriznie külpolitikai önállósá­gát — mutat rá I. Latisev, a Pravda tokiói' tudósítója a lap pénteki számában. A japán közvélemény — nem indokolatlanul — aggód­va figyelte Teng Hsziao-ping tokiói tárgyalásait, amelyeken a kínai vendég mindent el­követett annak érdekében, hogy Japánt bevonja a Pe­king által összekovácsolandó „szovjetellenes egységfrontba” Teng egyetlenegy alkalmat sem mulasztott el arra, hogy éles kirohanásokat intézzen a „szovjet hegemonizmus” el­len. Annál figyelemre mél­tóbb, hogy egyik japán lap sem támogatja Teng szovjet­ellenes kényszerképzeteit. Az Aszahi azt emeli ki, hogy a tárgyalásokon „nagy távolság választotta el a feleket a kül­politika és a nemzetközi stra­tégia kérdéseiben”. szilárd nemzetközi támasza. AI KGST-n belüli együttműködés további elmélyítésével egyide­jűleg — a többi testvéri or­szághoz hasonlóan — arra is törekszünk, hogy az egyenjo­gúság és a kölcsönös előnyök alapján fejlesszük a minden megkülönböztetéstől mentes gazdasági kapcsolatokat a fej­lett tőkés- és a fejlődő ország gokkal is. A testvéri KGST-országok- nak ez az elvi irányvonala a béke ügye iránti elkötelezett­ségükből adódik és enyhülési politikájuk természetes velejá­rója. A KGST-tagállamok kül­gazdasági .politikájukat is a helsinki záróokmány szelle­mében folytatják. A KGST-ben a gyakorlat^ ban valósult meg a partnerek igazi egyenjogúsága, érvénye­sül a szervezet demokratizmu­sa. A harminc év eredményei méltán növelték közös szerve­zetünk nemzetközi tekintélyét.1 A megemlékező ünnepi be­széd után a kijevi polgári re­pülési főiskola művészegyüt­tese adott nagy sikerű műsort. (MTI) Negatívan reagált a japán sajtó Tengnek a „regionális hegemonizmusról” mondott, nyíltan a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság ellen irányuló kijelentéseire. A Vietnam el­len intézett leplezetlen katonai fenyegetésen túl Teng azt követelte vendéglátóitól, hogy szakítsák meg gazdasági kap­csolataikat Vietnammal és támogassák a kambodzsai nép által megdöntött, immár nem létező Pol Pot-rezsimet. Egyelőre nem lehet ponto­san tudni, hogyan reagáltak a japán kormánykörök a pe­kingi unszolásra. Egyfelől Szonoda külügyminiszter az­zal nyugtatta kínai kollégá­ját, Huang Hua-t, hogy „nincs lényeges különbség az. indokínai helyzetet illető” japán és kínai felfogásban. Ohira miniszterelnök ugyan­akkor, mint arra a japán saj­tóban megjelent több köz­lés rámutat, nem ült fel a kí­nai nyomásnak, elhatárolta magát Peking kardcsörtető politikájától és „józan meg­fontolásra” hívta fel tárgyaló- partnerét — írja a Pravda tokiói tudósítója. 2 NÖGRAD - 1979. február 10., szombat (MTI) SOMOZA-MEGOLDÄS... USA gyártmányú családi fegyverrel (MTI) Moszkvai vélemény Veszélyes kalandorpoiitika Drákói ítéletek Rhodesiában Kivégzettek

Next

/
Thumbnails
Contents